A pszichológia és a pénz

A pénz egy nagyon jól mérhető eszköz. Ezer forint az ezer forintot ér, ha elköltjük, ezer forinttal leszünk szegényebbek. Ha elköltjük erre, nem tudjuk többé elkölteni arra. Látszólag ennél egyszerűbb dolog a világon nincs.

Nem is lenne, ha nem emberek lennénk. A pénzügyi döntéseink zöme egyáltalán nem racionális. Otthon iszunk kávét, hogy megspóroljunk ötszáz forintot a kávézóban vett kávé árához képest, miközben nyaralás közben ugyanezért a kávéért kifizetünk 1.500 forintot is szívfájdalom nélkül a hotelben.

Órákat rágódunk, hogy a legolcsóbban megússzuk a nappali kanapéjának a beszerzését, közben bőrüléssel kérjük az új autónkat, mert az csak négyszázezerrel drágább, ami az autó árához képest elenyésző többlet. Pedig négyszázezer forint akkor is négyszázezer forint, ha a nappalinkra költjük és akkor is, ha az autónkra.

Hamarabb megveszünk egy inget, ha 15 ezerről van leértékelve 10 ezerre, mintha eleve 10 ezer forintért adnák s gyakran inkább választjuk a leértékeltet akkor is, ha a józan eszünk szerint a nem leértékelt ugyanolyan áron jobb minőség. De míg az elsőnél a hasznot látjuk, amit megspóroltunk, a másodiknál csak a kiadást, amit elköltünk egy ingre. Az első esetben gyakran nem sokat gondolkodnak az emberek, hiszen mindenki szeret jól járni. A második esetben sokat gondolkodunk azon, ér-e az az ing egyáltalán tízezret, nincs-e nevetségesen túlárazva.

Ha az étteremben vacsorázást étkezésként fogjuk fel, rosszul érezzük magunkat, hogy ennyi pénzt kidobtunk az ablakon egy vacsoráért. Ezért inkább szórakozásként tekintünk rá és már mindjárt nem is fáj annyira ugyanez az összeg.

Ilyenkor az összegeket nem racionális alapon, hanem érzelmi alapon könyveljük el. Év közben a kávé csak egy szükséglet, ezért drága ötszáz forintért inni egyet útközben vagy a munkahelyünkön. Nyaralás alatt másként tekintünk ugyanarra a kávéra, ezért fizetjük ki érte a drága napi ár háromszorosát is.

Ugyanez van a bevételi oldalon is: a fizetésünket beosztjuk és igyekszünk okosan elkölteni, ellenben a bónuszt, nyereményt vagy a karácsonyra kapott pénzből sokkal inkább hajlamosak vagyunk luxuscikkeket vagy racionálisan meg nem magyarázható egyéb dolgokat venni.

Sokkal jobban beosztjuk a pénzt, ha különböző borítékokba (bevásárlás, autóköltségek, stb.) tesszük és abból költjük a pénzt. Ez az ismert borítékos módszer.

Egy felmérés szerint ha ráírták a borítékokra a gyerekeink nevét, sokkal kevesebbet költünk a borítékból, mert arra (is) gondolunk, hogy a gyerekeink jövőjét is feléljük részben, amikor ezt a pénzt elköltjük.

Az ember sokkal jobban felelősséget érez a gyerekei miatt, mint mondjuk a saját időskori megfelelője miatt, pedig amikor új autóra költünk nyolcmilliót, miközben még hitel van a házon és nincs nyugdíjmegtakarításunk sem, a saját öregkori magunkat lopjuk meg.

Érdemes megismerni magunkat, hogyan is működünk, sokat segít azon, hogy minél racionálisabban tudjunk bánni a pénzzel és arra költsünk, amire szükségünk van.

Megjelent egy jó könyv a témáról, az írója egy egyetemi kutató, akinek az emberek pénzhez való hozzáállása a szakterülete. A könyvet itt tudjátok megvenni, ha érdekel a téma bővebben. Ha nincs Amazon könyvolvasód, itt tudod letölteni a szükséges programot a telefonodra vagy tabletedre.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

112 hozzászólás

  • jami
    Garbo, persze, a tea is dopping, minden az, ami nélkül nem működsz csak úgy, magadtól.
    Bagoly vagyok, magamtól is fel tudok kelni, csak nem feltétlenül 6-kor 😀
  • jami
    Nyaraláskor amúgy pont nem KELL a kávé. Néha szoktam mondani a férjemnek, hogy nem is olyan rossz modell az, ahol anyu otthon van a gyerekekkel és viszi a háztartást. Mondta, hogy neki is tetszik, ha gondolom, marad.
    Ezután megittuk a kávét és én elmentem dolgozni :D, mivel ő többnyire home office.
  • appotminek

    2018-04-19 at 09:53

    Nem ellenség a kávé, ahogy a tea sem. 🙂

    A cigi az már kicsit az, mivel mások egészségét is károsítja, nem csak azét, aki élvezi.
    Értem én hogy finom, de akkor sem tűnik ésszerűnek, hogy akarattal függővé tegye magát az ember.

    Egyébként mindenki azt csinál, amit akar (persze bizonyos keretek között), engem nyílván nem zavar, ha emberek kávéznak. De szerintem ennek is nagy része marketing hülyeség meg pszichológia, hogy kapcsolódjunk a poszthoz is.

    Nyomják a reklámot hogy micsoda nyugalom meg boldogság a kávézás és ez az egyetlen nyugodt kis sziget a napodban. Érted, a nyugalommal reklámoznak egy olyan szert, amitől felpörögsz. 🙂 És az emberek megeszik és megveszik. 🙂 Egyébként nem kizárt, hogy miután már függők lesznek valóban megnyugtatja őket a kávé, hisz jó kis rituálé lett belőle és mellesleg függők is.

    folyt.

  • appotminek
    folyt

    Mint tudjuk a gyerekeknek is kiemelten fontos, hogy legyenek fix pontjaik a napjaikban, mert ez megnyugtató és biztonságérzetet nyújt.

    Hogy ez miért éppen a kávézás legyen a felnőtteknek, azt valószínűleg csak a kávéforgalmazók tudnák megmondani. 🙂

  • Zabalint

    A kávé és a tea a szó mindkét értelmében drog (tudományos értelem: szárított növényi rész, hétköznapi értelem: pszichoaktív szer, vagyis kábítószer). Csak önmagában az, hogy valami drog, nem teszi rossz dologgá.
  • jami
    A kávé sem barátja pl. a fogaknak (a tea sem).
    De nem a kávé hasznossága/-függőség volt a téma, hanem, hogy mit akarunk lenyelni. A legtöbb hotel nem ad olyan kényelmet, mint az otthonunk. Ebből mégsem következik, hogy ne menjünk szállodába 😉
    Ahogy a drága szállodai kávéra sem az a megoldás, hogy túlképp felesleges és hülyeség a kávé.
  • Kinga
    Érdekesek ezek a dolgok. Amúgy a téma egyik legnagyobb kutatója magyar, Kőszegi Botond, jelenleg a CEU-n tanít.
    index.hu/gazdasag/2015/03/25/koszegi_botond_interju_kozgazdasagtan_dij/
  • dmry

    Vonalakban

    “-…kilenc, tíz! Vegyük meg!

    minden gondot(illetve, annak gondolt dolgot) feledve dőltem hátra a röhögéstől :DDD

    ja, és köszönöm, hogy végre nem én vagyok megint a “rendbontó”;))

  • jurta
    @ügyvéd

    Egy dologra aligha gondoltál: élethelyzetváltás.

    Költözés, első gyerek születése, alkalmazottból vállalkozóvá válás, diagnózis fiatalon, válás vagy megözvegyülés – tökéletesen felborítják a kiadásaid addig megszokott szerkezetét, némelyik a bevételekét is, és többnyire fogalmad sincs, onnantól milyen lesz.

    Bár 5 év után abbahagytam, 1 éve, országot, szakmát és munkahelyet váltva újrakezdtem, mert szeretném látni, egyáltalán megéri-e nekem ezt csinálni itt. (Lehet a numbeót nézni – ha egyáltalán van elég hiteles és friss adat a városból -, de az csak durva becslés, hiába tudom még azt is kiválasztani, hogy Western vagy Asian stílusban főzünk-e otthon. Én arra vagyok kíváncsi, *én* mennyit tudok itt megtakarítani.)

    És igen, 30 $ért vettem a szoftvert (mikor még alig valakinek volt okostelefonja, és app formában sem létezett), ma sem bánom, pedig újabban teszteltem ingyeneseket.

  • Andru

    Én azért iszom a kávét, mert nekem finom. A teát is ezért iszom. És a bort is. Whisky-t nem iszom. Nem azért, mert alkohol és árt, hanem azért, mert nekem az nem finom.
    Egyébként a kávé és a tea nem ártalmas (jó minőségűről beszélek), ha nem nyakló nélkül issza az ember. Ugyanez vonatkozik a gyümilére is 🙂

    @ügyvéd
    Abban egyetértek veled, hogy utólag írogatni a költségeket nekem nem való. Én egy szabályos kockás füzettel és egy tollal minden hónapban megtervezem a kiadásokat, mert olyan jelenleg az anyagi helyzet, hogy bizony tervezni kell. Nem a toronyórát lánccal, hanem hogy melyik hónapban tudok esetleg új cipőt venni magamnak. Úgyhogy én az előre tervezés híve lettem. Nem is vezetem azóta a kiadásokat sehol sem. Betartom a tervet és kész. Ha pedig marad a kosztpénzből, akkor gratula magamnak 🙂 De ez egy ilyen helyzet, ezt kívánja meg.

  • könyvelő
    Én egyetértek Ügyvéddel.
    Fejben dől el. A napi költésekre adok egy keretet, és azt használom. Egy évig írtam pár éve mindent, arra volt jó, hogy lehet mazsolázgatni: mit nem kéne megvenni.
    Most csak költségvetésem van. A bevétel-kiadás az alap. A kp bevétel kp-ben megy ki, ezt nem takarítom meg (olyan kicsi), a bankiból megy a rezsi, ovi. Ezután a rendkívüli, mint utazások, bulik, mindenféle ajándékok. Erre kp kell, a költségvetésből látszik, hogy mennyi kell a bankból. Átszoktam kp-re, mert így a napi költések jól látszanak, nem kell költségkezelőt használni (ha fel kell osztani, akkor sokrekeszes tárcát kell venni!) Nem modern, de kézzelfogható. Szerintem a szállodábannis ezért veszi meg az ember a triplaáras csapvizet. Nem látod, hogy költesz, csak aláírsz.
  • axt
    Ha már kávé: az miért olyan hihetetlen, hogy nem kávézok? Komolyan, sokszor úgy érzem, hogy egy rohadt társadalmi elvárás, hogy kávézzak. Mire alapozom ezt? Sokszor kaptam már meg azt ebéd után, hogy
    – kérsz kávét?
    – nem, köszönöm.
    – biztos?
    – ???

    Nem basszus, véletlenül mondtam nemet, igazából igent akartam. Mi olyan hihetetlen abban, hogy én tudok enélkül is létezni? Ha nem esek holtig tartó kómába, ha reggel felkelek és nem kávézok?

    Eleve nem értem, hogy valakit hogy nem riaszt az, hogy van egy anyag, ami az élethez nem elengedhetetlen, de mégsem képes reggel észhez térni enélkül. Ez akárhogy is nézem, rohadt függőség.

    Na persze semmi közöm mások életéhez, de könyörgöm, ne kérdezzenek már vissza, hogy biztos nem kérek-e kávét ha egyszer nem kérek.