Hogy vegyem rá a párom, hogy dolgozzon?

Nagyon gyakori probléma a párkapcsolatokban, hogy az egyik fél nem akar dolgozni. A férj két éve otthon van és egész nap csak játszik a számítógépen, vagy a feleség nem akar visszamenni dolgozni, noha a gyerekek már lassan felnőnek.

Ilyenkor húsbavágó kérdés, hogyan lehetne rávenni a másikat, hogy ő is járuljon hozzá a család bevételeihez.

Vannak emberek, akik egyszerűen lusták dolgozni, amíg van, aki eltartja őket. Van, aki álomvilágban él és nem akar elvállalni akármilyen munkát, csak a tökéleteset, miközben nem veszi észre, hogy a tökéletes munkahelyre viszont nem őt fogják választani. (Ez utóbbi viselkedés is gyakran önzésből és lustaságból táplálkozik, miért vállaljak el akármit, jó nekem úgy, ahogy most van, a párom úgy is eltart.) Van, akit a másfél év munkanélküliség depresszióba taszított és már az élettől is elment a kedve, nem hogy a munkahely-kereséstől és már mindenre alkalmatlannak érzi magát. Mivel számtalan oka lehet, amiért a párod nem dolgozik, fontos, hogy először az okát igyekezz megérteni annak, miért nem akar dolgozni.

Egyszerre kell keménynek és kedvesnek lenned, ha szeretnél célt elérni. Ne felejtsd el a két legbölcsebb mondást ezzel kapcsolatban:

– Kritizálni minden bolond tud és minden bolond meg is teszi.

– Egy csepp mézzel több legyet fogsz, mint egy hordó epével.

Az állandó kritizálás és további ítélkezés nem fogja megoldani a problémát, ha eddig sem oldotta meg. Döntsd el, hogy legyőzni akarod, vagy meggyőzni, földig rombolni, vagy felépíteni.

A további harc helyett első lépésként inkább vond be a férjedet vagy feleségedet a családi pénzügyekbe. Kezdjétek el együtt megtervezni a kiadásokat, számba venni a bevételeket, kérd meg, hogy segítsen rendet vágni a számlák között, melyiket mikor kell befizetni és mennyit. Beszéljétek meg, miről kell lemondanotok (nyaralás, hobbi, kikapcsolódás, stb.), mivel kevés a pénz.

A megtakarításokat kezeld evidenciaként, a nyugdíjra vagy a gyerek oktatására félre kell tenni a pénzt és kész. (Sok ingyenélő ebből szeretné magát eltartatni, a jövőt élné fel az ő kényelmes jelene érdekében. Erről szó sem lehet, ezt határozottan szögezd le. Mivel te keresed a pénzt, amit be kell osztani, itt vitának helye nincs.)

Kérd meg, hogy segítsen kitalálni, hogyan tudnátok kijönni a bevételből. (Természetesen a helyes megoldás, hogy ő is hozzájárul a bevételekhez.) Szeretettel, de emlékeztesd arra, hogy mindkét fél kötelessége a kiadásokhoz való hozzájárulás.

Készülj fel a kifogások kezelésére. (“Nem találok a képzettségemnek való munkát”, “Többe kerülne a bébiszitter, mint amennyit én keresnék”, “A gyerek még csak tíz éves, kellek neki, hogy itthon legyek, amikor hazaér az iskolából”, és a többiek.)

(Persze azt is mérd fel, mennyibe fog kerülni, ha például a feleséged újra munkába áll. Az egyik ismerősöm felesége tanítónő, a két gyerek magánovija (mert az államiban nem volt hely) és a buszbérlet többe került volna, mint amit fizetést kapott volna a neje. Ő inkább otthon maradt, mert az volt a legolcsóbb. De ezt csak így zárójelben.)

A feleségnek ígérd meg, hogy te is kiveszed a részed a házimunkából és a gyerekekkel való foglalkozásból, vagy a gyerekek iskolába vagy hazajuttatásából, ha visszamegy dolgozni.

(Az nem járja, kedves férjek, hogy a nő is dolgozzon napi nyolc órát és még egyedül vigye is a hátán az egész családot. Vagy maradjon otthon, esetleg dolgozzon négy órában és adja a háttér-munkát, vagy legyen közös a ház körüli munka is. Szerintem az az ideális, ha a férj keres eleget és a nő csak akkor dolgozik munkahelyen is, ha kedve van hozzá, de most a cikk arról szól, ha szükség van a másik fél keresetére is.)

Bátorítsd az álláskeresését és buzdítsd, hogy igenis elég értékes ahhoz, hogy jó állást kapjon. Segíts neki önéletrajzokat írni, ülj le mellé, hogy most együtt fogtok állásajánlatokat olvasni. De mindez tényleg segítségnek tűnjön, ne leuralásnak vagy számonkérésnek. Ha azt érzi, hogy az akaratod akarod rákényszeríteni, csak azért sem fog változtatni.

Közösen hozzatok egy céldátumot, hogy ha mondjuk mostantól két hónapig nem helyezkedik el, akkor elmegy a legelső McDonald’s-be kiszolgálónak, mert mindegy mennyit keres, az is több, mint a nulla és nagy segítség lesz neki kiszakadni a kanapé öleléséből és újra visszatérni a munka világába.

Ha ezzel sem érsz el célt, kezd el csak a számlák rád eső részét fizetni és ne adj neki egy fillért se semmilyen kiadásaira, hogy döbbenjen rá, hogy nem vagy fejőstehén. Ha közös bankszámlátok van, nyiss egyet magadnak és arra kérd a fizetésed. Ebben az állapotban remélem semmilyen hitelkártyátok nincs, ha mégis volna, gyorsan mondd le.

Keress külső segítséget, ha szükséges. Egy pszichológust vagy járjatok párterápiára. Vannak olyan magatartásbeli rendellenességek, amiket nem csak kezelni, de még felismerni is csak egy szakember tud. Ezek nem fognak maguktól elmúlni, bármennyire is szeretnéd.

Ha minden kötél szakad, a kiéheztetés csodákat tud művelni. Ha elköltözöl a lakásból, vagy őt kirakod és egy fillért sem adsz a fizetésedből, az éhség és a hajléktalanság gyorsan észhez tudja téríteni a legtöbb embert. De ez csak a végső megoldás, könnyen lehet, hogy ezzel a kapcsolatotoknak is vége, amiért lehet, hogy kár lenne. A kapcsolatok sokkal nagyobb értékek, mint amennyire az emberek általában megbecsülik őket. De van, amikor már csak a sokkterápia segít.

Ha te már átéltél ilyet akármelyik félként, írd le a hozzászólásokban, nálatok mi működött, hogyan sikerült megoldani a problémát.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.

Oktatás a pénzügyekről: hat alkalmas tanfolyam csak 25 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

179 hozzászólás

  • PTR

    Többen meséltek arról, hogy nem tudnak mit kezdeni a gyűjtögető hozzátartozókkal. A helyzet az, hogy ilyen helyzetben sajnos nincs sok lehetőség. Ahogy egy alkoholista kezéből sem lehet kivenni a poharat, úgy egy kórosan gyűjtögető esetén sem lehet helyette rendet rakni. Pszichológusok jellemzően a következőket tanácsolják (és ez sok egyéb esetre is érvényes):
    – Jelezni kell felé, hogy joga van ezt tenni, és ettől ő nem rossz ember
    – Húzni kell viszont egy éles határvonalat, hogy meddig vagyunk hajlandók “asszisztálni” az ámokfutásához, vagy ha bajba kerül, akkor milyen feltételekkel segítünk
    – Fel kell ajánlani bármilyen segítséget abban az esetben, ha hajlandó megoldani a problémáját

    Egy kicsit hasonló a helyzet ahhoz, amit Kiszámoló írt a “Hagyd elmenni a falig” cikkében
    A lényeg: nem tudsz más helyett sem élni, sem pedig az ő problémáit megoldani.

  • Kalman

    @Petike Lehet felmentést kérni a “kötelező” óvodáztatás alól. Emellett a helyileg illetékes ovinak kötelező felvennie a gyereket. Úgyhogy a fizetős ovit kétféleképpen is meg lehet úszni.

  • @Kiszamolo

    Nem biztos, hogy rosszul választott aki úgy érzi, csak így alakult.. 🙂

    Ha a másikat választotta volna, valószínűleg akkor is lennének problémák, talán ugyanott tartana most is mindenki, csak épp nem ez lenne a kiváltó ok, hanem más..
    A házasság kompromisszumokról szól.. főleg, ha vannak gyerekek. Nyilván nem kell mindent mindenáron tolerálni, de valószínűleg mindenhol vannak kisebb-nagyobb problémák időnként.

    Régen talán abban volt más, hogy sokkal jobban korlátozva volt az ember, ezáltal az erkölcsei is. 🙂
    Most a konditeremben meg a facebookon gyorsan összemelegszel valakivel, aki fitt, mosolygós és vidám.. de milyen lenne, ha az x. gyereket szüli, vagy már 5 éve mossa a zoknidat? Régen meg tették a dolgukat, a férfiak elmentek egy sörre, a nők meglengették a sodrófát és ment minden szépen a maga útján.. 🙂

  • Toto

    Hurka biztos lehetsz hogy 8 osztállyal nem fognak senkit fönöki “semmitevő” munkára felvenni. Ezt hogy gondoltad??? :’D köszi jó vicc hahaha..

    Történt. Exem nem akart dolgozni. Amikor néha égett a lába alatt a talaj akkor elment de 3 hónapnál többet sose dolgozott kifogás mindig volt. Amikor én dolgoztam terhes lettem még akkor se akart elmenni. Nekem muszáj volt táppénzre menni vedzélyetetett terhesként. Nagyon nehezen ment el rúgdosni kellett. Persze tőlem járta az 1. Hónapot aztán fizukor szüleihez ment haza. Itt dolgozott nem messze tőlünk mégis buszozott még másfél hónapig szülőktől a munkába. Alig néha jött be h kangörcsét csillapítsa,de nem tettem eleget(nem vagyok én lotyó, akit kedve szottyan pattan) aminek részemről az elhidegülés, majd szakítás lett. Azóta nincs gyomorgörcsöm, nem idegeskedem annyit. Hülyék mindig is voltak lesznek! Utána még fenyegettek, pampogtak én hahaha.

  • Aomame

    Amivel nem tudok mit kezdeni, h ismerek embereket, akik harmincakárhány évesen semmit, de tényleg semmit nem csinálnak. Egy baratnőm meg a pasija. Nem vegezték el rendesen el az amugy piacképtelen egyetemet, ahova irreálisan hosszú ideig jártak, érdemben nem képezik magukat, a csaladjaik tartják el őket. Szerényen élnek amúgy, de fel nem fogom, hogy lehet így élni. Nem tart sehova az életük. Persze lehet én vagyok ehhez kispolgár.
    A másik dolog, h szerintem nem kőgazdagok a családok (a barátnőmé tuti nem), ez nem fog életük végéig működni, de ennek realitására nem sikerült rádöbbentenem a barátnőmet, pedig próbáltam. Noszogattam, h tanuljon, nyelvvizsgázzon, dolgozzon, de hasztalan volt minden. Egy ízben keresett állást, de csak úgy ímmel-ámmal.
    A szülők cseszték el persze.
    Egy jó ideje leszarom, nem az én problémám lesz, hogy harmincsok évesen nem tud majd mit írni az önéletrajzába.

  • K

    @Lu@Balalajka
    Az asszony nem all a talajon, le kell huzni.
    Programozo vagyok, mar az elso perctol fogva a karrieremet epitem, 4 ev alatt megduplazta(tta)m a beremet. A mostani menyasszonyom viszont korabban nem gondolta, hogy kozosen huzzuk a szekeret. Hamarabb diplomazott mint en, de nem nyelvvizsgazott le mert . Raadasul az idiota edesanyja fejsimogatassal probalta meggyozni, “nem baj kislanyom, majd leesik az egbol az a nyelvvizsga” tipusu ervekkel, sokkal inkabb megerositve a lanyat abban, hogy nem is olyan nagy baj, ha evekig nem dolgozik a szerzett szakmajaban. Vedono vegzettseggel bolcsodei gondozokent dolgozott szerzodeses munkaviszonyban.
    Asztalra csaptam tobbszor: ha az en szekerem kell, huzod is angyalom, vagy koltozhetsz vissza az anyadhoz, es nezheted a plafont. Sokszor az anyja szeme lattara, pianobol-sirasig. Muszaj volt, mint a foghuzas.

  • jOy

    @Zabalint: az ember nem tud (te sem) egy életre választani. Házasságkötésig/első gyermek születéséig a legtöbb kapcsolat egy felhőtlen mese habbal. Gyereknevelés közben már olyan konfliktusokat kell megoldani, amire párválasztáskor esélyed sincs felkészülni. Ha mégis úgy gondolnád, hogy neked igen, akkor kalkuláld bele a feleséged szüléssel “járó” hormonháztartás-változását. Ez néha átmeneti, ritkán végleges személyiségváltozást okozhat.
    Egy szó, mint száz, az empátia, türelem, tolerancia ilyen helyzetben derül ki, megvan-e az ember párjában.
    (Aki nem ilyen, az más partnerrel ugyanúgy zátonyra fognak futni, hacsak nem fejlődik fejben idővel.)
    És igen, sokan inkább vállalják, hogy együtt nevelik fel a gyerekeket, hogy legalább az ő személyiségük ne torzuljon a válás miatt. A harmonikus gyermekkor előnye-hátránya szülőként válik igazán láthatóvá.

  • Zozo

    Nálunk én dolgozom, párom otthon, sok éve így van.
    Nekem ez gyerekkori ideálom volt, ide akartam eljutni, és lőn.
    Én ennek tudok örülni, és nekem/nekünk ez így tökéletes, semmi szükség rá, hogy dolgozzon.

  • Rita

    Azért azt se felejtsük el,hogy kicsit másként van nőknél és férfiaknál.Egy férfi elmehet a mekibe vagy egy gyárba de egy több gyerekes anya nem igazán…legalábbis az én férjem utazással együtt oda van reggel 7-től este 6-ig.A gyerekeket nekem kell megoldanom.Ebben nem fér bele csak egy fél 8-tól fél 17 közötti munka.Szerencsére találtam,csak a fizetés borzasztó kevés… egy férfi mindig szabadabb még ha gyereke is van,egy nőnek sokkal kötöttebb az élete az ideje ha már szül…

  • ügyvéd

    Érdekes történetek…
    Sosem voltam hasonló helyzetben hálistennek, ezért nem is tudom mit tennék…

  • jurta

    A hüledezőknek: igen, először én sem értettem, de ez a cikk azoknak szól, akik előbb (régen, vszleg fiatalon) választottak társat és csak utána (nemrég) alakítottak ki egy felelős értékrendet.

    Jó lett volna fordítva, de az időben nem tudnak visszamenni, Miklós pedig nekik is próbál segíteni, amennyit lehet (szerintem is mélyebben van a probléma, de elviselhetőbbé lehet tenni).

  • Dani85

    @szocske
    Teljesen igazad van.
    @Tibor
    Én is így látom valahogy, bár még nem voltam ebben a helyzetben, de szerintem nem bírnék napi nyolc órában álláskereséssel foglalkozni. Nyolc óra munka után pedig azért az ember lehet fáradt, hogy aznap már ne csináljon semmit, de részmunkaidőben is lehet dolgozni. Bár, ha van tartalék, akkor lehet inkább kikapcsolódni kéne.
    @Kiszamolo
    Egy olyan válás esetén, ahol válás közben/után mindkét fél képes a gyerekek érdekét nézni, és a gyerekekkel kapcsolatos dolgokat megbeszélni, kompromisszumra jutni ott jobban járnak a gyerekek is mint egy olyan családban ahol a szülők kapcsolata már rég romokban, de csak együtt maradtak, hogy nehogy szó érje a ház elejét.

  • expect

    ” az emberek önzőek és fontosabb, hogy nekik legyen jó, mint a családnak vagy a gyerekeiknek.”
    Ez ebben a formájában ostobaság. Ha azt írtad volna, hogy “nekik legyen JOBB”, akkor simán egyetértenék. De az egy hatalmas marhaság, hogy a családnak (együtt élőkről beszélünk) jó, úgy hogy közben az egyik családtagnak sz*r az élete. Ez egy nagyon divatos prédikáció, jellemzően olyan emberektől, akik vagy életükben nem találkoztak olyan problémákkal, amik miatt mások válnak vagy egyszerűen gyengék meghozni a helyes döntést és válni. Ehelyett mentegetőznek.
    _
    “ha lesz gyereked, majd rájössz, mit jelent egy gyereknek egyszülősként felnőni.”
    Nem, ehhez nem gyerekednek kell lennie, hanem egyszülős gyerekként kell felnőnöd. Ha te nem ilyen voltál, akkor semmit sem tudsz erről. Én pl ilyen voltam és ki merem jelenteni, hogy a gyereknek nem a két szülő megléte, hanem a harmónia a fontos.

  • expect

    Egyébként ez a pátoszos múltidézés is nevetséges. Az emberek régen nem azért nem váltak, mert nem akartak, hanem mert nem volt rá lehetőségük. Így egy rossz kapcsolatnál a házasság intézményén belül építettek falakat JOBB esetben. Rosszabb esetben maradt az érzelmi, anyagi kizsigerelés, fizikai bántalmazás és a különböző addikciókba való menekülés.

  • Györgyi

    Szerintem a legjobb, amit egy nő tehet, ha olyan tudásra (is) tesz szert, amit önállóan is tud kamatoztatni, nem kell munkaadóknál kuncsorognia állásért. Ráadásul így a munkát és a háztartást is könnyebb összeegyeztetni, hiszen maga osztja be az idejét, illetve dönt arról, mennyi megbízást vállal.
    Amúgy véleményem szerint anyagiak tekintetében a legfontosabb egy párkapcsolatban az, hogy a két félnek hasonló elképzelése legyen arról, mennyi az elég, illetve azt mire költik. Másrészt fontos, hogy az ember élvezze a munkáját. Magam körül mindenhol azt látom, hogy ( anyagi helyzettől függetlenül) főleg azok csesztetik a másikat munkával, akik maguk is utálnak munkába járni.

  • Zabalint

    @jOy
    “És igen, sokan inkább vállalják, hogy együtt nevelik fel a gyerekeket, hogy legalább az ő személyiségük ne torzuljon a válás miatt.”

    Inkább torzuljon amiatt, mert állandó a konfliktus…

    Nem mondtam, hogy bárki biztosan előre látna, csak azt, hogy egy normális társadalomban nem ítélik el azokat, akik nem tudják megoldani máshogy, ezért elválnak, akkor sem ha már gyerekeik vannak

  • Daenerys Targaryenová

    Zabalint: “Amúgy ha nincs más, akkor elmegyek a mekibe dolgozni elv az nem működik.”

    Egyrészt azért nem, mert adott esetben lefelé nehezebb váltani, mint fölfelé 🙂 Nálam megtörtént, hogy középvezetői pozíció után nyugira vágytam és jelentkeztem alkalmazotti állásra. Szerintem azt hitték, hogy kétségbeesetten keresgélek bármilyen munka után, bármekkora fizetésért. (Pedig nem is.) Csakhogy egy pár perces telefonos előszűrő interjú során az ilyesmit nem lehet tisztázni.

    Ilyen esetben érdemes nem fel-, hanem letupírozni a CV-t 🙂

  • mitel hentes

    Hogy vegyem rá a párom, hogy dolgozzon?

    Nők: Főzz egy jó kaját, vagy menjetek étterembe, igyatok meg egy üveg bort, és amikor fogékony a beszélgetésre, akkor mond meg a férjednek, hogy egy férfi akkor férfias, ha dolgozik.
    Férfiak: tiltsd meg az asszonynak, hogy dolgozzon. Erre lesz egy kis vita, hogy te aztán nem tilthatod meg neki, és elmegy dolgozni…:)

  • Csilla

    Szerintem sem sok az a 4-500k havonta egy öttagú, kertesházas, 1 kocsis családnak… mi is kb. ennyit költünk (2 közalk. fizu, Bp., belvárosi kerület, 2 gyerek, 1 kocsi, társasház), úgy, hogy minden költséget vezetek, kiszámolós elveket követek a pénzügyekben 🙂 (és főleg: nincs káros szenvedélyünk, nem tartok háztartási alkalmazottakat, nem jár senki magánintézménybe stb.). Hitel, megtakarítás, életbiztosítás is van, de az a 400-on felül értendő. Szóval nem értem, miért lenne ez sok.
    Nőként amúgy sosem engedném, hogy a férjem eltartson. És ha nagyon nagy a gáz, nagyjából egyedül is el bírom tartani harmad-negyedmagunkat.

  • Csilla

    Eltartani engem = mármint úgy, hogy egyébként munkaképes vagyok
    eltartani harmad-negyedmagunkat = pl. azért, mert a férjem tartósan lebetegszik

  • Teddy

    OFF:
    Mindenki!
    Tegnap írtam egy hozzászólást “Újabb fogyasztóbarát lakáshitel” c. 2017.07.26-i Kiszámolós cikkhez.
    Kérem, hogy aki ért a lakáshitelekhez az jó tanáccsal, megoldási javaslatokkal segítsen.
    Előre is köszönöm!
    (Azért írtam ide, mert itt talán többen látjátok!)

  • Eva

    Nalunk en dolgoztam, en vittem a hatamon a haztartast, en keltem a gyerekhez ejszaka mindig, hetvegen sem alhattam tovabb reggel soha.
    Az exferjem mellett igy volt.
    Es meg mellette basztatott hogy meghiztam a szules utan, es csesztetett ha konditerembe mertem menni heti egyszer merthogy egy anyanak a csaladjaval kell lennie delutan es nem tornikazni jarni…
    Besokkaltam es elvaltam.

    Most egyedul nevelem a gyereket, kezdek talpra allni, mert mar felre tudok tenni es nem kell egy masik embert eltartani aki meg arra se volt kepes hogy a tiszta zolnijat eltegye a szekrenyebe a szaritorol amig en dolgozom.

    Ma viszont mar minden nap rend van, beke, es nyugalom 🙂 szerencsere annyit keresek hogy ketten vigan elvagyunk belole, es sikerult megoldani hogy a munkhelyem az ovi es a lakas 2km-n belul van igy szitterre sincs szukseg.

    Erdekes mikor kidobtam, utana egy honapon belul lett munkaja..

  • piccola

    Off: Érdekes, hogy ma már a legtöbb gyereket mindenhová a szülők hurcibálják. A városi élet átka.

  • Kopter Géza

    @Balalajka
    Egyetlen dolgot tehetsz:
    növessz herét

    Azt a férfit, aki hagyja magát kihasználni a következő kapcsolatában sem fogják tisztelni, ugyanúgy ő lesz a csicska.

  • dmry

    @Lu
    Köszi a nyíltságod!
    Engedelmeddel beledumálok, mert azt a legkönnyebb:)

    Szerintem, nem kevés amit a párod letesz az asztalra, csak sokkal nehezebben mérhető. Ha úgy érzed, látod, hogy jó irányban fejlődnek a gyerkőcök akkor meg pláne.
    Lehet, érdemes lenne ebben kibontakoznia, vagy bevonhatnád őt és valamilyen szinten -a fűnyíráson túl- a család apraját is businessbe.
    Viszont, Te így és ilyen tempó mellett fel fogsz borulni, de sanszos, hogy előtte még elkezdesz rossz döntéseket is hozni. Marad egyáltalán energiátok, türelmetek, időtök más megközelítéssel átbeszélni az életviteleteket, vagy kettesben lenni?
    Ugyanakkor 1 millának a fele nem tűnhet el nyom nélkül.Tudat alatt így akarta valamire felhívni a figyelmed?
    Jól értem, hogy az anyós az Ő anyukája és vele van eltartási szerződése(tek)?
    Tudod, hogy programozni szeretnél, de megtagadod magadtól a fejlődés lehetőségét. Miért is?

  • dmry

    @Kerekes
    Le a kalappal előtted és a talpon maradásod, majd a talpon maradásotok előtt!
    Iszonyú kemény lehetett. Ilyenkor fut át rajtam, hogy ehhez képest milyen jelentéktelen dolgoknak tulajdonítok milyen nagy jelentőséget S:)

  • dmry

    @Balalajka
    bocs, de ez úgy jön le, mintha külön dimenzióban élnétek. Mikor és hogyan kezdődhetett? Ki és mit lát a közvetlen környezetében?
    ki kell emelnem Miklós cikkéből egy, szerintem igen fontos részt:
    “Keress külső segítséget, ha szükséges. Egy pszichológust vagy járjatok párterápiára. Vannak olyan magatartásbeli rendellenességek, amiket nem csak kezelni, de még felismerni is csak egy szakember tud. Ezek nem fognak maguktól elmúlni, bármennyire is szeretnéd.”
    persze, kettőn áll a vásár, de egyedül sem esélytelen, mert legalább magadnak adsz egy tapasztalást.

  • Zsófi

    Eddig olvastam a hozzászólásokat, de most vissza térek a munkához nehogy az legyen,hogy nem is dolgozom csak olvasgatok. És még igaz is. Nagyon jók a cikkek. Érdekes egyébként, hogy pl sokak szerint az nem is munka ha a gépnél ülök. Napi 8 órás munka után kb 5-6 órát könyvelek még itthon, de ez már nem számít munkának mert nem kapálás vagy ilyesmi. Csak “papírozok”.

  • Lu

    Köszönöm a sok segítő hozzászólást. Már tudom, hogy sokmindent jól csinálunk a párommal és a gyenge pontokat is jobban látom. Nekem is változnom kell. A páromat elfogadom és igyekszem támogatni, hogy Ő is a helyes irányba tudjon mozdulni.
    A pénzügyeinket is jól kezeljük átgondolva. Bár pont ma merült fel az új kocsi téma, de sikerült jól kezelnem, mert az Ő oldalát is jobban látom hála a hölgy hozzászólóknak. 🙂

  • dmry

    @Zsófi
    Így jár az, aki az álmatlanságot munkamániával orvosolja 🙂

  • Apuka

    Azért érdekes, hogy 130 hozzászólás között egyik sem írja le pl. a mi esetünket. És akkor mi van, amikor apa MINDENT elvégez a családban a gyerkőccel, plusz házimunka és egyebek (már ami a heti 40 órás munka + bejárás után marad…), de asszonyka cseszik ezt elismerni + elfogadni, főleg elmenni dolgozni? Apa kel és fekszik a gyermekkel, igazából ha dolgozni nem kellene, akkor 24×7-ben ellenne vele, de így is az a legfontosabb anyának, hogy otthon ülve cseszegessen, amiért napi 9 órát merek távol lenni (ugye bejárás, munka, ebédidő, és a munka sose 8 óra…)

    Nyilván a válás elég végső eszköz, de 4-5 év után én már sok mindent kipróbáltam, és tényleg ötletem nincs hogyan tovább. Nem csak szegény nők meg szegény anyukák vannak, még ha a sztereotípia az is, hogy apuka úgyis csak félrekefél, bulizik meg iszik, és szegény asszonyka… Aha, persze.

  • petko

    En aranylag jol kerestem, az akkori felesegemnek igyekeztem lehetoseget adni ,hogy kepezze magat illetve jobb munkahelyet talaljon. Ez neki nem sikerult, en arra jottem ra ,hogy a szabadsag anyagi ertelemben nagyon nagy felelosseg es van aki tud vele elni es van aki nem.
    Van ember aki megfogja a felmosovodrot, ha arrol van szo van aki pedig gyart maganak kifogasokat.
    Termeszetesen,ha valaki anya otthon az teljesen mas ,mert akkor valaki karriert epit valaki gyereket nevel ezert is nehez ez az ugy erre meg rajonnek ilyenkor a csalad/rokonok a tanacsokkal es a zajjal.

    Valas utan, miutan nem volt ido/lehetoseg kifogasokat keresni gyorsan osszeszedte magat es talalt munkat maganak aminek en szivbol orulok.

  • Géza

    @Apuka
    A Te hibád is, hogy ezt megengedheti magának.

    Régen egyszerűbb volt az ilyet kezelni, erről szól a rest macska népmese. Esetleg ilyesmit próbálj Te is, rosszabb úgysem lehet.

  • jami

    Most tényleg az a tanács, hogy verje meg a feleségét??
    Ja, tényleg ez a hosszú, boldog házasság titka. Akkor már inkább a válás.

    Amúgy meg kb. azt érdemes csinálni is, elvárni a másiktól,amit egyedül is csinálnia kellene + a gyerekek ellátása, nevelése. Azaz legyen a laks rendben, tiszta ruha, kaja, ügyintézés. Ha valaki ebből átvesz, mert ő maga miatt is csinálja – akkor arányosan vegyenek tőle mást.
    Nőknek a legnagyobb csapda az összes “fizetelen” munka átvállalása: mindenkinek az ügyeinek intézése, orvos, családi kapcsolatok ápolása, ajándékok, gyerekeknek minden vásárlás és rendezvény, logisztika, nyaralás megszervezése, pakolás stb. Pici apró dolog egy része. De együtt oda vezet, hogy napi több, És csak akkor van látszata – ha valami miatt nincs. Alapvetően sok miden ebből nem fotos másnak, de ezektől működik a családot. Csak épp forintosítani nehezen lehet és onnantól nem érték.

  • Családfő

    Apuka, hogy jutottatok idáig? Ez egy folyamat volt, nem tettél ellene?

    Egyszerű lenne azt mondanom, hogy legyél tökös, de nyilván itt összetettebb a probléma, főleg hosszú évek után.

    Minden párkapcsolati problémához két ember kell, ahogy a megoldáshoz is.

  • sixhundred

    Van egy ismerősöm, 30-as srác, anyuci, apuci, kőgazdagok, korán meghalt gazdag nagybácsitól több millió forint örökség, lakás a segge alá tolva 18 évesen. Elvégezte az egyetemet (közgáz), kb 1-1,5 évet melózott is, de kirúgták, mert lusta volt. Utána meg kijelentette, hogy ő nem megy el nettó 250-ért melózni, mert ő túl jó ahhoz (kb 6-7 éve, akkor én nettó 160-ért nyomtam). Helyette elhatározta, hogy számítógépes grafikus lesz…azóta is csak a rokonságból volt megrendelése. Amikor vészesen kezdett fogyni a pénze az örökségből, akkor pánikbeteg és depressziós lett, azóta is anyuciék hurcolják pszichiáterhez, de ennek szerintem titkon örül, mert így legalább papírja van róla, hogy beteg és nem kell dolgozni…ez megy már kb 3 éve, most 33 és eddig kb 1,5 évet dolgozott életében. Kérdés, mi lesz vele hosszabb távon…

  • Géza

    Six hundred , erre hallottam azt a mondást, hogy koldusbottól koldusbotig 3 generáción át vezet az út.

    Nekem a nagyapám volt pusztai cseléd, talán a gyerekeim még megússzák.

  • Tibi

    Én sem szeretek dolgozni, álltalában dolgoztam 1-2évet, aztán felmondtam, segélyen éltem + szülök lenyúlása + párom lenyúlása és amikor már tarthatatlan volt akkor megint elmentem dolgozni. Ezt ismételgettem, így kb 10kölünböző munkakört töltöttem be. Annak ellenére, hogy mindegyik munkakörben remekül megálltam a helyemet és a főnökeim maximálisan elégedettek voltak velem, mégis bele untam, bele fáradtam, felmondtam.
    Szabad szeretek lenni, amit egyik munka sem adja meg, ezért nekem az mindig kényszer. Igaz, hogy közel 7éve már nem váltok, megtanultam, hogy magamra kell támaszkodnom és ahhoz dolgoznom kell, ezért leszeget fejjel teszem a dolgomat a jelenlegi munkahelyemen. De amikor látom, hogy mások pofázásból, vagy a kapcsolataik által gazdagodnak, nulla energia befektetéssel, akkor megint nem értem miért is kell dolgozni.

  • Lotar

    Én le vagyok százalékolva. De adok-veszek így összejön havi 500 is. Viszont a barátnőm nem hajlandó dolgozni. Gyerek nincs – egyikünk sem akar. A háztartást én viszem. Ő csak olvasni szeret meg netezni. Nekem ebből elegem lett, ezért én sem töröm már magam – eleve minek stresszeljek egyedül. Várom, mikor esik le neki, hogy kevés a pénz. Szerintem sose.
    Igazából így is megélünk, mert van lakás és nincs hitel. Akár havi 90 ezerből is pluszban lennénk. De mégsem dobhatom ki 10 év után….
    Előre tudom a válaszait: úgysem talál munkát. Amúgy sem szereti az idegeneket… Igazából semmire nem akar költeni. Mert mindent drágának talál. Persze. Nulla kereset mellett a meki is luxus…

  • Lotar

    Btw kicsi lakás: rezsi 30. Kaja kb 50, pedig vegán vagyok, így nem olyan egyszerű. De én főzök, így kijön ennyiből.
    Ha nekem kell valami, megkeresem rá a pénzt. De neki soha nem kell semmi. Ez amúgy a baj, mert így nincs miért dolgoznia. Se nyaralás se mozi se semmi. És a túrázás meg városnézés neki elég. Az utazás majdnem ingyen van (mák kártya)
    Csak én szeretnék többet: nagyobb lakást, több megtakarítást. De egyedül nem fogom csinálni.
    Ideiglenesen a pénzem fial. Aztán majd meglátátom, miként alakul.

  • Zabalint

    @Tibi
    Ha a pofázás, kapcsolatok építése nulla energiabefektetés szerinted, miért nem csinálod te is?

  • Zelei Andor

    A cikk remek, de egy kis óvatosságot javasolnék:

    A (zseb)pénzmegvonás: ha házastársról / bejegyzett élettársról van szó, ez akár “családon belüli erőszak” kategóriába eshet. Arról nem is szólva, hogy vagyonközösségben elvileg a fizetésed is közös (ha nincs máshogy rendelkező házassági szerződésed).

    A lakásból való kitétel nagyon problémás lehet házasság esetén. Több hónapos jogi procedúra.

  • Tibi

    @ Zabalint
    Sajnos nincs olyan apám, anyám, (haverjaim) aki a seggem alá tette volna a kész vállalkozást, vagy a közpénzből finanszírozott pályázatott, vagy beültette volna valami olyan állami pozícióba, amiben csak papíron vagyok ott jó pénzért, de a valóságban ritkán, ……………és még sorolhatnám a hasonló eseteket.

  • Fairy

    Ha ez nagyon gyakori probléma, akkor itt valami nagy gáz van…

  • Barnabás.Jog

    @Tibi
    Az általam ismert sikeres emberek felének sem volt semmi ilyesmije, saját magát dolgozta fel. Egyetemi évfolyamtársaim között is van olyan aki tőlem jóval “mélyebbről” jött, most pedig nemzetközi ügyvédi irodában senior és szépen ível felfelé a pályafutása. Az önámítás, hogy akinek többet ad az élet, lopva/csalva/ülve szerezte – sokszor csak egyszerűen többet tett érte.

  • Anna

    Egy kérdésem lenne. Ha édesanya otthon van, édasapa eltartja, boldog csaladi idill bla-bla… mi van, ha az édesapa lerokkan, ápolásra szorul vagy meghal? Mi lesz az özveggyel 1 év után ha még nem nyugdíjas korú, ill. ha az sem jogosult nyugdíjra ha nem volt elég munkaviszonya, vagy az ő egészsége is megrendül? Amíg háztartásbeli milyen jogosultsága van egészségügyi szolgáltatást igénybevenni? Ki tartja el ha a gyermeket is éri vmi vagy csak elköltözik távol vagy nem áll szándékában a szülőt magához venni? Szerintem szégyen a gyermekkel eltartatni magunkat. Ezer variáció… de nem is az a gond, ha vki otthon van, hanem az, ha otthon van és fogalma sincs a csalás penzügyeiről és nem ő aki fialtatja a mi van, csak költi.

  • Anna

    család penzügyeiről … pardon

  • szocske

    @Tibi, @Barnabás, a minap volt egy online beszélgetés a facebookon Backpacker Bori és 30-as nyugdíjas néven futó bloggerek között.

    Ha jól emlékszem a végén boncolgatták épp ezt a témát, hogy ők az a generáció, akik már a kapitalizmusban nőttek fel, ezért az ő korosztályuk már elfogadja/elhiszi, hogy valaki sikeres (és gazdag, már ha ez a siker mércéje) lehet csupán azért, mert sokat dolgozik érte és igazán akarja.
    Ha idősebbekkel beszélnek ilyen témáról, akkor az az általános vélemény, hogy vki azért vitte valamire, mert valaki alátette.

    Nem beszélgetek elég sok emberrel pénzügyekről ahhoz, hogy lemérhessem van-e az életkor/kommunista múlt miatt ilyen jellemző vélemény, de szerintem érdekes felvetés.
    Talán kiszamolónak az egyéni tanácsadások alapján van ide vágó tapasztalata…

  • Zabalint

    @szocske
    Szerintem már a dolgozni szó alatt sem ugyanazt érti a fiatalabb és az idősebb korosztály. Az idősebb korosztály többsége amit ért alatta, pl. 40 évig robotolni ugyanazon a munkahelyen, ugyanabban a beosztásban, legyen mondjuk egy gyári szalagmunka, abból tényleg nem lehet meggazdagodni…

  • Anita

    @Anna Ezért kell életbiztosítást kötni a férjre, pl. itt a kiszámolónál. Ha valaki nem dolgozik akkor is kötelező tb-t fizetni, ez most havi 7110 Ft, ( a fizetési kötelezettséget be kell jelenti és küldi a nav a csekket), ezért jár egészségügyi ellátás. Özvegyként el tud menni dolgozni, ha pedig az ő egészsége is megrendül, az pont ugyanolyan probléma, mint a dolgozó embereknél, ha nincs hosszabb időre vésztartaléka. Az pedig, hogy nem tud a család pénzügyeiről, az pedig a a férj hibája is. Az otthonlétnek nem feltétlenül kell együtt járnia a pénzügyi tudatlansággal.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

 karakter még felhasználható

* 6+1=?