Heti hírösszefoglaló:
Most sem történt semmi nagy horderejű dolog a piacon, még tart a július.
A S&P 500-as amerikai tőzsdeindex tovább erősödött, az arany ára közel két hónap alatt kétszáz dollárral emelkedett unciánként, újra elérte a 2011-es csúcsértékét.
Mivel a cégek bevétele és profitja esett, a részvényeik ára viszont nem, így az index átlagos P/E értéke 30-ra emelkedett, utoljára ilyen magas 2000-ben és 1929-ben volt ez az érték.
A tízéves amerikai állampapír éves kamata 0,63%-ra zuhant, ahogy a jelzálogok kamata is újabb mélypontra értek. Ez és az a tény, hogy az emberek hónapokra be voltak zárva egy lakásba, 13 éve nem látott magasságba emelte az új családi házak eladását. Utoljára 2007-ben adtak el ennyi új házat az Egyesült Államokban, hirtelen sokaknak vonzó lett kiköltözni a külvárosba egy kertes házba a lakásokból.
A heti 600 dolláros munkanélküli-segély kiegészítésnek a héten vége, így sokak jövedelme nagyot fog zuhanni. Márciusban még úgy tűnt, hogy július végére már minden rendben lesz, közben jelenleg naponta két és félszer annyi az új fertőzött, mint akkor és a legtöbb déli, nyugati állam újabb lezárásokra vagy szigorításokra készül. Bár a kiegészítő segélynek már vége, még nincs semmi konkrétum, hogy folytatják-e és ha igen, hogyan. Van terv egy utolsó fizetés 70%-ának megfelelő segélyről 20 hétig, illetve egy csökkentett összegű 2-300 dolláros fix kiegészítésről is, de döntés még nincs. Közben a hitelmoratóriumok is lassan kifutnak.
(A heti 600 dolláros bérkiegészítésnek hála 10,5%-kal nőtt az emberek jövedelme áprilisban a rekordméretű munkanélküliség ellenére. Ennek oka, hogy a normál munkanélküli segély kiegészítve a heti 600 dollárral többet ad ki, mint az átlagkereset a legtöbb szövetségi államban.)
Amiről nem sok szó esik a munkanélküliség aránya mellett, hogy a munkavállalók nyolcada kevesebbet keres, mint télen. Négymillió ember ugyanazért a munkáért kap kevesebbet, a többség kevesebb órában van foglalkoztatva. Mások a túlóra lehetőségétől estek el. Az "income crisis" egyesek szerint legalább akkora probléma, mint a "jobless crisis".
A bennfentes részvényvásárlások vagy eladások mindig jól szokták jelezni, hogyan látják a közeljövőt azok, akik a tőzsdei cégek döntéshozói. (Éppen ezért ez egy nyilvános adat, közzé kell tenniük a tőzsdén, ha ők vagy hozzátartozóik vettek vagy eladtak a cégük papírjaiból.)
A júliusi adat 2000 óta a legalacsonyabb értéket vette fel, a vétel-eladás aránya 0,27 lett.
Míg a bankok bennfentesei kiugróan sokat vettek a saját részvényeikből, a skála másik végén a tech cégek vezetői adták el a legtöbb részvényt. (Vagyis a nagyot zakózott banki részvényárak sok bennfentest vásárlásra indít, míg a hatalmasat emelkedő techcégek részvényeit inkább eladják az ott dolgozók.)
Az amerikai előzetes GDP adatok a jövő héten jelennek meg, sokan kíváncsian várják, mekkorát zsugorodott a gazdaság az első negyedéves 5% után.
A német beszerzési menedzser index most először került 50 fölé az elmúlt öt hónapban. (Ötven alatt az üzleti aktivitás és így a gazdaság zsugorodik, felette nő. Az 55,5-ös érték kifejezetten jó az elmúlt hónapok után. A francia index is 57,6 lett. Azonban a versenyszféra tovább csökkentette a munkahelyek számát, ahogy eddig folyamatosan az elmúlt öt hónapban, ez viszont kifejezetten rossz hír.
Sok feltörekvő ország gondba kerül és került: a gazdaság állapota miatt lazítani kellett a monetáris kondíciókon (csökkenteni kellett a kamatokat), ez viszont leértékelte a helyi devizát, emiatt viszont az importon keresztül nőtt az infláció, amit csak a kamatlábak emelésével lehetne csökkenteni s így bezárult a kör. Könnyen lehet, hogy a feltörekvő államok komoly részében jelentősen nőni fog az infláció a következő időben.
Gyanús volt nekem az idei első negyedév, úgy éreztem, nagyon jól jött a gazdaságnak a vírus, volt mire fogni a problémákat. Miközben a legtöbb országban csak utolsó egy vagy két hetet érintette a lezárás, a GDP mégis nagyot esett a világon szinte mindenhol. Az volt az érzésem, hogy járvány nélkül is nagyon csúnya negyedévet láttunk volna, csak így mindenki arra fogta a gazdasági adatokat.
Ezt támasztja alá az alábbi grafikon is, már 2019-ben is nagyot lassult a világkereskedelem. (A grafikon áprilisban véget ér, azóta azért jelentősen nőtt a kereskedelem volumene.)
Sokak meglepetésére a Tesla ebben a negyedévben is nyereséget jelentett, 104 millió dollárt. Ez önmagában nem egy nagy szó, mert igen szerény eredmény egy autógyártól, amelyik önmagában többet ér, mint a Toyota és a VW együtt, amiért mégis fontos, hogy ezzel teljesítette a Tesla az S&P 500 indexbe való bekerülés utolsó feltételét, a nyereséges négy negyedévet, majdnem négyszáz millió dollár profitot ért el egy év alatt.
A profit nem az autógyártásból jött, az még mindig veszteséges, hanem az elektromos autók kvótaeladásaiból. Más autógyárak fizetnek az elektromos kvótáért (regulatory credit), hogy ne fizessenek környezetszennyezési díjat az államnak, mert még mindig olcsóbb ez, mint elektromos autót gyártani ráfizetéssel. Ebből idén meglepően sokat profitált a Tesla, csak az első félévben 782 millió dollár folyt be ilyen címen.
Ez még akkor is rengeteg fél évre, ha jelezték előre, hogy lényegesen több bevételt várnak idén ebből a tételből, mint eddig. Tavaly egész évben valamivel több, mint 500 millió dollár körül volt ez a bevétel és idén sem adtak el több autót. Hacsak Kínában nem ér ennyivel többet a regulatory credit, hiszen míg Európában és az USA-ban csökkentek az eladások, Kínában nőttek az új gyár miatt.
Gonosz shortosok szerint előre eladták a crediteket, hogy sikerüljön a negyedik nyereséges negyedév is, de ez csak az ő spekulációjuk.
Mindegy, ezen rágódjanak azok, akiket érint, a lényeg, hogy hamarosan kiderül, beveszik-e a Teslát a S&P 500-as indexbe.
Igazából tényleg nem történt semmi a héten, továbbra is semmi nem lett rosszabb, semmi nem javult meg.
