Az előző cikkben írtam arról, vajon várható-e a most bejelentett újabb állami támogatásoktól, hogy megszámlálhatatlan magyar gyerek fog születni a következő években. A válasz az, hogy aligha, ha mégis lesz valami eredménye, az messze elmarad a ráfordított összegektől.
Mivel a kérdés nem csak fontos, de érdekes is és mindenkit érint, ha tetszik, ha nem, gondoltam kicsit bővebben is érdemes róla írni.
Magyarország lakossága folyamatosan fogy és öregszik, az elmúlt 29 évben több mint 5 évvel nőtt az átlagéletkor, ennyivel lett idősebb a társadalom a kevesebb megszületett gyerek és a hosszabb ideig élő idősek miatt.
A született gyerekek száma évről-évre csökken:
Természetesen ez az adat önmagában semmit nem mond, kérdés az, hogy hány szülőképes korú nő van egyáltalán, akire lehetne számítani a gyerekvállalás területén.
Sajnos ebben sem állunk jól, az elmúlt 30 évben meg sem született nők nem fognak gyereket szülni, ez elég kézenfekvő.
A világháború után született, úgynevezett Ratkó-korszak gyerekeinek az utódai a hetvenes években születtek meg, ők ma 35-45 évesek. Utánuk egy nagy visszaesés jön, már sokkal kevesebb nő van, akire egyáltalán lehet számítani, mint szülőképes korú nőre. (Bár 50 éves korig számítják annak a nőket, kevesen szülnek 40 év felett.)
A színes ábra a mai állapot a korfán, azt mutatja, melyik életkorban hány férfi és hány nő él Magyarországon.
A szaggatott vonal a 25 év múlva várható népességi megoszlást mutatja, érdemes megnézni, mennyivel több nyugdíjas és mennyivel kevesebb aktívkorú lesz, amikor a most 40 évesek vonulnának nyugdíjba. S ezután is várhatóan tovább fog romlani a helyzet.
Másik ilyen mutatószám, hogy egy szülőképes korú nő hány gyereket hoz a világra élete során. Ha azt szeretnénk, hogy ne fogyjon a nemzet, ennek a számnak 2,1 felett kellene lenni, ennyi utoljára 1977-ben volt.
A rendszerváltás után ez a szám tartósan leesett, a gazdasági válság után 2011-ben érte el a mélypontot, majd azóta emelkedik, illetve sajnos újra némileg csökkent, az előzetes adatok alapján 1,49 volt 2018-ban. (Az uniós átlag 1,6)
Ha politikus lennék, azt mondanám, hogy az én kormányzásom és az állami támogatások miatt nőtt a termékenység, ha demográfiával foglalkozó szakember, akkor pedig azt, hogy a gazdasági válságban elhalasztott gyerekek születtek meg (úgynevezett halasztott gyerekvállalás), illetve egyszerűen most lett 30-35-40 év feletti az a népes korosztály, aki későn észbe kapva ugyan, de még utoljára gyorsan szült, mert utána már nem lesz rá képes.
(Amint az a fentebb belinkelt összefoglalóból kiderül, a gyerekvállalási kedv úgy ugrott meg a maximum 8 általánossal rendelkezőek körében, hogy közben az arányuk csökkent a teljes társadalomban és úgy csökkent a diplomások körében, hogy közben lényegesen több lett a diplomások aránya. Ráadásul megyei lebontás szerint is a legszegényebb megyékben nőtt a gyerekek száma. Csak nem akarnak azok a gyerekek oda megszületni, ahová a kormány szeretné.)
A kétezres évek nagy pénzszórása (fészekrakó program, állami kezességvállalás, szocpol régi és új lakásra, államilag támogatott hitelek, stb.) meg se moccantotta a termékenységi mutatót, pedig akkor is évi 200 milliárd akkori forint felett költöttek ezekre a célokra. Ennyi hatása volt az elszórt ezermilliárdoknak. Semmi. Ki sem lehet mutatni statisztikailag, hogy akár csak egy gyerek is megszületett volna emiatt. Ellenben elévülhetetlen érdeme volt ezeknek a támogatásoknak abban, hogy egyrészt elszálltak az ingatlanárak, másrészt az állami kezességvállalás és a szocpol miatt hitelképtelen tízezrek adósodtak el üres zsebre svájci frankban és közöttük végezte a devizahiteles válság a legnagyobb pusztítást.
Eddig a statisztikai adatok.
Két nagy kérdés van: miért nem akarnak gyereket vállalni az emberek, miért nem születnek sehol gyerekek a fejlett világban, illetve miért is akarjuk, hogy nőjön a népesség? Miért nem jó nekünk a mostani csökkenő trend?
Ha nem értjük, miért nem születnek meg a gyerekek, vagyis a diagnózist sem ismerjük, miért gondoljuk, hogy egy akármilyen megoldás hasznos lehet?
Ha az egész fejlett világon, ahol a legnagyobb a jólét, csökken a gyerekvállalási kedv, miért gondoljuk, hogy ezt pénzzel meg lehet változtatni?
Mi változott meg véglegesen a társadalomban az elmúlt 50-70 évben?
Az első és legfontosabb, hogy feltalálták a hatékony fogamzásgátlást, az ötvenes években a használható óvszert, a hatvanas években a fogamzásgátló tablettákat.
Ennek két eredménye lett: az egyik, hogy a gyerekvállalás szabályozható lett. Ugyanis nagyanyáink nem azért szültek 4-5-6 gyereket, mert annyival jobban szerették a gyerekeket, hanem mert nem tudtak hatékonyan tenni ellene. Ennek másik következménye az elkötelezettség nélküli kapcsolatok (már nem fenyegetett a nemkívánt terhesség), ami a családok széteséséhez vezetett. Jelenleg az emberek 34%-a egyedülálló és 13%-a élettársi viszonyban él. A kapcsolat hiánya, vagy a bizonytalan kapcsolat nem kedvez a gyerekvállalási kedvnek.
A háztartás gépesítésével a nők felszabadultak az otthoni fizikai munka nagy részétől, így munkába állhattak. Ez generálta a hetvenes-nyolcvanas évek nagy gazdasági fellendülését, azonban a kétkeresős családmodell megint csak nem kedvez a gyerekvállalásnak. Egy nyolc órában dolgozó nő kevésbé vágyik arra, hogy utána lélekszakadva rohanhasson ő az oviba, az apa az iskolába a gyerekekért, majd utána álljanak neki a házi feladatnak és a háztartási munkáknak is.
S pont az állami szociális háló is a gyerekvállalás ellen hat. Ma már nem szükséges gyereket nevelni azért, hogy valaki gondoskodjon rólam idős koromban vagy egy betegség alatt. Sőt, anyagilag egyenesen hátrányba kerülök évtizedeken át, ha a gyerek felnevelése főleg az én költségem, de a gyerek által később megtermelt haszon a társadalomé. Csak anyagilag nézve jobban járok, ha a gyereknevelésre fordítandó összeget félreteszem a saját nyugdíjam kiegészítésére.
S igen, a hedonizmus, a fiatalok infantilizmusa és sok minden más is gátolja, hogy több gyerek szülessen meg.
De a kérdés az, egy kormányzat mit tehet ez ellen és egyáltalán miért akar tenni ellene.
Abban nagyjából minden szakember egyetért, hogy bármilyen intézkedéssel is nem várható, hogy akárcsak 1,7 fölé nőjön a magyar termékenységi mutató,. De ha még most el is érnénk a 2,1-es szükséges értéket, lehet, hogy már akkor is késő lenne az ellátórendszerek szempontjából a következő évtizedekben.
Bármennyire is szeretnénk, az idő kerekét nem tudjuk visszaforgatni, el kell fogadni, hogy más világot élünk, mint éltünk 50-70 vagy 100 éve.
Mivel őszintén teljesen lényegtelen, hogy 12, 9 vagy 7 millió magyar él a határokon belül, az egyetlen probléma az egyre fogyó és idősödő társadalommal, hogy a jelenlegi felosztó-kiróvó nyugdíjrendszer és a teljesen hasonló elven alapuló egészségügy össze fog omlani, ha egyre kevesebb eltartóra egyre több eltartott jut.
Arról, hogyan alakult ki az egyébként nem is régi magyar nyugdíjrendszer és miért lett tőkefedezeti nyugdíjból tőkével egyáltalán nem rendelkező felosztó-kiróvó nyugdíjrendszer, arról itt írtam:
Az egészségügy ugyanezzel a problémával küzd: egyre kevesebb a rendszerbe befizető aktív tag, miközben az egyre drágább egészségügy miatt egyre tovább életben tudjuk tartani azokat, akikre főleg fordítjuk az aktív tagok befizetéseit.
Mivel pénzesővel az elmúlt közel húsz évben eddig semmi statisztikailag is kimutatható változást nem sikerült elérni, azt kellene megnézni, milyen más megoldás jöhet szóba.
Az egyik a nyugdíjrendszer átalakítása felosztó-kiróvó rendszerről a tőkefedezeti nyugdíjrendszerre, hogy a mindenkori idősek ellátása ne az aktívkorúak számától és anyagi terhelhetőségétől függjön. Persze az erre kitalált magánnyugdíj-pénztári rendszer teljes beszántása után néhány évvel elég kevés esély van.
Így csinálták ezt például Chilében:
A másik az állampolgárok támogatása az öngondoskodásban. A cafeteria átalakítása és abból minden öngondoskodó elem kivezetése sem támogatja ezt a célt túlzottan.
Eddig nem volt szó róla, de a migrációnak is Magyarország a nagy vesztese, a becslések szerint 400 ezer magyar dolgozik már külföldön, akik ott fizetnek adót és a gyerekeiket is ott nevelik, akik jó eséllyel már soha nem fognak visszatérni Magyarországra. Abból a pénzből, amiből új gyerekeket szeretnénk legyártatni az itthon maradottakkal, lehetne költeni arra is, hogy a külföldre mentek hazatérjenek. Kellene egy őszinte kutatás, hogy miért mentek el az emberek és miért jönnének vissza.
Nagyon nem lesz nekünk se más választásunk minden kormányzati kirohanás ellenére, mint külföldről pótolni a hiányzó embereket. A meg nem születetteket éppúgy, mint a tőlünk elvándoroltakat.
A nagy, lassan négy éve tartó politikai manipuláció helyett érdemes inkább néhány adatot elolvasni az Unióba érkezett bevándorlókról.
2018-ban 634.700 menedékkérelmet nyújtottak be az egész Unióban, ez az 500 millió fős Uniónak az elképesztően hatalmas 0,12%-át kitevő embertömeg. Ha ez így menne tovább, tíz év alatt akár 1,2%-ot is eléri az újonnan bevándorolni kívánók száma. Még szerencse, hogy évről-évre csökken ez a szám.
A 2018-as bevándorolni szándékozók 18%-a származik Nigériából, Albániából, Törökországból, Venezuelából és Grúziából, de jelentős a kolumbiaiak, kínaiak, vietnamiak és több afrikai országból érkezettek száma is. A menedékkérők 20%-a olyan országból érkezett, ahonnan még vízum sem kell a belépéshez. A férfiak-nők aránya 55-45% volt, felük 28 év alatti.
A bevándorlók közül 160 ezer érkezett csak Szíriából, Irakból, Afganisztánból vagy Pakisztánból. (Olvastam adatot, hogy a betelepültek 30%-a sem muzulmán, de sajnos most nem találom a forrást. Aki tudja, linkelje be.)
A beadott kérelmekből csak 34%-ot fogadtak el első körben, nem meglepő módon legtöbbet a szír menekültektől. Ez az Unió lakosságának 0,04%-át kitevő embertömeget jelent. Évente! 10 év alatt az már mindjárt 0,4%-nyi embertömeg lenne, ha ez így megy tovább.
Az illegális bevándorlók száma a 140 ezret sem érte el tavaly, a legtöbben Spanyolország felől próbálkoztak.
Az Unió polgárai 16,7%-ra becsülik a bevándorlók számát, a valóság ezzel szemben 7,2%. Születési hely szempontjából legtöbben a volt francia gyarmati marokkóiak vannak 10,7%, utána az albánok 6,8%-kal, a valaha brit gyarmat indiaiak 4,2%, törökök és a szintén brit gyarmati pakisztániak 3,3-3,3%. Az állampolgárságot nyertek 30%-a afrikai, 21%-a ázsiai, 20%-a európai nem EU tag, 15%-a észak és dél-amerikai.
(Országonkénti bontásban itt. Néhány példa: Németország csökkenő arányban: törökök 20,4%, oroszok 6,1%, ukránok 5,8%, koszovóiak 5%, a spanyoloknál rengeteg a latin-amerikai bevándorló, Olaszország 20% albán, 19,1% marokkói, indiai 5,2%, bangladesi 4,6%)
Na de szóval, érdemes megbarátkozni a gondolattal, hogy vagy kitesszük az országra a kiürült táblát, vagy eldöntjük, honnan szeretnénk bevándorlókat fogadni és ki is kellene találnunk, mivel tudnánk rávenni őket, hogy maradjanak és ne menjenek tovább a többi nyugatra költözött magyar után.
S még egy hatalmas kiaknázatlan forrása van Magyarországnak, a rengeteg mélyszegénységben élő, magára hagyott ember, aki nem is szocializálódott rendesen már generációk óta és az oktatásból is kiszorulnak, így újra és újra kitermelik a nyomort, amit a többségi társadalomnak kell finanszírozni.
Ha ezeket az embereket elkezdenénk oktatni és támogatni a változásban (nem anyagilag feltétlen), néhány évtized alatt remek munkaerővé válnának. Abból a sokszáz milliárdból, amit gyerekgyártásra adunk a többségi társadalomnak, a statisztikák alapján eredmény nélkül, évi néhány tízmilliárdból hatalmas eredményt lehetne elérni a leszakadt társadalmi osztályokban.
Két legyet ütnénk egycsapásra: felszámolnánk a nyomort és nyernénk rengeteg használható, magyarul beszélő munkaerőt. Persze nem menne egyik napról a másikra, minimum évtizedekig tartana, de ha ma sem kezdjük el, csak egy újabb generációt elveszítünk.
Na, röviden ennyit akartam még hozzátenni a legutóbbi cikkhez.
Minden hozzászólást szeretettel várunk, akár pro, akár kontra, de csak akkor, ha értéke és értelme van. Az ész nélkül migránsozó, cigányozó, okoskodó, felesleges vitákat generáló hozzászólásokat törlöm. Ha érveid vannak, nem csak véleményed, támaszd alá hiteles adatokkal.
Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 40 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
