A nyugdíjrendszer múltja és jövője

Magyarország legnagyobb problémája, hogy a szocializmusból örökölt, az állam méreteihez képest brutális mértékű jóléti kiadásokat egyetlen kormány sem merte még érdemben csökkenteni.

A magyar állami újraelosztás mértéke 30-40%-kal haladja meg a szomszédos államok hasonló adatait, a lehető legegyszerűbben fogalmazva, ennyivel több adót kell idehaza fizetned.( Egy átlagos magyar honpolgár a teljes bevételének 65-69%-át a legvégén kifizeti adóban, erről itt írtam: Ezért fizetsz ennyi adót)

Ebből a túlzott adóteherből származó bevétel mintegy 60%-át jóléti kiadásokra költjük, ennek is közel felét a nyugdíjak kifizetésére. Azokra a nyugdíjakra, amik a vélekedésekkel ellentétben alig pár évtizede léteznek Magyarországon és a világ nagy részén ismeretlen fogalomnak minősülnek.

Ezért röviden összefoglalnám, mi is volt a nyugdíj tulajdonképpen, mivé hízott napjainkra és mi várható két-három évtizeden belül.

A kezdetek

A vélekedésekkel ellentétben a ma jóléti társadalmaknak hívott nyugati országokban a nyugdíj intézménye még száz éves sincs. Magyarországon 1928-ban jelent meg az erről szóló törvény, de például az Egyesült Államokban még később,1933-ban.

A nyugdíjrendszer fenntartásának csak egyetlen célja volt, megőrizni a túl hosszú életet élő időseket azöregségi éhínségtől. Ha valaki túlságosan sokáig élt és elfogytak a tartalékai, akkor az állam egy minimális apanázst biztosított a számára.

1928-ban a várható élettartam 47 év volt a férfiaknál és 50 év a nőknél, a nyugdíjkorhatár pedig a 65 éves kor volt!

A nyugdíj összege például a mezőgazdasági dolgozóknál évi 120 pengő törzsnyugdíj volt és némi további járadék, de azt is csak akkor kapták, ha nem volt megfelelő méretű jövedelmező földbirtok a tulajdonukban.

A nyugdíjrendszer tőkével fedezett volt, a befolyt pénzeket a nyugdíjbiztosító befektette, ingatlanokat vett rajta, amit aztán bérbe adott, illetve értékpapírokban tartotta a maradék vagyont.

Ezt a vagyont az államháztartás hiánya miatt a Sztójay-kormány einstandolta 1944-ben (ez egy ismerős szituáció a közelmúltból), populista okokból 60 évre csökkentette a nyugdíj-korhatárt (erre is van példa a közelmúltból a nők esetében) és szintén a népszerűség miatt a négyszeresére növelte a nyugdíjak átlagos összegét. A nyugdíjfolyósító vagyonából az állami einstand után megmaradt vagyon is semmivé lett, mert a háború pusztítása az ingatlanokat is tönkretette és a pengő elértéktelenedése a maradék értékpapír állományt is megsemmisítette.

A háború után egy kényszerhelyzet állt elő a tőkefedezet pusztulása miatt, ezért jobb híján bevezették a piramisjáték jellegű felosztó-kirovó nyugdíjrendszert, ahol a befizetők nem a saját nyugdíjukat biztosítják, hanem csak az aktuális eltartottakét, ők csak reményt kapnak, hogy egyszer őket is eltartja majd valaki.

A felosztó-kirovó rendszer bevezetését éppen a bizonytalanságok miatt sok vita előzte meg, szükségesnek tartották a rendszer újbóli feltőkésítését és a csökkentett nyugdíj-korhatár visszaemelését, de ebből szokás szerint a politikusok miatt nem lett semmi azóta sem.

A jelen

Pár évtized alatt mára a nyugdíj fogalma átalakult egy 20-25 évig tartó jól fizetett szabadsággá, amit a nyugdíjba vonuláskor kapott munkabér 70-83%-án túl még egyéb juttatásokkal is támogat az állam, mint például ingyenes utazás és ehhez hasonló kedvezmények.

A legfrissebb KSH adat szerint 2011-ben a férfiak 60,4, a nők 58,4 évesen mentek nyugdíjba, a korhatár (jelenleg 62 év) alatti nyugdíjasok száma elérte az aktív lakosság 15%-át. Ez tavaly tovább romlott, mert amikor a kormány nagylelkűen felajánlotta a nőknek, hogy korábban nyugdíjba vonulhatnak, nem számoltak azzal, hogy 100 ezer nő fog élni a lehetőséggel egy év alatt, komolyan megterhelve az amúgy is rogyadozó nyugdíjkasszát.

2011 elején 814 ezer 61 évesnél fiatalabb számára folyósítottak ellátást. Mivel a KSH adatai szerint egy ma 60 éves férfi még majdnem 19 évig, egy 60 éves nő 22 évig él még, ezért eddig kell egy átlagos nyugdíjast eltartani a társadalomnak.

Ezt vessük össze azzal, hogy a jelenlegi nyugdíjasok (ideértve a rokkantsági ellátást kapó személyeket is) 33,8%-a még 30 év szolgálati idővel sem rendelkezik, 40, vagy annál több év szolgálati idővel csak a nyugellátást kapó személyek 20,7%-a tud felmutatni.

2000 óta a 60 év felettiek száma 314 ezerrel nőtt és a Népességtudományi Kutatóintézet szerint már2017-re meghaladhatja az arányuk a társadalom 30%-át.

Magyarország erre a fenntarthatatlan és méregdrága rendszerre minden évben egyre többet költ, a 2000-es GDP 8,4%-a helyett már 11,3%-ot.

A közeljövő

Amint láthatjuk, a kezdeti, 15-17 évvel az átlagkor felett meghúzott, mindössze az éhenhalástól megmenteni szándékozó nyugdíjrendszer mára egy egy elviselhetetlen teher lett a társadalomnak, ami nagyban hozzájárult az európai országok adósságválságához.

Ez a ellátási szint akkor sem lenne fenntartható, ha a demográfiai válság nem sújtaná még inkább a jóléti társadalmak nagy részét.

A magyar társadalom fenntartásához minden szűlőképes korban lévő nőnek 2,2 gyereket kellene szülnie, ez utoljára a hetvenes években teljesült, jelenleg még az 1,3 gyerek/szűlőképes nő arányt sem érjük el.

Ez megfejelve az átlagéletkor gyors növekedésével (csak az elmúlt öt év alatt a férfiak születéskor várható életkora 1,96 évvel lett hosszabb.), az eltartók/eltartottak arányának felborulásával oda vezet, hogy a jelenlegi állapotokat változatlannak véve (nyugdíjkorhatár, elvonás mértéke az aktívkorúaktól, stb.) 2050-re 40 ezer forint lesz az átlagnyugdíj.

Ebben a számításban még nincs benne a külföldre távozott félmillió aktívkorú magyar és az ő gyerekeik miatti demográfiai torzulás.

(Romániában már tavaly bejelentették, hogy az 1966 és 1971 között született romániai személyeknek már csak az utolsó fizetésük 15%(!)-a lesz a nyugdíjuk. Járni sokkal több járna, csak sajnos ennyi fog csak jutni.)

A számokból egyértelműen látszik, hogy a felosztó-kirovó rendszer már nem sokáig fogja betölteni a szerepét, ami azzal jár, hogy a ma aktívkorú lakosság valószínűleg a mai értelemben vett nyugdíj nélkül marad. Megoldás csak az lehet, hogy vagy a korhatárt emelik újra fel, vagy az állami nyugdíj újból csak az éhenhalás ellen fog védeni.

Ezért kell minden aktívkorúnak komoly saját megtakarítást felhalmozni a nyugdíjas éveire, ehhez azonban havi százezer forint feletti összeget kell(ene) eltenni mindenkinek a kora és az igényei függvényében.

Amiről kevés szó esik, hogy nem csak a nyugdíjrendszer, de az egészségügyi ellátórendszer is összeomolhat, ha az aktívkorúak befizetése helyett az idősek gyógyítása marad csak. De ezzel már nem akarom borzolni a kedélyeket.

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, ahol megtanulsz mindent, amit a pénzről tudni kell 6 alkalom alatt, 25 ezer forintért, vagy kérj valódi pénzügyi tanácsadást.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló cikket is a blogon. Csatlakozz hozzánk a Facebookon: http://www.facebook.com/kiszamolo

Share

89 hozzászólás

  • KZoltán
    Szép dolog a takarékoskodásra való buzdítás, csak a feltételei folyamatosan romlanak. Az átlagbérek a 70-es évek végének szintjén vannak, tehát a rendszerváltozás óta csökkentek, és ebbe nem számítják bele a rendszerváltással elveszett 1.5 millió munkahelyet; őket is bele kéne számolni az átlagba: számláló +0, nevező + 1.5 millió. Továbbá az első adandó válság elviszi a munkások (a munkást nem marxi értelemben használom, hanem munkás az, aki jövedelmét a munkája hozadékából szerzi, tehát munkás az utcaseprőtől a miniszterelnökig mindenki) megtakarítását, vagy/és úgy, hogy a nyugdíjpénztár csődbe megy (lásd Amerika), vagy/és úgy, hogy mivel munkanélküli, ezért fel kell élnie a megtakarításait.
  • Jaja
    Illik ide: “A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.

    Nem vagyok a túlzott állami beavatkozás híve.

  • Kammer
    “Ezért kell minden aktívkorúnak komoly saját megtakarítást felhalmozni a nyugdíjas éveire, ehhez azonban havi százezer forint feletti összeget kell(ene) eltenni mindenkinek a kora és az igényei függvényében.”

    Az ilyen cikkek olvasás után csak tehetetlen dühöt érzek. Nincs megoldás. Mire megöregszem, a végig dolgozott fiatalság után a nyugodt öregség helyett a nyomor vár rám. A magyar nettó átlagfizetés kb.: másfélszeresét kellene megspórolnom csak nyugdíjra és hol van a lakás vásárlás, vagy a gyermek(eim) segítése, hogy csak kettőt mondjak egy átlagember komolyabb pénzügyi céljaiból.

  • cubi
    A jövő nyugdíjasai szerintem csak a szűk közösség támogatására számíthatnak (jelesül: CSALÁD), a bökkenő csak az, hogy pont családot nem nagyon alapítanak a “jövő nyugdíjasai” vagyis nem vállalnak gyereke(ke)t. Úgyhogy ezt kellene promotálni, az államoknak pedig támogatni, hiszen az ilyen-olyan megtakarítási programokban sokan csalódtak az utóbbi években.
  • Krisztián
    “Ezért kell minden aktívkorúnak komoly saját megtakarítást felhalmozni a nyugdíjas éveire, ehhez azonban havi százezer forint feletti összeget kell(ene) eltenni mindenkinek a kora és az igényei függvényében.”

    Ez így nagyon szép és jó, csak elrugaszkodtál a magyar valóságtól. A többség fizetése sehol sincs ilyen szintű megtakarításhoz, akármennyire is buták az emberek pénzügyeket illetően.

  • Kiszamolo
    Tehát mi a megoldás? Sokszor elmondjuk, hogy nem tudunk félretenni és abban reménykedünk, hogy majd valahonnan előkerül a felmentősereg 30-40 év múlva?

    Vagy inkább elkezdünk még időben a probléma megoldásán gondolkodni, bármi legyen is az?

  • Géza
    A múltra én némileg másképp emlékszem. A nyugdíjrendszer több lépésben épült ki. Eleinte csak az állami alkalmazottakra vonatkozott, így a hivatalnokokon kívül pl. a postásokra, vasutasokra. Ezeket hívták hajdan “nyugdíjas állás”-nak. A háború után terjesztették ki a nyugdíjrendszert a munkásokra, és egyéb alkalmazottakra (akik ekkor jellemzően állami alkalmazottá váltak), és még később a Tsz parasztságra. Végül csak a 60-as években lettek nyugdíjjogosultak a maszekok (érdekességképpen: akkor azok is kötelezően járulék-fizetővé váltak, akik már túl voltak a nyugdíjkoron. Nagymamám ekkor, 70 évesen kezdte fizetni a nyugdíjjárulékot, majd mehetett – a minimális 10 év után – 80 évesen nyugdíjba).

    Hogy az 1928-as nyugdíjtörvény mit tartalmazott, nem tudom, de hogy a mezőgazdasági dolgozókra kiterjedt volna, az nagyon nem illik az általam ismert képbe.

  • Géza
    és még egy adalék: a demográfusok becslése szerint a ma születő gyerekek fele fogja megérni a 100 évet. Az pedig társadalmi szinten nem működhet, hogy az emberek 60 évesen nyugdíjba mennek, majd 40 évig élvezik a nyugdíjat. Ez még akkor sem működne, ha nem csökkenne a fiatalabb generációk létszáma. Szóval a nyugdíjkorhatárt mindenképpen emelni kell (ha egyáltalán megmarad a definit nyugdíjkorhatár).

    A saját megtakarítás ezen nyilván segíthet, de az is biztos, hogy emberek tömegei nem tudnak olyan vagyont felhalmozni az aktív 40 évük alatt, amiből még 40 évig megélnek. Szóval mindenképpen lényegesen tovább kell dolgoznunk, mint a mai nyugdíjkorhatár.

  • Kiszamolo
    Pedig de. A háború után volt mindenféle változás, de mivel a lényeg szempontjából nem sokat változtat, ezért nem részleteztem annyira.
  • sucec
    @Krisztián:

    Kiszámoló csak azt számolta ki, hogy kb mennyit LENNE JÓ félretenni, ennyi LENNE az ideális. Az más kérdés hogy sokaknak ennyi az össz. fizetése.

    Egyébként SZVSZ ez nem lenne lehetetlen, ha a gazdagok által keresett pénzösszeg egyenlően lenne elosztva… Ne feledjük hogy a megtermelt javak 90%-át az emberiség 10%-a élvezi! Vagyis a probléma a rossz elosztásban van.

  • kommunista csökevény
    A felosztó-kirovó rendszert piramisjátéknak beállítani túlzás.
    A demográfiai folyamatok például sokkal jobban előrejelezthetők, mint a tőkepiaci folyamatok.

    na és? előre van jelezve egész 2070-ig, hogy még tovább romlik a helyzet. Ettől most boldogabbak lettünk?

    Azon meg már meg sem lepődöm, hogy a 2008-as 50%-os részvényesés, a 2011-es dotkom lufi kipukkanása, a 90-es évek ázsiai satöbbi válságai után valaki még mindig a tőkefedezeti rendszer dicsét zengi. A válságok, lufik a jelenlegi rendszerben nem balesetek, hanem a rendszer természetes velejárói. Egy átlaogs karrier során 8-10-be biztos belefut az ember.

    négyévente gazdasági válság? Akkor a semmilyen tőkével nem fedezett, pusztán a sok gyerek születésére alapozott rendszer jobb, mint amikor az ember a saját pénzét teszi el nyugdíjba?

    Továbbá: vegye elő a kedves posztoló az excel programját, és számoljon utána. Ha valaki 40 év alatt fiztese 10 %-át teszi félre, és mondjuk nyugdíjba vonulása után még 20 évig szeretné a nyugdíját élvezni, és feltesszük továbbá, hogy reálbére egész karrierje során nem nő, akkor a befektetésein elért 5%-os reálhozam mellet sikerül neki egy 95%-os helyettesírési arányt elérni.2,5% hozam mellet a helyettesítési arány már csak 43%. És akkor mutasson a posztíró valakit, akinek nem nő a reálbére a karrierje során, és aki 40 év átlagában 5%-os reálhozamot képes kitermelni. Főleg ha hülyének is tartja polgártársait, kevés ilyen embert fog találni.

    5% reálhozam Magyarországon hosszútávon? Volt ilyen valaha ebben az országban az elmúlt 100 évben? Egyébként a hülyének nézés a cikk melyik sorából derült ki?

    Valamint természetesen semmiféle kockázatot nem vettem figyelembe a számítás során. Elég egy válságban rosszul manőverezni, és futhat a dolgozó a pénze után.

    A korábbi kommentelők ráéreztek, hogy valójában az alacsony bérekkel van a baj, amelyek növekedése jócskán elmaradt a termelékenység növekedése mögött. Pedig, pedig, dehát a tankönyvek szerint úgy kéne.

    éppen ennek az ellenkezője igaz, az elmúlt 20 évben a bérek emelkedése jócskán meghaladta a termelékenység nővekedését. Ezt csak az elmúlt 3 év elhibázott gazdaságpolitikája törte meg, még a válság sem igazán.

  • sucec
    @cubi:
    30 éves vagyok, és nincsen még feleségem, és nem azért mert nem szeretnék… (pedig járok kismillió helyre, érdeklődési körökbe, stb..) de ez egy messzebb mutató szociológiai probléma…

    A gyerekhez (bár ez durván hangzik) de pénz kell, méghozzá nem kevés, pláne hogy a helyzet jelenlegi állása szerint neki már az általánostól kezdve végig fizetős lesz az iskola…

  • Géza
    hogy az ember reálbére nő-e a karrierje során, az messze nem egyértelmű. Az első években természetesen igen. De aztán – szakmától függően – 5-10 év múlva általában nem nő tovább az ember munakerőpiaci értéke (hacsak nem szerez valami újabb képzettséget, változtat pályát, vagy kerül vezető beosztásba). Sőt az emelkedő nyugdíjkorhatárral a pálya végén sok esetben reálbér csökkenést is el kell szenvednie az embernek. És ennek csak az egyik oldala, amit mindig hallunk, hogy az idősebb munkavállalóra nem tart igényt a “gonosz” piac, de az emberek többsége valóban valahol 40 és 50 éves kora között van a szakmája csúcsán, így el kell fogadni, hogy bizony a jövőbeli 70 éves nyugdíjkorhatárt alacsonyabb beosztásban, és fizetés mellett fogjuk elérni.
  • Egy másik Zoltan
    Ha 10%-kal kevesebb lenne a fizetésed, mit csinálnál?
    Meg tudnál élni belőle?
  • Balogh Ádám
    Egyet azért nem árt tudni, hogy a felosztó-kirovó rendszer mindig is igazságtalan és torz volt, van, lesz. Az én nagypapám, mikor elment nyugdíjba, akkor az utolsó öt év fizetése számított alapvetően (70-es évekről beszélünk), akkor az öregem nagyon rafkósan megnyomta a biciklit, minden túlórát elvállalt, évekig ki sem vette a szabadságát, és emlékszem az apám középvezetői fizetésénél másfélszer nagyobb nyugdíjat kapott még 1986-ban is. Pedig csak egy egyszerű kétkezi gyári munkás volt.
    Végül még egy családi adalék nyugdíj ügyben. Az én dédapám csendőr volt a Horthy korszakban, de 1945 után semmiféle nyugellátásban nem részesült, mivel az “az előző rendszer embere” volt.
  • Carrie
    Na jó jó, de ha nem lenne ekkora elmebeteg nagy adóelvonás biztos több maradna hogy félretegyem…
  • Kiszamolo
    Az adóbevételek 60%-a megy jóléti kiadásokra, abból is a legtöbb a nyugdíjra.
  • kissiu
    1. A tőkefedezeti rendszer már máshol bizonyított.

    2. A New York-i tőzsde az utóbbi 130 évben nominálisan átlagosan 11%-ot hozott.

    3. Az időnként bekövetkező tőzsdekrachok nem befolyásolják a rendszeresen megtakarítók hasznát. Aki rendszeresen befektet, az a mélyponton is befektet, amikor is akár 80%-os diszkonton vásárol. (Cost-average effektus)

    4. A nyugdíjba menetel közeledtével egyre nagyobb hányadot kell kötvényekbe csoportosítani. Az utolsó 1-2 évre 90%-ot el kell érni. Ha ekkor van krach, a részvényeket még benn kell hagyni 2-4 évre, amíg visszaszedi a veszteségeket.

  • Andor
    Elvileg az aktívaknak kellene takarékoskodni a szűk napokra (munkanélküliség, rendkívüli ÉS nem előre látható kiadások, nyugdíjkiegészítés), gyereket nevelni (nem olcsó, mármint anyagilag sem), idős hozzátartozóiról gondoskodni (indulnak a megváltozott jogi háttér miatt a próbaperek, egyelőre nyugdíjasotthonok perlik a hozzátartozókat), no meg megélni is (orvosi tanács szerint nyugodt, stresszmentes életvitel, sok pihenés, nyaralás, kiegyensúlyozott étrend, rendszeres sportolás). A fentiek nagyon profi pénzügyi ismereteket feltételeznek, valamint jóval az átlag feletti fizetést. De leginkább a pénzügyi ismeretek lennének fontosak, ami itthon nem jellemző.
  • Mtoma
    A rendszer szépen majd elintézi azt is, hogy ne legyen olyan sok nyugdíjas, mert a havi 20-30 ezer Ft-os nyugdíj mellett az átlag életkor sem lesz olyan magas. Így előbb-utóbb szépen visszaáll az egyensúly, ahogy pl. a gazdaságban a válságok.
    Szerintem az adó 1% mintájára lehetne az adóból x %-kal nyugdíjas szülőket is támogatni. Én biztos megtenném, inkább, mint némely kormányzati kiadás szponzorálása.
    A nyugdíjas otthonok próbapereire meg inkább nem írok semmit. Ismerek ilyet, hogy bekerült a nyugdíjas, a nyugdíját egyből elvették, gyámság alá akartak vonni a nyugdíjast, hogy a házára meg minden vagyonára rátehessék a kezüket. Jó kis társaságok ezek, persze semmi hátsó szándék.
  • VargaS
    14 év után a magánnyugdíj-pénztár hozama, 25,-Ft!
    Ide az “közösből” privatizálták ki a milliárdokat,… megérte!?
    Ennyi a “nyugati” pénzkezelőkről…
    Tartózkodjon mindenki oda rakni a pénzét! Tanulja meg kezelni… saját maga!!
  • Félkifli
    Lassan már nem merek rákattintani a nyugdíjjal foglalkozó cikkekre, mert több napra depressziós lesz az ember az olvasásuk után.
    Az a gond, hogy az állam a legrosszabb gazda, ha azt a pénz, amit nyugdíj, meg egészségbiztosítási járulék címen elvesz tőlem, rám bízná, be lehetne úgy fektetni, hogy gondtalanul megélhetnék belőle egy általam választott “nyugdíjba vonulási” korban, + egy eü. biztosítással valamelyik nem állami biztosítónál, + gyerek tanulásának támogatásával. (ha az elmúlt 15 munkával töltött éve nevezett járulékai az én pénztárcámban landoltak volna, akkor az államnak továbbá már nem kellene törődnie velem, mert az én kis megtakarításomhoz csapva az összeget, kis túlzással akár holnap nyugdíjazhatnám magam). A gond az, hogyha ezt az állam ránkbízná, akkor az emberek 75%-a elherdálná, majd sírva futna állambácsihoz, hogy nincs mit ennie és különben is, hol az ingyen gyógyszere? Tehát megint “szerencsés” helyzetben vagyunk, mi harmincasok-negyvenesek vagyunk az a korosztály, aki szépen fizeti a lét az államnak, mert ugye, ha nem fizetnénk, akkor borulna minden, majd ezért nem fogunk kapni semmit, mert ha kapnánk, akkor borulna minden. Érdekes, hogy az én korosztályomról mindig el volt feledkezve, sarkítva, de ez van: minket még úgy neveltek, hogy az időseknek illik átadni a helyünket a buszon, de az utánunk következő generáció, ezt már nem fogja megtenni, amikor mi leszünk azok az öregek.
    Sikerül a 2. vh. után immár a harmadik?/negyedik? generációt a létfenntartás küszöbére sodorni, szabályosan és törvényileg elvéve és felélve a megtakarításait. Az én megtakarításom lenne a gyermekem életkezdésének az alapja (már ugye normálisabb családban – értsd: ahol a szülő nem csak tud, de akar is, vagy nem csak akar, de tud is a gyereke számára megtakarítani), így most majd lehet dönteni, hogy továbbtanul a gyerek, mi meg éhendöglünk, vagy lesz egy kis nyugdíj-kiegészítésünk a megtakarításokból a 30e Ft-os állami nyugdíj mellé, felélve a gyerek jövőjét.
    Jelenleg még tudok megtakarítani, de már a tűréshatáron vagyunk, – és még szerencsés helyzetben vagyunk, mert jelenleg van munkánk, van miből takarékoskodni, de senki ne reménykedjen, hosszabb távon mi is az út mellett leszünk hagyva. Lesz egy kiváltságos (szűk, úgy a társadalom 5-10, max. jó esetben 25%-a) réteg, akik jó helyen és jó időben lesznek, a többi meg megy a levesbe, mert a többség lesz beáldozva a kevesek jólétéért, mint mindig (a történelem ebben is ismételni fogja önmagát)
    Nem akartam, de ez kicsit összeesküvés-elméletesre sikerült. Bocs, hogy érdemileg nem tudok hozzátenni a diskurzushoz, de ezt nagyon ki kellett írnom magamból.
  • Apa
    Aki “önerőből” akarja ezt megoldani, annak “olcsóbb” megoldás, ha vállal 3-4-5 gyereket, akik aztán majd el tudják tartani idős korában.

    Egyébként valóban az lenne a megoldás, ha a nyugdíjkorhatár a várható életkor lenne. Ekkor az emberek fele nem érné meg a nyugdíjat, így a maradéknak több jutna. Csak ugye ezt már kicsit késő elkezdeni.

    Azt lehetne még tenni, hogy az idős korosztály számára érthetően elmagyarázni, hogy mi a helyzet (a nyugdíjasok nagy része úgy gondolja, hogy most azt a pénzt kapja vissza, amiért megdolgozott), és megmondani nekik, hogy tessék összehúzni magukat, kis lakásba költözni, takarékoskodni, és mindenkinek megfelezni a nyugdíját. Persze, ez felérne egy politikai öngyilkossággal, és ráadásul lehet, hogy nem is oldaná meg a problémát. Viszont az sem nyerő, hogy a nyugdíj csődbe viszi az országot.

  • Zsoca
    Korábbi kommentekben többen is panaszolták hogy mai fizetésekből nem lehet akkora összeget félretenni nyugdíjra mint amekkorára szükség lenne. Miért nem? Mert alacsony a fizetés. De miért alacsony? Mert a bérekre hatalmas adó rakódik, többek között a rendkívül magas és fenntarthatatlan nyugdíjkiadások miatt! Ha kevesebb nyugdíjat fizetne ki az állam, kevesebb adót kellene beszedni, gondolok akár a szociális hozzájárulási adó megszüntetésére, illetve az ÁFA csökkentésére. Így egyrészt munkaadók magasabb bért adhatnak mivel a munkaadónak a bér + adó végösszegben ugyanannyit jelentene, csak a munkavállaló kapna többet, illetve a termékek is olcsóbban elérhetővé válnának. De ehhez hozzá kell nyúlni a nyugdíjrendszerhez, és ne legyenek illúzióink, nem lesz elég egy pár éves korhatáremelés vagy egy 5-10 százalékos csökkentés, itt bizony radikális csökkentésre lesz szükség! Meg persze a nyugdíjkiadások csökkentése mellett sok más kiadást is csökkenteni kellene, meg racionalizálni/költséghatékonyabbá tenni az egyéb ellátórendszereket. Meg úgy egyáltalán magát az államháztartást karcsúsítani, hogy ne legyen olyan pocakos és megterhelő mint a kis vezér.
  • pdw
    Es az miert van hogy mas ugyanugy 14 ev utan tobbszazezer forint csak REALhozamot kapott vissza? Vagy szar penztart valasztottal, vagy szar portfoliot, vagy osszevissza lepegettel ki/be/ossze/vissza. Az elso kettot 14 ev alatt boven lehetett volna valtoztatni, a harmadik meg butasag volt.
  • Zsoca
    Ja és a lényeg lemaradt: visszahozni a többkulcsos SZJA-t!!! Ez kicsit kompenzálná a többi adó mérséklését.
  • kissiu
    “14 év után a magánnyugdíj-pénztár hozama, 25,-Ft!
    Ide az “közösből” privatizálták ki a milliárdokat,… megérte!?
    Ennyi a “nyugati” pénzkezelőkről…
    Tartózkodjon mindenki oda rakni a pénzét! Tanulja meg kezelni… saját maga!!”

    1. Az a reálhozam lehetett, nem a hozam. Magyarul megőrizte a pénzed a vásárlóértékét.
    2. A 25 Ft-os reálhozam mögött töbmilliós tőke + hozam is álhatott, ami rád várt nyugdíjaskorodig (és vár most is, ha nem adtad vissza). Ennek az értékét is közöld, ha teljes képet akarsz festeni.
    3. Mindenzzel együtt valóban kevés volt a reálhozamod. Viszont ha neked 14 év után derült ki, hogy az a konkrét pénztár rosszul kezeli a pénzed, akkor nem sok időt tölthettél az éves egyenleged átnézésével. A pénztárak között ui. létezik átlépési lehetőség.
    4. A 3.-ból is következik, hogy egyetértek a legutolsó gondolatoddal, mindenki tanulja meg kezelni a pénzét. Te is. Én is azt csinálom.

  • Zabalint
    Ha a nyugdíjpénztár csődbe megy, a vagyon még nem veszik el, mivel a vagyon amit kezel, nincsen a mérlegében.
  • csoko20
    10%-kal kevesebb a fizetésem a nyugdíjjárulékom miatt, másik 8,5 %-kal kevesebb a fizetésem az egészségbiztosítási járulékom miatt. Mindezek után 16%-kal kevesebb a fizetésem az szja miatt.

    Most akkor a maradék nettóból tegyek megint félre 10%-ot nyugdíjra, 8,5%-ot az egészségemre és a maradékból neveljek fel 3 gyereket?

    Már régen be kellett volna vezetni az egyéni számlákat és mindenki tudná mennyi az annyi.
    A felosztó-kirovó rendszer nyugdíjasai ki fognak halni /már bocsánat/, onnantól kezdve nem kellene adósságot felvenni nyugdíjra.

  • Zabalint
    “Azon meg már meg sem lepődöm, hogy a 2008-as 50%-os részvényesés, a 2011-es dotkom lufi kipukkanása, a 90-es évek ázsiai satöbbi válságai után valaki még mindig a tőkefedezeti rendszer dicsét zengi. A válságok, lufik a jelenlegi rendszerben nem balesetek, hanem a rendszer természetes velejárói. Egy átlaogs karrier során 8-10-be biztos belefut az ember. ”

    Sajnálatos módon Magyarországon a manyupok csak a válság előtt nem sokkal tarthattak jelentős arányban részvényt, ennek és a túl magas maximum költségnek tudható be a gyenge teljesítményük.

    Ennek ellenére olvasd el azt az index cikket, ami azt vizsgálta, mi volt a legjobb befektetés 90-től napjainkig. Elárulom, a BUX, és csak jóval lemaradva jött utána az államkötvény, a ma annyira istenített arany pedig meglehetősen hátul kullogott, úgy hogy az pedig a válság alatt nagyon sokat emelkedett.

    Szóval addig oké, hogy vannak válságok, de a válság után visszapattan az árfolyam, hosszútávon pedig a fellendülés időszakában jóval többet emelkedik, mint a válság idején esik (vannak persze kivételek, pl. japán az elmúlt 30 évben). Hogy hogyan lehet elkerülni, hogy ne a mélyponton mennyünk nyugdíjba? Ezen úgy 10 évvel nyugdíj előtt kell elgondolkodni, és megfelelő időpontban átszállni egy kötvény túlsúlyú portfólióba. A másik persze az, hogy nem tudom hogyan van a valóságban, de feltételezem, nem ördögtől való, hogy a kifizetés után is a tőke be van fektetve, tehát nem az van, hogy ha -50%-os tőzsdei zuhanás idején mentél nyugdíjba, akkor fele akkora lesz a nyugdíjad végig.

  • Zabalint
    Az ember függő, hogy ki mikor van karrierje csúcsán, van aki bőven 50 után van karrierje csúcsán, a mi családunkban van ilyen.
  • Egy másik Zoltán
    Minden kézhez kapott jövedelmed 10%-át félre kell(ene) tenned a saját érdekedben és csak a “maradékot” felélni, elkölteni.
    És a félre tett pénzhez csak végszükség esetén szabad hozzányúlni, a napi megélhetést TILOS abból finanszírozni!
    Ha ezt képes vagy felfogni és elfogadni, akkor már megtetted az első lépést!

    Ne azt magyarázd meg magadnak, hogy miért nem tudod megcsinálni, hanem a megoldást próbáld megkeresni! Vagy a kiadásaidat csökkentsd, vagy a bevételeidet növeld!

  • Egy másik Zoltán
    Nyugdíjterv vagy éhhalál

    Minél korábban kezdjük a nyugdíjtőke-felhalmozási terv végrehajtását, annál több időnk lesz hagynunk a befektetéseinket, hogy hozamot termeljenek. Megdöbbentő tapasztalati tény, hogy 100 felnőtt emberből 95-nek fogalma sincs az alapvető befektetési törvényszerűségekről és az azokból levezethető statisztikai valószínűségekről – pedig ezektől függ a pénzügyi életünk és egészségünk. A legalapvetőbb törvény: a nyugdíjtőke két tényező – a befektetett pénz és a befektetési időtartam – függvénye, vagyis minél hosszabb ideig foroghat a pénz- és tőkepiacokon a befektetett pénzösszeg, annál nagyobb hozamra számíthatunk, vagy annál kisebb összeggel is elérhetjük a befektetési céljainkat. (A nyugdíjtőke felhalmozási szakaszában jegeljük a pénz likvid volta iránti igényünket. Ne akarjuk ma elkölteni azt, amiből húsz év múlva tervezünk költekezni.)

    http://www.senetor.hu/2012/12/05/nyugdijterv-vagy-ehhalal/

  • Andor
    Kötve hiszem, hogy sok gyerek felnevelése garantálná a szülők békés nyugdíjas éveit.

    Takarékoskodás: Eddig azt látták az emberek, hogy a felelőtlen embereket mindig megsegíti az állam (azaz a szavazatukra ácsingózó kormánypárt). Aki pedig megtakarít, attól van mit elvenni, “nemesebb” célokért. Ugye senki nem gondolja, hogy ha 10-20 év múlva több millió tücsök mentalitású ember készül éhen halni, akkor az aktuális kormány nem húzza ki őket a bajból, onnan véve a pénzt, ahol van – a hangya mentalitásúaktól…

  • LLL
    “… a túlzott adóteherből származó bevétel mintegy 60%-át jóléti kiadásokra költjük”

    A szociálpolitikának csak “A szociálpolitika alapfogalmai” c. alapkönyv elején vagy hétféle meghatározása van. Ebből következően nagyjából azt vesz az ember a “jóléti kiadások” c. körbe, amit csak akar. Nincs olyan állami kiadás, amit ne tudnék beleideologizálni a “jóléti kiadások” c. kategóriába, kezdve a stadionépítésektől a metró- és autópálya-építéseken át a mentőig. Így ez a cikkben írt 60% “a jóléti kiadásokra” teljesen önkényes szám, lehetne 40 is és 80 is.

  • Kiszamolo
    ide a nyugdíj, oktatás, eü és a segélyek, családi pótlék és társait szokták sorolni.
  • pdw
    Ez kezdesnek teljesen jo, viszont nem eleg. Ujabb 10%-at (minimum, de inkabb 15-20%)-at kene felretenni nyugdijra es ujabb 10%-okat rovid es hosszutavu celokra. Gyakorlatilag egy fizetes 40%-at nem volna szabad elkolteni (szerintem). En ezt csinalom, de jovore igyekszem ezt 50% koze tenni.
  • LLL
    Én tudom, hogy miket “szoktak” ide sorolni, és hogy ezeknek “a társait” is ide “szokták” sorolni. Pont EZÉRT önkényes a cikkben írt 60%, és pont EZÉRT lehet akár 40 vagy akár 80% is.

    Félre ne értsd, ez nem kifejezetten a te hibád, ez egy általános magyar szokás: “a jóléti kiadások”, “a szociális kiadások” kérdést nagy általánosságban kezelik az emberek a lehető legpongyolábban. Amikor pl. az emberek a segélyezésről alkotnak sommás véleményt, minimum 99%-uknak fogalma sincs, hogy pontosan kiknek, milyen jogon jár és milyen segély, melyik segélyt kicsoda/micsoda ítéli meg, nominálisan ill. (pl. a létminimumhoz, minimálbérhez, vagy az átlagfizetéshez képest számított) reálértékben mekkora összegekről beszélünk a segélyezett szempontjából, a segélyezés Magyarországon nagyjából mekkora nagyságrendű pénzt jelent önmagában, vagy pl. a GDP-hez vagy a költségvetéshez képest, illetve hogy ezt az összeget/arányt tekintve Magyarország pl. az EU többi tagállamához képest nagyjából hol helyezkedik el. Ezeket a dolgokat az emberek általában nem veszik számításba, fogalmuk sincs róla, és nem is érdekli őket. Az embereknek általában elég annyi, hogy politikusok faék egyszerűségű böfögéseit ismételgetve hőbörögnek azon, hogy a segélyezés, vagy “a szociális kiadások” viszik csődbe Magyarországot.

    Na engem a cikkben írt 60% kicsit erre emlékeztet, de még egyszer mondom, ez nem kifejezetten a te hibád. Érdemes az ilyen írásoknál – ha már egyszer kiszámoló az oldal neve – jól körülhatárolt definíciók mentén mozogni, és ennél a témánál pl. vagy körülírni, hogy pontosan mit értek 60% alatt, vagy pedig – én inkább ezt az utat követném – inkább csak magára a nyugdíjra koncentrálni a számadatoknál (mit ahogy később teszed is). Ez a 60% így önmagában egész egyszerűen nem illik a képbe. Hiszen az autópályák is ugyanúgy közvetett mobilitási csatornát jelentenek, mint pl. a felnőttképzési pályázatok. Valamint “jólétnek” egyáltalán nem nevezhető pl. a nagyvárosi hajléktalanok vagy a mikrotelepülések kilátástalan munkanélkülijeinek helyzete, mégis ebbe a körbe “szokták” sorolni azokat a filléreket, amiket “jóléti kiadásként” nekik – az ő szar állapotuk folyamatos fenntartása céljából – juttatunk az államon keresztül. Szóval bármit ki tudok venni a definícióból és bármit be tudok rakni a definícióba – így lesz a 60% teljesen önkényes szám.

  • Kiszamolo
    Ok, lehet, hogy pongyola a kifejezés de mindenki így használja és mindenki ugyanarra gondol.

    Az a pénz, amit az állam nem beruházásra, nemaz állami feladatok finanszirozására, az államapparátus fenntartására fordít, hanem visszaoszt az adófizetőknek támogatás, vagy pénzügyi transzfer formájában.

    Az egyetemen is így tanították, ha nekik jó volt a kifejezés, nekem is az.

  • Egy másik Zoltán
    Ezért kell a megtakarításokat olyan helyen, olyan konstrukcióban tartani, ahova nem ér el az állam keze! :-)
    A bankbetétet és az államkötvényt nem sorolom ezek közé!
  • LLL
    “Az a pénz, amit az állam nem beruházásra, nemaz állami feladatok finanszirozására, az államapparátus fenntartására fordít, hanem visszaoszt az adófizetőknek támogatás, vagy pénzügyi transzfer formájában.”

    Beruházás+működési költségek = 40%?

    Nem “állami feladat” pl. a közoktatás?

    Az összes pályázati támogatás (pl. szökőkutak) is jóléti kiadás?

    Csak az adófizetők részesülhetnek jóléti juttatásban?

    Most hirtelen ezek a kérdések merülnek fel pusztán ennek az egy mondatodnak a kapcsán. :) Remélem, így már még inkább érthető, hogy annak a 60%-nak pláne nem igazán van ott a helye így önmagában…

  • Zabalint
    Ez mind szép és jó, csak a fő probléma, hogy van egy rakat más cél fiatalon, amire gyűjteni kell a pénzt, ehhez nemrég hozzácsapódott egy újabb tétel már nem annyira fiatalon, az utód tandíjára gyűjteni.
  • Andras
    Az iskola lehet, hogy fizetős lesz, de a tanulásér még egy ideig biztosan nem kell fizetni. Megfelelő hozzáállás, könyvek (vagy Internet) és nyugalom kell csak hozzá.
  • tgwh
    A legtöbb ember semmit sem tud a pénzügyekről, igen. Állam bácsi is ellopta, vagy nem tudja használni, ezt is tudjuk, nem is érdekük, hogy hozzáértők tanítsák.
    Attól, hogy mindenki tudja, még nem lesz jobb a helyzet, esetleg ha valamiféle országos kampányt kezdesz, abban sokan tudnának segíteni.
    A fizetése nagy részét megint csak nem tudja a legtöbb ember félretenni, igen, tudjuk, lépjen feljebb a ranglétrán. De ez nem megy mindenkinek, nem lehet mindenki magas keresetű dolgozó.
    Másfelöl régen a család eltartotta a nyugdíjast is, most ez sincs meg, lassan már család sincs, mint alapvető egység, ki is került az alkotmánynak csúfolt új valamiből, ha jól tudom.

    Egyszóval nem csak a pénzügyekkel és a nyugdíjrendszerrel van baj, hanem úgy általában mindennel…

  • Intelligens Mosópor
    Maximálisan egyetértek!
    A következő (de)generációról már ne is beszéljünk.
    A sok elbutult, lusta, semmirekellő életerős fiatal. Köszönet a direkt egyre csökkenő költségvetésű és színvonalú oktatásnak.
    Ahol lakom több szakközépiskola is van. Tiszte gettó, az iskolaudvar inkább egy börtönudvarra hasonlít. Érdemes elmenni és megtekinteni a következő nemzedéket! Majd ezek fognak nekünk nyugdíjat fizetni?
    Örülni fogunk, ha épségben eljutunk a sarki kisboltig száraz kifliért és nem lincselnek meg.
    Hiába a mindenféle csilli-villi előrejelzés, megtippelni sem tudják, h milyen kemény és nyomasztó jövő előtt állunk!
  • SzabóÁgi
    “Közeleg a tél.”
    (G. R. R. Martin)

    :-(((((

  • A gond az általad felvetettel nem az, hogy az emberek 75%-a elherdálná, hanem hogy nem kezeli azt az apró problémát, hogy mi lesz addig a nyugdíjasokkal, amíg te 20-40 év múlva nyugdíjba mész.

    Elképesztően nehéz helyzetben van a nyugdíjrendszer, ráadásul ezt még a gazdasági növekedéssel sem esélyes kinőni, mint az államadósságot. Nincs más megoldás, mint jelentősebben hozzányúlni a jelenkori kifizetésekhez is. pl. a nyugdíjak indexálásából még többet visszavenni.

    Az idei 5,2%-os nyugdíjemelés a várható 4% alatti infláció mellet pl óriási és felesleges pazarlás. Ami a legdurvább, hogy 2008-2012 között 25%-al emelkedtek a nyugdíjak, mindeközben a közalkalmazotti bérek 0%-ot változtak.
    Ez ellentmond az alapvető társadalmi igazságosságnak. (Egyébként az is, ami 2002 és 2008 között történt a nyugdíjak ész nélküli és a gazdasági realitásokat messze meghaladó emelésével).

  • Balogh Ádám
    „A magyar állami újraelosztás mértéke 30-40%-kal haladja meg a szomszédos államok hasonló adatait, a lehető legegyszerűbben fogalmazva, ennyivel több adót kell idehaza fizetned.”

    Az, hogy ez illedelmesen elsütött merő túlzás, az gondolom mindenkinek világos, de egy szám önmagában nem oszt nem szoroz.

    A KSH adatsorából kiderül, hogy a magyar újraelosztás mértéke 53,9%, míg a környező országok ennél sokkal kisebb részt vonnak el: Románia 32,5%, Szlovákia 33,4%, Bulgária 33,1%, Csehország 40,3%, Lengyelország 38,5%.
    32,5%*1,3=42,5% 32,5%*1,4=45,5%

    sajnos még keveset is írtam. http://www.ksh.hu/docs/hun/eurostat_tablak/tabl/tec00021.html

    http://kiszamolo.hu/gondoskodo-allam-kontra-piacgazdasag-magyarorszag-vs-szlovakia

    A közgazdaságtan már sokféleképpen bebizonyította, hogy a magas újraelosztással rendelkező országok legalább olyan versenyképesek és fenntarthatóak tudnak lenni, mint az alacsony újraelosztásúak. Sőt, a negyvenes, ötvenes és hatvanas évek jóléti államai magasabb újraelosztási ráta mellett nagyobb gazdasági növekedést és magasabb foglalkoztatást eredményeztek, mint az őket követő neoliberális korszak leépített államai (lásd: Svédország). Ráadásul az sem elhanyagolható szempont, hogy a magyar társadalom alapvető értékpreferenciája a jóléti fenntartása, és nem pedig annak felszámolása (Kornai János rég megmondta: koraszülött jóléti állam vagyunk).
    Magyarországon az elmúlt tíz évben a mutatószám értéke 47 és 54 százalék között ingadozott, és a választási ciklusok első két évében általában csökkent, utána viszont nőtt. Hogy ez az érték mennyire magasnak számít, jelzi, hogy az uniós átlag 48 százalék, és a hozzánk hasonló gazdasági, társadalmi fejlettséggel, valamint hasonló kulturális gyökerekkel rendelkező országokban (Csehország, Lengyelország, Szlovákia) csak 38-43 százalék, egy tanulmány itt: http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_mnbtanulmanyok/MT99.pdf
    Amúgy az unióban egyébként Franciaország és Svédország rendelkezik nagyobb elosztási aránnyal, mint hazánk.
    Én inkább azt emelném ki, hogy az ún. non profit szféra termelékenységi hatásfoka messze alulmúlja a versenygazdaságban megszokott mértéket, és akkor szuper-hiper-mega finoman fejeztem ki magam (tudom, most jön a huhogás, hogy egy gyámhivatali ügyintézőt munkáját hogyan lehet mérni, megsúgom: nagyon is könnyen!). A múlt héten voltam egy egyszerű okmányirodai tranzakción, és legalább 9 olyan dolgot vettem észre bő fél óra alatt, ami miatt a főnököm minimum kirúgna, ha azt én tenném meg.

  • Ervin
    Nem kell nagyon előre számolni, ilyen kedvezőtlen feltételek mellet már nem fognak sokan, sokáig járulékot fizetni…Azért a többség ennyire nem palimadár..
  • Félkifli
    “A gond az általad felvetettel nem az, hogy az emberek 75%-a elherdálná, hanem hogy nem kezeli azt az apró problémát, hogy mi lesz addig a nyugdíjasokkal, amíg te 20-40 év múlva nyugdíjba mész.”

    Most erre mondhatnám azt, hogy bocs, az állam szúrta el, nem érdekel.
    Amiért mégis érdekel, és nem mondok ilyet: én itt szeretnék élni, tudom, sokak szerint is hülye mazochista vagyok, és nem csatlakozom – egyelőre – azok népes táborához, akik az utóbbi években külföldre mentek (és bár hatalmas pénzösszegeket utalnak haza), az ugye értelemszerűen a családhoz/szülőkhöz/nagyszülőkhöz kerül, és nem az állam kapja meg közvetlenül, azaz kb. 500e fővel csökkent az adó és ezen keresztül a nyugdíj kirovó-felosztó rendszerébe fizetők száma, erre mondta vmelyik közgazdász, hogy a nyugdíjrendszer összeomlása már nem valahova a távolba révedő sötét jóslat, hanem 30-40 év kérdése.

    Jelenleg két ellentétes problémát kellene kezelni:
    1. továbbra is beszedni az eszetlen magas nyugdíjjárulékot és kiosztani a jelen nyugdíjasai között
    2. élni és megtakarítani hagyni azokat, akiktől beszedjük, (mert ha nem takarít meg, neki már nem tudunk nyugdíjat fizetni)

    Ha az állam inkább az 1. pont felé hajlik, azaz a jelen dolgozó nemzedéket szinte ellehetetleníti, hogy a nyugdíjasokat táplálhassa, akkor én akár hátra is dőlhetnék, innentől kezdve azt mondom: ok, akkor nem érdekel, fizetem a járulékot, de amikor arra kerül a sor, hogy én leszek nyugdíjas, akkor sem fog érdekelni, hogy mekkora nagy böszme IMF hitellel, vagy melyik diktátornak benyalva oldja meg az állam, de igenis fizesse ki az (akkori, de legalább a mostani átlag nyugdíjnak megfelelő reálértékű) nyugdíjamat, az se érdekel, ha államcsőd az ára. – a francba, szeretem ezt az országot, én ezt nem akarom…
    Az 1. ponttal a jelenlegi vergődést nyújtjuk el.
    Élni kellene hagyni a dolgozó rétegeket, és esetleg a nyugdíjak visszafogásával egyre kisebb terhet róni rájuk, (nekem is van nyugdíjas felmenőm), még mielőtt…
    Fenntarthatóvá kellene tenni a nyugdíjrendszert, ehhez mi kellene, egy hatalmas nagy tőke, aminek csak a kamatait fizetjük ki, éljük fel. – ezt már régen eljátszották, tőkére nincs pénz.
    Mindenki gondoskodhatott volna önmagáról, ez lett volna a MANYUP – olyan, amilyen, de volt. – ezek most rúgják az utolsókat, lesz egy-két még működő nyugdíjpénztár, ami próbál nem összeomlani az egyre növekvő terhek alatt. – szóval ezt is szétverték.
    Tehát egyértelmű, hogy azt akarják, hogy maradjon a felosztó- kirovó rendszer – akkor viszont ehhez tessék “szemérmetlenül hozzányúlni”, mert a jelenlegi ellenzék hatalomra kerülve nem fogja meglépni, túl nagy presztízsveszteség, de valakinek előbb-utóbb meg kell lépnie, nem élhetünk örökké hitelből..

    Nekem egy olyan álmom van, hogy az állam felismeri, hogy neki is meg kell takarítania, és minden befolyó járulékból, adóból félretesz egy kicsit (csak egy kicsit, amit meg se érez, nevetségesen kis összegeket), szakképzett befektetőkre bízza, /akik nem magyar állampapírt vesznek rajta :)/, és elkezd kiépíteni egy olyan alapot, felhalmozni némi tőkét, amire később, sok-sok évtized múlva gazdaságilag önfenntartó, vagy legalább részben fedezett rendszereket lehet építeni.
    Mint a kisember megtakarításából, nem ma, nem holnap, de 50-100 év múlva már lehetne belőle valami. Lassú, megfontolt tempóban már kevésbé tűnik utópisztikusnak.
    Úgy látszik azonban, hogy itt nem csak az emberek élnek máról holnapra, hanem az állam is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

 karakter még felhasználható

* 7+3=?