Inflációs félelmek

2020-08-11
Oszd meg ismerőseiddel a cikket: 

Az elmúlt 30 évben, nem utolsó sorban a globalizáció hatása miatt jóformán elfelejtette a fejlett világ, mi is az az infláció. Annyira, hogy az elmúlt bő évtized a defláció elleni küzdelem jegyében telt, leginkább sikertelenül. A jegybankok minden erőfeszítése, kamatcsökkentése, a piac elárasztása ingyen pénzzel is kevés volt ahhoz, hogy két százalék fölé tornásszák az inflációs rátát. (A felesleges pénz az ingatlanpiacon, részvénypiacon és egyéb hasonló helyeken csapódott le, nem a napi fogyasztást élénkítette, ahogy azt a jegybankok szerették volna.)

Azonban ez nem volt mindig így, sokan még élénken emlékeznek a nyolcvanas évek kétszámjegyű inflációjára, ami sokak vagyonában komoly veszteséget okozott.

A válságok mindig az infláció csökkenését hozzák magukkal, mivel a munkájukat vesztett emberek vásárlási képessége lecsökken, a csökkenő kereslet a munkaerőre a fizetések növekedését is megállítja vagy visszafordítja, így a kereslet csökkenése az árak csökkenését is magával hozza.

Most azonban a befektetők komoly része fél az infláció elszállásától, ezért is szökött fel az arany ára, ami egy klasszikus menekülő eszköz inflációs félelmek és piaci összeomlásoktól való félelmek esetén is.

Miért gondolják sokan, hogy a recesszió ellenére most az infláció elszabadulására kell számítani?

A félelem oka a még soha nem látott monetáris (vagyis jegybanki) és fiskális (vagyis kormányzati) lazítás.

A 2008-ban még csak egybillió dolláros amerikai jegybanki mérleg a 12 éve húzódó válság alatt négybillió dollárra hízott, majd idén egy hatalmas ugrással hétbillió dollárra ugrott és sokak arra számítanak, hogy akár még az idén elérheti a kilencbillió dollárt is, ami az amerikai GDP 40%-a lenne. (A teljes magyar költségvetés idén 0,072 billió dollár, csak hogy legyen mihez hasonlítani az összeget. Bár sok szó esik a FED mérhetetlen méretű mérlegéről, az igazság az, hogy a FED sehol nincs a japán jegybank a japán GDP 105%-át meghaladó mérlegéhez, vagy az európai 40%-hoz képest.)

S ami az infláció szempontjából fontosabb, az úgynevezett M2 összege is idén 23%-kal megugrott és elérte a 18,3 billió dollárt. Az M2 pénzmennyiség a készpénzt és a banki lekötött pénzmennyiséget is tartalmazza. A közgazdaság alaptanítása szerint ha több szabad pénz van egy gazdaságban ugyanannyi árura és szolgáltatásra, az magával hozza az árak növekedését is.

Azonban a dolog nem ilyen egyszerű. Nem csak a pénz mennyisége számít, hanem az is, milyen a forgási sebessége, illetve hogy azt a plusz pénzt elköltik-e, vagy kicsapódik valahol.

A példa kedvéért a már említett recesszió miatt az emberek visszafogják a költéseiket és növelik a megtakarításaikat. De az idősödő társadalom is lehet oka annak, hogy a plusz pénz nem feltétlen kerül be a pénzügyi körforgásba. Ha a bankok nem tudják kihelyezni hitelbe a megnövekedett pénzmennyiséget, akkor az nem fog bekerülni a körforgásba, ahogy a bankszámlákon heverő megtakarítások sem gerjesztenek inflációt.

A 2008-as válság után is sokan féltek az infláció elszállásától és semmi nem lett belőle. Sőt, most júniusban 0,8% lett az éves infláció az Egyesült Államokban, ilyen alacsony még nem volt ez az érték az elmúlt évtizedben. Az euró zóna inflációja még rosszabb, a júniusi érték 0,3%, ez már közel van a deflációhoz.

Akik az infláció elszállásától tartanak, attól félnek, hogy olyan mennyiségű pénzt önt a piacra a FED és az amerikai kormányzat is, hogy elveszítik a kontrollt az infláció felett, mert könnyen kicsúszik az irányítás a kezeik közül.

Mások éppen az ellenkezőjétől tartanak. Mivel az csak egy álom, hogy a járvány lecsengése után minden munkahelyet vissza sikerül állítani, magas marad a munkanélküliség, az alkalmazásban maradottak is alacsonyabb fizetésért fognak dolgozni, a cégek a nagy verseny miatt nem tudják emelni az áraikat, így inkább defláció fenyeget, mint infláció és ahogy a FED nem sokat tudott tenni az infláció feltornászásáért az elmúlt 12 évben, egy igazán combos recesszióban teljesen fegyvertelen lesz. Ha pedig nem ússzuk meg ennyivel, hanem rengeteg cég tönkremegy, akkor akár nagyon súlyos is lehet a defláció értéke.

Az infláció azért is lenne fontos, mert hatalmas adósságok halmozódtak fel mind állami oldalon, mind a cégeknél és a magánszemélyeknél is. Az amerikai kormány sokkal többet költ az adósságtörlesztésre, mint 10 éve az alacsony kamatok ellenére is. Egy defláció azt jelentené az adósoknak, hogy az adósságteher értéke évről-évre nő.

Most akkor lesz elszálló infláció vagy nem? Nagyobb az esélye az akár elhúzódó gazdasági válságnak és az ezzel járó deflációnak (azaz az árak csökkenésének, ami pont az infláció ellentéte), mint a komoly inflációnak. Ha a gazdaság gyorsan visszatalálna a teljes erőbedobással való növekedéshez és a FED nem tudná kontrollálni a piacra öntött pénz mennyiségét, ha a járvány miatt megszakadt beszállítói láncok hiányt okoznának, akkor lehetne akár 5-10%-os infláció is akár még jövőre is. Ennek van esélye, de jelenleg úgy tűnik, inkább a defláció problémája az, amivel meg kell majd birkózni. Persze kizárni nem lehet semmit.

S ha a következő 2-3 évben nem is várható komoly infláció a fejlett világban, később előfordulhat, aminek az lesz az oka, hogy a jegybankok tizenév alatt olyan helyzetbe hozták magukat és az egész világot, hogy nem fognak tudni kamatot emelni. Eddig, ha az infláció réme fenyegetett, a jegybankok kamatot emeltek és meg volt oldva a probléma. A magasabb kamat miatt a hitelezés visszaesett, a megtakarítási kedv nőtt, vagyis pénz tűnt el a piacról, csökkent az inflációs nyomás.

Azonban az elmúlt 12 év alatt olyan magas lett az eladósodási ráta, pont az eddigi kvázi kamatmentes hitelfelvételi lehetőségeknek, hogy a legkisebb kamatemelés rengeteg cég (és állam) azonnali csődjét jelentené. Ha viszont nem emel kamatot a jegybank, akkor nem tudja megfékezni az inflációt sem. S ha az inflációt nem sikerül kontrollálni, akár a nyolcvanas évek inflációs rátái is visszajöhetnek.

Másik gond lehet a globalizáció visszafordítása. Az inflációt az oltotta ki a fejlett világban, hogy kiszervezték a munkát a harmadik világ országaiba, így az áruk ára nem nőtt, mert olcsóbbá vált az előállításuk az olcsóbb munkaerő miatt. (A fejlett piac munkásai pedig elszegényedtek, mert a munkájukat elvitték Kínába, Vietnamba és Bangladesbe. De legalább két dollárért tudnak venni pólót a ruhaboltban, hála az éhbérért dolgozó bangladesi varrónőknek.)

Azonban ha a járvány miatt a cégek lerövidítik az ellátási láncaikat, az automatikusan azt jelenti, hogy nőni fognak a magasabb munkabérek miatt a termékek árai. Ha a globalizáció évtizedeken át csökkentette az inflációt, logikus, hogy annak leépítése növelni fogja azt a fejlett világban.

Szóval gondok és időzített bombák bőven vannak a rendszerben, de a következő néhány évben várhatóan még nem kell komoly inflációval számolni.

S a jó hír a végére. Megjött a magyar inflációs adat, nekünk nem kell rettegnünk a deflációtól, mert 3,8% lett az éves infláció, a maginfláció pedig egyenes 4,5%, ilyen magas a maginfláció nem volt már vagy 6-7 éve.

Next Post
Heti összes

Hozzászólások:

Cikkgyűjtemény
Új vagy az oldalon? A gombra kattintva találod az eddigi fontosabb cikkek gyűjteményét téma szerint.
Megnézem!
Keresés
Kövess minket
facebook
youtube
Hirdetés
Támogatás
Ha szeretnéd, van lehetőséged anyagilag is támogatni a munkánkat.

Átutalással a Raiffeisen Bank 12020407-01558219-00100002 számlaszámra a Kiszámoló Egyesület részére. A közlemény "Támogatás" (fontos!)
Bankkártyás támogatási lehetőség hamarosan. Köszönjük, ha érdemesnek tartasz bennünket a támogatásra.
Archívum

Archívum

crossmenu linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram