Így ne menj csődbe karácsonykor sem

Nyakunkon a karácsony, az emberek mérgezett egerek módjára vetik magukat az áruházak kínálatára. Vásárolnak mindent, majd jó lesz valakinek felkiáltással.

Mielőtt te is megvennéd az asszonynak a hetedik nyakláncot, a férjednek a újabb nyakkendőt és bevásárolnál a teljesen fantáziátlan szóróajándékokból, mint üveg bor és drága édesség, érdemes lenne idén leülnöd és egy kicsit gondolkodni a pénzszórás helyett.

Ajándékot adni és kapni is jó dolog, de érdemes egy kis körültekintéssel belevetni magad az év végi beszerzési forgatagba.

Szűkítsd le a kört.

Miért kellene neked ajándékot venned a kollégáidnak, a szintén bevétellel rendelkező rokonaidnak és egyáltalán boldog-boldogtalannak? Nem mondta még senki, hogy a karácsony nem erről szól? Hogy a karácsony a szeretet és nem a vásárlás ünnepe?

Unod már a neked nem tetsző, de ettől még méregdrága parfümöket, a számodra rövidujjú pulóvereket, a fejfájást, hogy mit vegyél a 65 éves anyádnak, akinek már mindene megvan, nincs szüksége egy második mikróra, vagy egy újabb fazékkészletre? A tülekedést az áruházakban, a csalódást a fa alatt, amit az ajándékod okozott és amit te éreztél az ajándék miatt, amit kaptál?

(Az ajándékozás általában egy zéró összegű játék, ahol ugyanannyit kapsz, mint amennyit adsz, csak éppen általában teljesen felesleges dolgokat. Ennek utoljára a törzsi közösségekben volt értelme, ahol a kölcsönös ajándékcserének komoly társadalmi üzenete volt a felek között. Most már inkább csak az értelmetlen pénzszórás szinonimája. Egy újabb aromalámpa, gyertyatartó és egyéb, soha semmire nem használt ajándékok tömkelege.)

Akkor itt az idő, hogy leüljetek és megbeszéljétek, hogy elég volt a felesleges pénzszórásból, a szeretet ünnepe nem a konzumidiotizmus ünnepe. Mivel minden rokonod keres pénzt, ők is meg tudják venni maguknak a pár zoknit, a saját maguknak tetsző parfümöt, vagy a méretben jó pulóvert.

Megbeszélheti a család, hogy csak azoknak vesz ajándékot, akiknek nincs saját bevételük, vagyis csak a gyerekeknek.

Esetleg tarthattok sorsolást, ahol nem mindenki vesz mindenkinek mindent, hanem kisorsoljátok, hogy mindenki csak egy valakinek vesz ajándékot, de az legyen valami fantáziadús dolog.

Húzzatok limitet, hogy mennyit lehet elkölteni egy ajándékra, attól maximum 15%-ban lehet eltérni. Így nem ér az a meglepetés, hogy te vették egy nyakkendőt, a másik meg egy házimozit és nem is kell túlköltekezned az ettől való félelmed miatt.

 A kollégákkal meg beszéld meg, hogy ugye ők is megvannak a szokásos édesség és alkohol nélkül, nem az újabb üveg alkohol a kamra polcán a megbecsülés és a szeretet biztos jele.

Tervezd meg

Miután már tudod, hogy kinek kell ajándékot venned, tervezd meg, hogy kinek mennyiért fogsz vásárolni. Legyen egy lista a szeretteidről és egy másik azokról, akiknek minden erőfeszítésed ellenére mégis kell ajándékot venned a postástól a főnöködig.

Nézz szembe a tényekkel, számold össze a pénzed és döntsd el, melyik csoportra mennyit tudsz költeni. Utána súlyozd a pénzt a csoportok egyes tagjai között.

Ezután még otthon találd ki, hogy a meghatározott összegért kinek mit fogsz venni. Kerüld el az impulzív vásárlást. Ha nincs tipped, menj el a boltokba, de ne vigyél az első túrára pénzt magaddal.

Most már csak egy dolgod van: minden csábítás ellenére ragaszkodj a költségvetésedhez. Ebben segít, ha nem bankkártyával (és végképp nem hitelkártyával) mész bevásárolni, hanem előre kiszámolt készpénzzel. Így biztos nem tudsz többet költeni a tervezettnél. (A zsebesekre azért ügyelj.)

Hitelből soha semmit

“Black Friday, red January”, tartja az amerikai szólás. A fekete péntek a karácsonyi vásárlási őrület nyitónapja, a red ebben az esetben a mínuszba ment hitelkártya-egyenleget jelenti, amit aztán általában egész évben görgetnek maguk előtt a könnyelmű vásárlók. (Az angolszász könyvelésben a negatív számokat írják/írták pirossal, innen a “vörösbe ment a számlám” kifejezés a tartozásra.) A legtöbben karácsonykor és nyaraláskor kerülnek bele a hitelkártya-csapdába, te kerüld el inkább ezt.  (Egy ötszázezres hitelkártya-adósság a havi kamatokkal és büntetésekkel együtt 30 ezer forintos kiadást jelent pluszban. Ebben nincs benne a tartozás törlesztése, csak az egyéb költségek! Ér ennyit a karácsonyi vásárlási mánia?)

Más pénzéből ne vegyél karácsonyi ajándékot, mert egész évben fogod nyögni a kamatokat. Inkább kezdj el már januártól spórolni a következő karácsonyra, minthogy a hitelek miatt fájjon a fejed egész évben.

Amikor azt hallom, hogy valaki ötéves személyi kölcsönt vesz fel ajándékra, mindig megkérdezem, emlékszik-e még, mit kapott öt éve karácsonyra? Az ajándék már rég el lett felejtve, nem úgy a havi törlesztés miatta.

Ha kevés a pénzed, nézz körül otthon és adj el felesleges dolgokat inkább, mintsem hitelt vegyél fel. Esetleg jelentkezz a hipermarketekbe kisegítő pénztárosnak, árufeltöltőnek, ilyenkor garantáltan felvesznek egy hónapra.

Van még egy jó hírem: a (kisebb) gyerekek még nem sznobok. Azok néha jobban eljátszanak a csomagolással, mint az ajándékkal. Miattuk nem kell túlköltekezned.

Ingyen ajándékok

Szerinted minek örülne jobban a feleséged? Egy fantáziátlan, de legalább drága vásárolt vacaknak, vagy egy 20 alkalmas, bármikor beváltható “Ma én takarítok” esetleg egy 20 alkalmas “Ma nem kapcsolom be otthon a számítógépet, hanem a gyerekeimmel játszom” kuponfüzetnek?

Szerinted melyik ajándéknak van több köze a karácsony lényegéhez? És még csak adósságba sem vered magad az ajándékozás miatt.

Kit vársz vacsorára?

Amikor meglátom a karácsonyi asztalt, minden évben megkérdezem anyámat, hogy a Második Déli Hadtest is nálunk fog-e vacsorázni? Mert ha nem, miért kell fejenként két kiló húst, három kiló köretet és két tepsi édességet csinálni egyetlen étkezéshez?

(Egy uniós felmérés szerint a karácsonyi ajándékokra költött pénz 57%-át költjük el a karácsonyi zabálá étkezésekre. Úgyhogy van tere a spórolásnak.)

Tarts mértéket: attól, hogy karácsony van, még nem tudnak a vendégeid ötször annyit enni, mint más napokon. Ha mindenáron napokon át akarsz sütni-főzni, akkor sok kisebb adagot csinálj, mintsem feleslegesen sokat mindenből.

Akinek veszel ajándékot

Ez már csak egy ötlet a végére: ha mégis veszel valakinek bármit karácsonyra, olyan ajándékot válassz, amit nem venne meg magának. Zoknit mindenki vesz, ahogy borotvahabot is (vagy arckrémet), ezért ezek nem igazi ajándékok.

A nagyanyámnak például olyan tévécsomagot fizettem elő, aminek díját sajnálta volna magától, pedig szívesen nézte volna azokat az adókat. Más rokonaimnak is például olyan újság-előfizetést adtam, amiről tudtam, hogy érdekli őket, de nem szívesen adtak volna érte annyi pénzt. (Mindez még a teljes ajándék-stop előtt volt.) Nincs annyi pénzed, hogy ilyen ajándékot vegyél? Nos, akkor most kezdj el spórolni, hogy jövőre ne legyen anyagi oka a megfelelő ajándék kiválasztásának, ha ezt fontosnak tartjátok a családtagok között.

Egy szó mint száz: kedveseim, a karácsony nem a vásárlásról szól, vedd észre így ennyi évtized után. Ha mégis örömödet leled az ajándékok vásárlásában és örömet is akarsz okozni, azzal semmi baj nincs, de ne felejtsd el: addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér.

Hamarosan újra indul a hat alkalmas Kiszámoló Akadémia, ahol mindent megtanulhatsz a pénzügyek alapjairól 25 ezer forintért. Részletek itt.

Ha szeretnél további írásokat olvasni a pénzügyekről, kattints ide, ha követnél a facebook-on, hogy ne maradj le egy írásról sem, akkor ide, ha pénzügyi tanácsadás kell, akkor pedig ide.

Share

56 hozzászólás

  • Mugerin

    Nálunk 5 éve már csak a gyerekek kapnak karácsonyi ajándékot. Kivétel nincs. Egy sem.
    Mindenki mással meg lehet beszélni. Olyan hülyeségeket meg nem csinálunk, hogy a postásnak, vagy a kollégának veszünk ajándékot.
    Épp elég, hogy nőnapon, csoporton belüli emberek névnapján össze kell dobni az ajándékok árát.

    Amit kell azt megvesszük magunknak, akkor amikor szükség van rá.

  • Lasszo

    Nagyon jó cikk, köszönet érte! El is küldtem a linket jó pár embernek.

  • daraltdio

    Köszönöm ezt a jól összefoglalt írást!
    Többször/több helyen kellene publikálni, hogy tudatosodjon 🙂

  • Gerisz

    Nagyon egyetértek, jó cikk!

  • Illye

    Az a baj, hogy ezt értelmes emberek sem tudják felfogni. Hiába mondom a feleségemnek, hogy ne vegyük semmit egymásnak karácsonykor, inkább csak csináljunk közös programokat, erre a kijelentésemre hiszti rohamot kap, mert az ő családjában ilyen nincs! Jelzem, hogy a mi családunkban sem volt, de már felnőttünk és megveszünk mindent magunknak, ami kell… egy nagyobb lakást a nevemre íratva meg nem kérhetek karácsonyra 🙂 (vagyis kérni kérhetek, kapni már aligha fogok..:))

  • tudatospénzköltő

    Szia!

    Én Kiszámoló Akadémia belépőt vennék ajándékba, de a tematikát nézve túl szakmai. Nem csinálnál egy “Hétközapi Kiszámoló Akadémiát” egyszerű embereknek, akik nem akarnak tőzsdézni, részvényekbe fektetni stb, de kifolyik a kezük közül a pénz. Ismerek olyan embereket akik kevesebbet keresnek, mint mondjuk én, de eszméletlen bután és hülyeségekre költik el a pénzüket, amiket mondjuk én nem engedek meg magamnak (meg nem is kell, pl ájfón…). Szóval ha 10-szer ennyi pénzt keresnének akkor is hó végére nem maradna semmi belőle neki. Egyáltalán meg lehet változtatni az ilyen embereket?

  • dibbler

    Az ajándékozás rítus ma is. A rítusok alapelemei az emberi szocializációnak.
    A tárgyszeretet genetikailag kódolt emberi alaptulajdonság.
    Tehát ha megszerzel az jó, ha elvesztesz (adsz) az fáj.

    Igazán akkor ütős az ajándák, ha neked nagyon fáj és a másiknak becses személyes használatú dolog. Drága mobil, tablet, ékszer, esetleg autó.

    A csak rítus szempont kielégítése gyerekek esetén talán elfogadható, de így is alibi szaga van a dolognak.

    Az biztos, hogy az alibizésnek, pl zabálás, sokadik nyakkendő stb semmi értelme nincs.

    Mivel a mai emberek már bátrabban vállalják magukat, az alibit nem akarják.

  • Kiszamolo

    Na pont erről szól az első előadás. Tudatos pénzköltés, szabadulás a hitelekről, tervezés, stb.

    Egyébként alapfokú a tanfolyam, semmi túl magas szakkifejezések.

  • Eszter

    Azt vettem észre, hogy most sokkal erősebbek a költekezésre csábító reklámok, mint máskor. Van egy tábla, amin az áll, hogy “Elég a felesleges ajándékokból!”, akár kapcsolódhatna a cikkben lévő felfogáshoz, ha nem hitelt hirdetne.. A másik meg, hogy “vegyen gyógyszert karácsonyra, mert az egészség a legnagyobb ajándék!”.
    Ezek a reklámok számomra már az irracionalitás határát súrolják. Eddig is voltak, vagy csak hozzám nem jutottak el?

  • tudatospénzköltő

    Az első két előadás az oké, de a többi már nem érdekelné mondjuk a szüleimet, anyósomat stb.
    Ha lehetne olyan jegyet venni ami csak az első két alkalomra szól és ezáltal olcsóbb lenne, akkor lehet hogy beíratnám az egész családot! 🙂

  • Kiszamolo

    @tudatospenzkolto Lehet napijegyet is venni, annak hatezer forint darabja.

    Ezt csak a szabad helyek függvényében tudom felajánlani.

    Arra vigyázz, hogy a második előadás két alkalmat fed le, ez a legnagyobb téma.

    Olyat is lehet, hogy befizetik a két alkalmat, aztán ha akarják, kifizetik a különbözetet a teljes tanfolyamra.

  • Zsuzsa

    Én a sógornőmet, meg magamat szeretném elvinni az első előadásra, hogy a napi pénzügyeket jobban, okosabban intézzük. Nem lehetne esetleg egy “fapados” akadémiát is csinálni azoknak, akiknek a részvény-kötvény stb. nem játszik?

  • Req

    Tetszett a cikk, a karácsonynak valóban nem a vásárlás ünnepének kellene lennie. Nálunk családon belül, barátoknak már rég nem veszünk semmit, fokozatosan leszoktunk róla (név/születésnapra se). Lassan inkább csak adok, (cipősdoboz, egyéb adománygyűjtés), kapni úgyse szerettem, mert az évek során csak sok butasággal lettem megajándékozva.

    Én is azt vettem észre, hogy egyre korábban és egyre több a csábító ajánlat. Amúgy mindig nagyon résen vagyok, mert szeretem az akciókat, ruhákat, elektronikai cikkeket szinte csak leárazva veszek, főleg tél-/nyárvégi kiárusításkor és természetesen csak akkor,ha valamire tényleg szükség van, mert már kezd tönkremenni.
    Elképesztő különbségek vannak árban is. A minap vettem egy márkás, komoly kenyérpirítót 7ezerért, ugyanezt ugyanannak az áruházláncnak egy másik boltjában 15ezerért adták!

  • mariann

    A kollégák közötti ajándékozósdit SZINTE MINDEN ESETBEN a titkárnők és az asszisztensek találják ki (olyan cuki!), rettentő kellemetlen helyzetbe hozva az összes kollégát, mert valójában senki nem akar semmit venni a többieknek. Szerencsére nálunk több éve ki lett mondva, hogy ennek vége. Anno az egyik munkahelyemen nekem is többhetes fejtörést okozott, hogy ugyan mit vegyek az akkor hétszámjegyű nettó fizetéssel rendelkező kollégámnak.

    A másik a NAGY ZABA és a VENDÉGJÁRÁS. Sajnos nagyon sokan erőből főznek. Egyszerűen így tudja kimutatni a szeretetét. Nem baj, hogy te fogyókúrázol, rosszul vagy, szívbeteg vagy, ő főzött, MEG KELL ENNI! Az ismerőseim közül egyre többen inkább egy vidéki wellness-hotelbe menekülnek a nem kívánt rokonáradat és kötelező zaba+ajándékkörök elkerülése érdekében.

    Egyébként a legborzalmasabb a Vörösmarty téri karácsonyi vásár: látott ott már bárki HASZNOSAT?:)

  • Agent

    Kíváncsi lennék Amerikában milyen kultúrája van a karácsonynak…azt gondolom az igazi költekezési lázzal ott lehetne találkozni. A másik véglet pedig Németország lehet, ahol a racionális pénzköltésnek nincsen párja. Azt is gondolom, hogy a cikkben leírtak értelmezéséhez bizonyos fokú intelligencia szükségeltetik, és ebből egyre kevesebb van ebben az országban. Ezt támasztja alá az új PISA teszt eredménye is. Az oktatás helyett az emberek hülyítése megy. Indítani fogok egy blogot azt hiszem ahol kiihatok mindent magamból én is 🙂

  • emberes

    @agent
    “A másik véglet pedig Németország lehet, ahol a racionális pénzköltésnek nincsen párja.” Ha-ha-ha.

  • Sólyomné Szilágyi Mária

    Ajándékozni jó dolog, de idén saját kezűleg készített finomságok kerülnek a fa alá. Különleges,sehol nem kapható lekvárok, csinos üvegekbe töltve. Már sorakozik a házi készítésű narancs, fahéj likőr, és hamarosan el kezdem gyártani a bonbonokat is. Nálunk amúgy soha nincs óriási trakta, ilyenkor se esszük halálra magunkat. A fontos, hogy együtt legyünk, és ezt nem lehet boltban megvenni.

  • Garbo

    Fene tudja… mi szeretünk ajándékozni. Horribile dictu a felnőtteknek is. Ésszel, okosan, mert ez is az ünnep része. Nem kap a huszonkettedik nagynéni, csak szülők-testvérek-gyerekek. Ésszerű létszám, olyan költségvetés, ami belefér, semmi fölösleges kényszercucc. Mi így szeretjük. Ételből nem törekszünk mennyiségre, inkább arra, hogy néhány olyan dolog kerüljön az asztalra, ami egy átlagos csütörtökön nem, ez is az ünnep része.

    De valóban horrorsztorikat látok, hallok. A kényszerajándékokról, a zabálásokról, a KELLről. M ez az infantilis, passzív agresszív terror, amiből nem lehet kiszállni? Felnőttek vagyunk, nem? Nem megyünk és kész. Nem eszünk és kész. Nem veszünk ajándékot Mancikának, akit csak ilyenkor látunk és kész. Ennyi.

    Mindenki olyan hűdefelnőtt, ha hitelről, gyerekvállalásról van szó, de ahhoz nem eléggé, hogy azt mondja:”Gizike néni, nem kérek beiglit.”

  • Lomnici Tamara

    @agent:
    Hogy a németek nem költekeznek feleslegesen, azt te elhiszed? Hidd el, itt sokkal több TV shop van, mint Magyarországon, a gagyi fülbevalóktól kezdve az utazásokig mindent nyomatnak, és valószínűleg azt meg is veszi valaki, mert akkor nem létezne ez a műfaj idekint. Amúgy olyan karácsonyi zsibvásár, mint amilyen mondjuk a budapesti Vörösmarty téren van, az itt is megtalálható pepitában, maximum olyan német különlegességek is vannak, hogy kaphatsz villáskulcsot, kalapácsot vagy akár csavarhúzót csokiból kiöntve.

  • Zabalint

    Nekem a karácsonyi ajándékozással nem az a gondom, hogy túlköltekeznék, annak ellenére, hogy nem tervezek előre, hogy mennyiért (annyi, hogy csak Karácsony után kötök le pénzt), szóval a pénzügyi részével nincs gondom.

    A probléma az az, hogy mit. Mert ugye ami kell az embernek, azt megveszi magának. A tökéletes ajándék ezzel szemben olyan, hogy az ajándékozott soha nem gondolta volna, hogy hasznos, de miután megkapja, kitágul a látóköre, és hasznossá válik számára. Tehát kicsit olyasmi a dolog, mint ha te jobban ismernéd őt, mint ő saját magát. Szerintem ilyen ajándékot még közvetlen családtagunknak is csak az életben 1-2 alkalommal sikerülhet adni, vagy lehet, hogy soha. Viszont Karácsonykor mindig mindenkinek a tökéletes ajándékot keresem, miközben tudom, hogy kb. lehetetlen küldetés. Igazából ha sikerül valamikor, nem is biztos, hogy ilyenkor, és félre kell tenni alkalomra.

  • Zabalint

    Ja, és persze a valóságban ha valaki azt gondolja, hogy megtalálta valakinek a tökéletes ajándékot, akkor az esetek 99%-ában ezt rosszul gondolja, az ajándékozott viszont illendőségből nem fogja megmondani a véleményét.

  • Garbo

    Zabalint, azért sikerülni szokott az 🙂
    Például: anyósom egy kifejezetten jó anyagi helyzetben lévő asszony, akinek, ahogy mondani szokták, mindene megvan. Azonban ő bizonyos dolgokat nem vesz meg magának, viszont, ha kapja, attól boldog. Mert csak, ez a heppje. Ilyenek a hasznos ajándékok, a háztartásban hasznos dolgok vagy a finomabb bőrholmik. Ő azokra nem költ. Így megkapja és mindenki boldog. Komolyan, nem csak mondja.

    Édesanyámék színházbérletet, múzeumi belépőket, operajegyet szeretnek kapni. Nem veszik meg maguknak, de imádják kapni és eljárni.

    Igazából azoknak az embereknek, akiket ismersz, szeretsz, könnyű jó ajándékot venni. Mert mindenkinek megvan az az érdeklődési körébe eső dolog, amit még nem vett magának vagy amire még csak vágyakozik, ésatöbbi. A tökéletes ajándék olyan, aminek az illető valóban örül. Akkor is, ha nem tágítja a látókörét. 🙂

  • Zabalint

    @garbo
    Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem lehet, hanem azt, hogy nem minden embernek és nem mindig. Még akkor sem mindig, ha nagyon jól ismerem és szeretem. Az könnyű eset, ha valaki valamit soha nem vesz, de szüksége van rá, de nem minden ember ilyen, aki megveszi, ami kell neki, annak nem egyszerű, annak olyat kell venni, amiről nem is tudja, hogy hasznos lenne neki.

  • kp

    @garbo
    Ez általános érvénnyel nem igaz. Pl ránk sem. Rám sem. Nekem szinte nem lehet ajándékot venni. Te általad leírt scenario-ban pl azért sem mert ha sajnálom rá a pénzt akkor ajándékként is zavar, hogy “ez nem ér ennyit, kár volt megvenni”. Lehet nem vagyok noooormális.

    Meg úgy általában, ha szeretnék valamit elég pontos/részletes elképzelésem van, az ajándék legfeljebb nevében szokott hasonlítani…

    Tavaly olvastam egy kutatásról ami az ajándékozás hatékonyságát vizsgálta.
    A lényeg: ajándék bekerülése x, az ajándékozottnak y-t ér (szubjektív) y-x= a tranzakció egyenlege. Ajándékozás után interjúkat készítettek mindkét féllel, ezekből csináltak statisztikát. Nagyon durva számok jöttek ki: jellemzően a ráfordítás felére-kétharmadára értékelték az ajándékot akik kapták, azaz keményen veszteséges “összeítettben” az ajándékozósdi.
    Próbáltam keresni egy linket, sajna nem jött össze.

  • kp

    h. egyértelmű legyen: “ajándékozottnak y-t ér ” = amennyit ő a saját pénzéből megadna érte, azaz amennyi szerinte a reális ára az adott dolognak. (NEM a bolti árat kellett megsaccolni.)

  • Jenő

    “Ebben segít, ha nem bankkártyával (és végképp nem hitelkártyával) mész bevásárolni, hanem előre kiszámolt készpénzzel. Így biztos nem tudsz többet költeni a tervezettnél.”


    A téma külön posztot érdemel. Bevallom, nem olvastam végig az összes blogposztot elejétől végéig. Volt már?

    Más. @kiszamolo tervezel-e könyvet írni? Tudom, ezt már kérdezték tőled, de a mostani álláspont?

  • mariann

    “A másik véglet pedig Németország lehet, ahol a racionális pénzköltésnek nincsen párja.”

    Ezt a BEST magazinban tetszett olvasni? 🙂 Mert ez, ahogy a híres német precizitás is csak egy régi sztereotípia. Végigkapcsoltam a műholdvevőt, így hirtelen kb. 10 országos teleshop csatornát találtam, mindenféle hasznos smukkot árultak jó drágán…ugyanmár.

  • Futrinka

    Nalunk egyre racionalisabb a haracsony, mindenki nagy oromere,, pl a munkahelyen jelentosen javult a helyzet, eddig x osszegben kellett ajandekot venni 1 valakinek, az iden ugyanazt az osszeget befektetjuk a ciposdoboz akcioba. A postakoltseget a ceg allja. A barati tarsasagban rengeteg a gyerek, szoval ott is osszegyultek az anyukak, huztunk egy cetlit egy nevvel, annak veszunk ajandekot, legalabb nem kell 16 gyereknek venni valami szarsagot. Baratnokkel evek ota eheto ajandekokat csinalunk, azok altalaban jopofak.
    Teljesen normalizalodott a helyzet a mult evhez kepest, a tavaly csak az volt a mazlim, h mar juniusban irtam egy listat es elkezdtem vasarolni, kulonben a gatyam rament volna.
    Es igen, egyetertek, rengeteg a szar ajandek, kar a gozert, en gyerekkorombol kevesre emlekszem (nagyanyamtol mindig horrorbugyikat kaptam, boa), felnottkoromban is kb 5 jora, a tobbi felejtos.

  • Varga Peter

    Én idèn ledes ègöt adok annak aki számit. Nem vennèk meg maguknak, egèsz èvben sporol nekik, ès talán nèha eszükbe jutok róla 🙂 Termèszetesen az interneten veszem. Tülekedjen a boltokban aki ráèr…

  • GabenHUN

    Nalunk sorsolas van, eppen ki, kinek vesz. A max. limit 5eFt. Es kurtajol erezzuk magunkat.

  • Garbo

    Persze, hogy nem egyetemes igazság amit írok. 🙂 AZ ajándékozáshoz például kell egyfajta lelki alkat is, értem ez alatt az ajándék fogadni tudásának képességét is. Az nálam is nehéz, de mindig emlékeztetem magam arra, hogy az illető ezt az ajándékot úgy vette meg, hogy fél évvel ezelőtt elcsípett egy fél mondatot, amit azóta dédelgetett, utána járt, és a többi. Így azért más dolog ez.

    Szerintem a legnagyobb baj az -és ez az anyagiakra is hatással van-, hogy tele a társadalom gyökértelenekkel, akik nem tudnak ünnepelni. Nem tudnak ünneplőbe öltözni kívül, belül. Nem tudják, mit kell csinálni, n nincsenek szokásaik, hagyományaik, így kettőt tehetnek: kompenzálnak vagy unatkoznak. Sok a gyökértelen, levegőben lógó ember. Szerintem ez is oka a dolgok anyagilag túlzásainak. Nem tudnak adni és nem tudnak elfogadni sem.

    Érdekes, a nagyszüleimnek még a háború alatt is ment…

  • Garbo

    @kp
    Link nélkül is elfogadom, amit írsz, reálisnak hangzik. Ami számomra két dolgot jelent: egyrészt nem kell száz ajándék, hogy költsünk még valamit fölöslegesen (a kedvencem: “venni kell még valamit kétezerér”), másfelől meg tényleg fel kellene nőni ehhez is. Azonban, ahogy máshogy sem megy, ehhez sem nagyon tud felnőni a társadalom. Sokan meg simán idióták ehhez is, valljuk be a szomorú tényt.

    Ajándék szerintem az, aminek az örül, aki kapja. Ha az egy séta, akkor az, ha serpenyő, akkor ha, ha nyakkendő, akkor az, ha könyv, akkor az, ha Bora-Bora, akkor az. A többi meg nem számít. Meg kellene tanulnunk ünnepelni (is).

  • Antoni Karoly

    Nálunk már nem csak az szokott probléma lenni, hogy mit vegyünk a családnak, hanem az is, hogy a dédi mama nevében mit vegyünk magunknak! 🙂 .
    Más. Iskolában kitalálta a drága osztályfőnöke a gyermeknek, hogy megajándékozzák egymást az osztályban. A csavar csak most jön: az átadás pillanatában fogja megtudni a gyerek, hogy kinek ad. Még csak azt sem tudhatja előre, hogy fiúnak vagy lánynak ad!!! Akkor, ott húznak nevet. És vedd meg előre. Hát nem az az ajándék legfontosabb lényege, hogy személyre szóló? :)) És persze nem maradhatsz ki, mert leégeted a gyereket. Epic.Mind.

  • Gábor

    Nekem igen nehéz ajándékot venni, mert ami kell (és megengedhetjük magunknak), azt akkor veszem meg amikor kell/amikor jó az ára, stb. Ez ritkán esik egybe a karácsonnyal, szülinappal, húsvéttal.
    A másik probléma, hogy amit én szeretnék ajándékba kapni (sportszer, barkács cucc), ahhoz én értek, ergó a párom nem tudja melyik a jó. Tehát azt is én veszem meg. Mondjuk én nem is vágyok meglepetésekre.

  • vagtazo halottkem

    Jo cikk, csak epp minden evben tele van a media ehhez hasonlo posztokkal es musorokkal. Reggeli musorokban a celebek ugy adjak elo ezt a temat, mintha valami hatalmas ujitast mondananak, a musorvezetok, meg hulyebbnel hulyebb kerdeseket tesznek fel. Hozzateszem nem valtozik semmi. A tarsadalom ebben az esetben nem figyel a mediara. Evek ota ugyanugy megy a haracsony ebben az orszagban.

  • jurta

    Olvastam egy amerikai szerző (Gary Chapman) különböző könyveit arról, hogy az antropológusok öt szeretetkifejezést találnak meg minden kultúrában: dicséret; szívesség; érintés; közös időtöltés; ajándék. en.wikipedia.org/wiki/The_5_Love_Languages Viszont az egyéneknek nagyon különböző, hogy melyik a természetes. Nekem pl. az ajándék a leggyengébb, legügyetlenebb szeretetnyelvem, és a cikk alapján a Kiszámoló családban is sokan lehetnek ilyenek. 🙂 Másnak meg az megy a legjobban, és képtelen lenne megölelni bárkit a párján kívül. Az lenne fontos, hogy ne erőltessük a lelkialkatunkat egymásra – tehát hogy az ajándékot ne csak ajándékkal lehessen viszonozni. Közben várom, hogy az öcsém visszahívjon, mert épp a cikk elolvasása ELŐTT döntöttem el, hogy idén először a felnőtt családomban szeretnék kimaradni az ajándékozásból. 🙂 (Ők meg felőlem vegyenek egymásnak, amennyit akarnak…)

  • jurta

    Érdekes, hogy arra panaszkodtok, hogy egyre durvábbak a hirdetések. 2006-2007 körül sokat kellett tömegközlekednem Budapesten. Na, AKKOR tele volt a metró decemberben a karácsonyi fogyasztási és áruhitelekkel, meg az eszetlen vásárlásra biztatással! Nem 1 kirívó erstés rénszarvasos volt, hanem szinte minden banké. (Az óriás lapostévé volt olyan sláger, mint most a tablet, emlékeztek még?) Legszívesebben hánytam volna, hogy erre jó a karácsony. 2008-tól én határozott visszaesést érzek, hála Istennek.

    @mariann 12-07 13:53 Ó, szerintem a karácsonyi szabadtéri vásárok pontosan olyanok, mint a szenvedélybetegségek…

  • Zabalint

    @antoni-karoly
    Okos ofő lehet, megreformálja a húzós rendszert, úgy hogy rosszabb legyen, mint volt.

    Így nem kaphattam volna anno középiskolában egy politikus által írt könyvet, mert állandóan a politikáról pofáztam, az az osztálytársam, aki meg még a legismertebb utcákat sem ismerte, nem kaphatott volna várostérképet, meg hasonlók, hanem mindenki kapott volna a másiktól egy csokit, vagy valami semmire sem jó általános dolgot.

  • gunnerwatter

    Pár éve már úgy tervezzük az életünket, hogy a pénz/idő összefüggést alkalmazzuk. Például a mostani karácsonykor az időt vesszük előtérbe, mivel a gyerek még csak pár hónapos.
    Ezért az idei karácsonyi főzés elmarad.
    Helyette rendelünk kaját arra a három napra. Így nem áll a konyhában senki sem másfél napot, és kb. ugyan annyiba kerül, mintha össze-vissza főznénk magunkat.

  • Naiva

    Ha azt a verziót játsszuk, hogy csak a gyerekek kapnak ajándékot (amúgy nem rossz)Ti mit mondtok a gyerekeknek, miért nem hoz a Jézuska semmit a felnőtteknek? Az én ötéves gyerekem már a Mikulásnál is kérdezte, hogy én miért nem tettem ki a csizmám.. Ott még el lehetett sütni, hogy a Miki csak a gyerekeknek hoz, de karácsonykor mit mondjak? Pláne, hogy emlékszik a tavalyira..

  • Steve

    Azért vidéken sok helyen az a mentalitása egy “háziasszonynak”, hogy degeszre tömjön mindenkit, mert akkor érzi úgy magát, hogy valami jót tett, megfelelt a világban betöltött szerepének, mint amikor a főnököd megveregeti a vállad, hogy ezaz, marha jól csináltad. Vagy a gyereked elismerően beszél rólad, hogy jobb ember lett attól amit mondtál/tettél neki.
    És azt a szégyent nem akarja megélni, hogy esetleg elfogy a kaja, és úgy gondolkodik, hogyha esetleg mindenki csak rántott húst enne, mert ahhoz van kedve vagy csak azt szereti, még erős repetával is, de annyi jusson, mindenkinek, amennyi csak beléfér. És mellé még csinál 4-5 féle kaját, mert mi van ha valaki nem szereti a rántott húst.
    Szóval én meg tudom érteni az ilyen embereket, és nagyon is jól esik, hogy ennyire probálnak gondoskodni a másikról. És pont nem érdekli őket a pénz ilyenkor, inkább éheznek 1 hónapig utána.

  • Sandor

    én kb 3 év (27 évesen) költöztem el otthonról. Azóta valahogy nem nagyon érdekel, h miket kapok “ünnepekre”, most már az a fontos, h együtt legyünk a családommal.
    Ugyan ez a lényeg karácsonykor. Megegyeztünk (mivel még nincs gyerek a családban), h a fiúk egy üveg bort kapnak, a lányok meg valamilyen desszertet.

  • jurta

    @jurta Huuh. Na, végighívtam mindenkit. Nehéz volt, meg furcsálkoztak, de egyrészt szerencsére már a szülinapomat is így kértem, másrészt elmondhattam, hogy “Olvastam róla, hogy vannak családok, ahol az a szokás, hogy csak a gyerekek kapnak”. 🙂

  • jurta

    @steve
    “És mellé még csinál 4-5 féle kaját, mert mi van ha valaki nem szereti a rántott húst.”

    Azért itt nem minden alkalommal változó vendégkörről van szó! Ki lehetne ismerni a szokásaikat. Max. néhány évente egy-egy újabb kedves/jegyes/házastárs, vagy kamaszízlés váratlan változása, de nem szoktak ezek a családi karácsonyok sok meglepetést hozni.

  • Catinator

    Az ajándékozásról nem sikerült leszoknunk, de olyan dolgokat veszünk, ami hétköznapi fogyóeszköz. Valahogy annak is tudunk örülni. Vagy valamit becsomagolunk amit az illető vett magának. Időnként beesik egy-egy nagyon kellemes és használható meglepetés is.

    De a legnagyobb ajándék ha összejön a család.

  • Ez vagyok

    – Mi nem ajándékozunk. Megvesszük, amire szükségünk van folyamatosan. Az ajándéknak is beillő tárgyak vásárlásakor is nagyon bírunk neki örülni, nem kell ahhoz karácsony.
    – Egyébként is karácsony előtt a legmagasabbak az árak és szinte már a másnapján indul a nagyarányú árleszállítás. Nem is értem, hogy miért jobb egy pl. konyhai gép, vagy ruhadarab vagy tv… drágábban, mint 1-2 hét múlva alacsonyabb áron.
    – Nem sütünk-főzünk garmadával. Esetleg drágább alapanyagokat veszünk, ínyencebbeket, de nem többet készítünk.
    – Valaki kérdezte, hogy az amerikai karácsony milyen.
    Nagyon jó karácsonyi ajándék: John Grisham: Elmaradt karácsony című könyve. Ez alapján lehet némi ismeretet szerezni e tárgykörben:)
    Ha már megvan, évente körbe kell adni a könyvet elolvasásra még időben, karácsony előtt:) Ez is adhat segítséget a karácsony előtti mániás ajándékvásárlásról való leszokáshoz.

  • Zabalint

    @ez-vagyok
    “- Egyébként is karácsony előtt a legmagasabbak az árak és szinte már a másnapján indul a nagyarányú árleszállítás. Nem is értem, hogy miért jobb egy pl. konyhai gép, vagy ruhadarab vagy tv… drágábban, mint 1-2 hét múlva alacsonyabb áron.”

    Ez nem feltétlenül igaz, a karácsonyi szirszarokra igen, de értelmes termékre nem feltétlenül. Anno gyerekkoromban egyszer ezen felbuzdulva anyám inkább pénzt adott nekünk, hogy aztán január elején megvegyük belőle a saját ajándékunkat, aztán jobban megnézve a kínálatot kiderült, hogy mégsem annyira igaz az a hatalmas leárazás. Igen, van ami le van árazva olyankor, de ha tényleg valamit akarsz, akkor nem valószínű, hogy olcsóbban jutsz hozzá, mint Karácsony előtt.

    Egyik évben meg olyan volt, hogy barátnőmnek Karácsony előtt, nekem utána vettünk szövetkabátot, és érdekes módon utána a kínálat szűkösebb volt és az árak magasabbak.

  • Ez vagyok

    Zabalint
    Napjainkra egyre inkább igaz, hogy az ünnepek után érdemes a ruhafélék terén szétnézni. A kínálat növekszik, az emberek egyre kevesebbet költenek a ruházatra, így még jó eséllyel válogathatunk az árleszállításkor. (Annak ellenére mondom ezt, hogy úgy tartom, ide még mindig a “hulladékot” hozzák a minőség és a méretválaszték tekintetében.)
    Bevallom, én minden január elején a bécsi SCS-ben vásárolok. Ott jóval jobb a választék a sokféleség, a minőség és a méretek terén is.

  • Zsolti

    Index mai címlap sztori (hozzáteszem, sajnos): penzcentrum.hu/hitel/nincs_penzed_mibol_lehet_megis_karacsonyi_ajandek.1038609.html

    Én inkább ezt a cikket tenném címlapra!

  • Krisztián

    Olyan cikk miért nincsen, hogyha nincsen pénzed önerőből xy dologra, akkor inkább ne vegyél semmit hitelre? :O