Ha nem szeretsz adózni, egy külföldi cég a megoldás
Előkerült a hozzászólásokban, hogy csak a hülyék adóznak, az okosok csinálnak egy céget Dubajban vagy valami hasonló másik helyen és örökre megszabadultak az adózástól. Bár itthon élnek és innen irányítják a céget, de a dubaji cégen keresztül számláznak, nem vesznek fel osztalékot, mert mindent a céges bankkártyával vásárolnak, így aztán egy fillér adót sem kell fizetniük.
A dolog messze nem ilyen egyszerű, csak sok gátlástalan cég, amelyik külföldi cégalapítással foglalkozik, elhiteti az emberekkel, hogy ez így működik. Aztán jön a meglepetés, amikor a NAV megkérdezi, hogy miért is külföldi cégen keresztül bonyolítod az üzleteidet, miért nem létesítettél magyar telephelyet, ha a cégvezetés itthonról valósul meg, aztán nem akarja elhinni, hogy a cég szoftvereit a Máltán két órába bejelentett pincérfiú értékesíti egész Európa-szerte, él a gyanúval, hogy semmi valódi munkavégzés nem folyik Dubajban vagy dubaji központtal és így tovább.
Természetesen lehet külföldi céget alapítani és lehet külföldi cégen keresztül termékeket vagy szolgáltatásokat forgalmazni, csak tudni kell válaszolni arra, hogy miért így csinálod. (A garantáltan rossz válasz, hogy azért van külföldi céged, mert kevesebb adót akartál fizetni. Ha ennél jobb indokod nincs, amit meg is tudsz védeni, akkor pórul jártál.)
S igen, lehet helye egy külföldi adótervezésnek, amit teljesen védhető is, csak a legtöbbször messze nem olyan egyszerű, mint ahogy sokakkal elhitetik.
Már többször voltam a Crystal Worldwide-nál ügyfelekkel, a legtöbbször az volt a válaszuk, hogy ez így nem fog működni és/vagy egyszerűen nem éri meg. Más, hasonló cégnél egyből rá akarták beszélni az ügyfelet egy külföldi cég alapítására, pedig még én is tudtam, hogy egy ellenőrzésnél nem fog megállni a dolog.
Megkértem őket, hogy írjanak egy rövid cikket arról, hogy milyen buktatói lehetnek a külföldi cégek használatának az adóelkerülésben.
Következzen az ő írásuk:
Gyakran lehet hallani az Egyesült Arab Emírségekben (vagy magyarosan csak simán Dubajban) létrehozott cégeknek az adóelőnyeiről, de sajnos egyre sűrűbben lehet találkozni ezeknek a “túltolásával” is.
Ebben az összefoglalóban összegyűjtöttük, hogy melyek azok a területek, amelyeket előszeretettel hagynak figyelmen kívül kiugró lelkesedésükben a vállalkozók, midőn megpillantják a felhőkarcolókat a sivatag közepén.
Indítsuk a toronyház alagsorából felfedező utunkat!
Kissé elvont, de mégis fontos adózási alapelv, hogy a dubaji cégépítésnek és a hozzá kapcsolódó ügyleteknek nem lehet a fő célja az adóelőny elérése. Ha mégis így történik, akkor átminősíthetik a tranzakciókat, bármilyen címkét is tettünk rájuk.
Ilyenkor jön az adóhatóság részéről az ún. valós tartalom szerinti minősítés és az adóhiány megállapítása. Az adóelőnyt, mint fő célt természetesen nehéz bizonyítani bármilyen hatóságnak, de nem lehetetlen. Sőt, ha valaki még ki is tapétázza ezzel a felhőkarcoló pincéjét, akkor könnyen ottmaradhat a stabilnak hitt épület romjai alatt.
Menjünk tovább a földszintre!
Dubajban (még) nincsen társasági adó, valamint a személyi jövedelemadóval sem kell számolni. Szükséges, de nem elégséges körülmény a dubaji cég adómentességéhez, hogy a vállalkozás ott legyen bejegyezve. Elkülönül azonban, hogy a vállalkozás cégjogi értelemben hol van bejegyezve, és az, hogy adózási értelemben magyar társaságnak minősül-e az üzletvezetés helye alapján. A tényleges üzletvezetés helyének figyelembevételével a hatóságok azt nézik, honnan végzi a tevékenységét az adott cég. Ha túlnyomórészt hazánkban tevékenykedik az ügyvezető, miközben külföldi céget vezet, akkor joggal várható el az érintett társaságtól, hogy Magyarországon adózzon.
Amennyiben a jövedelemszerző tevékenységet itthon végezte, másodlagos, hogy a vállalat egyébként külföldön van bejegyezve, mert az ügyvezetés itt valósult meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy automatikusan magyar adózóvá válik egy dubaji cég, ha magyar az ügyvezetője. Számít az is, hogy mi a cég tevékenysége, hiszen nem minden tevékenységet kell folyamatosan vagy egy helyszínen végezni, ráadásul nem minden vállalkozás igényel munkavállalókat és nagy irodát. Ugyanakkor az egyáltalán nem mutat jól, ha egy dubaji cégnek magyar ügyvezetője van miközben főként magyar vállalkozásoknak nyújt „mindenféle szolgáltatásokat is”. Adja magát a kérdés: Miért dubaji és miért nem magyar céget hoztak erre a célra létre…?
Az előző pontban szereplő levezetés alapján az adóelőny sajnos elég rossz válasz erre a kérdésre.
Most pedig szálljunk be a liftbe és nézzük meg a legfelső emeleteket! Álljunk meg a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények szintjén!
A dubaji cég által magyar adózóknak teljesített különféle kifizetéseket a Magyarországgal kötött adóegyezmény alapján kell osztályozni. Itt előfordulnak olyan esetek is, amikor Magyarország mentesít egyes kifizetéseket az adózás alól. (Itt érdemes megjegyezni, hogy létezik még nagyon sok másik adóegyezménye Magyarországnak, amely ugyanígy rendelkezik, tehát emiatt még nem kell Dubaj és Magyarország relációjában összeesküvés elméleteket gyártani.)
Ami a lényeg, hogy nem lehet bármilyen kifizetést ebbe a kategóriába belepréselni. Kiemelkedő fontossággal bír ilyenkor, hogy milyen szerződések, nyilatkozatok, igazolások és céges iratok állnak rendelkezésre a kifizetés kedvezményezettje és a külföldi társaság között. Ezen dokumentumok és az ügylet egyéb körülményei alapján lehet meghatározni, hogy az adóegyezmény melyik cikke alkalmazandó, illetve fennállnak-e a hazai mentesítés feltételei.
Az egyéb körülmények között sarkalatos kérdés például a kifizetés mértéke is. Ha az adott évben történt kifizetések mértéke korrelál a cég éves bevételének az összegével, akkor ezek könnyen minősíthetők valójában osztaléknak, ha a kifizetés kedvezményezettje és a tulajdonos ugyanaz a magyar személy. Tehát, ha sok más furcsa körülmény mellett túl magas a kifizetés összege a cég bevételéhez képest, akkor az Magyarországon átminősíthető osztaléknak. Az osztalék pedig nem tartozik abba a kategóriába, amelyet az adóegyezmény Magyarországon mentesít az adózás alól, de erről a következő pontban lesz szó.
A kifizetés jellege alapján előfordulhat olyan eset is, amikor inkább munkabérnek minősíthető a rendszeres kifizetés (hiába írtak mást az utaláskor a közlemény rovatba). Az adóegyezmény szerint a munkabér után főszabály szerint Magyarországon kell adózni, ha magyar adózó kapja a munkabért.
A legfelső emeletről lépjünk ki a tetőteraszra!
A magas páratartalom időnként ronthatja a kilátásunkat. Emiatt sokan azt a téves nézetet vallják, hogy ha egy magyar adózónak van egy külföldi társasága, és abból osztalékot vesz ki, akkor itthon már nem kell adózni utána. A dubaji cég által fizetett osztalék Magyarországon lesz adóköteles ugyanúgy, mintha egy magyar cég fizetne osztalékot a tulajdonosának.
Ez alól csak az az eset képez kivételt, amikor magyarból dubaji adózóvá válik a cég tulajdonosa. Ehhez azonban valóban ki kell költözni. Manapság viszont nem egy bonyolult feladat utánajárni annak, hogy tényleg Dubajban él-e az „hajdani” magyar adózó.
A bemutatott eseteknek nem feltétlenül lesznek egyenes következményei a fent leírt átminősítések. Azonban, ha az ügylet összes körülményei alapján megállapítható, hogy valaki főként azért teljesít kifizetéseket egy külföldi cégből, hogy adóelőnyt érjen el, akkor ne lepődjön meg, ha egy alapos statikai vizsgálat során azt állapítják meg, hogy életveszélyes a felhőkarcoló, amiben tartózkodik. Ráadásul könnyen beindíthatja a rezgéshullámokat, ha valaki könnyelműen kezeli az irányadó adózási szabályokat.
Ha már adózás és Dubaj, akkor nem árt ugyanitt megemlíteni, hogy tavaly év végén elfogadtak egy rendeletet, amely bevezeti a társasági adót. Főszabály szerint csak a Mainland cégeknek kell majd 9% társasági adót fizetniük 375 ezer AED éves eredmény felett. A Free Zone cégeknek nem kell továbbra sem társasági adót fizetniük, amennyiben nem helyi vevőktől származik a bevételük. Itt még várható további, pontosító szabály. Ennek ellenére a Free Zone cégeknek is be kell majd jelentkezniük az adóhatóságnál és évente adóbevallást benyújtaniuk, még akkor is, ha nem kell adót fizetniük.
Majd áruld már el légyszi, hogy hol szoktál parkolni az autóddal! Van egy csomó felesleges festékem….
Ez a “nettó adócsalás” elég erős. A törvények, beleértve a kettős adóztatásról szólókat is, meghatározzák, mi keletkeztet telephelyet adóilletőség szempontjából, és mi nem. (Bár még az OECD egyezmények sem határozzák meg pontosan, mi számít pl. kiegészítő tevékenységnek a főtevékenység mellett.) Fordítva: Számtalan külföldi tulajdonosú magyarországi cég van, melynek ügyvezetése 100%-ban külföldi és ott is él, Tao-t és Hipát mégis itt fizetnek 100%-ban, nem pedig megosztva. (Erre szolgálnak az országok közötti egyezmények.) Ez nem adócsalás.
Ahogy az sem, hogy a Kiszámoló Egyesület nem fizet Tao-t, sem Hipát! (Ahogy nézem, nincs vállalkozási bevétele, csak alaptevékenységből származó, így még Tao bevallást sem ad be, csak egy TAONY nyomtatványt.)
Ahogy Katásként pl. havi 50Eft adót fizetsz be. Miben más, ha valaki meg Dubai-ban nem fizet ugyanígy adót?
Kevered a szezont a fazonnal. A Magyarországon kifizetett TÁRSASÁGI ADÓ és a cég tulajdonosának otthon fizetendő OSZTALÉK UTÁNI ADÓ két teljesen más dolog.
Ahogy elmondták már páran, pl. nem vesznek ki osztalékot (vagy máshogy) a Dubai cégből, hol a nettó adócsalás? A katás vállalkozónak nincs SZJA és SzocHo fizetési kötelezettsége a vállalkozói kivét után sem, ez nem adócsalás? Csak ha Dubai-ban vagy máshol használ ki hasonló törvényeket?
Ne keverjük már az adócsalást az adóoptimalizálással. A probléma inkább ott van, hogy az adóztatásban kivételeket szabnak, miért fizessen a Kft tulajdonosa osztalékadót, Tao-t… ha másnak nem kell?
Érteni kell hozzá, de ez nem adócsalás. (Az jogszabályba ütköző ügyleteknél valósul meg.)
Ne keverd már ide lécci a katásokat, hogy azok sem fizetnek osztalékadót. Ha tényleg könyvelő vagy, akkor tudod, hogy mekkora marhaságot mondtál.
Nagyon jól tudod, hogy ha valaki magyar adóilletőségű, akkor a cégeiből származó jövedelem adóköteles.
Az, hogy nem vesz fel osztalékot hivatalosan, hanem fű alatt veri el a pénzt, attól az még nem lesz legális.
Semmi baj az adóoptimalizálással.
Valaki költözzön ki Máltára vagy Dubaiba és élvezze az alacsonyabb adót.
De ne dolgozzon itthonról és költse adózás nélkül a cége jövedelmét.
Legyen cége Svájcban, de ne a magyar bevételét könyvelje oda.
Mert ezek adócsalások és nem adóoptimalizálások.
Pakolja össze a családot és költözzenek külföldre. Az adóoptimalizálás.
Azt hazudni, hogy külföldön dolgozik és nem is vesz fel egy fillért se a cégéből, az adócsalás.
A lopás nem akkor lesz lopás, amikor elkapnak és a bíróság rád is tudja bizonyítani a lopás.
A lopás akkor lopás, amikor elköveted. Akár elkapnak, akár nem.
Miklósnak soha az életben nem fogod tudni megmagyarázni. Ha szerinte adócsalás, akkor az, és kész. Még egyszer sem volt példa arra, hogy elismerte volna, ha tévedett. Semmilyen témában.
Jól van. Te is nagyon jól tudod, hogy amit csinálsz, az micsoda, de te soha nem fogod elismerni, hogy adóelkerülés az egész.
Nyilván mindent kizárólag a dubai kamualkalmazottak csinálnak, te egy fűszálat sem teszel keresztbe soha, csak évente egy napot, amikor éppen Dubaiban vagy.
Nyilván hivatalosan felveszed a cégedből a profitot és nem feketén költöd a céges kártyával a pénzt.
Nyilván a NAV mondta, hogy ez így van jól.
Nagyon vigyázz, hogy milyen szavakat használsz, mert a rágalmazás jogi kategória.
Mégis milyen alapon veszed magadnak a bátorságot, hogy az alkalmazottaimat kamualkalmazottaknak hivd?
Konkrétan leírtam korábban, hogy évente mennyi időt töltök Dubaiban, és mit csinálok ott. Ezt teljes mértékben ignorálva, továbbra is csalónak állítasz be.
Azt állítod, hogy hazudok a NAV állásfoglalásával kapcsolatban, pedig életedben még csak nem is beszéltél velem egyetlen szót sem.
Nem gondolod, hogy enyhén szólva túllősz a célon? Csak azért, mert ez itt a te blogod? Nem kellene egy kicsit gondolkodnod időnként?
Nyilván nem mered kitenni ezt a kommentet, de azért leírtam. Ha megtartod magadnak, az a legbeszédesebb reakció, amit adhatsz.
TE MAGAD ÍRTAD, hogy nem veszel fel osztalékot, hanem a céges kártyát használod a saját költségeidre, azt hazudva, hogy azok céges költések.
Idéznélek szó szerint:
“Nem veszek ki osztalékot a cégből. Mivel nincs könyvelési kötelezettség, a cég számláján lévő pénzt a céges bankkártyával arra költöm, amire akarom.
Fizethetek vele a Tescoban, befizethetem vele a rezsit, vehetek fel kp-t automatából, vehetek vele autót, nem számít.”
Itt leírod, hogy adócsalást követsz el, úgy vered el a cég pénzét a magyar Tescoban, hogy elfelejtettél utána adózni.
Úgy veszel autót, hogy azt állítod, a dubai cég használja és még a magyar rezsidet is adózatlan pénzből fizeted.
Nem én rágalmazlak, hanem te saját magadat.
Tehát első kérdés: fizettél már valaha osztalékadót az a pénz után, amit sajátodként elköltöttél? Mert ha nem, akkor az bizony kőkemény adócsalás. Az is az, ha egy személyes kiadást cégesnek állítasz be.
Második kérdés:
Valóban soha, egyetlen percet sem foglalkozol a cég ügyeivel, amikor nem Dubaiban tartózkodsz? Mert ha igen, akkor bizony telephelyet kell létesítened idehaza és adóznod kell.
Valóban mindent a dubai alkalmazottak végeznek a te segítséged nélkül?
Hány órában vannak bejelentve és csak nálad dolgoznak-e, vagy 15 másik cégben is?
S ha te kiköltöztél fizikailag is Dubaiba vagy Máltán élsz a dubai céged bevételéből, akkor minden rendben, semmi adózási kötelezettséged nincs itthon. (Bár Máltán akkor is adóznod kellene abból a pénzből, amit bevittél oda.)
Akkor egy szót sem szóltam.
Még egyszer és utoljára: a tevékenységem 100%-ban legális, még akkor is, ha a te agyad ezt nem képes felfogni. Osztalékon kívül is vannak szabályos módjai annak, hogy pénzt vegyek ki egy Dubaiban működő cégből. A céges bankkártya magyarországi (vagy bárhol máshol) történő használata szintén semnilyen szabályt nem sért bizonyos körülmények és feltételek között.
Valóban nem foglalkozom a céges ügyekkel, csak amikor Dubaiban vagyok. Egyrészt olyan a rendszer, hogy nincs erre szükség. Másrészt pedig nem vagyok hülye, pontosan tudom, hogy ez egy fontos feltétele a státuszom megmaradásának adózási szempontból. Be kell tartanom.
Az alkalmazottaim teljes munkaidőben dolgoznak, napi 10 órát töltenek az irodában. 14 honlapot üzemeltetek egyszerre, nem unatkoznak. A másodállást nem tiltottam meg nekik, de nem tudok róla, hogy lenne. Mondjuk nem is kötelesek erről beszámolni.
Mondanám, hogy szívesen tartok továbbképzést a Crystal Worldwide-os cimboráidnak, de miért is tenném?
Te tenyleg nem erted hogy ez adocsalas?
Egy nav allasfoglalast kerj errol es nem lesz vita
Ha visszaolvastál (volna), láttad (volna), hogy írásos állásfoglalásom van a NAV-tól, hogy rendezett a státuszom, és nem állapítottak meg adófizetési kötelezettséget. Ezt adóellenőrzés után állították ki pár éve, azóta is volt már ellenőrzésem, és a helyzet változatlan.
Imádom, hogy tele van ez a blog is beszűkült, hitetlen, kákán is csomót kereső emberekkel. Annyira nehéz elképzelni, hogy valami akkor is működik, ha te nem tudsz róla?
rossz az adófelhasználási morál
ördögi kör
Én hiszek neked és sokat segítene a “továbbképzésed”.
Írj, kérlek a JanosTovabbkepzes gmail-es email címre.
Nagyon köszönöm.
Gábor
Vannak emberek, akik nem látnak túl saját korlátaikon. Szíve joga és korlátoltság kérdése. Aki tudja, hogy hol a határ, az tudja, h van valami azon is túl.
Mindig egyszerübb nyavalyogni a korlátok miatt, mit tenni ellene. Egyszerübb irigykedni, leszólni a másikat, mint elvek és döntések alapján jobbá tenni az életünk.
Ui: Megvannak a legális eszközök, csak ismerni kell a jogot, ami messze nem az igazság. Ennyi.