Hogy vegyem rá a párom, hogy dolgozzon?

Nagyon gyakori probléma a párkapcsolatokban, hogy az egyik fél nem akar dolgozni. A férj két éve otthon van és egész nap csak játszik a számítógépen, vagy a feleség nem akar visszamenni dolgozni, noha a gyerekek már lassan felnőnek.

Ilyenkor húsbavágó kérdés, hogyan lehetne rávenni a másikat, hogy ő is járuljon hozzá a család bevételeihez.

Vannak emberek, akik egyszerűen lusták dolgozni, amíg van, aki eltartja őket. Van, aki álomvilágban él és nem akar elvállalni akármilyen munkát, csak a tökéleteset, miközben nem veszi észre, hogy a tökéletes munkahelyre viszont nem őt fogják választani. (Ez utóbbi viselkedés is gyakran önzésből és lustaságból táplálkozik, miért vállaljak el akármit, jó nekem úgy, ahogy most van, a párom úgy is eltart.) Van, akit a másfél év munkanélküliség depresszióba taszított és már az élettől is elment a kedve, nem hogy a munkahely-kereséstől és már mindenre alkalmatlannak érzi magát. Mivel számtalan oka lehet, amiért a párod nem dolgozik, fontos, hogy először az okát igyekezz megérteni annak, miért nem akar dolgozni.

Egyszerre kell keménynek és kedvesnek lenned, ha szeretnél célt elérni. Ne felejtsd el a két legbölcsebb mondást ezzel kapcsolatban:

– Kritizálni minden bolond tud és minden bolond meg is teszi.

– Egy csepp mézzel több legyet fogsz, mint egy hordó epével.

Az állandó kritizálás és további ítélkezés nem fogja megoldani a problémát, ha eddig sem oldotta meg. Döntsd el, hogy legyőzni akarod, vagy meggyőzni, földig rombolni, vagy felépíteni.

A további harc helyett első lépésként inkább vond be a férjedet vagy feleségedet a családi pénzügyekbe. Kezdjétek el együtt megtervezni a kiadásokat, számba venni a bevételeket, kérd meg, hogy segítsen rendet vágni a számlák között, melyiket mikor kell befizetni és mennyit. Beszéljétek meg, miről kell lemondanotok (nyaralás, hobbi, kikapcsolódás, stb.), mivel kevés a pénz.

A megtakarításokat kezeld evidenciaként, a nyugdíjra vagy a gyerek oktatására félre kell tenni a pénzt és kész. (Sok ingyenélő ebből szeretné magát eltartatni, a jövőt élné fel az ő kényelmes jelene érdekében. Erről szó sem lehet, ezt határozottan szögezd le. Mivel te keresed a pénzt, amit be kell osztani, itt vitának helye nincs.)

Kérd meg, hogy segítsen kitalálni, hogyan tudnátok kijönni a bevételből. (Természetesen a helyes megoldás, hogy ő is hozzájárul a bevételekhez.) Szeretettel, de emlékeztesd arra, hogy mindkét fél kötelessége a kiadásokhoz való hozzájárulás.

Készülj fel a kifogások kezelésére. (“Nem találok a képzettségemnek való munkát”, “Többe kerülne a bébiszitter, mint amennyit én keresnék”, “A gyerek még csak tíz éves, kellek neki, hogy itthon legyek, amikor hazaér az iskolából”, és a többiek.)

(Persze azt is mérd fel, mennyibe fog kerülni, ha például a feleséged újra munkába áll. Az egyik ismerősöm felesége tanítónő, a két gyerek magánovija (mert az államiban nem volt hely) és a buszbérlet többe került volna, mint amit fizetést kapott volna a neje. Ő inkább otthon maradt, mert az volt a legolcsóbb. De ezt csak így zárójelben.)

A feleségnek ígérd meg, hogy te is kiveszed a részed a házimunkából és a gyerekekkel való foglalkozásból, vagy a gyerekek iskolába vagy hazajuttatásából, ha visszamegy dolgozni.

(Az nem járja, kedves férjek, hogy a nő is dolgozzon napi nyolc órát és még egyedül vigye is a hátán az egész családot. Vagy maradjon otthon, esetleg dolgozzon négy órában és adja a háttér-munkát, vagy legyen közös a ház körüli munka is. Szerintem az az ideális, ha a férj keres eleget és a nő csak akkor dolgozik munkahelyen is, ha kedve van hozzá, de most a cikk arról szól, ha szükség van a másik fél keresetére is.)

Bátorítsd az álláskeresését és buzdítsd, hogy igenis elég értékes ahhoz, hogy jó állást kapjon. Segíts neki önéletrajzokat írni, ülj le mellé, hogy most együtt fogtok állásajánlatokat olvasni. De mindez tényleg segítségnek tűnjön, ne leuralásnak vagy számonkérésnek. Ha azt érzi, hogy az akaratod akarod rákényszeríteni, csak azért sem fog változtatni.

Közösen hozzatok egy céldátumot, hogy ha mondjuk mostantól két hónapig nem helyezkedik el, akkor elmegy a legelső McDonald’s-be kiszolgálónak, mert mindegy mennyit keres, az is több, mint a nulla és nagy segítség lesz neki kiszakadni a kanapé öleléséből és újra visszatérni a munka világába.

Ha ezzel sem érsz el célt, kezd el csak a számlák rád eső részét fizetni és ne adj neki egy fillért se semmilyen kiadásaira, hogy döbbenjen rá, hogy nem vagy fejőstehén. Ha közös bankszámlátok van, nyiss egyet magadnak és arra kérd a fizetésed. Ebben az állapotban remélem semmilyen hitelkártyátok nincs, ha mégis volna, gyorsan mondd le.

Keress külső segítséget, ha szükséges. Egy pszichológust vagy járjatok párterápiára. Vannak olyan magatartásbeli rendellenességek, amiket nem csak kezelni, de még felismerni is csak egy szakember tud. Ezek nem fognak maguktól elmúlni, bármennyire is szeretnéd.

Ha minden kötél szakad, a kiéheztetés csodákat tud művelni. Ha elköltözöl a lakásból, vagy őt kirakod és egy fillért sem adsz a fizetésedből, az éhség és a hajléktalanság gyorsan észhez tudja téríteni a legtöbb embert. De ez csak a végső megoldás, könnyen lehet, hogy ezzel a kapcsolatotoknak is vége, amiért lehet, hogy kár lenne. A kapcsolatok sokkal nagyobb értékek, mint amennyire az emberek általában megbecsülik őket. De van, amikor már csak a sokkterápia segít.

Ha te már átéltél ilyet akármelyik félként, írd le a hozzászólásokban, nálatok mi működött, hogyan sikerült megoldani a problémát.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.

Oktatás a pénzügyekről: hat alkalmas tanfolyam csak 25 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

183 hozzászólás

  • dmry

    @Apuka
    Van egy ilyen olvasata is az ügynek:
    “Azt sem látja, hogy miközben az otthoni feladatokból is önként vállal oroszlánrészt, mégis a társára haragszik saját túlvállalásai miatt, mert mély tudattalan késztetések irányítják születése óta jól beprogramozott maximalista viselkedését.”-Szlobodnik Milan

    További, komoly nehézség, hogy sem Te, sem Ő, sem TI nem látjátok magatokat kívülről. Döbbenetes mélység, magasság és hit/vágy/remény lapulhat a háttérben, ezt ugyan válással sem fel, sem meg nem oldod.

    Megszelídítettétek egymást…ez jár némi felelősséggel !?)

  • dmry

    @Lotar
    Elnézést ne kérj már, mert vagy valaki!
    .5k-t keresel így vagy úgy? Ezért a lakosság 80+% irigy rád (sokan sörrel a kezükben)

    Mégis azt mondom, fejtsétek meg előbb egymást és egymás álmait, vágyait, terveit.
    Majd, egymás hibáit és korlátait.
    Aztán minden és mindenki menjen a maga útján!

  • Szabó Ágnes

    Húú, nem semmi sztorik! Ilyenkor mindig csodálkozom, hogy milyen emberek vannak! Számomra egyértelmű, hogy dolgozni kell, ami nem csak pénzkérdés, hiszen már Voltaire is megmondta a Candide-ban, hogy a “munka távoltart tőlünk három nagy szerencsétlenséget: az unalmat, a bűnt és a nélkülözést” – De a másik oldal is számomra teljesen furcsa, hiszen szinte minden munkavállaló azt mondja, hogy nehéz “normális” embert találni. És itt vagyok én, teljesen normális emberként, mégsem kellek sehova – igaz, eddig teljesen piacképtelen dologgal foglalkoztam, ezért gyakorlatom sincs semmi olyanban, ami megállná a helyét a munkaerőpiacon, pedig talpraesett és tanulékony vagyok, az átlagnál okosabb. Jelenleg gyeden vagyok, de időközben megszűnt az állásom. Az önéletrajzomba mégsem írhatom be, hogy nem vagyok aludttej, mindent rám lehet bízni stb. Szóval, nehéz.

  • Szabó Ágnes

    Szívesen szereznék még egy diplomát, de félévente 200-300 ezres tandíjak vannak – ez most kizárva, pedig nagyon jó lenne. Viszont, ha olyan munkát vállalok el, ami nagyon alulképzetteknek ajánlanak, abba meg félek, hogy beleragadok és akkor már esélyem sem lesz később váltani. Szóval, eléggé matt helyzetnek érzem.

  • Teddy

    @Apuka
    Olvasd el Paul Watzlavick: “Változás” c. könyvét (A problémák keletkezésének és megoldásának elvei).
    Arról ír, hogy a mindennapi életben mindig jelentkeznek problémák, konfliktusok, melyek egy része megoldódik, de másik részük állandósul, sőt felerősödik. Ilyenkor gyakran ugyanazzal a racionális megoldási módszerekkel kísérleteznek, melyek nem vezetnek eredményre. Ezek az “ún.”nulla típusú játszmák, melyek sehová sem vezetnek (pl. férj iszik, feleség zsörtölődik). Ez az elsőfokú változás, mikor a rendszer keretei között próbálunk megoldást találni. Mikor ez nem vezet eredményre akkor ki kell lépni a rendszerből, újraértelmezni a problémát és egy új, szokatlan megoldást találni. Ez a másodfokú változás.
    Nagyon sok jó gyakorlati tanácsot találsz a könyvben.

  • dmry

    @Szabó Ágnes
    “munka távoltart tőlünk három nagy szerencsétlenséget: az unalmat, a bűnt és a nélkülözést”
    elakadt a lélegzetem, mikor fiatalként magamra vettem.
    azután rájöttem, hogy a munka lehet, távol tartja mindezeket, de az élet, közeg és a tudatlanság piedesztálra emeli őket.

  • Szabó Ágnes

    @dmry

    🙂 Hát, igen.

  • kulfoldimagyar

    Sziasztok
    A helyzetem az alábbi:
    8 éve, amikor nősültem, még a feleségem dolgozott (előtte is). Amikor megszületett a gyermekünk (6 éve), akkor kiköltöztünk külföldre.
    Amíg a gyerek kicsi, ráadásul új környezet neki, kommunikációs problémák, minden kezdet nehéz alapon ő otthon maradt.
    3 év után nyilván azon voltam én is, hogy “elküldjem” itt külföldön dolgozni.
    Ekkor az volt a “védekezése”, hogy a gyerek ugyan oviba jár, de délben hazajön, 2 nap megy csak vissza délután (2 óra hosszat) az oviba, többi délután otthon van.
    Ha ovi alatt azt szerettem volna, hogy ő dolgozzon, akkor a “felügyelőszolgálat” a gyerekre (tökmindegy milyen módon) drágább lett volna, mint amennyit vélhetőleg a feleségem keresett volna ez idő alatt.
    Így maradt az, hogy otthon marad, amíg a gyerek ovis.

    Folyt köv.

  • kulfoldimagyar

    folyt:

    Vége az ovinak, kezdődött az iskola. A helyzet ugyanaz: Szétszórt órarend, közökkel, délutáni hazamenetel, majd ismét vissza, szakkör, stb.
    Ráadásul ugyan egyedüli gyermek a fiam, oda is kell figyelni rá, foglalkozni vele, ebédet főzni, otthoni dolgoknak nagyjából vonalban kell lenni stb.
    Nekünk itt nincs nagyszülő, akihez “csak úgy le lehet passzolni” a gyereket…
    Szóval, bár nagyon cseszte a csőrömet az, hogy a feleségem nem dolgozik, azaz nem járul hozzá “bér formájában” a családi bevételhez, az alábbi döntést hoztam magamban:
    Ez így nekem addig, amíg otthon vonalban vannak a dolgok (háztartás), amíg a gyerekkel foglalkozik (tanulás külföldi suli + magyar suli magántanuló), ebédet főz stb, addig nekem ez a “csomag” így MEGFELEL.

    folyt köv.

  • kulfoldimagyar

    folyt:

    Vessetek rám követ, tudom, hogy nekem kell fizetnem az ő betegbiztosítását, fogalmam sincs, hogy a nyugdíjával mi lesz, de ha a fiam megfelelően fejlődik, azaz “egészséges családban” nő fel, úgy gondolom, hogy ez nekem megér ennyi deficitet. 🙂

    Ráadásul tény, hogy itt külföldön a munkavállalás a feleség számára tényleg rémálom úgy, hogy nincsenek itt nagyszülők, itt nincs olyan, hogy “napközi”, vagy “tanulószoba” (van ilyen még mo-on?).

    Rosszul gondolom? Hol hibádzik a számításom?

    🙂

  • Dpeter

    Az én feleségem is ilyen volt. Én dolgoztam, ő pedig alázatos szolgája lett a gyerekeknek. Minden döntést meghozott helyettük, mindent megcsinált értük, teljesen életképtelenre nevelte őket. A lakásban örök kosz és kupi, mert arra nincs idő, 9-10 óra munka után pedig magamnak csinálok vacsorát, meg rendet a konyhában. Amikor már a havi másfél millió sem volt elég az igények kielégítésére, akkor meghúztam a vészféket.
    Elzavartam dolgozni, segítek neki saját vállalkozást felépíteni, és közben békésen válunk.

  • Kisvacak

    Kedves Gábor, azt esetleg megtudhatom, hogy szerviz technikus alatt mire gondolsz? Hiszen azért nettó 450 a mai világban eléggé kellemes fizetés, főleg technikusi szinten…

  • dmry

    @kulfoldimagyar
    ez a Ti csapatjátékotok!
    miként tudná ezt egy névtelen ismeretlen (pl, én) jobban megítélni mint, Te, Ti!
    de, hogy megasszondjam:) a tutit:
    amennyiben így alkottok egészet, ne törődj a társadalmi morállal, mert az a látszat ellenére zömében immorális.

  • Anita

    @Szabó Ágnes Saját vállalkozás? Sokan kezdenek kismamaság mellett valami másba. Elég sok tanfolyamot, könyvet lehet találni most már a témában, hogyan lehet elindulni.

  • Hajnal

    @Dpeter és békésen viszi a pénzed felét?

  • Szabó Ágnes

    @Anita: hát, akit láttok egyéni vállalkozó nőt, azt kb. a férje tartja el a háttérből, de ettől függetlenül, majd meglátjuk. Ötlet van, csak még pénz kellene hozzá.

  • Szabó Ágnes

    @Dpeter: kitartás, nem lehetett könnyű!

  • Hajnal

    @kulfoldimagyar
    Most ezt nem értem igazán, egyrészt elismered, hogy nem sok lehetősége lenne a feleségednek dolgozni, és nem az ő hibájából, másrészt azt is elismered hogy jól csinálja, vagy legalábbis jó hogy csinálja az otthoni dolgokat, ami a levél alapján nem kevés. Ugyanakkor nekem úgy tűnik, mégsem vagy teljesen kibékülve a helyzettel, és kissé cinikusnak tűnik számomra (ha nem az akkor bocs) ahogyan pl. a nyugdíjáról írsz. Neked ez a helyzet így megfelel, OK de a feleséged, család hosszú távú érdekeinek is? Nem tudnád tehermentesíteni a feleséged, hogy ha csak részidőben is, de tudjon dolgozni? Vagy segíteni neki otthoni munkát találni? Akkor kiderülhet, hogy szeretne-e, csak az objektív akadályok miatt nem tud munkát vállalni, vagy ezek mögött ott van a jókora adag kényelem mert valszeg neki is jó így ez a helyzet. Vagy nyelvi akadályok vannak és nem mer(ne) munkát keresni?

  • Hajnal

    Folyt. Esetleg elmehetne önkénteskedni valahova pár órára, hogy egyáltalán szokja a közeget mert ha jól értettem, kint egyáltalán nem dolgozott és úgy általában a munkából is eléggé kiesett. Valamit jó lenne, mert előbb utóbb a gyerek megnő és ha nem érkezik kistestvér akkor bizony nem lesz kifogás és munkába kell állnia…

  • Péter

    láttam pár feleségvállalkozást, ami úgy működött, hogy vettek egy ingatlant, aminek a bérleti díja egyébként magasabb lett volna, mint a vállalkozás profitja, és abban működött.
    Az alkalmazott(ak) bérét és járulékait fedezte a vállalkozás, plusz a feleség járulékait is, de fizetést már nem kapott az asszony, hanem a profit lett az övé, ami alacsonyabb vagy akörüli volt, mintha dolgozott volna.

    Tehát a tőkének nem volt hozama,a kockázatot nem fedezte semmi, a feleség ugyanannyit keresett, mint ha alkalmazott lett volna, de mégis megérte, mert a vállalkozó csak jobban hangzik a barátnők előtt.

  • szocske

    Nekünk az egri apartman egyik célja az is volt, hogy a feleségemnek olyan munkája legyen, ami hoz is némi pénzt, de nem is napi 8 óra, így dolgozik is, de marad bőven ideje a gyerekekkel is foglalkozni.
    1,5 év után úgy tűnik beváltja ezt a célt, a vendégek fogadása, lakás kitakarítása és a vendégekkel való kommunikáció egy apartmannál max. heti 20 óra munkát ad, de egyszerre max. néhány órát kell dolgozni, a bevétel pedig szűken hozza a korábbi 8 órás állásának fizetését (még akkor is, ha levonom, amit minimális munkával albérletbe kiadva hozna a lakás).
    Szerintem ez jó kompromisszum. Főleg, hogy szívesen is csinálja.
    Tudom ajánlani ezt a modellt másoknak is.
    A legnagyobb nehézség talán az, hogy állandó készenlétre és internet kapcsolatra van szükség, mert több oldalon foglalhatnak egyetlen apartmant a vendégek, az viszont elég kellemetlen, ha egyszerre 2 család foglalná le.

  • Anita

    Nem feltétlenül azért érte meg, mert jobban hangzik a vállalkozó a barátnők előtt. Hanem a rugalmassága miatt, a feleség el tud menni a gyerekért és nem rúgják ki a munkahelyéről, mert a a hónapban már másodszor beteg a gyerek. Mondjuk fél évente új munkahelyet keresni pedig eléggé alá tudja ásni az ember önbecsülését, ezt pedig a férj is meg fogja érezni a nő társaságában, az ágyban pl., szóval a hatása tuti őt is fogja érinteni így vagy úgy.
    Már, ha egyáltalán felveszik valahová alkalmazottnak, ha meghallják hogy pl. x éves és van x gyereke.
    Én ismerek olyan női vállalkozót is, ahol végül a férj adta fel az alkalmazotti létet és már a nő vállalkozásában dolgozik. Szóval van ilyen is, bár valószínűleg ez a ritkább eset.

  • Kriszta

    Kedves “kulfoldimagyar”. Jól gondolod, jól van így nálatok.
    A cikk arról szól, amikor az otthon lévő fél csak teng-leng. Aki ezt nem tudja tolerálni, az előbb utóbb lépni fog valamit ellene.
    De ezt az esetet azért ne mossuk egybe azzal, amikor a főzés-mosás-takarítás-gyerek esetleg kert is, kérdése rendezve van az othon lévő által! Na, aki meg ezt nem tudja értékelni, az csak 2 hetet maradjon otthon és csinálja egyedül! Utána biztosan nem veszi semmibe a párja erőfeszítését.
    És valóban, ennek a félnek nyugdíja nem lesz. Pedig Ő is végig dolgozta az életét “csak” háztartásbeliként. (Egyébként lehet éveket venni nyugdíjra Mo.on. Kormányhiv.nál lehet érdeklődni, külföldről is utalható)

    És ha a gyerek önálló lesz, az asszony fogja kérni, had menjem dolgozni.

    Az meg egy másik cikk lehetne, hogy hányan csinálják 8 óra munka mellett a háztartást egyedül, mert az “asszony dolga”.

  • Zabalint

    @Kriszta
    “(Egyébként lehet éveket venni nyugdíjra Mo.on. Kormányhiv.nál lehet érdeklődni, külföldről is utalható)”

    Most komolyan, van olyan merész ember, aki ezt az utat választaná, ismerve a demográfiai változásokat, és hogy mi lett a manyuppal, ahelyett, hogy inkább ugyanazt a pénz befektetné, vagy csak simán lekötné bankbetétbe?

  • dmry

    szal, harag az van
    vettem, tettem menten mentem, mentem 😉

  • Teddy

    A tételes elszámolást kínosnak, megalázónak tartóknak üzenem, hogy nálunk nem volt ellenállás, de még vita, probléma sem abból mikor a kiszámolós cikkek hatására ezt bevezettük. Igaz teljesen más élethelyzetben alkalmaztuk. Nagyon mély hitelválságban, anyagi csődben voltunk, már a mindennapi túlélésért küzdöttünk és szerencsére mindketten kerestük innen a kiutat, mindketten akartuk a változást. Azóta is minden hónapban költségvetési tervet készítünk, amelyet megbeszélünk.
    Persze más a helyzet ha valami egyik félnek probléma, a másiknak nem – mert így kényelmes neki, vagy nem érzékeli a probléma súlyosságát.

  • Géza

    @Anita, a nő miatt nem érdemes fenntartani neki egy ilyen kamuvállalkozást.

    Tanultam egy olyan definíciót korábban, hogy “a vállalkozó feladata az erőforrások új, hatékonyabb formába való szervezése.”
    Az ilyen “csináljunk anyukának egy vállalkozást” cégek arról szólnak, hogy apuka ezt összeszervezi, és ezt próbálja anyuka valahogy működtetni, és az üzleti modell alapja a valós költségek alatti értékesítés oly módon, hogy a költségek egy része nem kerül a bele a kalakulációba. Pl:
    -vállalkozó bére, amit máshol megkereshetne
    – saját ingatlan bérleti díja
    – forgótőkén elérhető hozam (hasonló kockázat mellett
    -megspórolt járulékok
    – szabadság, fizetett ünnep, túlórák grátisz

  • Anita

    @Géza Egy szóval sem mondtam, hogy megéri kamuvállalkozást fenntartani, a véleményemet arról az esetről fejtettem ki, ha ugyanannyit hoz, amennyit alkalmazottként keresne, vagy amit szocske írt, hogy kevesebb időbefektetéssel megközelítőleg elérik azt az összeget. Sőt erős a gyanúm ez a vállalkozósdi amúgy is csak akkor működik, ha nőben megvan a motiváció és nem a férj szervezi neki össze. Persze nem hátrány, ha férj támogatja és segíti, ha neki van tapasztalata. Amúgy meg, ha férj vállalkozó, elképzelhető, hogy találnak az ő vállalkozásában feladatot az asszonynak, ami nem kamu, hanem tényleg van hozadéka. Vagy dolgozhatnak közös családi vállalkozásban is. Pl. Wolf Gábor felesége, aki eredetileg angoltanár volt.

  • Anita

    Ideális esetben a család együtt dönti el, mit szeretne és mi éri meg, beleszámolva azt is, hogy mennyit kell fizetni bébiszitterre, takarító(nő)re, korrepetítorra, esetleg szakácsnőre, később pszichológusra, ha semmi időnk és türelmünk nem marad a gyerekekre.

    Én mondjuk nem tudom elképzelni, hogy csak a gyerekekkel és a háztartással foglalkozzam és, ha már mást is csinálok egy kis pénz is származhatna belőle. Viszont hosszú távon csak olyat tudok elképzelni, amit amúgy ingyen is csinálnék, mert annyira szeretem csinálni, vagy legalábbis az idő nagyobb részében, ilyen volt a gyerekek előtti munkám is. Emiatt tuti nem a férjem fogja megmondani, hogy nekem mit kéne csinálnom.

  • kulfoldimagyar

    @hajnal:
    Nem, nem volt semmi cinizmus a mondandómban, teljesen félreértetted ezt a részét.
    Azt, hogy a feleségemnek nincs nyugdíjbefizetése ez tény. Pont.
    A másik oldalon azt jól látod, hogy valóban én magam láttam be azt, hogy az az indok amit “indokként mond”, az tényleg helytálló, azaz jelenleg tényleg NEM TUD elmenni dolgozni.
    Nyilvánvaló ezen felül azonban, hogy ez a helyzet neki per pillanat TETSZIK is.
    Én meg úgy vagyok ezzel, hogy mint említettem amíg otthon minden “vonalban van”, (háztartás, gyerek, suli 2 országban stb), addig nekem is jó.
    A lényeg, hogy a feleségem is érezze jól magát a gyerek is és én is.
    Ha ez a hármas működik, akkor ok.
    Majd amikor már lesz lehetősége a feleségemnek is elmenni dolgozni, és NEM AKAR elmenni amellett, hogy lenne már szabadideje erre, akkor ráérek azon agyalni, hogy mi a következő lépés.
    folyt…

  • kulfoldimagyar

    folyt:
    Jóapám mondása, és azt gondolom, hogy igaz: “Akkor kell átmenni a hídon, amikor ott van előtted”. Nem előbb.

    Szóval, most per pill minden ok. Gyerek Svájcban suliban, mellette Mo-on magántanuló, feleségem ezek mellett még viszi a háztartást, adja a “home support”-ot.
    Ez fontos. Korábban nem láttam be férfiként, hogy ez így van, de higyjétek el, FONTOS.
    Valaki írta, hogy azt kell csak végigjátszani gondolatban, hogy mi lenne, ha “kiesne ez a “szolgáltatás”. Hogy tudnád ezeket munka mellett megvalósítani? Meg tudnád? (NEM. Pont.)
    Következésképpen: Ez ennyit “megér”.

    Aztán majd ha nagyobb lesz a gyerek, akkor bízom benne, hogy a feleségemnek is megjön a “kedve” ahhoz, hogy “hasznossá tegye magát”, ill. keressen egy kis aprópénzt.

  • Hajnal

    @kulfoldimagyar
    Akkor tényleg félreértettem, elnézést. Rendben, így elfogadom az általad írtakat. Remélem, tényleg úgy alakul, ahogyan az utolsó mondatodban írtad. Majd írd meg a blogon, ha eljött az ideje és lesz egy hasonló cikk. 🙂

  • Bakóné Juhász Veronika

    @Kiszámoló,
    Csodálatosak a cikkeid, olvasom, osztom, de most a kommenteket is elolvastam, és Lunak NAGYON kellene valakivel beszélgetnie, mert túlvállalja magát és baj lesz.
    (Ha kell szívesen chatelek vele magam is)
    Ezt a kommentet, ha nem automatizált, kérlek ne tedd ki…