Fél-offtopic: értékesítési tréning a takszövben

2009-ben a kereskedelmi bankok között pár hónapot eltöltöttem egy fővárosi takarékszövetkezetnél. (Egy fiókvezetői állást hagytam ott az ajánlatért, pár hónap után kiderült, életem egyik legrosszabb döntése volt.)

Kereskedelmi bankok után igazi kultúrsokk volt becsöppenni egy takarékszövetkezetbe munkatársként. Hogy is fogalmazzak, egy picikét más világ. Néha azon csodálkoztam, hogy már van számítógép az asztalon, mert ettől eltekintve elég retro filling volt az egész.

Mivel a termékértékesítés nem volt az erőssége a csapatnak, megkértek, hogy tartsak értékesítési tréninget. Erre a tréningre már a rövidke pályafutásom miatt nem került sor, viszont az anyagát félig megírtam.

Ezt találtam most meg, gondoltam ne menjen teljesen kárba, megosztom veletek.

Vagy tanulsz belőle, vagy elszórakoztat, vagy rájössz, hogy felesleges volt elolvasnod. 🙂

Itt találjátok: http://kiszamolo.hu/ertekesites.doc

Mint mondottam, nincs befejezve.

Share

32 hozzászólás

  • Naiva

    No, hát így a nap végére üdítő volt elolvasni, akár be is fejezhetnéd, tanulságos lehet akárkinek.. Akár az egyik oldalon van, akár a másikon. A teafőzős gyakorlatot csináltatták velem egyszer egy tréningen, mi is bebuktuk, pedig nem is értékesítünk.. 🙂

  • MaxWell125

    Így hirtelen Dale Carnegie Hogyan szerezzünk barátokat és befolyásoljuk az embereket c. könyvéből köszönt vissza jó pár rész.
    Akkor biztos jól csinálom a dolgokat, ha ugyanazt olvasom, amit a nagyok is 😀

  • balageok

    (A feladat lényege: a feladat megoldása alatt a két csoport között ingázok, bármikor megkérdezhetnének, mit és hogyan szeretek. De valószínűleg eszükbe sem fog jutni, maguktól akarják majd kitalálni, mi kell nekem. Pedig ha megkérdeznék, elárulnám, hogy a gyümölcsteát szeretem, cukor nélkül, egy kevés mézzel, porceláncsészében, ezüstkanállal, stb. Ezt csinálja minden eladó, megpróbálja ő maga kitalálni, hogy mire van szüksége a vevőnek és erre akar ez a kis játék rávilágítani.)
    —> asszem Steve Jobs mondta azt hogy ő majd eldönti mi jó és mi nem, nem kell megkérdezni azokat akiknek ő a terméket készíti .-)))))

  • afonya

    Igen, nekem is Dale Carnegie jutott eszembe, csak nem a fent említett könyve, hanem a Sikerkalauz. Bár az ilyen “motivációs” könyveket nagyon utálom, a Sikerkalauz mindhárom könyvét elolvastam többször is….

  • KZoltán

    A Marshall-modell szerint a vásárló racionális individuum, aki arra törekszik, hogy az árért a lehető legnagyobb kielégülést szerezze meg; a Veblen-modell ezzel szemben azt vizsgálja, milyen befolyással bír a csoport az egyén vásárlási hajlandóságára (attól függően, hogy az egyén azonosulni akar a csoporttal, vagy éppen ellenkezőleg, ki akarja vonni magát a hatása alól); a Copeland-modell bemutatja, hogy a vásárlás folyamata a termék/szolgáltatás (közönséges vásárlás, átgondolt vásárlás, speciális vásárlás) függvényében alakul; a Baudrillard-Becker modell szerint viszont fogyasztani annyit tesz, mint jeleket hozni létre. Lelked mélyén melyik modellhez érzed magad a legközelebb?

  • Zsoca

    Kiszámolót arra kérném hogy egy kicsit mélyebben is menjen bele a takarékszövetkezetes sztoriba, engem nagyon érdekel miket tapasztalt, szeretnék olyan kulisszák mögé belátni amire egyébként nem sok esélyem van! 🙂

  • Kiszamolo

    Úriember az, aki bár tudna mesélni, mégsem teszi.

    Egyébkínt ügyfélként nem bizzos, hogy bánod, hogy senki semmit nem akar neked eladni.

  • nnk

    zsír. kár hogy nincs befejezve…

  • Egy másik Zoltan

    Nem tudom mikor írtad, de jó az anyag, ma is használható!
    És a pénzügyi tanácsadás lényege is benne van:
    kérdezni, kérdezni, kérdezni, kérdezni, ….. egészen addig, amíg az igazi megoldandó problémához eljutunk, majd az ahhoz passzoló megoldást kell megtalálni.

  • KZoltán

    Így bizony! Megbízható, konzervatív üzletpolitika. Csak bajt okozna a túl ambiciózus vezető, mint azt a törökszentmiklósi (vagy hol történt) eset mutatta.
    Egyébként nem szabad pesti gőggel lebecsülni őket. A takarékok döntően kis városban, nagy faluban vannak. Mindenki ismer mindenkit. Akkor majd Zsuzsika előveszi a legújabb marketing technikát, mint egy vad idegennel szemben, amikor Mariska néni bemegy a fiókba, akitől különben a tyúkot meg a tojást kapják; vagy Jóska bácsival szemben, akikhez a hétvégén disznótorosra mennek, és két kolbász töltése közt megbeszélik a turbó certifikátok hozamát? Ott még emberi viszonyok vannak, amelyek fontosabbak, mint néhány százaléknyi koszos kamatláb. Nem a bruttó hazai terméket nézik, hanem a butháni nettó nemzeti boldogságot!

  • Kiszamolo

    Nem becsülöm én le őket, de azért belülről látva azon csodálkoztam, hogy évente csak egy megy csődbe.

    Abból nem lehet megélni, hogy magas kamattal magunkhoz csaljuk a betéteket, aztán ülünk rajta, mert a hitelezéshez nem értünk, termékértékesítéshez nem értünk, sok egyéb alapdologhoz sem, mint például likviditáskezelés.

    Aztán meg adunk az alkoholista Józsi bácsinak hitelt, mert őtet ismerjük a falubúl, igaz, iszik, de nem rossz ember ő, majd csodálkozunk, hogy sorra dőlnek be az ilyen hitelek.

  • Zseniális, tényleg írj könyvet ha belefér. Csak tudnám a sok tréner meg trénincég akkor micsinál az esetleg támop-pénzekkel kitömött tanfolyamain, ha az az eredmény, amit számos helyen (banktól kiskerig) ma is látok.

  • “Elrakni a színmintát a vevő orra elől.” – erre igen-igen kíváncsi lettem, vajon mit takar, megosztod velünk?

  • Kiszamolo

    Az autókereskedésben, ha a vevő már tudja milyen autót akar, dugd el előle a színmintákat és az ülésmintákat, mert összezavarodik és elkezd tanakodni, hogy delfinkék, vagy óceánkék szín kell-e neki, galambszürke, vagy sötétszürke kárpit.

    Pedig neki autó kell, nem galambszürke belső. Ezért amikor már döntött, mindent zárj el, ami csak összezavarná és azt okozná, hogy felesleges részletek miatt ne hozza meg a döntést.

  • Zsoca

    “butháni nettó nemzeti boldogság” -> Pff na az még egy nagy kamu, azért lett kitalálva hogy a csóró országok is elsők lehessenek valamiben, semmi köze egy ország gazdaságához, főleg nem egy vállalkozás/vállalat/pénzintézet sikeres és megfelelő működéséhez.

  • Kiszamolo

    Az ugyanaz a könyv, csak kiadták új címen is. Egyről beszéltek.

  • KZoltán

    Bizony, bizony! A butháni nettó nemzeti boldogság és a marketing kapitalizmus GDP fetisizmusa össze nem egyeztetethető.

  • Egy másik Zoltán

    Ezért nem mondjuk el az UL költségét sem, mert csak “összezavarná” az ügyfelet! Semmi felesleges információ, ami megakadályozná a szerződés/ajánlat aláírását! 🙂

  • KZoltán

    Azért egy nyugodt pillanatban gondolkodj el azon, hogy van az például, hogy a minden eresztékében recsegő-ropogó Kubában hosszabb az élettartam, mint a szuperkapitalizmus központjában (mindezt nem azért mondom, mintha visszavágynám a nyílt bolsevizmust).

  • Intelligens Mosópor

    Nagyon jó kis írás. Azon azért csodálkozom, h ezt a tsz-esek szájába kell rágni. Ennyit még egy Tesco kiszolgáló/árufeltöltő is tud.

  • Platanic

    1988-tól 20 évig dolgoztam kereskedelmi bankoknál (4-nél, 2-10 éves tartamokkal) Amikor kezdtünk fapados technika volt, ügyfélbarát, személyes kapcsolatokkal átmelegített üzlet, mai napig becsüljük egymást akkori ügyfeleimmel. Ma ilyenek lehetnek a takszövök. Akkor hagytam ott a szakmát, amikortól a havi fizetéses állást kockáztatta az az ügyintéző, aki a bank leglehúzósabb termékeiből havi X darabot nem nyomott el, átverve a betérő ügyfelet,pl.1 éves lekötés helyett 10 éves biztosítással, melyben korábbi felbontással a tőkéjét sem kapja vissza.Majd már csak vállalkozóként lehetett csinálni (iroda+telefon+utazás költsége tiéd, hideghívásos zaklatásos ügyfélszerzéssel). Vezetőként a nem agymosható kultúrlények kirúgása. Igény szerinti terméket keresni neki? Miről beszélsz? Azt add el, amit a termékfejlesztő Budapesten kitalált és a banknak jó sokat hoz. Persze ha találkozol ezekkel az ügyfelekkel később az utcán, menj át a túloldalra, nehogy pofán vágjon! Na ekkor hagytam el a szakmát. Persze a család, a haveri kör ma is engem kér(ingyenes) szakmai tanácsra, ha hitelt venne fel, végtörleszt vagy befektet. Én pedig zöldséget termelek, ami finom.

  • Platanic

    Mondjuk, mikor még aktív pályázgató voltam a banki szektoron belül, volt pár vicces esetem a fapados pénzügyesekkel. Takarékbank központ(!) Óbuda: megérkezem, nagy ügyfélszolgálat. Mondom:hívtak interjúra. OK, hogy hívnak? Beírja a gépbe:itt 1 kártya, bent mindent nyit! Mondom: személyigazolványt ne mutassak? Á, nem kell. -De én ragaszkodnék hozzá! – Na jó! 🙂
    Posta Igazgatóság: -Interjúra! -Ok.Személyi? -Tessék! – Kihez jött? -X.Y. Véletlenül rossz nevet mondtam. Beírta egy szövegszerkesztőbe, mehettem! Nem nézte meg, dolgozik-e ilyen, nem hívta fel, vár-e? Aztán megint a mindent nyitó kártyával megtaláltam, aki a levélen volt. 🙂 De mindez kevésbé zavaró, mint mikor eléd tesznek 1 törvénytelen 200 kérdéses személyiség-tesztet, aztán a 3.BP-i felutazás után, mikor ketten maradtatok a 150-ből, kerülőúton tudom meg, hogy belső emberrel megoldották. Mert hiába tárgyaltam 1.fejvadásszal,2.HR vezetővel,3.a bank vezérigh.ével, nem érek meg 1 levelet, hogy sajnáljuk…Na, ezért sem. Inkább földi munka+piac, közgazdász végzettséggel+20 év szakmai gyak. Gazdag ország.

  • Szabolcsi Judit

    Nagyon jó, fejezd be, kérlek! Úgy olvastam volna még…

  • Kiszamolo

    Azért megírni tovább tart ám, mint. elolvasni. 🙂

  • Szabolcsi Judit

    Igen, tudom:) Nekem amúgy is ez a problémám: túl gyorsan olvasok …

  • MySales

    Bocs, de ez az anyag erős jóindulattal nevezhető értékesítési tréningnek. Inkább egy hegyibeszéd ügyfélszolgálatosoknak.Persze Marika néninek, aki 30 éve a Takszövben dolgozik, már ez is Harvard szintű képzés…

  • Attila

    Kiszamolo!
    Köszi szépen! Nagyon értékes írás volt!

  • Szerintem jobban jártál, ma úgyis divat is lett átmenni a reálgazdaságba. A zöldséget meg lehet enni, ha mégse olyan jó a piaca, míg a pénzügyi világban repkedő zöldségektől keveseknek lesz haszna – az ügyfélnek semmi esetre sem.

    És lehet hogy mellette csinálhatnád amit Kiszámoló, aki nyíltan felvállalta, hogy a “másik oldalnak” ad valódi tanácsot, ami pontosan ezért nincs ingyen, viszont kevésbé valószínű, hogy épp az ügyfél fog rajta hatalmasat bukni.

    Már alig várom hogy vessük a zöldborsót, pedig sajna mi ebből nem élünk meg, igaz venni évek óta nem vettem egy grammot sem.

  • Hanga

    Elképzeltem: “valaki a fejét összekulcsolja a háta mögött és hátradől.”
    🙂 Köszi, hogy elmondtad a színkártyát is, engem is érdekelt.
    Ez is fontos: “Egy jó tanács: ha több kérdést kell várhatóan feltenned, akkor tájékoztasd előre az ügyfelet, hogy mit fogsz tenni és hogy miért, nehogy vallatásnak érezze a dolgot.” Én sokszor érzem, hogy faggatnak és olyan infokat kérnek tőlem, amit én nem szeretnék megadni; vagy pontosan tudom mit akarok, és pontosan azt akarom nem többet és nem mást. De ha azzal kezdené, hogy megkérdezi: feltehet-e néhány kérdést annak érdekében… akkor máris együttműködőbb tudnék lenni. Néha megkárdezem magamban helyette, elképzelem, hogy biztos meg akarta kérdezni, csak nem tudta, hogy nekem jól esne 🙂 A hideghívóknak pedig egyszerűen nem válaszolok.
    Ha lesz folytatás ne kímélj bennünket! Egy tesztnek is jó volt ez az írás, kiderült, hogy tényleg jó téged olvasni hosszan is. Előbb-utóbb megérik majd az a könyv is, szerintem titokban már írod, magadban 🙂

  • Kiszamolo

    Titokban be kellene fejeznem egy félkész remekművet a kisvállalati marketingről, de még arra sem tudom, mikor lenne időm.

    Bele kell ásnom magam, olvasnom, írnom, gondolkodnom, ahhoz meg kell legalább 4-5 óra egybefüggően, háborítatlanul naponta. Na, annyi soha nincs.

  • Catinator

    Nagyon jó volt, “mindkét” oldalról is. Lehet, nem az a magasröptü értékesitési tanfolyam, de könnyen érthető! A kollégáknak is tovább passzolom – a védekezési technikákban is sokat segithet!

    Ha lesz rá kapacitásod, fejezd be.