Ha nem keresel eleget

Írtam pénteken Gáborról, aki 100 ezret tesz el havonta a 350 ezres fizetéséből. Sokan szidták a hozzászólásokban, hogy milyen pazarló, meg hogy ennyi pénzből könnyű okosnak lenni, meg úgy egyáltalán hogy mer valaki ennyit keresni, amikor mások négyen kevesebből élnek.

Meg inkább azt mondjam meg, hogy minimálbérből hogyan lehet félretenni, meg nálunk itt Szabolcsban/Zalában/Borsodban nincs munka.

Mielőtt belekezdek abba, amiről ma írni szeretnék, engedjétek meg, hogy ezekre a kijelentésekre reagáljak.

(Úgy mellesleg, ez egy pénzügyi blog és egy adott esetet mondtam el nektek abban a reményben, hogy ti is tanulhattok belőle. A bejegyzés arról szólt, hogy nem biztos, hogy elég az, amit te annak tartasz. Nem én tehetek róla, hogy Gábor ennyit keres és nagy sajnálattal tölt el, hogy mennyi embernek vörös posztó, hogy valaki mer ennyit keresni. Ja és az anyjának két lakása van, egyik, amelyikben ő él és az, amelyikben Gábor. Ezt is örökölte és csak egy garzon. Gábor nem aranykanállal a szájában született.)

Először is Gábor egyáltalán nem buta és nem is pazarló, hiszen havonta eddig is tett félre a pénzből, nem is kicsi részét, szemben a magyarok 95%-val, keresettől függetlenül. A pénzügyi butaság nem bevétel-függő. Ismerek olyat, aki havi egymilliót keres, mégis fülig el van adósodva, mert úgy él, mintha másfélszer ennyit keresne.

Olyan pénzügyileg rossz döntéseket hozó személyekkel is van dolgom, akik keveset keresnek.

“Kérem segítsen, már enni sincs pénzünk….. A rezsink: UPC számla 7.000 Ft…..”

” Nem tudom, mi lesz velünk, nem győzzük már a hiteleket fizetni…… Levél elküldve az Iphone-omról.”

Na ezek a pénzügyi analfabétizmus igazi jelei. Amikor valaki egymilliós fizetés mellett képtelen eladósodás nélkül élni, meg amikor valaki éhezik, de hétezres UPC-t fizet, vagy 200 ezres Iphone-t vesz. Nos, éppen Gábor az, aki nem tartozik ezek az emberek közé.

(Ugyanígy sikerült némelyeknek félreérteni az új autó-használt autó vételéről szóló cikket is. De arról majd külön akarok írni.)

A mai téma az “Azt mondd meg, hogy tegyek félre a minimálbérből” és a hasonló cipőben járóknak szeretnék segítséget nyújtani.

Hogy azt ne mondhassátok, hogy csak elméleti okoskodásokat szórok a távoli Budapest gazdag környékéről, a saját életemet szeretném elmesélni nektek.

Azt, hogy hogyan lettem pénzügyi tanácsadó, azt már leírtam.

Most azt szeretném megosztani veletek, hogy odáig hogyan jutottam el.

Érettségi és technikum után pár év külföldi munkavégzéssel a hátam mögött Szegeden szerettem volna élni, de éveken át nem találtam normális munkát. Volt egy technikusi papírom, jól beszéltem angolul, bármilyen munkát elvállaltam volna, mégsem tudtam elhelyezkedni.

Volt olyan időszak az életemben, amikor mindössze egy kiló rizs volt az összes ételem 3 napra és csak a főbérlő kegyei miatt nem kerültem ki az utcára.

Ekkoriban érthetően elég depressziós voltam és valószínűleg nagyon irigyeltelek téged, akinek legalább volt mit enned és nem gyalog közlekedtél egy ekkora városban már két éve, mint én, mert nem volt pénzem bérletre sem.

A depresszióm azért mindig alábbhagyott, amikor láttam még nálam is nagyobb nyomorultságban lévő embereket. Emlékszem, egyszer találkoztam egy féllábú hajléktalan fiúval, velem egykorú lehetett. Akkor kicsit elszégyelltem magam, hogy biztos van-e okom az önsajnálatra, hiszen legalább van hol laknom és van mire felhúznom az egyetlen pár cipőmet.

Első tanulság: Mielőtt még nagyon belelovalod magad az önsajnálatba, nézz körül magad körül. Szerintem nagyon sok ember szívesen cserélne veled a közvetlen környezetedben is. Például azok, akiknek veled ellentétben nem hogy számítógépük és internetük sincs, de még az áramot is kikapcsolták náluk.

Komolyan mondom, minden magyart elküldenék valahová külföldre egy kicsit. A magyarokból állandóan ömlik a panasz, hogy milyen szegényen élnek, miközben a Föld lakosságának legalább 80%-a szívesen cserélne velük azonnal. Emberek milliárdjai próbálnak megélni napi két dollárból. És a legnagyobb tragédia az egészben, hogy közben nem panaszkodnak, hanem örülnek az életnek.

Kalandos életem során eljutottam Vietnamba, dolgoztam latinokkal az USÁ-ban, beszélgettem a helyiekkel Egyiptomban, csupa igazán szegény emberrel és soha senkit nem hallottam panaszkodni.

Pedig például Egyiptomban 100, azaz egyszáz dollárt kerestek havonta az ismerőseim, ebből tartották el az egész családjukat. Az életcéljuk nem egy lakás, nem is egy autó, hanem egy multimédiás mobil megszerzése volt. Természetesen kínai koppincs telefoné. Mégis boldogok és elégedettek voltak. Nálunk ha valakinek nem telik nagyképernyős tévére, vagy digitális fényképezőre, már készíti is elő a kötelet, mert ezek nélkül nem tudja elképzelni az életet.

Első gyakorlat: keress a közvetlen környezetedben 20 embert, aki még nálad is nagyobb nyomorúságban van, akár anyagilag, akár egészségileg, akár családi helyzetben. Meg fogsz lepődni, de percek alatt meglesz a listád.

Nos, mától bármikor panaszkodni van kedved, gondolj ezekre az emberekre és jusson eszedbe, hogy most rögtön szívesen elcsérélnék a te problémáidra a sajátjukat. Úgyhogy a legegyszerűbb, ha mától leszoksz a panaszkodásról és a problémák ismételgetése helyett inkább a megoldás keresésére fordítod a figyelmed.

Egyébként a magyarnak a zsigereiben van a panaszkodás és saját gondjaik miatt mások okolása. Ha nem hiszel nekem, egyszer hallgasd meg a Himnuszunkat. Az se szól másról, mint milyen nyomorúságos dolog magyarnak lenni és mindenki hibás ez miatt, csak mi nem, mert a balsors tép minket.

De folytatva a történetem: miután megelégeltem, hogy éveken át nincs munkám, pedig már a leggagyibb segédmunkát is elvállaltam volna, jobb híján felköltöztem Budapestre.

Második tanulság: ha éveken át nem akar a munka odaköltözni a te lakóhelyedre, akkor bizony neked kell felkerekedned és odaköltöznöd, ahol a munka lakik. Ha a hegy nem megy Mohamedhez klasszikus esete. Én is szívesebben laktam volna bárhol máshol, mint a zajos, szmogos és zsúfolt Budapesten, de ha csak itt találtam munkát, sajnos meg kellett hoznom ezt az áldozatot.

Bár Budapesten már lett munkát, de azért fényes karrierről azért itt sem számolhatok be. Mivel csak egy érettségim (na jó, egy semmire nem való technikusim) volt, bizony nem nagyon találtam nettó 120-130 ezernél jobban fizető munkákat. Vándoroltam egyik-helyről a másikra, de a fizetésem mindig ez körül szórodott.

Harmadik tanulság: a munkaerődnek, ugyanúgy, mint bármi másnak, van egy piaci ára. Ahogy te sem fizetsz egy 20 éves autóért 3 milliót, bármennyire is szeretné a gazdája, a te munkaerőd sem ér többet, mint a többi hasonló a piacon. Ha többet akarsz kapni érte, mindent meg kell tenned, hogy nagyobb legyen az értéke.

Amikor 33 éves lettem, kezembe került néhány könyv, ami arról beszélt, hogy az életem eredményessége egyedül rajtam múlik, illetve hogy ha nincs tervszerűség az életemben, akkor nem is fogok soha sehová eljutni.

Megkérdezlek téged is, kedves olvasóm: van bármilyen halvány tervszerűség is az életedben? Tudod, mit akarsz elérni ebben az életben? Tudod, mi a célod és hogyan valósítsd azt meg? Tudod, mit kell elérned két év múlva, vagy öt év múlva? Vagy csak éled az életed napról-napra és szidsz mindenkit, hogy nem jutsz egyről a kettőre?

Az, hogy szeretnél gazdag lenni, vagy híres, vagy szeretnél egy szép családot, az nem terv, hanem vágy. A terv az, amikor tudod lépésről-lépésre, hogy mit kell tenned, hogy a gazdagságot elérd és megteszel mindent, hogy ez megvalósuljon.

Napoleon Hill szerint az emberek 98%-a mindenféle terv nélkül éli le az életét. És mindössze az emberek 2%-a mondható sikeresnek ebben az életben. Az a két százalék, aki tudja, mit akar elérni.

A maradék 98% hibáztatja a kormányt, a körülményeket, a sorsát, a szomszédot és a munkaadóját. Seneca mondta, hogy akinek fogalma sincs, merre akar hajózni, annak egyetlen szél sem lesz megfelelő. Te tudod, hová akarsz eljutni?

Mivel nekem sem volt semmi tervem, elkezdtem gondolkodni, mit is akarok tulajdonképpen csinálni ebben az életben, mert így életem végéig fogok csapódni munkahelyről-munkahelyre, úgy, hogy egész életemben nem lesz belőlem senki.

Az jött mindig a szívemre, hogy pénzügyekkel szeretnék foglalkozni. Akkoriban annyit értettem a pénzügyekhez, mint ló a hátúszáshoz. Azt sem tudtam, mi az a hozam, kötvény, meg részvény. Egy dolgot tudtam csak: ezt akarom csinálni.

A leghalványabb fogalmam sem volt, hogy hol lássak hozzá a dologhoz, ezért elmentem egy életbiztosítóhoz ügynöknek. Ott gyorsan rájöttem, hogy ezt a szakmát sem lehet tudás nélkül űzni, hiába tevékenykedik így az ügynökök 99%-a.

Tehát tanulnom kell, amiről már a Biblia is megmondta, hogy fáradságos dolog. Arról már nem beszélt, de méregdrága is egyben. Úgyhogy el kellett döntenem, hogy kifogásokat keresek, hogy miért nem tudom kifizetni ezeket az iskolákat, miért nincs rá időm munka mellett, vagy a megoldásra koncentrálok, a “miért nem” helyett a hogyan tudom kifizetni kérdést teszem fel és válaszolom meg.

És bizony, munka, család és egy baba mellett voltam kénytelen tanulni. Minden hétvégémet az iskolákban töltöttem hosszú éveken át, a legtöbb szabadságom a vizsgákra ment el és a legtöbb szabadidőm a tanulásra.

Úgyhogy ne mondd, hogy nem lehet megcsinálni, mert ha nekem is sikerült, neked is fog. Ha nem akarsz életed végéig egy bármikor pótolható, filléres csavar lenni egy gépezetben, akkor értékesebb alkatrésszé kell átalakítanod magadat, akit hálóval vadásznak a munkaadók. Ehhez néha elég egy új kurrens szakma, vagy egy-két nyelv magabiztos ismerete.

Nehéz? Igen. Lemondást igényel? Igen. Hajlandó vagy kifizetni ezt az árat, vagy maradsz a panaszkodásnál? Nos, ez már a te döntésed lesz.

Munka mellett két diplomát szereztem és három pénzügyi szakvizsgát pár év alatt. Ezért nem tudom elfogadni azt, amikor valaki ezt lehetetlennek mondja.

Nem tartod magad értelmiségi embernek? Akkor is érdemes a szakmádban tovább képezni magad, legyél bár autószerelő, vagy asztalos. A szakértelem mindig utat nyit a sikerhez.

Ahogyan a hozzáállás is. Van egy ápoló ismerősöm, gyakorlatilag képzettség nélkül, nettó 90 ezres fizetéssel. És tudod mit, ő úgy gondolja, hogy eleve ápolónak született és szívvel-lélekkel csinálja, kedves és segítőkész a betegekhez, szívességeket csinál nekik, kimegy a boltba bevásárolni szabadidejében és a többi. Semmi pénzzel nem tudnád elcsábítani a munkájától. A kedves és segítőkész hozzáállást a  betegek is észreveszik. Tudod, mennyi jattot kap egy hónapban? Azt mondta, ritkán keres havonta 250 ezernél kevesebbet! Egy “tanulatlan” ápoló! Mindössze a hozzáállás kérdése az egész.

Bár folytatnám még, de elég hosszú bejegyzés lett már így is, ezért itt most félbehagyom.

Utoljára néhány kérdés, kedves Olvasóm: mit csináltál az elmúlt két évben, hogy a sanyarú sorsod megváltozzon? Milyen tervet alkottál a változásra? Mit vittél véghez ezekből eddig? Mit tettél azért, hogy ne egy rossz értelemben vett átlagember legyél csak? Hány szakkönyvet olvastál idén? Hány új angol szót tanultál meg? Utazás közben csak bambulsz a buszon, tuc-tuc zenét hallgatsz, vagy tanulsz valami értelmeset? Az estéid mivel telnek? Öt óra tévézéssel, vagy képzed magad, hogy jól fizetett, megbecsült ember legyél?

Legközelebb itt folytatjuk.

Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Share

215 hozzászólás

  • mesterséges unintelligencia
    Nem a Himnusz depressziós, hanem azok, akik éneklik. 🙂 Ahogy egyre depressziósabbak leszünk, egyre lassabban énekeljük.

    “Erkel Ferenc zenéje pedig valójában lendületes kellene, hogy legyen, hiszen az eredeti kotta szerint a dallam a verbunkosra épül. (…) Azt a zenetörténész is megerősíti, hogy verbunkos alapokkal bír a Himnusz, s a II. világháború környékén még kicsit gyorsabban játszották.”
    vasarnapihirek.hu/izles/zene_himnusz_irodalom_iro

  • Nemzetünk története és népdalvilága hihetetlen dús és hatalmas kincsünk. Egyszer kérdezz meg egy több nemzet népdalkincsét kutató embert hogy mennyi népdala és népmeséje van pl egy németnek vagy egy osztráknak. Aztán kérdezd meg nekünk mennyi van. Amúgy ezt a neten fel lehet túrni.
    De kérlek bocsáss meg ha nem én foglak saját nemzeted értékeiről felvilágosítani, mert akkor az ember úgyis azt mondja hogy magyarkodás és szélsőjobb és bugylibicska pürküttel és egyéb… Aki nem hiszi járjon utána 😀

    Nemzetünknek (a reformátusokat kivéve, a reformáció óta) a zsoltárok könyve nem jellegzetesen néplélektanba beépülő eleme a bibliának. Sőt ha megnézed a népmeséinket a népdalainkat nagyon nagy hányada újszövetségi elemeket tartalmaz. Például az ingyenkegyelem rengetegszer megjelenik a fent említett népi kultúrát leíró elemekben.

  • Állandóan elfelejtem ezt az add össze ellenőrző izét beírni… 😀

    A német himnusz azon versszakai nem hiába vannak betiltva.

    A gyorsabb himnuszt meghallgatnám szívesen, és igen szerintem sem ezeket kell megváltoztani ahhoz hogy a letargiából kilépjünk. De ez nagyon messzire vezetne és ehhez egy-két jó korsó sör vagy finom fröccsök kellenének és egy nyugodt hely ahol ezt megbeszélhetnénk. 😉 😀

  • mesterséges unintelligencia
    Himnuszügyben azért külföldön sem csupa “bódottág” ám az élet.
    A német himnuszból csak a 3. versszakot illik énekelni. Az osztrákot át kellett írni gender-semlegesre, hogy a honleányokat is végre megemlítsék benne.

    A franciával néha még maguknak a franciáknak is bajuk van és előfordul, hogy egynémely labdarúgó nem hajlandó elénekli.
    “Is the French national anthem ‘racist’?”
    bbc.com/news/blogs-trending-27444750

    dailymail.co.uk/sport/football/article-2295843/Karim-Benzema-targeted-National-Front-refusal-sing-Le-Marseillaise.html

  • Kiszamolo
    Azért a német himnusz egy picikét érthető, miután felégették az egész világot a Németország mindenek felett jelige mentén. Azon csodálkozom, miért nem kukázták ki az egészet.
  • mesterséges unintelligencia
    Az ilyenfajta recycling az oroszoknál is megvan, akik a szovjet himnusz dallamára énekelnek más (új) szöveget.
  • Lackó
    Pokoli jó írás ez (is). Főleg a tervezés része tetszett. Csak így lehetünk sikeresek. Én tudom. Egy teljesen átlagos családba születtem, mindenünk megvolt, de semmi jómód. Gimis éveim alatt diákmunkásként döntöttem el hogy ez nekem nem elég. Egyik napról a másikra élni úgy hogy az ember beleszakad a munkába? Ennél többet akarok. De hogy érjem el? Egy a lényeg. Mindig a legjobbnak kell lenni. Bármit is csinálsz. Engem a hegesztés vonzott, így azzal kezdtem el foglalkozni. Tudtam hogy mit akarok elérni, tudtam hogy mi kell hozzá. Sorra pipáltam ki a pontokat és mindig fejlesztettem magam. Most 22 évesen havi 2000€ a nettó keresetem, szép tartalékkal, adósság nélkül. De nem elégszem meg ennyivel. Az a legnagyobb hiba ha az ember megelégszik a helyzetével. Mindig fejlődni kell, törekedni a jobbra. Mindegy mit csinálunk, tudjuk hogy mit akarunk benne elérni, és tegyünk meg érte mindent!
  • Romz
    Nagyon jó cikk, majd próbáld meg kedves szerző egy jó kemény crohn betegséggel, ADHD-vel és OCD-vel is elérni ugyan ezt a teljesítményt, írd le és megkoronázlak. 🙂 Ja, persze az adhd és ocd már kisgyerek kor óta megvan, nem foglalkoznak vele, le is szarják, a crohn meg 14 évesen… próbáld ki és majd akkor írják okosságokat nagy általánosságban. 😉

    (Próbálj meg úgy tanulni, hogy nem tudsz tanulni, mert 1 percnél tovább nem tudsz koncentrálni semmire sem ami nem érdekel… és a suliban az anyagok 80%-a az fölösleges sallang…
    Próbálj meg úgy elhelyezkedni egy melóhelyen, hogy 2 havonta fixen kell egy szabadnap, mert be kell menni a kórházba kezelésre, illetve random kell még jópár nap évente mert vizsgálatokra kell menni… az, hogy egy szabadnapod sem marad ezek miatt egész évben, az csak mellékes dolog… mondanom sem kell, hogy a cégek nem respektálják ezt…)

    Hajrá!

  • Cse
    Ez (is) egy jól sikerült cikk. (Bár már olvastam, újra és újra feltölt mikor megtalálom.) Nagyon szeretem ezt a blogot. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a munkába állásom után kb. fél évvel botlottam bele, egészen véletlenül. Az idősebb generációból (pláne ha pénzügyileg tudatos) sokan összetették volna a kezüket, ha fiatal korukban ilyet olvashattak volna.
    Csak annyit akartam mondani, hogy köszönjük Miklós.
  • szocske
    többször kellene lezárnod a hozzászólásokat egy-egy régi cikkre hivatkozással, akkor sokan olyanok is elolvasnák a régieket, akik akkor még nem voltak olvasók 🙂
  • QTT
    Igaz régi poszt, de az esetlegesen idetévedőknek én is leírom a történetemet, ahogy előttem már többen megtették, hátha ezen történetek segítenek a változtatásban.

    Szóval 6 évig egy viszonylag keveset fizető, de nagyon nyugodt és nem a monoton H-P 8-16 óráig tartó munkahelyen dolgoztam egy természetvédelmi terület közepén. Jó hely volt, de az anyagiak miatt nem tudtunk fejlődni, lényegében pont megéltünk. Többször terveztem a váltást, de féltem. Aztán a sors elhozta a váltást, mert a hely megszűnt, de választhattam, hogy cégen belül egy másik helyen folytatom irodai munkában némileg több fizetésért, vagy elbocsátanak és megyek amerre látok. A baj csak az volt, hogy ez az irodás hely 450 km-re volt egy olyan városban, ahol sosem jártam. Eldöntöttem, hogy nem a munkanélküliségbe süllyedek, hanem költözünk. Sokan huhogtak, hogy hát ők biztosan nem mennének ilyen messzire. Folyt…

  • QTT
    Folyt:
    Szóval elköltöztünk a számunkra teljesen ismeretlen és érdektelen helyre. Féltünk, hogy hogyan alakul, a munkám is teljesen más típusú (feleségem ugyanazt a munkát végzi, mint otthon), de a “mertünk” lépni. Ennek köszönhetően magasabb bérrel kezdtem, több előrelépési lehetőség volt, aminek köszönhetően a havi bevételünk 3 év alatt kb 3.5x magasabb lett. Persze mikor néha hazamegyünk, akkor vannak akik mondják, hogy “nektek könnyű”, amikor meg mentünk akkor azt mondták, hogy áá ne menjetek, nehéz lesz. Folyt….
  • QTT
    Folyt:
    Most egyébként megint egy váltás előtt állok, amihez a bátorságom is megjött. Itt elsősorban nem is az anyagiak vezérelnek, hanem az, hogy fizetéstől függetlenül nem szeretem a jelenlegi munkámat. Igazából sosem szerettem és mindig kamionos akartam lenni. Bér szempontjából nem előrelépés, mert magyar cégnél kb annyit kereshetek, mint jelenleg, csak azzal a különbséggel, hogy itt heti 40 órában, ott meg 3-4 hét távollét, 1 hét itthonlét formájában, ami ha úgy vesszük nem kicsit több munka.
    Viszont egyrészt nem célom a gyakorlat megszerzését követően magyar cégnél maradni, másrészt jelenleg a heti 40 óra minden percéről úgy érzem, hogy megöli a lelkem, míg a másik területre nem a klasszikus munkaként tekintek, mivel szeretem. (persze a távollét nem jó dolog).
    Szóval egyszer bejött a váltás, remélem újra be fog.
  • biztiboy

    Bocsáss meg, de vannak ilyen munkahelyek, és még csak távmunkásnak sem kell lenni. Pl. biztonsági őr. Az esetek 80%ában rengeteg szabadidővel… Klasszikus 24-48… Olyan csere-berék mennek némely helyeken minden hónapban, hogy csak na… Van ismerősöm, aki azért szereti, mert 1 napot nem megy dolgozni és mindjárt van 5 nap szabadsága… De ilyen a tűzoltóság is. (ott is majd minden embernek van egy második szakmája amit űz és plusz bevétele van belőle…)

    “Próbálj meg úgy tanulni, hogy nem tudsz tanulni, mert 1 percnél tovább nem tudsz koncentrálni semmire sem ami nem érdekel…”

    Itt a lényeg az írásodban. A legnagyobb tisztelettel… Mit gondolsz, akik a blog írói-olvasói, mind azt csinálják, amit szeretnek? Épp az akarat/Áldás diadala mindegyik hsz. Nekem ha sokszor nem tetszik/nem akarom mindig eszembe jut, hogy Istennek tedd. Most épp 350h bizt.őr+50h”zaklatás”+80h fizikai/hó.

  • biztiboy
    Folyt.
    Az Életrevalók c. filmet láttad? Ott milyen a főhős élete… Számtalan betegséget feldolgoztak már filmen, amiből/amikből lehet erőt meríteni. Közöttünk is járnak nagyon-nagyon sokan, ilyen-olyan nyavajával, betegségekkel, sokszor gyógyíthtatlanul. Másik példa Nic Vuicic, de említhetném a Down kórosokat is, aiknek külön egyesületük, stb. van. Nekik könnyű megtanulni 1-1 darabot, amit megtanulnak és fellépnek vele? Hoppárézimi? Mond valamit? Én olvastam, rengeteget tanultam belőle… A Nyugatinál árulta a saját könyvét…
    (bocsánat a kissé talán túl nyers megfogalmazásért…)
    Végső soron, azt csak Te tudhatod, hogy mi az, ami érdekel, mi az, amiért hajlandó is vagy tenni valamit, hogy ne az legyen, hogy ami nem érdekel, arra nem tudsz figyelni koncentrálni. (mellesleg ez az emberek 99,98%ánál így van, ami nem érdekel, azt nehéz megtanulni bárkinek/minden embernek…)