Monthly Archives: augusztus 2011

A befektetési alapokról

Mai tananyagunk a befektetési alapok lesznek. 🙂

A befektetési alapok a kisemberek tőkéjét gyűjti össze és azt immár nagy tömegben kezeli. Ezzel elvileg kihasználja a nagy pénztömeg előnyeit, illetve szakértő kezekre bízza a pénz kezelését. Mondjuk százezer forintból elég nehéz egy jól diverzifikált részvénycsomagot összevásárolni, hiszen nem egy részvény legkisebb megvásárolható értéke jóval meghaladja a 10-20 ezer forintot. Ezen kívül költséges is lenne egy ilyen kis csomag összevásárolgatása. Ellenben egy befektetési alap sokezer kisember százezer forintjait összegyűjtve már könnyen tud nagy tételben sokféle részvényt vásárolni.

Befektetési alap lehet nyíltvégű és zártvégű is. Erre figyeljünk oda, mert kellemetlen meglepetésben lehet részünk.

Nyíltvégű alapoknál naponta van árfolyam számítás és az alapkezelő vállalja, hogy az adott napi árfolyamon bármilyen tételben vesz, vagy elad befektetési jegyet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha szeretnénk mondjuk 100 ezer forintnyi pénzt felszabadítani a befektetési alapunkból, vagy pont fordítva, ennyit még hozzátenni az ott lévő pénzünkhöz, bármelyik (munka)napon ezt megtehetjük az adott napi áron.

Amire fontos figyelni, hogy mikor teljesül a megbízás. Ezt úgy szokták jelölni, hogy T+ hány nap a teljesülés. Általában pénzpiaci alapnál azonnal teljesül, a legtöbb egyéb alapnál ez T+2, vagy T+3 nap, ahol a T azt a napot jelöli, amikor megadtuk a megbízást. Ingatlanalapnál akár T+90 nap is lehet a teljesülés, ezt vegyük figyelembe!

A másik lehetőség a zártvégű alap. Az ilyen alapnál nincs árfolyam és így visszaváltás sem a lejárat dátumáig, sőt vételi lehetőség sem a jegyzési időszak után, ha ilyen alapból akarunk pénzt kivonni, találnunk kell egy harmadik személyt, aki hajlandó tőlünk megvenni a befektetési jegyünket, általában jó nyomott áron. Rengeteg ilyen alapot találunk a bankokban vehető 3-5 éves befektetési alapok között, főleg a tőkegarantált alapok bírnak ilyen kellemetlen tulajdonsággal. Ha fix futamidőről hallunk, mindig győződjünk meg arról, hogy milyen végű alapról van szó. Ha a bankos kisasszony nem érti a kérdésünket, ne lepődjünk meg rajta, inkább kérjük el az úgynevezett tájékoztatót (ez minden alapnak kötelező kelléke), abból minden kiderül.

Minden befektetési alap más és más! Más a politikája, a célja, a kockázata, stb. Ezért nagyon fontos, hogy pontosan megértsük, hogy milyen alapba akarjuk fektetni a pénzünk (vagy ami gyakran előfordul, milyen alapot akar ránk sózni a tervszámok alatt nyögő banki alkalmazott.)

Tisztázzuk először is azt, milyen futamidőben gondolkodunk. Részvényeket, vagy részvényeket is tartalmazó alapokat csak akkor válasszunk, ha öt év felett akarjuk az alapban tartani a pénzt. Úgynevezett hosszú kötvényeket tartalmazó alapot is kerüljük, ha két év előtt ki akarjuk venni a pénzünk. A tőkegarantált alapokat minden esetben nagy ívben kerüljük el. (hogy miért, arról itt olvashatsz bővebben). Pénzpiaci alapot csak akkor válasszunk, ha kifejezetten rövid távon gondolkodunk (bővebben itt olvashatsz erről))

Ne csináljuk azt, amit az emberek 98%-a csinál: megnézi az alapok visszamenő teljesítményét és abba rakja a pénzét, amelyik  mellett a legnagyobb számot látja. Ezért van az, hogy a kisemberek mindig a kipukkadni készülő lufikba vásárolják magukat és ők szenvedik el a lejtmeneteket, mert mindig a csúcson veszik a papírt, amikor már éppen el kellene adni azt. Aztán itt van még a kockázat kérdése is, hogy miért hozott annyit az adott alap, milyen kockázata van. (Erről hamarosan írok, mert ez a legtöbb embernek homály. Sőt, néhány gazdasági magazinnak csúfolt újságnak is, sajnos.)

Kellene még beszélni a portfolió kialakításáról, hogyan osszuk el a pénzünket lejárat, kockázat és a biztonság figyelembe vételével. Erről is hamarosan tervezek írni. Addig is fogadjuk meg a bölcs angol közmondást: soha ne tartsd az összes tojásodat egy kosárban, bármennyire is vonzónak tűnik az a kosár.

Visszatérve a befektetési alapokhoz: kockázat tekintetében az alábbi típusokkal találkozhatunk (ez egyben kockázati sorrend is): likviditási alap, pénzpiaci alap, rövid kötvény alap (értsd: főleg hamar lejáró kötvényeket tartalmaz, főleg állampapírokat. Kötvényekről bővebben itt olvashatsz), hosszú kötvény alap, kötvénytúlsúlyos alap (például 70% kötvény, 30% részvény), kiegyensúlyozott alap (fele kötvény, fele részvény), részvénytúlsúlyos alap (pl. 70% részvény, 30% kötvény), tiszta részvény alap. Ezen kívül van még ingatlanfejlesztő, ingatlan forgalmazó alap, alapok alapja (azaz más alapokba fektető befektetési alap), abszolút hozamú alap, nyersanyagokba fektető alap és a többi.

Fontos azzal is tisztába lennünk, mi az alap devizaneme. Az, hogy mi forintért, vagy euróért vesszük az alap jegyeit, még nem jelent semmit! Ugyanis ha mondjuk amerikai részvényekbe fektet, de mi forintért vettük, lehet, hogy hozott egy év alatt 10%-ot dollárban, de ha a dollár meg gyengült egy év alatt 12%-ot a forinthoz képest, akkor bizony 2% bukóban vagyunk az év végén. (Persze, ez történhet fordítva is.)

Egy befektetési alap lehet aktívan és passzívan kezelt. Ha passzívan kezelt, akkor az alapkezelő nem akar okosabb lenni a piacnál, egyszerűen megveszi a piacot (mondjuk a BUX index összes részvényét a megadott arányban) és hoz, amennyit hoz. Az aktívan kezelt alapoknál az alapkezelő megpróbál okosabb lenni a piacnál, aztán hol sikerül neki, hol nem. Ami biztos, hogy sokkal nagyobb költséggel dolgozik, mint a passzív alap, hiszen az állandó adásvétel nagyon sokba kerül.

Az alapkezelők szakértelméről itt egy cikk, ami elég lesújtó véleményt mond ki: http://www.napi.hu/tozsdek-piacok/csunya_osztalyzatot_kaptak_az_alapkezelok.482411.html

A cikk lényege: az alapkezelők semmilyen időtávban nem tudták a piacot megverni, a legjobb esetben is az alapkezelők 60%-a még a benchmarkját sem érte el, azaz annyit sem hozott, mintha mi magunk vettünk volna BUX indexet, vagy magyar állampapír indexet.

(A benchmark az a mutató, amihez az alap méri magát. Mondjuk ha magyar részvényekkel „kereskedik”, akkor logikusan általában a BUX-ot választja referenciaindexnek. De sajnos elég nagy a szabadsága az alapkezelőknek, hogy milyen referenciát választ, ezért jól meg kell nézni, mennyire reális az adott összehasonlítás.)

Költségek:

Na azok vannak szép számmal. Minden alapkezelő keresni akar a munkáján (ez nem meglepő és nem is kell ezért haragudni rájuk), ezért különféle költségeket számol fel a vagyonunk kezeléséért.

A leggyakoribb költségek: alapkezelői díj (jellemzően 1,5-2,5% évente), letétkezelői díj (általában 0,3% évente), felügyeleti díj (0,1%), egyéb költségek (0,5%). Ezeket az összegeket akkor is levonja az alapkezelő, ha negatív hozamot ért el. Azaz ha 10% hozamunk volt, abból kapunk mondjuk 7,5%-ot, ha mínusz 6% volt a hozam, akkor mínusz 8,5% lesz a veszteségünk.

Ez a költség évente terhel minket, fontos átgondolni, ezek mellett is jól járunk-e az alappal. (Ha akarunk borzongani, olvassuk el ebben a cikkben, milyen horror költségei vannak egy-egy alapnak.)

Külön érvágás még a vásárlási/visszaváltási jutalék, ami akár 5% is lehet, attól is függően, hogy közvetlenül az alapkezelőtől vesszük a befektetési jegyet, vagy egy viszonteladótól. Például ha elmegyünk a C. alapkezelő központjába, megkapjuk a saját befektetési jegyüket x% költséggel, ha ugyanazt a C. alapkezelő saját alapját az E. bankban vesszük meg, már felszámolnak nekünk további 3-4%-ot, ami az E. bank jutaléka. Erre figyeljünk, mert már az indulásnál csinálhatunk 9 és fél milliót a 10 millió forintunkból.

Gyakori trükk, hogy a vételnél nincs költség, annál inkább a visszaváltásnál. Úgyhogy legyünk figyelmesek az apróbetűvel. (Ezen kívül nyitnunk kell értékpapír számlát is, ennek is van havonta költsége. Ezt is kalkuláljuk be.)

Végezetül még szólnék a sikerdíjnak nevezett lehúzásról. Ez általában, de nem kizárólagosan az úgynevezett abszolút hozamú (azaz minél nagyobb hozamra törekvő) alapoknál van. Azt mondja az alapkezelő, hogyha a Zmax, vagy Rmax indexnél nagyobb hozamot ér el, akkor az a feletti hozam 10, vagy 20%-a az övé.

Hogy mi ebben a lehúzás? Az, hogy ezek az indexek a relatív biztonságos magyar állampapírok indexei, miközben az alapkezelő veszélyes manővereket folytat a pénzünkkel a nagy hozam reményében (a mi kockázatunkra, a mi pénzünkkel). Rossz esetben az egészet el is bukhatjuk. Miénk a teljes rizikó, de az állampapír hozam feletti hozamból az alapkezelő leveszi a maga sápját. Ha mínusz 25%-ot csinál? Hát, akkor így jártál, ilyenkor nem siet kipótolni a veszteségedet. Mintha én azt mondanám, add ide a vagyonod, elviszem a kaszinóba, ha elbukom, hát elbukom, de ha 6%-nál többet nyerek, az ötöde az enyém. Mégis vannak emberek, akik odaadják a pénzüket ilyen feltételek mellett is. (Félreértés elkerülése miatt: nem minden alap ilyen kockázatos és nem minden alapnál van sikerdíj. De erre is figyeljünk.)

Akkor mi a végső konklúzió? Rosszak a befektetési alapok? Egyáltalán nem, főleg, ha pici pénzzel akarunk mondjuk távol-keleti részvényeket venni. Ezt a legegyszerűbben befektetési alapon keresztül tudjuk megtenni. A rengeteg befektetési alap között valószínűleg találunk a kockázati hajlandóságunknak, befektetési időtávunknak megfelelőt. Tehát sok embernek kifejezetten jók a befektetési alapok.

De! Sokszor felesleges kifizetnünk az alapok gyakran magas költségeit, például állampapírba mi is tudunk fektetni magunktól, különféle lejáratú papírokat véve. Persze nem árt tudni, hogy mit miért csinálunk.

Ezen kívül győződjünk meg arról, hogy milyen költségeket terhelnek ránk. 5% vételi jutalékot és 3% egyéb éves költséget nehéz kitermelni egy év alatt, ha csak annyira akarjuk befektetni a pénzünk. Akkor inkább felejtsük el az alapokat..

Na, jó hosszú bejegyzés lett, sok minden kimaradt belőle, de remélem, most már sokan jobban értik a befektetési alapokat.

 

 Amennyiben tetszik a blog, csatlakozz hozzánk a facebook-on, hogy értesülhess az új bejegyzésekről: http://www.facebook.com/kiszamolo

Share

A bankbetétekről (frissítve)

Most arról a termékről írnék pár szót, amit valószínűleg mindenki ismer, de napi tapasztalatból tudom, hogy nem eléggé.

A bankbetét a folyószámlánkon egy meghatározott időre lekötött összeg, amiért a bank kamatot fizet, ha a futamidő végéig nem nyúlunk hozzá.

Néhány bank akkor is ad csökkentett kamatot, ha a futamidő alatt, de egy bizonyos idő eltelte után részben, vagy egészben feltörjük a betétet. De hogy mennyi ez a bizonyos idő, azt mindig tudakoljuk meg.

Egyébként az az általános, hogy semmi, vagy csak valami nevetséges kamatot kapunk (0,15%).

Ezért nem kötjük le soha egy összegben a pénzt! Nem ötmilliót kötünk le a betétbe, hanem egyszer kétmilliót, egyszer egymilliót, háromszor 500 ezret és kétszer 250 ezret. A bankos kisasszony utálni fog érte, de inkább, mint hogy 100 ezer felvétele miatt az összes addigi kamatot elbukjuk.

Az, hogy miért ad a bank akciós kamatot az új pénzre, már megbeszéltük ebben a bejegyzésben.

Amire fontos figyelni, hogy a legtöbb esetben már csak valami feltétel teljesítése esetén kapunk akciós kamatot. Például oda kell érkezni a jövedelmünknek, kétezerért ki kell váltanunk a bankkártyát és aktívan kell minden hónapban használni és hasonlók.

Olyan is van, hogy a kilenc hónapos lekötésnek semmi feltétele nincs, a 12 hónapos, ugyanolyan kamatot adó betéthez viszont oda kell a fizetésünket utaltatni.

Olyanba is belefutottam, hogy ha nem automatikusan megújuló bankbetétbe teszem, sokkal magasabb volt kamat. A banki fiú persze megújulóba kötötte le, ha nem bankban dolgozom, észre sem vettem volna a csalást.

Szokásos parasztvakítás még a lépcsős/sávos kamatozás. Ez lehet időben, vagy összegben sávos. Az első hónapban csak 2% kamat, aztán 3%, az utolsó, hatodik hónapban már12% kamat. Vagy az 500 ezer alatti összeg 2%-on kamatozik, a 500 ezer és egymillió közötti rész 4%-on, az 5 millió feletti viszont már 9%-on. Ezt szokták úgy hirdetni, hogy 12% kamat a hatodik hónapban, illetve 9% kamat az ötmilliót meghaladó összegre. Azt gondolnánk, nincs az az ember, aki felül az ilyen trükknek, de van. Sajnos több, mint amennyi megérti, hogy mennyi is a valódi kamat. Ezért figyeljük az EBKM mutatót, az elárulja, hogy a fenti csodakonstrukció igazából megfelel mondjuk 5% normál kamatnak.(A küszöbös kamatozást nem szabad összekeverni a sávos kamatozással. A küszöbös kamatozás esetén ha eléri mondjuk a betéted az ötmilliót, akkor a teljes összegre kapsz x%-ot, nem csak az ötmillió feletti részre. Sávos kamatnál csak az ötmillió feletti összegre jár a magasabb kamat.).

Szóval a lényeg: nagyon pontosan tudd meg, mennyi is az annyi és tényleg annyi-e.

Megújulás: a legtöbb banknál az akciós betéted lejáratkor automatikusan átfordul egy rém rossz, 3-4%-os betétbe, amit aztán fel kell törnöd és újra le kell kötnöd magasabb kamatú betétbe. Erre figyelj oda, volt olyan ügyfél, aki másfél év után döbbent rá, hogy a betétje nem 8%-kal fordulgat kéthavonta, hanem csak 4%-kal.

Úgyhogy figyeld, mikor van lejárat.

Az akciós betéteket általában nem lehet neten megkötni, be kell menni érte a bankfiókba. (Hátha rád tudnak valamit még sózni.) Erre készülj fel.

Azt a legtöbben szerencsére értik, hogy a kamat éves szintre szól, azaz 6% kamat 4 hónapra az igazából 2%-ot jelent. (Bár sajnos ez sem mindenkinek egyértelmű). Viszont sokan nem gondolnak bele, hogy jobb 6%-os éves kamatot 3 hónapra kapni, mint egy évre. Miért? Mert akkor három hónap után megkapod a kamatot is és akkor onnantól már az is kamatozik, ha újra lekötöd a teljes összeget.

Vajon megéri-e utalgatni a pénzt bankok között a magasabb kamatokra vadászva?

Sok ügyfél a kis 7-800 ezer forintját átutaltatja másik bankhoz, mert ott az új pénzre 1%-kal magasabb kamatot kap 3 hónapig. Amikor megkérdezem, szerinte mennyit nyer a mutatványon, általában nem tudja, csak azt tudja, hogy a 7% több, mint a 6%.

Nos, mindent figyelembe véve a költségei levonása előtt izmos nettó 1.680 Ft-ot nyer. Ezt az összeget el is bukja a költségeken, de legalább a tudat megmarad neki, hogy milyen ügyes volt.

(Mivel én már csak ilyen jó fej vagyok, csináltam nektek még egy kalkulátort, ezzel jól ki tudjátok számolni, nyertek-e a betét átvitelén és ha igen mennyit.

Itt találjátok: www.szobafesto-tapetazo.hu/bankbetetkalkulator.xls )

Még egy utolsó szó a bankbetét garanciájáról. Ezt az OBA (Országos Betétvédelmi Alap) biztosítja, ami a bankok befizetéséből él. Elvileg minden 100 ezer euro alatti betétre él a védelem, méghozzá pénzintézetenként külön-külön, azaz ha valakinek 5 bankban van ötször 20 milliója, vagy egy bankban 2×20 milliója, de két néven (pl. férj-feleség külön számlán), jogosult a biztosításra.

Azért írtam, hogy elvileg, mert az OBA teljes vagyona 88 milliárd forint (amit ő is bankban (illetve egész pontosan alapkezelőnél) tart) és ennyi pénzből kellene helyt állnia 8 és fél billió (!!!!) forintnyi állományra. Úgyhogy jó, hogy van ilyen, csak sajnos nem sokat fog érni, ha mondjuk a legnagyobb magyarországi bank csuklana össze. (Mivel az állam is fülig el van adósodva, ő sem tudna ekkor segíteni.)

Szóval örüljünk az OBÁ-nak, csak ne bízzunk benne túlságosan. Inkább tartsuk a pénzünket több bankban és figyeljük a híreket.

 

Amennyiben tetszik a blog, csatlakozz hozzánk a facebook-on, hogy értesülhess az új bejegyzésekről: http://www.facebook.com/kiszamolo

Share

A nyugdíjkérdés: mekkora is a probléma?

Erről a kérdésről már volt szó, azért vettem elő megint, mert találtam egy pár érdekes grafikont és további adatokat a magyar emberek hosszútávú megtakarításairól..

(A Bankárképzőben tanított Dr. Kovács Erzsébet a Corvinusról, így az ő előadásából, illetve a Nyugdíj Kerekasztal anyagából is fogok idézni. A grafikonokat dr. Juhász István úr prezentációiból vettem.)

Egy kis történelmi kitekintés 

A mai kor emberének teljesen természetes a nyugdíj intézménye, kevesen gondolnák, hogy az első nyugdíjintézkedés 140 éves és a munka során elvesztett munkaképességre szólt. A skandináv országokban 1891 után alakultak ki ezek a rendszerek, Magyarországon pedig csak 1928-ban. (Az USÁ-ban pedig csak a gazdasági világválság után.)

Tehát nálunk alig 80 éves szolgáltatásról beszélünk.

A háború előtt a rendszer remekül működött, a nyugdíjintézet ingatlanokba fektette a pénzét és ez miatt, illetve azért is, mert a kifizetésre kevesen voltak csak jogosultak, minden tökéletes volt.

A második világháborúban a nyugdíjintézet ingatlanjai elpusztultak, valamint államosították is az egész intézményt.

Ezután vezették be az úgynevezett felosztó-kirovó rendszert, ami nem más, mint egy állami piramisjáték. Ez a rendszer mögött már nem áll tőke, vagy ingatlanfedezet, itt az aktívkorú lakosságtól elvont pénzből tartják el az aktuális nyugdíjas réteget.

Ez a rendszer csak akkor működik, ha az aktív munkavállalók száma jelentősen meghaladja az eltartandók számát.

Nézzük, mi a jelenlegi helyzet Magyarországon:

Ma Magyarországon összesen 3 millió ember részesül nyugellátásban, ebből 300 ezer fő korhatár alatti egészséges ember, illetve további 400 ezer ember korhatár alatti rokkantnyugdíjas. Ez a 700 ezer ember nemcsak ellátást kap, de nem is járul hozzá az adók és egyéb terhek megtermeléséhez, így tulajdonképpen kétszeresen is terheli a rendszert. (Természetesen a rokkantnyugdíjasok között van valóban rászoruló is, rájuk ez nem vonatkozik.)

(Amíg Magyarországon a 62 éves korhatárt is csak a munkavállalók 32%-a tölti be(!!!!!!!), addig például a szomszédos Szlovákiában ez az arány 65%.)

Ezzel szemben áll 6,4 millió munkaképes korú ember (a maradék a gyerekek).

Csakhogy ebből a létszámból mindössze 56% aktív dolgozó (ez az egyik legalacsonyabb érték Európában), a többi munkanélküli, gyesen lévő, segélyen élő, még tanuló, vagy már nyugdíjas személy.

Sajnos még itt sincs vége a statisztikának, mert az aktív dolgozók 21%-át az állam foglalkoztatja. Az állami alkalmazottaknak pedig nem csak a bérét, de az adóját, társadalombiztosítását, nyugdíjjárulékát is az állam fizeti, azaz a többi adófizető.

Ebből a 2,85 millió emberből, aki nem eltartott és nem is állami alkalmazott, közel másfél millió minimálbérre van bejelentve…

Tehát ennek a rétegnek kellene eltartania a jelenleg 3 milliós nyugdíjas tábort.

Az átlagnyugdíj tavaly 83 ezer forint volt, a saját jogú nyugdíj pedig 92 ezer Ft. Mivel lassan ott tartunk, hogy egy alkalmazásban élőnek el kell tartania egy nyugdíjast, ennyit kellene pluszban mindnyájunknak megtermelni. Plusz a segélyen élők, az állami alkalmazottak, munkanélküliek fizetését, az egyéb állami kiadásokról (autópálya építés, egészségügy, honvédelem, közvilágítás, stb.) már nem is beszélve. Most már legalább tudjuk, mire megy el a fizetésünkből levont adó. (A jóléti kiadásokra az állam évről-évre többet költ, 2006-ban 60,3%-ot, 2009-ben már 62,4%-ot.)

Hogy fokozzuk a helyzetet, még nem is ez a legnagyobb probléma. Hanem az, hogy kétoldalról is meg lett támadva a jelenlegi felosztó-kirovó rendszer.

Egyikrészről egy átlag magyar nő az ideális 2,2 gyerek helyett csak 1,3-at szül, azaz egy házaspár még saját magát sem pótolja. Ez villámgyorsan azzal jár, hogy folyamatosan romlik az aktív korú-nyugdíjasok aránya, további terheket róva az eltartókra.

A másik gond a rohamosan növekvő élethossz. Ez nem csak a nyugdíjkasszát terheli meg, de az egészségügyi kasszát is, hiszen az egy emberre költött egészségügyi kiadás 60%-a az utolsó év(ek)ben keletkezik.

Jelenleg a nyugdíj összege az utolsó nettó kereset 75-80%-a, miközben a világátlag már jelenleg is csak 60% és az elöregedés miatt ez is fokozatosan tovább csökken. Ez a túlzóan magas összeget egész egyszerűen nem bírja el a magyar gazdaság.

A fenti leírásból is egyértelműen látszik, hogy a jelenlegi nagyvonalú magyar nyugdíjrendszer nem tartható fenn tovább. A felosztó-kirovó rendszert fel kell számolni, ennek a kezdeti lépése volt a tőkével fedezett saját számlás magánnyugdíj-rendszer bevezetése, amely a tervek szerint először csak a nyugdíj 25%-át biztosította volna, majd lassan elérte volna a 100%-os határt.

Sajnos ezt a Fidesz kormány az elhibázott adópolitikája fedezetlensége miatt tavaly felszámolta és a vagyonát felélte.

Akkor mi várható? Egyrészt a nyugdíj-korhatár drasztikus emelése (Németországban már most 67 év a korhatár és további emelésre készülnek), valamint a nyugdíjak várhatóan csak az éhenhalástól fognak megmenteni (ahogyan már most is így van például Kanadában)

Ezek a tények, amikkel szembe kell nézni. Sajnos semmi nem látszik, ami ennél pozitívabb reményre adna okot.

Ezek után nézzük meg, mennyire felkészültek a magyar emberek a várható nyugdíj gondokra:


Azt gondolom, a grafikonok magukért beszélnek.

Arról, hogyan tudsz megtakarítani, itt beszéltünk. A nyugdíjcélú megtakarításokról pedig itt. Hogy miért ne kössél életbiztosítást, arról itt olvashatsz. Hogy mégis miért érdemes, arról pedig itt. Hogy mibe fektessél és mibe ne… nos, az egész blog erről szól. 🙂

Továbbra is várom a tippeket, miről szeretnétek hallani. (Az eddigi tippeket is köszönöm, nem felejtettem el őket, amint tudok, írok róluk.)

 

Egyetért? Kiegészítené? Vitatkozna? Kérdése van? Ne habozzon leírni a véleményét a kommenteknél. (Ha még nem tette meg, egy rövid regisztráció szükséges lehet.)

Olvassa el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.postr.hu oldalon.

Ha szeretné tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelöljön be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo

Share

Az ingatlanbefektetésekről

Sokan kértetek egy írást az ingatlanról, mint befektetésről.

A kérdés elég összetett, mert rengetegféle ingatlan van, amit rengetegféle módon és áron lehet hasznosítani. Ezért kiválasztottam a leggyakoribb típust, a 12 milliós budapesti lakást, amelyiket 75 ezerért lehet havonta kiadni.

(A cikk végén van egy meglepetés a számotokra, de addig is olvassatok)

Az első, amit el kell döntenünk, milyen hozammal elégszünk meg egy ingatlanbefektetés kapcsán? Logikus, hogy a banki hozamoknál csak nagyobbal, mert egy ingatlannal százszor annyi gond van, mint egy bankbetéttel és finoman fogalmazva is nagyon nem likvid befektetés, azaz nagyon nehezen tudunk belőle pénzt kivonni.

Milyen gondok lehetnek egy ingatlannal? Nem találunk albérlőt, találunk, de nem fizet, a rezsit nem fizeti, eldugult a vécé, új villanyóra kell, takarítani kell az előző albérlő után, tönkre tette a hűtőt, új albérlőt kell találnunk, stb.

További rizikó az „ingatlandivat” megváltozása. Ezelőtt 20 éve nagy keletje volt a hétvégi telkeknek, nyaralóknak, ma már a kutya sem akar hétvégén kijárni kapálni a kiskertbe. 10 éve mindenki garzont vett, azóta az emberek rájöttek, hogy még egy embernek is kicsik ezek a lakások, ezért sokkal nehezebb eladni őket. A nagy ingatlankereslet alatt minden rossz, zajos lakást el lehetett adni, ma már az emberek sokkal inkább válogatnak.

További rizikó az ingatlan árfolyam-ingadozása, ez is indokolja a magasabb hozamelvárást.

Ha ma gond nélkül lehet 7%-os likvid akciós bankbetétet találni, akkor úgy gondolom, nem irreális elvárás a 10% hozam az ingatlantól. (irodai piacon más a hozamelvárás, de most magánemberek kisbefektetéseit nézzük.)

Az ingatlanbefektetés hozama két részből áll: az ingatlan bérbeadásából származó haszonból és az ingatlan értékemelkedéséből származó haszonból.

Mennyi lehet az ingatlan értékemelkedése a következő tíz évben?

Véleményem szerint a jelenlegi helyzetből lassú lesz a kilábalás és mivel közel másfél millió ember megégette magát a lakáshitelekkel, a vásárlási kedv is nagyon alacsony lesz a következő években. Ezért 10 éves távlatra átlag 3%-ra szavazok.

Vegyük úgy, hogy az albérleti díjak is ennyivel emelkednek évente.

Az adó az albérlet után 20%. Építési és egyéb adó, van ahol van, van, ahol nincs, attól most tekintsünk el.

Az inflációt vegyük 5%-osnak évente.

 Felújítást 5 évente csináljunk, mai árakon 750 ezer forint értékben. (Ne felejtsük el a társasház felújítási igényeit sem! (lift, lépcsőház, stb.)

A lakásberendezésre smucig módon szánjuk 500 ezer forintot.

Az albérletek a statisztikák szerint kétévente egy hónapig üresen állnak.

Az ingatlanügynök egy havi lakbérért hoz albérlőt. Vegyük úgy, hogy négyévente ő hoz valakit.

Na most jön a meglepi:

Csináltam nektek egy táblázatot, néhány órányi munkával, hogy mindenki kedvére állítgathassa a paramétereket, az albérleti díj emelkedésétől az ingatlanadóig mindent. (Az ingatlanadót a végén írtam bele, ezért ez egy kicsit csal, mert nem veszi figyelembe az adó időértékét. Már nem volt kedvem újraírni az egészet ez miatt, nem számottevő a különbség. Ha nullára van állítva, pontos a kalkulátor)

Lehet adót fizetni, adót csalni, állítgatni a beszerzést, az illeték mértékét, a százalékokat, elvárt hozamokat, mindent. 20 év távlatában lehet összehasonlítást végezni.

Ha 40 millióért veszel lakást és ezer euroért adod ki, azt is meg tudod nézni.

Itt tudjátok letölteni: www.szobafesto-tapetazo.hu/ingatlan.xls

Ha már úgyis ott jártok, nézzétek meg az oldalt és ha szobafestésre van szükségetek, feltétlen hívjátok fel őket. (www.szobafesto-tapetazo.hu) 🙂

Nem is vonok le következtetést, hogy megéri-e az ingatlan, mint befektetés, mindenki azt és úgy állít be, ahogy akar és mindenki megkapja magának, szerinte megéri-e.

Várom a hozzászólásokat, témajavaslatokat.

 

 

Amennyiben tetszik a blog, csatlakozz hozzánk a facebook-on, hogy értesülhess az új bejegyzésekről: http://www.facebook.com/kiszamolo

Share

Takarékoskodjunk! Miért, hogyan, mennyit?

Többetek megkeresett az elmúlt napokban személyes tanácsadást kérve (Ezúton is köszönöm a bizalmat). Ezért gondoltam, hogy pár alapdolgot leírok a takarékoskodásról.

Előre szólok hosszú lesz, de remélem, hasznos is.

Milyen célból kell takarékoskodni? Nagyon sok magyarnak nincs tartaléka, egyik hónapról a másikra él. Ebben az a szomorú, hogy még azok is, akik egyébként gond nélkül el tudnánk tenni akár komoly összeget is havonta.

Amit mindig megkérdezek az ügyfelektől és te is kérdezd meg most magadtól: ha havonta 20 ezer forinttal kevesebbet keresnél, mint eddig, megélnél-e belőle (mondjuk kirúgnak és új állást kellene nézned, ami kevesebbet fizet)? A válasz az emberek 90%-ánál, hogy igen. Kevesebb lenne a McDonald’s, az olcsóbb sonkát kellene választani és a sportcipőből is jó lenne egy tízessel olcsóbb, de a legtöbben egy kis nadrágszíj összehúzással kijönnének a kevesebb fizetésből is.

Azaz havi (további) húszezret gond nélkül félre tudnál tenni. Hogy ez elég-e, később még megnézzük.

A második, ahol sokat spórolhatsz, hogy átnézed a rezsiköltséged. Az egyik vállalkozó ügyfelemnek egy réges-régi internetszerződése volt, valami havi 8 ezret fizetett, miközben rengeteg ajánlat volt ennek a feléért. De ő túl elfoglalt volt, hogy új szolgáltatót keressen. Megkérdeztem, hogy 96 ezer forintért szakítana-e erre időt? Merthogy ennyibe került neki az elfoglaltsága az elmúlt két évben és ugyanennyibe fog kerülni a következő kettőben is. Te mennyit fizetsz internetre, mobiltelefonra, gázra, villanyra? Egyáltalán tudod-e? Ha csak havi 3 ezret tudsz spórolni egy olcsóbb mobilcsomaggal, azzal, hogy nem hagyod a tévét stand by állapotban, hogy kihúzod a mobiltöltőt, amikor éppen nem használod és a többi, az már 36 ezer forint évente.

Árulok nulla forintos bankszámlát, ami tényleg nulla forintos (havi díj, utalási díj, kártyadíj, stb. mind nulla forint) és már 75 ezer forintos jövedelemtől elérhető. Ezen egy átlagember évi 12-15 ezret gond nélkül spórolna, vagy akár többet is (egyszer add össze egy bankszámlád költségeid, ne felejtsd a 2-5 ezer forintos éves kártyadíjat sem). Szerintetek egy 50 fős cégnél hány ember vált erre a csomagra? Elárulom: 4-5 fő. A többi lustaságból és kényelemszeretetből meg sem mozdul. Te hogyan döntenél? (A reklám helye: ha érdekel a cégednél legalább öt főt ez a csomag, írj egy e-mailt 🙂 )

A harmadik kötelező gyakorlat, hogy vezeted az ÖSSZES kiadásod, legalább három hónapig (bár akár rá is szokhatsz). Nagyon meg fogsz lepődni, ígérem neked. Vajon napi két 250 Ft-os capuccino a vállalati büfében mennyibe kerül egy év alatt? 273 munkanappal pontosan 136.500 Ft-ba. A két kisüveges kóla ugyanennyi, a napi doboz cigi 500 forintjával 182.500 Ft évi kiadást jelent. Ez a három tétel több, mint 400 ezer forint évente. De ha az ebéden spórolsz napi kétszázat, az utazáson akármennyit,  az mind-mind talált pénz. Szoktam javasolni, hogy az élelmiszerre költött pénzt is válasszák külön a rendes ételekre (kenyér, felvágott, ebéd, stb.) és a “junk food”-ra (chips, csoki, üdítő, hamburger, fagyi és egyéb felesleges ételek) Ne felejts el MINDENT felírni, a 120 forintos rágót és a 200 forintos parkolást sem. Erre vannak jó programok még a legbutább mobiltelefonra is.

Negyedik gyakorlat: fékezd meg a vágyaidat. Ne akarj mindent most. Csak egy példa: az Ipadért meg a Galaxy Tabért sokan kiadtak 220-240 ezer forintot, egy évvel később 100-120 ezerért dobálják az emberek után. És még mindig kérdés, tényleg szükséged van-e rá? Vedd meg a tavalyi sztárokat féláron, az ideieket ráérsz jövőre is.

Ötödik terület: ne növeld az életszínvonalad a kereseteddel együtt. Az emberek 90%-a boldog lett volna tíz éve, ha annyit keresne, mint most (reál értékben is, nem csak nominálisan), mégis, ugyanúgy nincs tartaléka, mint akkor se volt. Miért? Mert egyre drágább nyaralásokra költötte a pénzt, muszáj volt újabb és nagyobb autót vennie és nehogymá’ továbbra is ilyen kis lakásba lakjon tovább. És egyre több hitelnek egyre nagyobb súlyát nyögi az ilyen ember.

Fontos figyelmeztetés: soha ne vetítsd ki a jelent a jövőre, ne számolj előre a jövő bevételeivel.. Ha ma van egy jól fizető állásod, nem biztos, hogy lesz két év múlva is. Ha ma jól megy a céged, nem biztos, hogy holnap is így lesz. Mondok mindkettőre egy-egy példát: az egyik ügyfelemnek jól menő hallókészülék boltjai voltak, egy Budapesten, egy vidéken. A havi forgalom csak a budapesti boltban 25 millió körül volt. Úgy gondolta, megengedhet magának, egy lízingelt Mercedest és egy kis egyéb luxust. Aztán egyik napról a másikra a TB nem támogatta a hallókészülékeket 90%-osan, így senki nem akart méregdrága digitális készüléket. A havi forgalma szó szerint napok alatt 3 millióra esett vissza, miközben minden kiadása maradt a régi (bérleti díj, alkalmazottak, a Mercedes lízingdíja, stb.)

Egy másik ügyfél jól menő középvezető volt, 700 ezres fizetéssel, túl az ötvenen. Úgy érezte, megengedheti magának az úszómedencét és az egyéb drága dolgokat. Egyik napról a másikra eladták egy külföldi tulajdonosnak a céget, aki az összes vezetői állásba a saját embereit ültette (logikusan). Az emberünk ott maradt munka és pénz nélkül, nagyon hosszú ideig nem talált másik munkát. (Mert bérelvárásai természetesen voltak) Neki sem volt tartaléka.

Egyébként gyakran megdöbbenek, amikor látom, hogy nagyon jól kereső emberek vezető állásban nyakig el vannak adósodva. Teljesen kihasznált milliós hitelkeret plusz hitelkártya, miközben látom a bankban, hogy 7-8-900 ezer forintokat keres havonta. Ez a felelőtlenség és a teljes pénzügyi butaság.

 

Apropó, hitel: a hitel nem más, mint a jövendő bevételeid előre eladása, nagyon nyomasztó kamatterhek mellett. Amit sokan nem értenek: A HITEL SOHA NEM OLD MEG SEMMIT! Ha keveset keresel, ha nincs pénzed rendes autóra, ha nem jössz ki a fizetésedből, a hitel nem megoldást ad, hanem még mélyebb verembe taszít, mert ezután még a kamatokat is fizetned kell. A megoldás, hogy a bevételeid növeled és a kiadásaidat csökkented, nem pedig az, hogy a hiányt hitellel látszólag elfeded, miközben még nagyobb hiányt teremtesz.

Akkor hogyan tudsz spórolni?

A legelső lépés az egészséges pénzügyek felé, hogy hat havi megélhetésünknek megfelelő összeget félreteszünk bankbetétbe. Ez szent tehén, ebből nem festjük ki a konyhát, nem megyünk el nyaralni, soha nem költjük semmire. Miért van erre szükség? Mert bármikor előfordulhat, hogy elveszíted a munkád, vagy átmenetileg az egészséged. Ezt a pénzt akkor kell felhasználnod. Ostoba úr, nyakában a lakáshitel törlesztőjével, a rezsivel és a család megélhetésével kénytelen a legelső rosszul fizetett állást elvállalni, mert napról napra jobban szorul a pénzügyi hurok a nyaka körül. Te, aki bölcs vagy, nyugodtan pályázgathatsz a legjobb állásokra és megmondhatod a rossz munkát/fizetést ajánló munkaadóknak, hogy szerinted a te munkád és szaktudásod ennél többet ér. Könnyen válogathatsz, ha hat havi tartalék van mögötted.

A második lépés, hogy megszabadulsz minden hiteledtől. Mert annak nincs sok értelme, hogy fizetsz a bankodnak 10-20-30% kamatot, miközben kapsz ugyanattól a banktól 6% mínusz kamatadónyi kamatot a pénzedre. Ha erre nem vagy képes, igyekezz a drága hiteleket olcsóbbra váltani (hitelkártya-hitelt személyi kölcsönre, személyi kölcsönt szabadfelhasználású jelzálog-hitelre, stb.)

Ha ezzel a kettővel megvagy, vizsgáld meg, milyen egyéb célból kell takarékoskodnod. Gyereked életkezdése, nyugdíj, új autó, lakásfelújítás, általános tartalék, stb.

Ezzel elérkeztünk a „mennyit is kellene elraknom havonta” kérdéshez. A válasz egyszerű: oszd vissza a felismert szükségedet. Pl. másik autó öt év múlva 2 millió forint. Az évi 400 ezer forint, havi 33 ezer forint. Nyugdíj-kiegészítés 30 év múlva havi 40 ezer forint. Ha átlagban 15 évig élsz még nyugdíjasként, akkor havi 20 ezret kell erre eltenned, ha még 30 éved van hátra. Gyereknek 5 millió 12 év múlva, stb, stb. (Megjegyzés: mivel az infláció és az elérhető hozam durván kiegyenlíti egymást, ezért számolhatunk jelenlegi értékben is, amit hoz a megtakarítás, megeszi az infláció. De aki akarja, cifrázhatja, nyugodtan kalkuláljon mindenféle hozammal és inflációval.)

Ezeket összeadva, kijön egy ütős összeg, mondjuk havi 80-90 ezer forint. Az egészben az a legdurvább, hogy tényleg mindre szükséged van. Ilyenkor azt mondom az ügyfeleknek, hogy mivel erre az összegre szükségük van, tegyék el mindet. Persze, akkor nem lesz elég a fizetésük, de pont ez a célom, hogy ráébresszem őket, hogy egész egyszerűen túl keveset keresnek. Nagyon sok ember elmegy dolgozni havi 120-140 ezer forintért, azért dolgozik, hogy tudjon enni és azért eszik, hogy tudjon dolgozni. Ennek így nem sok értelme van. De ha ebből a pénzből elrak havi 80 ezret, akkor már nem fog kijönni a maradékból, ezért el kell kezdenie gondolkodni, hogyan tudna továbblépni. Vállaljon gitároktatást délutánonként? Tanuljon meg normálisan angolul, hogy jobb állást kapjon? Vagy bármi, ami kimozdítja a jelenlegi vegetálásból.

A másik: akármennyit is teszel el havonta, ha nem fáj, ha nem érzed a hiányát, akkor egész egyszerűen túl keveset teszel el. Akkor csak a feleslegedből spórolsz egy keveset. Havonta egy marék apró 10 év múlva is csak egy marék apró lesz.

Sokan tesznek el havi 5-6 ezer forintot és boldogok, hogy spórolnak. Havi 5 ezer forint egy év alatt évi 60 ezer, tíz év alatt 600 ezer. Az mire elég?! A 3 ezer forintos önkéntes nyugdíjpénztár is csak önbecsapás.

Akartam még arról írni, hogy amit elteszel, mibe tedd, de ez már legyen egy következő cikk.

Válaszolva néhány kommentre, pár dolgot szeretnék tisztázni: 

– Keveset keresni nem bűn, de nem is áldás. Igenis tovább kell lépni. Ha kell, be kell esti iskolába iratkozni, vagy nyelvet kell tanulni, esetleg egy jó vállalkozást kell elindítani, első körben munka mellett. Sokan panaszkodnak, hogy milyen keveset keresnek, de ha megkérdezed, mit csinált az elmúlt öt évben, hogy ez megváltozzon, kiderül, hogy semmit. Pedig egy jó angol nyelvkönyvet a könyvtárból ingyen kivehetsz, vagy használtan CD-vel együtt megveszel 3 ezer Ft-ért. A főiskola az első diplomáig ingyenes. Úgyhogy a tanulás nem pénzkérdés, hanem elhatározás kérdése csak.

– A takarékoskodás nem egyenlő a garasoskodással. A Bibliában kétféle tizedet kellett fizetni. Az egyik ment az állam fenntartására, a másik tizedet szó szerint el kellett verniük. Ételre, italra, lakomára kellett költeni, hogy az ember élvezze azt az áldást, amit Isten adott neki, hogy felvidámodjon a lelkük az egész éves munka után. Mai kifejezéssel, el kellett menniük nyaralni két hétre. És ez kötelező törvény volt, nem szabadon választott program. Akit érdekel, elolvashatja itt: biblia.hit.hu/bible/21/DEU/14/22#v22 Mert ha valaki egész életében csak garasoskodik, megkeseredik.

– Eltenni havi ötezret még mindig jobb, mint mindent elverni. Viszont nézz szembe a tényekkel, mennyi lesz havi ötezer forint tíz év múlva. Fedezi-e a szükségeidet? Ha nem, akkor gondold át, hogyan tudnál többet eltenni.

– Volt, aki kifogásolta, hogy azt írom, hogy annyit tegyen el, amennyi már fáj. Természetesen nem mazohizmusra gondolok, és nem is arra, hogy tegyél el annyit, hogy már cipőre se teljen. Viszont annyit tegyél el, hogy hiányod keletkezzen, hogy át kelljen alakítanod a kiadásaidat, hogy kigyere a maradék pénzből.

– Volt, aki a havi 80 ezret sokallta. Ez sajnos egyszerű matematika, összeadom a nyugdíjra szükséges 30 ezret, az autó cseréjéhez szükséges 33 ezret és a gyereknek szánt 27 ezret. Mondd meg, melyikre nincs ebből szükséged? Ha van olyan, csökkentheted a havi takarékoskodást. Egyébként meg a kiadásaid kell csökkenteni és a  bevételeidet növelni, más megoldás nincs.

 

Várom a témajavaslatokat továbbra is.

 

Amennyiben tetszik a blog, csatlakozz hozzánk a facebook-on, hogy értesülhess az új bejegyzésekről: http://www.facebook.com/kiszamolo

Share

Az elhalálozási rendelkezésről

“És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet”

Ez az idézet közel kétezer éves, a Bibliából van. Mégis sok ember elfelejti, hogy ő is meg fog halni egyszer és nem feltétlenül akkor, amikor számít rá.

Beszélhetnénk az idézet morális, etikai, lelkiismereti és egyéb vetületeiről, de én most egy teljesen más dologra szeretném felhívni a figyelmeteket.

Minden bankszámlánál megadható egy úgynevezett elhalálozási rendelkezés. Ennek birtokában a bank annak fizeti ki a bankszámlán található összeget, akit az elhunyt még életében megnevezett és nem érdekli, ki örökölné jog szerint azt a pénzt.

Ennek hiányában viszont nem fizetheti ki a pénzt, amíg a közjegyző el nem dönti, kit, vagy kiket illet. A közjegyzői határozatra gyakran fél évet kell várni, vagy többet is. Az összeget zárolják, se lekötni, se egyebet nem lehet tenni vele.

De ez csak a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy az örökösödési törvény szerint a pénzt a gyermekek öröklik, az özvegyé csak a haszonélvezet, azaz a kamatok.

Ami akkor a leghatalmasabb szívás, ha a gyerekek kiskorúak. Akkor a gyámügy egyből rárakja a kezét a pénzre és gyámügyi számlára kerül, alacsony kamattal és minden egyes felvéthez a gyámügy hozzájárulása kell. Finoman szólva is igen macerás dolog.

Ezért mindenki adjon elhalálozási rendelkezést a számlájához. Ez több bankban ingyenes, de sajnos vannak olyan bankok, ahol ez 1.500-2.000 Ft 70 év alatt.

A rendelkezés megadása 5 perc, ennyit mindenképpen megér.

Értékpapírszámlához nem adható ilyen rendelkezés, az sajnos mindenképpen az örökség részét képezi.

 

Amennyiben tetszik a blog, csatlakozz hozzánk a facebook-on, hogy értesülhess az új bejegyzésekről: http://www.facebook.com/kiszamolo

Share

A kötvényekről

Arra gondoltam, folytatva az oktató sorozatot, most írok egy bejegyzést a kötvényről.

Egyszerre akarok egyszerűen írni és kicsit mélyebben is. Mindenki olvassa addig, ameddig érdekli. 🙂

A kötvény hivatalos neve “hitelviszonyt megtestesítő értékpapír” Azaz amikor kötvényt veszünk, valakinek kölcsönadunk pénzt, aki azt vállalja, hogy a lejáratkor visszafizeti a teljes tőkét, valamint a megegyezés szerinti időpont(ok)ban kamatot fizet. Olvasd tovább

Share