Felkészültél a váratlanra?

Egy nagyon érdekes amerikai felmérés jött most ki, melyet 7.000 fő megkérdezésével végeztek három amerikai nagyvárosban.

Annak ellenére, hogy az amerikaiak 57%-a látja pozitívan az anyagi lehetőségeit (ez több, mint a válság előtti utolsó évben, 2007-ben), mégis csak 51%-uk érzi magát anyagi biztonságban, 55%-uk minden pénzt elkölt minden hónapban, amit keresett, sőt gyakran még annál is többet, 57%-uk nincs anyagilag felkészülve váratlan eseményekre.

56%-uk aggódott pénzügyi okok miatt az elmúlt évben, ezek 89%-a a megtakarítás hiánya miatt, 71%-uk szerint nincs elég bevétel a kiadásokra, 69%-ukat a nyugdíjmegtakarítás hiánya aggasztja, 49-49%-ot a diákhitel és/vagy a hitelkártya adósság nyomasztja, 39%-uk a lakáshitel miatt érzi rosszul magát.

Arra a kérdésre, hogy melyiket választanák, az anyagi biztonságot, vagy az anyagi feljebbjutást, 92% a biztonságot szerette volna elérni.

Ami igazán érdekes volt, hogy a megkérdezettek 82%-a élt át anyagi sokkot az elmúlt évben. Ide tartozik a bevétel kiesése vagy csökkenése, kórházi ápolás, házastárs elvesztése, nem várt autószerelés, vagy házfelújítási költség és ezekhez hasonlóak.

Ez a legutolsó adat a legérdekesebb. Egy év alatt 82% élt át anyagi sokkot egy váratlan kiadás miatt és az emberek 57%-a erre egyáltalán nincs felkészülve.

Pedig váratlan kiadás mindig van és mindig másnak hívják. Hol elromlott hűtőnek, hol összetört autónak, hol munkanélküliségnek, vagy egy váratlan kórházba kerülésnek.

Egy ausztrál felmérés szerint a 35 és 65 év közötti férfiak egyhatodával és a nők egynegyedével(!!) előfordul ez a harminc év alatt legalább egyszer, hogy hat teljes hónapon át munkaképtelenek betegség vagy baleset miatt. Ez az ausztrál adat. Vajon mi lehet a magyar, amikor az összes egészségügyi kategóriában a sor végén kullogunk?

Te felkészültél a váratlanra? A betegségre, a munkanélküliségre, a vihar miatt megrongált tetőre?

A hitelkártya adósok legnagyobb része akkor került hitelcsapdába, amikor egy váratlan kiadást a hitelkártyájából fedezett, majd éveken át görgette maga előtt az egyszeri kiadás miatti egyre növekvő adósságot.

Tudod mennyibe kerül havonta egy kisebbnek mondható 500 ezres hitelkártya-adósság, ha a kamatokon kívül még hitelkeret-túllépést és késedelmi díjat is fizetsz? Havi mintegy 30 ezer forintba és ezzel a tartozásod még egy fillérrel sem csökken.

Mivel 82% eséllyel neked is lesz (nagyon) nem várt kiadásod a következő egy évben (vagy másként fogalmazva a következő 10 évből legalább nyolc évben ez meg fog történni) és 57% eséllyel nem vagy rá anyagilag felkészülve, ezért kérlek, legyen ez a legelső anyagi prioritásod.

Határozd el, hogy a lehető legrövidebb időn belül összegyűjtesz bármi áron annyi pénzt, ami minimum hat havi teljes megélhetésed fedezi.

Ezt a pénzt tedd félre valami likvid formába (bankbetét vagy állampapír) és még azt is felejtsd el, hogy létezik. Ehhez csak akkor nyúlj, ha beüt a ménkő, elveszíted a munkádat, vagy az egészségedet, esetleg kazánt kell sürgősen cserélni.

Ha hozzá kellett nyúlnod a pénzhez, a legelső dolgod visszapótolni a teljes összeget.

Ha ezt megteszed, már nem fog földhöz vágni a legközelebbi váratlan kiadás és nem kell majd személyi kölcsönért vagy egyéb hitelért rohangálnod egy pár százezres kiadás miatt.

Ne felejtsd el: 82%. Te is bármikor benne lehetsz.

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, három-négy hetenként indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Share

53 hozzászólás

  • olyan feri

    “Te felkészültél a váratlanra?”
    igen.

  • mokuscic

    Ez volt az első tanácsod, még sok évvel ezelőtt, amit megfogadtam, és azóta bőven sikerült teljesíteni. Igenis jó érzés:)

  • Miki

    Amerikai adatokból csak óvatosan vonnék le következtetést a magyar társadalomra, inkább csak irányadónak venném, gondolván, vélhetően nálunk sem sokkal jobb a helyzet. Néztem, hogy volt-e magyarországi kutatás a közelmúltban ezzel kapcsolatban. Az Unionét találtam meg. Nem tudom, mennyire megbízható, de legalább itthoni, így jobban lehet belőle következtetéseket levonnak.

    origo.hu/gazdasag/20150225-ennyit-tesz-felre-egy-atlagos-magyar-munkavallalo.html

  • igen

    Nekem is ezzel kezdődött az egész.
    500 folyósz. hitel + 500 plusz. Így 1 misiről indul a nulla a KH Zéró számlán 🙂

    Ugyan nem boldogít, és 2 év alatt még csak a tetejéből csíptem le néhányszor, de ez a hó végi “nincspéz-stressz” megszűnt 😛

  • graphite

    “Ezt a pénzt tedd félre valami likvid formába (bankbetét vagy állampapír)”

    A BudaCash-hez? 🙂

  • Kiszamolo

    Miki, volt magyar kutatás, írtam is róla, az MNB csinálta. Keress rá az MNB felmérés szavakra jobb oldalt.

  • Szilárd

    szintén. amikor először találkoztam a bloggal és benne a 6 havi “szabállyal”, rögtön elkezdtem összerakni a pénzt. és tényleg jó érzés 🙂

  • Zabalint

    Nekem az megdöbbentő, hogy 51% anyagi biztonságban érzi magát, és 55% minden pénzét elkölti. Tehát biztosan vannak közük olyanok, akik anyagi biztonságban érzik magukat megtakarítások nélkül. Én rendszeres megtakarítás mellett sem érzem magamat anyagi biztonságban.

  • varatlan kiadas

    jo tema, jo kerdes. en is fontosnak erzem, fel is keszültem, de az összegben erdekel mas velemenye

    vajon milyen összegüre keszüljünk ? szethuzott lehet a mezöny nagyon. pl. 100e Ft nagyjabol egy haztartasi gepre eleg; 1m Ft mar többre, de hirtelen sulyos tragikus betegseg gyogyszerere kezelesere akar 10m Ft sem eleg
    Te mekkora összeget javasolsz (annak, aki megteheti) es milyen formaban ilyen celra ? (pl. penzpiaci alap, es nem TBSZ-en)

    tartod “a 6 havi szabalyt” (annak is, aki megtehetné, hogy akar 60 havit isigy tartson ? de ugye hosszu tavura a TBSZ jo, azaz TBSZ vs. azonnal elerhetö kerdese)

    köszi.

  • smartdrive

    kiszámoltam, 80 havi megélhetésem biztosított. úgyhogy ma fel is mondok

  • Catinator

    Az egyik legalapvetőbb és legjobb tanács! És mégis olyan, amit a leginkább el szoktak felejteni. Nálam még van egy külön vésztartalék ami

    A “tanácsadók” a “hosszútávú megoldásokkal” jönnek – nem egytől kérdeztem (vagy kollégától akit meglátogattak) ők mit javasolnak, de ezt valahogy mindig lenyelik. Ha beüt a krach, a hosszútávú csodáját sem fogja tudni fizetni, és akkor bukja a jutalékát. Szerintük ilyen nem fordulhat elő. 🙂

    Az amerikai példával úgy vagyok, kicsit karikatúra nekünk – mások vagyunk, de a lényeges dolgokat, rendszerszintű hibákat szerintem kiemeli.

    Tudom, ez már az egyéni tanácsadás témája, de kiváncsi lennék a közép és hosszútávú megtakaritások mikéntjére. Tudom, fokozatosan kell felépiteni és feltölteni.

  • Török Attila

    Kórházi tartózkodás lesz az (betegség), nem kórházi látogatás (beteglátogatás), mondom a legmaximálisabb jóindulattal és egyben köszönettel a cikkért. 🙂

  • Kiszamolo

    kórházlátogatást írtam, nem kórházi látogatást, de egye kutya, javítom ápolásra.

  • SecTorr

    Mellesleg: hosszú távon biztosan megéri, ha az élet során előbb-utóbb úgyis bekövetkező károkra (koccanás, beázás, kórház, stb.) nem azzal készül az ember, hogy minden apró-cseprő eseményre kiterjedő biztosítást köt, hanem egyszerűen tart annyi pénzt félretéve, amiből az ilyesmit fedezni tudja. A biztosítási díjban ezeket a kiadásainkat gyakorlatilag előre fizetjük ki (vagyis a kamatokat bukjuk), plusz a biztosító nyereségét is mi termeljük meg…

    A biztosítás szerintem csak olyan eseményekre való, amik jelentős eséllyel be sem következnek az életünkben, ezért kár lenne rájuk tartalékolni: romba dől a lakás, idő előtt meghal vagy tartósan rokkanttá válik az ember, stb.

  • Oscee

    “49%-ot a diákhitel […] nyomasztja” – szertintem kb. mindenkit nyomaszt valamilyen szinten, akinek van 🙂 En egesz jo utemben torlesztem, de attol meg kicsit “nyomaszto” megnyitni a diakhitel alkalmazast, ahol egy kattintassal az arcodba ugrik, hogy van minusz 1.5M forintod 🙂

    A hat havi megelhetest meg nehez belolni. A “megelhetes” a koltekezes rugalmassagatol is fugg es tobb szintje is van – jelenlegi kolteseimmel 4-5 honapig ha megelnek a megtakaritasombol, de ha kene, a 6-7 honap siman meglenne. Ha meg minden kotel szakadna, szuloi hazba visszamennek es masfel evig is ellennek, meg a koszt is jobb lenne 🙂

    Meg erdemes figyelni, hogy az a hat havi valtozik es idovel korrigalni kell a megtakaritast is. Par eve harmadat koltottem, mint most, akkori hat havi megtakaritassal (bar nem volt egy filler se), most nem jutnek messzire.

  • Dörnyei József

    Érdekes lenne a Magyar adat. Az általános vélekedés az, hogy a többség nincsen felkészülve.

    Szerintem ez nem társadalmi osztály kérdése, hanem inkább mentalitás.

    Az én tágabb családomban mindenki egytől egyig jelentős tartalékokkal rendelkezik – a saját életvonal szintjén.
    Pedig a tágabb családban vannak olyan családok is, akik a fenti beosztás szerint a “dolgozó szegény” kasztba tartoznak.

  • GA

    “varatlan kiadas says: jo tema, jo kerdes. en is fontosnak erzem, fel is keszültem, de az összegben erdekel mas velemenye”

    Én nem konkrét összeget határoznék meg, mert mindenkinek más a havi megélhetési költsége (beleértve minden szükséges kiadást). Ha ezzel a kiadással számolva van 6 hónapra elég megtakarítás az már egy jó tartalék a váratlan helyzetekre, de azt gondolom ez még csak az első lépés. Ugyanis közel sem biztos, hogy mondjuk 6 hónap alatt biztosan talál valaki új állást, vagy felépül egy betegségből. Így a következő, sokkal nagyobb biztonságot adó lépésnek a 24-36 hónapra elegendő megtakarítást tartom. Értelemszerűen egyedelállóknak a saját, családosoknak a család havi kiadásaival számolva.

  • Garbo

    A hat havi megtakarítás úgy értendő, hogy kényelmesen miből élsz meg, anélkül, hogy gond esetén le kellene adni az életszínvonaladból. Ez legyen a minimum, senki nem tiltja meg, hogy 6 évi legyen az a hat havi spórolt pénz 🙂
    De minimum fél évre elegendő legyen.

  • fma

    @kiszamolo : ezt láttad már? véletlen bukkantam rá.

    iflgazdasag.blog.hu/2015/02/14/meguntam_a_fuggetlennek_mondott_penzugyi_szakertok_felrevezeteset

  • Kiszamolo

    A drága szerző életbiztosítási ügynök, nem ez az első fikázó írása. Senkit nem szeret, aki az üzletét rontja.

    Nem várhatom el, hogy akik ebből élnek, azok beismerjék, hogy igazam van és egy szemetet árulnak.

    Ezért mást nem tehetnek, fikáznak.

    Tele van hülyeséggel az írás és ferdítéssel. (TKM félremagyarázása, hogy az miért is nem annyi) és a többi. De nem éri meg az erőfeszítést a cáfolat, ha elismerné, hogy téved, akkor szakmát kellene váltania. Ezt meg nehezen várhatod el tőle.

    Ezek miatt írtam ezt: http://kiszamolo.hu/megis-megeri-a-unit-linked-biztositas/ A cikkének az összes állítása meg van cáfolva benne. Valamiért nem linkelte be….

    Ezzel nem nagyon kell törődni.

  • Dániel

    tetszik a cikk, szerencsére nem érint, viszont szívesen olvasnék tőled biztosításokról (beteg/élet+lakás), mit ajánlasz, mi az ami az ár érték arányban megfelelő és egyáltalán kell e ilyen. (Jobban érdekel a lakás).

  • @fma Volt egy ket jo irasa a blognak, pl. a kulfoldon szerencset probalo emberekrol. Egy ideig nem is tudtam, hogy penzugyi tanacsado blogol, de aztan most elkezdte az utobbi idoben tolni a penzugyi tanacsait is, es az altalad linkelt szerzemeny utan rogotn le is iratkoztam rola. Annyira latszik rajta, hogy az ugynoki jutalek hajtja, hogy az mar szanalom. Na errol ennyit.

  • DaWid

    Engem is ez a honlap kesztetett vesztartalek kepzesere. Mi ketten vagyunk egy haztartasban, kulfoldon elunk es dolgozunk. Kinn ket honap megtakaritas van vesztartaleknak, ha baj van, ennyi ido alatt keresunk munkat. Ha nem sikerul, irany haza, ahol van 3m ft felreteve – ami eleg kettonknek akar egy evre is, ha nagyon osszehuzzuk magunkat picit tobbre is. Remelhetoleg ennyi ido alatt legalabb egyikunk talal munkat. Ezen felul van rendes megtakaritas es nyugdij megtakaritas is. Eddig a vesztartalekhoz nem kellett nyulni (3 eve) hal’Istennek, minden kiadast tudtunk fedezni.

    Sulyos betegseg esetere van biztositasunk.

  • Zedder

    Ez az UL vs. megéri téma örökzöld.:) Amíg volt rendes adóvisszatérítés, lehet megérte bizonyos körülmények között, de nem is erről akarok írni most.

    Aki tényleg attól fél, hogy elpatkol, és utána nem tud mit kezdeni a családja, annak ott a kockázati biztosítás. Odahaza ennek milyen árai vannak? A németeknél havi 5-10 euróért komplett, mindenre fizető, 100-150 ezer (!) eurós biztosítási összeggel köthetőek a kockázati életbiztosítások.

    Jó-jó, persze, ez “kidobott” pénz. De mi nem az? Autó kötelezője is van éves szinten 500-1000 euró, aztán az tényleg “kidobott” pénz. Vagy a lakásbiztosítás, ha éveken át nem ér kár?

    Én inkább fizetem a kockázatit, mintsem álljak neki szarakodni UL-el meg ilyen-olyan biztosításba csomagolt befektetésekkel. Van a befektetés, meg van külön a biztosítás, ennyi, ilyen egyszerű ember vagyok én.

  • cabala

    …és nem csak a váratlan helyzetek miatt érdemes félretenni. Nagyon sokszor van olyan, hogy ha van rá pénze az embernek egyben kifizetve, akkor olcsóbban hozzájuthat, mint részletekben havonta fizetni. pl: biztosítás, tanulás, ingatlanvásárlás, stb. akár az ár 10-20-30%-át is megspórolva. És tessék alkudni, pofátlanul! 🙂

  • András

    “a megkérdezettek 82%-a élt át anyagi sokkot az elmúlt évben” ezt úgy kell érteni, hogy a maradék 18%-nak nem volt váratlan kiadása, vagy inkább úgy, hogy mivel volt tartaléka, ezért az nem okozott sokkot?

  • Zabalint

    @kiszamolo
    Az illető pár éve írt egy MLM rendszereket védő cikket, amiben méretes baromságokat írt, csak hogy védje a mundér becsületét. Mikor többen is leírták, hogy miért nem stimmel, amiket írt, átment személyeskedőbe.

  • hungaroborg

    @zedder
    “A németeknél havi 5-10 euróért komplett, mindenre fizető, 100-150 ezer (!) eurós biztosítási összeggel köthetőek a kockázati életbiztosítások.”

    Itt Mo-n 3-4000 ft havonta, 5 M ft-ot kapsz, vagyis a családod, betegségek esetén 1 M-t. Még csak nem is egy nagyságrendben mozognak.

  • Györgyi

    És mi van akkor, ha a váratlan egy gazdasági válság, állami intézkedés, háború vagy egyéb hasonló képében jelentkezik, ami a hosszú évek megtakarítását viszi a levesbe? Ezzel a lehetőséggel miért nem foglalkozik soha senki? Nem lehetetlen, volt már rá példa a történelemben. Miért veszi mindenki készpénznek, hogy ha én most ahelyett, hogy elkölteném a pénzem, félreteszem, akkor majd abból öregkoromra anyagi biztonságban élhetek? Nincs hitelem, teszek is mindig félre, de azért háromszor meggondolom, hogy miről mondjak le a jelenben egy bizonytalan jövőbeni ígéret kedvéért.

  • SecTorr

    @gyorgyi
    Ha öregkorodra spórolsz, ott mindig van kockázat, amit csökkenteni lehet, de teljesen kivédeni sajnos nem… De szerintem ez a poszt nem is a több évtizedre való előre gondolkozásról szól, hanem arról, hogy a bármikor (akár holnap) adódó váratlan kiadásokra legyen tartalékunk. Bármennyire fél az ember egy jövőbeli válságtól vagy háborútól, csak nyugodtabben alszik, ha pl. egy cserére szoruló hűtőszekrény nem vágja földhöz anyagilag. 🙂

  • GA

    Györgyi
    Nem arról szól a cikk és a hozzászólások sem, hogy az ember minden pénzét tegye félre. Természetes, hogy a pénzünk egy részét elköltjük a jelenben, vannak a szükséges kiadások és vannak azok amik a plusz kényelmünket, örömünket szolgálják. Viszont ez nem zárja ki, hogy mellette arra is törekedjünk, hogy legyen valamekkora tartalék a váratlan helyzetekre. Nyilván mindenre nem lehet előre felkészülni, de abban se célszerű reménykedni, hogy velem soha semmi negatív nem fog történni ami miatt váratlan kiadásom lenne. Azt gondolom itt is az egyensúly a lényeg, élni ma is, de mellette gondolni kell a holnapra is. Utolsó mondatodból azt olvasom ki, hogy Te pont így csinálod.

  • Zedder

    @gyorgyi

    Akkor nem bankbetétet meg részvényt veszel, hanem mittomén, többfajta valutát tartasz otthon a párnacihában, vásárolsz aranyat, tartós élelmiszert, ingatlant, földet, stb…

  • Gabor30

    A Györgyi által felvetett kérdések is megérnének egy cikket. 🙂

  • Györgyi

    Azért merülnek fel bennem ezek a kérdések, mert szemmel láthatóan a pénzügyi termékek is a fogyasztói társadalom eladásra szánt termékei közé tartoznak, azaz próbálják sürgősen rádtukmálni, akár valóban hasznodra lesz, akár nem. Kétlem, hogy aki a pénzszektorban több évtizedre előre ígér bármit is, az valóban lelkiismeretesen utánagondolna a lehetséges kimeneteleknek. Jelenleg a gazdaság arra épül, hogy a hülyeség határait súrolva vegyen meg az ember minél több mindent, amire semmi szüksége, csak hogy minél több mindent gyárthassanak, forgalmazhassanak. Fogalmam sincs, hogy ez még meddig fokozható, de hogy egyszer valahol megakad a rendszer, és vége lesz, az tuti. Akkor pedig nagy bukta lehet bármiféle pénzügyi befektetés vége. A pénz csak egy jelképes dolog, ha nincs mögötte tényleges termelés, semmit nem ér. Egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy ez még a mi életünkben bekövetkezik.

  • V.A.Laki

    @Györgyi: Ez kicsit olyan gondolatmenet, mint kb.: ha az ember belefog valamibe, akkor jo valoszinuseggel elbukik, meg akkor is, ha mindent jol csinalt, mert idozites es szerencse is kell. (Vo. iwiw vs facebook). Valoszinuleg nem te nyered a versenyt, ezert aztan a legjobb semmit se csinalni, csak ulni vegtelen cinizmussal es elni a semminek.

    Penzt sporolni, vagyont gyujteni ugyanolyan, mint barmi: hitet, tanulast, lemondast, kitartast igenyel, aztan a vegen vagy osszejon, vagy nem. Nem lesz mindenkibol egy sikeres cukraszda tulajdonosa, rallypilota, keresett blogiro, vezeto az ugyfelszolgalaton egy nagy cegnel, balerina. Feladni jobb vagy probalkozni?

    Vagyont gyujteni sem egyszerubb, sot. Ha van egy kis penzed, a vilag osszes hienaja es katasztrofaja a te kis vagyonodra palyazik. Lehet, hogy tenyleg jobb bemondani a betlit az elejen.

  • okoska

    Eredeti kérdésre válaszolva, hogy fel vagyok-e készülve a váratlan kiadásokra?
    Naná! 🙂 Már az idén szükség is volt rá…

    És ezt a blog olvasásának köszönhetem!
    Illetve még ezeket a döntéseket is:
    -állandó megtakarítás magunknak
    -állandó megtakarítás a gyereknek
    -kockázati biztosítás megkötése
    -UL meg hitelkártya ajánlatok tömkelegének visszautasítása
    -Ami a legfontosabb: közalkalmazottként segítő szakmában dolgozva nehéz volt felismerni, mennyit ér a piacon a szaktudásom. Most már vállalkozóként el merem kérni a munkám árát, és ez nagyot lendített rajtam, minden értelemben!
    Nagyon fontos olvasmányom a blog!!

  • kp

    @gyorgyi
    A felvetés több mint jó: családomtól a háború után több nemzedék által összekuporgatott vagyont (földet, lovat, szerszámokat stb) vettek el. Módosabb parasztok, “kulákok” voltak. Akkoriban ők sem érezték úgy, hogy mgérte…
    Szerintem itt igazán 2 dolog van, ami valamennyit segíthet:
    – diverzifikálás: egyszerre mindnen nem fog elértéktelenedni, általában nem egyszerre mindent szoktak államosítani, stb. Ha már értelmezhető össszegről beszélsz (a 6 havi nem az) akkor Ft megtakarítás mellett minimum! legyen ingatlanod és valutád (lehetőleg ne itthon)
    – folyamatos tanulás és figyelés (meg a kellő rugalmasság, hogy ezt hasznosítsd): A legtöbb történés nem előjel nélküli, a szerencsés ügyesek akár keresnek az időbeni felismerésen, a többinek meg esélye lehet mérsékelni a kárt.

  • Gábor

    @gyorgyi
    Ez szerintem is megérne egy újabb posztot.
    A mostani – nagyon helyesen – max 1 évben gondolkodik, amibe nem tartoznak bele a katasztrófa típusú események.
    De ha pl. pár éves a gyereked, akkor abban is érdemes lehet gondolkodni, hogy 20-40 év múlva mi lesz, mire kell(ene) felkészülni.
    Milyen stratégiák lehetnek hiperinflációra, háborúra, tartós rokkantságra, súlyos politikai fordulatra, stb.

  • Gejza

    Ezt tuti nem brit tudósok csinálták? Vagy te értesz valamit félre? 10 évből 8 évben lesz váratlan kiadás? Mi az a váratlan kiadás akkor? Elvesztetted a papírzsebkendőd és be kell szaladni a sarki éjjel-nappaliba? A mondanivalót számomra teljesen hiteltelenné teszi ez az “adat”, pedig amúgy teljesen jogos, a váratlan kiadásra fel kell készülni mindenkinek a saját színvonalához képest. Egy 100k bevételű családnak, 20 éves autóval más a váratlan kiadás eshetősége, mint egy milliósnak új autóval. Szerencsére én elég jól felkészültem, az autóm a legnagyobb biztosítatlan értékem, azt meg simán tudnék venni, kisebb dolgokról meg akkor kár is beszélni.

  • Kiszamolo

    Gejza, ott a link, olvasd el a felmérést. Nekem az a furcsa, hogy neked nincs váratlan kiadásod évente, akár egy kazáncsere, vagy elrepedt fürdőkád, nem leszel munkanélküli, vagy nem kell az autóra rákölteni kétszázezret, vagy bármi egyéb.

  • Kiszamolo

    A következő fokozata a parának, hogy mi van, ha hazafelé halálra gázol egy autó, akkor minek tanultam és spóroltam egyáltalán. Éljünk a mának, az a biztos.

    Vegyünk a pénzből konzervet és ássuk el a kert végében, ki tudja mikor jön a nagy éhezés.

    Természetesen az ember több lábon áll, több devizában, egy bizonyos vagyon felett a pénzét akár több országban is tartja, de azért túlparázni nem kellene a dolgot szerintem.

  • L70

    @gyorgyi

    A gondolatmenetben van némi igazság. Az arany középút egyébként többnyire jó választás, de akkor az legyen az adott helyzethez igazított arany középút. Ha valaki bármilyen hivatkozással nem tesz félre akkor, amikor normál üzemmódban él (dolgozik és egészséges), az nem arany középút, hanem előkészítése a buktának, ami valamikor majd eljön, vagy a jövő héten, vagy 10 év múlva.

    Egy jó példa azokra, akik szerint jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Ismerős idős házaspár évtizedek óta bérelte az üzletét, jól be volt járatva, aztán egyszercsak az önkormányzat eladta a fejük felől, de ők nem tudták megvenni elővásárlási joggal sem, mert szinte semmijük sem volt félretéve. Pedig évtizedeken át jól éltek abból az üzletből. Onnan jött a váratlan helyzet, ahonnan végképp nem várták.

  • fm!

    Nekem vállalkozóként érdekes még a helyzet:
    – amikor sok meló van, tudna az ember költeni, de tudja, hogy lesz idő, amikor nem lesz (annyi) munka, ezért tartalékol, nem megy nyaralni/szabira
    – viszont amikor tényleg nincs munka, akkor meg azért tartalékol nem megy nyaralni/szabira, mert nincs munka.
    Szóval érdekes, 22-es csapdája a helyzet. 🙂

  • spookymovie

    Nagy like a cikknek! 🙂

  • jani

    korrekt cikk, bar nem vagyok erintve mar evek ota, de alapveto. erkolcstan ora helyett penzugy orat kene mar altalanos iskolaban oktatni. sokkal tobb ertelme lenne. es a mikro / makro okonomia annyira nem is fontos, csak az alapok meglegyenek.

  • Sárkánylány

    Én értem, amit Györgyi mond és egyetértek vele. Ez a háború/gazdasági helyzet dolog nekem is megfordult már a fejemben.
    Egyik ismerősöm, híres orvos…volt idő mikor azon gondolkodott, hogy kiveszi az összes pénzét a bankból kp-ben, mert kapott egy fülest hogy lezárolják a számlákat. (2008 a gazdasági válság körül. Aztán nem így lett szerencsére.)

    Én értékelem a jószándékot, de ha a realitás talaján maradunk, vajon egy átlagos magyar, aki keres 70-80 ezret egy hónapban, mennyi idő alatt gyűjti össze félévi keresetét tartaléknak?! Persze valakinek jobban megy, más háromszor annyi munkával sem igen jut előrébb, ez mindig is így volt és valószínűleg így lesz. A tartalék biztonságot ad, de nem 100%-os biztonságot.

  • Kiszamolo

    Aki minimálbéres, amit te írsz, az minimálbéres. Ami azt jelenti, hogy csak annyit keres, hogy a minimális életszükségleteit betöltse.

    Neki először olyan munkát kell találnia, ahol többet keres.

    Az miért baj, ha csak 89%-os a biztonság? Fényévekkel több az is, mint a 0%.

  • L70

    @sarkanylany

    Az az érdekes, hogy azok a családok, akik a 70-80 ezerből nem tesznek félre semmit, nos, ha mondjuk tönkremegy a kazán, akkor felvesznek otthoni szolgáltatással horribilis thm-re hitelt, és azt valahogy visszafizetik. A végén ugyanott állnak, csak közben kifizettek egy halom kamatot és kezelési költséget.

  • Janos82

    Haborura ugy tudsz keszulni, ha magadat fejleszted. Testileg es szellemileg is.
    Aki ettol fel, az tanuljon meg 4-5 idegennyelvet jo szinten ( de 2-t minimum)