Írtam másfél éve egy cikket a sabbatical-ról, vagy magyarul szombatévről, amit azóta is folytatni akartam. A szombatév azt jelenti, hogy hétévente (vagy ahogy jól esik) kilépsz a munkából és fél-egy évet munka nélküli feltöltődéssel töltesz el. Pecázol, regényt írsz, utazgatsz, vagy teszel bármit, amit igazán szeretnél. Ha még nem olvastad, olvasd el ezt a cikket, ennek a folytatása ez a cikk.

Amint írtam is abban a cikkben, ez bevett, sőt egyre jobban bevett lehetőség a nyugati cégeknél, jobb egy jó szakembert egy évig nélkülözni, mint örökre elveszíteni, vagy kiégett zombikkal dolgozni évtizedeken át. Ideális esetben persze nem égsz ki a munkától, de még ha olyat is csinálsz, amit kedvelsz, akkor is jó néha hosszabb időre valami teljesen mással foglalkozni, kitisztítani az agyadat és új látásokkal, sőt világlátással, új lendülettel visszamenni dolgozni.

(Persze beszéltem sok olyan emberrel már, aki nagyon jól keres, de teljesen kiég a munkában. Többször előfordult már, hogy azzal indokolta valaki a brutális költéseit, mint méregdrága hobbi és utazások, hogy kell neki ennyi, hogy kiheverje a munka miatti stresszt. Ilyenkor rámutattam, hogy ha nem lenne ilyen stresszes a munkája, nem is kellene milliókat elköltenie arra, hogy ezt a stresszt ki tudja heverni és kényeztesse magát a kevés szabadidejében, vagyis egy egyszerűbb, rosszabbul fizetett munkával előrébb tartana anyagilag és egészségileg is. Ilyenkor nem a szombatév a megoldás. De mint fentebb írtam, a szombatév akkor is hasznos, ha egyébként örömmel végzed a munkádat.)

A legtöbb embernek lehetetlen küldetésnek tűnik még az is, hogy egy hónapig megéljen munkajövedelem nélkül, egy háromhavi munkanélküliség pedig már maga lenne a teljes pénzügyi összeomlás. Amikor a statisztikák szerint a magyar emberek felének még egy havi megtakarítása sincs (csak jelzem, az amerikai adat még rosszabb), akkor tényleg furcsának tűnik, hogy nyugodtan elszakadhatsz a mókuskeréktől egy évre.

A legtöbb ember, ha meghallja, hogy valaki egy év szabadságra ment, csak felsóhajt, bárcsak én is megtehetném.

Pedig egy kis tervezéssel és egy kis szemléletmód-váltással meg tudod tenni te is, hogy kiszakadj a jelenlegi környezetedből. A szemléletmód-váltás azért kell, hogy rájöjj, mi a számodra a fontos az életben? Megszerezd mindazt, amit a közvélekedés a sikeres élettel azonosít, vagyis te is vallod a "több drága holmi egyenlő több boldogság" hamis dogmáját, vagy szerinted az élet szólhat többről, mint a "nine to five 'till 65"-ról, ahogy az angol mondja, vagyis az egy életen át történő robotról, hogy nagy házat vehess hitelből, drága autót, sokcsatornás kábeltévét és a többi dolgot, ami az emberek szerint a boldogság és a boldogulás útja.

Először is, mint minden tervezésnél, tűzd ki a dátumot. Ez lehet fél év múlva is, vagy 2022. január 15 is. Ha nincs konkrét dátumod, mindig csak tolni fogod magad előtt a lehetőséget. A "majdvalamikor" garantáltan egyet fog jelenteni a "sohanapján"-nal. Ha van egy konkrét dátum, akkor mindent annak megfelelően kell elkezdened már most csinálni.

Ha hétévente akarsz elmenni egy év szabadságra, akkor mindössze a fizetésed 14%-át kell félretenned arra az évre, már ha ugyanannyit akarsz költeni abban az évben is, mint most. (Ha itthon maradsz és nem kell bemenned dolgozni, nem kell a nagyvárosban élned, stb, sokkal olcsóbban is kijössz. Ha utazol, sok hely van a világban, ahol olcsóbban megélsz, mint itthon, még utazással együtt is.)

Amire vigyázz, hogy ne a nyugdíjmegtakarításodból vagy a házfelújítási alapból menj el szabadságra, erre a célra külön kell félretenned.

Add lejjebb az igényeidet, lakj kisebb házban vagy lakásban, járj olcsóbb autóval vagy egyenesen tömegközlekedéssel, vágd vissza a nem szükséges kiadásaidat és mindjárt nem lesz olyan elérhetetlen, hogy megspórold a havi kiadásod 14%-át.

Ahhoz, hogy a karrieredben ne szenvedj végzetes törést, ahhoz pedig csak annyi kell, hogy legyél értékes ember, akiért kapkodnak a munkaadók, vagy legalábbis könnyedén találsz másik hasonló állást, ha visszajössz a szabadságból. Ehhez pedig nem kell mást csinálnod, csak folyamatosan képezni magadat a szakmádban, amire a munkavállalók bő kilenctizede nem hajlandó. Ha még odaadóan dolgozni is hajlandó vagy a munkahelyeden, biztos a siker. (Ahogy a bölcs mondás tartja, az emberek zöme csak pont annyit dolgozik, hogy ne rúgják ki és csak pont annyit keres, hogy ne mondjon fel.) És igen, ha nő a fizetésed, abból még könnyebb lesz félretenned az egyéves vakációdra.

Úgy indulj el, hogy mikor hazaérsz, akkor is legyen még meg a hathavi vésztartalékod, így van fél éved, hogy találj új munkát.

De a legjobb, ha beszélsz a mostani munkaadóddal, hátha elenged egy évre és nem kell felmondanod. Ha a nőket vissza tudják venni 3-5-7 év GYES után, téged is. Főleg, ha tényleg több vagy a számukra, mint egy tizenkettő-egy tucat aktagyártó, vagy összeszerelő biorobot.

Ha utazol, keresd az olcsó lehetőségeket. Lehet, hogy nem egy párizsi, vagy tokiói luxushotelben kell eltöltened az időt. A repjegy Ázsiába valószínűleg drágább lesz, mint ott az élet egy hónapig. Ezért járj utána alaposan, hogy a legolcsóbb utazni és hol olcsó a szállás.

Ne centizd ki a költéseidet. Mi van, ha kénytelen vagy 25 dollárért kitaxizni a reptérre Indonéziában? Vagy csak drágábban tudsz megszállni, mint tervezted? Hogy ne kelljen a pénz miatt aggódni, legyen 20%-kal több pénzed, mint amit előre kalkuláltál. (Vagy fordítva: tervezz 20%-kal kevesebb programot, mint amennyire pénzed van.)

Ha nincs sok pénzed világot látni (és azt szeretnéd csinálni), vállalhatsz önkéntes munkát is a világ számos pontján. Rengeteg weboldalon találsz ilyen lehetőségeket, például az idealist.org-on, habitat.org-on és sok másik ehhez hasonló oldalon. Egyszerre utazol, segítesz és tanulsz és látsz rengeteg dolgot.

Köss biztosítást, mielőtt elindulsz. Ha 2-3 hónapnál tovább leszel távol, az utasbiztosítás nem lesz jó, ilyenkor köss olyat, mint például az Allianz Worldwidecare, amiről már írtam itt.

Találd ki, mit akarsz csinálni abban az egy évben és azt is, miért. Írd le, hová szeretnél eljutni és hogyan. Az várhatóan mennyibe fog kerülni? (A helyi árakhoz használd a numbeo-t vagy valami hasonló oldalt, amiről már írtam itt.) Ha az nem jön össze, akkor mit fogsz csinálni helyette? Ha már annyi ideig készültél és spóroltál erre az évre, hozd ki belőle a legtöbbet, tervezd meg alaposan, mivel fogod tölteni az időt, hogy jutsz el a legolcsóbban a kinézett helyre, stb.

Add ki a lakásod, amíg távol vagy. Amilyen bolond árak vannak most Budapesten, csak a lakáskiadás árából elélsz Thaiföldön munka nélkül, de még egy egyiptomi négy-öt csillagos hotelhez sem kell túl sokat ráfizetned. Másik lehetőséged, hogy lakáscsere keretében kiadod ingyen külföldieknek a lakásod, cserébe te is ingyen laksz külföldön. Ezzel foglalkozó oldal például a Homeexchange.

Ha tudsz és akarsz, keress pénzt a szabadságod alatt. Írj blogot, készíts fényképeket, amiket pénzért árulhatsz az ezzel foglalkozó oldalakon, taníts nyelvet az italki.com-on vagy a fiverr.com-on, írj könyvet, fordíttasd le angolra és áruld az Amazon.com-on vagy a Play Marketben és még sok hasonló lehetőséged van pihenés közben is pénzt keresni.

Amit mondani akarok: sokkal egyszerűbb megtenni azt, hogy fél-egy évig kiszakadsz a munkából és azt csinálod, amit igazán szeretnél. Könyvet írsz, megtanulsz arabul vagy japánul, önkénteskedsz Afrikában, a gyerekeiddel vagy egész nap, bejárod a világot, vagy bármit, amit szívesen csinálnál, ha nem kellene dolgoznod.

Ez természetesen egyáltalán nem kötelező, de rengeteg embernek hatalmas segítség az élete során. Olvass el erről szóló beszámolókat, alig van valaki, aki megbánta volna, hogy belevágott. Sokan gyerekekkel együtt csinálják végig, a gyerekek magántanulóként tudják le azt az egy évet. Többet tanulnak ez az egy év alatt, mint az iskolában a többi közel húsz év alatt.

Ha van kedved, vágj bele te is, egyáltalán nem annyira lehetetlen, mint sok embernek elsőre tűnik.