A Quaestor csődje sok befektetőt kényelmetlenül érintett, főleg azokat, akik azt sem tudták, mit is vesznek, amikor a Quaestor kötvényeibe fektetik a pénzüket.

Ráadásul komoly kormányzati összefonódás is volt a háttérben, ezért hoztak egy külön törvényt, ami csak és kizárólag a Quaestor károsultjain hivatott segíteni. A jogalkotó elrendelte, hogy annak ellenére, hogy a BEVA védelme nem terjed ki egy kötvénykibocsátó csődjére (az a befektető saját kockázata) és egyébként sem téríthet hatmilliónál többet a BEVA, mégis ebben az egy esetben tegyenek kivételt és a többi BEVA tag legyen már olyan kedves és dobja össze azt a hiányzó pár milliárdot, hogy ne kelljen kellemetlen kérdésekre válaszolni egy esetleges bírósági pereskedés során.

Ezen a törvényen aztán kiakadtak a BEVA vétlen tagjai (az ő zsebükből kártalanítanák azokat, akiknek nemi is járna kártalanítás, vagy messze nem annyi) és a többi károsult is, akik a BudaCash-nél, Hungáriánál és a többi csaló cégnél bukták be a pénzüket, nem a Quaestornál.

Így került az ügy az Alkotmánybíróság elé, amelyik ma hozott döntést, a főbb pontokban (egyelőre) elmeszelte a döntést.

Barnabás, a mi jogi oktatónk írt egy írást a hír örömére, amiben megvilágitja, miről is döntött ma a Bíróság és miként.

Következzen hát az ő írása:

Az Alkotmánybíróság kedden kihirdetett határozatával megsemmisítette a Quaestor kárrendezéssel kapcsolatos törvény több rendelkezését. Sajnos a határozat egy része már hétfő késő délután kiszivárgott, így már azelőtt megindultak a találgatások, vádaskodások, hogy egyáltalán a határozat szövegét láttuk volna. Gondoltam, írok néhány sort, hogy mit is jelent a döntés a gyakorlatban.

Egy törvény alkotmányellenességének megállapítását ún. alkotmányjogi panasszal bárki kérheti, akinek az alkotmányellenes rendelkezés jogát vagy jogos érdekét sérti (nagyon leegyszerűsítve). Ezzel a lehetőséggel élt három BEVA tag, illetve több Buda-Cash természetes személy károsult is a Quaestor törvénnyel szemben.

A BEVA tagok a jogállamiság, a tisztességes verseny, a szükségesség és arányosság, a tulajdonhoz való jog, valamint az indokolatlan megkülönböztetés tilalma, mint az Alaptörvény által biztosított jogok és jogosultságok megsértésében látták az alkotmányellenességet.

A magánszemélyek csak a hatályra vonatkozó rendelkezést támadták meg a megkülönböztetés tilalmára hivatkozva: az ő bajuk lényegében annyi volt, hogy kimaradtak.

Mit semmisített meg az Alkotmánybíróság? Az AB csak a törvény alkotmányellenesnek (Alaptörvény-ellenesnek) ítélt részeit semmisítette meg, ezek:

(1) a törvény hatálya, vagyis hogy a Quaestor kötvényekre vonatkozik;

(2) a kárrendezési alappal kapcsolatos azon rendelkezések, amikkel az alap a BEVA tagokat pótbefizetésre kötelezheti;

(3) a pótbefizetések után járó adólevonási jog.

A 3. ponttal nem foglalkozunk az írásban. Néhány mondatban kitérek viszont a Buda-Cash ügyfelek beadványaira, akik a megkülönböztetés (diszkrimináció) tilalmára hivatkoztak.

Először is, a diszkriminációjának két formája van: a pozitív és a negatív diszkrimináció. Itt gyakran előjön az a tévedés, hogy az a pozitív ha valakit előnyben részesítünk másokkal szemben, a negatív pedig, hogy valakit hátrányosabban kezelünk másokkal szemben.

Csakhogy ez ugyanazt jelenti, mert ha valakit előnyben részesítünk, azzal szükségszerűen hátrányosabb helyzetbe hozunk másokat.

A valóságban: pozitív diszkrimináció, ha különböző helyzetű embereket azonos módon kezelünk; negatív diszkrimináció pedig ha azonos helyzetű embereket kezelünk különböző módon. A megkülönböztetés tehát nem tilos, csak akkor, ha annak nincs valós alapja. A Buda-Cash károsultak szerint jelent ügyben nem volt valós a megkülönböztetés alapja – ezt a véleményüket az AB osztotta.

A kárrendezési alap törvényjavaslatának indokolása gyakorlatilag a fiktív értékpapírok forgalmazására, illetve a Quaestor-károsultak nagy számára hivatkozott, hogy miért kell őket külön kezelni. Az Alkotmánybíróság szerint ez a két dolog nem csak a Quaestor károsultakra vonatkozik, olyan érveket pedig nem lehet elfogadni igazolásként, amik nem csak az adott csoportra vonatkoznak.

A törvény hatályára vonatkozó rendelkezés tehát a megkülönböztetés tilalmába ütközés miatt alkotmányellenes.

Két fontos megjegyzés: az AB kifejezetten kiemelte, hogy a kártalanítás nem alkotmányellenes, ha – gyakorlatilag – minden károsultat kifizetnek vagy találnak épkézláb különbségtételt az egyes cégek ügyfelei között; másrészről pedig figyelemmel kell arra lenni a későbbiekben, hogy a Quaestor- ügyfelek korábban magasabb kamatokat realizáltak a piacinál, így a teljes kártalanításnál jobban járnak mint azok, akik piaci kamatozású értékpapírba fektettek – ez megint csak az egyenlő bánásmód tilalmába ütközhet.

A kárrendezési alapba történő pótbefizetéssel részletesen foglalkozott a határozat, ezek közül csak pár részletet emelnék ki. Az AB szerint a pótbefizetés reális lehetőség volt mindvégig, tehát hiába használja a törvény az „igényelhet” szót, már a megalkotáskor nyilvánvaló volt, hogy a BEVA tagoknak fizetniük kell. A Tőkepiaci törvény szerint elő lehet írni a BEVA tagoknak rendkívüli befizetést, azonban a Tpt. meghatározza ennek a maximális mértékét is; a kártalanítással kapcsolatos előlegnél ugyanakkor nem határoz meg felső korlátot.

Ez komoly alkotmányossági probléma, hiszen az érintettek nem tudják előre kalkulálni, hogy mekkora mértékű lehet a befizetésük, erre csak akkor derül(t volna) fény, ha elrendelik a pótbefizetést. Összességében ez azt eredményezte, hogy a kellő felkészülési idő hiányában a rendelkezés alkotmányellenes.

A jogalkotó méltányosságból (ex gratia) döntött a Q. kötvény tulajdonosok kártalanítása mellett, annak terheit azonban – ráadásul meghatározhatatlan mértékben – a BEVA tagokra terhelte, ráadásul ellenszolgáltatás nélkül, így a tulajdonhoz való jogukat megsértette, ezért ebben a tekintetben is alkotmányellenes.

Az alkotmánybíróknak lehetséges párhuzamos indokolást, illetve különvéleményt is csatolni az egyes döntésekhez, amiket egyébként többségi szavazással hoznak meg, így előfordulhat hogy valaki máshogy indokolna vagy nem is ért egyet a többségi véleménnyel.

Ha máshogy indokolna, akkor jön a párhuzamos indokolás, ha nem ért egyet vele, akkor írhat különvéleményt. Az ügy természete legtöbbször előrevetíti hogy kik azok a bírók, akik különvéleményt írnak.

A különvélemények többségében az az indokolás jelenik meg, hogy mivel a jogalkotót nem kötelezte semmi kártalanításra és „kártalanítás alanyi jogon senkit nem illet meg”, így az ő kompetenciája volt, hogy kinek és mennyit juttat, nem számon kérhető, hogy mások miért nem kaptak. A különvéleményeknek egyébként jogi hatása nincs, jelen ügyben az összes különvéleményt író bírót 2010 után választották alkotmánybíróvá.

A döntés megtalálható az Alkotmánybíróság honlapján: http://mkab.hu/download.php?h=1285

Ha szeretnél jobban eligazodni a jog világában, gyere el a jogi akadémiára, ahol közérthető módon és a mindennapi életből vett példákkal mutatjuk be, hogy a jog nem csak a jogászoké, hanem bárki számára érthető és világos – most kedvezményes, bevezető áron!