Gyakran megkerestek, hogy becsapva érzitek magatokat, mert a brókeretek/privátbankárotok nem jól tájékoztatott titeket egy-egy termék kockázatával kapcsolatban és ezért sok pénzt buktatok. Azt kérdezitek, mit lehet tenni, milyen esélyei vannak a pereskedésnek.

Először is fontos, hogy milyen dokumentumokat írtál alá. Ha aláírtad, hogy megértetted a termék kockázatát, ennek ellenkezőjét nem lesz könnyű bizonyítanod a bíróság előtt.

Legszerencsésebb helyzetben akkor vagy, ha telefonon beszélték rád a terméket, ilyenkor a rögzített vonal felvételeit legalább öt évig megőrzik, így szóról-szóra megvan, pontosan mi is hangzott el.

Azt érdemes még megfontolni, hogy egy per akkor is rengeteg pénzedbe kerül, ha megnyered. Ezért 3-400 ezres bukták miatt nem érdemes pereskedni, könyveld el, mint tanulópénzt.

Azt is szeretném megjegyezni a brókerek és privátbankárok védelmében, hogy tapasztalatból tudom, sok ügyfél a mohósága miatt csak annyit jegyez meg, hogy ezzel a termékkel sokat lehet nyerni, miközben a mondat úgy hangzott el, hogy "bár ez a termék nagyon kockázatos, de ha bejön, sokat lehet vele nyerni."

Persze sok értékesítő igyekszik bagatelizálni a kockázatokat és a költségeket, mert el akarja nekünk adni a terméket, de nem mindig nekünk van igazunk. Ez akkor ciki, ha fél-egymilliós perköltségbe verjük magunkat a vélt igazunk miatt.

Mivel jogász nem vagyok, megkerestem dr. Tomori Erikát, aki annó értékpapírjogra tanított. Ő az egyik legnagyobb agy az értékpapírjog területén, az ügyvédi irodájuk ilyen ügyekkel foglalkozik. Ha szükséged van jogi segítségre, náluk jobbat aligha találhatsz. (Fontos, hogy értékpapírral kapcsolatos pereiddel lehetőleg ne válóperes ügyvédet keres meg és fordítva.)

Ő volt olyan kedves és levélben válaszolt a kérdéseimre. Ez következik most. (Azt mondanom se kell, ha megkeresed, mondd, honnan az infó, hogy úgy érezze megérte ennyit dolgozni a blog miatt. 🙂  )

"Köszönöm, hogy megkeresett. Megtisztelő, hogy emlékszik az előadásokra.

Valóban, a válság során bekövetkezett árfolyamváltozások miatt a korábbiakhoz képest viszonylag sok jogvita indult, ahol valóban visszatérő érv az ügyfél részéről, hogy a befektetési szolgáltató (brókercég vagy bank) megtévesztő információkkal vette rá az ügyfelet az ügyletkötésre, nem tájékoztatta megfelelően az ügylet kockázatáról és az ügyfelek többsége szeretné az ügyletet meg nem történtté tenni, vagy legalábbis megszabadulni az elszenvedett veszteségektől.

Természetesen minden jogvita egyedi tényálláson alapul. Szolgáltatónként különböznek a kínált termékek, illetve a szerződéses konstrukciók (a megkötött szerződések, illetve az azok hátteréül szolgáló üzletszabályzatok), azonban úgy gondolom, eddigi tapasztalataink alapján néhány általános tudnivalóra érdemes felhívni a figyelmet.

A lehetséges jogi vagy üzleti megoldás alapja mindenképpen a tényállás pontos ismerete. Az tehát nem kerülhető el, hogy az ügyfél maga is áttekintse, milyen időpontokban, milyen okiratok aláírásával vagy milyen telefonbeszélgetések útján milyen szerződéseket kötött, és hogy milyen a jelenlegi helyzet (azonnali ügyletnél a megvett termék megvan-e még, ha eladták, akkor milyen további ügyleteket kötöttek, határidős vagy swap ügyletnél mikor történtek elszámolások, illetve milyen a pozíció értéke stb.).

Tipikus ügyfélpanasz, -igény

A jelenleg tipikusnak mondható, ügyfélpanasszal kombinált jogvitában az ügyfél általában arra hivatkozik, hogy az általa kötött szerződés vagy nem felelt meg a szerződéskötéskori szándékainak, vagy a szerződés amiatt, hogy az ügyfél nem kapott megfelelő tájékoztatást, jogszabályba, esetleg a jóerkölcsbe ütközik. Az ügyfél érvelése általában azt az eredményt szeretné elérni, hogy az ügylet érvénytelennek minősüljön, és erre hivatkozva az ügyfél a befektetéskori pénzét szeretné viszontlátni, azzal, hogy a veszteséget a szolgáltató viselje. A szerződéses dokumentáció vizsgálata alapján azonban általában megállapítható az, hogy az ügyfél számára az ügylet lehetséges kockázatait írásban a szolgáltató feltárta, az ügyfél az erre vonatkozó írásbeli tájékoztatást írásban az aláírásával tudomásul vette. Sok esetben a későbbi bizonyítási eljárás során az is napvilágra kerül, hogy telefonon vagy személyesen is tájékoztatták az ügyfelet az ügylet lehetséges kockázatairól. Általában az a tényállás körvonalazódik, hogy az ügyfél ugyan megkapta a kellő tájékoztatást, azonban a várt és a korábbi piaci tendenciák alapján reálisnak tekinthető, az átlagot meghaladó hozam reményében nem fordított különösebb figyelmet a lehetséges kockázatokra, és csupán a válság hatására bekövetkezett árfolyamváltozások miatt látja most úgy, hogy az ügyletet nem kellett volna megkötnie, az időközbeni gazdasági változások hatásait pedig szeretné áthárítani a szolgáltatóra.

Abban az esetben, ha az ügyfél ténylegesen tévedett, vagy őt megtévesztették, a szerződést megtámadhatja. Ezzel kapcsolatos fontos szabály, hogy a megtámadásnak a tévedés, megtévesztés felismerésétől számított 1 éven belül kell megtörténnie. Annak formája, hogy a megtámadást írásban kell a szolgáltatóval közölni. Amennyiben azonban a szolgáltató ezt a nyilatkozatot elutasítja, úgy a megtámadás eredményessége érdekében az ügyfél haladéktalanul köteles az igényét bíróság előtt érvényesíteni. Amennyiben az ügyfél az igényét megtévesztésre vagy tévedésre alapítja, úgy őt terheli annak bizonyítása, hogy a szolgáltató szándékosan tanúsított megtévesztő magatartást, vagy neki kell bizonyítania a tévedés tényét.

A tőkepiacon alkalmazott szerződésekről általánosságban elmondható, hogy azok jogszerűek, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által felügyelt cégek szabályozott üzletágak keretében, szabályozott tevékenység körében kötik ezeket a szerződéseket, ahol ráadásul a szerződésminták átesnek a Felügyelet előzetes kontrollján is. Így tehát nagy általánosságban az mondható ki, hogy ezek a szerződések jogszerűek, emiatt azok jogszabályba ütközés miatti megtámadása véleményem szerint kevés eséllyel kecsegtet.

Bár a mai közbeszédben gyakran hivatkoznak a jóerkölcs sérelmére is, mivel a tőkepiaci szerződéseket, azok körülményeit a jogszabályok igen szigorúan szabályozzák, ha a szolgáltató a szerződések megkötése során a jogszabályoknak megfelelően jár el, az ügyfél jóerkölcsbe ütközés okán sem talál alapot a szerződés megtámadására.

Ahogy írtam - a fenti három alap-indok alapján - az ügyfelek az ügylet érvényességére alapítva, az eredeti állapot helyreállítását szeretnék elérni. Ugyanakkor jogi szempontból az is kérdés, hogy az adott ügyben egyáltalán elérhető-e az ügyfél által áhított "eredeti állapot". Amennyiben ugyanis az ügyfélnek a befektetési szolgáltatóval kötött szerződése nem dolog (pl. értékpapír) tulajdonjogának átruházására irányul, hanem az ügyfél valamilyen szolgáltatást vett igénybe (pl. bizományi szolgáltatást, ahol a brókercég nem elad értékpapírokat, pénzügyi eszközöket az ügyfélnek, hanem csupán azt a megbízást teljesíti az ügyfél javára, hogy az ő számára, az ő javára vásároljon vagy adjon el értékpapírokat), úgy a brókercég által nyújtott szolgáltatás nem visszafordítható, nem reverzibilis (hiszen ő már teljesítette azt a tevékenységet, amiért a bizományosi jutalékot kapta), így tehát nem beszélhetünk az eredeti állapot visszaállításáról sem. Ilyen esetekben a bíróság – még ha meg is állapítja az ügylet érvénytelenségét, annak jogkövetkezményeként – nem tudja az eredeti állapot helyreállítását elrendelni, hanem csupán az a jogi eszköz áll rendelkezésére, hogy az érvénytelenség megállapítása mellett a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja, és rendelkezik a felek közötti elszámolásról. Így tehát tartalmilag a bíróság úgy tekint az ügyletre, mintha az a bírósági döntés meghozataláig érvényes lett volna, és ha annak alapján az ügyfelet veszteség terheli, annak viselését nem telepíti át a szolgáltatóra. Az ügyfelek számára ez a megoldás pedig nem kielégítő.

Véleményem szerint egy tipikus tényállás esetén, abban az esetben, ha a szolgáltató a szerződéskötést megelőzően a tájékoztatási kötelezettség teljesítése során nem adott megfelelő mértékű tájékoztatást, vagy a szerződéses dokumentáció hiányos, és ez az ügyfélnek kárt okozott, az ügyfél kártérítési igényt érvényesíthet a szolgáltatóval szemben. A kártérítési igény érvényesítése során azzal kell tisztában lenni, hogy itt a felperesként fellépő ügyfelet terheli a bizonyítási teher: ennek alapján neki kell bizonyítania egy esetleges jogvitában (a) hogy kár érte, (b) hogy a kárt a szolgáltató jogellenes, szerződésszegő magatartása okozta, (c) a kár pontos összegét, bekövetkezése időpontját, továbbá (d) az okozott kár és a károkozó jogellenes magatartás közötti okozati összefüggést, és azt, hogy (e) az ügyfél úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható, tehát pl. a kellő gondosságot tanúsította a tájékoztatási kötelezettséggel kapcsolatban, ha valamit nem értett, akkor arra rákérdezett, olyan okiratot, amit nem értett, nem írt alá stb.

A kártérítési igény érvényesítése tehát az ügyfél oldalán mindenképpen nagy előkészületeket és a bizonyítási kötelezettség teljesítését jelenti.

A tehető jogi lépések

Az igényérvényesítés legáltalánosabban ismert útja a bírósági út. Ennek eredményességéhez azonban indokolt megelőző lépéseket tenni, és lehetséges, hogy ezen megelőző lépések eredményeként az ügy nem is jut el a bírósági szakaszba.

Ha az ügyfél úgy látja, hogy a befektetési szolgáltató az ő számára nem megfelelő szolgáltatást nyújtott, panasszal élhet a szolgáltatóhoz, aki arra köteles 30 napon belül válaszolni, és köteles tájékoztatni is az ügyfelet az ügyfél által igénybe vehető további lehetőségekre, azaz arról, hogy a fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése esetén a Felügyelet előtt fogyasztóvédelmi eljárást kezdeményezhet vagy a szerződés létrejöttével, érvényességével, joghatásaival és megszűnésével, továbbá a szerződésszegéssel és annak joghatásaival kapcsolatos jogvita esetén bírósághoz fordulhat, vagy a Pénzügyi Békéltető Testület eljárását kezdeményezheti.

Bár a tőkepiacon az ügyfelek nem ritkán a jogvita megoldását a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróságtól remélik, véleményem szerint sokkal hatékonyabb és az ügyfél számára egyszerűbb a Pénzügyi Békéltető Testület eljárása.

A Pénzügyi Békéltető Testület a PSZÁF mellett működő, bíróságon kívüli alternatív vitarendezési fórum, mely a fogyasztók és a szolgáltatók között fennálló szerződésből eredő jogviták kezelésével foglalkozik. A Pénzügyi Békéltető Testületről részletesebb információkat a PSZÁF honlapján is találhatnak az ügyfelek (www.pszaf.hu) (a PSZÁF honlapja részletes információkkal szolgál az eljárás menetéről, a Pénzügyi Békéltető Testület elé vihető ügyekről, a jogvitát eldöntő személyekről, a határidőkről és a Pénzügyi Békéltető Testület döntéseinek súlyáról, következményeiről). Fontos, hogy a Pénzügyi Békéltető Testülethez csak fogyasztó fordulhat. A Pénzügyi Békéltető Testület eljárásának célja elsősorban az, hogy egyezséget hozzon létre a felek között, ennek eredménytelensége esetén pedig döntést hozzon a fogyasztói jogok egyszerű, gyors, hatékony és költségkímélő érvényesítésének biztosítása érdekében. A Pénzügyi Békéltető Testület előtti eljárás megindításának feltétele, hogy a fogyasztó közvetlenül megkísérelje a vitás ügy rendezését a szolgáltatóval (lásd fentebb), és hogy ne legyen folyamatban más, az adott ügyre vonatkozó (pl. bírósági) eljárás.

A Pénzügyi Békéltető Testület eljárása – különösen a bírósági eljárásokhoz képest – rendkívül gyors: a Pénzügyi Békéltető Testület az eljárás megindulásától számított 8 napon belül megvizsgálja, hogy az ügy a hatáskörébe tartozik-e, és az eljárást a megindulását követő 90 napon belül befejezi (indokolt esetben a határidőt legfeljebb 30 nappal hosszabbíthatja meg).

A Pénzügyi Békéltető Testület eljárása nem illeték-, vagy díjköteles (azaz ingyenes). Ez persze nem jelenti az, hogy a felek részéről nem merülhetnek fel költségek (pl. előzetes tudakozódás, egyeztetés, levelezés költsége, az ügyfél személyes megjelenésével összefüggő útiköltség, keresetkiesés stb.). Amennyiben a Pénzügyi Békéltető Testület olyan határozatot hoz, amely kötelezést tartalmaz, úgy rendelkezik ezen költségek összegéről és viseléséről is. Az eljárás költségét az a fél fogja viselni, akinek terhére a Pénzügyi Békéltető Testület az ügyet eldöntötte.

A bírósági út igénybevételére akár a Pénzügyi Békéltető Testület eljárása helyett, akár pedig azt követően lehetőség van. Amennyiben az ügyfél először a Pénzügyi Békéltető Testület eljárásával próbálkozik, azonban nem elégedett a Pénzügyi Békéltető Testület döntésével, akkor igénye elbírálása érdekében bírósághoz fordulhat. Ez az alternatív vitarendezési forma tehát nem vonja el az ügyfél számára a bírói út lehetőségét. Így a Pénzügyi Békéltető Testület határozata nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy igényét bírósági eljárás keretében érvényesítse. Ha pedig az ügyfél úgy ítéli meg, hogy a Pénzügyi Békéltető Testület határozat rá nézve sérelmes, akkor ennek hatályon kívül helyezését is kérheti a Fővárosi Törvényszéktől.

A tőkepiaci jogviták bírói úton való eldöntésére hatáskörrel rendelkező bíróság megállapítása érdekében mindenképpen meg kell vizsgálni a szerződéses dokumentációt. Nem ritka, hogy a tőkepiaci szerződések a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság eljárást kötik ki. Ilyen esetben az ügyfél a szolgáltatóval szembeni igényével nem fordulhat a rendes bírósághoz. A Választottbírósággal kapcsolatos információk a www.valasztottbirosag.hu honlapon érhetők el. A választottbírósági eljárás előnye, hogy a választottbíróként jelölhető személyek listáján a pénz- és tőkepiaci ügyletekhez értő, azokban tapasztalattal rendelkező, felsőfokú végzettségű (általában jogász vagy közgazdász) szakemberek szerepelnek, akiktől az ügyek gyors és hatékony elbírálása elvárható. A választottbírósági eljárás törekszik a gyors határozathozatalra: szabályzata szerint a Választottbíróság 6 hónapon belül meghozza végső döntését. A hatékony és szakszerű, gyors választottbírósági út azonban illeték- és díjfizetési kötelezettséggel jár, ahol – szemben a rendes bíróságoknál igénybe vehető illetékmentességgel, vagy illetékfeljegyzési joggal – a díjak, költségek megfizetése nem kerülhető el, illetve nem csökkenthető. Szintén az eljárás hatékonyságát szolgálja az a szabály, hogy a Választottbíróság ítélete jogerős, az ellen rendes jogorvoslatnak (fellebbezésnek) nincs helye.

A fentiek alapján tehát mindenképpen az javasolható az ügyfeleknek, hogy az ügyük alapos és lehetőség szerint tárgyilagos elemzését követően legalább egy konzultáció erejéig keressenek meg jogászt, aki az ügy konkrét körülményeire is tekintettel szakszerű és objektív véleményt tud mondani az ügy várható kimenetelével kapcsolatban. Ha az ügyfél a jogi tanács birtokában jogvita mellett dönt, úgy mindenképpen szükséges előre felmérni a lehetséges költségigényt, és tudatában kell lenni annak, hogy egy lehetséges bírósági eljárás nemcsak az igénybevett jogásztól, hanem az ügyféltől is komoly idő-, energia- – és nem utolsó sorban anyagi – ráfordítást igényel.

Feltételezem, hogy a fenti kérdéssel kapcsolatosan több jogász véleményét is megismeri. Bár elvileg – illetve a válság kezdete óta a bíróságokhoz benyújtott keresetek alapján gyakorlatilag is – elképzelhető a fentieknél vehemensebb jogászi hozzáállás is, úgy gondolom, nem árt, ha az ügyfelek óvatosabb szemszögből is végiggondolják az érvényesíthető igényeket és többféle megközelítéssel is megismerkednek.

Remélem, hogy a fenti összefoglaló valamiféle támpontot tud adni az ügyfeleknek az ügyeik megítéléséhez. Várom visszajelzését a fentiekkel kapcsolatban.

Üdvözlettel

Tomori Erika"

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Szeretnél többet tudni a pénzügyekről? A hat alkalmas tanfolyamról itt találsz további információt.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en