Jövőre még használható lesz ez az ötlet

Túl vagyunk a karácsonyon, sokan lélegeztek fel, hogy nem kell újabb egy évig törni a fejüket, hogy kinek mit vegyenek, ami látványos, nem drága és nem látszik rajta, hogy aki vette, csak túl akart lenni az egész össznépi ajándékozási mánián. (Cikk)

Évekbe telt elérni a családon belül azt, hogy ne kelljen senkinek semmi haszontalan és használhatatlan vackot venni és kapni ugyanilyen tárgyakat, csak azért mert karácsony van, a fogyasztói társadalom legnagyobb ünnepe. Mindnyájan felnőttek vagyunk, pénzt keresünk, amire szükségünk van, megvesszük magunknak, amire pedig nincs, azt köszönjük, de ingyen sem kérjük. Nincs több számomra büdös illatszer, vagy rossz méretű ruha, fantáziátlan kozmetikai csomagok, soha nem használt aromalámpa és a többi kacat.

Legutoljára már csak a bátyám gyerekeinek vettünk ajándékot, de szerencsére már arról is sikerült leszokni.

(Állomások:

– Első év: Izgatott telefonálgatások, hogy itt vagyunk a Tescoban, ez vagy az a játék jó lesz-e, küldöm Viberen a képet.

– Második év: vegyétek meg ti nekik az ajándékot, amit a mi nevünkben adtok oda, mi is így teszünk a saját gyerekeinkkel.

– Harmadik év: mit bohóckodunk, így is éppen elég ajándékot kapnak a gyerekek mindenhonnan, sőt még többet is, mint kellene.)

Hatalmas szabadság, hogy nem kell másfél hónapot ezzel tölteni évente és rengeteg pénzt értelmetlenül kiszórni az ablakon, hogy részt vegyünk ebben a buta társasjátékban. A gyerekek kapnak ajándékot, a többiek megveszik maguknak, amire szükségük van.

A rokonaink és barátaink is fellélegeztek, hogy legalább miattunk nem fáj a fejük az év végén. Nagy szabadulás ez mindenkinek és még a szeretet is nagyobb, hogy nem kell görcsösen ajándékozgatni egymásnak.

Mátyás küldött át egy cikket, amiben egy nagyon használható ötlet van, ha neked még nem sikerült a rokonságot kinevelni a karácsonyi ajándékozási lázból.

Egyszerre teszel jót velük, magaddal és valaki mással is, aki rászorul a segítségre.

Bár már csak jövőre fogod hasznát venni, érdemes elolvasni a cikket, amit itt találsz meg.

Innen már csak egy-két lépés, hogy ezt is mindenki oldja meg magának és ne keresztbe utalgassunk, hanem mindenki a neki kedves célra adja oda a pénzét.

(Cikk: Az adakozásról még egyszer)

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Share

61 hozzászólás

  • Zabalint

    Mi is egészen jó úton haladunk, idén már csak töredékét kaptuk a csoki halmoknak, mi is alig vettünk valamit, és komolyabb, kidobásra váró ajándékot sem kaptunk. Emellett sértődés nélkül sikerült minimálisra redukálni a zabálás miatti rosszullétet is. De ez sok-sok év útja volt, és még nincs vége.

  • Imre

    Félig értek egyet az elképzeléssel. Azzal teljesen, hogy a kötelező ajándékokat tényleg nem érdemes erőltetni, semmi értelme. Ha szeretjük egymást annyira, hogy jól érezzük magunkat együtt, akkor egy karácsonyi találkozás és együttlét teljesen jó közös élmény lehet. Ha meg nem szeretjük, akkor minek erőlködjünk? Az ajándékoktól sem lesz jobb.

    De igenis, van, amikor jó ajándékozni. Amikor az ajándék személyre szabott, örömet okoz adni is, akkor miért ne?

    A karácsonyi adakozásról meg az a véleményem, hogy teljesen téves dolog. Olyan, mint amikor a kolduló gyereknek adok pénzt: mivel eredményes a koldulása, nem fog iskolába járni és nem emelkedik ki.

    Éppen ezért aki adakozni akar, az adakozzon egész évben, ne karácsonykor rohamszerűen. Én – a Te hatásodra is – egész évben támogatom a Bagázst, az Átlátszót és a Direkt36-ot. Sokkal jobb érzés, mint a karácsonyi bűntudat keltette adakozás.

  • Kornél

    Én a születésnapomra kaptam egy “medvét” a páromtól – pontosabban állatkerti nevelőszülő lettem. Szeretem a medvéket, sajnos otthon nem racionális tartani, és így a pénz is jó célokat szolgál, sokkal jobbat, mintha kaptam volna valamit, amit egyébként is meg tudok venni.
    Ez akár gyerekeknek is jó ajándék lehet – a kiválasztott állatról kapsz fényképet, oklevelet, tehát van fizikailag átadható ajándék is (és az állatkertbe, de a tropicariumba is meglepően olcsó az éves bérlet). Szokott lenni fizikai ajándék is, de ez hasonló végülis az alapítványhoz 🙂

  • Őry Gabriella

    Engem nem hoz làzba a karàcsonyi adakozàs,mert sokan egèsz èvben ezt tesszük.A mi nagycsalàdunkban a 18 èv alattiak kapnak egy-egy közös ajàndèkot.A 18 èv felettiek nevèt begyűjtjük,mindenki húz egyet,akit húzott annak ajàndèkoz születèsnapjàra,akinek ajàndèkozott az pedig őt fogja megajàndèkozni karàcsonyra.Nekünk ez nagyon bejött,mindenki próbàl kreatív ès szemèlyreszóló ajàndèkot adniJó mulatsàg,ès persze mindeközben nem felejtkezünk el az adakozàsról karàcsony tàjàn sem

  • jinjang

    Én kétféle ajándéknak örülök vagy ilyet adok ilyenkor szívesen. Évtizedek óta nem is nagyon szoktunk mást.
    1. munka (pl. takarítás) vagy azt kiváltó dolog (pl. egy tálca sütemény)
    2. együtt töltött idő (pl. leül a család együtt kártyázni vagy társasozni)

  • Feri78

    Emlékszem, gyerekként milyen volt Szenteste bemenni a szobába, ahol csak a karácsonyfaégők világítottak. Fogni a szüleim kezét, kivárni, amíg lejárt a felhúzott zenélő harang. Nézni a dobozokat, találgatni, vajon mit kaptam. És emlékszem, mekkora örömet okoztak nekem az ajándékok.

    Néhány napja végignéztem, ahogy saját gyerekeim meglátták az ajándékaikat a fa alatt. Ugráltak az izgalomtól és örömtől, amikor meglátták. Együtt raktuk össze az ajándékokat a fa alatt. A gyerekek saját elhatározásból köszönőlevelet írtak Jézuskának, amit együtt vittünk el a templomba.

    Ezek a láthatatlan hagyományok értékeket teremtenek, amik összetartják a társadalmat. Hogy a gyerekeim ajándékára költött 100 ezer forintot inkább egy, tanulásra és munkára egyaránt lusta embereket támogató alapítványnak adjam?

    Tisztelem az álláspontotokat, de számomra nagyon steril és sivár az a világ, ami nektek szimpatikus.

  • Kiszamolo

    Feri, szerintem nem értetted egészen: csak a gyerekeknek veszünk ajándékot, az 50 éves rokonnak nem.

  • Tibor

    Meg csak azt se mondom hogy ne vegyunk ajandekot felnottnek. Vegyunk, ha epp olyasmit latunk meg amirol tudjuk hogy szeretne, de magatol sajnalja ra a penzt, vagy meg akarjuk lepni vele mert orulne neki, egy meghivas valahova egyutt ahol reg nem voltunk, valami aminek tenyleg orulne…
    De ez CSAK akkor jo, ha spontan jon. Ha hetekkel a T nap elott ragjuk a kormunket es kinban, izzadva probalunk valami ajandekot kitalalni, csak mert most KELL, na abbol nem sul ki semmi jo, az egy nyogvenyelos, eroltetett valami lesz. Ha nem az ajandek otlete jon elobb es valtja ki az ajandekozas vagyat, hanem az ajandekozas kenyszere az ami kitermeli az ‘ajandekot’, az senkinek se jo.

  • A.T.

    Átmeneti lehetőség még az ajándékra szánt összeg egységes maximalizálása, ahogy Miklós is említette a korábbi cikkében.

    2 éves kislányunk annyi (részben felesleges) játékot kapott rokonoktól, hogy mi már nem is adtuk oda neki a mi ajándékunkat, majd megkapja születésnapjára.

    Idén javaslatomra egyelőre átment a család egy részénél, hogy a felnőttek ne ajándékozzák egymást, de nem volt túl nagy a lelkesedés. Mindenki dolgozó felnőtt egyébként. Nem könnyű feladat.

    Másoknál azt a taktikát követem, hogy évente enyhén, de érezhetően csökkentjük az ajándékokra szánt pénzt, jelzésértékűen, azzal a céllal, hogy egyszer csak értelmét veszítse a dolog automatikusan.

  • blueman

    Nalunk lehetetlen volt kivitelezni, hogy ne ajandekozzuk meg egymast 18 ev felett, gyerekek persze kapjanak ajandekot. A megoldas vegul az lett, hogy mindenki egymast azzal ajandekozta meg, hogy a sajat wellness szallasa arat allta, ezaltal koltott arra, hogy egyutt legyen a csaladdal karacsonykor, az elkoltott osszeg utan mar nem is volt senki olyan lelkes, hogy vegyen meg ezt azt, gyerekek kaptak persze ettol meg jopar baromsagot, de ahogy nonek ugy csokken az ertelmetlen ajandekok szama.

    Mindenkinek ajanlom ezt a modszert.

  • Garázs

    Gyerekként, fiúként, mivel sosem bővelkedtünk a pénzben pulóvert kaptam karácsonyra. Ettől még a semmi is jobb lett volna, mert nem okoz csalódást.
    Felnőttként “csak úgy” megfinanszíroztam családon belül a járdaépítést. Ennek jobban örültek, mint a karácsonyi gagyinak.

  • Attila

    Nálunk ez már hosszú évek óta így van. Mindenkinek megvan mindene, pedig nem a felső tízezerbe tartozunk. Folyó kiadásokra költünk vagy ha elromlik valami, akkor veszünk helyette másikat. Ami “hiányzik” , az milliós tételnél indul… Én kértem néhány pár zoknit, mert az sosem elég, a szüleimnek ételkülönlegességeket veszek (bioboltos, kézműves, fura fűszeres dolgok) amiket maguktól úgysem kóstolnának meg.

    Furán is néznek rám sokszor az ismerőseim, hogy mennyire nyugodt vagyok karácsonykor. Nem rohanok ajándékokért, nem költök el egy halom pénzt. Miért tenném? Nem erről kellene szólnia. Szoktam is mondani, hogy sajnálom őket, mert megveszik a 4. plazma TV-t (hitelre, ajándékba…) meg a 124. csomag dezodort, aztán hónap végén rágják a küszöböt.

  • Abrandos

    Ez egy nagyon jó kezdeményezés – mi is ezen az uton járunk, annyi különbséggel, hogy mi nem alapítványokat támogatunk, hanem direktben rászoruló családokat, s nemcsak karácsonykor.
    Családon belül én évek óta közös programot kérek ajándékba, s próbálok azt is adni. Múltkor éppen beszélgettünk a korábbi évek ajándékairól, ki mit kapott, s a tárgyak szinte alig jutottak eszünkbe, de a közös élmények (pl. repülőgép szimulátorozás, síelés, közös mozi, színház) igen:) Persze kisebb ajándékot azért szoktunk venni, de már rég nem az a lényeg.

  • Feri78

    @kiszamolo Tényleg nem értettem jól? 🙂

    “Legutoljára már csak a bátyám gyerekeinek vettünk ajándékot, de szerencsére már arról is sikerült leszokni (….) harmadik év: mit bohóckodunk, így is éppen elég ajándékot kapnak a gyerekek mindenhonnan, sőt még többet is, mint kellene.)”

    Ez eléggé úgy hangzik, hogy azért a gyerekek ajándékát is megvágjátok, nem?

    Sajnos ma egyre kevesebb a funkcionáló nagycsalád, atomizálódik a társadalom. Az ilyen kicsi, kedves gesztusok elhagyása hozzájárul ehhez. Nálunk a gyerekek tőlünk, és mindenki mástól, az egész szűk rokonságtól kapnak ajándékot (értsd: nagymama, nagypapa, nagybácsi). Azt reméljük, hogy ez a fajta nevelés (mert az) továbbad valamit nekik azokból az értékekből, amiket mi tanultunk a szüleinktől, nagyszüleinktől.

    De még egyszer, nem kritizálni akarom a megoldásotokat, csak megmutatni, hogy azért még létezik egy más gondolkodásmód is.

  • LSV

    Én meg átestem a ló másik oldalára. Az ajándékokkal együtt a tisztelt rokonság is le lett építve, így egyben le lett tudva az ajándék vásárlás/készítés kérdése karácsony,névnap,születésnapra is. Még mielőtt támadás ér, kaptam elég hideget és rosszat, így jobban érzem magam attól ha csak kevés emberrel kell kapcsolatot tartani, és ezek se rokonok legyenek (József Attila után szabadon; nincsen anyám se apám)… Az a néhány ismerős (mert barátságról azért nincs szó) akikkel összejárunk pedig nem tartanak csak a gyerekeknek ünnepet.
    Nálunk kicsik a gyerekek (2,4,5), így értetlenül állnának ha valaki nem kap ajándékot (teljesen kiakadtak mert apának virgácsot is hozott a mikulás, mert hogy apa nem rossz 🙂 ). Szóval én is próbálom a felnőtteket ilyen irányba terelni, de nehéz azt a középutat megtalálni ahol még mindenkinek jó.

  • ann1294

    Nalunk vegre iden kozos megegyezes alapjan csak a gyermekek kaptak ajandekokat. Volt kozos vacsora, sutemenyek. Egyutt voltunk, jol ereztuk magunkat. Ha nagyobbak lesznek a gyermekek lesz tarsasozas.

    A karacsony utani learazas jo, mert megveszem azokat a jatekokat, ruhakat, termekeket amik amugy is kellenenek. Jatekbol pl. ami fejleszto, ruhakbol ami jo lesz jovo evre. Igy lesz mit adni szulinapra, husvetra, kovetkezo karacsonyra… 😉

  • Dénes

    Jó lenne egy cikk arról is, hogy ne lepjük meg a szeretteinket nőnapkor, anyák napján, születésnapjukon és névnapjukon sem, mert azzal is mennyit lehet spórolni!

  • lee

    Es mi a helyzet a szuli/nevnapokkal?

  • kritizator

    Na mi már évek óta (javítva: 1-2 éve) így csináljuk, csak nem reklámozzuk.

    Ajándék a gyerekeknek (szigorúan 18 év alatt), felnőtteknek semmit.

    Első egy-két évben volt nyilvános pofavágás, meg gondolom hülyézés a hátunk mögött, hogy hogy képzeljük ezt?

  • Kiszamolo

    Feri, a gyerekek kapnak tőlünk, az összes nagyszülőtől, nagynéniktől, semmi szükség még egy ajándékra, így is térdig gázolunk az új játékokban.

  • Gábor

    Minden évben megbeszéljük, senki nem vesz a másiknak semmit, mert minek, aztán amikor eljön a karácsony, mégis mindenki vesz valami vackot.
    A gyermekkor óta beszuggerált dolgok nehezen változnak, meg a “nem gondolod, hogy szégyen szemre mi nem viszünk semmit” nevelések sem akarnak változni, én meg vagyok a család fekete báránya, hogy ezen változtatni akarok.
    Náluk is mindekének meg van mindene, ezért totál feleslegesek ezek a karácsonyi ajándékok.

  • barna

    A mi családunkban csak a szülőknek dobjuk össze az ajándékot (6 felnőtt tesó), amit régen egymás ajándékozására költöttünk, abból most nyáron egy közös összeruccanást szervezünk az egész családnak szüleimtől lefele – idén már 31 fő. Nagyságrendekkel jobb megoldás!

  • cabala

    Sütöttünk mézeskalácsot és mindenkinek névre szólóan írtam rá a nevét. 🙂

    (Mellesleg a kedvesemmel finanszíroztuk a vacsorát és hívtuk meg a rokonságot, gyakorlatilag délután 2-től este 10-ig beszélgettünk, zenélgettünk, társasoztunk.)

    Végre nem csak esküvőn vagy temetésen futott össze a család.

  • star70

    Nem küldte el a hosszu velemenyemet: irom röviden: hanyinger ez a nö,az ötlet es minden.
    Barmi mas jobb lett volna,amiket pl itt olvastam.
    @Feri78 teljesen egyetertek

  • jurta

    Mekkora ötlet!!

    De ez az első lépés *előtt* van. Ha már sikerült a csak gyerekajándékozásra áttérni, utána már a felnőttekére szánt, adományba átterelhető pénz 0. 🙂

  • Családfő

    Egyetértek a cikkel, egy újabb lépés az értelmesebb jövő felé.

    A legszűkebb családon kívüli felesleges ajándék cserebere (ami ugye jó esetben egy nagyjából ‘zero sum game’) helyett a linkelt cikkben leírt alapítványnak utalás remek ötlet, de akár azt is lehet, hogy mindenki megtartja a saját pénzét.

    Persze, ha ezt nagy tömegben kezdenék az emberek csinálni világszerte a fogyasztói társadalmakban, annak már komoly gazdasági hatásai is lehetnének. De egyelőre biztos nem fogják, addig meg a tudatosabb polgárok nem mennek a birkanyájjal.

  • jurta

    Testvérem ragaszkodik hozzá, hogy a gyerekeiket megajándékozzuk, hasonló érveléssel, mint Feri78: most neveljük őket, és az ajándékok megvonásával hogy adhatnánk át nekik a szeretetünk, az örömszerzés kultúráját, ami majd az ő gyerekeiknek is továbbmegy? Mostanáig jó kompromisszumnak tartottam.

    Most jöttem rá, amikor a műanyag tűzoltóautót kifizettem, hogy nekem ugyanez a bajom a gyerekek tárgyajándékozásval. Most neveljük őket, s hogy fogja megérteni, mikor ilyen le nem bomló szarok formájában záporozik rá a szeretet, ami helyett már egy év múlva új kell, mert más érdekli, hogy egyetlen Földet kell fenntartanunk? (Tesómék bár elfogadnak használt dolgokat – mondjuk autót -, a gyereknek szánt személyes tárgyakat tudtommal pont NEM, bár erre még rá kell kérdeznem. Akkor meg nyilván mástól sem várják el.)

    Még gyűjtöm a bátorságot, hogy ezzel elé álljak.

    S ott a lakást betöltő rumli is…

  • Attila

    Az ajándékozás a vagyonújraelosztás egyik legkevésbé hatékony módja – talán a háború után közvetlenül.

    Provokatív túlzásokat félretéve a saját tapasztalatom: saját szűk családban szerencsére jó ideje nincs már ajándékozás. Barátnőmmel utazást vettünk egymásnak (közösen). Az ő családjánál azért még megy valamennyire az ajándékozás, de én az első karácsonykor deklaráltam, hogy nem veszek senkinek semmit, és kapni sem szeretnék. Kissé különc vagyok ezzel, de szerintem csak egy terhet vettem le a vállukról.

    A 2-3 napnyi együtt töltött idő és temérdek társasozás maradandóbb élmény, mint bármilyen tárgy.

  • expect

    Nekem továbbra is ugyanaz a véleményem, mint az előző ugyanerre a témára felfűzött cikkednél. Nincs annál kapcsolatrombolóbb marhaság, minthogy “csak a gyereknek”. Gyakorlatilag ismeretlen rokonokkal persze értelmetlen ajándékozgatni, de olyan embereknek ajándékot adni, akiket tényleg ismersz és szeretsz egészen egyszerűen jó dolog mindkét félnek. Ennyi erővel ne lepd meg a feleséged egy szál virággal alkalomadtán (hisz elszárad, meg felesleges, van otthon elég növény, meg pénze is van, majd vesz magának), ne vidd el a nagyit a kedvenc rég látott színdarabjára (hisz ott az ncore), ne szervezz a barátodnak meglepetésbulit (hisz ha találkozni akar, akkor majd szól) és így tovább.
    Végső soron Ferivel értek egyet, ez a kollekítv ajándékfóbia már nagyon a ló túloldala.

  • Peter

    Nalunk az ajandekozas soran a felnottek egymasnak azt a feladatot kaptak,hogy egy elore meghatarozott osszeghataron belul kellett maradni es remekul mukodott.Nem irok szandekosan osszeget , de szerintem mindenki be tud allitani maganak egy ertelmezheto hatart.

    Az egyutt toltott ido a lenyeg illetve ,hogy beszelgessunk egymassal.

  • Kiszamolo

    Az a baj, hogy nem zéró összegű játék, mert mindenki legtöbbször olyat ad vagy kap, amire semmi szüksége.

    Akkor lenne zéró a végösszeg, ha mindenki csak hasznos dolgot kapna és adna.

    Azt a szeretetet meg megette a fene, amit ajándék vásárlásával kell kifejezni. Ha anyám onnan tudja, hogy szeretem, ha kap egy harmadik kenyérpirítót is karácsonyra.

    A feleségednek meg akkor vegyél virágot, amikor eszedbe jut, hogy szereted, nem akkor amikor muszáj, évente kétszer. Mert az mindent elárul arról, hogy ez csak képmutatás, az elvárásoknak való megfelelés a szeretet álruhájában.

    Lepd meg év közben valami ajándékkal, az tényleg szeretet, de ha muszájból van, annak semmi köze már az erzelmekhez.

  • Családfő

    Miklós, zéró összegű játék az elköltött pénzt illetően (nagyjából kb.). Viszont nem hatékony a legtöbb esetben az általad is leírt okokból.

    Mindenkinél mást jelent viszont a legszűkebb család, így általánosítani is értelmetlen.

  • Powered by WordPress and Smartline

    A 3 éves gyerekünk kapott karácsonyra
    – egy 10000 Ft-os utasszállító repülőt, összeszereltem, azóta sem láttam
    – egy 15000 Ft-os rádiótávirányítós autót, mindenki játszott vele, csak a gyerek nem, azóta nem tudom, hol van
    – egy 10000 Ft-os farmot, összeszereltem, azóta az asztalon áll
    – egy tonna csokit, kindertojást

    Ezeket úgy kapta, hogy mindenkinek szóltunk, nem veszünk ajándékot, csak fényképekkel felturbózott kézi készítésű ajándékot adtunk. Ennek ellenére a gyereknek mindenki akart ajándékot venni.

    Mi vettünk neki a Tescoban egy nagy Miki egeret, az 5000 Ft volt, meg egy kis Donald kacsát, az 1500 volt. Kapott még egy meséskönyvet 1500 Ft-ért. Ezeket azért kapta, mert már régóta szeretett volna egy Mikit, amúgy havonta több könyvet és kirakóst kap, mindene megvan. Ahogy épp végzünk az aktuálissal. Így van értelme, s fél évente elvisszük a Bethesdába a megunt dolgokat.

  • Peet

    Feri 78, expect, star 70-el értek egyet!

    Nem lehet mindent ilyen pénzügyi szemlélettel nézni.
    Azon gondolkodott valaki, hogy ha nem tudom értelmes AJÁNDÉKKAL meglepni akit szeretnék, akkor velem lehet a baj?
    Ezek hagyományok, tisztelni, fenntartani kell, ha “nehéz” is sokszor.
    Nálunk nővérem próbálta bevezetni, hogy csak a gyerekeknek adjunk ajándékot! Nem sikerült neki, miattam… Én akkor is fogok a szeretteimnek (a felnőtteknek is) ajándékot venni, ha tőlük nem kapok semmit és emiatt abszolút nem fogok megsértődni. De annak is van egy varázsa amikor az ember várja a karácsonyt, ott téblábol, hogy most akkor már csak az az utolsó két családtag minek örülne, mit kapjon. De a végén csak sikerül mindig kitalálni valamit… Én szeretem a pillanatot amikor az éneklés után a jézuska nevében kiosztom az ajándékokat, MINDENKINEK aki a fa körül áll!

  • Kiszamolo

    Peet, ha karácsonynak kell lenni ahhoz, hogy valakit meglepj ajándékkal, akkor tényleg veled van a baj.

    Ha kényszert érzel arra, hogy karácsonykor venni KELL valamit mindenkinek, akkor is.

    Ha veszel ajándékokat és meglepetéseket a szeretteidnek mindig, így karácsonykor is, akkor rendben.

    De az egész egy görcsös, értelmetlen, erőn felüli és buta társasjátékká vált.

    Emberek százezrei adósodnak el, csak hogy karácsonykor kitegyenek magukért. Nézd meg, hány milliárd forint személyi kölcsönt és áruhitelt folyósítottak ki a bankok az utolsó három hónap alatt.

    Az egész agymenésnek a legszebb példája a nőnap. Az, hogy egyáltalán létezik egy ilyen “ünnep”, mutatja azt, hogy a nőket kevesebbre tartják, mint a férfiakat, de azért évente egyszer, nesze, itt egy virág, ne mondd, hogy bunkó vagyok.

    A karácsony is dettó ilyen az esetek nagy részében. Nem szeretet miatt adunk, hanem azért, mert KELL, társadalmi elvárás.

    Ha szeretsz valakit, akkor egész évben a kedvét keresed és nem feltétlen pénzért vehető dolgokban.

  • Tibor

    @kiszamolo: “A feleségednek meg akkor vegyél virágot, amikor eszedbe jut, hogy szereted, nem akkor amikor muszáj, évente kétszer.”

    nekem neha eszembejut, de nem merek 🙂 mert ha “csak ugy” vennek biztos kitalalna, hogy valami mogottes oka van, vagy megcsalom vagy mittudomen, es oriasi hiszti lenne belole 🙂

    Mas: a gyerekajandekokra visszaterve: kulonosen gusztustalan a gyerekcuccokat elado uzleti agazat. Horror aron van minden, abbol indulnak ki, es azon megy a lelki terror, hogy utolso rongyember vagy ha sajnalod a gyerekre… Pedig pl olyan ruharol van szo, amit magadnak meg se neznel annyiert, nemhogy megvenned, raadasul o max egy-ket honapig hordana. Esatobbi. Es meg se szolalhatsz hogy de ezt ennyiert talan megse, mert akkor hallgathatod az asszonytol hogy “sajnalod a gyerektol”, meg te leszel a rohadt zsugori.

  • Zabalint

    @Peet:
    Azt sugallod, hogy aki értelmetlennek találja az ajándékozást, azzal baj van, meg hogy a hagyományt fenn kell tartani, stb. de azért hangsúlyozod, hogy ha valaki nem venne neked, nem sértődnél meg. Nem érzed itt az ellentmondást?

    Egy másik kommentelő meg azzal jön, hogy akik nem akarnak ajándékozni, azoknak a kapcsolatukkal lehet baj.

    Most ha ezek után én meg sarkosan kijelenteném, hogy mekkora álszent, felületes vilagban éltek, és a kapcsolataitok is csak a felszínről szólnak, akkor én lennél a bunkó? Mert ti ugyanezt mondjátok, csak ellenkező előjellel.

    Valaki említette a virágot. Én néha veszek a feleségemnek, de ritkán. Hogy miért? Mert minden párnak van egy közös romantikus világa, nekünk is, és ebben nem szerepel nálunk középpontban a virág. Viszont egy csomó más dolog igen. Mégsem jelentem ki, hogy akiknek ezek közül valami nincs meg, azok nem is igazán szeretik egymást.

  • Handalamandala

    @Tibor

    “mert akkor hallgathatod az asszonytol hogy “sajnalod a gyerektol””
    Akkor az asszonnyal nem vagy egy hullámhosszon ebben a témában, és érdemes lenne rászánni némi időt, hogy közös nevezőre jussatok, és ő is lássa azt, amit te.
    Nálunk ilyen vita nem fordul elő, mert amit meglátunk a kölköknek újonnan nagyon drágán, azt biztosan meg fogjuk találni alig használtan negyedannyiért is. Senki meg nem mondaná, hogy a gyerek lábán levő cipő nem 10.000 forintunkba került, hanem csak mondjuk kétezerbe. Aztán amikor kinőtte, eladjuk háromezerért. 😉

  • Zabalint

    Egyébként nekem is összejön néha egy-egy jó ajándék ötlet. Csak ez nem megy úgy kényszeredetten. Vannak kimondottan jó ajándék fogadók, pl. akik tudják mi kellene nekik, de spúrok megvenni, de nem mindenki ilyen. Van aki örül a szimbólikus ajándékoknak, van aki kevésbé. Van olyan, hogy egy adott élmény az adott évben ad egy jó ötletet. Igazság szerint ilyenkor legjobb lenne ünneptől függően ajándékozni, az ünnepet meg nem kötni az ajándékokhoz.

    Ez olyan, mint hogy évekig írtam verseket, mostanában viszont nem megy, vagy csak ritkán. Ha valaki rám szólna, hogy tessék verset írni, biztos tudnék, csak kényszeredett lenne, nem lenne az igazi.

  • Körtefa

    @Tibor
    Ha az asszonynak a virágból az jön le, hogy megcsalod, akkor ott vagy Te adsz okot gyanakvásra korábbi cselekedetek által, vagy az asszonynak van komoly önértékelési zavara.

  • LSV

    @Tibor
    “nekem neha eszembejut, de nem merek mert ha “csak ugy” vennek biztos kitalalna, hogy valami mogottes oka van, vagy megcsalom vagy mittudomen, es oriasi hiszti lenne belole ”

    Mekkora igazság, látom nem csak nálunk van így… Még hozzájárul, hogy mikor megismerkedtem feleségemmel, közölte hogy nem szereti és sajnálja a vágott virágokat. Így 10 év alatt nem sok vágott virágot vettem neki..

    @Miklós, Anno egy ismerős beállt a jehovák közé, és hasonlóan kommunikálta a karácsonyt és ünnepeket (nekik minden nap ünnep). Akkor nem értettem és fura volt hogy se fa, se ajándék náluk. Felnőttként már értem mit miért, ettől függetlenül a fa látványa és a gyerekek (no meg feleségemé, mert még mindig gyerkesen tud örülni bárminek, ellentétben velem aki semminek nem örül sosem) öröme mindennél többet ér. Próbálom erőltetni hogy csak a gyerekeknek, de nem vevők itthon az ötletre..

  • jurta

    @Kiszamolo

    “Emberek százezrei adósodnak el, csak hogy karácsonykor kitegyenek magukért. Nézd meg, hány milliárd forint személyi kölcsönt és áruhitelt folyósítottak ki a bankok az utolsó három hónap alatt.”

    Na, pont most akartam idetenni, reggel jelent meg a Világgazdaságban, hogy 2016-ban is sikeres karácsony volt – azoknak, akik kölcsönadják a pénzüket (vagy az ügyfeleik pénzét).

    vg.hu/penzugy/hitel/kolcsonbol-lett-az-ajandek-480112

    Amitől a cikkből az eszem különösen megáll, az a többéves futamidejű hitel karácsonyi ajándékokra. Általános iskola hanyadik osztályt kell elvégezni ahhoz, hogy valaki belássa, ennek mi lesz a hosszú távú következménye?

  • Kiszamolo

    LSV, a karácsony egy ízig-vérig pogány ünnep, semmi köze a kereszténységhez: kiszamolo-offtopic.blog.hu/2013/12/24/mit_unneplunk_karacsonykor_134

    Ennek ellenére mi is állítunk fát a gyerekek miatt és kapnak ajándékot karácsonykor is, hogy örüljenek.

    De igyekszünk gátat szabni az ajándékok számának és arra is kell nevelni a gyereket, hogy ne csak harácsolni akarjon, hanem adjon is karácsonykor. Idén mézeskalácsot sütöttek a nagyiknak meg a nagynéninek.

  • MP

    Mi már évek óta bevezettük és elfogadtattuk a családban a csak a gyerekeknek típusú ajándékozást, de sajnos ez is el tud durvulni. Amikor a karácsonyfa alatt felvonul kína komplett játék kínálata – pedig mindenkitől kértük, hogy 1 db hasznos apróság legyen -, azt nem szeretem. És már 1 héttel utána a gyerekek azt sem tudják, kitől (kinek a Jézuskájától 🙂 mit kaptak.
    Aki megfogadta a tanácsunkat és saját készítésű hógömböt adott a gyerekeinknek, az járt legjobban, mert ez maradt meg bennük a leginkább.
    Mi pedig évek óta a legközelebb állóknak együtt a kölykökkel készítünk valami kis figyelmességet – szalvétatartót, papírból font díszkosárkát, kiszáradós gyurmából kis betlehemet. Gyerekeinknek hatalmas élmény + mindenki örömmel fogadja és kiteszi jól látható helyre/használja. Közben együtt vagyunk, nem a boltokban csesszük az időt.
    Jótékonykodás szintén gyerekeket bevonva év közben is.

  • Tibor

    @handalamandala: ebben a temaban akkor tudsz kozos nevezore jutni az asszonnyal, ha o is kozel annyit keres mint te. Amig nem, vagy csak a toredeket, addig nem fogja megerinteni a dolog. Erre mar rajottem.

  • Tibor

    @körtefa: en nem tudom hogy ez csak nalunk van-e igy, vagy tipikus noi viselkedes, de amig igy van, addig nyilvan igyekszem ugy optimalizalni a viselkedesem hogy minimalizaljam a hisztit 🙂

  • Tibor

    @LSV: “mikor megismerkedtem feleségemmel, közölte hogy nem szereti “, igen, ez igy szokott lenni, mikor megismerkedsz veluk akkor meg egy se szereti a viragot/ekszert/stb, viszont nagyon szeret fozni/takaritani, meg ilyenek… aztan ahogy felkerul a gyuru az ujjara, mindez megfordul 🙂

  • LSV

    @Miklós, Igen olvastam azt a bejegyzést is, itthon megtárgyaltuk kaptam is érte hideget 🙂
    Nálunk még kicsik (2,4,5) de azért kivették a részüket a mézeskalács és a többi süti készítésben, illetve kinőtt de jó ruhát, régi de jó játékot cipősdobozoltunk. Persze ez nem olyan mint ha személyesen mennénk el és adnánk át, mert még nem látják ők át ezeket a dolgokat. Az is megvan hogy olyan nehéz a családban is mindenkivel megértetni hogy ők még kicsik és mi úgy szeretnénk hogy 24én az angyalok hozzák a fát feldíszítve (5 év múlva majd együtt díszitjük, de addig is legyen meg ez a mesevilág), aztán templom, majd 25én a “jézuska születése emlékére” (tudom a karácsonyi blogbejegyzés, de azzal ráérek nekik még jó pár évet várni) ajándékot találnak a fa alatt. Nem pedig “ezt a mama jézuskája hozta”, “ezt meg tőlünk kapod karácsonyra” és hasonlók..
    Amúgy tényleg jobb volt írben távol mindenkitől..

  • LSV

    @Tibor, Akkor én nagyon kifogtam. 10 év után sem szereti sem a vágott virágot, sem az ékszert. Gyűrű után sem változott. Lehet majd 40 vagy 50en túl elkezdi 🙂
    A megértést meg istápolást szeretné, de az meg valami olyan amit én nem tudok adni..

  • Handalamandala

    @Tibor
    A feleségem jelenleg a töredékét kapja az én bevételemnek. Mégis érti, bár mi közös kasszán vagyunk, nincs te pénzed én pénzem. Van viszont remek költségvetésünk, aminek a mentén súrlódásoktól mentesek a pénzügyeink.

    Nekem az a véleményem, hogy ha ti ezt nem így csináljátok, akkor ott valami nem optimális. Én a kommunikációnál kezdeném a troubleshootingot.