2011 június – Kiszámoló – egy blog a pénzügyekről

A lakástakarék hozamairól még egyszer

2011-06-25 Kiszamolo Nincs kategorizálva

Az előző lakástakarékról szóló cikkben többen nem értették, mire gondolok, amikor azt mondom, hogy lakástakarékot csak a lehető legrövidebb időre kötünk.

(//kiszamolo.hu/lakastakarek-penztar-az-evszazad-uzlete/)

Az ő kedvükért csináltam egy táblázatot, ami azt mutatja, hogyan zuhan évről-évre a lakástakarékon elérhető hozam az miatt, hogy az állami támogatás a bennlévő összegtől függetlenül csak maximum 72 ezer forint, a kamat meg mindössze csoffadt egy (vagy másfél, vagy három) százalék. Több módozat van, többféle kamattal, én az 1%-ossal számoltam. Akinek van kedve, kiszámolhatja a többire is.

A táblázat nem pontos, hiszen nem az év elején fizetjük be egy összegben a pénzt, így kamatot sem egész évre kapunk, de ez a lényegen nem változtat.

Igazából érdemes lenne az addig elért átlagos éves hozamot is minden évben kiszámolni, de ezt így vizsgaidőszakban ne várjátok tőlem 🙂 Egyébként ezt megmutatja az EBKM, amit pontosan ezért találtak ki, hogy összehasonlíthatóak legyenek a kamatok/hozamok.

Pár szó még a költségekről: A legkeményebb a szerződéskötési díj, ebből fizetik az ügynököt. Ez a szerződéses összeg 1%-a, 4 éves havi húszezres szerződésnél átlag 26 ezer Ft, 8 évesnél 52 ezer, 10 évesnél kb. 65 ezer. (Vagyis az első éves állami támogatásunk majdnem.) Mivel az ügynök keresete lineárisan nő a futamidő növekedésével, ez megmagyarázza, miért preferálja több ügynök a hosszabb futamidőt.

Ezen kívül van egy havi 150 Ft számlavezetési díj, ha pedig valaki csekken akarna fizetni, külön csekkdíj is van.

Félreértés ne essen: szerintem jó tud lenni a lakástakarék, csak tudni kell okosan kötni.

A táblázatból egyértelműen kiderül, sokkal jobban jár az, aki nyolc év helyett köt egy négyéves szerződést, amikor az lejár, betörleszti a hitelébe, vagy felhasználja és nyit egy újat másik négy évre, mint az, aki eleve nyolc évre nyitotta a számláját. Az első esetben az elért hozam közel 12% évente mind a kétszer négy évben, a második esetben a hozam mindössze 5,3% évente

Akkor végül a táblázat:

Évek száma	Már bennlévő összeg az év elején	Éves befizetés	Államtól kapott támogatás	LTP-től kapott kamat	Adott évi hozam összesen	Ugyanaz százalékosan
Első év	0 Ft	240 000 Ft	72 000 Ft	3 120	75 120	31,30%
Második év	315 120 Ft	240 000 Ft	72 000 Ft	6 271	78 271	14,10%
Harmadik év	633 391 Ft	240 000 Ft	72 000 Ft	9 454	81 454	9,33%
Negyedik év	954 845 Ft	240 000 Ft	72 000 Ft	12 668	84 668	7,09%
Ötödik év	1 279 514 Ft	240 000 Ft	72 000 Ft	15 915	87 915	5,79%
Hatodik év	1 607 429 Ft	240 000 Ft	72 000 Ft	19 194	91 194	4,94%
Hetedik év	1 938 623 Ft	240 000 Ft	72 000 Ft	22 506	94 506	4,34%
Nyolcadik év	2 273 129 Ft	240 000 Ft	72 000 Ft	25 851	97 851	3,89%
Kilencedik év	2 610 981 Ft	240 000 Ft	72 000 Ft	29 230	101 230	3,55%
Tizedik év	2 952 210 Ft	240 000 Ft	72 000 Ft	32 642	104 642	3,28%

hozam, lakástakarék-pénztár, pénzügyi termékek

Taxi, vagy saját autó? Melyik az olcsóbb?

2011-06-24 Kiszamolo Nincs kategorizálva

Nagyon sok autós az úgynevezett vasárnapi autós kategóriába tartozik, akik nagyvárosban laknak, munkához, vagy munkába járáshoz nem használják az autót, csak este vagy hétvégén mennek vele bevásárolni, vagy a rokonokhoz látogatóba.

Nos, mi is ilyen felhasználók vagyunk, sőt nagyon sok ismerősünk is, ezért merült fel, hogy érdemes lenne kiszámolni, mennyibe is kerül egy futott kilométer.

A feleségem a házasságunk előtt vett egy Toyota Yarist 3,5 millióért, amit 14 ezer futott kilométer és három év után 1,9 millióért adott el.

Utána vettünk egy öreg autót (nem sokat használjuk, ugye). Éppen most néztem meg az olajcsere feljegyzését, majdnem két év alatt mindössze 5 ezer kilométert mentünk. Először meglepődtem, milyen kevés, de utána számolva, tényleg nem mentünk heti 60 kilométernél többet. Az is csak bevásárlás volt, rokonlátogatás és hasonlóak.

Vizsgáljuk meg mind a két esetet, mennyibe került a végén egy kilométer az autókkal.

Az új Yaris eladásán buktunk 1,6 milliót, valamint a 3,5 millióra, amit az autóba öltünk, kamatot sem kaptunk 3 évig. Ez további kb. 840 ezer forint, 7-7,5%-os banki kamatokkal számolva. A két érték összesen 2 480 000 Ft. Ezt elosztva 14.000 kilométerrel. 174 Ft/ kilométer. Hoppá. (Ha hitelből lenne az autó, ez az adat még szörnyűbb lenne. A kapott kamatokkal nem kellene számolni, helyette kétszer- két és félszer annyi kifizetett kamatokkal számolhatnánk.)

A fogyasztása 6,5-7 liter/100 kilométer, ez 380 Ft-os benzin mellett további 24,70 Ft/kilométer, azaz összesen 198,7 Ft/kilométer.

További költség a casco, a kötelező felelősségbiztosítás, súlyadó, kötelező szerviz a márkaszervizben, ablakmosó folyadék, téli gumi és cseréje félévente. Ezek legalább további 34 Ft/ kilométer.

Parkolási díjjal és egyéb sarccal nem számoltunk, szervizre, alkatrészre nem kellett költeni.

A végeredmény: heti 90 kilométer használat mellett minden kilométer alsó hangon is 232 Ft/kilométer.

A második verzió: öreg autó „olcsóért”.

Értékvesztés: 60 ezer Ft, elvesztett kamat 2 évre 62 ezer Ft. (Vételár 400 ezer Ft)

Átíratás 90 ezer Ft, kötelező biztosítás 20 ezer Ft/év, adó kb. ugyanennyi évente.

Autóra költött összegek: olajcsere szűrővel, tönkrement benzinpumpa cseréje autómentővel beszállítva, differenciál mű cseréje bontottra, kardáncsapágy cseréje, automataváltóban olajcsere összesen 140 ezer Ft.

Sajnos az automata váltó is élete végét járja, ezt 200 ezerért akarják felújítani.

További kiadások: új akkumulátor 22 ezer Ft, új nyári gumi garnitúra 60 ezer Ft, apróságok 20 ezer Ft.

A fogyasztása 10 liter/100 kilométer.

Ezeket összeadva minden futott kilométer üzemanyag nélkül 147 Ft/kilométer. Üzemanyaggal együtt 185 Ft/kilométer.

Ha taxival járunk, saját sofőrünk van, nem kell törődni a parkolással, nem húzzák meg az autónkat a parkolóban, el sem lopják.

Nem kell szervizbe járni és műszakiztatni az autónkat munkaidőben.

Egy kilométer taxi Budapesten az alapdíjjal együtt egy átlagos 7 km-es úttal számolva 260-270 Ft/kilométer(telefonos hívás esetén). Ha még él, ott van a 2.777 Ft/út ajánlat, Budapesten belül, kilométer korlát nélkül. Esetleg törzskártya kedvezménnyel 190-200 Ft/kilométer (plusz alapdíj).

Nos, tényleg olyan drága a taxizás?

Kedves Kommentelők, a cikk nem arról szól, hogy aki még a vécére is autóval jár, annak olcsóbb a taxi. Nem is arról, hogy akinek a gyerekét kell vinnie a bölcsibe, annak jobb a taxi. Sőt arról se, hogy a taxi olcsóbb lenne. Csak arról, hogy ha mindent összeadsz, már nem is olyan drága taxizni.

Amennyiben tetszik a blog, legyen követőnk a facebook-on, hogy mindig értesűlhessen az új bejegyzésekről: http://www.facebook.com/kiszamolo

autó, megéri-e, taxi vagy saját autó

Lakástakarék-pénztár, az évszázad üzlete?

2011-06-09 Kiszamolo Nincs kategorizálva

A nagy lakástakarékpénztári összefoglaló megszületett, ennek a cikknek elolvasása után azt is olvasd el: Lakástakarékpénztári összefoglaló.

Szinte mindenki hallott már a lakástakarék-pénztárról (LTP), ahol évi 30% állami támogatást kapunk a befizetett pénzünkre (de maximum fejenként havi 20 ezer Ft után), ha azt a futamidő végén lakáscélra használjuk fel. Ez lehet lakásvásárlás, lakáshitel-(elő)törlesztés, vagy meglévő lakás felújítása.

Bárki kiszámíthatja, hogy ez ajándék pénz az államtól, amit kár nem igénybe venni. Sőt, mindezt kamatadó-mentesen.

» Read more

lakástakarék-pénztár, LTP, megéri-e, megtakarítás, pénzügyi termékek

Ki a hibás a kialakult hitelválságért?

2011-06-03 Kiszamolo Nincs kategorizálva

Bár a következő bejegyzést a lakástakaréknak szántam, úgy gondolom, ez is egy izgalmas téma. Kit terhel a felelősség a nagyszámú bedőlt hitel miatt? Kinek kellene állni a hitelmentés számláját?

A bankokat divat szidni, hogy rátukmálták a szegény megtévesztett emberekre a hitelt.

Az embereket is van miért elmarasztalni, nagyon sokan teljes pénzügyi analfabétizmussal megverve, lukas zsebbel adósodtak el 30 évre.

Amiről most én szeretnék írni, az az állam szerepe a kialakult válságban. Erről esik a legkevesebb szó, pedig legalább annyira bűnös, mint a másik két szereplője ennek a tragédiának.

A felfokozott keresletet a legkomolyabb mértékben az állami támogatások és kezességvállalások generálták.

A szerencsére megboldogult Fészekrakó program keretében az állam kezességet vállalt a kispénzű állampolgárokra, hogy az egyébként teljesen hitelképtelen tömegek már 10% önrész mellett is megvehessék vágyálmaik otthonát.

(Bal)Szerencsés esetben ezzel a szükséges 10% önerővel sem kellett rendelkezni, ugyanis a “szocpol”, a “félszocpol” és a “megelőlegező szocpol”, azaz az államtól a (leendő) gyerekek után kapott vissza nem téritendő támogatás kiváltotta ezt.

Mi lett ennek az eredménye? Olyan tömegek kezdtek el lakásokat vásárolni, akik 10 év alatt még egymillió forintot sem tudtak összegyűjteni, azaz havi nyolcezer forintnyi megtakarítással sem rendelkeztek. Nem egy ügyfél a tökéletes nulla forinttal vágott bele a lakásvásárlásba, még az ügyvédi költséget is személyi kölcsönből fedezték.

Ez a tömeg adja a most bajba jutott adósok nagy részét. Ugyanis akinek nincs pár havi tartaléka, az még válság nélkül is garantáltan gondba kerül 25-30 év alatt, hiszen kevés az a szerencsés ember, aki elmondhatja, hogy 25 év alatt egyszer sem vesztette el a munkáját, vagy került táppénzre huzamosabb ideig.

Ostobaság volt az állam részéről ezeket az embereket a lakástulajdonlás hamis illuziójába kergetni.

Ugyanilyen téves döntés volt az állami kamattámogatás bevezetése. Évente 200 milliárd forint feletti összegeket költött (és költ még mindig) az állam az adófizetők pénzéből a hitelesek kamattámogatására.

Számoljunk egy kicsit: ÁFA nélkül 10 millióba kerülő lakásból évente 20 ezer darabot tudna építeni az állam ennyi pénzből. Azaz 10 év távlatában 200 ezer lakást, amivel tökéletesen megoldotta volna az összes rászoruló lakhatását és a mostani hitelválság is nagyságrendileg kisebb lenne.

De ne menjünk el az MNB monetáris politikája mellett sem. 2001-ben bevezette a Nemzeti Bank az Inflation Targeting politikát, aminek lényege, hogy a bank kitűz maga elé egy inflációs célt és vakon, minden mást figyelmen kívül hagyva, a teljes monetáris politikát ennek a célnak veti alá.

Az eredménye? Soha még csak meg sem közelítette a kitüzőtt 3-4%-os célt, semmi látható eredménye nem volt ennek a törekvésnek, ellenben az alapkamatot ez miatt az egekbe emelte. Ez két dolgot eredményezett: A forinthitelek megfizethetetlenek lettek, mindenki devizában adósodott el, hiszen a forinthitelek akár 10%-kal is magasabbak kamatúak voltak, mint a svájci frank alapú hitelek.

A másik eredménye, hogy a magas alapkamat idecsábitotta a külföldi forró tőkét, ez a forint túlértékelődéséhez vezetett, ami megint csak a devizahitelesek sorsát pecsételte meg, hiszen a legtöbben erős forint mellett adósodtak el és most a visszagyengült forint miatt magasabbak lettek a havi törlesztőrészletek. Csehország elkerülte ezt a csapdát, ott alig-alig találni devizahitelt és az állam legnagyobb válságban is 4-5%-on tudta finanszirozni magát a saját devizájában.

Külön szót érdemel még a PSZÁF hozzáállása, aki nem emelte fel a szavát kellő eréllyel a zajló folyamatok ellen. Érdemi lépéseket a hitelpiac megszabályozására csak a válság kitörése után tett, igazi eső után köpönyeg stílusban.

Személy szerint én nem osztom az állam azon véleményét, hogy a lakáshiteleseket mindenáron meg kellene menteni, mert így pont azok az adófizetők járnak pórul, akik felelősen viselkedtek és nem ugrottak bele egy erejük feletti hitelbe. Hagyni kellene, hogy letisztuljon a helyzet, hogy azok, akik már akkor sem voltak hitelképesek, amikor felvették a hitelt, elveszítsék azt, ami soha nem is volt az övék. A maradék megmentése is éppen elég komoly érvágás lesz az adófizetők részére.

Viszont látni kell azt is, hogy az állam és a politikusok szerepe a kialakult helyzetben legalább akkora, mint a többi szereplőjé.

Amennyiben tetszik a blog, legyen követőnk a facebook-on, hogy mindig értesűlhessen az új bejegyzésekről: http://www.facebook.com/kiszamolo

állami felelősség, hitelválság, közgazdaság