A Forbes-en találtam egy érdekes cikket, ami a második legrégebbi amerikai tőzsdeindex, a DJIA változását követi 1928-tól 2016 január 28-áig.
Ez a hosszúnak tűnő időtáv mindössze 21.913 tőzsdei napot jelent.
Ez idő alatt naponta átlagosan csak 0,03%-ot(!) változott a tőzsdei árfolyam. Még hogy naponta csapkod a tőzsde le-fel.
Azokon a napokon, amelyiken emelkedett az árfolyam, 0,73% volt az emelkedés átlagosan.
Amikor esett az árfolyam, átlagosan 0,75% volt a veszteség naponta.
Pozitív-negatív napok aránya: 52,1/47,5% vagyis majdnem annyi napon nőtt az árfolyam, mint amennyin esett.
Legnagyobb napon belüli emelkedés: 15.34% (1933. március 15.)
Legnagyobb veszteség napon belül: -22,61% (1987. október 19.)
A napi elmozdulás az esetek 76,15%-ában kisebb volt, mint 1%
Az esetek 93%-ában a napi elmozdulás nem volt nagyobb, mint 2%.
Napi 5%-nál nagyobb elmozdulás csak az esetek 0,32%-ában történt.
Ezek az átlagok. Ezeket olvasva az ember nem is érti, miért félnek olyan sokan a tőzsdétől. A számok alapján egy szelíd és kezes báránynak tűnik a tőzsde világa.
Azonban évtizedre lebontva az átlagos nyereségeket, már sokkal tarkább képet találunk.
1920 ás 1929 között az átlagos hozam 8,77% volt évente. Azonban ha a két szélső évet levágjuk, 1921 és 1928 között az átlagos hozam évi 19,54%-ra ugrik!
A nagy növekedés után általában jött egy-két rossz évtized és fordítva. A nagy felfutásokról (a húszas évek, ötvenes évek, nyolcvanas-kilencvenes évek) mindig kiderült, hogy sikerült egy méretes nagy lufit fújni és a következő évtized nagy része a visszakorrigálásról szólt.
Így már nem is annyira tetszetős a napi 0,03% változás, igaz? 🙂
Érdemes megnézni, hogy a legrosszabb évtized az elmúlt évtized volt a vizsgált közel 90 éves periódusban. (Persze más lenne a helyzet, ha a nagy tőzsdei összeomlás nem 1929 végén, hanem 1930 elején történt volna és a dotkom lufi már 1999-ben kidurrant volna és nem 2000-ben történik ez meg.)