Régen minden jobb volt

A fejlett világ nagy része demográfiai válsággal küzd, alig-alig születik gyerek, miközben az idősek egyre tovább élnek. Még az eddig jól álló Egyesült Államokban is 1,5 gyerek/szülőképes nő arányra esett a gyerekvállalási kedv, amitől ott kitört a pánik. (Örülnénk, ha itthon felülről nyalogatná ez az adat az 1,5-ös értéket.)

Idehaza az elmúlt években kicsit nőtt az egy nőre jutó gyermekek száma, de a szakértők azt mondták, hogy ez inkább betudható annak, hogy a Ratkó korszak gyerekeinek leszármazottai lassan negyven-néhány évesek lesznek és még gyorsan utoljára szülnek, amíg nem késő. Vagyis valószínűleg nem trendforduló történik, csak egy kapuzárási pánik miatti emelkedés.

Ezt támaszthatja alá, hogy idén az első három hónapban már jóval kevesebb gyerek született, mint tavaly ilyenkor.

A házasságkötések száma is töredéke az akár száz évvel ezelőttinek.

Ezek ismert tények, nem is erről akarnék újra írni.

Hanem arról, ami mostanában a csapból is folyik, a múlt héten is ezzel volt tele a média.

Hogy bezzeg száz éve az emberek még nem voltak ilyen önzők, szerették a gyerekeket meg a nemzetüket és egy nő akár 5-10 gyereknek is életet adott. A házasság is létezett, mert az emberek nem csak magukra gondoltak. Bezzeg a mai emberek se szülni, se házasodni nem akarnak, csak élnek bele a világba, ezért jött el a nemzethalál.

Olvastam nemrég a híres Afrika-kutató Livingstone életrajzát. Az egyébként Afrikában született és ott felnőtt feleségét egyszer csak Londonba küldte Livingstone, s csak az egyik ok volt az, hogy Angliában nincs malária.

A másik legalább ennyire nyomós érv volt, ha távol él tőle a felesége, nem fog állandóan teherbe esni.

S ekkor esett le.

Az emberek nem azért szültek 4-6-8 gyereket 1960 előtt, mert annyira szerették a gyerekeket és annyira nagy családot akartak, hanem egész egyszerűen semmi módszerük nem volt megakadályozni a terhességet!

Bár már az ókorban is próbálkoztak juhbéllel, sőt a 19. század második felében kaucsukból készült ilyen-olyan termékekkel, csak 1950 után terjedt el a mechanikai fogamzásgátlás olcsó és hatékony formája. Az első hormontabletta pedig 1960-ban jelent meg.

Ekkor esett le a születések száma s ettől egyáltalán nem függetlenül terjedt el az elkötelezettség nélküli szexuális élet.

A házasság sem azért volt annyira mindennapos a huszadik század feléig, mert annyival jobb emberek éltek régen.

Amíg a ruhamosás egy egésznapos kemény fizikai munka volt, az ebédfőzés a konyhakert gyomlálásával és a tyúk nyakának elvágásával  és kopasztásával kezdődött hajnalban, amíg 4-8 gyerekre kellett mosni és főzni, addig egyetlen férfi sem tehette meg, hogy nincs felesége, aki mindezeket elvégzi.

Mivel ugyanezen oknál fogva a nőnek otthon volt egy napi 14 órás munkahelye, így nem is volt számukra hely a munkaerő-piacon. Így viszont a nő rá volt kényszerítve arra, hogy találjon valakit, aki hozza haza a pénzt a háztartásba.

Mindez megváltozott, amikor a mosásra ott az automata mosógép, a takarításra a robot porszívó, a vasárnapi ebédhez elég egy telefon is a sarki pizzériába s a nők hagyományos munkájának a kiváltásával megnyílt előttük a munkaerő-piac is.

Most már nincs se a férfi rászorulva a nő otthon végzett munkájára, se a nő arra, hogy a férfi keressen pénzt helyette. Már nem a kényszer szüli a házasságokat, mert az emberek egyedül is boldogulnak a társadalomban.

Mielőtt valaki félreérti: senki nem vitatja, hogy komoly értékrendi válság van a társadalomban, szerintem is sokszor önzők az emberek és az sem jó, hogy elkötelezettség nélküli viszonyt akarnak csak. Az élet egyik értelme, hogy valakivel családot alapítasz és gyerekeket vállalsz, akiket felnevelsz.

Fontos, hogy keressünk választ a felmerülő új társadalmi problémákra és kitaláljuk, hogyan tudnánk ösztönözni a gyerekvállalást. Vannak nemzetek, ahol lényegesen több gyerek születik, mint nálunk, ezért érdemes ellesni, ők mit csinálnak másként, ott miért vállalnak az emberek több gyereket.

Azonban ideje lenne abbahagyni annak az ostobaságnak az ismételgetését, hogy bezzeg régen még milyen elkötelezettek voltak az emberek és mennyire szerettek gyerekeket szülni. Semmivel sem voltak jobb emberek az akkoriak, mint a maiak.

Tudom, hogy ez nem annyira pénzügyi téma (bár a mostani demográfiai válságnak sokkal több a pénzügyi vonatkozása, mint a legtöbben gondolnák), de annyira zavart már, hogy újabban ez folyik a csapból is, hogy gondoltam írok róla egy rövidet.

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.

20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Share

263 hozzászólás

  • Nans
    Elgondolkodtató az a meg nem értés, ami övezi ezt a kell gyerek-nem kell gyerek témát. Látszik, hogy milyen toleráns mindenki a másikkal szemben. Érdekes módon a gyerekesek valahogy képtelenek elfogadni, hogy valaki úgy dönt, hogy nem akar gyereket nevelni. Az rögtön önző lesz és hedonista.
    Nem meglepő módon mégis a gyerekesek azok általában, akik aggódnak a nemzetfogyás és hasonlók miatt, de valószínűleg alapvetően attól félnek, hogy vajon ki fogja megtermelni a nyugdíjukra valót. A gyerekteleneknek ez a kérdés kevésbé fáj, elvégre ők nem szórják el a pénzüket a gyerekre, lesz még öregkorban is miből megélni.
    Ahogy már itt említették, a probléma a felosztó-kirovó tb rendszerrel van. Ezt kellene elfelejteni végre. Úgy ragaszkodunk hozzá, mintha ősidőktől lenne.
    De ne aggódjatok, kb. a mostani negyvenesekkel kezdve és tőlük lefelé már nem lesz senkinek nyugdíja vagy csak minimális. folyt
  • Nans
    folyt: Úgyhogy a gyerektelenek a nagy költekezésben tegyenek félre a nyugdíjra is, a gyerekesek pedig bízzanak benne, hogy a gyerekeikre elvert pénz megtérül úgy, hogy valamelyik utód majd hajlandó lesz gondoskodni róluk.
    Ezek a “nem értem miért nem kell a csinos harmincas barátnőm egyetlen férfinak sem” típusú hozzászólások meg tiszta röhejesek. Akkor elmondom, bár nem annyira közgazdasági kérdés. (Talán csak annyiban, hogy a kereslet-kínálat kérdése itt is megjelenik.)
    Szóval azért nem kell a harmincas egyeseknek (a többségnek?), mert van huszonéves is, és azzal még nincs annyi baj. Azért megkérdezném, hogy ezen pártában maradt hölgyek miért mindig a harmincas éveikben akarnak elköteleződni? Tíz évvel fiatalabban még jó volt nekik az el nem köteleződés?
    Összességében: kicsit több megértést a másikkal szemben.
  • Sándor

    Érdekes volt olvasnom a hozzászólásaidat, / nem vagyok benne biztos, h te is olvasod majd ezt a bejegyzést/
    lényegében a másik oldalról láttam azt, amit kissé burkoltan elsődlegesen magadról írtál (a 10+-osom nekem is Ágnes)
    Te is olyan értelmesnek tűnsz, mint az exem, aki párkapcsolati értelmi potenciálja nem triviális fontosságú, mégis nekem pl nagyon lényeges volt vele kapcsolatban…
    A kobakod fontosságát szerintem az is illusztrálja, hogy több pasi is visszajelzett (persze nem csak pozitívan) számodra… A magam részéről a Béla hozszval értek egyet, mert én se tudom, h hozzád hasonló mentalitású normális nőkkel családalapítás szempontjából hol lehetne érdemben ismerkedni (tinderes, netes-el szkeptikus vagyok, az egynémely pozitív példa ellenére is)..
    Szóval hátha segíthet a saját tapasztalatom, ezért kifejtem hasonló szituban a másik oldalról milyen képet festett a múlt ..
    foly
  • Sándor
    Folyt.

    2. hozszlsod kapcsán
    jól látod, az értelmiségi X generáció nagyot hibázott abban, h az egzisztencia életsúlyát túldimenzionálta (fontos, de nem annyira, mint ahogy ezt az a generáció, az akkor átalakuló világban priorba helyezte)
    mi a teendőre, jó kérdés mi a jó válasz.. Valószínű most már nem teketóriázva olyan tartós (lehetőleg gyermekvállalós) élethosszig tartó kapcsolatot kialakítani, amelyben az életbölcsességgel jól választott párkapcsolatban, VÉGRE kellően tesz mindkét fél a kapcsolat és az egymás iránti vonzalom lehetőségéért és még inkább fenntartásáért, s talán leginkább a kettőjük közötti optimálishoz konvergáló folyamatos kommunikációért
    Felhozatali oldaról szerintem van számodra kínálat lsd Béla, vagy akár önmagamhoz hasonlók
  • Sándor
    Folyt.

    1. hozszlsod kapcsán
    ua-t látom utólag nálad, mint anno a saját Ágnesemnél.. (valszeg nem voltál kellően magát szóban odaadó a kapcsolatban, s ez egy normális, de a hozzád képest kissé gyámolatlan tartós pasi esetében bizonytalanságot szült -a gyerek születése helyett-)
    a hosszú kapcsolatban nem léptétek meg azokat a kapcsolati lépcsőket, amelyek egy természetes dinamikát és életgörbét adnak egy kapcsolatban..S ennek hiánya a tüske faktorokat méginkább méregfaktorrá varázsolta a kapcsolat elromlásának tekintetében..
    Saját tanulságom: sztem mi összeillettünk (ebben akkor is és most is ez a véleményem).
    viszont alapból biztos, hogy mindketten hibáztunk s így nem hoztuk ki abból a kapcsolatból azt ami valójában benne volt.. (kb a szüleink megöregedő boldogsága, normális család, normális gyerekek felnevelése, amit mi elcsesztünk)
    folyt
  • Sándor
    Folyt.

    „a férfiak vacillálva gondolkoznak” szerintem 35+osoknál csak a látszat (nem a természetükből fakadó skalpvadászokról beszélek) _ valójában a domináns értelmiségi, amúgy sikeresnek tűnő nő lehet inkább a ludas, hogy a férfi nem lép át azon az inflexiós ponton, amelyen történő átlépés amúgy az ő feladata
    „a fiatalabbat keres” lecserélve a 35+os meglévő nőt”, sztem a többségnél nem reális, s nem is igény.. Erre magam véleménye momentán nekem jó lenne kissé 40+-os is kor tekintetében, bár a további gyermekvállalás még meglévő természetes adottsága nálam is lényeges
    A felelősség kérdését biztos nem kezeltem a saját kapcsolatomban megfelelően (utólag ezt elismerem). Most azt gondolom, hogy későn érőként már pillanatnyilag ezzel nem lenne gond.
    Amúgy biztos érdekes lenne az „én” Ágnesem utóvéleménye is az enyém korrekciójaként , )
  • drinna
    23 éves egyetemista vagyok, mellette multinál dolgozó, gyermektelen nő. meg vagyok győződve róla, hogy ha valami miatt nem lesz gyerekem a jövőben, az a társ hiánya. persze az elvált szülők biztos rátettek egy lapáttal a bizalmatlanságomra. de erősen kételkedek benne, hogy a generációmból sikerül halásznom egy olyan férfit, aki képes lenne felülkerekedni az önzőségén, és belevágni a családalapításba. nem csak pár hónapra/évre, csak úgy kipróbálni, aztán amikor szorít eldobni. pláne nem idomulni, ne adj isten megérteni a kis egyszerű, kiszámolós életvezetésemet. szerintem az emberek egymás iránt bizalmatlansága/max középtávon gondolkodása mint tényező alul van értékelve ebben a kérdésben.
  • Alexx
    Vannak kiveteles reszeknaz orszagban. Nalunk egy gyekoc van, legtobb fiatal csaladnal 2-3. Bp meletti varos, del-keleti iranyban. Folyamatos problema az elmult evekben az ovodai, iskolai ferohelyek szama. Sokan jarnak be fovarosunkba dolgozni, es ami erdekes, hogy senki sem keresi a kifogasokat, miert nem szeretne hyereket.
    “Fura” ilyen kornyeken lakni, kozben vegigolvasni a fetni kommenteket. 🙂
  • Zabalint

    De őszintén, mit vársz onnantól kezdve, hogy már jó előre kollektívan a férfiakat teszed felelőssé, ha nem lesz gyereked?
  • jami

    mondjuk nem kevés olyan eset van, hogy a most harmincas bizony elköteleződött huszonévesen, csak épp 10 év után a pasija “még nem vagyok érett a gyerekre” állapotában van és/vagy szimplán kihűlt a kapcsolat.


    sok ember szeretne gyereket, nő is férfi is. Viszont ezek jelentős része nem 40 évesen kora után tervezi, azaz, aki sokáig vár, az egyre kisebb halmaz (szabad és gyereket akar) elemeit keresi a tengerben…

  • A kulcslyuk szelleme
    Azt se felejtsük el, hogy aki nem vállal gyereket a kortársaival egy időben, az látja, hogy az milyen nehézségekkel jár, még problémamentes gyerek esetén is. Pláne, ha probléma van. Körülöttem észrevehető mennyiségben vannak veleszületett fogyatékosságok, szindrómák, vannak szerzett betegségek, balesetek, amelyek hetekig, hónapokig tartó kezelést igényelnek és akár maradandó károkat okoznak.
    Ezek nem hozzák meg az ember kedvét ahhoz, hogy belevágjon a gyerekvállalásba.

    Jobb relatív fiatalon, “tudatlanul” gyereket vállalni és menet közben szembesülni a problémákkal, nehézségekkel, mint mások kárán tanulva, inkább kihagyni a dolgot.

  • jami

    Van ismerős, akinek a (20-as éveiben született) gyereke súlyos asztmás volt, ami miatt lemondtak a tesóról. 40 felett már azt mondta, hogy nagyon bánja, hogy nem volt bátrabb.
    A nehézségekre nem lehet felkészülni, elkerülni sem és (szerencsés esetben) az is kijöhet, ahogy ami nehézségnek látszik, az nem is annyira vészes. Pl. az egyik gyerekemnél jött elő az asztma, hónapokig magamba zuhantam, hogy kerülhettük volna el. Sok mindent átszerveztünk, sportol tovább, 1 éve tünetmentes, csinál mindent. Nyilván nem jó, hogy ez lett, de amitől féltettem, annak jó része, jelenleg, nincs.
    Vagy: ikreim vannak, arra készültem, hogy hetekig bent kell majd feküdnöm, voltak gondok. Majdnem 37 hetesen, otthonról mentem szülni, nem kerültek inkuba sem, anyatejesek voltak.
    Igen, nagy szerencsénk volt sok néha, néha nem. Előre ezt, mert másnál máshogy van, nem lehet döntési alap.
  • N.
    Ha egyéni szinten nézem, akkor nincs semmi probléma.

    A gyerekvállalás nem az élet egyik értelme. Ki szerint? Olyan világot élünk, hogy nem feltétlenül kell gyerek ahhoz, hogy valaki kiteljesedjen.

    Igen, ha valaki úgy érzi, természetesen vállaljon gyereket. Ha neki az az élete értelme. De ne általánosítsunk.

    Lehetséges, hogy a sok kütyü, élvezeti cikkek, programok miatt, tompulni látszik vagy zavar van az ösztönökben.

    Vagy olyan időket élünk, hogy az ember megélheti vágyait. Itt is vannak torzulások.

    Régen nem sok választása volt az embernek.

    Melyik volt a normális?

    Mi a normális?

Vélemény, hozzászólás?

A megadott név fog megjelenni, ezért érdemes nem a valódi nevedet megadni a hozzászóláshoz. A hozzászólás előzetes moderáció után fog megjelenni.

 karakter még felhasználható

A hozzászólás elküldésével hozzájárulsz, hogy az IP címed technikai okokból tárolva legyen. Ha ezt nem szeretnéd, ne küldd el a hozzászólást. Kérésre a hozzászólást töröljük az IP címeddel együtt.