Minden relatív

Szeretnék szólni valamiről, ami már régóta gondot okoz.

Ez pedig az, hogy nagyon sokan a saját helyzetükből indulnak ki. Ezzel harcolok már évek óta.

Az egyik fillérekkel való üzekedésnek gondolja, ha valaki évi 40 ezret spórol a casco-ján, az meg már tényleg a mélypont, hogy megtakarítson ezer forintot a havi telefonszámláján. S ennek a véleményének unos-untalan hangot is ad a hozzászólásokban.

A másik szerint új autó vásárlása nem lehet más, mint rongyrázás, hiszen a 13 éves autó is elvisz mindenhová. Ergo aki új autót vesz, az egyszerre bolond és kivagyi.

Szeretném, ha megértenétek, hogy ahány ember, annyi élethelyzet, annyi anyagi lehetőség, cél és fontossági sorrend.

Egyrészt ne szálljunk már el ennyire, az ország lakosságának a háromnegyede havi 300 ezer forint alatt keres. Gyakran sokkal ez alatt. Neki igenis fontos, hogy megspóroljon havi ezer forintot itt, kétezret ott, odafigyeljen a kiadásaira és tudatosan költsön. Az erről szóló cikkek nekik szólnak.

Éppen mostanában határoztam el, hogy újra több cikk fog szólni a kisebb pénzű embereknek. Elkövettem azt a hibát ugyanis, hogy mivel már sokat írtam évekkel ezelőtt arról, hogyan oszd be a pénzed, szabadulj meg az adósságaidtól és a rossz vágyaidtól, ezért mostanában nem volt szó ilyenekről.

Ezért főleg arról írtam, ami tanácsadás során tapasztaltam. Azonban tanácsadásra jellemzően az jön el, aki legalább 4-500 ezer forintot keres, de gyakran ennek a többszörösét is.

Így viszont túl elitistává válik a blog, ami egyáltalán nem célom. Az átlagembernek sokkal nagyobb szüksége van pénzügyi útmutatásra, mint a jobb anyagi körülmények között élőknek. Azt pedig nem várhatom el, hogy az emberek a négy-öt éves cikkeket elolvassák.

Az érem másik oldala pedig az, hogy viszont akár hiszed, akár nem, sok olyan ember van, aki azért vesz új autót, mert van annyi pénze, hogy nyugodtan megteheti.

Sok olyan emberrel beszéltem már, aki ma elkölthetne 70-80 millió forintot autókra és nem különösebben venné észre a pénz hiányát.

Azzal egyetértek, hogy az új autó vásárlók 70-80%-a erején felül vesz autót. Azonban ne essünk abba a hibába, hogy akkor mindenki ebbe a kategóriába tartozik.

Autó helyett mondhatnék nyaralást, vagy bármi mást. Van, aki azért megy évente kétszer nyaralni Ázsiába, mert megteheti és nem azért, mert ostoba és csak fel akar vágni vele. (Más kérdés, hogy ezzel kell-e dicsekedni bárhol is a facebooktól a fórumokig.)

Sokkal több gazdag ember van, mint te azt gondolnád. Csak kérdezz meg egy kisvárosi prémium vagy privátbankárt, hány százmilliós ügyfele van abban az álmos kis porfészekben ott valahol az Alföld közepén. Nagyon meglepődnél, ha tudnád, hány gazdag ember lakik egy ilyen helyen is.

S annak is nagyon örülünk, hogy te nagyon tudatos vagy az élet minden területén, annak nem mindig, hogy ezt minden cikk alatt el is mondod újra és újra.

Ha az emberek tudatosak lennének az élet minden területén, akkor nem lenne elhízva a lakosság 62%-a, nem dohányoznának az emberek, nem lenne ennyi válás, ennyi alkoholista, az emberek vinnék valamire a munkájukban és még hosszan sorolhatnám.

A pénzügyi területen örülnék, ha az emberek 20%-át a tudatos kategóriába lehetne sorolni. De sajnos nem lehet. Ezért írni kell arról, hogyan tud megváltozni. (Mert így tud, az ember nem tudatosnak születik, genetikailag, mint azt sokan gondolják. Hanem valamikor az élete során azzá válik a gondolkodásmódjának megváltoztatásával, ha erre sor kerül valaha is.)

Ezért ne gyere mindig azzal, hogy erről is minek írni, hiszen én olyan tudatos vagyok, hogy arra már szavak sincsenek. Még egyszer: nagyon örülünk neki.

Szóval röviden a lényeg: ne magadból indulj ki. Vannak nálad sokkal szegényebb és sokkal gazdagabb emberek is, sokkal tudatosabbak és sokkal kevésbé tudatosak is. Sőt, nem mindenki szeret hegyet mászni, mint te, hidegen hagyják a te hobbijaid, viszont mondjuk nálad sokkal jobban törődik azzal, milyen kávét iszik.

Ha ezt sikerült feldolgozni, sokkal kevesebb értetlenkedő hozzászólás lesz a közeljövőben. Nyugodtan lehet vitatkozni, érvelni és ellenkezni, mert erre való a hozzászólás. Csak próbáld meg belátni, hogy a másik jó eséllyel teljesen más mikrokörnyezetben él, mint te, más anyagi lehetőségek között és mást tart fontosnak.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

203 hozzászólás

  • jurta
    -> Folyt. Csak a két fenti téma egyikéről sem beszéltek szívesen (még a családban sem), így nagyon kevés az emléknyom. Alapos kultúrtörténészek azért leírták, pl. Balázs Lajos: Szeretet ​fogott el a gyermek iránt – A születés szokásvilága Csíkszentdomokoson. moly.hu/konyvek/balazs-lajos-szeretet-fogott-el-a-gyermek-irant

    Visszatetsző nekem, ahogy az 1970-80-as években felvirágzott fogamzásgátló-ipar hatására a társadalom technológia-öntelt lenézéssel tekint a korábbi évszázadokra, meg a szegényebb földrészekre, primitívnek tartva őket, mert nem élvezhetik a szexualitást következmények nélkül, meg “felelőtlenül” hozzák az emberi lényeket a világra – egy nemzedék alatt felejtettük el, hogy ez nem így volt és van. Gondolom, a gyógyszergyárak azért nagyon örülnek ennek az önteltségnek. 🙂

  • SzB
    @Mónika
    Köszi a válaszokat. Az ‘aaa’ kitöltő én voltam, de nem releváns a kitöltésem, sajnos nem vagyok női vezető. Majd ezt a kitöltést töröld ki a feldolgozásnál. Bocs a pluszmunkáért, kíváncsi voltam a kérdésekre. Hajrá a toborzáshoz!
  • Virágoskert
    Szeretném megköszönni a sok jó cikket. Örülök, hogy frissíted az átlag környékén élőknek is. Hasonló mentalitással indultam én is a válságban megoldást keresni, kiutat találni.
    Isten segítségével, és a blogod útjelzőivel nem tévesztettük a célt szem elől a legsötétebb években sem. Amikor körülöttünk mindenki temette a lehetőségeinket, bizony jó volt tudni, hogy nem vagyunk egyedül, voltak, akiknek már sikerült.
    Bedől kényszerhitelünkkel, adóssághegyekkel, beteg gyerekkel a hátunkon megkaptuk a magunkét, amiért a tanulás, az onkepzes még akkor is prioritás volt nekünk.
    Megérte küzdeni, a gyümölcs, hála a Gondviselésnek, lassan érik, amelyet a hurrogók is egyrészt elismernek ma már, másrészt kíváncsian figyelik, hogy hogyan sikerült a mélyből felkapaszkodni. Pedig semmi tikosat nem tettünk, előre tudták.
    Miklós, számunkra itt minden cikk érték, amiért hálásak vagyunk!