A fogyasztói társadalom elérte, hogy az emberek egyre többet és többet akarjanak fogyasztani: még nagyobb ház, még  újabb autó, még drágább nyaralás és még trendibb mobiltelefon.

Az újabb és újabb célok eléréséhez az emberek egyre többet dolgoznak és egyre inkább eladósítják magukat, hiszen az új autó vagy drága telefon megvétele nem várhat addig, amíg meg is keresik rá a pénzt.

Ebből az életformából aztán kialakul egy mókuskerék, amikor az ember már csak azért dolgozik, hogy birtokolhasson minél több és drágább vagyontárgyat, illetve tudja fizetni a hiteleket, amit a régebbi vagyontárgyak megvétele miatt vett fel. (Egy átlag amerikai élete során 279 ezer dollárt fizet ki csak a hitelei kamataira, amiért akár 7-8 évet is dolgoznia kell az átlagos 40 évnyi munkaidőből. Erről cikk itt.) Ilyenkor nem veszi észre az ember, hogy már réges-régen már nem ő birtokolja a vagyontárgyakat, hanem fordítva, ő lett a vagyontárgyak foglya.

A gyerekének is mindent megad, ami divatos és trendi, de ezért cserébe a gyerek kénytelen apa nélkül felnőni, mert az apja napi 12 órát dolgozik a "jólét" biztosítása miatt.

Ezt a problémát felismerve született több mozgalom a minimalista vásárlóktól kezdve egészen a korai (30-40 éves korban történő) nyugdíjazásig.

Az emberek vagy csak a minimálisan szükséges dolgokat veszik egész életükben és ehhez elég egész életükben egy könnyed és akár szórakoztató napi 4-6 órás munkavégzés, vagy pedig az életük egy szakaszában keményen dolgoznak és spórolnak, hogy aztán 30-40-50 évesen örökre elmehessenek nyugdíjba és csak a megtakarításaikból élhessenek. (Magyar viszonylatban ennyi tőkéből élsz meg életed végéig munka nélkül)

A korai nyugdíjazásnak komoly tábora van, elég ha beírod a keresőbe, hogy "early retirement" vagy "retirement by 40" és rengeteg blogot fogsz találni a témában. Az egyik leghíresebb ilyen blogról már itt írtam.

Természetesen mint minden mozgalomnak, ennek is sok kritikusa van, akik különböző kifogásokat vetnek fel, miért rossz és veszélyes a korai nyugdíjba vonulás.

Ezekből szeretnék néhányat megnézni. Több kifogás az egyszerű meg nem értésből származik, azonban vannak valódi buktatók is, amiket érdemes számba venni.

- Első kifogás: mihez kezdesz magaddal 40-50 éven keresztül, ha 35-40 évesen elmész nyugdíjba? Halálra fogod magad unni.

Fontos megérteni, hogy a nyugdíjba vonulás nem azt jelenti hogy egész nap otthonkában ülsz a nappali kanapéján és az Esmeraldát bámulod reggeltől estig. Éppen ellenkezőleg, mivel soha többet nem kell már a megélhetésért dolgoznod napi 8-10 órát, végre szabad vagy, hogy valami értelmeset csinálj az életben. Ez lehet a családoddal töltött idő, könyvírás, az evangélium hirdetése Közép-Afrikában, fogyatékos gyerekek tanítása, vagy bármi, amit egész életedben igazán csinálni akartál volna, csak a munka miatt nem volt rá időd.

Természetesen ebből az is következik, hogy aki nem tudna mit kezdeni magával 65 évesen napi 8-10 óra munka nélkül, az nem fog tudni mit kezdeni magával 35 évesen sem. Ez tényleg egy valós veszély, különösen annak a fényében, hogy általában annak elérhető cél a korai nyugdíjazás, aki kreatív, gondolkodást igénylő munkát végez. Nekik még nagyobb törés egy hirtelen jött üresség.

Ezért nagyon fontos, hogy akár 35 évesen, akár 65 évesen mész el nyugdíjba, keress magadnak olyan értelmes elfoglaltságot, ami kitölti a napjaidat, egyébként gyorsan leépülsz szellemileg és lelkileg is. Az Egyesült Államokban külön nyugdíjazási tanácsadók vannak, akik ebben segítenek a nyugdíj előtt állóknak.

(Egy amerikai tanulmány szerint tovább élnek azok, akik később mennek nyugdíjba. A passzív otthonülés hamarabb végez az emberrel, mint a kemény munka.)

- Második kifogás: Az édes semmittevés addig vonzó, amíg dolgozol mellette.

Ez igaz. Addig izgalmas otthon ülni és elmenni nyaralni bármikor, amíg ez a kivételes alkalom. 15 év otthonülés után már egy picit sem lesz vonzó sem ez, sem az állandó nyaralgatás. Amikor már a harmadik hónapja áztatod a lábad egy egyiptomi szállodában, immár tizedszerre, nehéz megállni, hogy ne bolondulj bele.

Visszakanyarodva az előző ponthoz, nagyon fontos, hogy eldöntsd, mit fogsz csinálni a tenger sok időddel. Nagyon sokan úgy élik meg a nyugdíjba vonulást, mint egy drogos: komoly elvonási tüneteik lesznek. Azért, mert eddig napi 10-12 óra elment a munkába járással és a munkavégzéssel, most pedig fogalmuk sincs, mit csináljanak ezzel a rengeteg idővel.

- Harmadik kifogás: mivel a korai nyugdíj elérése csak magasabb jövedelem mellett reális cél, ha valaki vállalkozó, vagy magasan képzett diplomás ember, ezért ezek az emberek önzőek, hogy kivonják magukat a GDP termeléséből és a túlzott fogyasztásból, csak hogy munka nélkül élhessenek.

Ez a kifogás a társadalom szempontjából nyilván igaz (bár elhanyagolható mértékről van csak szó), de az egyén szempontjából lényegtelen.

- Negyedik kifogás: nem leszel képes anyagilag lépést tartani a barátaiddal és a rokonaiddal, akik folyamatosan egyre többet keresnek. Sőt mivel egyre nő az általános életszínvonal is, tulajdonképpen egyre jobban lemaradsz majd mindenkitől, mert a te életszínvonalad megragad egy adott ponton.

Aki ilyeneket mond, az éppen csak a lényeget nem érti: ezek az emberek nem akarnak lépést tartani a szomszédaikkal és nem érdekli őket, hogy ki milyen új autót vesz.

Az pedig, hogy egyre nő az általános életszínvonal, egy hatalmas tévedés. Ma reálértékben kevesebbet keres egy átlagos amerikai, mint keresett 1990-ben. Csak azért van több vagyontárgya, mint 1990-ben, mert a hitelállománya a háromszorosára hízott az 1990-es állapothoz képest.

- Ötödik kifogás: Nagy a kockázata, hogy nem lesz elég a pénzed az életed végéig.

Ebben is van igazság. Éppen az elmúlt évek mutatták be azt, hogy évszázados "aranyigazságok" veszíthetik el az érvényüket. Most éveken át nulla százalék körüli kötvénykamatok voltak. Ha a következő években lesz egy komoly, akár mesterségesen gerjesztett infláció, hogy csökkentsék az állami és vállalati adóssághegyeket reálértéken, ami együtt fog járni a meglévő részvények áresésével is, akkor sokan pórul járhatnak, akik a meglévő tőkéjük jövedelméből akartak megélni egész életükben.

Írtam ebben a cikkben arról, hogy mennyire nem volt mindegy, hogy melyik évben ment el valaki nyugdíjba. Az 1968-as nyugdíjas 30 év múlva minden pénzét felélte, míg az 1980-ban nyugdíjba ment 30 év múlva több pénzzel rendelkezett, mint anno. Mindez a tőzsdei változások miatt.

Volt olyan ügyfelem, aki egy nagyon sikeres vállalkozást hagyott abba, csak sajnos két évvel korábban, mint kellett volna. Pár rossz döntés (ráfizetéses tanya vásárlása a világ végén, túl drágán) és kiderült 4-5 év alatt, hogy nem lesz elég a pénz élete végéig. A vállalkozásból kiesett, visszamenni a piacra már nem tudott.

Ezért érdemes a másfélszeresét összeszedni annak, ami elégségesnek tűnik és inkább 2-3 évvel később visszavonulni. Másik lehetőség, hogy marad valamilyen pénztermelő tevékenységed továbbra is, amit hobbiszinten, kedvtelésből űzöl, de a mindennapi megélhetés egy részét fedezni tudja.

- Hatodik kifogás: Miért nem végzel inkább olyan munkát, amiben a kedved leled, ahelyett, hogy jól fizető, de utálatos munkahelyed van, amiből menekülni akarsz 30 évesen.

Ebben is van igazság, bár tévedés azt gondolni, hogy aki jól keres és keveset költ, az biztos, hogy utálja is a munkáját. Beszéltem sok emberrel, aki sikeres, sokat is dolgozik, azért, hogy hamar nyugdíjazhassa is magát, de ettől még nem utálja a munkáját. Sőt, utána is ezt akarja tovább csinálni, de már csak hobbi jelleggel.

De ha azért akarsz korán nyugdíjba menni, mert gyűlölöd a munkádat és a vele járó stresszt, akkor érdemes végiggondolnod, nem járnál-e jobban egy másik munkahellyel, még akkor is, ha ott esetleg csak a felét keresed.

- Hetedik kifogás: elszigetelődsz társadalmilag, elveszíted a barátaidat, kollégáidat.

Ez is igaz lehet, hiszen a legtöbb embernek az ismerősei, barátai a munkahelyhez vagy a munkavégzéshez kötődik. Ezek a kapcsolatok valóban le fognak épülni és az évek során meg fognak kopni a régi ismeretségek. Mivel munkába sem jársz, a társadalommal is sokkal kevesebbet fogsz érintkezni.

Ez a veszély minden nyugdíjba vonulót veszélyeztet, életkortól függetlenül. Ezt tudni kell kezelni, találni kell olyan elfoglaltságot, ahol érintkezel emberekkel. Járhatsz nyelvtanfolyamra, kiránduló körbe, vagy akárhová máshová.

Összefoglalva: nagyon jó, ha mihamarabb eléred az anyagi függetlenséget, ha a megélhetésed már nem csak a munkabéredtől függ. De a korai nyugdíj sem megoldás mindenre.

Ha azért akarsz menekülni, mert utálod a munkád, keress másikat és jöjj rá arra, mi is az, ami igazán lenni akarsz.

Ha nem tudod, mi az értelme az életednek, akkor még nagyobb bajban leszel, ha már dolgozni sem fogsz már. Azonban ha tudod, hogy mit szeretnél tenni, még teljesebb lehet az életed, ha nem kell az idődet munkával töltened.

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en