Nagyon sokan elkövetik azt a hibát a befektetéseikben, hogy a jelen állapotokat és a közelmúlt eseményeit kivetítik a jövőre és azt várják, hogy minden úgy lesz, ahogy eddig volt.
Ha most alacsony az infláció és csak nagyítóval láthatóak a kamatok, akkor úgy gondolják, ez biztos így is lesz a következő években is.
Rövidtávú események alapján hoznak az emberek közép és hosszútávú döntéseket.
Alacsonyak a banki kamatok immár két éve és nem az infláció, hanem éppen ellenkezőleg, a defláció fenyeget? Vegyünk 10 éves kötvényeket és lakást befektetési célból, mert a beszedhető bérleti díj is több, mint amit a bankban most adnak.
Rengeteg fájdalmas veszteségtől megkímélnék magukat a befektetők, ha egy kicsit tanulmányoznák a történelmet, hogyan változtak meg az örökkévalónak gondolt dolgok egyik pillanatról a másikra.
A példa kedvéért most bemutatom az amerikai gazdaság helyzetét a hatvanas évek végén, majd azt, hogy pár évvel később mi történt ugyanott.
A negyvenes évek elejétől tartott az amerikai gazdaság arany évei (a "Golden Age", ahogy nevezték.) A gazdaság töretlenül növekedett, a GDP évente átlag 4%-kal bővült, a hatvanas években még ennél is elképesztőbb növekedést láthattunk.
Ehhez hozzájárult az elektronikai termékek és a számítástechnika hatalmas fejlődése és az amerikai cégek világméretű terjeszkedése is.
Az Egyesült Államok gazdasági és politikai hegemóniája megkérdőjelezhetetlen volt, a világ összes devizája gyakorlatilag a dollárhoz volt kötve, a dollár pedig az aranyhoz. (Ez volt az úgynevezett bretton woods-i rendszer.)
Az ötvenes-hatvanas években az infláció elenyésző volt, jellemzően évi 1-1,5%, ez csak a hatvanas évek legvégére nőtt 4-5%-ra a vietnami háború miatt.
A munkanélküliség gyakorlatilag megszűnt, az évtized végére 3,5% alá esett. Csak az nem tudott dolgozni, aki nagyon nem akart.
A háztartások elkölthető átlagos jövedelme egy évtized alatt 50%-kal nőtt, így még nagyobb vásárlóerőt jelentettek az amerikai termékek számára.
Az amerikai tőzsde infláció felett évi 16,7%-ot hozott az ötvenes években és 5,2% infláció feletti reálhozamot termelt a hatvanas években.
Ezeket a számokat látva minden befektető megnyalja mind a tíz ujját. Ilyen erős gazdaságba kell fektetni, amelyik ilyen acélosan és tartósan növekszik, ilyen káprázatos mutatókkal rendelkezik.
Nézzük meg, egy ilyen pozitív jövőkép mellett mi történt az amerikai gazdasággal a következő bő 10 évben és mi lett a befektetéseddel, legyen az kötvény, vagy részvény.
Az amerikai aranykorszak a hatvanas évek végén szinte egy csapásra megszűnt, az Egyesült Államok váratlanul rengeteg kihívással nézett szembe a következő évtizedben.
Az addigi dollárhoz kötött breton woods-i deviza-világrendszer összeomlott, az Egyesült Államokból hatalmas ütemben áradt ki a fizikai arany. Ezért Nixon elnök egy huszáros mozdulattal felmondta az addigi rendszert és megszüntette a dollár aranyra válthatóságát, illetve eloldotta a dollárt az arany árától. Meg is négyszereződött az arany ára a következő négy évben.
A döntés legalább akkora vihart kavart a nemzetközi gazdaságban, mint a svájci jegybanki döntés pár napja. Meg is kapta a "Nixon-sokk" nevet. Ez ágyazott meg a magas amerikai inflációnak a következő években és bevezette az addig ismeretlen árfolyam-kockázatot a világkereskedelemben.
Amíg az Egyesült Államok uralta a világpiacot a negyvenes, ötvenes és hatvanas években, hatalmas konkurenciával találta magát szemben a hetvenes évek elején. Addigra a japán és a német gazdaság kiheverte a második világháború pusztításait és a termékeik elárasztották a világot. Egyre több amerikai vett japán vagy német autót, az elektronikai termékek egyre nagyobb részét sem amerikai cégek állították elő.
Az 1973-as olajembargó és az 1979-es iráni forradalom már csak hab volt a tortán.
A káprázatos hatvanas évek után a hetvenes évek a szinte soha nem látott infláció és a magas munkanélküliség évtizede lett.
1970 és 1981 között mindössze három évben volt 5% alatt az infláció, ellenben négy olyan év is volt, amikor 10% felett volt az éves pénzromlás.
A 10-15 éves lejáratú kötvénytulajdonosok hatalmas veszteségeket szenvedtek el az évtized során az elképesztő méretű infláció miatt. Pedig milyen jó ötlet volt 1965-ben megvenni a 15 éves amerikai állampapírt 4%-os hozam mellett, 1,2%-os inflációs környezetben.
1981-ban 16%-os hozam mellett lehetett 10 éves amerikai állampapírt venni. (Ma 2% hozamot fizet ugyanez a papír. Majd 2025-ben kiderül, mekkora ötlet volt megvenni ilyen hozam mellett.)
A munkanélküliség is az egekbe szökött a hetvenes években. Hol volt már a 3,5%-os munkanélküliségi ráta?
Nem akarom tovább szaporítani a szót. Az arany hatvanas évek után egy borzalmas hetvenes évek következtek, rengeteg kihívással, magas inflációval és munkanélküliséggel.
Ennek megfelelően a tőzsde teljesítménye is lehangoló volt.
Inflációval korrigáltan, figyelembe véve az osztalékokat is, évi -1,4% hozammal, vagyis veszteséggel ajándékozta meg a befektetőket ez az évtized. Nem hogy nem gyarapodott a pénzünk, hanem egyenesen mintegy 15%-kal kevesebbet ért egy évtized múlva, mint a hetvenes évek elején.
Hogy mi a tanulság? Soha ne a jelenből indulj ki, hanem vedd a fáradságot és tanulmányozd a múltat is. Ha nem tanulunk a történelem hibáiból, akkor újra és újra el fogjuk azt követni, a saját kárunkon tanulva meg a leckét.
Egy portfólió akkor van jól felépítve, ha nem a jelen állapotokra reagál, hanem időtállónak bizonyul, hozzon bármit is az előttünk álló évtized.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, három-négy hetenként indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en