Nyugdíjas évek megélhetése: nem csak rajtad múlik
A felosztó-kirovó nyugdíjrendszer ellehetetlenülésével sokan szembesülnek a majd azzal, hogy az életük utolsó pár évtizedét a saját megtakarításaikból kell fedezniük.
(Arról már többször volt szó, hogy a nyugdíjas évek számát sokan nagyon alábecsülik, pedig minimum két évtizedről van szó, de harminc-harmincöt év sem elképzelhetetlen. Utoljára itt foglalkoztunk vele. Arról is már sok szó volt, hogy miért nem fogsz kapni az államtól nyugdíjat 2050-ben. Olvasd el ezeket a cikkeket, ha még nem tetted.)
Azt könnyen ki lehet számolni, hogy mennyit kell eltenned egy feltételezett hozam mellett (kalkulátor), hogy a statisztikailag várható élettartamot legalább fedezni tudd a nyugdíjas éveidben. (Persze egy öt-tízéves nem várt hosszabbítás komoly gondokat okozhat, ha kicentizted az éveket.)
Azt is könnyű belátni, hogy vagy nagyon sokat gyűjtesz és rakhatod ultrakonzervatív befektetésekbe a pénzed alacsony kamat mellett, vagy kockázatot vállalsz a magasabb hozam reményében és így kevesebb tőke is elég lesz.
Csak egy példa: Ha havi 250 ezerből akarsz megélni úgy, hogy 30 év alatt teljesen elfogyjon a pénzed, akkor infláció feletti 1% hozam esetén 78 millióval kell nekivágnod a nyugdíjas éveidnek, míg infláció felett 4% hozam esetén elég 52 millió is.
Ebben az esetben jön be a címben található állítás, miszerint nem csak rajtad múlik, hogy hány évre lesz elegendő a félrerakott pénzed, hanem a tőkepiac aktuális teljesítményétől is.
Egy infláció feletti 4%-os tőkehozam már legalább részben feltételez egy nagyobb adag részvénykitettséget. Ha a nyugdíjas éveid elején egy tőzsdei 25%-os esés történik, már csak 39 milliód van, ami csak 187 ezret jelentene havonta, vagyis a tőkéd gyorsabb felélésével is kell számolnod, ha tartanod kell a havi 250 ezer forintos kivétet.
Ha ez az esés három évig nem korrigál vissza, a felgyorsult tőkefelélésed miatt már könnyen lehet, hogy nem lesz elegendő a pénzed a tervezett időre.
Ha pedig sikerül egy olyan rossz időpontban nyugdíjba menned, mint az 1968-as év volt, vagy a kétezres év, még nagyobb gondba kerülhetsz.
Az amerikai tőzsde 1968 és 1980 között
Az amerikai tőzsde 2000 és 2013 között
Mindkét esetben egy rossz 13 évnek nézett elébe, aki 1968-ban vagy 1999-2000-ben ment el nyugdíjba.
Ez a nem kiszámítható tőzsdei esés nehéz helyzetbe hozta a tőkejövedelemből megélni szándékozókat.
Szegény embert még az ág is húzza: a nyolcvanas évek extrém magas inflációja éppen úgy egy újabb komoly érvágás volt a megélhetésre, mint a 2007-től nulla százalék körüli kötvényhozamok.
Egy 50% kötvény – 50% részvény portfólió mai 100 millió értékben az alábbi módon teljesített akkor, ha 1968-ban, 1980-ban vagy 1999-ben ment el valaki nyugdíjba:
1968-as kezdés esetén már csak 34,2 milliója volt a nyugdíjasnak 14 év múlva, 30 év múlva pedig már egy fillérje sem maradt.
Aki 1980-ban kezdte a nyugdíjas éveit, 14 év múlva egyenesen két és félszer annyi tőkével rendelkezett, mint 1980-ban, hála az 1982-től száguldó tőzsdének és harminc év múlva is négyszer annyi pénze volt, mint 1980-ban.
Aki 1999-ben ment el nyugdíjba, mostanra már a tőkéjének a felét elveszítette és csak reménykedhetünk, hogy az alacsony kötvénykamatok és a várható tőzsdei korrekció miatt nem fut ki a pénzéből idő előtt, hasonlóan az 1968-as kollégájához.
Amint látjuk, a mindenki által ismert 9,5%-os átlagos tőzsdei hozam vagy a vegyes portfólió közel 8%-os hozama bár igaz, de az átlag sajnos túl sok mindent elfedez. (Erről már itt írtam: Az átlaghozam)
Egy biztosnak hitt portfólió is csúnyán cserben tud hagyni, ha éppen az első pár évben kifogsz egy tőkepiaci gyengélkedést. Az 1968-as nyugdíjas még élvezte a nyolcvanas évek tőzsdei emelkedését, csak éppen már túl későn jött neki.
Az első hét évet tartják kritikusnak, ha akkor beüt a krach, akkor könnyen lehet, hogy minden matematika és tervezés ellenére kevés lesz a pénzed az életed végéig.
Hogyan tudod tompítani a tőkepiaci hatásokat? Az egyik, ha osztalékfizető részvényeket veszel. Elvileg hiába esik az ilyen részvények ára, ez nem befolyásolja nagy mértékben a fizetendő osztalékot. Persze mivel a tőkédet is éled fel, ez csak részben teszi könnyebbé az életed.
Az inflációkövető kötvények az infláció elszállásától óvnak meg valamennyire.
Ha pedig túl sokáig élsz a tervekhez képest, erre az Egyesült Államokban tudsz venni biztosítást. Egy adott összeg befizetésével olyan szerződést kötsz mondjuk 65 évesen, ami kilencven éves korodtól halálodig fizet életjáradékot. Így biztos nem lesz olyan, hogy a nem várt 10-20 év ráadás miatt kerülsz nehéz helyzetbe.
(Persze vannak olyan biztosítások is, amelyek akár az első naptól vállalják ugyanezt, csak azok annyira rosszak és drágák, hogy érdemesebb inkább ilyen halasztott fizetésűt venni sokkal olcsóbban.)
Szintén sokat segít, ha inkább túltervezed a szükségeidet és a költségeid csökkentésével tudsz reagálni a kevesebb életjáradékra.
Ha nem sietsz a nyugdíjba vonulással, az szintén egy hatásos fegyver. Ha egy évvel tovább dolgozol, akkor egy évvel tovább takarékoskodsz és egy másik évvel kevesebb ideig kell a saját tartalékaidból biztosítani a megélhetést.
Ha szeretnél többet tudni a pénzügyekről, gyere el az Akadémiára, hamarosan indul a következő. Csekély 25 ezer forintért hat alkalom alatt megtanulsz mindent a pénzügyekről, amit alapfokon tudnod kellene.
Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.
Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.
Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en
finance.yahoo.com/q/hp?s=SPY+Historical+Prices
Ezekben a táblázatokban benne vannak az osztalékok, dátummal.
A legtöbb chart rajzoló amúgy figyelembe veszi az osztalékot is, tehát azzal együtt ábrázolja az áralakulást.
Biztos vannak más piacok is :)) Nem tudom pontosan máshol mi a helyzet, de valószínűleg általános trendről van szó. Az alacsony hozamkörnyezet indította be az érdeklődést az osztalék részvények iránt, és ez nemcsak az USA-ra jellemző. Az viszont tény, hogy a nemzetközi osztalék ETF-ek rosszabbul teljesítettek, mint az amerikai társaik. Attól függően honnan nézzük, ez lehet jó hír is (ott még nem szaladt el annyira az értékeltség). Persze, aki azokban ül, az nem örül annyira…
-Egyreszt ha tobb a szabadido, tobbet kolt az ember
– Nyugodtan elmehetunk evente 2* 3 hetre Thaifoldre, persze unokakkal, hogy olcso legyen
– Ha valami egeszsegugy krach beut, akkor lehet nem akarok majd 3 honapot varni es addig szenvedni, hanem inkabb kifizetem azt a parszazezer ( vagy inkabb millio ) forintot.
Vagyis szerintem boven erdemes a jelenlegi kolteseinket 10-20%al tolbecsulni, plusz beiktatni a kepbe parevente egy parmillios egeszsegugyi kezelest.
Az egeszhez meg azis hozzajon, hogy a technika fejlodese miatt amugyis egyre tobb kutyut akarunk majd magunknak, ugyhogy amugyis emelkedni fognak a koltsegeink.
Ja, es nem csak felesleges kuyuk vannak. Az en nyugdijjas ismeroseimnel is van neha laptop, meg mobil, pedig 40 eve meg egyiknek se kellett… Nekunk majd biztos lesz mas…
Nekem erről ez jut eszembe:
Emberek a napos tengeren találkoznak. Kinek csónakja, kinek vitorlása, kinek, hajója, kinek tankhajója van.
S kinek kinek ehhez mért önbizalma, és optimizmusa a jövőre nézve.
De a tenger nagy. nagyobb mindnél és kiszámíthatatlanabb. S minél nagyobb a hajós önbizalma, mert nagy a hajója, annál nagyobb tragédia érheti.
Mert eljön a vihar, föld és ég egybefolyik, s víz, víz lesz mindenütt.
Cunamik és viharok jönnek, melyekben apró pont lesz a tankhajó is, hát még a kisebb.. S a pénz ázott papír lesz, a súlya mélybe húz.
Tanuljatok repülni /eszközöket alkotni/. Az úszás /kapálózás/ nem segít.
Zsolt
Nekem meg ez:
A hangya egész nyáron szorgalmasan gyűjtögetett, a tücsök pedig csak henyélt és muzsikált. Aztán jött a tél. Hideg volt, fújt a szél, röpködtek a mínuszok. Meg is döglött mind a kettő.
Földrajzilag sem túl diverzifikált. Mi van, ha itt lesz a harmadik világháború epicentruma? (Aki nem tanul a történelemből, arra kényszerül, hogy újra átélje azt)
ach so. En meg a regi rendszert ismerem:)
Egyebkent en is arra szavazok, hogy nemet alapnyugdijj meg mindig tobbet er majd 30ev mulva mint a magyar. ehhez a nemet megtakaritasok es havaj-napsutes elet Mo.-on:) Ha birni fogom majd a magyar valosagot..
– Legnagyobb bizonytalanságot a hosszú élet jelenti. Erre nagyon jó megoldás a cikkben szereplő “90-től halálig” biztosítás. Nyugdíjba menetelkor úgy választanám ki a kezdő kort és a kifizetett havi járulékot (inflációkövetően), hogy a maradék pénzemből a biztosítás kezdetéig kb. azonos jövedelmem legyen, mint a biztosítás ideje alatt.
– A havi felhasználást úgy tervezném, hogy (némi tartalékkal) feléljem a kamatokat és a tőkét is, mire a biztosításom életbe lép. Az idő felében, negyedében, nyolcadában újraszámolnám, hogy mennyit költhetek havonta. Akkor marad pénz az utolsó évekre is, csak kicsit összébb kell húzni a nadrágszíjat.
– Így az örökösöknek nem jut szinte semmi, de aki a gyerekeinek akar segíteni, jobban teszi, ha a nélkülözhető pénzt, nem örökül hagyja, hanem korábban odaadja. 🙂
Ahogy én elképzelem, ha minden összejön:
Építünk egy passzívházat+napelem+kút, tehát rezsi közel 0. Ez kijöhet kb 30 millióból (telek megvan, 4 ltp egy ideje fizetve). Háztájiban amit tudunk megtermelni zöldség/gyümölcs/hús. Nem lennénk önellátók, de rengeteget meg lehet spórolni (sőt eladni is a felesleget). Persze 85 évesen már nem, de 75-80 éves korig simán, ha nagyszüleimet veszem alapul. Így, mai árakon nem, hogy 250-300.000 Ft-ra nem lenne szükségünk, de 100.000-re sem. Szerintem.
Gyerkőcök is jó befektetés, 7 évesen 2 nyelven beszélnek, most tanulják a 3.-at, kitűnő tanulók, jó sportolók. Ha félresiklik valami ők fognak tudni támogatni minket, ahogy mi tesszük most.
A permanens portfólió felől nyugodtan lehet akár háború is – persze, ha jó országban vannak a számlák. De hát ezt már ugye megtanultuk a történelemből 😉
@Steve: én már vagy 20 éve albérletezek mint bérlő és azt kell mondjam, hogy a kiadó lakások jelentős része nem azért kiadó, mert 30-40 éves távlatban bevételt akarnak vele termelni, hanem azért, mert örökölték, mert nem tudják fenntartani, mert majd jó lesz a gyereknek. Ennek megfelelően az átlagfizetéshez képest megfizethető szinten lévő albérletek alapvetően rettenetesek és kritikán aluliak mind felszerelés, mind berendezés téren, és ez alól nagyon kevés kivétel van.
És bizony a 60-100e forintos havi lakbér nálam nem számít megfizethetőnek még akkor sem, ha alapvetően megengedhetném magamnak. De nem engedem.
Persze ettől még lehet, hogy jó ötlet 🙂
@knorti: ezzel azért mindig van egy kis bajom, főleg tagmondatban rejlő indoklással. Miből gondolod, hogy majd a gyerekeknek a saját családjuk és az esetleges saját problémáik mellett lesz (anyagi) lehetőségük támogatni? Ahogy Te támogatod most őket, úgy ők majd a saját gyerekeiket fogják támogatni. A tőled kapott gondoskodást továbbadják, nem pedig vissza.
Ha jók lesznek a lehetőségeik és jó viszonyban is maradtok, akkor persze legyen neked igazad, de erre azért én nem építenék.
Ha víz lesz mindenütt, repülni sem lesz jó, mert nem lesz hova leszállni 🙂 Halnak lenni annál inkább. Noé a halakat sem gyűjtötte össze, azok jól meg voltak magukban.
És ha a számlavezető országod, meg aközött, ahol laksz, hirtelen lehúzzák a vasfüggönyt? A II. VH-ban jó pár zsidó sem ment sokra a svájci bankszámlával, ha nem tudott átjutni a határon.
Egész egyszerűen képtelenség mindenféle vészhelyzetre felkészülni.
Budapest különböző pontjain lakásokat venni azért elég ésszerű középútnak tűnik a diverzifikálás és a kezelhetőség viszonylatában. Ha Budapesten élsz, hova diverzifikálj? Vegyél kiadási célú lakást vidéki városokban? Vagy Bécsben? Max még a Balatont, vagy egy gyógyfürdős várost tudnám elképzelni, mint ésszerű alternativát, de én maradnék a budapesti piacon.
És hogy állítólag Ausztriában az ilyesmi konstrukcióknál csak akkor tarthatja meg az ember a teljes állami támogatást, ha nem egy összegben kéri a kifizetést nyugdíjba vonuláskor.
Nem lesz kevésbé igényem szép ruhákra, utazgatásra, kultúrára, baráti összejövetelekre, sportra és megszokott (!) minőségű ételre, mint előtte.
El sem tudom képzelni, hogy 65 évesen inkább egyek zsíroskenyeret, mint bármi mást, amit szeretek, ne vegyek ruhát, csak BKV-val utazzak bárhová és bámuljam a TV-t napestig.
Ne legyen már evidencia, hogy a nyugalomba vonulás napján bekapcsol az igénytelenségi kapcsoló, s attól a naptól elég lesz a TV nyaralás helyett.
“Erre a “90-től halálig” biztosításra hogy keressek rá angolul; hogy legalább képben legyek. Nem találom.”
longevity insurance
pl. wikipedia.org/wiki/Longevity_insurance
Tessék: példa a családunk történetéből: valamelyik ős (bankigazgató volt ráadásul) 2 lakást vett hasonló céllal Erdélyben, amikor épp visszacsatolták Magyarországhoz, mondván, olyan nincs, hogy megint visszacsatolják Erdélyhez. Visszacsatolták, elvették mindkettőt. Akinek egy ingatlanja volt, az megtarthatta, akinek több, attól biztos, ami biztos, mind elvették. Hiába mondta neki mindenki, hogy legalább az egyik ingatlant a Balatonon vegye.
Mondjuk Budapestet nem tudom, hová tudnák csatolni. 😉
Most enis jo otletnek tartom az ingatlanbefektetest, de hosszu tavon valoszinuleg nem eri meg 1-2 kiadasra szant lakasnal tobbel rendelkezni, mar csak az adovonzata miatt se. En is a fundamentat hasznalom fel, viszont szerintem 5 evenkent el fogom adni az igy osszeszedett lakasaimat, es a penznek keresek majd helyet valahol mashol, hogy legyen nemikepp jobban mozgathato vagyonom is.
Pestet Új-Szovjetunióhoz, Budát pedig az Eur-Amerikai Szövetséghez. A vasfüggönyhöz és a Berlini falhoz hasonlóan felhúznak valami határvonalat, a biztonság kedvéért a Duna partján lévő ingatlanokat 500-500 m-re a földdel teszik egyenlővé. Például. 🙁
Mondjuk reálisan nézve valószínűbb, hogy csak a fizetőképes kereslet csappan meg, de ki tudja.
“gondoljatok arra mi hiába teszünk félre, ha a környezetünkben ezt nem teszik, akkor ha odakerülünk, 60 évesen már rokonok, ismerősök ott fognak rajtunk kéregetni.”
Erre nem gondoltam, de tényleg így van. Sajnos láttam már rá példát.
Sajnos marad a régi magyar szokás, hogy sírni kell, akkor is, ha van. Ha panaszkodik a rokon, hogy neki mennyire nincs semmije, akkor meg kell nyugtatni őt, hogy higgye el, nekünk még rosszabb.
Ilyen teren amugy jobb a reszveny/kotveny/bankbetet, mert senki se tudja, hogy pontosan mennyid van. Ha van 4 budai lakasod, egyenkent 30 millio ft ertekben, akkor senki se hiszi el, hogy nincs penzed ( meg akkor se, ha ezeken kivul tenyleg nincs semmid se). Ha csak annyit tudnak, hogy van eleg, de nem mesz evente 3* 6 hetre nyaralni, es uj autot se veszel minden masodik evben, akkor hiaba vannak 100 millioid, lehet, hogy nem keregetnek, mert az hiszik, hogy te is epphogy kijosz.
Ismerettségi körömben valaki felvetette a Kelet-Németországi ingatlan befektetés lehetőségét. Na most melyik bank ad nekem, magyarnak hitelt Németországi ingatlan vásárláshoz? Szerintem se magyar, se német. Hogy intézem a vásárlás, felújítás, kiadás ügyeit? Mennyi idő és pénz kiutazgatni? És ahol Németországban lent vannak az árak, ott a gazdaság a padlón van, a lakosság menekül, és hogy ez a trend mikor fog megfordulni, az kérdéses.
Példabeszédek 22,7: A gazdag a szegényeken uralkodik, és szolgája (angolban: rabszolgája) a kölcsönvevő a kölcsönadónak.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a vers második fele olyan tőlünk független szellemi igazság, ami akkor is működik, ha semmi közünk sincs esetleg a kereszténységhez, vagy a Bibliához. Az addig jó kapcsolatba belép ez az úr-szolga viszony és már nem olyan az egész, mint volt. Hogy lehet megjavítani ezt a kapcsolatot? Úgy, hogy elengedi az ember a tartozást és ajándékként kezeli, és ezt tudatja is a másikkal. Ajándék! Nehéz? Igen, az. A kérdés, hogy amikor még jó volt a kapcsolat, ért-e 50e forintot? Vagy sokkal többet?
Ez megint olyan típusú rendszerváltozást, háborút feltételez, amire nem lehet felkészülni. (1945, 1989)
Más, állandóan hirdetik az “amerikai ingatlanokat”, Kiszámoló is írt róluk. Na, aki abba belevág innen, az tényleg hülye. Egyszerűen túl messze van. Szóval én sem állítom, hogy minden ingatlan tuti tök jó biznisz.
: a kölcsönadásról: érdemes rákeresni David Graeber (anarchista) antropológusra; ő írta a Debt: The First 5000 Years c. nagy sikerű könyvet, ami új megvilágításba helyezi a pénz és főleg adósságok történetét. A lényeg: a közösségben kb. mindenki körbetartozott mindenkinek, de csak egy kicsivel; és ez így volt jó.
TL;DR változat: a szerző YouTube előadása azonos címmel; Talks
És mindez fél évszázadon belül. Hm. Mit tanulhatunk a történelemből? Azt, hogy azokra az eshetőségekre kell felkészülni, amikre – szerinted – nem lehet.
Tolem ideztel:)
Nem arrol van, szo, hogy megegy vilaghaborut vagy rendszervaltast feltetelezek ( ar nyilvan benne van a pakliban), hanem arrol, hogy a lakas se kevesbe virtualis vagyon mint a reszveny vagy a kotveny, esetleg bankbetet. Mindegyik eseten megvan az eselyed a jelentos vagy teljes ertekvesztesre. Raadasul ezek kb ugyanolyan esetekben kovetkeznek be.
:
En inkabb 1918-20, 1945-49 esetleg 1956 -ra tennem ezeket a rendkivuli esemenyeket. 1989-ben rendszervaltas volt, de az vegsosoron nem okozott akkora tarsadalmi atrendezodeseket mint a ket vilaghaboru, vagy akar 56.
Viszont ha innen nezed, akkor mindket vilaghaboru idejen volt par eved felkeszulni a helyzet megvaltozasara, es a tutiba ( cukor, zsir, esetleg arany) befektetni:)
“Azt, hogy azokra az eshetőségekre kell felkészülni, amikre – szerinted – nem lehet.”
De képtelenség minden helyzetre felkészülni. Mindjárt összerittyentek egy katasztrófa-forgatókönyvet, amire még Roland Emmerich is megnyalná mind a tíz ujját. Na azt próbáld meg kivédeni.
Még a túlélőmániások is többféle világvégére készülnek. Mármint összességében, mert külön-külön csak egyfélére 🙂
en.wikipedia.org/wiki/Survivalism
“Akik egész éleükben a lakásuk hitelét törlesztik spórolás helyett, azokkal mi lesz nyugdíjas korukra?”
Éhen döglenek vagy a lakást nem tudják fenntartani.
A rendszerváltás idején láthattunk már egy ilyen generációt:
Rezsit fizetek vagy kaját veszek vagy kiváltom a gyógyszereim!
A helyzet csak fokozódni fog a dolgok jelen állása szerint.
Egészségügy: Vagy fizetsz vagy vársz 6-8 hónapot.
Nyugdíj: Nem lesz aki járulékot fizessen. Nincs kölök se, aki van menekül Orbanisztánból.
Mindkét ellátás kikerült az alaptörvényükből!
Újabban jogosultságod se keletkezik, a járulékból adó lett.
Nem
youtube.com/watch?v=pGy8dUIpp3w
Kb 1 perc 40 másodperctől a lényeg.
Az mnyp eltapsolva, nem ragozom.
Innentől kezdve lehet a fejünkön tologatni a sapkát, hogy mi a lófaszt is csináljak…
Ember nem tudja megmondani mi lesz 20-30 év múlva, mibe érdemes befektetni.
Így már azért jobb, nem?
: “De képtelenség minden helyzetre felkészülni.”
Nekem tényleg az a hobbim, hogy folyamatosan a történelemről olvasok és próbálok tanulni belőle. 😉