Pénzes úr tanácsai

András hívta fel a figyelmemet egy amerikai blogra, amit egy most 37 éves srác ír, Mr. Moneymustache álnéven. (Ez annyira dinka név, hogy inkább pénzesnek hívom. :-))

A blogger szerint az emberek a Mátrix filmben megismert módon élik az életüket, egy nagy átverés részeként. Az egész életük két dologról szól: hitelt hitelre halmozva megvesznek mindent, amit a marketinggépezet eléjük tol és hogy tudják fizetni a hiteleket, az egész életüket kemény munkával és a munkahely elvesztésétől való félelemmel töltik. Ha valami marad a hitelek fizetése után, azt félreteszik nyugdíjas éveikre, hogy akkor is valahogy fenn tudják tartani ezt a költési szintet.

Ő egy másik utat választott. Takarékos családban nőtt fel, már tinédzser korában dolgozott. Amikor már 6,5 dollárt keresett óránként, megtehette volna, hogy autót vesz és lakást bérel, mint mindenki más, de ennek az lett volna az ára, hogy egy fillérje sem marad. Ezért inkább maradt otthon és amit tudott, félretett.

Főiskolára is a helyben járt, hogy ezzel is spóroljon, majd amikor munkába állt, egy használt autót vett csak és többedmagával bérelt házat. Amikor a fizetése emelkedett, akkor sem emelte az életszínvonalát túlságosan.

Vett egy kis házat hitelre, megházasodott, ekkor már kettejük fizetése volt a bevétel. Mivel a kortársaival szemben nem ment el a fizetésük zöme az új autó hitelére és a túl nagy ház kölcsönére, megtehették, hogy helyette inkább utazgassanak és még így is eltegyenek havi 4.000 dollárt, ami pár év múlva a kapott kamatok miatt havi 7.000-re nőtt. (Programozók voltak)

Ezt a félretett pénzt egy olyan luxusra gyűjtötték, amit kevesen engedhetnek meg maguknak. Nem, nem BMW-re és nagy házra, mint mindenki más. Hanem arra, hogy annyi tőkét összegyűjtsenek, amiből 30 évesen elmehetnek nyugdíjba úgy, hogy továbbra is egy normális, de pazarlástól mentes életet éljenek. (Nyugdíjasnak lenni nem azt jelenti, hogy otthon ülsz és a egész nap a tévét bámulod, hanem hogy azt csinálsz, amit szeretnél. Akár dolgozhatsz is, de nem a pénzért, hanem az alkotás öröméért.)

A befektetésük hozamaiból akartak élni, évente 25-27 ezer dollárt költve. Ebben van szórakozás és utazás is. (A szórakozásból végzett munkák, mint a blogolás és az ácsmunkák pár év után már többet jövedelmeztek, mint amennyit elköltöttek egy évben, így igazából nem is használják fel a hozamokat.)

Szerinte dönteni kell, melyik okoz neked nagyobb örömet: megvehesd a legújabb méregdrága okostelefont és hasonló fontos dolgot, vagy együtt reggelizhess minden nap a családoddal, legyen időd mindig játszani a gyerekeddel, vagy gitározni, olvasni és kirándulni.

Minden alkalommal döntened kell, amikor rád tör a vágy, hogy birtokolj egy kívánatos dolgot, hogy megéri-e kifizetni az árát. Ez az ár nem a pénz, amit adsz érte, hanem az életed, amiből mindig feláldoztál egy-egy darabot, hogy megkeresd azt a pénzt.

Hoz ilyen példákat, hogy ha 9 éves Hondáját lecserélné egy újra, akkor rá kellene fizetni 29 ezer dollárt. De ha azt is számolja, hogy ez az elköltött 29 ezer dollár mennyit kamatozna 10 év alatt, mindjárt 57 ezer dollárral lenne drágább az új autó. Vajon ér-e neki ennyit (két évi megélhetésüket) az, hogy egy új autóval járjon?

A 4 dolcsis kávé munkanapokon már 15 ezer dollár 10 év alatt, a heti egy olcsóbb étterem helyett két drágább heti 110 dolláros plusz kiadása 83 ezer dollár ugyanezen idő alatt.

Többször kiemeli, hogy nem aszketizmusról beszél (hiszen járnak étterembe, van autójuk, stb.), csak arra igyekszik rávilágítani, hogy ébredj rá, hogy a legdrágábbadat fizeted ki azért, hogy a cégek eladhassák neked az agyonreklámozott drága termékeiket. Ez pedig az életed.

Egy szó mint száz, ha tudsz angolul, olvasd a blogot, itt találod meg.

Share

163 hozzászólás

  • mesterséges unintelligencia
    Volt olyan felvetés, hogy mi van a válságok alatt. De ha valaki csak az osztalékból él, nem érdekes, hogy mi van a tőzsdével, mert a tőkéhez nem fog nyúlni.

    “The Great Financial crisis hit in 2008, and caused the worst recession since the Great Depression. The value of my retirement savings in stocks was sliced in half. (…) Amazingly enough, they barely took a hit! Most US companies continued to make their dividend payments at a barely-reduced level throughout 2008 and 2009 (…) Sure, the stock prices were down, but who cares about stock prices when you’re not selling them?”

    financialsamurai.com/early-retirement-its-not-as-risky-as-you-might-think/

  • prono
    @Zabalint: nah ez is egy érdekes kérdés tud lenni, hogy a mai viszonyok között mondjuk egy 1 vagy 2 gyerekes családnak mennyi elég megélhetésre?! Egy ideje olvasom a blogot, de nem rémlik, hogy esetleg ilyenről volt-e szó, elnézést ha mégis, most nem kerestem ismét rá.
    Ez onnan jutott eszembe, hogy az általad említett 500 nettó azért nekem soknak tűnik, de lehet tévedek?! És persze nem arról beszélek, hogy el lehet-e költeni ennyit, hanem hogy mennyi az az összeg amivel átlagban “minden” (kaja, évi egy nem elszállt nyaralás, ruha, iskola,stb.) belefér.
  • Szalók Dániel
    Én is szerettem volna “nyugdíjba” menni 30 évesen, de mivel múlt héten betöltöttem a harmincat, ez már nem fog összejönni 😀 Én nem unatkoznék otthon, van elég hobbim/könyvem, hogy kitartson. Megpróbálok azért 40 évesen visszavonulni, de elég sokat kell ahhoz még spórolnom 🙂
  • 30+
    @Robi: “Másrészt meg ki akar 30 évesen munka nélkül élni?? Főállásban otthon lenni és csak utazgatni??”

    A többség. 30 fölött szinte mindenkinél eljön az igény arra hogy a családjával (és magával) törődjön. És itt nem a havi biztos fizuról és esti sörről beszélek, hanem hogy rádöbben hogy (alkalmazottként…) az életét pazarolja el. Hogy 25 éves koráig kibulizta magát (hétvégénként és évi 20 nap szabadság alatt, juhú ), és onnantól kampec, a kötelezettségeinek él. (Vagy divatszingli lesz, 25 fölött is folytatja, és – bár nem megy korán nyugdíjba – de “lesz élete” egyészen amíg fel nem köti magát mert rájön miről is szól igazából az élet.)
    Kiszámoló is írta a netes(?) bölcsességet, hogy ha nem mered megvalósítani az álmaidat, akkor másokét fogod. Az amerikai fickó + neje pont ezt csinálták zseniálisan. Illetve azt hallgatták el hogy nem táncolnak annyira pengeélen mint a látszat.

  • Archer Johnyy
    Nagyon szórakoztató látni, ahogy a kommentelők egyből a kifogásokat keresik, mert nem tudják összeegyeztetni a kis világképükkel a dolgot 🙂

    Van egy jóbarátom, aki az egyetem ideje alatt havi 60 ezer forintból élt tökegyedül.
    Kapott egy panelt a szüleitől, de a rezsi, kaja, BKV már a havi 60 ezerből ment.
    Diploma után helyből nettó 300 ezres fizetést kapott, de továbbra is változatlanul költött.
    Ma nettó 520-at keres és 120-at költ kb, tehát havi 400-at tesz félre. Bőven 30 alatt.

  • mesterséges unintelligencia
    “A recession doesn’t affect a retiree living on a portfolio of index funds nearly as much as the newspaper headlines would have you believe. In 2008, the dividend yield of the S&P500 dropped much less than the ticker price, which kept some of the cashflow intact. On top of that, most retirees have a portion of their savings in bonds which also provide steady income and serve as a counterweight to fluctuating stocks. In my case, I also had a couple of rental houses at the time, and the rent payments remained uninterrupted.”

    forbes.com/sites/laurashin/2013/10/03/how-mr-money-mustache-retired-at-age-30-and-how-you-can-too/3/

  • L70
    Az 500 nettó elköltése havonta idehaza az bizony nem takarékos ügymenet, sokkal inkább kényelmes. Szerintem 100/fő már bőven elfogadható életszínvonal, ha nem egyedül él az ember, és ebben már benne van egy autó fenntartása és a visszafogott nyaralás is (pl. tavaly mi kempingeztünk is, és az ÉLMÉNY kifejezetten jó volt, és ugye az ÉLMÉNY számít, nem a szomszéd véleménye). Bármilyen komolyabb hiteltartozás pedig felejtős.

    Sokan kérdeztétek, hogy mi lenne velük havaria esetén (betegség, stb)? Mi más lenne, mint szívás (és akinek csak hiteltartozása van, annak talán jobb?), de legalább van mihez nyúlniuk, legfeljebb utána újra kell építeni egy kis tőkét.

  • Zabalint

    Ha a reálhozamból (vagy plusz még valamennyi, ha felélem halálomig) élek, akkor válság idején hiába van osztalék, azt újra be kell fektetnem elvileg, mert az osztalékkal együtt is veszteségem van adott évre.

    Nyilván ezt elkerülendő, becsülni kell több évtized átlagos hozamát, és fellendülés idején a reálhozamnál kevesebbet költeni. A baj ezzel, hogy nem tudsz előre becsülni, mert nem ismered a jövőt, az a 25 évnyi pénz kell, az is csak egy becslés, mert fogalmunk sincs mi lesz a következő évtizedekben a részvény és kötvény piacokon.

  • Zabalint

    “Az 500 nettó elköltése havonta idehaza az bizony nem takarékos ügymenet, sokkal inkább kényelmes. Szerintem 100/fő már bőven elfogadható életszínvonal, ha nem egyedül él az ember, és ebben már benne van egy autó fenntartása és a visszafogott nyaralás is (pl. tavaly mi kempingeztünk is, és az ÉLMÉNY kifejezetten jó volt, és ugye az ÉLMÉNY számít, nem a szomszéd véleménye). ”

    3 gyereknél akkor az 500.

  • Zabalint

    Nem az a kérdés, hogy mennyiből lehet megélni, nyilván családonként 500-nak töredékéből is. Hanem az, hogy mennyinél érdemes már nem dolgozni, ez nyilván megint szubjektív, mert mindenkinél más.
  • prono
    @L70: én is körülbelül 100/fő kiadást vélem olyan reálisnak ami még mindig lehet az országos átlaghoz képest magas, de mondjuk Pesten talán kitermelhető és reális. Én is szeretek kempingezni és sokszor sokkal több pozitív élményem marad az ilyenekből mint a szállodás all inclusive utak után …
  • Fairy
    Az elvvel egyetértek – igazából egy csomó minden nem ér annyit, mint amennyit költünk rá.
    A gyakorlat egy kicsit sántít – ugyanis feltételezi, hogy nem a létminimumon élünk. Ugyanis ha pont annyit keresek, mint az életemhez szükséges minimum, akkor pontosan 0-t tudok félre tenni ebből.
    Ha dupláját keresem ennek, akkor minden év munkával durván egy évnyi nyugdíjat biztosítok magamnak, ha a felét félreteszem.
    Ahhoz, hogy 30 évesen nyugdíjba menjek, mondjuk 10 év munka után, és várhatóan még 50 évet fogok élni, akkor 6* annyit kell keresnem, mint amennyiből élek.
    Ez egy USA-ban élő informatikus esetén reális lehet, alacsony életszínvonal mellett; nálunk ehhez több kell (100 ezerből élni, és 600 nettót keresni… nem sokakat érint ez a lehetőség).
    Persze jól hangzik az is, hogy 30 év munkával 10 év előnyugdíjat megtermelni… és ez már sokkal reálisabban hangzik.
  • Zabalint
    Amúgy ezt a koncepciót legkönnyebben úgy lehet véghezvinni, ha az aktív kereső korszakot a legfejlettebb országok egyikében éljük, azon belül is a legfrekventáltabb vidékeken a passzív korszakot meg egy olcsóbb országban, azon belül is olcsóbb környéken. Pl. Németország nagyváros->Magyarország vidéki város, de ennél nagyobb különbségű példát is lehetne hozni.
  • Deviáns
    Méréstechnikában van egy törvény, hogy a vizsgált rendszer a vizsgálat hatására megváltozik.
    Ez az életmód (megtakarítok, és majd a hozamaiból megélek), addig működik, amíg a nagy összes nem így gondolkodik.
    Ha mindenki elkezd így élni, alacsonyak lesznek a kamatok, hiszen van befektetendő pénz bőven, plusz kicsi lesz a gazdasági növekedés (kevesen vásárolnak felesleges cuccokat) illetve jó hozamért óriási kockázatot kell vállalni, ami meg gyakran bukó.
    Az állam igyekszik majd ösztönözni a vállalkozást a kamatok alacsonyan tartásával, ez viszont a fenti esettel párosulva (óriási befektetendő tőke) buborékot fúj, ami egyszer csak kidurran.

    Jéééé… hát nem ez történt az USA-ban 2007-ben? (felhalmozott befektetési célú nyugdíjvagyon -> lassuló gazdaság -> alacsony kamatok -> olcsó hitelek -> hitellel fűtött gazdaság -> buborék) Kiosaki megjósolta ezt a Gazdag papa jövendöléseiben.

  • Deviáns
    Szóval, ez a takarékos életmód addig működik, amíg nem csinálják túl sokan, és olyan országban, ahol tisztelik a magántulajdont,

    ugyanis nem említettem a magyar sajátosságokat:
    Inflációval elszívott megtakarítások (Bokros csomag idején 30% körli infláció)
    Államosítás (1947, 2010 MaNyuP)
    Elkobzás (Kulák/spekuláns)

    Ezek ellenére én is takarékosan élek, és élvezem a nyugalmát, hogy nem kell a törlesztésekért agódnom, az aktuális beruházások meg megtakarításból mennek.

  • mesterséges unintelligencia

    “Ha a reálhozamból (vagy plusz még valamennyi, ha felélem halálomig) élek…”
    Biztosan tudjuk vagy csak feltételezzük, hogy MMM (Mr. MoneyMustache) tényleg csak a reálhozamot költi el?

    “akkor válság idején hiába van osztalék, azt újra be kell fektetnem elvileg, mert az osztalékkal együtt is veszteségem van adott évre”

    Szerintem el kell különíteni a tőke árfolyamváltozását, illetve az osztalékból eredő nominális cash-flow összegének változását. Az osztalék nominális összege hosszútávon akkor is nő, ha nem teszel hozzá tőkét vagy nem forgatod vissza az osztalékot. Legalábbis az USA-ban, legalábbis a főbb indexekre 🙂
    etfs.morningstar.com/distribution?t=SPY

  • mesterséges unintelligencia

    Az interneten sok helyen megtalálható a “dividend growth strategy” (osztaléknövekedési stratégia) leírása. Sokan csak olyan részvényeket vásárolnak, amelyek minden évben növelik az osztalékot. Vannak olyan részvények, amelyek már 20-30 éve ezt csinálják, még válságban is. Ha ez a növekedési ütem nagyobb, mint az infláció, akkor nem kell a tőkéhez nyúlni.

  • Zabalint

    Nem tudjuk, hogy csak a reálhozamot költi-e el, de ettől még nem sérül a mondandóm, mert a lényeg, hogy neki hosszútávon vagy reálértéken szintben kell tartania a portfóliót, vagy fokozatosan, de hosszútávon nézve egyenletesen apasztania.

    A szétválasztással nem oldod meg a problémát, mert ez egy reálhozamos vagy annál többet költő modellben azt jelentené az amerikai piacot nézve (kevés osztalék, válságban sok saját részvény vásárlás, máskor beruházás), hogy egyenletes felhasználás esetén az osztalék nem teszi ki a költéseid 100%-át, tehát válságban nem lesz elég csak az osztalék, a többivel továbbra is tervezned kell.

  • Zabalint

    Igen, biztosan jó stratégia, csak pusztán az osztalékból nem fogsz életed végéig megélni, ha a teljes tőkéd csupán 25 évnyi költekezésed, mert ehhez ekkora tőke kevés.
  • András
    Én inkább egy olyan modellben hiszek, hogy az ember a gyerekei jólétéért dolgozzon. Így ő nem 30 éves korában lesz “nyugdíjas”, hanem már születésekor! Természetesen a “nyugdíja” mellett lesz kedve dolgozgatni. És mivel kedvtelésből fog dolgozni, ésszel áll neki mindennek és folyamatosan fejlődik. Ráadásul csak jól jövedelmező munkákat vállal el. Ezért jól fog teljesíteni, és a “nyugdíja” mellé meg fogja keresni az ő gyerekeinek a “nyugdíjára valót” is :-). Semmivel sem hihetetlenebb, mint a pénzbajszos elképzelése, viszont egy kicsit még jobb, ha lehet.
  • janos
    szerintem Magyarorszagon 20-30 millio forint vagyon kornyeken huzodik ahol ezzel mar megprobalkozhat az ember.

    Hogy miert?

    Tegyukfel, hogy van egy 10-15 millios hazad, szep telekkel, nem tul frekventalt helyen ( szerintem ez realis ). Igy marad meg 5-15 milliod.

    – A kertben nevelhetsz novenyeket, es alatokat ( nyilvan olyat, ami nem sok macera, es meg is tudod csinalni )

    – Valalhatsz szabaduszo melokat. Kisebbet-nagyobbat, amikor idod es kedved van hozza. Olyan aron, amit meg epp megkapsz.

    – Csinalhatsz kezmuves termekeket(amikor akarsz ) es eladhatod oket. Evente kb 1-2 het van, amikor erdemes ezeket arulni. Asszem nem tul sok kotottseg 🙂

    A listat meg hosszan lehetne folytatni… Bar ez nem a 40 eves herevere terve, de eszerint lehet kenyelmese, streszmentesen elni es 20-30 millio forint nem is olyan nagyon sok ( szerintem )

  • Sanz
    Van egy magyar fantasy iró, aki hasonló szemlélettel él; a fantasy könyveiből nincs annyi bevétele, hogy fenntartsa magát, ezért évi 6 hónapig dolgozik normálisan, 6 hónapot pedig írja azt, amit szeret. Mellette egy 2 szobás lakásban él, boldogan, nyugodtan, hitel nélkül.
    Egyébként szerintem sok ember nem fogja fel, hogy az “idő pénz” mondás fordítva is igaz, vagyis a pénzünkért időt vehetünk… magunknak.
  • T T
    A kommentekből azt látom, hogy aki úgy érzi, hogy ez számára elérhetetlen, az egyből megpróbálja megmagyarázni, hogy ő nem is akarna 30 évesen nyugdíjba menni. Azt meg nem hiszem, hogy ez a gazdaságra károsan hatna, sőt. Ez a pár 2 munkahelyet teremtett abból a jövedelemből, amitől a jövőben elestek. Ráadásul még fogyasztanak is, nem vonták ki magukat teljesen a fogyasztói társadalomból. A “nyugdíjukat” pedig nem mások befizetéseiből szerzik. Ez miért lenne káros?
    Szerintem inkább kifejezetten előnyös, hogy több időt tudnak a gyerekeikre fordítani, így azok nagyobb eséllyel lesznek boldog felnőttek.
    Aki úgy gondolkodik, hogy inkább gürizik a nyugdíjig, mert az kevésbé kockázatos, az azt felejti el, hogy a növekvő várható élettartam ellenére, -pont a stresszes munka miatt- könnyen lehet, hogy meg sem éri a nyugdíjat. Ez kicsit olyan mint a 0 a ruletten: felborít minden számítást.
  • A filozófia érthető és világos. Ő gyakorlatilag beáldozta a fiatalságának néhány évét (sok mindenről lemondott), hogy a később azt tegye amit szeretne. Ez tipikus vmit vmiért életfelfogás. Ugyanakkor elgondolkodtató egyben szerintem, hogy miről érdemes lemondani a későbbi “jó lét” reményében, ami ha minden jól megy bejön és örülsz és elégedett vagy magaddal hisz megcsináltad, viszont ha nem, akkor meg megőrülsz h mennyi mindenről lemondtál és mégsem jutottál sehova. Az én álláspontom valahol a kettő között leledzik, vagyis tudni kell lemondani is, de élni is lehetőségekkel. Megtakarításra szükség van – nem is kérdés – viszont élményekre is szerintem, amelyek a megélésük után megfizethetetlen kategóriába sorolódnak az ember élete során.
  • Kálmánka
    Nem gondolkodtatok még el azon, hogy a “korán nyugdíjba megyek” nevezetű vágy is csak egy termék, egy új marketingfogás, amit szépen eladtak nekünk? Talán a B-s ügynökök hintették el először. És ezért hajlandóak vagyunk keményen gürizni és félretenni, magyarán befektetési eszközöket vásárolni.
    A nagyszüleink, dédszüleink korában ez a felfogás legalább annyira nem volt divatos, mint nyaralni menni, vagy szingliként élni.
    Nem lenne jobb inkább olyan munkát választani, amit halálodig szívesen csinálsz? Ha keveset kapsz érte, csináld jobban. Mint például Kiszámoló ápoló ismerőse aki olyan jól dolgozik, hogy rengeteg borravalót kap.
    Miért jó az, ha 30, 40, 50 éves korodban jön egy hatalmas váltás, és onnantól gyökeresen máshogy kell élned, mint előtte. Nem lenne jobb már most arra törekedni, hogy ugyanolyan boldogan éljünk, mint azután, miután a tőkénk összegyűlt?
  • Kálmánka
    A munka is lehet élvezetes, ha az ember nagyjából azt csinálja, amit szeret, és viszonylag kulturált munkakörnyezetben dolgozik. Annak ellenére, hogy az éves bevételünk felét félretesszük, nem gondolom, hogy olyan jó dolog lenne 40 évesen félbetörni az addigi életemet:
    – mi fogja motiválni a gyerekem?
    – ki fog neki példát mutatni a munka világáról?
    – mi lesz ha a sok szabadidő megváltoztatja a személyiségem?
    – hol fogok szocializálódni úgy, ahogy most a munkahelyen teszem?
    – mi lesz ha évtizedek alatt megnőnek az igényeim és többet költenék?
    – vajon nem fogom-e haszontalannak érezni magam?

    Nagyszüleimen is azt látom, hogy meghalnának, ha nem dolgozhatnának valamit. Nem veszélyes 20 évig kvázi belehalni a munkába, utána pedig belehalni a semmittevésbe?

  • jurta
    01-31 10:24
    “nah ez is egy érdekes kérdés tud lenni, hogy a mai viszonyok között mondjuk egy 1 vagy 2 gyerekes családnak mennyi elég megélhetésre?!”

    Fairy 01-31 11:56
    “A gyakorlat egy kicsit sántít – ugyanis feltételezi, hogy nem a létminimumon élünk. Ugyanis ha pont annyit keresek, mint az életemhez szükséges minimum, akkor pontosan 0-t tudok félre tenni ebből.”

    Már megint abból indultok ki, hogy van egy alap összeg, amit havonta el KELL költeni, és nem abból, hogy szükségleteink vannak, amiket sorba állíthatunk. Ahogy Zedder is írja, a saját fontossági sorrendünkből kell kiindulnunk (és főleg akik gyereket nevelnek, azoknál látom, hogy ez simán tud EGÉSZEN más lenni, mint ami átlagos és megszokott). Pont attól nem jön össze a legtöbb embernek ez a vágyott életforma, hogy egész életében másokhoz hasonlítgatja magát, s ez határozza meg a kiadásait!

  • jurta
    @Deviáns 01-31 12:13
    “Ez az életmód (megtakarítok, és majd a hozamaiból megélek), addig működik, amíg a nagy összes nem így gondolkodik.”

    Hát, sok mindentől tartok, de ENNEK a bekövetkezésétől aztán egyáltalán nem! 🙂 Elég megnézni az emberi történelmet, különösen az újkorit (kivéve a háborúk, járványok, természeti katasztrófák után esélyes magunkba-szállás néhány évét, de ilyen nem volt valami sok). Ilyen az emberi természet. (Lásd – juj, szinte le sem merem írni ezt a nevet itt 🙂 – Tóth András: Ősember a pénztárcámban)

  • Kálmánka
    Valahol olvastam, hogy az emberi szervezet az évezredek alatt ahhoz szokott hozzá, hogy megterheljék, majd megpihenjen. Nem ahhoz, hogy 30 évig gürizzen, majd 30 évig lazuljon.

    Kellenek a rendszeres kihívások és a rendszeres jutalmak a lelkünknek. Legalábbis az enyémnek 🙂

    Kell a kihívásokkal teli munka, de nem szabad beleszakadni. Kell jutalom is, mondjuk egy szép autó, de ezt meg lehet venni 1-2 millióért is, nem csak 5-10 millióért. Jólesik a nyaralás is 200 ezerért, de nem kell rá 500 ezret költeni. Egyszobás lakásból nagyon jó kétszobásba költözni, onnan esetleg egy sorházba, majd egy kis családi házba. Persze csak akkor, ha ezzel nem adósítod el magad.

    Szóval szerintem jobb folyamatosan fele-fele értékben birtokolni vagyontárgyakat és befektetéseket, mint először nagy arányban nélkülözni, majd nagy arányban élvezkedni.

  • jurta
    01-31 09:16
    “Az én sportágamban a 60-65 év közötti korosztály egyik tavalyi országos bajnokságának eredményeit nézve 34 induló volt”

    Hadd találjam ki. Tájfutó vagy 🙂

  • Fairy
    @András Nagyon szépen hangzik, amit írsz, de a gyakorlat nem igazolja.
    A gyerekek, akik nincsenek rákényszerülve a tanulásra, munkára, azok nem is tanulnak, dolgoznak. Hasonló csapdába esnek, mint a lottóötöst megütők: mire megtanulnának bánni a pénzzel, felelősséget érezni az utódaikért, addigra semmijük sem lesz.
  • tgwh
    Dolgozzak pl. 10 évet. Nettó 300, 50 ezerből meg lehet élni, az 3 mila évente. 30 millióból hogy lehet megélni még 50-60 évig minimum? Keressem a dupláját, 60 millió 60 évre? 1m per év? És még utazgassak is? Elég skót egy élet lenne, és jó időben kell jó helyre születni szerintem ehhez 😀

    Persze az elv maga dícséretes, és szívesen megnézném, hogy menne ez ma Magyarországon.
    De szerintem a magas kereset és a minimalizmus valahogy nem illik össze idehaza… Elég kevés ember van szerintem, aki belefárad a munkába, majd leköltözik vidékre, vagy belevág abba, amit szeretne.

    Bááár, ha megnézem a politikusok nyílvános adóbevallását, szinte az összes minimalista életet él, igaz szerény kereset mellett 😀

  • janos
    :

    Szeritnem a gyerekeidet nem kell 10 evesen teletomni penzzel, majd 30 eves korukig hagyni, hogy ne csinaljanak semmit. Sokkal jobb, ha a gyerekek is csak ertelmes tamagoatast kapnak, es amikor mar elertek egy kort, akkor szepen elkezdhetnek beleadni a csaladi koltsegvetesbe ( elotte meg osszeszedik az extra igenyeikre a penzt), igy elkerulheto, hogy 30 eves korukra elverjenek mindent.

    A masik meg az, hogy a blogiro se semmittevessel tolti az eletet, hanem blogol, es biztos, hogy van mas elfoglaltsaga is. Vagyis a gyerekek nem a semmittevest latjak otthon, hanem azt, hogy valamit azert kell is dolgozni.

    Az meg, hogy az emberunk egy 9eves autoval jar,( es igy 1 eves kolteset sporolta meg) szerintem nem tul nagy ar azert cserebe, hogy alig kelljen dolgoznia, es akkor is azt, amit szeret.

  • janos
    :

    ha ertelmesen kepzed magad + kihasznalod az erossegeidet, akkor minimalis munkaval, siman fenntarthato.

    Nem kell feltetlenul realhozamokbol 100 evet leelni… Lehet valamennyit dolgozni, de inkabb csak olyat, amit te is szeretsz (es tudsz, es jovedelmezo ). A megtakaritas az ahoz kell, hogy ne legyen baj, ha az eves jovedelem nem megfeleloen elosztva erkezik, vagy a boseges evek koze 1-1 szuk esztendo is bekoszont.

  • Wnprt
    Jómagam kifejezetten kedvelem a 9-10 éves Hondákat, még egy 15-20 éveset is bevállalnék, a világ legjobb benzines autói közé tartozik, az 1988-as Civicek is kiválóak. Ezt a szemléletmódot képviselem jómagam is, mint Te. Nagyszerű ez az életmód, jól élünk, de nem vagyunk rabjai a felesleges kiadásoknak, nem hat ránk a marketing, stb.
  • mesterséges unintelligencia
    “Now we have a bit more saved because of money we earned through hobbies — construction work for me, and real estate for my wife. So at this point, the 4% rule is less relevant for us, because our spending is much less than 4% of our savings.”

    forbes.com/sites/laurashin/2013/10/03/how-mr-money-mustache-retired-at-age-30-and-how-you-can-too/2/

  • mesterséges unintelligencia
    “The income from carpentry projects around the neighborhood has varied between a few hundred and maybe $30,000 per year. Writing the Mr. Money Mustache blog was close to zero for most of its history, but has recently risen to beat the former carpentry record. My wife has a similar range with some part-time work helping a family business and using her real estate license to help friends buy houses once or twice a year. Beneath all this, the retirement income has been predictable and steady: rent from a rental house and dividends from stock index funds.”

    forbes.com/sites/laurashin/2013/10/03/how-mr-money-mustache-retired-at-age-30-and-how-you-can-too/2/

  • mesterséges unintelligencia
    “I’m a bit of a workaholic, so doing nothing was never the goal of retirement. This has caused a bit of a battle with “the Internet retirement police,” a group of people who tend to say, “You’re not really retired, because you have a blog, or because you build things,” and so on. But the pattern is common in early retirees – you have more energy because you didn’t burn out on a 40-year-career, and thus you continue to try new things after retiring.”

    forbes.com/sites/laurashin/2013/10/03/how-mr-money-mustache-retired-at-age-30-and-how-you-can-too/2/

  • Fazekas Gábor
    A nyugdíjbavonuláson való enyhébb kiakadás láttán volna egy újabb nyelvújító javaslatom: ne tükörfordítsuk a retire szót, a magyar köztudat a nyugdíj fogalmát a lehető legjobban leszűkíti. Első gondolatom valami örökjáradékkal kapcsolatos szójáték. 😉
  • steckler
    A vagyon és a megélhetés, függ a helytől igénytől egyaránt. Bangladesben már 10 millió Ft-ból, kényelmesen 20 évet meg tudsz élni, igaz nem luxuskörülmények között.
    Többen írták, hogy irigyek az emberek, ha azt mondod, hogy nem dolgozol és csak utazgatsz és csak úgy vagy a nagyvilágban. Én 10 évig ezt csináltam és nem vagyok gazdag, a megtakarításaim minimálisak az átlagemberhez képest. Most valutázom 33 évesen, de nem tudom meddig, mert az utazás a lételemünk. Nekem nem a luxus villa és a luxusautó a cél amiért dolgozzak, hanem a szabadság és a spontanitás. A nyugdíjas évek alatt is aktiv az emberek többsége, akkor is alkot termel, kivétel az alkoholista proliréteg “aki egész nap csak döglik és várja a sültgalambot valakitől”.
    Sokan nyugdíjazzák magukat egy-egy éven belül is, 2-3 hónapot keményen dolgozik, és az év többi részében él a saját hobbijának, családjának és ezt minden évbe
  • jurta
    01-31 21:00

    “Most valutázom 33 évesen”

    Ez mit is jelent?! 🙂

    Ja, és steckler, mivel már olvastam ezt-azt a kalandjaidról, meg kell kérdeznem: ennek a fiatal házaspárnak az életét ugye már ismered?: 360fokbringa.hu (ha nem, kötelező olvasmány!)

  • monomano
    Magyarországon is elérhető hasonló, becsületes munkával bár nem könnyű, saját stroy néhány pontban:
    1. 17 évesen a család vidéki panellakása végrehajtás alatt
    2. 18 évesen munkába állás (éhbér)
    3. 20 évesen ugyanezen munkahelyen fizuemelés, mert jól dolgoztam, minimálbér, néha projekt pénzek pluszban
    4. 26 évesen főiskola befejezése (esti, munka mellett)
    5. 27 évesen jobb munkahely jobb fizu (átlagbér fölött de nem a csillagos ég)
    6. 33 évesen lakásvásárlás kpért, 2 szoba, nem túl nagy nem is rózsadomb, de saját
    7. Ezután (!) engedés a gyeplőn, egy 10 éves skoda megvásárlása

    Ami kellett ehhez, tanulás, becsületes és kitartó munka, idő, és némi szerencse (elébe kell menni)
    Hogy sokat vagy keveset értem el az szubjektív, de egy biztos, bizony spórolni kellett, ez alatt a 16 év alatt, nem lett autóm, tv-m, szuper hifim, nem utaztam messzire, nem vettem semmit hitelre…
    Nekem most jó!:)

  • pzolee
    Szerintem ez a történet nem reális. Leginkább ahhoz hasonlítanám mint amikor valaki elment 100 dollárral a zsebében Ausztráliába, azt milliomos lett belőle.
    Igen van ilyen is, csak nem beszél a másik 10 millió bevándoroltról, aki viszont nem lett milliomos. És nem azért mert azok butábbak voltak, hanem mert 10 millióból egynek lett akkora szerencséje (kb. minthogy a lottón is nyer valaki de nem azért mert annyira tud)

    Sajnos az élet nem egy kiszámítható és megtervezhető valami és főleg nincsenek mentési pontok amikre vissza lehetne állni mint egy játékban, innentől kezdve mindent feltenni egy lapra…

  • Beralan
    Igen ez elég szélsőséges életmód, de van köztes megoldás is. Akkor is megteheted ezt, ha felépítesz magadnak egy passzív jövedelmet termelő üzletet. kitartással és idővel bárki meg tudja ezt tenni, még munka mellett is. És ez nem csak amolyan reklámszöveg, ha valakit érdekel vannak rá élő példák is.
    Az meg hogy valaki azt csinál egész nap amit szeret, nem hinném hogy nagyon unni fogja magát.
    Egyébként ez is egy formája az öngondoskodásnak.
  • tgwh
    , nem ennyire egyszerű, ez nem usa. Átlag fiatal, csak a legfontosabb buktatók:
    – elvégezte az általánost, hová menjen tovább? Nem hinném, hogy mindenki tisztában van ekkor a képességeivel és a tudásával, de még azzal sem, milyen irány érdekli.
    – legjobb esetben leteszi az érettségit és utána 1-2 éves képzést kap olyan szakmából, ami érdekli, amit szeret, és amivel szépen lehet keresni. Na, a legtöbb esetben ez így nem jön össze.
    – elmegy egyetemre, főiskolára. Főiskolán elvégez egy ,,ruhatárosi” szakot, amihez lényegében tudás nem kell, de ha szerencséje van, akkor nagyot kaszálhat (rokonok, ismerősök, apuka-anyuka alátol valami igazgatói posztot). Na ilyen emberből meg végképp kevés van.
    – és az utolsó, elmegy normális egyetemre, minimum 4-6 év, + még amit az egyetem rádob, mert legtöbb esetben olyan feltételeket támasztanak, hogy mission impossible. És ez csak az alap…
  • Zedder

    Igen, épp ezért nem is szabad senkinek sem küzdenie az álmaiért, mindenki élje az átlagszar életét, mert úgysem sikerül soha semmi, ugye? Éljen a pozitív gondolkodás…

  • pzolee
    @zedder:

    Nem, ez arról szól hogy nem szabad bedőlni a vágyálmoknak. Azért nem szeretem az ilyen történeteket, mert azt hitetik el az emberekkel hogy minden csak akarat és tudás kérdése. Ez nem így van (ha így lenne mindenki milliomos lenne).

    A történet meg irtózatosan fals, adott egy emberke aki havi másfél millió forintot (7000 dollárt) tud félretenni a megélhetésén felül aztán 30 évesen nyugdíjba megy, ezt nem nevezném átlagembernek. Ha valaki évi 18 millió forint tud félretenni, akkor nem kell meglepődni hogy 30 évesen nyugdijba megy. Csak ennek semmi köze az álmokhoz, sokkal inkább a fizetéshez. Ennyi pénzből ha nem megy nyugdíjba akkor is vigan megél egy ház meg lakás mellett és még sörre is futja a tengerpart mellett

  • Zedder

    Véleményem szerint több mindenben is tévedsz, vagy legalábbis máshogy tekintünk a világra.

    Egyrészt ez a történet nem egy átlagember története. Mint ahogy szerintem ezt a blogot Kiszámoló se nem átlagembereknek írja, se nem átlagemberek látogatják.

    Másrészt Európában, még Magyarországon is igenis minden csak akarat és tudás kérdése. Mert a többi biztosított: nincs háború, van tiszta víz, levegő, közszolgáltatások, még úgy-ahogy működik az állam, de a lényeg az, hogy aki igazán küzd, az el tud érni egy egész jó életszínvonalat.

    A kulcs ebben van: sokaknak büdös a munka. Papíron én simán milliomos voltam, amíg otthon éltem, hiszen bónuszokkal visszaosztva millió felett volt a havi bruttóm, mellette lakás, kocsi, stb…

    folytköv.

  • Zedder

    Csak tudod, amikor bármelyik gyengeelméjű ismerősöm azt mondta, hogy “neked könnyű”, akkor én szépen felvázoltam neki a több évtizedes (és azóta sem véget érő) tanulást, a napi 10-14 óra munkát, akár a heti 2-4 repkedést Európán belül, és máris kisebb lett a pofája.

    Harmadrészt az amcsi blogger jól választott párt: hihetetlenül sokat tud dobni az egyén (illetve a család) pénzügyi helyzetén, ha a párja is hasonlóan jól keres. Ugyanis a kiadások nem duplázódnak… Nálam ez nem jött össze, de a szívemet mégiscsak előbbre helyezem a pénzügyi jóléthez képest.

    Szóval mi a konklúzió? Iszonyatosan sok munka, izzadság, kitartás, eltökéltség ÉS egy tökéletes partner… Hát nem egyszerű, de ne is lehetetlen.

  • jurta
    @pzolee: Mert a kettő között semmi átmenet nincs?
    Ha mondjuk csak 45 éves korodra sikerül, és csak annyira, hogy heti 25 órát azért még dolgoznod kell, akkor már buktad, mert nem pontosan ugyanolyan a történet, mint ennek az amerikai fickónak?

    És amire te alighanem célozgatsz, a “szerencse” (szerintem meg amit utólag annak kiáltanak ki) sem úgy jön, hogy egy valakihez bekopog és bemutatkozik, hogy én vagyok a szerencse, a többieket meg elkerüli és semmi esélyük.