Írtam pár napja egy hölgyről, aki éjt nappallá téve és roppant takarékosan élve a férjével együtt az informatikus fizetésükből elérte azt, hogy 31 éves korára lett annyi vagyonuk, amiből továbbra is takarékosan, de megélnek immár munka nélkül is, ha úgy tetszik, elmehetett nyugdíjba.
A hozzászólásokban az ilyenkor szokásos cunami csapott le, de annyira, hogy kénytelen voltam rengeteg hozzászólást kitörölni.
Amikor már a huszadik hozzászólás szól arról, hogy minimálbérből nem lehet eltenni a minimálbér négyszeresét havonta, meg tudnád te, mi van itt vidéken és egyébként is örül az átlagmagyar, ha kijön a hónap végéig, meg különben is ki keres ilyen sokat, akkor az ember már kezd besokallni.
Különben is el vagy te szállva, azt sem tudod, mi van a világban és itt mindenki lenézi a melóst, aki nem gazdag, az annyit is ér.
Hadd válaszoljak ezekre a véleményekre, vagy vádakra, ahogy tetszik.
Először is pontosan tudom, mi van a világban. Pontosan tudom, mennyi az átlagkereset, sőt szoktam járni gyárakba is oktatást tartani munkásoknak. Látom, hogy élnek az emberek.
Ennek ellenére hidd el nekem, hogy élnek sokan ebben az országban, akik nem minimálbérért és havi 150 ezerért dolgoznak. Csak az alkalmazottakat nézve is az emberek 5%-a 400 ezer felett keres, a vállalkozókról és a külföldön dolgozókról már nem is beszélve. Hetente több emberrel találkozok, akik gyakran bőven 5-600 ezer felett keresnek és komoly vagyonuk van már. Nem, nem ufók és nem bevándorlók, ugyanolyan emberek, mint te.
Ha körülnézel a munkahelyeden a kollégáid között és a lakhelyeden, ahol szintén veled egy anyagi helyzetben lévők laknak, azt fogod hinni, hogy mindenki havi 150-200 ezret keres, mint te, és ez a normális. Nem, az nem normális, hogy azért eszel, hogy tudjál dolgozni és azért dolgozol, hogy legyen mit enned. Az sem normális, hogy beletörődsz, hogy ennyiért dolgozol és szerinted ez így jól van.
Lehet, hogy egy ilyen cikk csak 200-300 ezer embernek szól, akiknek egyáltalán lehetősége van meglépni egy ilyen korai nyugdíjazást.
És akkor mi van? Pénzügyi tanácsokat nem olyanoknak szoktak adni, akiknek nincsen pénze, máról holnapra vegetálnak. Autóápolási tanácsokat se olyanoknak adnak, akiknek nincs autója.
Azoknak, akiknek nincsen pénze, egy tanácsot lehet adni: változtass, hogy legyen pénzed. Tanulj, fejlődj, lépj előre, költözz. Na, ez sem szokott tetszeni az érintetteknek. Még hogy ő tehet arról, hogy ott tart, ahol és hogy neki kellene változtatni? Nem, a kormány, a munkaadó és az egész világ a hibás, de ő nem. Ő csak a körülmények áldozata, nem tehet semmiről.
De, tehet. Sőt, ő az, aki a legtöbbet tehetné, hogy megváltozzon a helyzete.
Mint már említettem, nem túl gyakran, de elhívnak gyári munkásokhoz is előadást tartani. Ott is állandó motívum, hogy nekik milyen rossz és őket hogy alul fizetik, ennyi pénzből nem lehet megélni, nem hogy félretenni. (Persze a parkoló tele van autóval, miközben a buszmegálló a gyár előtt van közvetlenül és rengetegen bagóznak, mert azért arra csak van havi 30-40 ezer forint.)
Ilyenkor mindig megkérdezem, mit csináltál az elmúlt 3 évben, hogy a helyzeted megváltozzon? Esetleg továbbtanultál? Képezted magad? Nyelvismeret? Jelentkeztél a gyáron belül magasabb beosztásba? A gyáron kívül néztél másik munkahelyet?
Még soha senki nem mondta, hogy megtettem mindent, mégsem sikerült az előrelépés. Mindenki csak hallgatni szokott és mérgesen nézni rám. (Közben a gyárigazgató elmondja, hogy rengeteg embernek felajánlják, hogy gépmester vagy csoportvezető legyen magasabb fizetésért, de senki nem vállalja el, mert ott már felelősség is van, azt meg senki nem akar. Csak magasabb bért és még kényelmesebb munkát.)
Ezek a gyári munkások ugyanazt csinálják, mint 10 éve és folyamatosan arról ábrándoznak, hogy egyszer csak lejön a főnök és azt mondja, hogy mától kétszer ennyit keres ugyanazzal a munkával.
Igen, ahogy rákérdeztetek, szerintem is szükség van kukásokra és takarítókra is, ezt soha nem vitattam. Csak annyit mondtam, ha ez szóba került, hogy nem neked kellene annak lenni. Hagyd meg azoknak, akikben semmi ambíció nincs.
És főnök se lehet mindenkiből meg sikeres vállalkozó. Nem is mondtam, hogy mindenkinek annak kellene lenni. Elég, ha te az leszel. Az emberek 95%-ának elég az, ahol vannak és amit elértek, soha nem is akarnak többet az élettől. Illetve akarnak, csak tenni nem tesznek érte semmit. Ők lesznek az átlagember, ezért is hívják átlagnak. Ha egy kicsit többet akarsz ennél és tenni is hajlandó vagy, ennél sokkal többet is elérhetsz.
(Vannak olyan emberek, akik olyan hátrányokkal születtek az életben, hogy már az is nagy szó, ha gyári munkás lesz belőlük. Őket tisztelem azért, amit elértek a lehetőségeik ellenére. De ez a kisebbség és jó eséllyel nem is olvasói ennek a blognak.)
De egy kicsit (nagyon) elkalandoztam.
Szóval csak annyit akartam mondani, hogy pontosan tudom, hogy él a gyári munkás és az átlagember, ettől még hadd legyen már szabad olyanoknak is írnom, akik nem akarnak átlagemberek lenni, vagy már nem is azok.
Amikor azt írom, hogy ez nem az átlagembernek szól, abban semmi lenézés, elitizmus, felsőbbrendűség-érzés, vagy értékítélet nincs, csak puszta ténymegállapítás a részemről. Ahogy a befektetés sem azoknak szól, akiknek nincs mit befektetni.
Úgyhogy szeretnélek megnyugtatni, mindenkit tisztelünk, anyagi helyzettől függetlenül.
