Szinte naponta kapok olyan leveleket, ami úgy kezdődik, hogy bár nem értek hozzá, de beszálltam a tőzsdére, olajat vettem, Netflixet vettem és mennyit nyertem rajta két hét alatt, vagy szeretnék venni, mert a kollégám is vett és mennyit nyert rajta, hogy tudok venni határidős olajat?
Ha ezt meg kell kérdezned, akkor könyörgöm, nehogy beszállj a buliba. Nemrég írtam erről, de úgy látszik kevesen olvasták:
A történelem azért van, hogy tanuljunk belőle. Egyrészt minden válság más, azonban valahol minden válság ugyanaz. Ugyanúgy reagálnak az emberek és legtöbbször hasonló a vége is. Ezért gondoltam, hogy írni kellene az összes nagyobb összeomlásról, amit részben már el is kezdtem régebben.
A 2007-2009-es válságot hívták a Nagy Recessziónak. A válság 2007 februárjában kezdődött, a háttere a túlzott hitelezés volt (szinte mindig az). Egyre több hitelfelvevő nem tudta fizetni a lakáshitelét, ezért egyre több ezzel foglalkozó pénzintézet jelentett csődöt. (A legnagyobbak listáját itt találod.) Az amerikai állam a kisebb hitelezőket hagyta tönkremenni, a nagyokat azonban megmentette, mert túl nagyok voltak ahhoz, hogy hagyja őket tönkremenni.
2007-ben már a magánemberek és a cégek is csődbe menekültek, 38 illetve 44%-kal nőttek az esetszámok ezekben a szektorban is 2006-hoz képest.
Akkora volt a baj 2007-ben hogy augusztusban 100 milliárd dolláros összeget juttatott a bankszektornak majd kamatot vágott szeptemberben a jegybank illetve hivatalosan is bejelentették, hogy buborék alakult ki az ingatlanpiacon, elkezdtek esni az ingatlaneladások. Innentől számítják ezt a válságot, ami majdnem 2009 közepéig tartott.
S vajon mit csináltak a befektetők 2007-ben, miután már látszott, hogy nagy a baj és szaporodnak nem csak a csődbe jutott pénzintézetek, de az egyéb cégek is sorra húzzák le a rolót?
Részvényt vettek még drágábban.
Miután úgymond hivatalosan is bejelentették a válságot, még tovább nőttek az árak, 2007 októberében is még emelkedett a részvénypiac, mielőtt elindult volna a komolyabb zuhanás, ami 2009 tavaszára érte el a gödör alját.
Az emberek soha nem akarják elhinni, hogy nagy a baj, illetve tagadják maguk előtt is, amíg lehet. Így talán könnyebb feldolgozni a hírt.
Másrészt a legtöbbször ott áll rengeteg kisbefektető, sok pénzzel a kezében, aki nem mert beszállni az évek óta emelkedő piacra és az első 20%-os esésnél azonnal beugranak, mert azt gondolják, eljött az ő idejük. Azon nem is gondolkodnak, hogy most ott van a piac, ahol volt másfél éve, amikor szintén nem mert beszállni, csak annyi a különbség, hogy akkor csupa jó hír volt a piacon, most pedig csupa vérfagyasztó hír.
Nem baj, most olcsó minden, vásároljunk.
Ezért van gyakran egy felpattanás az első nagy esés után. Ez még soha nem azt jelenti, hogy minden megoldódott, most kell vásárolnod, mert most lehet nagyot szakítani.
Ne azt nézd, hogy olcsóbb-e valami a tőzsdén, nézd azt, hogy miért olcsóbb. Ha biztos vagy benne, hogy mindent értesz és biztos tudod, hogy éppen mit csinálsz, csak akkor vásárolj. (Ettől még lehet, hogy tévedsz, de az nem baj, az benne van a pakliban. Baj az, amikor azt sem tudod, mit miért csinálsz.)
Kollégákra, fórumokon észt osztó fotelhuszárokra, de még a saját mohóságodra se hallgass soha, mert sokkal csúnyábban meg tudod magad égetni, mint azt el tudnád képzelni.
