Ha egy üzlet beindul… Olvasói levél II.

Egy újabb rendszeres olvasóm írt egy részben önéletrajzi ihletettségű levelet, aki szintén ott volt a tegnapi előadáson. Úgy gondolom, ez is érdekes, hogy miért és mikor kezd el valaki törődni a pénzügyekkel.

Régóta terveztem hogy írok Neked, de nagyon örültem a tegnap találkozónak, mert így jobban össze tudom szedni a gondolataimat. Eleinte nem értettem a blogod „szándékát”, abszolút használható tanácsok – ahogy Te is említetted – ingyen. Az ember pedig ilyet nem igazán csinál, főleg nem önzetlenül.

(Ez egy olyan szép mondat volt, gondoltam, hogy ki kellene emelnem pirossal🙂

Tegnap mint hallgató szívesen hozzáfűztem volna pár dolgot az elhangzottakhoz, főleg a kérdezők részéről. Ha egy évvel korábban lett volna ez a találkozó, én sem lettem volna ott, sőt a blogodat sem olvasnám, mert kb. ennyire érdekelt a dolog. Nem foglalkoztam azzal, hogy van két telefonelőfizetésem, vagy két bankszámlám, mert kit érdekel, hisz csak pár ezer forint. Aztán jött a nyugdíjak „államosítása” ami szintén nem érdekelt volna, ha nem egy pénzügylieg jóval tudatosabb kollégámmal kezdek el róla beszélgetni, a bonni repülőtéren , mikor a munkámból hazatérve, épp akadt 3-4 szabad óránk a reptéren és ebből kifolyólag elkezdtünk beszélni a „pénzügyi tudatosságról” a nyugdíjról.. stb. Ekkora ajánlotta figyelmembe az alábbi könyvet:


Kiyosaki, Robert T.: GAZDAG PAPA SZEGÉNY PAPA. Nem tudom, hogy ismered-e, de tökéletesen bemutat egyfajta gondolkodás módot, és nem akartan tegnap mondani, hogy lehet kérni hogy legyen webinárium, meg kutyafüle, a pénzcentrumos kollega tökéletesen leírta, egyszerűen az embereket nem érdekli semmi, ha a szájába rakják, akkor sem.
Az egyik előadó kolléga mondta tegnap, hogy az emberek sírnak, hogy senki nem okosítja ki őket a pénzügyekből, ezért nem értenek hozzá, miközben tele a net anyaggal. Az emberek tízezer kattintást csinálnak egy bulváranyagra (“ VV Viki aranyhala öngyilkos lett”), miközben senki nem olvas el egy gazdasági oktató cikket. Erre utalt a levélíró.

Kiyosaki Úrral vannak némi fenntartásaim. Illetve nem is vele, hanem azzal, hogy sok magyar gondolkodás nélkül átveszi, amit mond. Pedig ő a kilencvenes évek Amerikájában lett gazdag ingatlanbefektetésekkel, meg tőzsdézéssel, amikor minden hülye azzá tudott lenni. Ha vettél egy akármilyen ingatlant, három év múlva biztos, hogy 40%-os haszonnal tudtad eladni. Ugyanígy a tőzsdén, bármit vettél, tuti nyertél rajta évi 20%-ot. Ezen túl, Amerikában teljesen más dolog belefogni egy vállalkozásba, mint itthon. Odakint veszel egy fűnyíró traktort, két héten belül találsz 50 embert, aki fizet neked 30 dolcsit, hogy hetente levágd a füvet neki.

És ezzel nem akarom leszólni Kiyosaki urat és a hasonló írokat, mert jó dolgokat mondanak, csak tudni kellene sok embernek elhelyezni térben és időben azt, amiről olvas. Itt nem biztos, hogy olyan könnyű például vállalkozni, mint az Egyesült Államokban.

Szóval olvassatok ilyen könyveket, csak tudjátok átültetni is a mai magyar viszonyokra az olvasottakat. Mert gyakran hallom vissza ezt a könyvet a tanácsadás során az emberek szájából, de úgy, hogy ő most hitelt vesz fel, amiből lakást vesz, mert ez fogja neki a pénzt hozni. És különben is otthagyja a munkahelyét, mert az csak mókuskerék, ahogy Kiyosaki úr is megmondta. Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy jajaj.  (Persze ez nem az író hibája, hanem azoké, akik nem értelmezik az olvasottakat megfelelően.)

 

Számomra ez olyan mint az alkoholizmus, addig míg magad nem mondod, le akarsz szokni, addig esély sincs. Ez ugyanaz, amíg én magam nem mondom, hogy márpedig igen, utána olvasok, kérdezek, addig beszélhetünk róla. Így találtam a blogodra, is. Az elmúlt 15 évem rossz döntések sorozata volt, de tennem kell ellene, mert nem fog senki megmenteni. Így nagyon örülök a blogodnak, mert tényleg hasznos. Ami pedig a tegnapi napot illeti, részemről örülnék mondjuk kéthetente egy ilyen alkalomnak, hisz lenne miről beszélgetni, de én sem azért írtam, hogy megosszam Veled a történetem, hanem szeretném megkérdezni, hogy akkor most Te foglalkozol pénzügyi tanácsadással, vagy sem? Számomra a blogodból sem derült ki, hogy például a nyugdíj kérdésére mi lehet a legoptimálisabb megoldás, ha maga az életbiztosítás nem igazán az.

Hivatalosan nem foglalkozom semmilyen tanácsadással, de persze egy kávé mellett el tudunk beszélgetni barátilag, hogy mid van és hol és jó-e az neked.

Egyébként nem véletlen, hogy igyekszem nem állást foglalni egy-egy termékkel kapcsolatban itt a blogon, ugyanis nagyon megszigorították a pénzügyi tanácsadás feltételeit (MIFID teszt, alkalmassági vizsga, amíg ez nincs meg, még csak nem is utalhatok arra, hogy neked jó lenne mondjuk részvényt venni, azt meg végképp nem mondhatom, hogy add el a magyar részvényeidet és vegyél belőle mondjuk német állampapírt.)

A nyugdíj-megtakarításról azért nem derül ki semmi, mert még tartozom azzal az írással, de ígérem, karácsony előtt meglesz. 🙂

Share

Egy hozzászólás

  • N.N.

    *Kiszámoló:*
    kicsit félreérthető: amíg az ügyfélnek nincs meg a Mifid tesztje, azaz az alkalmassági vizsgája, addig nem beszélhetek neki pénzügyi termékekről. Nekem köszönöm a legtöbb vizsgám megvan, ami Mo.-n elérhető 🙂