Régóta rágjátok a fülem, hogy írjak a forexről (meg a kisvállalati számlákról, meg a társasházi számlákról és kb. még száz másik témáról. 🙂 )
Márton vette a fáradságot és összeírta a véleményét és tapasztalatait.
A cikk az ő véleményét tükrözi, én továbbra is óvva inteném az átlagolvasómat a forex világától. (Zabalint jól összefoglalta az én véleményemet is a kommentek között.) Azonban úgy gondoltam, vitaindítónak jó lesz a cikk, úgyhogy jól kommenteljétek a cikk alá a véleményeiteket és tapasztalataitokat.
Tehát akkor most (erősödő dobpergés) következzen Márton írása a forexről:
Tisztelettel jelentkezem e nagy presztízsű információs oldalon. Magam is felhasználóként lapozgatom Miklós Pityu Kiszámoló blogját napról napra, az állandó és ritmusát nem vesztő intellektuális fejlődés reményében.
Irománnyal azért bátorkodom kopogni, mert a kért témák között volt szerencsém felfedezni a Forex iránti érdeklődést, saját kalandjaim talán segítséget nyújtanak az érdeklődők számára, még ha edzett kereskedőnek a tapasztalati idő rövidsége miatt nem is nevezném magam.
Én 2010-ben találkoztam véletlenszerűen az elektronikus kereskedés fogalmával, majd két egymástól független bemutató előadás meglátogatása után a talán legnagyobbnak nevezhető oktatócég 3 napos kurzusán landoltam hatszámjegyű nevezési összegért. Nem árultak zsákbamacskát, már az első nap finoman jelezték, hogy a jelenlévők 70-90%-a rövid időn belül meg fog szabadulni a majdan számláján elhelyezett megtakarításától. Ezt az állítást a PSZÁF kimutatásai is igazolják, ismereteim szerint a forexbe fektetők átlagosan 700.000 Ft-t veszítenek évente. (Ezt a bukást nekem is sikerült szinte fillér pontossággal elszenvednem első éles kereskedési évemben.)
A devizatőzsdézés egy „zero sum game”, azaz a befektetők által asztalra dobott pénz kerül csupán újrafelosztásra. Napi milliárd dollárok forognak a piacon, és több millió kereskedő próbálja magát sikeresen pozícionálni ellenfeleivel szemben. Nem véletlen a gyakori, pókerrel vont párhuzam.
De mi a Forex (és a cfd kereskedés) lényege? Ingyenesen letölthető platformunkon, napi 24 órában (részvények, indexek esetében banki nyitvatartási időben) fogadhatunk, és két irány lévén 50%-os eséllyel indulunk harcba – az árak vagy esni, vagy emelkedni fognak. Gyorsan tisztázzuk az egyik legalapvetőbb felvetést: senki, még a legsikeresebb tréderek sem TUDJÁK, merre fog az ár mozdulni az elkövetkezendő időszakban.
Jó esetben, a piacra lépő kereskedő valamilyen általa kipróbált jelrendszer (stratégia) szerint indít tranzakciót. A kereskedés kőbe vésett szabályai szerint a nyitó áron túl rendelkeznünk kell egy stop loss árral is, azaz egy olyan értéket kell saját magunk számára meghatároznunk, melynél elismerjük, hogy az általunk elképzelt kereskedési irány tévesnek bizonyult, veszteségünket ennél a pontnál tovább nem kívánjuk növelni. Amikor ezt a küszöbértéket meghatározzuk, ellenértékként fel kell mérnünk egy reális hozamot is, azaz célárat kell megszabnunk, mely helyes kereskedési irány esetén a kívánt nyereséget nyújtja nekünk.
Ilyen egyszerű valóban? A reklámok szerint bizonyosan. A való világban nem egészen.
A kereskedni vágyó, és aztán a piacon céltalanul és reménytelenül kallódók tömege nem talál fogódzót a parttalan lehetőségek arénájában. Mit is jelent ez? A platform, az internetes szoftver, melyen megbízásainkat élesítjük, 1 perces kereskedéstől egészen havi kereskedésig számos megközelítés és gyakoriság közt kínál választási lehetőséget. Ha nem volna elég az idősíkok közt elbizonytalanodni, érdemes legördíteni az elérhető instrumentumok sorlistáját: 30-40 devizapár, több száz részvény közül lehet/kell kisilabizálni, mely prédára vetjük rá magunkat.
A tapasztalat szerint a tanuló kereskedők jelentős hányada végtelen keresésbe bocsátkozik a tökéletes kereskedési rendszert illetően.
Van-e ilyen? Természetesen nincs. A tőzsde virtuális parkettjén húsvér emberek pszichológiai egymásnak feszüléséről beszélhetünk, ugyanakkor mindenféle blöff, aljas trükk és mellébeszélés nélkül, színtisztán mindenki a saját maga épp rendelkezésre álló képességei, fejlettsége, és abból eredő döntései alapján aratja le eredményeit.
(Ehelyütt zárójelben térek csak ki a brókerekre: olvasni, hogy tisztességtelenek, az a jó nekik, ha a kereskedő veszít, és így tovább. Én személy szerint a legkevésbé sem gondolom, hogy jelentősége volna a brókernek hosszútávú kereskedési eredményeinket illetően. Természetesen meg fognak próbálni meggyőzni a sűrűbb és alacsony idősíkú kereskedés hatékonyságáról, mert bevételük túlnyomó hányada a spreadekből, a pozíciónyitáskor beszedett apró jutalékból származik – de ennek semmi jelentősége nincs a tekintetben, hogy mi kockázatunkat, kereskedési jelrendszerünket milyen hatékonysággal kezeljük.)
Eredményeink pedig alábbiakból fognak felépülni:
- mennyi kezdőtőkével tudunk dolgozni és mik az elvárásaink?
Ha például 1.000 usd félretett megtakarításunkból azt gondoljuk, megszabadulhatunk gyűlölt főnökünktől és a forexezésbőlmeg fogunk élni, komoly vakvágányra tévedtünk. Az első három év a piacon maradásról, kereskedési kedvünk és tőkénk megőrzéséről szól. A második fázisban remélhetünk nullszaldós, de már mentálisan érett, higgadt teljesítményt. Utána jöhet minden más. Vallom, hogy a tőkénkre vetített éves 20-30%-os hozam már egy figyelemre méltó eredmény. 1000 usd tőke esetén ez ugyebár 2-300 USD, éves szinten, aligha kecsegtet problémamentes életvezetéssel… Amennyiben kis kezdeti tőkével rendelkezünk, de azonnal kiugró eredményeket célzunk meg, ez irreális kockázatú trédek felvételére fog minket kényszeríteni, mely egyenest vezet számlánk lenullázásához.) Azt gondolom, ha valaki főállásként közelít a forexezéshez, valahol 20.000 usd alaptőke szükségességével érdemes minimálisan számolni. A tanuláshoz, a munka melletti fejlődéshez ellenben elég kisebb összeg, első években pedig az ingyenes demo számla is.
- mi a személyes veszteségi küszöbünk?
Ez alatt azt kell érteni, mennyi pénzt (forintot, usd-t) tudunk úgy elveszíteni, hogy az nem kezdi ki idegrendszerünket. Általános felfogás, hogy tőkénk 1-2 %-át indokolt egy kereskedésben kockáztatni, így még a néha törvényszerűen beköszöntő, igen rossz sorozatnak nevezhető egymás utáni 10 vesztes fogadás is csak tartalékaink 10-20%-át viheti el. De nem elég százalékokról beszélni – mit jelent Önnek elveszíteni 40.000 Ft-ot? És háromszor egymás után 40.000 Ft-ot? És tízszer 40.000 Ft-ot? Mindenkinek van egy töréshatára, és a sikeres játékban maradás feltétele az, hogy ezt mindenki saját magában felmérje. Alapvető fontosságú, hogy abból induljunk, mit veszíthetünk, nem abból, mennyit nyerhetünk.)
- képesek vagyunk-e elismerni, hogy nem volt igazunk?
A vesztes kereskedőkre jellemző, hogy küzdenek és reménykednek, mint az mindennapi életünkben is tesszük, hiszen erre neveltek bennünket szüleink, iskoláink. A tőzsdén ennek az ellenkezőjére van szükségünk. Ha ellenünk megy az ár és közelíti stop loss kiszálló értékünket, higgadtan tudomásul kell vennünk veszteségeinket. E szabállyal ellentétesen, a nagy többség ad hoc stop loss tologatásba bocsátkozik, reménykedve, hogy majd egyszer úgyis megfordul az árfolyam. És ahogy hógörgetegként nő a veszteség mértéke, pillanatról pillanatra válik nehezebbé a tréd lezárása, a pozícióból való menekülés, a számla megmentése. Ne felejtsük, ha eredeti tőkénk 50%-os veszteségben van, ahhoz 100%-os teljesítményre van szükség, hogy csupán az eredeti nullszaldó állapotra visszajussunk!!!
- meddig hagyjuk eredményes kereskedéseinket futni?
Ez, azaz a kiszállási stratégia az, ami minket sikeressé tehet. Közhely, hagy pozitív trédjeinket tovább kell futni hagyni, mint veszteségeinket. 35-40%-os találati aránnyal is lehet szépen izmosodó számlát generálni, ha nyertes trédjeink 3-4-szeres hozamot termelnek. Ezt ugyanakkor könnyebb mondani, mint kivitelezni – a biztos pénz tudatában a kereskedők zöme idejekorán lezárja pozícióit félve a már megszerzettnek érzett pénz elvesztésétől. Pedig minden szimpla matematika: kis nyereséggel képtelenség pozitív mérleget produkálni. Keringenek történetek 80-90%-os hatékonyságú stratégiákról, én azért mégis maradnék a valóságnál, a harcedzett, 10+ év tapasztalattal rendelkező tréderek is csupán 45-55%-os hatékonysági mutatóval rendelkeznek – sikerük a nyereséges kereskedések magas hozamaiból adódik.
- alkalmas vagyok-e egyáltalán erre a szakmára?
A tőzsdei kereskedés kiemelten kemény pszichológiai igénybevétel. Minden résztvevőnek magában kel tisztáznia, tud-e nyugodtan aludni a konstans teher mellett. Családja el tudja-e viselni a feszültséget, biztosítani tudja-e a kereskedési idősávokban a teljes nyugalmat, veszteséges időkben a mentális és anyagi hátteret. Képesek vagyunk-e leszűkíteni a platformok nyújtotta végeláthatatlan kísértést – kiválasztani egy maroknyi devizapárt vagy részvényt, egy vagy legfeljebb két idősíkot, egyetlen belépési jelrendszert a sok száz elérhető közül, és e szűk keresztmetszetben türelemmel profivá képezni magunkat? Képesek vagyunk-e a soha nem ismétlődő függvények mozgásai és örök bizonytalansága közepette bizonyosságot és önbizalmat kiépíteni magunkban?
Férfiaknak példa: olyanná kell válnunk, mint kézilabdában a hetesdobónak. Ülünk 60 percet a pálya szélén, lehet, hogy a mérkőzésen egyetlen lövés erejéig futunk fel a pályára, de akkor hidegvérrel, sebészi pontossággal kell végrehajtanunk speciális feladatunkat. És aztán a következő mérkőzésig, naphosszat gyakorolni ugyanazt a mozdulatsort ezrével, míg tökéletességet nem érünk el. Hölgyek számra, hogy átérezhető legyen a kihívás nehézsége: képzeljünk el egy ruha nagykereskedést, ahol szó szerint több millió ruha áll felsorakoztatva, minden színben és minden stílusban – és abból kell egyetlen egyet kiválasztani.
Írásom nyilván nem törekedhet teljességre, csupán felvillantani próbálom a téma nehézségeit. Sajnos nem létezik olyan módszer, mellyel megspórolható volna az ismerkedés rögös és veszteségekkel terhelt útja. Minden sallang eldobása és minden irreális elképzelés elvetése után elérhető az a szint, amit méltán neveznek álommunkahelynek. A forex világa ezt nyújtani tudja. Azonban ez roppant mentális fejlődést, a felelősségvállalás és önfegyelem képességének egészen magas fokát igényli a befektetőtől.
