Magáncsőd: kár csodát várni tőle

2013-11-29
Oszd meg ismerőseiddel a cikket: 

A hitelcsapdába került emberek jelenleg nem sok mindenben reménykedhetnek. A végrehajtó, vagy a behajtó cég még évtizedekig járhat a nyakukra és reményük sincs, hogy valaha is egyszer vége lesz a kálváriájuknak.

Ezért már régóta adós az állam a magáncsőd intézményének kialakításával, ami több országban létező intézmény, van, ahol már 20-30 éve elérhető.

Azonban rengeteg téveszme és hiú remény van forgalomban ezzel az intézménnyel kapcsolatban, ezért összefoglalom röviden, mit érdemes tudni róla.

Már elérhető egy nagyon kidolgozott jogszabály-tervezet, ami úgy tűnik, hogy beadásra kész, ezért ennek alapján fogom bemutatni a magáncsőd intézményét.

Kezdeném mindjárt a sokak számára legrosszabb hírrel: a magáncsőd nem egy újabb adósmentő program, nem adósságelengedés, hanem annak éppen az ellenkezője.

Amint a neve is mutatja, az adós számára sok veszteséggel járó, hosszú éveken át tartó folyamat, ahol az adós vagyontárgyait értékesítik, a feje fölé egy felügyelőt ültetnek, aki sok éven át helyette osztja be a pénzét.

Ezért cserébe, ha az adós végig együttműködik, az eljárás után a maradék adósságot elengedik és ő tiszta lappal indulhat.

Azonban nem véletlen, hogy ahol létezik ez az intézmény, az adósok igyekeznek elkerülni azt, hogy részt vegyenek benne.

Amennyiben valaki úgy érzi, hogy nem képes eleget tenni a törlesztési kötelezettségeinek, akkor kérheti a magáncsőd védelmét.

Ilyenkor a tervezet szerint a helyi szociális hatóságnál kell benyújtani a kérelmet, amihez csatolni kell egy tételes vagyonleltárt, nyilatkozni kell a jövedelmekről, kiadásokról, bankszámlákról, értékpapírszámlákról, stb.

Van mindenféle kizáró ok, mint büntetett előélet, nem lépett be az árfolyamgátba, több mint tíz felé tartozik, több mint 50 millió az összes tartozása, a vagyona több mint 40 millió, vagy kevesebb, mint 5 millió, egyetlen tartozás sem lehet 200 ezer alatt, stb.

A kizárásokból is látszik már, hogy se a túl szegény, se a túl gazdag adósoknak nem fogják megnyitni a magáncsőd intézményét. Ennek oka, hogy amint látni fogjuk, ez egy nagyon drága, nagyon munkaigényes folyamat. Ha még ötmilliós vagyonnal sem rendelkezik az ügyfél, vagy 20-30 ezres tartozásait sem tudja rendezni, akkor teljesen felesleges bevonni őt ebbe a körbe.

A magáncsőd csak azon a középrétegen tud segíteni, amelyiknek van vesztenivalója (munkahely, vagyon, stb.), ezért együtt akar működni a kirendelt felügyelővel.

Miután a kérelmet befogadták, a jegyző környezettanulmányt készít, majd pozitív döntés esetén az adós neve és adatai megjelenik egy nyilvántartásban, ahol felhívják a hitelezőit, hogy nyújtsák be az igényeiket. (Ebben is egy vállalati csődeljáráshoz hasonlít.)

Kijelölik a családi vagyonfelügyelőt, aki átveszi az irányítást az adós pénzügyei felett. Az adós csak a minimálbért és eltartottanként 20 ezer forintot költhet, ezen felül csak rendkívül indokolt esetben, külön engedéllyel. A bankszámlája felett sem rendelkezhet majd és természetes pénzügyi döntéseket sem hozhat egyedül.

Törlesztési tervet készítenek az adóssal közösen, amit megküldenek a hitelezőknek is. Ezután a hitelezőkkel megpróbálnak megegyezni, ha ez nem sikerül, vagy a végrehajtás meghiúsul, kezdődik a tartós törlesztési eljárás, amit a közjegyző rendel el.

Ekkor már csak a lakhatási költségeket, a kötelezettségeket (például tartásdíj) és fejenként maximum az öregségi minimálnyugdíj (28.500 Ft) másfélszeresét költheti az adós.

Megkezdődik a vagyon értékesítése is, 500 ezer forint érték felett a vagyonfelügyelő, alatta az adós értékesíti a vagyont, de a vagyonfelügyelő kontrollja mellett. Az összes vagyon, amivel az adós az eljárás elején rendelkezett, vagy közben szerzett, része ennek a folyamatnak. Az így befolyt pénzt kifizetik a hitelezőknek. Ha az adós vagyont, vagy jövedelmet titkol el, azonnal kizárják a magáncsődből. (A vagyon értékesítésekor igyekeznek a lakhatásra szolgáló ingatlant megmenteni, de ez a magyar jövedelmi és vagyoni viszonyok között elég naiv elképzelés.)

Ahogy az eddigiekből is láthatjuk, nem egy sétagalopp a magáncsőd. Pontosan azt jelenti, ahogy hívják: csődöt. Az értékesíthető vagyon elvesztését, több év szigorú pénzügyi kontrollt és egy igen szerény életvitelt hosszú éveken át. Szó sincs arról, hogy megúsznánk a vagyonunk elvesztését, vagy nem kellene visszafizetni a hitelt. Mindössze arról van szó, hogy egy gondnok segítsége mellett próbálunk meg egyenesbe jönni.

Amennyiben valaki a teljes futamidő alatt együttműködő volt, akkor az utolsó év végén mentesítik az adóst a további esetleges tartozások alól.

Összefoglalva, a rendszer egyáltalán nem alkalmas tömegigények kielégítésére. Honnan akasztanánk le 20-30 ezer családi vagyonfelügyelőt a közszférából, akinek halvány fogalma van legalább a pénzügyek alapjairól? Összesen 747 ezer bedőlt hitel mellé kellene tudni vagyonfelügyelőt rendelni, ehhez még csapjuk hozzá a közüzemi és egyéb tartozásokat is.

A leginkább gondban lévő, kis keresettel és kevés vagyonnal rendelkező tömegek számára alkalmatlan intézmény és nem utolsó sorban iszonyú drága is az üzemeltetése. A legnagyobb ellenérv ellene, hogy többe fog kerülni a leves, mint a hús. A törvénytervezet maximum napi 25 ezres fizetést ír elő a vagyonfelügyelőnek. Aztán a közjegyző, a jegyző és a többiek költsége. Ezzel szemben áll a behajtató adósság nagysága. Ha az adós elkezd feketén dolgozni, akkor máris semmit nem ér az egész rendszer. Márpedig ez idehaza több mint valós veszély.

Ezen túl ott van a kivéreztetett bankrendszer, amelyik újabb, eddig ismeretlen veszteséggel fog szembesülni. Aztán ha nem bírja, akkor majd az állam jöhet megmenteni a bankokat. Ha pedig csak az ezután kötött hitelekre lesz érvényes a magáncsőd, akkor még annyit sem nyerünk vele, mint egyébként.

Úgyhogy nem könnyű okosnak lenni, mert valamilyen megoldás kellene, de ez nem látszik arra alkalmasnak.

Ha rajtam múlna, lehet, hogy bevezetném, hogy egy-egy tartozás elévülne mondjuk 5 évvel az eredeti futamidő után, semmilyen módon nem lehetne az idők végezetéig életben tartani a végrehajtást, ahogy ez most történik.

Ezen túl gátat szabnék a behajtás költségeinek is, hogy ne lehessen egy 20 ezres adósságból mindenféle díj és kamat miatt 80 ezer forint. A kamatnak is egy ésszerű határt kellene megszabni, legfeljebb mondjuk 15% évente.

Sokkal egyszerűbb, sokkal olcsóbb és minden adós számára megoldást kínálna szerintem egy ilyen döntés. A követeléssel rendelkezők pedig csipkedhetnék magukat, hogy még elévülésen belül minél több pénzt visszakapjanak.

Ha van valami tipped, mi lenne a jó megoldás, írd le a hozzászólásokban.

Hamarosan újra indul a hat alkalmas Kiszámoló Akadémia, ahol mindent megtanulhatsz a pénzügyek alapjairól 25 ezer forintért. Részletek itt.

Ha szeretnél további írásokat olvasni a pénzügyekről, kattints ide, ha követnél a facebook-on, hogy ne maradj le egy írásról sem, akkor ide, ha pénzügyi tanácsadás kell, akkor pedig ide.

Cikkgyűjtemény
Új vagy az oldalon? A gombra kattintva találod az eddigi fontosabb cikkek gyűjteményét téma szerint.
Megnézem!
Keresés
Kövess minket
facebook
youtube
Hirdetés
Támogatás
Ha szeretnéd, van lehetőséged anyagilag is támogatni a munkánkat.

Átutalással a Raiffeisen Bank 12020407-01558219-00100002 számlaszámra a Kiszámoló Egyesület részére. A közlemény "Támogatás" (fontos!)
Bankkártyás támogatási lehetőség hamarosan. Köszönjük, ha érdemesnek tartasz bennünket a támogatásra.
Archívum

Archívum

crossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram