Egyre többet cikkeznek a külföldi lapok arról a régen ismert problémáról, hogy a bankok egyre több állampapírt tartanak a portfóliójukban.
Ez az állapot nem véletlenül alakult ki. Egyrészt az előírások az állampapírokat kockázatmentesnek ítélik, így a bankoknak nem kell tartalékot képezniük az ilyen befektetések mögé. (Ha egy bank kockázatos értékpapírba fektet, akkor biztonsági tartalékot kell képeznie az esetleges veszteségek fedezésére. Ez a kényszerű tartalékolás pénzbe kerül a banknak. De állampapírok mögé az előírások miatt nem kell tartalékot tenni, ez kedvező a bankok számára.)
Az Európai Központi Banktól kapott szinte ingyenpénz is jól jövedelmezett, ha a bankok azt egyszerűen befektették helyi állampapírokba és megtartották a kamatkülönbözetet. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy komolyan felduzzadt a bankok kitettsége a saját államuk felé.
Az államoknak is nagyon kényelmes, hogy számíthatnak arra, hogy a bankjaik majd felvásárolják a kibocsátott állampapírokat, ezzel is lenyomva azok hozamait. (Ha sokan akarnak vásárolni az állampapírból, alacsonyabb kamat mellett is el lehet adni azokat.)
Azonban ez egy komoly veszélyt rejt magában: annyira összefonódik a bankok és az államok helyzete, hogy egy problémás pénzügyi helyzetben egymást rántják le a mocsárba.
Ha az államnak rosszul megy, akkor elértéktelenedik a bankok kezében lévő állampapír-állomány, így azok csődbe jutnak. Ha pedig az állam akar megmenteni egy bankot és emiatt eladósodik, akkor a többi bankot is ezzel veszélybe sodorja, mivel azok is túlságosan ki vannak bélelve állampapírral.
Ezt úgy hívják szabatosan, hogy hatalmas a fertőzésveszély, az egyik piaci szereplő gyengélkedése dominószerűen magával rántja a többieket is a szoros összefonódás miatt.
Ezt láttuk Görögországban és Cipruson is és félő, hogy máshol is megtörténhet.
Ugyanis az európai bankok teljes kötvényállományának 65%-a a saját államuk által kibocsátott állampapírokból áll.
Sőt, ezek összértéke 2009 óta több mint a duplájára nőtt.
De van, ahol még rosszabb a helyzet: a spanyol bankok a teljes kötvényállományának 89%-a a helyi államadósság, az olaszoknál ez az arány 76%.
Ez a biztos receptje annak, hogy ha egy állam vagy annak számottevő bankja meginog, magával rántsa a többieket is.
Ezért Brüsszelben szeretnék elérni, hogy a bankok csökkentsék a saját államuk felé történő kitettséget, közel negyedét adják el a birtokolt értékpapíroknak. Ez egy nemes cél, csak egy ilyen mértékű állampapír-eladási hullám éppen a periféria államait és bankjait hozná nehéz helyzetbe.
Másik lehetőség, hogy változna az elvárás és a saját állam által kibocsátott kötvények mögé is kellene tartalékot képezni, ami viszont összességében 135-170 milliárd eurós tőkeemelésre kényszerítené a bankokat. Ezt sem olyan könnyű meglépni.
A kialakult helyzet komoly, a változás azonban nagyon drága és fájdalmas. Reméljük, hamarosan találnak valami megoldást a problémára és nem kell várni az újabb görög csőd kialakulását egy másik uniós országban.
