Mit adjak meg egy tinédzsernek?

Viktor vetett fel egy témát, ami náluk aktuális probléma:

Egy téma javaslatom lenne, de talán helyesebb lenne ezt kérésnek nevezni.

Két hét múlva lesz 18 éves a lányom. Szeretnénk teljesen átvariálni a jelenlegi finanszírozását, ami most heti zsebpénz formájában ölt testet.

Cél, hogy elkezdjen gazdálkodni, az álmait a lehetőségeihez, vagy a saját teljesítményéhez szabni. Hogy neki jusson eszébe a havi utazási bérlet, a mobilszámla kifizetése, hogy megtanuljon előre gondolkodva spórolni a jövőbeni költségekre.

Hasznos lenne tudni mi erről a véleményed, megismerni a fórumtársak tapasztalatait, akár számszerűen is, hogy ki mennyit és milyen formában ad egy ekkora gyereknek. És mi tartozik bele? A ruházkodás? Nyilván, de van-e és hol a határ? Nyári üdülés a haverokkal? Buli, nyár, Fanta? A net? a mobil?, a laptop?, de aztán a legnagyobb, legújabb, legmárkásabb ám? Évente persze…

Mert ugye mindig van olyan barát akire hivatkozni lehet, hogy neki van ergó neki is jár. És mi van ha ezek ütköznek a család fizetőképességével, vagy ad abszurdum a fizető készségével? Ha ütközik a gyerek rövidtávú vágya a hosszútávú nevelési elvekkel? Hogy lehet így felelősen gazdálkodni, ha állandó érzelmi/anyagi nyomás alá van helyezve ad hoc beeső tételekkel a családi büdzsé? Pláne, ha azok esetenként még jogosnak is tűnnek. Pl. nyelvtanár, de óránként hatezerért?? Külföldi tanulás de évi több millióért? Mikor vagyok jó szülő, ha szó nélkül fizetek mint a katonatiszt, vagy ha felvállalom a konfliktust és a napi konfrontációt a magasztosabb pénzügyi nevelés céljaiért? Én ez utóbbiba már kezdek belefáradni, de nagyon…

Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond jeligére előre is köszönöm a segítséged! 🙂

Üdvözlettel: egy tücsköt nevelő hangya

Eddig a levél. A kérdés nem könnyű, ahogy a gyereknevelés önmagában nem az. Ezzel szerintem minden szülő szembesül, mit adjon meg a gyereknek és mit nem.

Én is sokat gondolkodok rajta, mi lesz, ha a gyerekek alapnak veszik mindazt, amit kapnak, pusztán azért, mert telik rá és ezt látják, ezért ebből indulnak ki, mint az élettől elvárható minimum. Ha azonban ő kezdi az életet, mindez nem lesz számára alap, az első néhány évben legalábbis biztos nem: lakhatás egy jó környéken, autó, külföldi nyaralás és többi.

Éppen ezért gondolom azt, hogy szándékosan nem adok meg a gyerekeknek mindent, hogy lássák, nem jár minden alapból és van olyan, hogy nincs valami. Most nem volt sétáló Tacsi kutya karácsonyra, de ha nagyobbak lesznek, akkor sem fognak megkapni bármit, amit csak szeretnének. Hetvenezres fejhallgató? Persze, miért is ne. Ott a Meki, szeretettel várnak nyári munkára, majd abból megveszed magadnak. Mindjárt más értéke lesz a fejhallgatónak, ha az ára három hét kemény munka volt az olajbűzben a konyhán.

(Én 13 éves korom óta dolgoztam nyáron és a hétvégéken is gyakran,  hajnal négykor keltem és mentem dolgozni fóliába, majd 16 éves korom óta vállalkoztam. Nem azért, mert muszáj lett volna, hanem mert jól esett dolgozni és az a pénz is jól esett, amit ezzel kerestem.

Persze ma már akkor se engedd a gyereknek, hogy dolgozzon 13 évesen, ha nagyon akar, mert csúnyán megbüntetnek gyerekmunkáért, de akkor még nem nagyon vették ezeket komolyan. De úgy gondolom, hogy sokkal életrevalóbb lettem attól, hogy nem 24 évesen csodálkoztam rá arra, mi is az a munka és hogy munkából lehet pénzt keresni, amiből megvehetem azt, amit szeretnék.)

De erről már többször írtam. Most ti jöttök, segítsetek Viktornak, ti hogyan csináljátok/csináltátok és miért volt sikeres a stratégia vagy miért nem.

Kapcsolódó cikkek:

Nyugdíjcélra vagy a felnőtt gyerekemre költsem a pénzt?

Gazdag szülők gyerekei

Ki fizesse a gyerek oktatását?

Gyerekek pénzügyi nevelése: mi így csináljuk

A gyerekek pénzügyi nevelése 3.

Hogyan bánnak a gyerekek a pénzzel?

 

Share

135 hozzászólás

  • VLaci

    A hiszti nálunk nagyon hamar elmúlt, mert akárhol is kezdte a hisztit, megvártuk amíg befejezi, mondtuk is neki, hogy megvárjuk, hisztizzen csak nyugodtan. A hiszti végével meg azt mondtuk minden alkalommal, hogy amit hisztivel akart megszerezni, azt semmiképpen nem kaphatja meg. Ha megmagyarázza, hogy miért kell – egy másik alkalommal – akkor majd megkaphatja, ha el tudja hitetni, hogy ez egy fontos és jó beruházás.
    Talán 5x hisztizett, rájött hogy nem üzlet. Azóta is mindent indokol…

  • L70

    Az a hamburger árulás szerintem nem időpocsékolás. Nem árt, ha látja, hogy a tehetség és/vagy lehetőség és/vagy szorgalom hiánya miatt másnak mennyit kell gürcölnie minimálbérért. Ha ezt legalább nem tapasztalja meg egy picit sem, akkor igen nagy valószínűséggel hiányozni fog belőle az alázat azokkal szemben (ez finom megfogalmazás, a lényeg, hogy bizony le fogja nézni azokat), akik hamburgert árulnak vagy takarítják az irodát vagy kóliznak a hiperben.

  • Annamaria
    Szóval menjen a cikkben szereplő család gyerek olyan egyetemre, ahol öszötndíjból lazán összegyűjti a lakás árát. Ennyi a tanácsom!
  • Pietari

    “Az interneten terjedő idézetekkel az a probléma, hogy az emberek többsége nem veszi a fáradságot, hogy ellenőrizze a valódiságát.”

    – Abraham Lincoln

  • krumplikaspapri
    Nekem ugyan nincs gyerekem, és még 30 éves sem vagyok, de a saját bőrömön keresztül van rálátásom a dologra.
    Úgy nőttem fel, hogy a szüleim építkeztek, ami rengeteg pénzt elvitt, gyakorlatilag szegénységben éltünk. Az alapvető dolgokat természetesen finanszírozták, ruházkodást, évente párszor feltöltötték a telefonkártyát, oktatáshoz szükséges kellékek, számítógép ,stb. Zsebpénzt sosem kaptam, ami pénzhez hozzájutottam az a karácsony-húsvét-születésnap-névnap quartetből jött össze,+ fusi ami nem volt több évi 50 ezer forintnál. Természetesen éreztem ennek az összegnek a korlátait, így mindig okosan költöttem el. Visszagondolva nem bánom hogy így alakult, mert már gyerekként megtanultam bánni a pénzzel, láttam az értékét, kétszer meggondoltam, hogy mire költsem el azt. Folyt.köv.
  • krumplikáspapri
    Tudatos vásárló lettem, odafigyelek az ár érték arányra, nem veszek szükségtelen dolgokat, továbbá van egy csomó megtakarításom is. Ellenpélda a velem egyidős unokatestvéreim, akiket a nagyanyjuk heti 5 ezer forinttal finanszírozott. Ők szórták a pénzt minden hülyeségre mert volt miből, tudták, hogy a jövőhéten újra 5 ezer forintot kapnak. Ez meg is látszik, ugyanis dolgoznak, de sosincs pénzük, az egyikük autóra gyűjt több mint három éve, de valahogy nem sikerül neki összerakni a pénzt.
    A kérdésre válaszolva szerintem úgy finanszírozd a lányod, hogy megkapjon mindent, ami a nélkülözhetetlen a mindennapi életben, ugyanakkor a szórakozását ne finanszírozd, vagy ne teljes mértékben. Megtanulja majd beosztani a pénzét ha a saját bőrén érzi, hogy le kell mondania valamiről, mert nem kaphat meg mindent egyszerre.
  • naa
    “Nem árt, ha látja, hogy a tehetség és/vagy lehetőség és/vagy szorgalom hiánya miatt másnak mennyit kell gürcölnie minimálbérért”
    Ebben igazad van. Nevelési célzattal, rövid ideig lehet, de ne legyen rákényszerülve, ha nem muszáj. Azért itt még nem a mama-hotelben lustálkodó, dolgozni sem akaró felnőtt gyerekről van szó, hanem egy diákról akinek helyt kell állnia az egyetemen, mellette bulizzon is azért, szakítson időt a barátaira, családjára, sportra, hobbira… Persze beleférhet valahogy még valami munka valaminek a kárára, de ne “kötelező” legyen, ha amúgy a szülő megteheti, és ha jók a képességei, akkor annak megfelelő munka. Jó dolog, ha megtanul takarékoskodni, de még jobb, ha olyan munkát csinál, amivel annyit keres, hogy akkor is tud félretenni, ha nem mond le igazán semmiről. Jó, ha vannak elérendő anyagi célok, ne legyen minden alátolva azért, de egy jó alap legyen adott.
  • Gerhard
    Sziasztok!

    szeretném leszögezni, hogy nincs gyerekem, szóval amit itt leírok, csak elmélet, a gyakorlatban – érthető okokból -, még nem tudtam alkalmazni.

    Véleményem szerint már akkor el kell kezdeni a helyes pénzgazdálkodásra való nevelést, amikor még kicsi. Persze a korának megfelelően. Véleményem szerint olyan 14 éves kortól már nem kell mindent megadni a gyereknek (Persze, előtte se kénysztessük el). Adjuk meg neki az alapdolgokat, ami egy józan élethez kell, ha többet akar, akkor dolgozzon meg érte. Így biztosan megtanulja értékelni a dolgokat. Igaz ez mind a ruhára, elektronikai cuccokra, stb.

    Kb 18-20 éves kortól már lehet neki teljes önállóságot adni.

    Hangsúlyozom, nincs gyerekem, szóval ez nálam is csak elmélet. De szerintem működne.

  • Garbo

    A pontosság kedvééért: Einstein ilyet soha nem mondott. Ez egy kamuidézet. Értelmetlen is …

    Kicsit erre hajaz:
    “Az életben a legidőigényesebb dolog öreg marhából gulyást főzni. De az eredmény mindenért kárpótol” (W. Churchill)

    Igen, ez is kamu.

  • Körtefa

    Hihetőbb lenne így:
    “Az életben a legidőigényesebb dolog öreg marhából gulyást főzni. De az eredmény mindenért kárpótol” (Kádár J.)
  • Családfő

    Pontatlanok a forrásaid, bizony ezt mondták.

    Épp Alberttel és Winstonnal hármasban főztünk gulyást egy öreg marhából a palm beach-i nyaralómban, amikor ez szóba került. Három napig tartott, mire megpuhult, de bizony fenségesen sikerült. Közben együtt féltünk a jövendő technológiától – Albert még ezt az aranyköpést is elejtette – és milyen igazunk lett! Annyiban tévedtünk, hogy már nem csak egy generációnyi.

  • L70

    Egyszer nyáron egy hónap mekizés vagy ezzel egyenértékű munka több haszonnal jár majd, mint hátránnyal.

    Nálunk az a terv, hogy megkapja a babakötvényt (lesz úgy 1,7 M, tényleg kíváncsi leszek, mit fog vele kezdeni, fog-e egyáltalán kérni, ha ott lesz neki ez az összeg), lakhat otthon a felsőfokú tanulmányok alatt, sőt, ha más városban tanul, akkor kifizetjük a normál lakhatást.

    Helyzettől függ majd a tandíj fizetése (nem mindegy, hogy orvosi egyetem vagy büfé-ruhatár-elfekvő szak). Eszközök (pl. laptop) beszerzése és fenntartása szintén.

    De kizárt, hogy egyetemi évek alatt csak úgy fizetnénk a fesztiválozást, nyaralást, autót, utazgatást, telefont, csodamárkás ruházatot, bulizást.

  • Peti
    Hogy mit adjunk meg egy tinédzsernek? Mérhetetlenül sok szeretetet, törődést; lelki támogatást a serdülőkor nehéz időszaka alatt. Viszont fontos, hogy soha ne a barátjaként -, hanem a szüleiként tekintsen ránk. Én legalább is rossz nevelési példának tartom,amikor a szülő jófej akar lenni, és megengedi a haveri viszonyt (oda-vissza). A lényeg, hogy segítsük helyes útra terelni a gyereket, de hagyunk neki néha teret is, hogy kialakuljon benne a felelősségtudat, ezzel is fejlesztve az önállóságát. Amikor azon megy a vita, hogy milyen márkájú mobilt vagy ruhát kaphat, ott már nagy a gond. Pont ma beszélgettünk erről a nejemmel egy fotó kapcsán: a kép egyik felén egy kismadarat simogató kislány, a másikon meg egy tablettel játszó gyerek. Tudom, hogy elég közhelyes, de akkor is elgondolkodtató. Szerintem sürgős szemléletváltásra volna szükség…de nem a gyereknek, hanem elsősorban a szülőknek!
  • jami
    A monoton, minimális tudást igénylő, enyhén fizikai munkát szerintem is ki kellene próbálni minden olyan gyereknek, aki fizikailag képes rá. Nemcsak a munkáért magért, hanem megtapasztalni azt a szűk munkakörnyezetet, rugalmatlan időbeosztást és munkatársak körét, amivel/akikkel egy csomagban van. Pl. mg. munka tud örömet okozni, többnyire szép időben (bár melegben nem akkora buli) – de már 3. nap nem akkora öröm az uborkaszedés/almaszedés/szőlőkoccsolás.
    Mg-i munkát gyerekként sokat csináltam, főleg családon belül. Nincs is romantikus elképzelésem róla, de a konyhakerthez jó tudást adott. Adatbevitelt is csináltam, azt elviselhetővé tette, hogy tudtam, csak nyári kieg. Műszakos munka gyárban – ez az igazán jó tapasztalat. A műszakos műanyaggyári munkába szó szerint belebetegedtem. Amúgy is motivált voltam, tudtam, mit szeretnék csinálni, kaptam még1 lökést 😉
  • Ildikó70
    Sokan írjátok, hogy ruhatár-büfé szak az egyetemen. Mit jelent ez nektek? Miért az valamelyik?
    Azt sem tudom, hogy miért lesz hirtelen egy 18 éves hirtelen felnőtt, akinek semmit nem akarunk finanszírozni, főleg ha eddig mindent megkapott. Főleg akkor ha tanul és nincs jövedelme. Esetleg emiatt belekényszerül egy olyan munkába, iskolába amiből fenn tudja magát tartani és gyűlöli.
    Szerintem a gyerek önállóságra nevelését elég korán el kell kezdeni és fokozatosan, vele egyeztetve kell leépíteni a támogatást. Ráadásul úgy, hogy ne érezze az egyik azt, hogy a másik többet kapott – akár pénzben akár lehetőségben. Nagyon sok testvérviszályt lehet ezzel megelőzni.
  • krumplikáspapri
    Ildikó70: ezek olyan könnyen elvégezhető szakok, amelyeknek a piaci értéke is kb. 0. Pl.: Rendezvényszervező, szabadbölcsész.
  • Ildikó70
    Gondoltam, hogy ilyesmire gondoltok, de miért tekintitek ezeket annak? Vannak akik rendezvényszervezőként is milliomosok lesznek, mert van egy jó ötletük és ki is tudják használni azt. A bölcsészet pedig akár csak nagyon jó nyelvtudást is adhat, aztán el lehet menni fordítónak, idegenvezetőnek vagy a nyelvre építve lehet más szakmát is tanulni és ebből megélni – mondjuk idegen nyelven gazdasági, kereskedelmi szakon diplomázni és külföldi cégnél, sőt külföldön dolgozni. Én inkább tartanám büfé szaknak egyes egészségügyi vagy szociális képzéseket, mert szerintem ebbe nem érdemes időt, energiát és pénzt fektetni, de van pár “elvetemült” aki ezekben a szakmákban szeretne dolgozni. Szerintem a büfé szakok mindenkinek mást jelentenek – bár kevesen gondolják annak a jogi, orvosi, informatikai és mérnöki képzéseket. Pedig a joghoz is leginkább jó tanulási képesség kell.
  • krumplikáspapri
    Valószínűleg azért alakult ki ilyen vélekedés ezekről a szakokról, mert nehéz velük elhelyezkedni. Ellentétben mondjuk a mörnökökkel vagy orvosokkal akiket lassan lasszóval fognak a munkáltatók. Beszédes az elnevezése is, sejthetően az ilyen képzést végzettek nagy része nem tudott szakmán belül munkát találni (ergo a mekiben sütik a hamburgert). Az egészségügyi szakokat nem tartanám büfészaknak, szerintem azok a szakok a legértékesebbek közé tartoznak a munkaerőpiacon.
  • Béla
    27 vagyok jelenleg, szerintem nálam egy jól működő rendszer volt gyerekkoromban, és nem szóróm a pénzt, függetlenül élek szüleimtől (19 éves korom óta).
    Nem kaptam soha heti, havi zsebpénzt. Szüleim azt mondták, hogyha szeretnél valamit, akkor mondd meg, és adunk arra pénzt. Születésnap, karácsony, sok esetben pénzt kaptam nagyszülőktől. 8 éven keresztül úgy jártam síelni (10-18 éves koromig), hogy az egy év alatt megspórolt összes pénzemet erre költöttem. Ellenpélda rokonoknál, hogy mindenért pénzt kaptak, a bizonyítványért (itt a különböző jegyek mást értek), elvégzett házimunkákért stb… nem hiába írják le jó pár könyvben, hogy a pénz nem motivál hosszútávon.. ez itt teljesen mefigyelhető volt, én sem fogom ezt a jövőben alkalmazni gyerekeimnél… és persze 16 éves koromtól megismerkedtem a munkával, soha nem értettem meg, hogy fősuli mellett mások nem dolgoznak semmit diákmunkában..
  • Ildikó70
    Ha az egészségügyi, szociális szakok a legértékesebbek, akkor miért kapnak bérminimumot az abban dolgozók? Elhelyezkedni lehet vele, de megélni belőle nem. Én emiatt tartom büfészaknak ezeket. Ezért menekülnek az ebben végzők is inkább a mekibe vagy külföldre.
  • Névtelen
    meg szerencse…különben nem lenne aki kicserelje a pelenkát majd alattad.Eü szak vagy szocialis szak szerinted nem fontos???Hat erdekesen gondolkodsz a világról:-( En az összes informatikust kb a sivatagba küldeném,mert annyit is ernek.Sajnos muszáj hogy legyenek,es meg jol meg is fizetik öket…Az orvos,mernök,tanar(!!!!) is oke,a többi kb tök felesleges.
    En pl nem tartom azt sem helyesnek,ha valakinek a gyereke egyetemre akar menni,akkor azt az utolso erömmel is tamogatom,csak azert hogy legyen egy diplomaja..Sok csaladban mar idösek a szülök amikor egyetemista lesz a gyerek,esetleg van több is,miert kellene kvázi az egesz eletet azert felaldoznia,hogy mindenképpen egyetemista legyen a gyerek..Ha oda valo,akkor siman veszi az akadalyokat,tamogatas nelkül is,ha nem,akkor meg minek a diploma???En igy gondolom.Söt lehet felnött fejjel csalad mellett is diplomat szerezni…
  • Anna
    Elmondom hogyan működött anno ez a par evvel ezelottig. Anno rakta a család a fundamentákat (a lényeg, csak hogy kell egy alap). Mikor a gyermek elérte a 18at+-1 ev lakás kinéz abban a városban ahol tanulni és majd lakni akar (azért is jó így, mert ha megy a gyerek gyakorlatra oda céghez hátha ott is maradhat dolgozni), na szóval lakásvásrlás hitelre onresszel, hitel 10-15 evre fix kamatozassal, mellette fundamenta is. A hiteltorlesztes es a fundamenta a gyermek altal fizetve ugy, hogy pl 3 szobas lakasnal 2 kiadva, 1 megosztva barattal/bartnovel. Igy 3an fizetnek berleti dijat es a rezsi 3/4-e is megtakarit, neki meg nincs alberleti dij. Kolesz feeling ami meghalalja magat hosszutavon. Hitel porog a 4-5 tanev alatt, fundamenta beletorlesztve. A fennmarado hitelt meg a letszamot csokkentve, de tovabbra is tarsberlovel mar munka melett hamar ki lehet csengetni. 30eves lakassal.
  • L70

    Büfé-ruhatár téma. Olyasmi, ahol a képzés nem ad jelentős hozzáadott értéket, vagy 99% eséllyel csak hobby, de nem piacképes szaktudás. Ha jó rendezvényszervező, akkor nagy eséllyel már 17 évesen ő szervezi az osztálykirándulást és nyakig benne van a szalagavatóban, stb. De ekkor is jobban jár, ha gyakornokoskodik valahol, mintha a szülő pénzén beül néhányszáz óra meghallgatásra egy intézménybe melegedni.

    Orvos, jog, mérnök, na ott kissé szisztematikusabb és bonyolultabb az egész.

    Bölcsész meg attól függ, ha már évek óta csak egy témának szenteli az életét, akkor akár mehet és még támogatom is, de az gyanús, ha csak úgy 18 évesen hirtelen ötlettől jelentkezne mondjuk valami trendi bölcsészszakra.

  • Zabalint

    Mikor egyetemista voltam, divat volt az informatikai és a műszaki karokon fikázni a bölcsészeket, meg mindenféle “kamuszakosokat”. Ma egészen másképp látom, mert egyrészt épp a saját képzésemet érzem utólag leginkább haszontalannak, nem mert a szak ne lenne keresett a munkaerőpiacon, hanem mert a papíron kívül nem sok hozzáadott értéke volt, a tudásomat amiből élek, nem ott szedtem fel. Másrészt a felsőoktatásnak elvileg sem az a célja, hogy kész szakembereket képezzen célfeladatokra, arra a szakmunkasképzés való elvileg, de ma már a gyors technológiai változások miatt már annak sem úgy kellene működnie, mint egykor. A felsőoktatás inkább arra való jó esetben, hogy a látókört növelje egy adott szakmánál sokszor szélesebb területen, valamint megtanítson önállóan feldolgozni forrásokat, csapatban dolgozni, prezentálni, stb. Folyt *
  • Zabalint
    *Folyt
    Ennek fényében nem vagyok biztos, hogy a büfének kikiáltott szakok rosszabbak lennének, sőt a velük szemben támasztott elvárások alapján még jobban helyükön is van a szerepük. Az ilyen szakon végzettek többsége sokkal többféle területen helyezkedik el, mert a szak kevésbé predesztinálja az elhelyezkedést. A közhiedelemmel ellentétben többségük nem a mekiben és társaiban. Nyilván, aki pl. elvégez egy bölcsész szakot, de még a nyelvvizsgát is csak évekkel később csinálja meg, alig beszél 1 idegen nyelvet, az menthetetlen, de ilyenek más szakokon is vannak bőven.
  • krumplikáspapri
    Az csak Magyarországra igaz, hogy nincs értéke az EÜ-s papírnak. Nézd meg tőlünk nyugatabbra mennyit kerese egy egyszerű ápoló, az orvosokról már nem is beszélve.
  • vim
    @Ildikó70
    Havi 60k (~2/3 minimalber) / fo, Bursa Hungarica, egyetemtol szoctam., osztondij, kulfoldi egyetem tervek, kulonorak, kirandulasok, nyelvtanar.
    “Tudták, hogy szegények vagyunk” – jo latni mennyit fejlodott Magyarorszag, 20 eve ez meg a modosak szintje volt 🙂
  • Anita
    @Névtelen
    Ildikó70 egy szóval sem mondta, hogy nem fontos az eü szak, sőt, ha jól rémlik benne is dolgozik, szóval személyes tapasztalata van arról mennyire “jól” fizetik

    +1
    Egyetértek, bölcsészkart végeztem, igaz már lassan 20 éve, és egyik ismerősöm se került a mekibe. Sőt most így utólag belegondolva, bár nem volt tudatos, csak sose voltam ész nélkül költekező fajta, de a diplomaosztó után 2-3 hónappal már megvolt a féléves vésztartalékom (saját keresetből, nem szülői támogatásból).

  • L70

    Ha a gyerekem bármilyen előzetes érdeklődés híján de csak úgy felvételizne média szakra 250.000/félév áron, esetleg szociológiára potom 300.000/félév áron, akkor rendelkezésére állna a babakötvény, finanszírozhatja belőle, vagy érje el, hogy államilag finanszírozott legyen. Az alapképzés ezt már ki is merítené, mehet mesterképzésre, és ha az alapképzés után annyira piacképessé vált, hogy a megkeresett pénzéből megteheti, akkor hajrá, csinálja.

    Ha biológusnak vagy fizikusnak vagy matematikusnak menne 500.000/félév áron, akkor minimum bepótolnám a hiányzó összeget, ha szüksége lenne rá. Gondolom normális nyelvtudással ezeknek a szakoknak a piacképességét nem kell megmagyarázni.

  • Ildikó70
    Az egyetemre évek óta spóroltunk, kb. 10 évig. Örülök, hogy az én fizetésem elég nekik. Szoctám kb. 12ezer, mellé jár kollégiumi térítési díj támogatás, így az csak 8ezer. Bursa Hungarica összesen 12ezer. Ebből vesznek mindent, étel, ruha, cipő, jegyzetek, telefon,utazás, szórakozás,stb. Szerintem 85-90ezer nem olyan sok, ha mindent maguknak kell ebből kigazdálkodni. Ettől többet keresnének, ha dolgoznának. A nagyobbik azért dolgozik 20 órában, hogy a fizetését összegyűjtse és ebből a mesterképzést külföldön végezze el. Nógrád megyében nem volt akkor még 5 osztályos gimnázium, ahol rendesen megtanították volna a nyelvet, ezért kellett a nyelvtanár, az is csak az egyiknek és kb. 20 alkalom volt. Kirándulni az iskolától mentek, osztálykirándulás évi egyszer, esetleg évi egy színház Budapestre. Éveken keresztül dolgoztam bérminimumért, 3 éve ettől már többet keresek.
  • Ildikó70
    @Névtelen Elég csúnyán néznél, ha hirtelen eltűnne az informatika. Még ide se tudnál írni. Egyébként eü.-ben dolgozom, informatikusként. Nagyon sok kollégával beszélgettem, aki egészségügyi vagy szociális diplomát szerzett és ezt tartotta legrosszabb döntésének, mert megbecsülve nincsenek – se anyagilag, se erkölcsileg. Sőt, sokukat az orvosok le is nézik, páran le is léptek ezért külföldre. Ugyanúgy, ahogy nagyon sok szakmából, amit itthon nem becsülnek meg. Ha ez így folytatódik a most felnövekvő generációból nagyon kevés ilyen szakember lesz és tényleg nem lesz aki kicseréli majd a pelenkát alattam, de más alatt sem.Szerintem pár “elvetemült” tartja életben az egészségügyet. Ha ezek kiöregednek nagyon csúnya világ elé nézünk.
  • Balambér
    Én is a fizikai munkáról írtakkal értek egyet. A zsebpénz fogalmát csak a tévéből ismertem, egyetlen bevétel a locsolópénz volt (1 majd 2 öcsémmel kaptunk annyit együtt, mint az egykék). Faterom vállalkozó volt, hármunkat-négyünket vitt rakodni stb., meg egy-két alkesz segédmunkást. Ez utólag nézve arra jó, hogy megtudja a gyerek, mi az igazi (izzasztó, de egyben olcsó) fizikai munka és megadja a lökést, hogy lehetőleg többre vigye. Meg persze igazi csapatmunkát is itt tanultam (pl. láncban dolgozva, ahol eszetlenkedni nem szabad, mert súlyos balesetet eredményezhet), nem a buta elvont vállalati tréningeken.

    Én a szüleim elvét fogom követni, ha tizenéves gyerekem lesz: nincs lakbér meg zsebpénz meg centizgetés, amíg egy háztartásban élünk, de kóstoljon bele az alja kulimunkába, hogy megtanulja, hogy az igazi előrejutáshoz először a szellemi tőkét kell növelni.

  • Zabalint

    Ha bármilyen előzetes érdeklődés híján matematikus, biológus vagy fizikus szakra menne a gyereked, az ugyanúgy hiba lenne, mint ha “kamuszakra” menne előzetes érdeklődés híján.

    Egyébként pont ez a 3 szak, amit említettél, épp azok, amelyekkel ugyan vannak jó lehetőségek, de nem szigorúan a szakhoz kötődve, sőt jó eséllyel valami egészen mást fognak csinálni. Ami nem baj, mert ezek a szakok jó alapot adnak hozzá. Fura, hogy ezt az elvet a bölcsész szakoknál sokkal kevesebben fogják fel. Persze ebben benne van az is, hogy a műszaki és reál tudományokat hallgatók részéről van egy jó nagy adag lenézés a bölcsészettudományok, társadalomtudományok iránt. Azt gondolom, hogy ez a lenézés szűk látókörből, tudatlansagból fakad, amin a legtöbben szerencsére túllépnek azután, hogy elhelyezkedtek a versenyszférában, és “kamuszakosokkal” is együtt dolgoznak.

  • Ildikó70
    Én nagyon nem tudom elképzelni, hogy viszonylag jómódú szülők nem fognak adni a tinédzser gyereküknek zsebpénzt, ha akar valamit – egy fagyi, mozi a barátnővel vagy bármi más akkor dolgozzon érte. Nagyon sok szülő-gyerek konfliktust fok okozni, még akkor is, ha a gyerek nem telhetetlen, követelőző, hanem jóformán minimum igényei vannak. De erre majd úgyis rájön mindenki amikor ekkora gyerekei lesznek.
  • Névtelen
    azt gondolom hogy aki megbanta higy eü vagy szocialis szakot vegzett,mert az nem jol fizet az egyszerüen h..e.Akkor tünik ez fel neki miutan elvegezte???Komolyan nem ertem.De ha megbanta akkor biztos nem is valo neki.A lanyom eüben dolgozik es jol keres,ugy hogy meg nincs is meg a papirja egyböl megkapta azt a penzt mintha mar vegzett volna….Annyira nem rosszak mar a berek,de nyilvan nem lehet egy IT-s vagy egy mernök fizetessel összehasonlitani.Es en lrülök hogy ezt csinalja,es nem valami kockafejü hülye gyerek aki egesz nap a multinal nyomogatja a billentyüt kulimunkaskent.Ezzel mindent elmondtam azt hiszem . Inkabb becsülöm ha valaki mernök,epitesz,barki aki valamit letrehoz .Aki valamirevalo IT-s az mar inkabb a vilag masik vegen milliokert csinal programokat a többi mehet szerintem a sivatagba homokot szitalni:-D