A pénzügyi függetlenségről

Az elmúlt két-három évtized divatos szava lett a pénzügyi függetlenség. Általában arra az emberre mondják, hogy pénzügyileg független, aki a hátralévő életét már munka nélkül is képes anyagilag biztosítani.

Ebből a célból nőtt ki a korai nyugdíjazás mozgalom, ahol fiatalemberek életcélja lett, hogy 30-40 éves korukra abbahagyhassák a munkát és csak az addig felhalmozott vagyonukból élhessenek.

A pénzügyi függetlenség kifejezés azonban elég tág fogalom és sokan más-más pénzügyi helyzetre használják ezt a szót.

Nagyon gyakori, hogy valaki az átlagos életszínvonalhoz képest szinte remete életmódot folytat és a nagyon szoros büdzsé miatt mondhatja csak el magáról, hogy ő már megél élete végéig az addigi megtakarításaiból. Ha valaki havi 90 ezer forintból kihozza a megélhetését (mert ki lehet, ha valaki nagyon-nagyon akarja) és egy akár átlagosnak mondható havi 270 ezer forintot keres, akkor könnyen kiszámolható, hogy elég, ha a normál 40 évnyi munka helyett 15 év alatt összegyűjti azt a pénzt, amihez másnak 40 év kell. (Persze nyugdíja nem lesz, így még további 20 évről is kell gondoskodnia, de ez már egy másik kérdés)

A kérdés az, hogy ilyen áron mindenkinek kell-e a pénzügyi függetlenség? Ha az az ára, hogy nem vállalhatsz gyereket, ha távol kell élned minden ismerősödtől, mert ott olcsó az élet, kimaradsz minden közösségi programból és a többi hasonló kényszerű kompromisszum, akkor sokan ezt nem tekintik valódi pénzügyi függetlenségnek. Ez inkább egy ideológia sokak szemében, afféle modern buddhizmus, a világ materiális javaitól való szinte teljes elvonulás.

A másik véglet, amikor valaki félelemből nem mer leállni a pénzkereséssel, noha már régen több pénze van, mint amit valaha is el tudna költeni ebben az életben. Az ilyen ember még mindig nem érzi magát anyagi biztonságban, vagyis anyagilag függetlennek, noha mindenki más már meg van erről győződve.

» Read more

Share