1837 május 10-e az egyik leggyászosabb nap volt az Amerikai Egyesült Államok történetében.

Ekkor tört ki az akkori világ legnagyobb pénzügyi pánikja, ami talán még az 1929-es összeomlásnál is súlyosabb eredményeket hozott.

A válságot megelőző években nagyarányú gazdasági növekedés volt az Egyesült Államokban (ahogy az már csak lenni szokott minden pénzügyi válság előtt), ennek hatására a termelőeszközök ára (ideértve a rabszolgákat is) és a termőföldek ára is meredeken emelkedett, nem kis részben a spekulánsok vásárlásai miatt.

Ennek hatására az akkori amerikai elnök, Andrew Jackson 1836-ban rendeletet hozott, ami megtiltotta a spekulánsoknak, hogy papírpénzzel, ami mögött nincs valódi "kemény" pénz, vásárolják fel a termőföldeket. A rendelet kimondta, hogy csak arany vagy ezüstpénzzel, vagy ilyen fedezetű banki váltóval lehet állami földet venni.A szigorú szabály azt eredményezte, hogy az emberek is elkezdtek elutasítani mindenféle papírpénzt, ezzel hatalmas inflációt sikerült gerjeszteni, ezzel egy időben a termőföldek ára zuhanni kezdett, mert sokan a lehetséges vásárlók közül nem tudtak megfelelni annak, hogy aranyban vagy ezüstben fizessenek.

Rengetegen kérték, hogy vonják vissza a rendeletet, de Jackson elnök szerint még várni kellett, mert nem volt elég idő, hogy a rendelkezés pozitív hatásai érződjenek a gazdaságban.

Ha ez kevés lett volna, Jackson elnök kivette az állami pénzeket a keleti bankokból, mert úgy gondolta, hogy már így is túl nagy hatalommal bírnak és áthelyezte őket a nyugati bankokba (ahol a földvásárlások is zajlottak). A két törvény hatására elkezdték kiszívni az aranyat és az ezüstöt a keleti országrészből, ami az Egyesült Államok gazdasági és pénzügyi központja is volt.

Ezért a keleti bankok nem tudtak hitelezni és hogy ha már lúd legyen kövér, az angliai bankok nagymértékben kamatot emeltek, amit kénytelenek voltak követni az amerikai bankok is, ha nem akarták, hogy az angol bankok még a maradék aranyat is elszívják az országból. (Ne felejtsük, ekkor még ezer szállal kötődött az Egyesült Államok Angliához, a világ akkori pénzügyi központjához.)

A gyapot ára is zuhanni kezdett ezekben az időkben, ami a déli államok legfontosabb bevételi forrása volt. Ez is nagyban hozzájárult a gazdasági válsághoz.

Egy idő után az emberek is elkezdtek aggódni, hogy vajon visszakapják-e a bankokban elhelyezett megtakarításaikat és elkezdték kivenni az ott található összegeket. Azonban a bankok hamar kifogytak a készpénzből, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Ezzel vált teljessé mindaz, ami a pénzügyi pánikokhoz elengedhetetlen kellék.

Mindezek hatására a new york-i bankok 1837 május 10-én megtagadták, hogy aranypénzben kifizessék a váltókat és egyéb pénzhelyettesítő eszközöket. Ekkor robbant ki a válság teljes erejéből, amit az is súlyosbított, hogy a kormányzat másfél hónapig érdemben nem is reagált a történésekre.

Bizonyos országrészekben 25% főlé nőtt a munkanélküliség, hét éven át tartó depresszió, gazdasági válság és defláció kezdődött el. A bankok több mint harmada véglegesen csődbe jutott. Csak New York államban két hónap alatt 100 millió akkori dollár volt a veszteség a bankcsődök miatt. (Egy akkori mezőgazdasági munkás átlag 6-8 dollárt keresett havonta.)

A bankpánik és az utána jövő gazdasági recesszió hatalmas pusztítást végzett, főleg a déli államokban. Mindez nem akadályozta meg az embereket, hogy bár némileg eltérő okokból, de teljesen hasonló eredménnyel ugyanezt újra megtegyék 1929-ben.