Olvastam egy tanulmányt, miszerint az ókori kultúrákban a mai értelemben vett boldogság szó nem is volt ismert vagy ha az is volt, szinte soha nem használták. Kíváncsiságból végignéztem a Bibliát, különösen az Ószövetséget és tényleg.
Bár a magyar fordításban többször is szerepel a boldogság szó, a héberben nem. A Zsoltár 68:7-ben jólét, bőség értelemben a kisemmizett száműzöttek sorsfordulására utal, vagyis pusztán csak a nélkülözők jólétbe kerüléséről van szó, a Mikeás 2:9-ben fordítva, a fényűzésben élők kisemmizéséről beszél, az Ézsaiás 65:14-ben szereplő szót máshol javaknak, jólétnek, jóságnak van fordítva és így tovább.
Ez azért furcsa, mert a mai nyugati kultúrában az élet kulcsfogalma, sőt mindenek feletti célja a "boldogság" lett. Egy nyugati ember számára a boldogság hajszolása az élet célja lett, ez más kultúrákban és más korokban egyáltalán nincs (nem volt) így.
Csak az elmúlt 90 napban(!) kétezernél több e-book jelent meg az Amazon Kindle kínálatában "happiness" témában. Mindenki azt szeretné tudni, hogy lehet elérni a boldogság állapotát, jelentsen ez a kifejezés bármit is.
Egy tanulmány szerint minél inkább depressziós egy személy vagy egy társadalom, annál nagyobb értéket tulajdonít a boldogságnak és annál fontosabbnak tartja annak elérését.
Ennek sajnos az ellentéte is igaz: minél inkább hajszoljuk a boldogságot, annál kevésbé vagyunk elégettek azzal, amink van, így éppen a vágyott boldogság, sőt a csupa nagybetűvel írt BOLDOGSÁG miatt nem tudunk boldogok lenni azzal, amink van.
Egy ideát kergetünk, miközben nem vesszük észre, hogy pont az idea elérésének vágya foszt meg bennünket attól, hogy boldogok legyünk abban a szituációban, amiben vagyunk.
Más kultúrákban a mi boldogságunk helyett a megelégedettséget tartják illetve tartották elérendő dolognak.
Mi a különbség a kettő között? Amig a nyugati boldogság eszméhez külső dolgok folyamatos elérésére van szükség, a megelégedés ezzel szemben egy belső állapot, a további dolgok utáni vágyakozás hiánya.
Ha kapsz egy komoly pénzösszeget ajándékba vagy vettél egy új autót, az boldoggá tesz, de amint zsebre tetted a pénzt vagy használni kezdted az új autót, a boldogságérzés abban a pillanatban elkezd csökkenni és hamarosan újra kell egy külső impulzus, hogy a boldogságod szintje megint emelkedni tudjon. Tehát ez a fajta boldogság folyamatosan újabb és újabb külső impulzust igényel, mert anélkül folyamatosan csökken ez az érzés.
Ezzel szemben a megelégedettség (sok kultúrában békességnek hívják (például héber shalom, arab szálem), ami sokkal több, mint a háborúság hiánya, egy belső megelégedettségre utal) egy stabil állapot, ami független a külső hatásoktól, sőt pont az a lényege, hogy már nem érzed szükségesnek a további külső források bevonását. Akkor vagy elégedett, amikor örülsz annak, amid van és nem arra vágysz, amid nincs.
Az angol szó a megelégedésre a contentment, ami a latin contentus szóból származik, eredetileg mindenféle edényre használták, amiben tartottak valamit vagy egyben tartottak valamit. Ebből alakult ki az a jelentése személyekre, akik magukban teljesek, egyben tartják magukat, nem kell számukra külső megerősítés.
Érdemes ezen elgondolkodni, mert a boldogság utáni vágy foszt meg bennünket a valódi megelégedéstől. Mivel a nyugati kultúra szerves része a folyamatos, még nagyobb boldogságérzés keresése, fontos észrevenni, hogy ez csak egy kulturális szemüveg, amit hasznos levenni, hogy ne ezen a szemüvegen keresztül szemléljük a világot.
Erről írtam már régebben is, mikor lesz elég számodra az, amit elértél:
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
