A Brexit egyik legnagyobb vesztese az olasz bankszektor. A kiválás miatti befektetői aggodalmak ráírányították a figyelmet a periferián lévő tagállamok gyengeségeire, elsősorban az olasz bankok gyengélkedéseire.

Az olasz bankok részvényeit tartalmazó FTSE Italia All-Share Banks index az angol kiválás hírére (újabb) meredek zuhanással reagált, a mai értéke 55,7%-kal marad el az egy évvel ezelőtti értékétől.

A válság oka az úgynevezett NPL ráta (non-performing loans) vagyis a nemfizető hitelek aránya, ami 18,1%-on állt tavaly év végén, összegszerűen 360 milliárd eurót tesz ki az a hitelállomány, amit legalább 90 napja nem fizetnek a hitelfelvevők. Ami még komolyabbá teszi a dolgot, hogy ebből 210 milliárd eurót már nem behajthatónak tartanak nyilván.

Ebből a szempontból legrosszabb eurós országok Ciprus 45% NPL ráta, Görögország 34%, majd jön Olaszország. Összehasonlításul az európai átlag 4,2%

A nemteljesítő hitelek nem akkora probléma, ha van mögötte kellő fedezet, amin keresztül a bank be tudja hajtani a kintlevőségét.

Azonban az olasz bankok csak átlagosak ebből a szempontból, mindössze a nem fizetett hitelek 45%-át éri el a fedezettség. (Sokan vitatják azt is, mennyire reális a könyvelésben szereplő fedezeti összegek. Úgy gondolják, a valóságban nem érnek annyit a fedezetek, mint amilyen összegben a könyvekben szerepelnek.)

Ha már lúd, legyen kövér is, az olasz állam eladósodottsága miatt nem tud érdemben segíteni a bankokon, lévén az olasz államadósság is elérte az éves GDP 132,7%-át, ami önmagában hatalmas probléma.

Miután már több kisebb bankot kimentett az állam, többet nem menthetnek ki, mert közben átvették az új uniós rendelkezést, amit azért hoztak, hogy ne az adófizetők, hanem a kötvényesek és részvényesek pénze bánja ha egy bank rosszul teljesít. (Bövebben) Ez a rendelkezés többé nem teszi lehetővé, hogy az állam közvetlen segítségnyújtással mentse meg a bankokat.

Az új uniós rendelkezés azonban nagyon meggondolttá tette a magánbefektetőket, hogy melyik banknak hitelezzenek (mondjuk ez is volt a célja), amiből viszont egyenesen következik, hogy nagyon nehéz lesz az olasz bankoknak új tőkét szereznie, ha az állam nem segíthet, a magánbefektetők pedig nem mernek segíteni. (Több olasz banknak volt sikertelen kötvénykibocsátási próbálkozása az elmúlt időben.)

A kialakult helyzet oka a felelőtlen hitelkihelyezésen túl az immár nyolcadik éve húzódó válság, ami különösen az úgynevezett periféria-országokat sújtja a legjobban, így Olaszországot is.

Ha a gazdaság szenved, se a vállalatok, se a magánszemélyek nem képesek fizetni a hiteleiket.

Azonban nem csak az olasz bankok vannak válságban, uniós szinten 150 milliárd euróra becsülik a bankok tőkeszükségét, amit a bizonytalanságok miatt nehéz lesz bevonni a tőkepiacról, különösen a periféria államaiban.

A pánikra egyelőre komoly ok nincs, de ha majd nem lesz miért aggódni az ősszel, nem lepődnék meg, ha az európai bankok helyzete lenne az, amitől idegesek lesznek a befektetők az egész világon. (Véleményem szerint egyébként majd jól sutba dobják az új uniós rendelkezést és mégis valamilyen állami pénzből fogják megmenteni a bankokat, vagy a legrosszabb esetben államosítják őket.)