Nyugdíjcélra vagy a felnőtt gyerekemre költsem a pénzt?

Szülőnek lenni szép, jó és költséges dolog. Abban nagyjából mindenki egyetért, hogy a szülő dolga, hogy középiskola végéig felnevelje a gyerekeit és józan keretek között, az anyagi lehetőségeihez mérten megadjon mindent a gyerekeknek ami által azok el tudnak indulni az életben.

Itt is van persze rossz példa, akik erejükön felül öltöztetik, kényeztetik és taníttatják a gyerekeiket, de nem erről beszélek. (A feleségem el szokta adni a gyerekek kinőtt ruháit. Még ő is csak a fejét csóválja, amikor anyukák lefoglalják a márkás és viszonylag drága ruhákat, de megkérik, hogy hadd fizessék a két-három ezer forintot két hét múlva, mert akkor jön meg a családi pótlék. Szó szerint máról holnapra élnek, egy háromezer forintos kiadáshoz már be kell várni a családi pótlékot, de az ő kis hercege vagy hercegnője csak márkás ruhában mehet az óvodába, még ha használtan kénytelen is megvenni.)

A kérdés az, meddig terjed a szülő felelőssége a gyerek anyagi és egyéb boldogulásával kapcsolatban. Azt látni, hogy rengeteg szülő még a felnőtt gyerekeit is támogatja anyagilag, azon az áron is, hogy az ő életszínvonala csökken vagy akár a nyugdíjmegtakarításait áldozza fel azért, hogy a gyereke kényelmes életet élhessen.

Ezzel sikerül kinevelni egy infantilizált, elkényeztetett fiatalságot, akik még 25-30 évesen sem akarnak dolgozni, ha nem muszáj, a családalapításról már nem is beszélve. Amikor a 28 éves kisgyerek még hazahordja a szennyest és hazajár enni, miközben az anyjának és az apjának 28 éves korában már két-három gyereke volt és a saját lábukon álltak 20-21 évesen. Ma rácsodálkoznak arra, aki 30 éves kora előtt szül. Hiszen az még gyerek.

Megjelent egy új felmérés a Meryll Lynch jóvoltából arról, mennyit költenek a szülők a nagykorú (18-34 éves) gyerekeikre az Egyesült Államokban.

Bár szülőnek lenni nagy kihívás minden tekintetben, így anyagi értelemben is, a gyereket nevelők 93%-a szerint a gyerek a legértékesebb része az életüknek és 92% mondta azt, hogy az életük legszebb emlékei a gyerekekkel kapcsolatosak.

79%-uk még a felnőtt gyerekeiket is támogatják, évente 500 milliárd dollárt költenek erre. Összehasonlításul, ez a duplája annak, amit nyugdíjas éveikre tesznek el. A felnőtt gyerek élelmezésére évi 54 milliárd dollár megy el, a szülők 23%-a teljesen, további 37%-a részben fizeti a felnőtt gyereke élelmezését, de még a telefonszámlát is a szülők állják évi 18 milliárd dollár értékben. Az autófenntartás teljes költségét a szülők 17%-a fizeti, részben további 30% száll be. A lakásbérlést vagy lakáshitelt a szülők 36%-a támogatja.

72%-uk állítja, hogy számára fontosabb a gyereke anyagi boldogulása, mint a saját nyugdíjas megélhetése, 63%-uk egyenesen a saját anyagi biztonságát is feláldozza a gyerekei érdekében. 82%-uk még nagy anyagi áldozatra is kész a felnőtt gyerekéért, a fele odaadná a megtakarításait, 43%-uk kész a saját életszínvonalát csökkenteni a felnőtt gyereke érdekében, 26%-uk kész eladósodni is a gyereke érdekében.

A szülők 11%-a gondolja úgy, hogy a gyerek az iskolás kor eléréséig kerül a legtöbbe, 44%-uk szerint az iskolás évek alatt, 45% szerint viszont a gimnázium elvégzése és a felnőtt korban kerül legtöbbe a gyerek.

A 18-34 éves felnőttek 31%-a él a szüleivel, ez másfélszerese az 1960-as adatnak, sőt, többen laknak a szüleikkel, mint a házastársukkal ebben a korban. Egy brit adat szerint Angliában a 20-34 éves férfi utódok 32%-a, míg a nők csak 20%-a él együtt a szüleivel.

Megjelent a “bumeráng-gyerekek” kifejezés, annyi gyerek költözik vissza a szüleihez néhány év különélés után.

Nagyon sok szülő túlgondozza a gyerekét. Ez azt jelenti, hogy olyan dolgokat tesz meg helyette, amit a gyerek korában már elvárható, hogy megtegye magának. Hétévesen még elviszem az iskolába, de 13 évesen már elég nagy ahhoz, hogy ne kelljen mindenhová nekem fuvarozni. Főzök rá és kimosom a ruháit, amikor nyolc éves, de 25 évesen már elvárom tőle, hogy a saját pénzéből egyen és mossa ki a saját ruháit.

Nagyon sok szülő azért csinálja ezt, mert nem akar szembenézni a ténnyel, hogy a gyerekei menthetetlenül felnőttek, többé már nincs szükségük rá. Azonban elfogadják az anyagi támogatást, az ingyen lakást, az ingyen ételt, hiszen ez sokkal kényelmesebb nekik, mintha mindenért nekik kellene megdolgozniuk.

Ezzel azonban menthetetlenül infantilizáljuk őket, úgy bánunk a huszon- és harmincéves felnőttekkel, mintha gyerekek volnának és ők is így viselkednek. 25 éves korukban a legfontosabb kérdés az életükben, hogy milyen buli lesz a hétvégén és hányan lájkolták a legutóbbi bejegyzésüket.

Fontosnak tartom, hogy kezeljük felnőttként a felnőtt gyerekeinket és tegyünk rájuk elég terhet, hogy tudjon fejlődni a személyiségük. Már egy 17-18 éves fiatal is meg tudja keresni a zsebpénzét vagy a nyaralásra szánt pénzét a nyári szünet alatt, de egy egyetemistától már végleg elvárható ugyanez. A “hadd bulizzon egész nyáron, hiszen még gyerek” hozzáállással gyártjuk a semmire nem alkalmas, infantilis felnőtteket. Egy 20-22 éves felnőtt már nem gyerek. Semmi baj nincs azzal, ha nem veszünk meg neki bármit, sőt nem veszünk neki semmit, diákmunkát mindig talál, ha szeretne pénzt keresni. Elmehet akárhová nyaralni vagy kikapcsolódni, de előtte keresse meg rá a pénzt munkával. Ez segít neki, hogy kialakuljon az értékrendje. Mindjárt másként fog nézni egy ötezer forintos belépőre meg az ezer forintos sörre, ha kiszámolja, hány órát gürcölt mindezért a Mekiben két műszakban, az olajszagban.

Ha otthon is él, különösen az iskolás évei után, tegyük számára világossá, hogy a lakhatás és az étel pénzbe kerül, amihez neki is hozzá kell járulnia. Fizessen valamennyit az ottlakásért, fizesse a rezsi ráeső részét és a saját élelmezését is. Minél hamarabb rájön, hogy véget ért a gyerekkor, annál jobban jár. Ha nincs pénze, minél előbb menjen el dolgozni.

A gyerekedet nem akkor szereted, ha minden nap csokoládét veszel neki, hanem akkor, ha nem szoktatod rá a csokira, mert tudod, hogy nem tesz jót neki, hiába szereti az ízét. Ezért csak néha veszel neki, mert szereted és jót akarsz neki. A gyereknevelés is jobb, mint a gyerek felesleges kényeztetése.

S válaszolva a címben feltett kérdésre: mivel én szeretem a gyerekeimet és nem szeretném, hogy nekik kelljen eltartaniuk öregkoromban és nem akarok beköltözni hozzájuk a kisszobába 72 éves koromtól halálomig, mert nem tettem félre eleget a nyugdíjas éveimre, ezért először a nyugdíjamra gyűjtők.

Nem veszek lakást a gyereknek, nem fizetem a drága iskoláit akkor, ha nem vagyok biztos, hogy ezt nem a nyugdíjam terhére teszem-e. De ha még lenne is annyi pénzem, hogy lakást vegyek neki 20 évesen, akkor sem fogom megtenni. Először tegyen le valamit az asztalra, szedje össze a lakás árának egy részét és majd kipótolom neki a maradékot. Szerintem ezzel sokkal jobbat teszek vele, mintha mindent alátolnék anélkül, hogy neki erőfeszítéseket kellene tennie. Semmi baja nem lesz a gyereknek, ha már elmúlt 25 éves és még mindig nincs neki saját lakása. Viszont sokkal tudatosabb és életrevalóbb lesz, ha neki kell elérnie dolgokat az életben, nem mindent készen kap a feneke alá.

Update: A cikk nem arról szól, hogy ne vegyél semmit a gyereknek, hogy semmiképp ne fizesd az iskoláját vagy ne engedd, hogy otthon lakjon. Ha neked ennyi jött át, akkor kérlek olvasd el újra a cikket hozzászólás előtt, mindenkinek jobb lesz úgy.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

230 hozzászólás

  • béla
    Érdekes cikk. Sok hasznos dolog van benne, de teljesen figyelmen kívül hagyja a jövedelmek-megélhetési költségek mai arányát. Ahogy a kommentelő 50 éves zsenik jó része is.
    Ébredjünk már fel emberek. Budapesten, ahol a magyar népesség negyede él, 226E nettó a KSH szerint az átlagfizetés(ami tudjuk mennyire torzító, Miklóstól tudjuk hogy a mediánt kell nézni nem az átlagot, az 170E nettó).
    Egy budapesti albérlet havi ára 100-120E ft, rezsi nélkül. 30 négyzetméter körüli garzonlakásokról beszélük. Egy lakás ára 20-30 millió forint budapesten, lakáshitelt min 20% önerő letétele után kapsz.
    Valaki mondja már el, hogy ezek mellett a költségek mellett, ekkora fizetésekkel, hogyan tud egy magyar fiatal jelentős szülői támogatás nélkül életet kezdeni.
    Ami itt ma folyik az a 20-30 éves korosztály teljes anyagi ellehetetlenítése. Értem én, hogy az Orbán gépezet hallgat erről, de hogy Miklós is?!?
  • kridli
    Érdekes volt olvasni hogy ki mennyiféleképpen áll ehhez a kérdéshez, és főleg hogy mindenki mennyire magabiztos a saját modelljével kapcsolatban. Főleg kisgyerekeseknél érdekes ez a magabiztosság. Szerintem amennyire más volt az élet 15 évvel ezelőtt, annyira más lesz 15 év múlva, és fogalmunk sincs még milyen lesz. Emiatt nekem fogalmam sincs mi lesz a modell a kisgyerekeinknél. Azt természetesen cél, hogy önállóságra neveljük a gyerekeinket, de ezt azért meg lehet tenni sokféleképpen.
  • smoortema
    Kiszámoló, teljesen figyelmen kívül hagyod a gazdasági-társadalmi kontextust az amerikai tények ismertetésénél. Nem ugyanolyan ma életet kezdeni ott, mint 20 éve volt (ez itthon is így van amúgy).
    highline.huffingtonpost.com/articles/en/poor-millennials/
  • Joy
    Még egy kis kiegészítés, hogy jobban kapcsolódjak a cikkhez: az az anya, aki egész életre magához láncolja a kis fiacskáját, az megoldja a kettőt egyben!
    A “gyerekre” is költ, mivel eltartja, és nyugdíjas évekre is gondol, hisz kéznél (háznál) a fiatalabb segítség…
  • Michael Knight
    Könyörgöm, csinálj már egyértelmes hozzászóló részt!
  • Zedder

    “Ami itt ma folyik az a 20-30 éves korosztály teljes anyagi ellehetetlenítése. Értem én, hogy az Orbán gépezet hallgat erről, de hogy Miklós is?!?”

    Erről én is szívesen olvasnék már egy objektív írást itt, pár hete pedzegettem a témát, de mintha mindenki csak félrenézne.

    Az árakat elnézve úgy látom, hogy akinek még nincs lakása Budapesten és kb. nem szakad rá egy lottóötös vagy céges részványopció (esetleg NER lovagnak tetszik lenni), annak már nem is nagyon lesz ilyen árak mellett.

  • jami
    Mikor pályakezdő voltam, 28e volt a nettóm, az albérlet 20e (és ez nem volt drága), a rezsi efellett. Ebből kellett megélni és gyűjteni lakásra… Mondjuk fel sem merült, hogy egyedül béreljek, a férjemmel ketten sem, kerestünk lakótársat a kisszobába. Hatalmas előrelépésnek éreztem, mikor végre már kerestünk annyit, hogy ketten is tudtuk fizetni az albérletet. és nagyon sok pluszmunkát vállaltunk.
    Sokszor voltam nagyon elkeseredve, egyszer egy ismerős (akkor
  • Deres
    el van romolva a oldalad, a “Legutóbbi hozzászólások” lista az oldal aljara, a fekete reszbe kerult.
  • Matetoth

    Ha visszaolvasod a kommenteket, ertelmesen elolvasod a cikket, rajossz, h mi Kiszamolo velemenye.

    Nem uldogelni kell a langyos pocsolyaban, hanem kemenyen dolgozni/tanulni.

    Nincs itt semmi ellehetetlenites, nem kotelezo sem Budapesten, sem egyedul lakni, plane lakast venni nem az.

    Nem az allam gondoskodik rolad, a TE felelosseged, hogy mit ersz el. A munkaado is akkor fog kihasznalni/keveset fizetni, ha megteheti. Tudom kemeny szavak, de ez a felnottevalas resze.

    (Egyebkent ha az elso bered keves, attol meg lesz jobb a helyzet, plane amikor ketten lesztek…)

  • Ildikó70
    Én úgy gondolom, hogy a felnőtt gyerekem támogatása előbbre való, annál hogy én majd nyugdíjas koromban nagyon jól éljek. Világ életemben szegény voltam, nem akarom, hogy a gyerekeim is azok legyenek. Én “taníttatom” őket, mert én nem tanulhattam. Szüleim nem engedték. Igaz otthon laktam pár évig, majd elmentem először nővérszállóra, majd albérletbe. Amíg otthon voltam a pénzem egy részét félreraktam, ami egy rossz házassággal elúszott, sőt a volt férjem adósságát is nekem kellett megadnom. Aztán a mostani férjemmel született 2 gyerekünk. Laktunk anyósnál és az én szüleimnél is, majd vettünk egy házat vidéken – utólag meggondolva életünk legrosszabb döntése volt. Itt ragadtunk Nógrádban, kevés fizetésért dolgozunk. Én kb. hatodik utáni nyártól már eljártam gyümölcsöt szedni, kellett kapálni, uborkát, málnát szedni. A fiam is dolgoztak 15-16 éves koruktól,.mezőgazdaságban folyt.
  • Ildikó70
    folyt. építóiparban, gyárban, pizzafutárként, fesztiválokon, sőt a nagyobb most már egyetem mellett heti 20 órában szakmában dolgozik. A havi pénzüket ettől függetlenül mindketten megkapják, amit keresnek azt elköltik igényeikre, ruhára, telefonra, utazásra és minden egyébre amire úgy érzik szükségük van. A nagyobb most már rak félre – arra tanítottam, hogy a havi fizetésének a 20%-t mindig tegye félre, hacsak teheti. De a lakáshoz jutásukat is biztosan segíteni fogjuk. Amit most nekik adunk, azt fogjuk az ő lakásunkra önrésznek gyűjteni. Nekem az a természetes, hogy segítem a gyerekem, ha szüksége van rá. Sőt, a várható örökségünket is a gyerekeinknek szánjuk.
    Nem értem azokat akik azt mondják, hogy az ő jóléte sokkal fontosabb, mint a gyerekei jövője. Szerintem azoknak nem kellett volna gyereket vállalniuk.
  • Ancsa
    azért azt látni kell, hogy a mult es a jelen közt mindig van kapocs,mert mindig lesz “bezzeg az én időmben szülő.
    ha belegondolok, anyámék 6 évig laktam apai nagymamámnál, és ennyi ideig épült kb az emeletes hazunk. keményen dolgoztak, zöldség es gyümölcstermesztésben, hat év kellett, hogy sajátba menjenek, pedig tényleg januárzól novemberig hol a fóliasátorban, hol a földeken dolgoztak. szóval na, nincs itt olyan óriasi változás, inkább csak a körülmények változtak. talán a cselédkorszak jobb volt?? örüljünk csak annak ami van.
  • Garbo

    Nem, a “természet” nem így alkotta meg a szülőket. Ez nem nemspecifikus.


    Szerintem felnőtt emberek maguk fizessék a lagzijukat, mint egyéb, saját kiadásukat. Ennyi.

  • L70

    Tényleg irigylésre méltó helyzet volt, éves 2x% infláció mellett a havi fizetésnél csak 10%-kal került többe egy 3 szobás panellakás bérlése, ezért öten költöztünk be, olyan volt, mint a kollégium. Autója egyikünknek se volt.

    Pedig király helyeken kezdtünk el dolgozni, nagyon patinás cégek, de mégiscsak kezdő fizuval. Aztán a felelősséggel együtt nőtt a fizu, egy évvel később már tudtam önállóan garzont bérelni a világ végén egy panelban, de arra a szintre már el kellett jutni, dolgozni kellett érte, úgy jó sokat, 10-12 órákat, meg már akkor se ártott nyelvet tudni és merni használni is a munkahelyen. Autóról még mindig nem álmodoztam. A legnagyobb luxus az uszodabérlet volt akkortájt.

    Aztán merni jelentkezni egy komolyabb projektbe, nulla hasonló tapasztalattal, az is a langyos pocsolya volt, pedig ez alapozta meg az első lakást.

  • Kiszamolo
    Ancsa, az egész arról szól, hogy az emberek olyan dolgokat gondolnak alapnak, ami marhára nem az.

    Saját lakás, sőt ház 23 évesen, autó és nagy fizetés, nyaralás, szórakozás és a többi szintén alap. Kicsi felelősség és könnyű munka mellett ofkóz.

    Miközben az emberek bő fele napi 2-3 dollárból él naponta de még itthon sem volt ez meg 30-40 éve.

    De nem kell, ennyire messzire menni, a magyarok 40%-a ma is a szegénységi küszöb alatt él.

    Nem, nem jó a szegénység, de fel kellene ébredni, hogy semmi nem jár az életben. Lejebb kellene adni az elvárásokat még feljebb kellene tolni az erőfeszítéseket. Ennyi az egész.

    Ennek semmi közé a bezzeg az én időmben-hez.

  • expect
    “a magyarok 40%-a ma is a szegénységi küszöb alatt él….Lejebb kellene adni az elvárásokat még feljebb kellene tolni az erőfeszítéseket”
    És ők ezt nyilván azért teszik, mert lusták, de ha összeszedné magát a fele, akkor már csak 20% élne a szegénységi küszöb alatt, hisz hirtelen a gazdaság szerkezete megváltozna és magasabb hozzáadott értéket termelne minden? Ja, hogy nem. Alapvetően egyetértek az egyéni felelősség fontosságával, de gazdasági struktúrákat ne akarjunk már egyéni felelősségből levezetni, mert az röhej. A magyarok kb 70%-a keres 200 nettónál kevesebbet, ez az arány nem attól fog érdemben változni, hogy ki milyen szorgalmas, meg hány másodállást vállal és mennyit képzi magát, mivel ettől még nem lesz érdemben több (max pár kkv többlettermelésével) 200 nettó fölötti munkalehetőség. Ebből pedig következik, hogy nagy szorgalom/képzés mellett is ott ragadhat vki 200 nettó alatt
  • jami

    A kizsákmányolás egy másik oldal, de igen, pályakezdőknél nem ritka a totálisan hülye hozzáállás, aminek egy része az otthoni helyzetükből jön. Egyik érezhető tévképzet: a kocsi KELL. Akinek nincs, az lúzer. Mivel esélyesen csak régebbi kocsira lesz pénz, ami így totális pénznyelő – hahh, nem elég fizu, lakhatásra nem marad. Mert lakni is nyilván max. párral lehet.

    Pályakezdőnek, főleg, ha kellett diákhitel is (azaz a család nem gazdag) ezek irreális elvárások.
    Ismerős srác épp megy külföldre. 6 év alatt 1 ba-t sem tudott elvégezni, műszakos munka szóba sem jöhet. Ahová felvennék, az nem ok, mert kicsi a fizu és khm, rangon aluli. Ahová be sem hívják, oda meg, ugye, nem tud menni. Természetesen otthon lakik, de most majd megy albiba (de csak másodmagával), amit majd az anyja (!) fizet. Nyáron fesztiválok, az anyja kért rá kölcsön a családon belül.
    És nem ritka példa. folyt

  • jami
    Talán jövőre végre veszek színházbérletet, eddig ritkán jegyet. Még mindig inkább csak kölcsönzök könyveket, pedig több oldalról is szükségesek. A családban csak nekem van telefonelőfizum (céges), a férjemnek is kártyás, mobilnet sincs. Otthon azért van jó net, mert a férjemnek kell a munkájához.
    Vs. nyáron x fesztivál, évente új teló sok mobilnetes előfizuval, otthon full előfizu. Mert az 2018 kell….
  • Zabalint

    Egyet is értek, meg nem is. Mert azért ám az nem igaz, hogy a gazdaság zéró összegű játék lenne. Ha én gazdagodok, az nem feltétlenül jár mások szegényedésével. Különösen nem egy olyan országban, ahol rengeteg a legfejlettebb országokból outsource-olt munka, meg eleve export-import szinten hatalmas a nyitottság.

    Ugyanakkor igazad is van, mert nem lehet a gazdasági gyengeségeket a lusta emberekre fogni, lusta emberek mindenütt vannak, a gazdaságpolitikának ezt adottságként kell elfogadni, és felismerni azt, hogy még a kimondottan lusta emberek is motiválhatóak. Sőt, adott esetben a lustaság fordítható termelékenységbe, hiszen a lusta ember kreatív is lehet a hatékonyabb megoldások megtalálásában. De itthonnincs semmi ilyen akarat, az öngondoskodást igyekszik büntetni, az eladósodást motiválni, a verseny helyett a kapcsolati alapon történő mutyit fenntartani minden szinten.

  • Matetoth

    Az a baj, hogy pont arrol van szo, hogy ha tobb hozzaadott erteket termelsz, tobbet keresel (vagy rajtad a munkaltatod, ha nem kered el az arad). Kis nyitott gazdasag vagyunk, az “export” akarmennyit termelest fel tud venni. Tehat siman lehet 200 felett keresni.

    Ettol meg nem fog mindenki ennyit keresni, szimplan azert, mert alkalmatlan. Lehet segiteni, de sok ( nem 40%) nem alkalmas erre.

  • Matetoth

    Ismerem a hozzaszolasaidat, s nagyon becsülom, ahogy rendezed a dolgaid, meg ha nem is ertek vele mindig egyet.

    Ebben a temaban azt hiszem, h kicsit tulzasba esel.
    Szerintem nem az a kerdes, hogy jol fogsz-e elni nyugdijaskent, hanem hogy mennyire kell majd a fiaidnak tamogatni teged/titeket. Az alapjan, ahogy ismerlek, inkabb meghalsz, minthogy elfogadj valamit, de ezzel szerintem pont aazt vonod meg toluk, amire szukseguk lehet (egy egeszseges nagyi, aki at tudja venji a gyerkocoket picit).

    Amit szerintem tehetsz, hogy elkezded elengedni a kezuket, hagyod, hogy szenvedjenek kicsit jobban a sajat hazert, ha van bevetele, hagyod, h ne fogadja el a tamogatast…

  • Thommy
    – Az is elég, ha még otthon lakik a gyerek huszonévesen, hogy megegyezünk, hogy a fizetése felét félrerakja, ha kezdőként keres nettó 120-at és félrerak 60-at, ami nem kevés, akkor 60ezerből simán meg lehet élni, úgy hogy nem költ lakásra, rezsire.És mégis mire évek múlva elköltözik ill. lakást vesz van egy jó alap, amire mondhatja , hogy megdolgozott érte
    -Persze hogy nem akar a huszonéves úgy megházasodni, hogy a szülőkkel laknának, de átestünk a másik végeltre, azzal hogy mindennek lennie kell, mire gyereket vállalnak.Nem 50 m2, hanem 100 m2-es ház. Nem 1 milliós, hanem több milliós autó. Leginkább ezért is tolódik ki a gyerekvállalás, amire rásegít a gyerektutujgatás…
  • Dori11
    20 éves vagyok, nappalira járok egyetemre, mellette gyakornoki meló cégnél. Albérletben lakok (szoba) 50k/ho, plussz rezsi felé 15k. Ezt szülők fizetik. Tandij:250/felev, Diakhitel. Fizu 111netto/ho, plussz AYCM kártya, félévete fizetésemelés. Utazást, kaját, bérletet, ruhákat, teloszamla stb mindent én fizetek. Nagyjából havi 40-50ezer maradna meg hó végére, de nagyon nem marad meg semmi, mert ebből fizetem a jogosítványt meg a fogszabalyzot. Ha a fogszabi lekerül (kB 70-80ezer lesz) +meglesz a jogsi akkor utána már lesz megtakarítás is.
    El nem tudnám képzelni hogy 30 éves korom előtt gyereket vállaljak. Szeretnék először minimum oda eljutni, hogy magam fizessem a lakhatast is, karriert is el akarok érni és igen, lehet önző vagyok, de először egy BMW-t szeretnék, nem gyereket. Ez az álmom, és inkább megvalósítom, mielőtt a saját vágyaim elé helyezem egy gyerek érdekeit.
  • Dori11
    Folyt.

    Nekem hatalmas segítseg, hogy a szüleim fizetik helyettem a lakhatast, kevés pénzem maradna abból a 111bol, ha csak havi 65ezret elvinne a lakhatasom. Persze amint emelkedik a fizum kB 150 nettora már nem fogom elfogadni otthonról az anyagi támogatást.

  • attila
    …..ha a gyerek nem költözik el magától az egyetem befejezése után 1-2 évvel otthonról akkor valamit elrontottál, hisz nem tud megállni a saját lábán ( vagy nem akar)…..mindkettő a te hibád !
  • matetoth

    te életed, de két dolgot azért leírok: BMW-d lehet 30 (40) felett is, gyerekes már nem biztos (, hogy annyi, amennyit szeretnél/olyan egészséges). Ha pedig már valamibe ölni akarod a pénzt, inkább gyerekbe tedd, annak később is haszna lesz, egy BMW meg roncs lesz mindig 😉

  • jami

    Családon belüli pl: hamarabb volt 3 gyerek, mint 4 kerék.
    Másik oldalon: 2 autó, 1 gyerek és itt vége is. Mert annak a gyereknek mindent meg kell adni. A ház korszerűtlen. Megtakarítás – nulla. Messze nem kap meg “mindent”, ráadásul a szülők sem élnek igazából jól, csak elfolyik a pénz.
  • jami

    Ha szerinted a bmw a te érdeked, a gyerek érdekei előtt(??), akkor ez egy kiváló döntés. Akkor gondolj majd gyerekre, ha vágysz rá.
  • Ildikó70
    Lehet, hogy túlzásnak tűnik, de szerintem pár évig még a munka mellett is a gyereket a saját lakáshoz jutáshoz segíteni én nem érzem annak. Kevesebbet kapnak majd (nem kézbe, hanem valamilyen megtakarítási számlára – lakástakarékot terveztünk nyitni, de ez ugye kiesett) mint most és a különbözetet nyugdíjcélra tesszük majd el. Férjemnek van ÖNYP-je, én is tervezek valami hasonlót. Ha most megélünk nagyjából az egyikünk fizetéséből akkor később is meg fogunk. Persze, ha valami komoly betegség közbejön akkor gond lehet, de most is van megtakarításunk és azt is növeljük – csak viszonylag kevéssel. Nekünk vidéken a saját házban sokkal kevesebb a megélhetési költség, mint egy nagyobb városban albérletben vagy lakáshitellel.
  • Péter
    Érdekes dolog az átlagbér és a jelenlegi nyugdíjba lépők juttatásainak mértéke. Aki jelenleg kor szerint betölti az öregségi nyugdíjas kort, és dolgozott férfiként középfokú végzettséggel 45 évet, az már 200ezer forintot elérő nyugdíjra könnyedén jogosult, jobban kereső poziból könnyedém meglehet a 300ezer is.

    Fentiek környezetemből származó adatok. Kérdés, hogy mikor avatkoznak be ismét a számításába, mikor emelik a belépési korhatárt.

    Akik hasonló paraméterekkel mennek nyugdíjba, esetenként az utolsó fizetésénél is többet kaphat. Ezek a szülők feltehetőleg továbbra is támogatni fogják a “csemetéket”.

  • Zelle

    “nem akar a huszonéves úgy megházasodni, hogy a szülőkkel laknának, de átestünk a másik végeltre, azzal hogy mindennek lennie kell, mire gyereket vállalnak”

    Ha megengeded, én huszas éveim felé járóként azt mondom, ez nem igaz. A magam környezetéből kiindulva senki nem várja el, hogy 25 évesen nagy háza meg sokmilliós autója legyen, a többség azt szeretné gyerekvállalás előtt, hogy lássa, legaláb LEHETŐSÉG van arra, hogy idővel el lehet érni pl. egy saját lakást, nem kell gyerek mellett azon izgulni, hova mennek, ha valami történik.
    De a lakásárak az egekben vannak, anyád pénzt kér, a főbérlő pénzt kér, te meg hiába takarítasz meg akár havi 100 ezer forintot (albérlet mellett, persze 😉 ), az sajna alig ér valamit ott, ahol munka is van. Azt látom a környezetemben, hogy aki gyerek előtt nem teremtette meg a saját lakás lehetőségét, az a gyerekek után nem is nagyon fogja.

  • szocske
    , esetleg pénzügyileg tudatos, kiszámoló blogon szocializálódott a gyerek, a szülei viszont még nem, ezért a szülőknek van egy hatalmas családi házuk, amit érzelmi okokból nem adnának el, kényelmesen elférnek mindnyájan és a szülőknek mindenképp fizetni kellene a rezsit, így ha a gyerek egyébként jól érzi ott magát, beszállhat a költségekbe, ami még mindig töredéke egy albérletnek, így néhány év alatt a jó fizetéséből összepakolja egy saját lakás árát 😀
  • szocske
    ” Ha a fogszabi lekerül (kB 70-80ezer lesz) +meglesz a jogsi akkor utána már lesz megtakarítás is.” úgy legyen, bár a többségnél jön más igény ezek helyett és akkor sem megtakarításba megy.
    Ez persze érthető, fiatalon, kicsi jövedelemmel.
    Ugyanakkor (lásd másik cikk), ha csak 5-10ezret elteszel 20 évesen, a kamatos kamat milyen szépen “megdolgozza” majd neked.
    Szóval szurkolok, légy erős és kezdj el megtakarítani minél előbb, még ha csak egy apró tétellel is! A legfontosabb a szemlélet megszerzése és rutinná alakítása, nem pedig az első fizetésből eltelt összeg mértéke!
    Az első saját lakástakarékomat én is egyetemistaként nyitottam, akkor még 10ezer volt a max. összeg amire állami támogatás járt és 8 év után szabadfelhasználású volt. Elmondhatatlanul jó érzés volt, amikor 8 év után megkaptam egyben ezt az 1-1,5M Ft-ot, pedig akkor már jól kerestem a munkahelyemen.
  • B Miklós
    Hm Hm Hm.
    Csak egy kérdés: Mi ez a sok sírás?
    Mondta itt valaki, hogy a magán pénzügyi helyett változás gyors és nehézségektől mentes?
    Ez nehéz és hosszadalmas. Vérh***ozós dolog.
    Én 4 éve kezdtem el változtatni. Nagyon kicsiben tudtam csak elkezdeni és még van mit alakítani a szokásaimon meg a tudásomon. De úgy gondolom az irány jó és mindig van hova fejlődni.

    Ha elértél valamit légy magadra büszke es utána adj bele többet. Miért? Mert az erőfeszítés es a tudás is inflálódik. Ha nem haladsz előre keményen lemaradsz.

    Tudod mit kell tudni/tenni hogy a fizetésed több legyen? Ha igen, tedd meg. Ha nem, ne sírj itt.

    Más a hibás? ugyan ki? Csak nem az aki a tükörből néz vissza rád?

    Elnezest kerek ha ez erős, de a sírás es a kifogás áradat is az.

    Ui: Én is lehetnek jobb helyzetben, de csak magamat tudom okolni hogy nem értem el oda.

    Ui2: És különben is, mit tettek értünk a Rómaiak? 🙂

  • VAG
    “Szeretnék először minimum oda eljutni, hogy magam fizessem a lakhatast is, karriert is el akarok érni és igen, lehet önző vagyok, de először egy BMW-t szeretnék, nem gyereket. ”

    Ha a szüleid is így gondolták volna, akkor most nem 20 éves lennél, hanem 8 (ad absurdum nem élnél, már bocsánat, nem személyeskedésnek szánom), nekik meg lenne egy pár fotójuk egy autóról, amit már vagy 10 éve eladtak, mert közben rájöttek, hogy egy BMW ára a számlán sokkal fontosabb, mint egy BMW.

  • Zabalint

    Szerintem meg nem jó olyan gyereknek lenni, akinek a szülei az álmaikat adták fel azért, hogy ő lehessen.

    Az a baj, hogy itt sokan a gyerekvállalást magát tekintik célnak, ebből jönnek aztán az olyan beteges dolgok, amikor a szülő a saját életének hiányosságait akarja a gyerekével kompenzálni, jön a gyerekre erőszakolt élsport, különórák, hangszer, stb., stb. Barátok, hobbi már sehol, mert mindent a gyerekért. Szerintem ha nincs huszonévesen tisztában magával, mert még egy BMW a célja, vagy bármi más, akkor a kisebb rossz ha nem vállal gyereket, vagy halogatja.

  • nagylaci87
    Fiatalként jelenleg jelenleg havi megtakaratításom legalább 70 ezer, de inkább 90 körül szokott lenni átlagosan, van egy kicsi, saját lakásom elég jelentős szülői segítséggel, még az árrobbanás előtt lett megvéve. Nem szoktam kérni semmit a szüleimtől, ha adni akarnak valamit, akkor megpróbálom lebeszélni róla őket (szülinapi, karácsonyi ajándékról is igyekszem őket előre lebeszélni, többnyire sikerrel). Most tervezek fűtést korszerűsíteni, most jár le a nevemre szóló lakástakarék, amit ők kötöttek, nem tudtam róla korábban. Kitalálták, hogy ők ezt kifizetik. Először tiltakoztam, de aztán rájöttem, hogy ha ennyire akarják inkább fizessék csak ki.
  • nagylaci88
    Folytatás: A megtakarított összeget meg befektetem. Ismerem őket, ha nem nekem adnák, úgyis a saját házukat újítanák fel (ami nem is indokolt náluk) vagy egyéb haszontalan, soha meg nem megtérülő beruházásra költenék, nem nyugdíj megtakarításra. Így majd lehetséges, hogy nyugdíjas korukban kell őket támogatnom (nem tudom pontosan milyen nyugdíj-megtakarításuk van), ezzel számolok is, de lehet, hogy végül is jobban járunk így. Nem jellemző rájuk, hogy szórnák a pénzt, de szerintem én igénytelenebbül élek, jobban tudok takarékoskodni, és befektetni, tehát jobb helyen van nálam a pénz.
  • szocske
    “El nem tudnám képzelni hogy 30 éves korom előtt gyereket vállaljak.” ezzel nagyon sokan így vannak. Sokan 40-ig is halogatják. Ők járnak legtöbbet meddőségi kezelésekre 🙁
    Másik hátránya, hogy 27 évesen még sokkal jobban bírod az éjszakázást, a gyerek után szaladgálást, mint 38 évesen.
    Ettől függetlenül én is azt mondom, hogy akkor vállalj gyereket, ha érettnek érzed magad rá, de ha sokáig halogatod, majd irígykedve nézel 35 éves korodban azokra a barátokra, akik 28 évesen szültek és már másképp nehéz nekik a gyereknevelés mint neked 🙂
  • Gauchos

    “de először egy BMW-t szeretnék, nem gyereket. Ez az álmom, és inkább megvalósítom, mielőtt a saját vágyaim elé helyezem egy gyerek érdekeit.”
    Autóvásárlás előfeltételei: havi fizetésed max. 3-6-szorosába kerüljön, teljes vagyonod (vagy inkább megtakarításod) max. 10%-a legyen az autó értéke. Ha ez megvan, akkor lehet elkezdeni gondolkodni rajta (kivéve azt az esetet, amikor muszáj, hogy legyen autód, de ez elég ritka eset). Bár az ipari hulladék BMW-nél jobb – azaz helyesebben fogalmazva – kevésbé rossz “befektetés” lenne egy megbízhatóbb, olcsóbb fenntartásúbb márkájú autó. A BMW az egyik legnagyobb pénznyelő, ha autóról van szó.
  • Ildikó70
    Felénk azok a fiatalok itt maradtak a szüleikkel laknak. Ennek legfőbb oka, hogy teljesen fölösleges lenne itt albérletbe menni, főleg egyedül. Ha albérlet akkor Budapest vagy valami nagyváros (ilyen nincs a megyében), ahol a fizetés jóval magasabb. Ahhoz, hogy egy garzonba elmenjen valaki legalább 100-150ezerrel magasabbnak kell lenni a fizetésének. Ha nincs akkor nem érdemes. Persze, ha van komoly kapcsolat vagy házastárs akkor más lehet a helyzet. Az én gyerekeim is kirepültek érettségi után, nem is valószínű, hogy hazajönnek, de én mindig azt mondom nekik, hogy történhet bármi, amíg én élek mindig lesz egy ágy ahol alhat és étel az asztalon amit ehet.
  • jami
    @Zabálint
    A gond ott van, ha ez felmerül, hogy bmw VAGY gyerek. Nem ekvivalensek. A vágyak netovábbja pedig 20+ évesen egy kocsi. Nem tesz boldoggá egy tárgy, aki ezt tényleg elhiszi, csalódni fog.

    A gyerek sem tesz boldoggá. Vagyis különösen nem szabad teherként egy kisbaba/gyerek nyakába rakni, hogy tegye boldoggá a szüleit. Ez fordítva feladat, de akkor sem minden áron; szerencsére a gyerekek meg úgy vannak összerakva, hogy (jó ideig) boldogok, ha a családjukkal lehetnek.

    Boldoggá mindenki magát tudja tenni, eleve meghatározni, hogy ő mikor boldog. Hogy cél-e a boldogság.

  • Dori11

    “Ha a szüleid is így gondolták volna, akkor most nem 20 éves lennél, hanem 8 (ad absurdum nem élnél, már bocsánat, nem személyeskedésnek szánom), nekik meg lenne egy pár fotójuk egy autóról, amit már vagy 10 éve eladtak, mert közben rájöttek, hogy egy BMW ára a számlán sokkal fontosabb, mint egy BMW.”
    Amikor születtem apukam 26, anyukám 28 éves volt, tele hitellel, nulla segítséggel. Miután a húgom is megszuletett, a hitel meg több lett, apa már 4 helyen dolgozott egyszerre..
    Már mondta nekem többször, hogy utólag bánja, hogy nem várt meg pár évet a csaladalapitassal. Mai eszevel nem nősülne 23 évesen, hanem minimum 30, gyereket is inkább később. Gyermekkori alma egy 1500os zsiguli, közeledik az 50hez és még mindig nem tudja megvenni. Én nem akarok így élni.. Folyt.
  • Dori11
    Folyt. Nem akarok a semmire gyereket, nem akarok mindenről lemondani, nem akarom bealdozni a fiatalságomat és a legszebb eveimben pelenkát cserélni, és annyi plussz munkát vállalni hogy ramenjen az egészségem. Nem hiszem, hogy akkora gond, hogy valaki vágyik egy prémium autóra és tesz érte, tanul, dolgozik. Most akár be is lehet a BMW-t helyettesíteni egy lóval, házzal, Hawaii nyaralassal, tok mindegy, de azt gondolom, hogy az már elég rossz, ha valakinek csak az az életcélja, hogy gyereke legyen, semmi más.
  • QTT

    “Nem hiszem, hogy akkora gond, hogy valaki vágyik egy prémium autóra és tesz érte, tanul, dolgozik.”
    Nyilván akkor vállalsz gyereket, amikor akarsz és akkor veszel autót amikor akarsz, ezzel egyetértek. Mindenkinek a saját döntése.

    Az autóvásárláshoz:
    Nem akarok a zsebedben turkálni, de írtad, hogy jelenleg a gyakornoki munkával 111.000 Ft-ot keresel. Nem tudom mit tanulsz, de én azt mondom, ha a diploma elvégzése után a munkáddal nem keresel minimum nettó 350.000-400.000 Ft-ot, akkor egyelőre ezt a BMW témát halaszd el. Nettó 200-250e Ft fizetésből (ráadásul albérletet is kell fizetned) egy 15 éves lefingott példányt tudsz megvenni. Lesz 2-300e Ft-ot egy esetleges javíttatásra? 120.000 Ft-od egy garnitúra gumira? Nehogy a korán megvett prémium autó juttasson ugyanoda, ahol édesapád tart. Én 10 évig jártam olcsó autóval. Utána fért bele 4 havi fizetésembe a japán prémium.

  • Matetoth

    Lehet ezt igy gobdolni/csinalni, szerintem nem jo, de teljesen oke, ha igy gondolod, s eszerint cselekszel.

    Amit erdemes tudni a fentebb leirtakon kivul, hogy
    1 ketten huszonevesen is jobb. Ha meg mar megvan az a valaki, a gyerekre is igeny lesz.
    2 rajtad mulik csak, hogy mit adsz fel a gyerekert.
    3 szuleid peldajat nehez radhuzni, az egy masik kor volt, most szerintem jobbak az eselyeid, plane, ha tanult vagy, de akkor is, ha csak erted, h kilyen a vilag, nem csak “jarnak” neked a dolgok.
    4 30as eveidre mar nem leszel annyira kapos, s a potencialis partnerek sem biztos, hogy veled akarnak csaladot alapitani.
    5 a bmw egy penznyelo. Nyilvan a gyerekkori vagyait kielne mindenki, de aztan marad a valosag. Ettol meg probald ki nyugodtan, s vesztesegminimalizalj (add el gyorsan).

    Ui: eleg sok en, en, en volt az irasodban, gondolkodtal mar rajta?

  • Zabalint

    De nem is mondtam, hogy egyenrangúak. Viszont az eleve nem utal érett személyiségre, hogy a legfőbb vágya egy BMW. Addig biztos, hogy jó, ha gyereket vállal? Szerintem nyugodtan vegye meg azt a BMW-t, aztán jobban tudni fogja hová tenni a dolgokat hogy neki mi fontos az életben (nem, nem a tárgyak vs gyerekek vonalon!).
  • Zsolt
    Én teljesen előnyként fogom fel ezt, hogy 30 éves korig (vagy tovább) egyre több fiatal nem képes az önálló életre… 27 vagyok, dolgoztam cégeknél, rengeteget diákmunkában anno, és láttam, hogy munkatársak hol álltak, utolsó munkahelyemen láttam munkaerő keressést, és hihetlen volt a választék a 30 alattiaknál…

    Én már egyéni vállalkozó lettem, és szerencsére pénzt költenek a fiatalok, így vásárló erejük van, konkurenciától meg így nem igen kell félnem, kevesen vannak, akik lépnek valamerre, minden nap kicsit fejlődni akarnak. 🙂

    A szülők manapság meg már a kiskorban elkezdik elrontani a gyereket… ma nagyon megy a face és insta, látja a szülő, hogy az ismerőse mit csinál, ott hova viszik a gyereket, mit kap stb.. és akkor meg kell felelnie neki is, mert a neten ott van, hogy a másik milyen valóságosnak tűnő képet fest fel a netre az életéről…

  • Dori11
    és aki nem úgy tekint egy autóra, hogy az csak egy használati eszköz? Aki imád vezetni, az a hobbija, hogy hétvégente elmegy egyet csapatni a kocsival a tököli driftpályára? Nem a BMW volt a lényeg a kommentemben, hanem az, hogy az embernek vannak álmai, amit szeretne azelőtt megvalósítási, hogy gyereke lesz, mert utána már optimális esetben a gyerek lesz az első. Az, hogy az én álmom egy BMW mert imádom, vezetni is egy 530ds e60-on tanulok, az az én magánügyem. Mindenkinek vannak álmai, ha neked az, hogy feltalald a rák ellenszerét, a párodnak meg mondjuk egy marokkói utazás, akkor az. Az meg hogy egy BMW mennyire pénztemető..gyorskajat enni is az, a sok cigaretta is az, a black Friday vásárlás is az.. Kinek mi, van aki inkább nem nyaral de van mondjuk egy Mercedes E limuzinja, vagy éppen egy gardrób gucci táskája, más meg turkalobol öltözik de sokat nyaral egy évbe. Kompromisszum
  • jami
    A legszebb éveid – mire gondolsz? Én a 30-as éveimet szerettem nagyon, de a 40-eseket is.
    Az, hogy apukád megbánta, ahogy benneteket vállalt (és ezt elég hangsúlyosan nektek el is mondja), nem látom be, miért lenne érv a te életvezetésedben. Ugyanolyan lesz a végzettségetek, az élethelyzet? Van már párod vagy eleve nem is keresel, mert ráérsz?

    30 évesen máshogy keresett volna párt. Lehet, hogy nem anyukád lett volna. A család nem ugyanaz, mint egy kocsi. Én nagyon szomorú lennék, ha a férjem a már majdnem felnőtt gyerekeinknek azt mondaná, hogy miattunk nem valósította meg élete álmát – nincs meg a vágyott kocsija.

    Nekünk nem a gyerekek miatt nincs az, ami nincs. Magunk miatt, a döntéseink miatt. Mondjuk nekem nincs olyan meg nem valósított álmom, ami mérgezné a meglévő dolgok örömét. Sőt, végül úgy lettek meg, ami van, hogy az minden álmom túlszárnyalja. És …

Vélemény, hozzászólás?

A megadott név fog megjelenni, ezért érdemes nem a valódi nevedet megadni a hozzászóláshoz.

A hozzászólás előzetes moderáció után fog megjelenni.

Figyelem: FIREFOX böngészővel gondod lehet a hozzászólás elküldésével. Használj másik böngészőt a hozzászóláshoz, amíg ki nem javítják a hibát.

 karakter még felhasználható

A hozzászólás elküldésével hozzájárulsz, hogy az IP címed technikai okokból tárolva legyen. Ha ezt nem szeretnéd, ne küldd el a hozzászólást. Kérésre a hozzászólást töröljük az IP címeddel együtt.