Neked mi van a szívedben?

Mióta az eszemet tudom, értékesítőként dolgoztam, már a középiskolában is adtam-vettem. Majd különböző cégeknél tettem ugyanezt, hol méhészetnek dolgoztam, hol motoros ruhákat árultam.

Mivel ebben volt tapasztalatom és annyira nem is ment rosszul, akármikor munkát kerestem, mindig értékesítőnek vettek fel. Úgy gondoltam, hogy nekem már értékesítőként kell nyugdíjba is mennem.

(Ha olyat csinálsz, amiben jó vagy legalább átlagos vagy, az a jobbik eset. Sokan olyan munkakörökben vannak, amik még csak nem is nekik való, ezért aztán nap mint nap szenvednek, mert állandó kudarcérzetük van és frusztráltak a munkájuk miatt. De nem merik otthagyni a munkahelyüket, mert félnek a megélhetési gondoktól.)

Amikor a harmincas éveim első felében elkezdtem gondolkodni, hogy mivel is akarok foglalkozni, rájöttem, hogy a pénzügy az, ami engem igazán érdekel.

Mivel ezzel akartam foglalkozni, gyorsan egy bankban találtam magam. Nem meglepő módon, itt is értékesítőként kellett dolgoznom, mint mobilbankár, majd később prémiumbankár, illetve fiókvezető.

Már nagyon korán jeleztem a bankban, hogy sokkal szívesebben oktatnék, illetve tanítanám a kollégákat, mert úgy éreztem, hogy át tudnám adni a tudnivalókat úgy, hogy mindenki megértse. Mindig nagy kedvvel analizáltam ki a dolgokat és igyekeztem megragadni a lényeget.

Az összes oktatói állásra jelentkeztem, nem csak a saját bankomban, de az összes konkurenciánál is. Természetesen mindig csuklóból elutasítottak, hiába volt akkor már több pénzügyi végzettségem, de se tapasztalatom, se papírom nem volt az oktatásról. Ezért biztos nem lehetek alkalmas rá, gondolta az összes hr-es.

Így maradtam az értékesítési vonalon, de egyre kevesebb kedvem volt eladni az embereknek olyan terméket, amiről pontosan tudtam, hogy inkább a bank jár vele jól és nem ők.

Ennek aztán az lett a vége, hogy a  bankszektor és én elváltunk egymástól és én végre azt csinálom, amit szeretek, oktatok és tanácsadást tartok értékesítés nélkül.

Sikerült eljutni odáig, ahová a legtöbb embernek soha életében: nemcsak jól keresek, de azt csinálom, amit igazán szeretek.

A legtöbb ember úgy éli le az életét, hogy elvégez valami iskolát, majd élete végéig abban a szakmában marad és megpróbál helyezkedni, hogy hátha jobban tud keresni. Ezeket az embereket onnan lehet felismerni, hogy utálják a hétfő reggeleket. Nem a hétfőkkel van a baj, hanem hogy olyan munkát végzel, ami teljesen idegen tőled. Értesz is hozzá (nem csoda, ennyi év után), meg is tudod csinálni, de egy kényszer az egész. A megélhetés kényszere miatt csinálod. Alig várod, hogy nyugdíjas legyél és soha ne kelljen semmilyen utálatos munkát végezned.

A másik típus pedig mindent kipróbál, de sehol sem találja a helyét és nem tud sikeres lenni. Az ilyen odáig eljut, hogy rájön arra, mit nem szeret csinálni, de nem találja meg azt, hogy mit szeretne.

A harmadik az, aki megnézi, hogy mivel lehet igazán jól keresni, aztán elmegy például ügyvédnek, informatikusnak, vagy orvosnak.

Ha csak a pénz miatt választottad a szakmádat, akkor ugyanolyan boldogtalan leszel, annyi különbséggel, hogy gazdagabban leszel kiégett és frusztrált.

Neked mi van a szíved mélyén?

Gondolkodtál már azon, hogy mit is szeretnél igazán csinálni ebben az életben? Mi az, ami motivál, ami fellelkesít, ami kreatívvá tesz?

Mivel foglalkoznál, ha nem kellene a pénzért dolgoznod? Kertészkednél, írnál, festenél? Elmennél ácsnak vagy bútorasztalosnak, mert apró gyerekkorod óta imádod a faanyagot és szeretsz belőle kifaragni dolgokat?

Anyádék a jogi egyetemet erőltették, de te sokkal szívesebben lennél hegedűművész, mint jogász, mert amikor hegedülhetsz, akkor úgy érzed, végre saját magad vagy? Vagy a konzervatórium ellenére is sokkal szívesebben foglalkoznál joggal, mert nagyobb örömöt találsz a jogi problémák megoldásában, mint a kottaolvasásban?

Úgy érzed, hogy istenadta tehetséged van arra, hogy az emberek lelki gondjait megoldjad, mégis pszichológiai pálya helyett gépészmérnök lettél?

Miért nem adsz egy esélyt magadnak, hogy azt csinálhasd, amihez tehetséged van és amiben kedvedet leled?

Én 35 éves koromban kezdtem el a pénzügyekkel foglalkozni és akkor tettem le család és munka mellett egy pénzügyi egyetemi diplomát és szereztem meg több egyéb pénzügyi végzettséget. Ezért ne mondd, hogy neked már túl késő váltani.

Olvastam egy emberről, aki vállalkozó létére rájött, hogy ő a festészetben leli örömét és az teszi boldoggá. Ezért elkezdett festeni. Az első évben mindenki azt hitte, hogy a kilencéves gyereke követte el azokat a képeket. De ő nem adta fel, nagyon sokat tanult és nagyon sokat gyakorolt. Mára egy befutott festő, aki nagyon jól él a képei eladásából.

Egy másik ember 40 évesen lett jogászból lelkész.

De ilyen példákat vég nélkül lehetne sorolni (a te történetedet várjuk a hozzászólásokban).

Miért nem adsz egy esélyt magadnak, hogy azt csináld az életben, ami a szíved mélyén mindig is szerettél volna?

Nem azt mondtam, hogy rúgjál fel mindent, karriert, megélhetést és minden egyebet.

Kezdd el a munkád mellett fejleszteni magad, tanulj, menj előre, lesd el az új szakmádban a sikeres emberek titkait. Aztán amikor egyre inkább előrehaladsz és a másodállásod már termel annyi hasznot, hogy abból már önmagában is meg tudsz élni, ráérsz akkor is váltani. Ez lehet pár hónap, de jó pár év is. (A jogi egyetemet például nem fogod kijárni két hónap alatt.)

Én hiszek abban, hogy minden ember kapott valami különleges tehetséget, amiben ő sokkal jobb, mint az átlag, de sajnos azt is látom, hogy ebből semmi nem lesz az esetek legalább 98%-ában.

Az emberek dolgoznak, hogy legyen mit enniük és esznek, hogy bírjanak dolgozni. Állnak egy szalag mellett a gyárban, vagy gyártják a papírokat egy cég középvezetőjeként, miközben szívük szerint kutyákat tenyésztenének, vagy iparosként dolgoznának.

Ne felejtsd el, egy életed van. Miért nem akarod ebből kihozni a legtöbbet? Miért ne tennél olyat, amit szeretsz és ami elégedetté tesz?

Ennél a döntésnél ne a pénz motiváljon elsősorban. Ha azt csinálod teljes lelkesedéssel, amit szeretsz, az anyagi siker is el fog jönni. Itt találsz egy történetet, hogyan választotta valaki magyar orvos létére, hogy a Föld egyik legszegényebb országában gyógyítsa azokat, akiknek még 20 dollárjuk sincs egy életmentő műtétre. Úgy gondolom, megtalálta azt, amiért érdemes dolgoznia.

Neked is sikerülni fog.

Share

102 hozzászólás

  • szabopal

    Ha azt vesszük te most is értékesítéssel foglalkozol. Csak a termék, amit eladsz az a tudásod 🙂

  • TD

    “Az egész élet egy kib*szott szépségverseny. Suliba járunk, aztán egyetemre, aztán meló. Kapják be! Csináld amit szeretsz, a többit meg sz*rd le!” – Little Miss Sunshine c. film

  • Ken

    Ez egy nagyon jó cikk. Így van, azt kell csinálni amit szeretünk, és abban szakértővé válni. A szakértőt pedig megfizetik. Hol itt a problem? Sajnos sok még az alvó ember ebben az országban, sajnos nincsenek tudatában, hogy tönkreteszik magukat.. Mert ez onnantól félelmetes, amikor rájössz, h. életed nagy részét munkával töltöd. Namármost, ha utálod a munkád, akkor az életed is.. Így is le lehet élni egy életet, (igaz rövidebbet) de minek..?!

  • hugi

    Helló Kiszámoló!
    Köszi a cikket! A végén még kiteljesedsz a szakmában és személyi edzőn át lelkész leszel 😀
    Én is kétszer váltottam az életben: először hogy azt csinálhassam ami igazán kitölti az életem, másodszor pedig otthagytam a pörgést, hogy gyereket szülhessek.
    Most van megbízható egzisztenciám – sok szabadsággal és remek főnökkel-, saját házamban lakom a Balatonparton, és van gyerekem.
    Mindenkinek hasonló boldogságot kívánok!

  • susegad

    Ügyvéd voltam Budapesten, most búvároktató vagyok Goán. Úgyhogy egyet kell értenem.

  • Banna

    Én valahogy így… 🙂 Bocsánat, hogy link formájában, de szerintem itt pontosan leírtam

    pillanatnyicsoda.blogspot.hu/2013/04/almok-utjan.html

  • okoska

    Nagyon szívemből szóltál megint, kedves Miklós!
    A szüleim engem is jogi egyetemre szántak, de én már a babáimat is tanítottam:) Bölcsész lettem, persze kezdő magyartanárként gondolhatjátok mennyit kerestem… És hallgathattam apámat, hogy bezzeg ha rá hallgatok, most menő fizetésem lenne. De tudtam mit akarok. Jött a nyelvszakos másoddiploma. Majd gyes alatt a gyógypedagógiát végeztem el. Imádom amit csinálok, különben nem tudnék ennyi lelkesedéssel foglalkozni a segítségre szoruló kisgyerekekkel! Van 3 munkahelyem, összeadva kb. 50-55 órát dolgozom egy héten. Viszont jól is keresek, mostmár van annyi a pénzem mint a multis jogász ismerősöknek.
    És semmi bajom a hétfőkkel, tudom, hogy az első órám egy négyéves kisfiúval van, aki ha meglát reggel, felcsillan a szeme, és alig várja, hogy bevigyem a fejlesztőszobába!
    Szép hetet mindenkinek:)

  • Kam

    Hogy lehet rájönni, hogy mit is akarok? Ötletem sincs, hogy mit csinálnék szívesen…
    Van erre valami könyv? Vagy valami guru, aki kihozza belőlem a választ?

  • Kiszamolo

    Én imádkoztam, mert rájöttem, hogy fogalmam sincs, mit szeretnék csinálni 35 évesen. 🙂

  • evkee

    Én eddig minden munkámban találtam olyan részt, amit szeretek, de amikor elfogy a motivációm, váltok. Néhány ember szerint nagyon tehetséges vagyok egy-két dologban, furcsa, de én még mindig nem érzem azt, hogy megtaláltam amiben igazán jó vagyok. Úgyhogy megyek tovább és próbálom élvezni az utam 🙂

  • Levente

    Kedves Kiszámoló!
    Én ugyan még meglehetősen fiatal vagyok, és eddig 2 évet dolgoztam “csak”. Informatikusként dolgozom, pontosabban üzemeltetőként. Tudom hogy az informatikán belül akarok tevékenykedni, de emellett érdekel, nagyon is érdekel a pénzügy. Úgy gondolom ezt a kettőt csinálhatom fej-fej mellett, mert mind a kettőt szeretem, noha az utóbbiban korántsincs tapasztalatom.
    Miért lett az informatika?
    Mert számítógép mellett nőttem fel gyakorlatilag. Édesapám számítógépeket, rádiókat és elektronikus cuccokat szerelt, és imádta az ilyen kütyüket. Édesanyám pedig mikor hazavitt a kórházból behuppant a gép elé, és újságot írt. Noha sok köze nem volt az informatikához, nagyon korán rákaptam az informatika ízére. Tanulói éveim alatt megváltozott az eredeti elképzelésem miszerint programozó legyek, és nem bántam meg. Tetszik amit csinálok.
    Miért a pénzügy?
    Mert a világ mozgatórugója!

  • Levente

    [Folytatás]

    És én szeretnék részese lenni ennek a globális szerkezetnek.
    Többek közt az is nagyon motivált arra hogy pénzügyek után olvassak, tőzsdéről tanuljak magamtól, mert úgy érzem van érzékem hozzá.
    És többek közt hasznos is, ha tudsz segíteni másoknak a saját pénzügyi tudásoddal. Ezalatt konkrétan a családomat értem, hogy ha adósságba keverednek, segítségre van szükségük, ne egy idegent kelljen bevonniuk a magánéletükbe.

    Ez az én “történetem”.

  • Dd

    Nagyon sokszor eszembe jutottak már ezek a gondolatok, fél úton járok. Azt már eldöntöttem, hogy amit eddig azt olyan formában nem. Viszont, hogy ezután mit, azt még nem sikerült. F/31 – jogász – Németország

  • Tys

    Levente, hogy hozod össze a kettőt?

  • Tys

    Mi van azzal a típussal aki már gyerek kora óta tudja mivel akar foglalkozni? 🙂

  • okoska

    Kam! Az nem az igazi, ha más mondja meg mit csinálj. Max. ha nagyon jól ismer és reálisan meg tudja ítélni a készségeidet, képességeidet, igényeidet.
    Magadnak kell tudni, hogy pl. emberekkel akarsz foglalkozni vagy “dolgokkal”. Szeretsz csapatban lenni vagy idegesít ha beleszólnak a munkádba. Milyen az életritmusod, nappal vagy este vagy aktívabb. Alkotni akarsz, új dolgokat kitalálni, vagy inkább meglévőket rendezgetni, javítani vagy eladni. Ezer lehetőség, de jó önismeret kell hozzá.

  • Halál Beáta

    Az első perc ami eléggé idevág. 🙂
    m.youtube.com/watch?v=P_hIgRAcCRU

  • BNA

    Egyből eszembe jutott a feltétel nélküli alapjövedelem kapcsán az egyik “nyomós” ellenérv: “És akkor ki fogja a csatornát tisztítani, meg az alja munkákat csinálni, amikre szükség van?” 🙂

  • Bela

    @Levente: sztem nem lesz nehez osszehozni a pugy-et es az informatikat. minden banknak, biztositonak van vmilyen belso informatikai osztalya, tobbeknek egesz nagy, magyarorszagon. +infokent, ha “multi”-ban gondolkodsz: MSCI vagy morgan stanley cegeknek van meglehetosen nagy magyarorszagi informatikai irodajuk.

    En is feltennem a nagy kerdest: kozeli ismerosommel pontosan ezzel a problemaval kuzdunk 1-2 eve. megvan az egzisztencia, vannak diplomak es nyelvtudas, de egyaltalan nem szereti amit csinal.
    Evek ota nem talalunk olyan teruletet, ami erdekelne. Vegigneztuk a profession.hu _osszes_ allasteruletet, hogy vajon az adott allas erdekelne-e de semmi.
    Van vkinek otlete, hogy ki tud tanacsot adni?

  • barna

    Én a 3. vagyok.
    De nem tudom mit kéne igazából csinálnom…

    Hogy lehet kideríteni?

  • Zabalint

    Én úgy vagyok vele, hogy van hogy gyűlölöm a hétfő reggeleket, de olyan is van, hogy pénteken nagyon nem akarom abbahagyni a munkát, és alig várom a hétfőt. És ha megkérdezik, hogy szeretem-e csinálni, amit csinálok, a válasz attól függ, mikor kérdezik.

  • Zabalint

    Egyébként jogász és közgazdász szakokon tanulnak a legtöbben azok közül, akiket vagy nem érdekel semmi, vagy érdekelte őket valami, de úgy gondolják, abból nem fognak tudni megélni. Ha ugyanezek informatikusnak mennek, na azt rossz nézni is…

  • Johnny11

    Ismét egy nagyon jó cikk…
    Csak gratulálni tudok!
    Egy dolog érdekelne: mi van, ha valaki nem tudja, hogy (pontosan) mit szeretne csinálni igazán? Üljön le és gondolkozzon? 🙂
    PM-ként dolgozom, informatikai projekteket viszek, eléggé élvezem, jól fizet, nem panaszkodhatok, de mégis úgy érzem, hogy nem ez az én álmom.
    Legjobban a kertészkedést, építkezést, fizikai munkát szeretem, de abból kvázi SOHA nem lehet jól megélni. Értsd ezalatt: ha jól menő üzletet csinálnék belőle, akkor megint ott tartanék, hogy nem csinálhatnám azt, amit szeretnék, hanem mehetnék tárgyalni, HR-eskedhetnék, csinálhatnám a főnököt, pénzügyeket intézhetném, kvázi ugyanott lennék, ahol most vagyok 🙂
    Zsákutca? 🙂

  • emberes

    Úgy látszik, nem vagyok tisztában a Kiszámoló-életrajzzal: azt hittem, hogy a teológiai pályát kezdted el. 🙂

    Ami engem illet, lehet, hogy gyerekes, de én leginkább énekes, vagy focista szeretnék lenni. Azonban mindkettőben olyan tehetségtelen vagyok, hogy ezekről az álmokról igen hamar le kellett tennem. 🙂 Aztán jött a C-terv, a mérnöki pálya, és úgy tűnik, itt megvan az a terület, amely igazán érdekel. Viszont mivel még tanulok, elég sok olyan dolgon is át kell magamat rágnom, ami már kevésbé, ez viszont megtépázza a motivációt is.

  • Lomnici Tamara

    Én világ életemben erdész szerettem volna lenni. Azonban láttam az igazi hivatás tudatú hús vér erdészeket, akiknek nem volt családjuk, vagy csak éldegéltek az erdészlakban a famíliájukkal, és láttam azt is, hogy hogyan nyomja rá a bélyegét családi életükre ez az egész létforma, és nekem a boldog család mindennél fontosabb. Azt is tudom, hogy egy-egy jó hely megszerzése ma Magyarországon kihalásos alapon megy + korrupció. Mindamellett érzem, hogy semelyik hivatás nem tudja adni azt, hogy reggel felkelsz, és lebattyogsz a kerítés mellé, hogy a tenyeredből etesd az őzeket, majd egész áldott nap a jó levegőn vagy megunhatatlanul teszed azt, amit szeretsz. Ez még a mai napig vonz. De hogy is mondja Vörösmarty: „Ábrándozás az élet megrontója, Mely, kancsalúl, festett egekbe néz”. Én boldog vagyok a mostani munkámmal, mert tökéletesen illik a családomhoz, és ez így lett egy kerek egész.

  • Horváth Patrik

    Nagyon ide kívánkozik:

    “If you say that getting the money is the most important thing, you’ll spend your life completely wasting your time. You’ll be doing things you don’t like doing in order to go on living, that is, in order to go on doing things you don’t like doing — which is stupid!

    Better to have a short life that is full of what you love doing than a long life in a miserable way.” – Alan Watts

    youtube.com/watch?v=je3rQevW-cw

  • Imre

    Miklós, a szívemből szóltál!
    Majdnem ugyanez a történetem – 41 éves vagyok és az elmúl 20 évet értékesítéssel töltöttem én is. Én is voltam mobilbankár, csoportvezető, stb. Közben lediplomáztam, elkezdtem egy másik képzést (7 év és kb. 900 óra) (pszichodrama.hu), ami magas szintű, pszichológiai végzettséget ad és úgy viszonyul a trénerséghez, mint Merci a Ladához. De nem vesznek fel trénernek sehova.
    Nemrég voltam egy biztosítónál interjún, ahol trénert kerestek. Világossá vált számomra, hogy meg kell csinálnom a saját tréningcégemet, mert már nem vagyok kompatibilis az alkalmazotti világgal és azokkal az értékekkel, attitűdökkel, amelyek szükségesek egy multi szervezetébe való beilleszkedéshez.
    Egész egyszerűen nem találtam meg a hangot a 22 éves HR-es kislánnyal, én már sokkal gazdagabban látom a világot, a kérdésekre a válaszokat, mint az interjún elvárt egyenválaszok.

  • Kocsis Tibor

    BNA:
    nem vetted meg eszre hogy azok a munkak amiket “senki se szeret” csinalni (mert nehez fizikailag vagy mert nem kovetel semmi kreativitast) tipikusan azok amik gepesithetok (pont mert fizikailag nehezek es nem kovetelnek kreativitast) ?

  • Imre

    Ha valakit érdekel mit szeretne csinálni, de nem tudja, akkor szerezze meg ezt a könyvet: Robert J. Ringer: Milliókat érő szokások. Van benne egy fejezet a jelenben élés szokásáról, ami azt jelenti, hogy ha azt csinálod, amit szeretsz és ami a küldetésed, amire hivatott vagy, akkor érzed, hogy van értelme az életednek. A lényeg: Válaszolj erre a három kérdésre és komolyan gondolod végig, akár rendszeresen. 1. Mit szeretek csinálni? 2. Miben vagyok jó 3. Mit akarok az élettől? – a 3-mas kérdésre nem a pénz, kocsi, lakás a helyes válaszok, mert azok következményei annak, ha azt csinálod, amire teremtve lettél.
    (Itt a könyv, de nehéz megszerezni, mert nem adták ki többször: moly.hu/konyvek/robert-j-ringer-milliokat-ero-szokasok ).
    Brian Tracy is ír erről a Maximális teljesítményben. Ezt könnyebb megszerezni. (moly.hu/konyvek/brian-tracy-maximalis-teljesitmeny )

  • Chemist

    Most gonosz leszek: a szív egy szép dolog, de a piac nem igazán értékeli.

    Nagyon sokan mennek el a tanárképzőbe, mert gyermekeknek a tudást átadni jó. Aztán nem élnek meg belőle. A gépész meg megél.

    Kereslet-kínálat: ha valahol megjelennek a “szív küldi” emberek, munkaerő-túlkínálatot okozva, ott nyilván esni fog a munkaerő ára (a bér). Persze lehet hogy a 36m2-es panelban lakó tanárházaspár boldogabb, mint a havi félmillióból élő középvezető aki gyűlöli a papírmunkát (meg a mutyit), amit végez.

    De szeretni a munkádat és jól meg is élni belőle nem egy könnyű dolog, hisz ha az lenne, akkor sokan csinálnák, leverve az árakat. Kiválasztottaknak sikerül, akik annyira jók a szakmájukban, hogy sokkal a szakma átlaga felett keresnek. Az átlagembernek nincs más választása, mint kiválasztani azt a szakmát, ami legjobban fizet 1 óra eltöltött időért, függetlenül, hogy mennyire szereti.

  • Imre

    Chemist! Szerintem ennél árnyaltabb a kép: a poszt tárgya úgyis csak az emberek 5-10%-ára vonatkozik, mert a többiek nem merik ezt meglépni. S gyakorlatilag bármilyen szakmában (ahol azért vannak kereseti lehetőségek) aki benn van a felső 5-10%-ban, a teürleten a vezetők közé fog tartozni és jól fog keresni, tanárként is akár.
    Az átlegember pedig pont azért marad átlagember, mert nem meri vagy tudja ennek a kockázatát felvállalni.

  • Kiszamolo

    Attól, hogy sok gépész lesz tanár és sok tanár gépész, sok jogász zongoratanár és sok zongoratanár jogász, attól még semmi nem változik a piacon kínálat tekintetében.

    Senki nem mondta, hogy biztos könnyű lesz. De ha meg sem próbálod (ahogy az emberek 98%-a), akkor garantáltan nem fog sikerülni.

    Leszel majd egy a menő ügyvédekből, akik bár hatalmas házban élnek, de utálják amit csinálnak.

  • gcs

    @chemist
    Miért lenne minden embernek ugyan az a szíve vágya? Miből következik hogy homogénebb lenne a munkaerő eloszlása abban az esetben ha mindenki az alapján választana, hogy mit szeretne csinálni, és nem hogy úgy hiszi jól meg lehet majd élni belőle?

  • red ben

    Itt ulok es tolom az egeret. Kozben olvasom a bloggod es megkerdezem magam: mi a peket csinalok itt. 34eves vagyok…Hetfo van… vannak pillanatok amikor oromet okoz a munkam, de nem sok. Aszem imadkozni fogokok en is ezert. Koszonom a cikket!

  • Varázspálca

    Tudom, hogy ezt utálod, de én akkor is szeretlek 🙂

    Ez a cikk a pszichológiai háttere annak, amit leírtál. Talán sokaknak segít (nem én írtam, de attól még lehet jó):

    pszichorendeles.blog.hu/2014/03/03/3_gyogymod_pofara_esesre

  • Levente

    @tys Szabadidőmben sokat foglalkozok vele. Főként befektetési lehetőségeket keresek, és én kezelem már jó ideje a saját tőkémet. Ez pedig mondjuk úgy, rászorít hogy tanuljak pénzügyet. 🙂
    Egyébként légitársaságnál dolgozom, egyelőre.

  • Feri

    Jó cikk, én is erre bíztatom a barátaimat, akik meg is fogadták a tanácsaimat. Amúgy itt egy jó cikk ebben a témában: oliveremberton.com/2014/life-is-a-game-this-is-your-strategy-guide/

  • Kálmánka

    Ha nem tudod mivel foglalkoznál szívesen, vállalj másodállást. Feltéve persze hogy még nincs másodállásod pusztán anyagi okokból.

    Ha hajlandó vagy valamit megtanulni, és a szabadidőd helyett csinálni, akkor biztos lehetsz benne, hogy az a neked való munka. Külön jó, ha ezzel még pénzt is tudsz keresni, a másodállásod később főállássá válhat.

    Én gépészmérnökként dolgozom, valamilyen szinten szeretem a munkám, nincs szükségem a pénz miatt másodállásra, mégis fordítok másodállásban már 6 éve, mert valami perverz módon ez érdekel.

  • BNA

    Tibor: Dehogynem. 🙂 De azt hiszem félreértettél – ami nem a te hibád, mert én írtam az előzmények híján félreérthetően: Nemrég a FNA cikk kapcsán én pont mellette érveltem, vagyis szerintem jó irányba mutató elképzelés, stb. Csak az egyik ellenérv a másik oldalról volt pont ez, amit fentebb írtam. Tehát ezt nem én mondom, “ők” mondják, ezért jegyeztem meg itt, hogy ide is jöhetnének mindjárt az ilyen ellenérvek. 🙂

  • Szabó Dénes

    Szó szerint ez zajlik éppen bennem is… A meló mellett csinálok olyasmit, ami most nagyon érdekel. Hogy ez lesz-e az, amiben tényleg kiteljesedem? Nem tudom még.

    Annak aki nem tudja, mi az ami neki jó: figyelj befele. Ennyi az egész.

  • TT

    Sajnos a HR pont olyan terület, ahol sok oda nem illő ember dolgozik, nálunk rotálódnak is rendesen.
    Ez viszont alapvetően megmérgezi az egész rendszert, hiszen többek között pont az alkalmatlan HR-esek miatt nem kerülhetnek a megfelelő emberek a megfelelő pozícióba.

  • Lasszo

    Fura, hogy arra nem gondol senki, hogy a munka az egy dolog, az élet pedig egy másik dolog. Nyilván az lenne a legjobb, ha a munkahely is tökéletes lenne, de ha nem az, nem baj, nem ott kell “élni”, hanem a maradék időben. Hát ennyi 🙂

  • Andreana

    Akkor én úgy látszik, szerencsés lehetek, mert közgazdászként dolgozom hétköznap – igaz pályaválasztáskor még nem tudtam, mit is jelent konkrétan ez a szakma, de azt tudtam, hogy pénzügyekkel akarok foglalkozni. Hétvégén viszont előjön a művészi énem, és zenélek, minden szombaton 3 órát egy zenekarban.
    Nekem ez a kettősség nagyon jól megfér egymás mellett, lehet, hogyha többet kellene gyakorolni, akkor azt is megunnám, illetve ha nem lenne a zene, akkor a napi könyvelős melóba is belefáradnék.
    És még így, 8 év után sem sikerült megutálni a hétfőket 🙂

  • Chemist

    A probléma az, hogy – noha mindenki nyomja az “én egyedi vagyok” – szöveget, az emberek többsége a kultúra terméke, így “ugyanazt súgja a szíve”. Csak nézzétek meg az adó 1%-ok túlnyomó része egy helyre megy: a beteg gyerekekhez.

    Ebből következően ha mindenki a szíve szerint választana, akkor mindenkiből orvos, nővér, tanár, rendőr, katona, vezető, művész vagy fotómodell lenne. Nem véletlenül ezek azok a szakmák, ahol vagy borzalmas a fizetés, vagy hatalmas a verseny (100 színészpalántából jó ha egynek jut rendes szerep).

    Ezzel szemben a matek meg a természettudományok már a suliban sem menők (kockafej!!!), így kevesek szíve súgja hogy menjen mérnöknek. Így aztán az ÖSSZES mérnök jól keres, míg az összes tanár rosszul, a színész- és vezető-palántákból meg egy nagyon jól és 99 sehogy.

    A posztíró szerencséje, hogy olyasmit szeret, amit az emberek 99.9%-a élből utál (pénz = Sátán).

  • Zabalint

    @lomnici-tamara
    Én is egy időben erdész akartam lenni (3 féle gyerekkori álmom volt: csillagász, erdész vagy programozó), de ugye tudod, hogy az erdészt vadászni is megtanítják, és adott esetben a vadgazdálkodás is lehet a munkaköre, tehát nem csak eteti az őzeket, hanem adott esetben le is lövi. 🙂

    Nekem az erdészetből való kiábránduláshoz az is hozzájárult, hogy még 11 éves korom körül megismertem egy erdészt, aki az érdeklődésemre bunkósággal reagált. Mondjuk leginkább nem kiábrándultam, hanem egy másik elképzelés erősödött, ami kb. 14 éves koromban véglegesedett.

    Egyébként a gyerekkori álmokkal az a baj, hogy idealizálják az adott szakmát, és csak a lehetőséget látod, a hátulütőket nem igazán.

  • Stiel

    Eudaimonia? 🙂

  • okoska

    Chemist, a világ nem csak fekete és fehér! Végletekben gondolkodsz, és kijelented, hogy az összes tanár rosszul keres, és az összes mérnök pedig jól. Ez butaság, és – már ne is haragudj – elég leegyszerűsített világképre vall.

  • gcs

    Ismét csak vitatkoznék.
    1. Azért a beteg gyerekek/állatok féle alapítványokhoz megy a legtöbb 1%-os felajánlás, mert ők kampányolnak a legagresszívebben, és egy rákos kisfiú képe a plakáton nagyon meghatja az embereket. Legtöbbjük nem is veszi a fáradtságot hogy utána nézzen milyen szervezeteknek lehet adni. Én a szabad szoftver alapítványnak szoktam minden évben, mert az ő küldetésükkel értek egyet. (láttad valaha is a plakátjukat?:))
    2. Továbbra is az a kérdésem miért gondolod, hogy az emberek ezeket a szakmákat választanák? Én villamosmérnök vagyok, és nagyon szeretem amit csinálok, és nem akarnék emberekkel foglalkozni (orvos, nővér, tanár). Egyébként ezek a szakmák nem azért keresnek keveset, mert sokan akarják csinálni, hanem mert közszolgálati munka, így a kormány és nem a piac dönt a fizetésükről. Nézz csak meg egy magánorvost, vagy nyelviskolai tanárt.

  • bandirepublic

    régóta olvasom a blogodat és nagyon tetszik a (pénzügyi) szemlélet, amit közvetítesz. ha nem is sikerül konkrét helyzetekben megoldást találni a blogodon, akkor is rengeteget tanít a hozzáállásod elsajátítása.

    ez az írás pedig nagyon inspiráló és értékes. gratulálok, sok sikert a továbbiakban!

  • Zabalint

    @chemist
    Én azt gondolom, hogy valaki jó mérnök legyen, ahhoz elhivatottság kell. Ha nincs meg, akkor vergődni fog, az csak ideig-óráig lesz jobb, mint ha mondjuk tanárnak megy, és azt szereti csinálni.

    Na meg valójában az általad felsoroltak közül több olyan is van, amit nem akarnak tömegesen, elsősorban az egészségügyi, rendvédelmi szakmák ilyenek, csak azért mert kultusz van mögöttük, mert más dolog sírdogálni a betegek miatt, és más dolog ténylegesen beteg embereket ápolni, gyógyítani, vagy ugyanez mondjuk rendőröknél a bűnüldözés, vonzó addig, amíg a saját életedet nem kockáztatod. Az orvosoknál egyébként is hatalmas szakadék van aközött, ahová a piac árazná be a szakmát, és aközött, ahogy az állami kórházak fizetnek, nem véletlenül van hálapénz, magánpraxison keresztül műtétre mutyizás, külföldre menekülő orvosok (ugyanez a szakadék tanároknál nincs, vagy kisebb).