Tamás írt egy levelet, amit megengedett, hogy rövidítve közöljek.
Ami érdekes benne, hogy bár Tamás nem csak öt éve rendszeresen olvassa a blogot, de ajánlgatja is mindenkinek. Ennek ellenére jó négy évnek el kellett telnie, hogy ráébredjen, hogy sok írás róluk és nekik szól. Eddig kellett várnia, míg leesett neki a tantusz, hogy változtatni kell a pénzügyi életükön. De inkább mondja el ő, hogy is történt a dolog.
Az Ön blogjának köszönhetően nyílt ki a szemünk a párommal, hogy valamit nem csinálunk jól az anyagi életünk tekintetében. Lassan ráébredtünk, hogy létezik az úgy nevezett pénzügyi intelligencia, amelynek mi nem csak, hogy az alacsony szintjével rendelkeztünk, már-már úgy is fogalmazhatnék, hogy nem is rendelkeztünk vele. Ezt nem dicsőségből mondom, hiszen nem az. Ez volt a tény.
Kb. egy évvel ezelőtt szembesültünk igazán azzal, hogy nem keresünk ketten olyan keveset (bevételünk mértéke változó, de havonta minimum nettó 500, maximum 700 ezer Ft), hogy ne lehetne megélni belőle hármunknak a jelenleg 15 hónapos kisfiunkkal úgy, hogy még teszünk is félre belőle, és nem 10-20 ezer forintot.
Ezekből már bizonyára Ön is látja, hogy nem voltunk pénzügyi tekintetben intelligens embereknek tekinthetőek. Ahogy arra már Ön is több cikkében rávilágított, ezt az "eredményt" nem egyik napról a másikra értük el. Erőn felüli autóvásárlás (családon belüli kölcsönből), 30 ezer forint alatt kabátot és cipőt soha nem vettünk, stb.
Ezt még megfejeltük egy hitelkártyával is. Bár a tartozásunkat minden hónapban az utolsó forintig visszafizettük, ezért kamatot nem kellett fizetnünk, de ettől függetlenül túlköltekeztünk általa. Nem fájt annyira a "látens" pénz elköltése, mint a fizikaié.
Ekkor jött egy fordulópont. Már frusztrált az a bizonytalanság, hogy nem rendelkezünk egy stabil mértékű megtakarítással a hátunk mögött. Ezért tavaly október 1-el új "programba" kezdtünk. Az új program eredménye, hogy visszafizettük a családon belüli tartozásunkat, a "hitelező" által elbukott kamatokkal együtt, amit Ő nem szeretett volna elfogadni, de minket az nem érdekelt. Tudomásul vettük azt, hogy nincs ingyen pénz, és mindennek ára van.
Elkezdtünk félretenni és ésszerűbben költekezni. Az utóbbiban még mindig van mit csiszolódnunk, de nagyon jó úton vagyunk. Hiszem azt, hogy a jelenlegi pénzügyi kultúránk csak egy állapot, és a megfelelő input-ok segítségével (pl. az Ön blogja, illetve a múlt héten olvastam el a Babilon leggazdagabb emberét) ezen még tudunk fejleszteni. Összességében kijelenthetjük, hogy az elmúlt majdnem 1 év minden hónapjában közel 150 ezer forintot fordítottunk a tartozásunk visszafizetésére és a megtakarításaink gyarapítására.
Az erőn felüli autónktól megváltunk olyan mennyiségű és komolyságú rejtett hibák kiderülése okán, melyek javítása összesen kb. fél millió forintba került volna. Inkább a hibáit beismerve megváltunk tőle a reális piaci ára alatt 25-30%-kal. Buktunk rajta egy pár százezer forintot. Ettől függetlenül hálás vagyok ezért a tapasztalatért, mert 26-27 évesen egy nagyon értékes, a jövőnk számára nagyon hasznos tapasztalattal gazdagodtunk.
Jelenleg egy olyan autónk van, amely nem a kettőnk (családi), hanem csak az én egy havi fizetésemmel egyenértékű. Hihetetlen érzés az, hogy ha ezen az autón javítani kell valamit, nem szívom a fogam, nem úgy mint az erőn felüli esetében. Nem fáj a fejem a fogyasztás, gumi, stb okán sem. Ez egy leírhatatlan és egyben felszabadító érzés. A jövő hónapban a megtakarításaink összértéke már meg fogja haladni az 1 millió forintot, amit egy évvel ezelőtt alig tudtunk elképzelni. Nem rendelkezünk tartozással.
Ahogy fentebb említettem, még van mit fejlődnünk a kiadás oldalon. Jelenleg havi átlagban kb. 100 ezer forint a havi lakás és rezsiköltségünk (albérleti díj, közös költség, internet díja, (mobil)telefon beszélgetéseink kiegyenlítése (Voip), hideg-meleg víz, villanyszámla és gázszámla). Erre jön rá a havi üzemanyag költségünk, átlagban 35-40 ezer forint. Plusz élelem ruházkodás, stb. A további kiadás-optimalizáláson még mai napig folyamatosan dolgozunk.
A dolog érdekessége az, hogy 4-5 éve minden cikkét elolvasom, de ennyi idő kellett hozzá, igazán fel is fogjam, megértsem, és a részemmé váljon. Előtte ezek számomra "csak" értelmes és logikus írások voltak, de addig már nem jutottam el, hogy alkalmazzam is az olvasottakat. Miközben minden ismerősömnek ajánlgattam az Ön blogját, egy dolgot felejtettem csak el, a saját házam táján körbe nézni. Ma már ez egészen másképp működik. Nem hirdetek igét senkinek, hanem szóba jön bármilyen pénzügyi téma, elküldöm az releváns cikkének linkjét, és elmesélem, hogy milyen sokat tanultam már eddig is.
