Mindannyiunk Barnabása, aki jogi oldalról közelíti meg a pénzügyi kérdéseket, újabb izgalmas témáról írt cikket, mégpedig a házassági szerződésről.

Senki nem úgy indul neki az életnek, hogy gutaütést kap 55 évesen vagy elválik 50 évesen, mégis sokakkal ez történik. Ezért az okos ember végig gondolja, hogy fel tud-e készülni hasonló nem várt eseményekre

Vajon érdemes-e házassági szerződést, mi ellen véd és egyáltalán mi számít közös vagyonnak? Ezekre a kérdésekre válaszol Barnabás új cikke:

Kötni vagy nem kötni? A házassági vagyonjog legalább akkora tabu, mint a végrendelkezés, ráadásul ha mégis szóba kerül, akkor mindenkinek van véleménye, s kapitális marhának tartja azt, aki más állásponton van mint ő. Sok felszínes érv elhangzik a vagyonjogi szerződés mellett („Mi lesz, ha elváltok és az asszony/ember viszi a pénzt?”, „Manapság egy házasság se biztos, jobb felkészülni.”), illetve ellene is („Ha már az elején a válásra készülsz, akkor ez a házasság úgysem lesz tartós.”, „Felesleges kötni, úgyis békében megegyezünk ha kenyértörésre kerül a sor.”).

Ugyanakkor a legfontosabb dolgot kevesen hangsúlyozzák: nem lehet kijelenteni, hogy az ilyen szerződés általánosságban jó/rossz, mindig a felek konkrét körülményeit kell szem előtt tartani. A vagyonjogi szerződés nem csak arra jó, hogy váláskor kisemmizzük a másikat, sok esetben éppen hogy meg lehet védeni vele a házastársat, illetve a közös háztartást.

Jelen írás tájékoztató jellegű, nem kimerítő. Jogi tanácsadásnak nem minősül, azt nem is pótolhatja. Azaz ha találsz 10-15 dolgot, amit te még beleírtál volna, az jó ha felveted kommentben, mert mindenki tanulhat belőle, de kérlek tartsd észben, hogy ez egy általános ismeretterjesztő poszt. Köszönöm, hogy helyén kezeled az írást.

Először is érdemes azt tisztázni, hogy mik a házasság vagyonjogi hatásai, ha nincs a felek közt szerződés. Az ún. törvényes vagyonjogi rendszerben közös vagyon az amit a házastársak együtt vagy külön szereztek (tehát mind a két fél fizetése, stb.), illetve a különvagyon haszna (tehát pl. ha a különvagyoni lakást kiadják, a bérleti díj közös vagyon).

Különvagyon: a házasság előtt megvolt vagyontárgy és a helyébe lépő érték (1), az ajándék vagy örökség amit nem közösen kaptak (2), a sérelemért kapott juttatás, úgy mint sérelemdíj vagy kár- és egészségbiztosítási összeg (3), a személyes használatra szánt vagyontárgyak, mint a sminkkészlet, horgászbot, stb. (4), a szellemi alkotásokból befolyt pénz, ha az életközösség alatt válik esedékessé, tehát ha a saját festményt az életközösség fennállása alatt adják el, akkor közös vagyon a vételár, ha utána, akkor különvagyon (5).

Gyakori félreértés, de van egy szabály, hogy 5 év után néhány vagyontárgy közös vagyonná válik, sokan nem tudják viszont, hogy ez csak a mindennapi használati tárgyak helyébe lépő tárgyakra vonatkozik: tehát az ingatlan nem lesz közös 5 év házasság után sem, ha külön vagyon volt, viszont pl. az új laptop, új mobil már igen – amennyiben legalább öt éve házasok a felek (nem a tárgynak kell 5 éve meglennie, hanem 5 év házasság kell hozzá).

Amennyiben a fentiektől valamilyen módon el szeretnénk térni, akkor jön képbe a vagyonjogi szerződés. Ilyen szerződést csak ügyvéd vagy közjegyző készíthet, ez azért jó, mert így minden esetben „jár” hozzá tanácsadás is. A szerződés csak akkor fejt ki másokra joghatást, ha azt bejegyezték a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába (ezt közjegyző intézi) vagy ha a félnek más módon tudni kellett róla (tehát pl. beleírják a szerződésbe, hogy tudomással bír a vagyonjogi szerződésről).

Lehetséges közjegyzői tanúsítványt kérni arról, hogy valaki nem szerepel ebben a nyilvántartásban. Egyebekben jogi érdek igazolásakor lehet betekinteni. A szerződéseket a közjegyzői kamara 100 évig őrzi meg.

Azért fontos, hogy mások is tudjanak róla, mert ha az egyik házasfél szerződést köt, akkor feltételezzük, hogy azt a másik beleegyezésével tette, így a házastárs is felelősséggel tartozik a közös vagyon rá eső részével. Ha viszont tudja a szerződő, hogy a házastárs nem egyezett bele (megtörtént eset: egy asszony a falu összes kocsmájában és boltjában fényképes papírt hagyott, hogy az alkoholista férjének ne adjanak hitelbe semmit), akkor a közös vagyon rá eső részével nem felel.

Lehetséges annak kikötése, hogy a házastársak között nem jön létre közös vagyon: mind a ketten önállóan szerzik a vagyont, egymás tartozásaiért nem felelnek. Ezt a megoldást akkor szokták választani, ha mind a két fél nagyobb vagyonnal és jövedelemmel rendelkezik (jellemzően ’40-es, ’50-es éveikben járó hölgyek és urak) vagy ha az egyik félnek nagy összegű házasság előtti tartozása van. Utóbbi esetben ugyanis a közös vagyon rá eső részével értelemszerűen nem felel a tartozásért, mert nincs közös vagyon, csak azt lehet rajta végrehajtani amit ő kap, hiába keres a házastársa milliókat, ő pedig minimálbért.

A Polgári törvénykönyv még mintául adja az ún. közszerzeményi rendszert, ez elég bonyolult, lényegében arról szól, hogy megnézik, hogy a házasság alatt mennyi „profitot” szereztek a házasfelek és ezt a vagyonszaporulatot elfelezik. A II. Világháború előtti magánjogban ez a rendszer elég elterjedt volt, én nem jósolok nagy jövőt neki, de erről majd 20 év múlva lehet érdemben beszélni.

A fentieken kívül a vagyonjogi szerződésbe akármilyen vagyoni rendelkezést bele lehet írni, a felek kombinálhatják is az egyes rendszereket: pl. kiköthetik, hogy a fizetések 20%-a külön vagyon, stb. Ennek az a korlátja, hogy a visszaható hatályú rendelkezések a hitelezőkkel szemben nem fejtenek ki joghatást, tehát az nem működik, hogy szerződéssel a külön vagyonba utalnak valamit csak azért, hogy elvonják a hitelezők elől.

Lehetséges csak arról szerződést kötni, hogy a házasság létrejöttekor mi a felek külön vagyona. Ez főleg akkor célszerű, ha az egyik fél nagyobb vagyonnal érkezik a házasságba, ami a későbbiekben összekeveredik a közös vagyonnal, a másik fél pedig olyan munkát végez ami korlátlan felelősséggel jár (pl. ügyvéd, egyéni vállalkozó, bt. beltagja, kkt. tagja, stb.).

Sok egyéb rendelkezéssel meg lehet tölteni egy vagyonjogi szerződést, ennek igazából csak a jogszabályi keretek és az ügyfelek fantáziája szab határt. Érdemes azonban belegondolni, hogy egyrészt szükség van-e valóban egy ilyen szerződés megkötésére, másrészt pedig milyen tartalommal érdemes azt megtölteni.

Ha azért van szükség rá, hogy váláskor nehogy rosszul járjon valaki, akkor a házasságon kell elgondolkozni; ha azért szeretnének jogilag is „külön kasszán” maradni, mert így szokták meg és ez nekik a természetes, akkor ez ellen senkinek sem lehet kifogása. A tartalom tekintetében az általános szabályok érvényesülnek, kiegészülve azzal, hogy a családjogi jogviszonyokban mindig kiemelten védik a gyengébbik felet, így pl. hiába írják bele a felek, hogy mind a két fél keresete és különvagyona csak az egyik fél különvagyonát gyarapítja, ez a szerződés jóerkölcsbe ütközés miatt semmis (érvénytelen) lesz – bár sajnos nincs kétségem afelől, hogy van olyan ügyvéd aki ilyen szerződést ellenjegyez.

Összefoglalva: itt is kalkulálni kell, de elsősorban nem az anyagi, hanem az ésszerűségi szempontok mentén. Ide tartozik, hogy nem szabad felelőtlenül házasodni, ahogy az is, hogy huszon-harminc évesen teljesen felesleges éveket pazarolni egy nem működő kapcsolatra – nehéz dolog az embernek önmagával őszintének lennie, de működik.

Jogszabályok tanulmányozásra: 2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:34-75. §, 6:514-517. §, 17/2014. (III. 13.) KIM rendelet a Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szerződések Országos Nyilvántartásának vezetéséről és az abból történő adatszolgáltatás részletes szabályairól

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en