Nyugdíjcélra vagy a felnőtt gyerekemre költsem a pénzt?

Szülőnek lenni szép, jó és költséges dolog. Abban nagyjából mindenki egyetért, hogy a szülő dolga, hogy középiskola végéig felnevelje a gyerekeit és józan keretek között, az anyagi lehetőségeihez mérten megadjon mindent a gyerekeknek ami által azok el tudnak indulni az életben.

Itt is van persze rossz példa, akik erejükön felül öltöztetik, kényeztetik és taníttatják a gyerekeiket, de nem erről beszélek. (A feleségem el szokta adni a gyerekek kinőtt ruháit. Még ő is csak a fejét csóválja, amikor anyukák lefoglalják a márkás és viszonylag drága ruhákat, de megkérik, hogy hadd fizessék a két-három ezer forintot két hét múlva, mert akkor jön meg a családi pótlék. Szó szerint máról holnapra élnek, egy háromezer forintos kiadáshoz már be kell várni a családi pótlékot, de az ő kis hercege vagy hercegnője csak márkás ruhában mehet az óvodába, még ha használtan kénytelen is megvenni.)

A kérdés az, meddig terjed a szülő felelőssége a gyerek anyagi és egyéb boldogulásával kapcsolatban. Azt látni, hogy rengeteg szülő még a felnőtt gyerekeit is támogatja anyagilag, azon az áron is, hogy az ő életszínvonala csökken vagy akár a nyugdíjmegtakarításait áldozza fel azért, hogy a gyereke kényelmes életet élhessen.

Ezzel sikerül kinevelni egy infantilizált, elkényeztetett fiatalságot, akik még 25-30 évesen sem akarnak dolgozni, ha nem muszáj, a családalapításról már nem is beszélve. Amikor a 28 éves kisgyerek még hazahordja a szennyest és hazajár enni, miközben az anyjának és az apjának 28 éves korában már két-három gyereke volt és a saját lábukon álltak 20-21 évesen. Ma rácsodálkoznak arra, aki 30 éves kora előtt szül. Hiszen az még gyerek.

Megjelent egy új felmérés a Meryll Lynch jóvoltából arról, mennyit költenek a szülők a nagykorú (18-34 éves) gyerekeikre az Egyesült Államokban.

Bár szülőnek lenni nagy kihívás minden tekintetben, így anyagi értelemben is, a gyereket nevelők 93%-a szerint a gyerek a legértékesebb része az életüknek és 92% mondta azt, hogy az életük legszebb emlékei a gyerekekkel kapcsolatosak.

79%-uk még a felnőtt gyerekeiket is támogatják, évente 500 milliárd dollárt költenek erre. Összehasonlításul, ez a duplája annak, amit nyugdíjas éveikre tesznek el. A felnőtt gyerek élelmezésére évi 54 milliárd dollár megy el, a szülők 23%-a teljesen, további 37%-a részben fizeti a felnőtt gyereke élelmezését, de még a telefonszámlát is a szülők állják évi 18 milliárd dollár értékben. Az autófenntartás teljes költségét a szülők 17%-a fizeti, részben további 30% száll be. A lakásbérlést vagy lakáshitelt a szülők 36%-a támogatja.

72%-uk állítja, hogy számára fontosabb a gyereke anyagi boldogulása, mint a saját nyugdíjas megélhetése, 63%-uk egyenesen a saját anyagi biztonságát is feláldozza a gyerekei érdekében. 82%-uk még nagy anyagi áldozatra is kész a felnőtt gyerekéért, a fele odaadná a megtakarításait, 43%-uk kész a saját életszínvonalát csökkenteni a felnőtt gyereke érdekében, 26%-uk kész eladósodni is a gyereke érdekében.

A szülők 11%-a gondolja úgy, hogy a gyerek az iskolás kor eléréséig kerül a legtöbbe, 44%-uk szerint az iskolás évek alatt, 45% szerint viszont a gimnázium elvégzése és a felnőtt korban kerül legtöbbe a gyerek.

A 18-34 éves felnőttek 31%-a él a szüleivel, ez másfélszerese az 1960-as adatnak, sőt, többen laknak a szüleikkel, mint a házastársukkal ebben a korban. Egy brit adat szerint Angliában a 20-34 éves férfi utódok 32%-a, míg a nők csak 20%-a él együtt a szüleivel.

Megjelent a “bumeráng-gyerekek” kifejezés, annyi gyerek költözik vissza a szüleihez néhány év különélés után.

Nagyon sok szülő túlgondozza a gyerekét. Ez azt jelenti, hogy olyan dolgokat tesz meg helyette, amit a gyerek korában már elvárható, hogy megtegye magának. Hétévesen még elviszem az iskolába, de 13 évesen már elég nagy ahhoz, hogy ne kelljen mindenhová nekem fuvarozni. Főzök rá és kimosom a ruháit, amikor nyolc éves, de 25 évesen már elvárom tőle, hogy a saját pénzéből egyen és mossa ki a saját ruháit.

Nagyon sok szülő azért csinálja ezt, mert nem akar szembenézni a ténnyel, hogy a gyerekei menthetetlenül felnőttek, többé már nincs szükségük rá. Azonban elfogadják az anyagi támogatást, az ingyen lakást, az ingyen ételt, hiszen ez sokkal kényelmesebb nekik, mintha mindenért nekik kellene megdolgozniuk.

Ezzel azonban menthetetlenül infantilizáljuk őket, úgy bánunk a huszon- és harmincéves felnőttekkel, mintha gyerekek volnának és ők is így viselkednek. 25 éves korukban a legfontosabb kérdés az életükben, hogy milyen buli lesz a hétvégén és hányan lájkolták a legutóbbi bejegyzésüket.

Fontosnak tartom, hogy kezeljük felnőttként a felnőtt gyerekeinket és tegyünk rájuk elég terhet, hogy tudjon fejlődni a személyiségük. Már egy 17-18 éves fiatal is meg tudja keresni a zsebpénzét vagy a nyaralásra szánt pénzét a nyári szünet alatt, de egy egyetemistától már végleg elvárható ugyanez. A “hadd bulizzon egész nyáron, hiszen még gyerek” hozzáállással gyártjuk a semmire nem alkalmas, infantilis felnőtteket. Egy 20-22 éves felnőtt már nem gyerek. Semmi baj nincs azzal, ha nem veszünk meg neki bármit, sőt nem veszünk neki semmit, diákmunkát mindig talál, ha szeretne pénzt keresni. Elmehet akárhová nyaralni vagy kikapcsolódni, de előtte keresse meg rá a pénzt munkával. Ez segít neki, hogy kialakuljon az értékrendje. Mindjárt másként fog nézni egy ötezer forintos belépőre meg az ezer forintos sörre, ha kiszámolja, hány órát gürcölt mindezért a Mekiben két műszakban, az olajszagban.

Ha otthon is él, különösen az iskolás évei után, tegyük számára világossá, hogy a lakhatás és az étel pénzbe kerül, amihez neki is hozzá kell járulnia. Fizessen valamennyit az ottlakásért, fizesse a rezsi ráeső részét és a saját élelmezését is. Minél hamarabb rájön, hogy véget ért a gyerekkor, annál jobban jár. Ha nincs pénze, minél előbb menjen el dolgozni.

A gyerekedet nem akkor szereted, ha minden nap csokoládét veszel neki, hanem akkor, ha nem szoktatod rá a csokira, mert tudod, hogy nem tesz jót neki, hiába szereti az ízét. Ezért csak néha veszel neki, mert szereted és jót akarsz neki. A gyereknevelés is jobb, mint a gyerek felesleges kényeztetése.

S válaszolva a címben feltett kérdésre: mivel én szeretem a gyerekeimet és nem szeretném, hogy nekik kelljen eltartaniuk öregkoromban és nem akarok beköltözni hozzájuk a kisszobába 72 éves koromtól halálomig, mert nem tettem félre eleget a nyugdíjas éveimre, ezért először a nyugdíjamra gyűjtők.

Nem veszek lakást a gyereknek, nem fizetem a drága iskoláit akkor, ha nem vagyok biztos, hogy ezt nem a nyugdíjam terhére teszem-e. De ha még lenne is annyi pénzem, hogy lakást vegyek neki 20 évesen, akkor sem fogom megtenni. Először tegyen le valamit az asztalra, szedje össze a lakás árának egy részét és majd kipótolom neki a maradékot. Szerintem ezzel sokkal jobbat teszek vele, mintha mindent alátolnék anélkül, hogy neki erőfeszítéseket kellene tennie. Semmi baja nem lesz a gyereknek, ha már elmúlt 25 éves és még mindig nincs neki saját lakása. Viszont sokkal tudatosabb és életrevalóbb lesz, ha neki kell elérnie dolgokat az életben, nem mindent készen kap a feneke alá.

Update: A cikk nem arról szól, hogy ne vegyél semmit a gyereknek, hogy semmiképp ne fizesd az iskoláját vagy ne engedd, hogy otthon lakjon. Ha neked ennyi jött át, akkor kérlek olvasd el újra a cikket hozzászólás előtt, mindenkinek jobb lesz úgy.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

186 hozzászólás

  • L70
    20 éves koromtól nem kértem otthonról semmit, fizettem a kolit, hajtottam ösztöndíjra, és dolgoztam a nappali egyetem mellett.

    26 évesen megvettem első budapesti lakásomat, 80% önerőből, többi hitel.

    29 évesen vettem először autót.

    A gyerekemnek nem veszek majd lakást, főleg nem az idős korra félretett pénzből. Igaz, lesz segítsége, lakhat majd az egyik sajátunkban, ha majd fizeti a fenntartását. Ha többre vágyik, tegyen érte, aztán vegyen magának.

    És sokszor kell beszélgetni a gyerekkel olyasmiről, mint zsebpénz, pénz beosztása, munka, stb. Értékrendről is, hogy lehet autó nélkül is élni meg ájfón nélkül is.

  • Matetoth

    Ha 200at keresel, ne probalj ugy elni, mintha 3-400-at keresnel. Pl ne akarj 50k-s kajabudzse mellett 30at fodraszra/koncertre/ruhara kolteni. Ha pazarloan akarsz enni, akkor vagd a sajat hajad, ha sok ruha kell, egyel keveset/koltozz olcsobb helyre vagy szobaba. Nem olyan bonyolult, kifogas mindig van.

    Egyebkent igenyek lejjebbadasara a sok munka altalaban jo megoldas. Persze az budos, de az elet kemeny…

  • SzBSandor
    A cikk alapüzenetével maximálisan egyetértek. Először stabil megtakarítás, utána gyerek értelmes igényeinek támogatása. Minden más érintett téma több utánajárást igényelne és felszínesnek tartok. Persze lehet gyereked 20 évesen is. Nem tudom mennyivel lennék boldogabb, ha 19 évesen teherbe vágom az első nőt, aki hajlandó volt szétteni nekem a lábát. Nekem eltartott egy ideig megtalálni azt a nőt akivel le tudom élni az életemet és gyereket akarok tőle. Ez elsősorban szerencse kérdése. Aztán attól még, hogy szüleim a semmire vállaltak gyereket, bele a bizonytalanba, az nem azt jelenti, hogy ez a helyes út. Ahogy gyereknevelési kérdésben is mindenki a saját választott utat járja. Nem gondolom, hogy saját magunkat példaként beállítani célszerű és azt sugallmazni, hogy így kell ezt.
  • QT
    @miklos: Azért raktam idézőjelek közé a “fenyeget” szót, mert átvitt értelemben gondoltam. Kissé túl nyers volt nekem az a megfogalmazás, hogy ha még 25 évesen is otthon merészel lakni a “gyerek”, akkor ne képzelje, hogy nem lesz kitéve a szűre. De látom, hogy odaírtad azt is, hogy ingyen, munka nélkül. Ezzel egyetértek, ilyen korban már bőven természetes kell legyen egy gyerek számára, hogy ő is mindenben hozzájárul a család fenntartásához, legyen az akármilyen házimunka, bevásárlás, rezsi rá eső részének fizetése, stb., mindenféle külön felszólítás nélkül. Viszont szerintem azzal nincs akkora gond, ha netán még otthon lakik valaki 25 évesen, de anyagilag és mindenhogy besegít a családjának, plusz nem herdálja el a pénzét hülyeségekre. Így félre tud tenni, megspórolja az albérletre kidobott pénzt, és hamarabb tud venni magának lakást, ha a szüleitől nem kapott. (Kevés ez a 900 karakter)
  • von Atrablò
    Pont itt, a kiszamolon olvastam azt az idezetet ami (minimum reszben) megvalaszolja a felvazolt dilemmat: “koldusbottol koldusbotig 3 generacion at vezet az ut”
  • Margit
    (Kevés ez a 900 karakter)

    Jegyzettömb a barátod 🙂

  • jami
    Amit nem olvastam még: ha a “gyerek” otthon lakik 30 éves koráig, esetleg még külön szobában is mind – nem fog megtanulni alkalmazkodni. A család, még a több gyerekes is, elsősorban a gyerekekhez igazodik. Máshogy és sokkal jobban, mint egy felnőtt családtaghoz. Ahol esetleg nincs is 2 szülő, ott az esetek többségében kompenzálja mindenki a gyereket ezerrel.
    No most, ha valaki körül forog a világ évtizedekig, az nagyon nehezen fog alkalmazkodni, kompromisszumokat kötni. És akkor, legyünk optimisták, jönnek a gyerekek és már végképp nem a 30+ éves felnőtt van előtérben évekig. És kevesebbet tud eleve pihenni, muszáj eltartani a családot, amihez fizu kell és a fizuért dolgozni. Szabadság, aha. gyerekápolás, gyerekkel nyaralás. Vs. pár éve még kockára vágta anyu a meghámozott almát és még házimunkát is minimálisat kellett csinálni. Néha.
  • Berta
    Hű, de kellenek az ilyen cikkek, és jó, hogy egy pénzügyi szempontú blogból jön. Minél több irányból hallja a leendő szülő, vagy friss szülő, annál jobb.
    Társkeresés területén dolgozom, ez a téma állandóan porondon van. Aki önálló, az gyakran mélyen lenézi azt, aki nem. Az otthon lakóknak, a kiszolgált, elkényeztetett felnőttnek jelentősen csökkent értéke van a társkereső piacon, ma már nemtől függetlenül. Akit kiszolgálnak egész életében, az nagyon nehezen tud alkalmazkodni egy olyan helyzetez, ahol ki kell vennie a részét egy párkapcsolat fenntartásában (anyagiak, házimunka, odafigyelés). Ez a csökkent képesség teher neki is. Amikor egy férfi magát sem képes önállóan eltartani, a családalapítás létjogosultsága is kétséges. Ma már sem a nők, sem a férfiak nem vágynak (nagy tömegekben) arra, hogy valakit eltartsanak és kiszolgáljanak. Mikor 2 csökkent képességű kerül össze, az sem vidám.
  • Zedder

    “1. Gyerekek márkás ruhákban: ez sajnos a mai világban sokszor KELL. A gyerekek közössége nagyon gyorsan ítélkezik, és nagyon gyorsan KIZÁR.”

    Lehet én vagyok egy igénytelen állat, de tényleg nem vágom mi az a “márkás” ruha.

    Nem turkiból öltözködöm, de azért nem is hordok dizájner cuccokat. Szerintem, a környezetem, a családom szerint jól nézek ki, rendben van a ruhatáram.

    Ez a “márkás” téma szerintem egy sznob faszság, fel lehet öltözni normálisan nem túl sok pénzből is. És a gyereket sem fogják kinézni miatta, hidd el.

  • Garbo
    Valahol, valakitől olvastam, hogy így jért el a felnőtt gyerekével: egyetem után fizette a saját költségeit, és végezte a saját részét a szülőkkel közös életből. Tette is ezt pár évig, becsülettel. Aztán, amikor a komoly kapcsolat megjelent a “gyereknél”, és esküvőre került a sor, a szülők a gyereknek átnyújtották az évek alatt hazaadott pénzt, kiegészítve az ajándékukkal.
    Nekem ez tetszett.
  • Zsolt
    Csak hogy tisztázzuk a fogalmakat, és azt hogy miről beszélünk: 18 éves kor felett nincs gyerek, csak felnőtt van. Aki elmúlt 18 éves az nem gyerek hanem felnőtt ember. Ha mégis gyerekként él és viselkedik akkor a szülei elb***ták. Bármit gondolunk végig a témával kapcsolatban, ez legyen az első gondolat amiből kiindulunk.

    U.i.: Előre reagálva arra a bullshitre hogy “egy szülőnek a gyereke mindig a gyereke marad”, nem, egy szülőnek a gyereke 18 éves koráig a gyereke, utána a fia/lánya. HATALMAS a különbség.

  • sid
    @S1M0N: mélységesen egyetértek. “Régen sem volt könnyebb.” Szokták mondani. De, igenis sokkal könnyebb volt, és ezt már egyre többen így gondolják. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy egyre többet hallom a baby boom-, illetve az x generációhoz tartozóktól: “Nem irigylem a te korosztályodat” (30 környéke).
    Viszont az agyam eldurran, mikor ugyan ezen generációk más tagjai előjönnek a hülye süket dumákkal, hogy az első fizetésem 600 forint volt, meg akkor az OTP kölcsön és egyéb marhaságok. Persze, meg a 9 forintos buszjegy.
    Abban az időben egy betanított szakmunkás a felszabadulás után elkezdett dolgozni, 5 év múlva felépítkezett egy saját telekre úgy, hogy közben neveltek két gyerek.
    Csinálja meg ugyan ezt ma! Nem fog menni, és ez nem az ő hibája.
  • Garbo
    Anyósom azt a gyerekét, ahol van két “kis” unoka (gimnazista és iskolás), a következőkkel támogatja: heti egyszer-kétszer nála eszik az egész család, csomagolnak is 1-2 étkezésre valót.Az első pillanattól kezdve, minden hónapban ruhavásárlás, tévévásárlás a 8 éves saját szobájába, majd minden iskolai és óvodai szünet 95%-ában nála vannak. Itt pedig élelmezve vannak, heti 4-5 mozi, strand, csak fizetős programok. Karácsonyra és születésnapra nagy ajándék, a szülőknek is.
    A gyerekek szülei fel sem fogják, másnak miért okoz anyagi nehézséget a gyerekek vállalása, és azt sem, hogy negyven évesen nem kellene hetente több napnyi ételt a nyugdíjas anyósomtól hazavinni, mert ez nem normális.
    Kiszámolható, anyagilag ez mennyit jelent,15 éve. Ezt mi nem kapjuk meg.Nincs gyerekünk.Igaz,el sem fogadnánk, holott a férjemet is ugyanez az anya nevelte, igaz, a másik volt a kedvenc gyerek.
  • jami
    Nem volt könnyebb, csak az igényszint volt lejjebb. Én sem a beszolgáltatásokat, sem a hiánygazdaságot, a 3/3-sokkal teli munkahelyeket, sem a társbérleteket, a komfort nélküli (!!) lakásokat/házakat, kötelező körzeti hovatartozást orvosoknál, erősen szűrt egyetemi bejutást nem szeretném; gyerekekkel pláne nem.
    A 80-as évek voltak már lazábbak, de azután meg jött a nagy privatizálás-munkanélküliség stb.
    Máshogy nehéz, igen. De ennek egy része abból is fakad, miért is nincs meg MINDEN a gyerekvállaláshoz. És a minden alatt minimum a saját lakás, kocsi, évi nyaralás, lehetőleg nem változó életszínvonal.
    És a párválasztásnál mindkét oldalról totális elvárásrendszer – a másik felé.
  • Zabalint

    A pocsolyában tengödni biztosan egyszerűbb volt a szocializmusban, de a lehetőségek ma sokkal tágabbak.

    Az meg hogy kalákában felépítettek fenntarthatatlan házakat olyan helyekre, ahol akkor azért voltak munkahelyek, mert szintén fenntarthatatlan üzemeket építettek a környéken a tervgazdaság keretében, ne legyen etalon.

  • madaraszvktr
    Érdekes cikk, nálam annyiból betalált, hogy én is és a feleségem is bizonyos szempontból ilyen “támogatott” gyerekek vagyunk, esküvő előtt pl. mindketten kaptunk egy lakást a szüleinktől. A cikk fő mondanivalójával, miszerint ne infantilizáljuk a felnőtt gyerekeket, pláne úgy ne ha az anyagilag még megterhelő is teljesen egyet tudok érteni. Ugyanakkor az, hogy valaki támogatja a felnőtt gyerekét szerintem nem feltétlen káros. Ha tudom, hogy van elég megtakarításom a nyugdíjas éveimre miért ne vegyek lakást a 20 éves gyerekemnek? Ha jól neveltem akkor szerintem képes lesz megfelelőképp értékelni a segítséget és nem fog hátradőlni, hanem igyekszik még többet elérni a hátszél segítségével. Ha jól csináljuk minden generációnak egyre könnyebb élete lehet. Nálunk legalábbis elvárás, hogy a saját gyerekeinknek legalább ugyan annyi segítséget biztosítsunk majd, mint amit mi is kaptunk.
  • ingadozó középparaszt
    Ki mondta, mikor mondta? Felismeri valaki a forrást? 🙂

    “Azért nehogy azt hidd, körülöttem sem tökéletes minden. Nos, ha tudni akarod, az a helyzet, hogy az én édesapám munkanélküli és alkoholista volt. 1 hónapja meghalt. Anyám egyfolytában dolgozik, hogy el tudja tartani a három gyerekét. Nekem nincs barátnőm és nem is volt sosem, mert mindig annyit kellett tanulnom, hogy az ösztöndíjból el tudjam tartani magam. És éjszakánként munkát vállalok egy gyárban, hogy segítsem anyám legalább egy kicsit. Barátaim nincsenek, soha nem járok el sehová, mert se pénzem, se időm nincs rá. Úgyhogy szerintem te csak ne sajnáltasd magadat, inkább térj magadhoz és menj haza a családhoz, amíg még van. Ne azzal töltsd az időt, hogy keseregsz magadban, hanem inkább azon gondolkozz, hogyan hozhatnád helyre a dolgokat. Előbb mindig néz körbe magadon, hány ember van, aki sokkal nehezebb helyzetben van.”

  • százegy
    Jami

    Az emberi fejlettségi index (HDI) 150 évre visszamenőleg 1964-ben volt a legmagasabb Magyarországon. Leegyszerűsítve, nemzetközi összehasonlításban az adott kor szintjén akkor volt a legjobb az életminőség. Ez nem a fenntarthatatlan kommunizmust minősíti, hanem az előtte és utáni elitet. A tömeg jó része ezért is “homo kadaricus”, némi “homo horthycus” beütéssel, ezért működhet így ez az “antipolgári” rezsim. Az is kétségtelen tény, hogy a tömeg életminősége, biztonságérzete jobb volt a Kádár-rezsimben. Most Orbán játssza a “pártfőtitkár nemzet atyja” szerepét. Annak ellenére, hogy egyre kevésbé nyitott osztálytársadalom épül.

  • mitel hentes
    Nem hiszek Freudnak, hogy mindennek szexuális okai vannak, de ennek szerintem tényleg. Két generációval ezelőtt a fiatalok nem éltek szexuális életet házasság előtt, meg kellett házasodni – ergo fel kellett nőni – ha a fiatal fiú vagy lány ilyet szeretett volna. Azután a szexuális forradalom után már nem kellett a fiatalnak megházasodni ha szexet akart, és simán lehetett úgy lázadni a szülők értékrendje ellen, hogy a fiatal a szülők pénzéből finanszírozta magát. Ez az időszak ráadásul egybeesett a fogyasztói kultúra felpörgésével, ahol nem csak új mosógépet, új autót, hanem új szexuális kalandot is lehet “fogyasztani”.

    Mit várunk ezek után a fiataltól? Nem kell önálló egzisztenciát teremteni a szexhez, a mama hotel melegéből is el lehet menni portyázgatni esténként. Azután, ha bejön a dolog, odaköltözni “anyámékhoz”. Miért dolgozzon a gyerek, ha a szülő ezt eltűri, sőt bátorítja is?

  • Norbert
    Nem értek egyet. Nem az ember tragédiája ha egyetemi évek alatt a gyereknek nem kell dolgoznia hanem a tanulmányaira koncentrálhat.

    Napjainkban a sikeres eletkezdeshez szükséges tudás mennyisége jelentősen megnőtt. Ma már nem árt középiskola után továbbtanulni 5 évig és sokaknak utánna évekig kell dolgozniuk ingyen vagy éhbérért, pl jogászoknak, orvosoknak, akár közgazdászoknak is.
    Az aktív éveinek száma is kitolódott. Napjainkban nem 60-65 évesen halunk meg élünk 80-90 évig is így nem tragédia ha az eletkezdes kitolódik.
    Engem pl 27 éves koromig támogattakna szüleim ettől függetlenül most 5 évvel később heti 100 óránál sosem dolgozok kevesebbet tehát nem érzem, hogy ellustultam volna. Jól hangzik h a gyerek vegyen magának lakást főleg egy 200.000 Ft-s nettó fizetésből amikor mondjuk egy pesti lakás ami alkalmas az emberi életre 20m nél kezdődik. Csak az önrész osszerakasaba beleorul.

  • Blend Ahmed
    “Két generációval ezelőtt a fiatalok nem éltek szexuális életet házasság előtt…”

    Itt egy jó kis történelmi visszatekintés: 24.hu/tudomany/2014/12/21/nemisegre-neveltek-a-magyarokat/

  • QT
    Attól még, hogy jegyzettömbbe írom, itt nem fogok tudni 900-nál többet egyben elküldeni…
  • tgwh
    30 éves koráig még iskolában tanul a gyerek, tehát gyerek, ez is alapja sok esetben ennek a gondolkodásnak.
    18-20 éves korában legtöbb gyerek még szórakozik és élvezi az életet, ezt tolják ki egyesek 30 éves korukra is. Félreértés ne essék, régen is éltek öreglegények meg vénlányok, tehát nem újkeletű a dolog, csak régen páran voltak a faluban, ma meg mindenki városban él, ahol se állat se kert, szóval rááll az infrastruktúra a véngyerekekre.
    Azért megkérdezném azt is, hogy 20 éves korában mégis mire alapítson családot valaki? Még az igazit sem találta meg, az is kitolódik, ahogy az egyre növekvő átlagéletkorral együtt egyre több minden. Pénze meg főleg nincs 20 évesen.
    Nem úgy van mint régen, hogy a család közösen felépített egy házat agyagból meg szalmából ami ingyen volt, aztán lehetett szaporítani az állatállományt meg földet művelni, és önellátó életmódot folytatni.
  • tgwh
    A másik része, hogy egy szülő igenis legyen olyan szinten önző, hogy gondoljon magára is, ne mosdassa a gyereket, ha az később majd nem tartja el.
    Persze a gyereket sem kell hagyni éhenhalni, az is igaz, csak a legtöbben nem tudják az összes variációt átlátni a két véglet között, meg nagyon sokan nem tudnak logikusan gondolkodni.
  • sid
    , : csak azt ne felejtsétek el, hogy ez mind napjainkból visszatekintve ilyen.
    Persze, lentebb voltak az igények, de a lehetőségek is (internet, mobil stb.). Egyszerűen a mai társadalomban élni sokkal költségesebb; akkor is, ha az olcsó telefont és alap internetszolgáltatást választod.
    Továbbá fontos megemlíteni, hogy az x generáció szülöttei a tyúkszaros udvarban nőttek fel fatüzelésű kályha mellett egy faluban, aztán jött egy könnyebb korszak, majd az elektronika, építkezés, autó stb. Tehát az életszínvonaluk folyamatosan emelkedett úgy, hogy legjobb esetben is egy szakmával rendelkeztek.
    Ehhez képest én meg felnőttem egy kertes házban, saját lábra álltunk, és nyolcadik éve nem tudunk a csodálatos, bérelt panelunkból elmenni. Tehát a “kirepülés” után rögtön mélyzuhanás, azóta pedig stagnálás. Pedig ketten három diplomával rendelkezünk, nyelveket beszélünk.
  • expect

    Egyrészt alapból egy szűkös büdzsét vázoltál fel. Másrészt ne szalmabábozz, én egy szóval sem mondtam olyat, hogy 30-at kéne költeni fodrászra meg koncertre. Harmadrészt egy picit ereszkedj már le a valóságba, az emberek kb 70%-a 200 nettó ALATT keres, szóval szépen hangzik ez a húzza össze a nadrágszíjat, amíg majd jobban fizető állást talál/tanul vagy másodállást vállal, csak mint a mellékelt ábra mutatja, nagy eséllyel nem fog találni és a cinizmus magasiskolája elvárni, hogy a társadalom többsége egész életében egy szobában lakjon, meg maga vágja a haját és egy mozit is luxusnak fogjon fel, mert pénzügyileg az a tudatos. Persze, az a tudatos és ki lehet törni, csak mondjuk el kéne ismerni, hogy nem mindenkinek. És nem azért, mert az a másik ember értéktelen meg hülye meg lusta, hanem mert nem kiemelkedő. Az hogy átlagosként itthon nincs jövő az pont nem az átlag hibája.
  • IDSx
    Tehát manapság infantilis az, aki 25-30 évesen “hazajár” a neadj’ szülöi segitséggel vett kis lakásból, miután napi 8-10 orat dolgozik hiszen esetleg elobb egzisztenciat akarnak, mint gyereket.

    bezzeg régen, amikor ennyi idösen már 2-3 gyerek volt és elég volt csak lemenni a többgenerációs családi ház földszintjére enni-inni-bármit kérni a nagyszülökhöz:)) a gyereknevelés jelentös költségeit a teljes család tette össze, az akkori gyerekek a nagyszülöi házba születtek.

    az akkori “gondolkodást” igazolja a 25 évnél korosabb házak ingatlanpiaca (foleg vidéken), eladhatatlan, befejezetlen, több 100 m2 házakkal, amit manapság örökölni is kín, még az unoka élete-pénze is rámenne hogy elkeszuljon. Akkoriban is, ma is sok szulo tulvallalt – csak a fizikai manifesztacioja volt mas formaban. Ez generaciofuggetlen.

  • Zelle
    Nem értem, mire jó ez a hozzáállás, Kiszámoló.

    A barátnőm és férje ilyen “támogatottak” voltak, nyugalomban tanulhattak, otthon élhettek úgy, hogy nem kértek tőlük pénzt,így sokat félre tudtak tenni és mindkét család keményen belepótolt a lakásvásárlásba, szóval 25 évesen már némi szakmai tapasztalattal, hitelmentes lakásba tudtak gyereket vállalni. Tovább spóroltak, 30 évesen nemrég vették meg a családi házat, már két gyerek van, autó.

    Én érettségi óta melózok, le kellett adnom pénzt, aztán albérletről-albérletre vándorolni a férjemmel és végül külföldön is voltunk, így lett majd’ 30 évesen egy hiteles lakásunk. Gyerek még nincs, ha lenne, tuti nem jött volna össze a lakás. Na, az a rengeteg stressz, fáradtság, idegesség, hogy miből lesz otthonod, hogy jutsz előre, ki segít, ha beüt a krach, a mindig mindenről lemondás… hát, ettől nem életrevalóbbak lettünk, csak megkeseredettebbek.

  • L70

    Kicsit provokatív leszek. Tehát mi lett volna jó Neked? Talán a tyúkszaros udvar fatüzelésű kályhával, mert akkor a 8 év sínylődés a panelban már a könnyebb időszak lenne?

    Igen, amikor Neked alap a szép családi ház, a korlátlan internet (mobilon is, mert az jár), az autó, stb, na onnan nehéz visszalépni kettőt, és úgy építkezni, ezt elfogadom. Pedig lehet, hogy csak a Te alapod volt magasabb szinten, és ezért érzel így, az az önállóan bérelt panel még nem a világvége, 8 évig sem. No de 3 diplomával, nyelvekkel, 8 évig nem előre jutni, nem akarok ítélkezni, de talán a körülmények hibáztatása mellett a tükör előtt se ártana egy picit elgondolkodni, hogy mi lehetett ennek az oka? Esetleg a gyerekként megszokott szintből nem engedtetek? Vagy nem volt bátorságotok munkahelyet, munkát, országot váltani?

    Mondom, provokatív voltam, de nem rossz szándékkal.

  • Zelle
    Plusz, amit itt többen írtak már: régen épphogy nem voltak olyan önállóak a fiatalok, mint most, a mai 50-esek javarésze még úgy vállalt gyereket húsz évesen, hogy ott éltek valamelyik szülőnél a kisszobában, és senki nem b*szogatta őket, miért szülnek mások nyakára. Az én nagyszüleim úgy kezdték, hogy kaptak egy kis szoba-konyhás házat, meg 8 általánossal volt biztos melójuk és később állami alacsonykamatos hitel, megatöbbi.A szüleim dettó úgy kezdték, hogy nem volt érettségijük, mert úgy is tudtak melózni normális bérért, kaptak telket, az első gyerek is a nagyszülőkhöz érkezett, közben építkeztek családi segítséggel.

    Na, ezt temészetesen mára elfelejtették, mi nem kaptuk semmi támogatást, oda se költözhetett volna senki párja és jött a szöveg, hogy bezzeg nekik ennyi idősen már gyerek volt és ház… 😉 Ma hány szülő segíti annyival a gyerekét, amennyit ő kapott anno?

  • Tamás
    Egyetértek, SŐT azt gondolom, hogy 18-22 évesen már késő “elvágni a köldökzsinórt”. Egy 10-12 éves gyereket már bőven lehet tanítani akár vállalkozásra, pénzügyekre, akár valódi pénzzel, és ilyenkor tanul leggyorsabban az ember, pár év alatt komoly tudást TUDNA felhalmozni egy gyerek és 18 éves korára (vagy hamarabb) sikeres vállalkozó lehetne, komoly bevétellel… HA nem verselemzést meg aranybullát tanítanának nekik…
  • Szabolcs
    Thistimeitsdifferent
    2018-11-08 at 10:30
    százegy
    2018-11-08 at 11:44
    +többiek., akik ebbe az irányba írtak: kösz, kevesebbet “kell” nekem válaszul írnom 🙂

    Kiszámoló!
    Nincs nagybetűs, és abszolút IGAZSÁG! Nincs egyetlen út.
    Az, hogy a neveltetésed és a tanulmányaid alapján szerinted van egy jó minta, az nem jelenti, hogy az mindenkinél működik, vagy másnál ne működne más. Tudom, Te blogod, de a kommentek miatt (is) jobb, mint az átlag… Néha nem kéne élből védened az álláspontod, és akkor kevésbé lenne “kinyilatkotató/átnevelő” hangulata. Ez értelemszerűen a szociális/társadalmi normákra vonatkozó írásaidnál probléma (erre írtam, hogy nem ezek a pályafutásod legjavai), a matek az kb aránylag szilárd ügy. Már persze ebben a számrendszerben, ilyen pénzügyi rendszerben, megfelelő gravitációs erő mellett 🙂

  • Kiszamolo
    Szabolcs, könyörgöm, ki mondta, hogy van?

    Csak a te kedvedért leírom újra: minden cikk általánosít, mert ez a dolga.

    Az olvasó dolga pedig az értő olvasás. Tudja, hogy a leírtak 0-100%-ban igazak rá és ennek megfelelően kezeli.

    Mindig vannak kivételek és részben vagy egészben speciális esetek.

    De számon kérni egy cikktől, hogy általánosít, meg “sarkít“ meg “kinyilatkoztat“ butaság.

    Egyébként meg azok a legfontosabb cikkek, amik a legnagyobb megosztást okozzák.

  • jami

    Nem a technológia eszközök csak azok, amikről beszélek. Pl. én is kertes házban voltam gyerek, idővel volt kocsink. 30 felett lett saját, picike lakásunk, 35 felett kocsi és 40 felett ház. És még van kb. 25 munkás évem; innen nézve ez nem rossz folyamat.
    Csak míg a szüleink korosztálya (mármint az enyémé 🙂 még kb. hasonlóra volt ráállva, az enyémnek már az volt az igénye, hogy az életkezdése saját lakás-kocsi-évi nyaralás. Minimum, addig gyerekre nem is gondolunk; utána is csak annyira, amivel marad a megszokott életszínvonal (pár évre -1 kieső keresettel nyilván nem fog, tehát nem is lesz több gyerek).
    Korábban senki nem fogta a fejét, ha a gyerekkel anyuéknál laktak egy szobában (de már saját keresettel), közben még pl. tanult az egyik szülő. Vagy laktak egy picike bérlakásban.
    Minden hátránnyal együtt.
  • jami

    És igen, az NEM a szülők feladata, hogy a GYEREKÜK igényszintjén indítsa el őket. Viszont sokszor pont a szülők nyomják a hülye szövegeket, hogy ó kisfiam/kislányom ráérsz még, keresd az igazit, legyen először biztos alap.

    Az egyik ismerősöm mesélte, hogy 3 hét alatt elköltözött 2 fia: csak a költöztetésben kértek kicsi segítséget: kerestek albérletet, az egyik lakótársat is (a másik a barátnőjével ment). Baromira büszke volt, hogy jé, felnőttek.

    Közben látok halom hallgatót, akinek a végzős évre is anyu keres albit és megy reklamálni (!) a tanárhoz, írja a kérvényeket az oktatási bizottsághoz. Sőt, kísérik a gyereket államvizsgára (nem odáig, be is mennek!). Anyámék azt sem tudták, miből vizsgázok, nemhogy kinél.

  • jami

    Amit írsz, az tök ok, mert nem felélték a támogatást, hanem nagyon igyekezve eleve takarékoskodtak. De a cikk nem arról szól, ahol a család segít és így az amúgy szorgos “gyerekek” haladnak.
    Hanem, amikor a gyerek 30 évesen is nettó eltartott, miközben pl. már van keresete, de csak akkor van rendben minden számlája, kaja a hűtőben, rend körülötte – ha megcsinálj az egészet az anyja/apja. Ő max. eljár a munkahelyére, ahogy anno eljárt iskolába.
  • Csoki puding
    Amellett, hogy az elvvel teljesen egyetértek, van,amit máshogy gondolok. Ha meg tudja tenni a szülő, hogy albérlet helyett bármi más megoldásban segít, az összességében jó gazdasági döntés szerintem. Akár az otthon lakás és az albérletre ki nem fizetett összeg megtakarítása, akár kezdő tőke adása saját lakáshoz vagy akár lakást ‘adni a segge alá’, szerintem mind-mind azt jelenti,hogy a pénzt nem valaki másnak fizették ki, hanem családban marad. Persze van egy optimális idő,hogy meddig és mennyivel járul hozzá a szülő,de ennek azért arányban kell lennie a család általános anyagi helyzetével.
  • Csoki puding
    Mit gondoltok arról,hogy ahogy hallom,a legtöbb családban a szülők fizetik az esküvőt? Régen ez a momentum volt az önálló élet kezdete, persze,hogy a gyerekek, ifjú párok nem tudták volna miből,de ma már leginkább a karrierjük közepén lévő felnőtt emberek a házasulók.
  • Margit
    “Attól még, hogy jegyzettömbbe írom, itt nem fogok tudni 900-nál többet egyben elküldeni…”

    Írd meg másold be, és akármennyit írsz befogadja a rendszer. Minek írnám, ha nem lenne igaz?

  • Én is akarok kommentelni...
    Kedvenc példám az “életre nevelésre”, azaz inkább az életbe való kilökésre, hogy egyik ismerősöm gyermeke érettségi ajándéknak kért egy kocsit, persze elég volt neki a használt. Kapott a szüleitől egy kis 5 éves Peugeot 206-ot azzal a feltétellel, hogy nem adhatja el, csak max. vissza a szülőknek.
    Örült mint majom a farkának, azonnal haverok-buli-fanta, wc-re is kocsival ment. Két hét múlva ment kérni a szülőkhöz tankolásra pénzt, ők meg pislogtak, hogy miért adjanak? A te kocsid! A következő héttől újra busszal járt a srác, és megtanulta a leckét. Azóta pénzügyileg is felelős felnőtt lett belőle.
  • Joy
    A természet úgy alkotott meg minket, hogy az anya feltétel nélkül, az apa pedig elvárásokkal szeresse a gyermekét. Ebből következik, hogy vélhetően a kétszülős családokban jóval kevesebb a feltétel nélküli, klasszikus mamahotel. (Talán az anyára utaló elnevezés sem véletlen..)
    Az anya egyik legnehezebb dolga elengedni a gyermek kezét, amikor már az szolgálja inkább a fejlődését. Láthatóan sokan egyáltalán nem képesek rá.
    Ráadásul sok az elvált, esetleg özvegy, gyereket egyedül nevelő nő, aki a saját érdekeit előtérébb helyezi az önállóságra nevelésnél. Így sokáig mellette marad(hat) egy életerős fiatalember, ami idősebb korában segítség lehet. (A cikkbéli stasztika szerint is a férfiakra 50%-al nagyobb arányban jellemző a mamhotel.)
    Végül, aki saját maga nem életrevaló, annak nagyon nehéz ezzel ellentétes habitusú gyereket nevelni.
  • Matetoth

    Lemaradtal az elejerol:
    Gyyrynak valaszoltam, aki vazolta, hogy egy 25eves MSCrol kikerulo ember ma nem tud megelni. Erre mondtam, h mesterrrel rendelkezo ember ne menjen el 200 netto alatt, abbol pedig meg lehet elni laza budgettel is.

    Aki nem rendelkezik, az sem ugyes, ha most nem keres 200 felett. Sot, nagyon ugyetlen. De ugyetlen ember is lehet hazas, az mar netto 400, de veletlenul se megoldasokat keressuk, hanem azt, hogy miert nem lehetseges.

    Tanulni/koltozni kell, ez mar nem az a vilag, amikor ugyanolyan fizetest kaptal egy eletkeptelen vallalatnal, mint exportornel, ahol le is kellett neha tenni valamit az asztalra. Bocsanat lablogatok!

  • sid
    A párom is váltott már munkahelyet és én is. Meg várost is. Nincs hitelünk, de van megtakarításunk (az átlagtól több, de az itteni léptékek szerint inkább a nullához konvergál). Tehát a “nem haladás” relatív (amúgy is az). A szintből engedtünk, hisz kertes családi ház helyett panelban rohadunk, mert ez fér bele. Nyír is lelkileg napról napra.
    A “miket meg hogyan kellene csinálni” tanácsok meg nagyon jók, csak az ember nem tudja önmagát megerőszakolni, mert alapjában véve valamilyen. Én játszi könnyedséggel megjavítok bármit a saját autómon, más meg izzócserére is sorban áll a szerviz előtt. Számomra ez gyermekded, számára meg űrtechnika.
    Pontosan ilyen dolog a vállakozás is, vagy évente városról városra, munkahelyről munkahelyre ugrálni. Valakinek megy, valakinek nem való.
    Egyébként utánam Zelle is jó gondolatokat fogalmaz meg, teljesen igaza van.
  • S1M0N

    Kétlem egyetértenél velem, mert én baromira nem ezt írtam. 🙂

    Nem volt könnyebb régebben sem, sőt, sok szempontból tényleg sokkal nehezebb volt. Erről lehet sztorizni, érdekes/tanulságos tud lenni. Én csak azt nem szeretem, amikor az idősek/lentebbről jövők magas lóról pofáznak, hogy bezzegazénidőmben, honnan hova jutottam, csak mert képes voltam önálló lábra állni, bezzegamostaniak, csak lógatják a lógatni valót.

    Ja, képes voltál, mert NEM VOLT MÁS VÁLASZTÁSOD. Nyilván eredmény, csak hát na. A fasza 150nm családi ház melegében, ha van víz, kaja, internet ezek az emberek pont ugyan olyan arányban lettek volna mamahotellakó töketlen gyermőttek, mint a mai generációk. Mert ilyen az ember.

    Nem a fiatalok lettek a hitványabbak, a környezet változott meg. Ezt a világot azok formálták ilyenre, akik nagypofával bezzegazénidőmöztek. Értelmetlen farokméricskélés helyett gondolkozni kéne.

  • L70

    Amit írtál, részben nagyon jó, merthogy magad is megcsinálsz dolgokat. De mi a fityfenének az életkezdéshez autó? Panelban laktok ami nem a tietek, de autóra elmegy évente egy rakás pénz, és csodálkozol, hogy nem haladtok előre. Évente akár 1 millió is megy a lecsóba emiatt nálatok.

    Zelle jókat ír, csak nem megoldást ír, hanem véleményt. Ti nem kaptatok annyit mint az ő példájában szereplő pár, de ez miért frusztrál? Nektek megoldás kellene. Vagy elfogadni, hogy a bérelt panel nem nyomorgás, vagy mondjuk lemondani autóról néhány évig, és előrébb jutni.

    Jami és én tapasztalatot írunk, nem véleményt. Mi se kaptunk, de megoldottuk a magunk módján. Eszembe nem jutott volna autó, amíg nincs saját lakás. Pedig pályakezdőként 1 év után egy ideig gigantikusan kerestem, azóta se annyit, részben nagy adag bátorság, részben szerencse miatt.

  • jami
    Szeretem a kocsinkat, de totális pénzkidobás. Luxus. Ok, a férjem gyalog jár; ha csak lehet, mi is bicózunk; egyébként kiváltja a bérleteket/taxit éjjel az ügyeletre. De lehet nélküle élni.
    Én nagyon sokáig nem vágytam kertre, házra. Mert láttam, mivel jár rendben/karbanés sokat dolgoztunk, nem lett volna időnk rá. Pénzünk pláne. Imádtam a társasházat, hogy nincs hósöprés, avargyűjtés, gyomlálás, fűnyírás, locsolás stb.; minden évben valamire költés. A rezsi meg fokokkal jobb volt (akkor) a lakásban.
  • Kiszamolo
    S1mon dehogynem. A legtöbb ember csak sirankozik, milyen rossz neki és semmit nem tesz. Mert más szerencsésebb, csókos, stb.

    Aki jutott valamire, nem azért tette, mert muszáj volt.

    Éppen annyi szegény semmit csináló van, mint gazdag.

  • Ancsa
    szerintem már az is nagy szó lenne, ha azok a fiatalok, akik a szüleik nyakán élnek, félretennék azt a pénzt, amit albérletre és rezsire költenének, ha nem otthon laknának. de ehhez a szülő is kell, hogy valahogy csekkolja hogy ezek a feltételek meglegyenek. csak nyilván az a szülőnek nehéz mert akkor esetleg pont nyugďijra nem tud spórolni abban az időszakban, ha egy átlag kelet- magyarországi minimálbéres családot nézünk.
  • Ancsa
    Mert ha ezt esetleg élete párjával együtt használják fel, aki hasonló okokból rendelkezik lakáscélú megtakarításssl, még akár el is tudnak indulni az életben. csak ahhoz mindkét félnek ilyennek kell lennie. én sajnálom hogy nem ilyen voltam, de nem késő változni. így legalább hitelesen tudom elmagyarázni majd a gyereknek, hogy miért kell sokkal jobban csinálnia, mint én.

    off: tudtok olyan pénz megforgatási lehetőségről, hogy mondjuk 400 ezer forinttal esetleg havi 10000 ft bevétrlt szerezhetek legálisan és kockázat nélkül ?

  • Csavargó
    Amikor egyetemre jártam kb. kéthavonta látogattam meg a szülőket, magunkra főztünk és sosem kértem otthonról pénzt. A hugom minden hétvégén ment haza, telepakolta kajával a hátizsákot, “felvette” a zsebpénzt, kifizették neki az albérletet. Ma, az egyetem után 10 évvel én jól keresek, önálló életem van, hugom nem fejezte be az egyetemet, nem volt még normál munkahelye és annyira “elfoglalt” otthon a semmittevéssel, hogy a kresz-t sem sikerült megtanulnia, nemhogy nyelvet tanuljon.
    De ami a legveszélyesebb, hogy a hugom nem tanult meg önállóan élni. Nincs párkapcsolata, mert sosem kellett kompromisszumokat kötnie, mindig körülötte forgott a világ, nincsenek önálló gondolatai, mert anyuka mindig a szájába adja, hogy mit kellene gondolnia, nem ért a világhoz, mert sosem kellett neki egy telefon-előfizetést sem intézni. Többször fölvetettem anyukámnak, hogy ezzel csak kiszúr a lányával, de anyámnak szüksége van “a gyerekére”… Én meg a szemét vagyok, amiért alig vagyok otthon… (és ugyan az a nevelés!)

Vélemény, hozzászólás?

A megadott név fog megjelenni, ezért érdemes nem a valódi nevedet megadni a hozzászóláshoz.

A hozzászólás előzetes moderáció után fog megjelenni.

Figyelem: FIREFOX böngészővel gondod lehet a hozzászólás elküldésével. Használj másik böngészőt a hozzászóláshoz, amíg ki nem javítják a hibát.

 karakter még felhasználható

A hozzászólás elküldésével hozzájárulsz, hogy az IP címed technikai okokból tárolva legyen. Ha ezt nem szeretnéd, ne küldd el a hozzászólást. Kérésre a hozzászólást töröljük az IP címeddel együtt.