Kiszámoló – egy blog a pénzügyekről

Tizenhárom évig tartott a féktelen fesztivál a tőzsdéken és úgy általában az egész világgazdaságban. Bármihez nyúltál, arannyá vált a kezedben, egyszerűen nem lehetett hibázni. Ha ingatlant vettél, ha részvényeket, de tényleg szinte bármit, elképesztő hozamokat érhettél el a “normális”, eddig megszokott reálhozamokhoz képest.

Mindezt egy szinte inflációmentes környezetben.

Az egész partit a fejlett világ jegybankjainak a pénznyomtatása finanszírozta. A 2007-es világválságot, amit a túlzott és meggondolatlan hitelezés váltott ki, a jegybankok nulla százalékos kamatlábakkal és pénznyomtatással igyekeztek helyre tenni. Ha sok a drogos és túl sokat költenek drogra, adjuk ingyen a drogot, hátha akkor kevesebben lesznek.

A nulla százalékos (sőt akár negatív) kamatok mellett ennyi pénzt öntöttek a piacra a jegybankok az elmúlt közel 14 évben:

A legnagyobb gazdaságok négyezer milliárd dollár jegybanki mérlege közel 26 ezer milliárd dollárra hízott 2022-re. Ha volt egy kis megtorpanás a gazdaságban, azonnal belevágták a gazdaság combjába a doppingot, újabb pénzöntés következett, mert olyan nem lehet, hogy nem dübörög tovább a gazdaság. Hiába nőtt újra a gazdaság, a jegybankok nem akarták abbahagyni a pénznyomtatást és a negatív vagy nulla százalékos kamatok politikáját. A gazdaságon nem hogy hátrameneti fokozat, de még fék sem lehet.

A just-in-time világ

Ha kicsi volt a probléma, doppingolták a gazdaságot. Ha nagy, akkor még inkább, mert más ötletük nem volt. Ráléptek a nagy jegybankok a japán útra, nem mintha az bármikor is működött volna.

Japán elmúlt három évtizede

A tőzsde együtt szárnyalt a pénznyomtatással, hiszen valahová mennie kellett a rengeteg plusz pénznek, negatív kamatú kötvényekbe mégsem tehették az emberek a pénzt.

Tizennégy évig úgy tűnt, hogy megússzuk a dolgot, a rengeteg plusz pénz csak az ingatlanárakban, részvényárakban és egyéb befektetésekben csapódott le, ennek oka, hogy a pénz zöme a gazdagabbakhoz került, akik viszont nem fogyasztottak többet, mint addig.

» Read more

Van egy angol kifejezés, a hedonic treadmill, amit nagyon nehéz magyarra lefordítani. (Ha valakinek van jó ötlete rá, ossza meg a hozzászólásokban.) Talán élvhajhászat mókuskerekének lehetne fordítani. Amikor mindig teljes erőből futsz, de mégis egyhelyben állsz. (A treadmill futópadot, taposómalmot jelent, a hedonic pedig a hedonista szóban fedezhető fel a magyarban, olyan valaki, aki csak az élményekért él.)

Egy 1971-ben kiadott tanulmányban vezették be a hedonic treadmill vagy hedonic adaptation kifejezést.

A tanulmány szerint a megelégedettséget vagy stabil érzelmi állapotot csak kis ideig tudja kimozdítani egy-egy külső inger vagy befolyás, legyen az pozitív vagy éppen negatív, utána a változás ellenére viszonylag gyorsan visszaáll az eredeti érzelmi állapot.

Kitűzöl magad elé egy célt, legyen az egy új autó vásárlása, megnyerni egy sportversenyt, elutazni Ázsiába. Eléred a célt, amiért heteken-hónapokon-éveken át küzdöttél, majd másnap már érdektelenné is válik az egész, a megelégedettség érzés helyett, amit a cél elérése miatt érezned kellene, csak az ürességet érzed.

» Read more

A múltkori Wise fiaskó után kerestem valami számlacsomagot, ahonnan olcsón/ingyen tudok utalni, a végén a Raiffeisen Gold 2-nél maradtam.

A Gold 2 és a Select számlacsomagok egyaránt prémium számlacsomagok, a feltételek teljesülése esetén nincs havi díjuk és a legtöbb tranzakció is díjmentes.

A nullaforintos havi díjhoz 400 ezer forint (Gold 2) vagy egymillió forint (Select) beérkezett összegre van szükség minden hónapban. Alapértelmezetten egy összegben kell ennek érkezni, de év végéig jöhet három részletben is. (Szerintem ezt az akciót folyamatosan hosszabbítgatják már 2016 óta, de inkább kalkulálj az egyösszegű utalással.)

Ha bankon kívülről jön, akkor mindegy, hogy honnan érkezik, bankon belül csak jogi személytől (értsd cégtől) jöhet, de akkor sem kell munkabérnek lennie.

Ha nincs meg ez a beérkező összeg, akkor durva, tízezer forint feletti havi díjra számíthatsz. (12.092 és 17.777 forint)

Az utalás internetbankon keresztül ingyenes, a csoportos beszedés is, az első négy (Gold 2) vagy az összes (Select) pénzfelvétel Raiffeisen automatából szintén ingyenes.

» Read more

Sok embernek célja a pénzügyi függetlenség elérése, annyi pénz felhalmozása, ami kitart az élete végéig.

Komoly mozgalommá vált a FIRE, az extrém korai nyugdíjazás, amikor 30-35 éves emberek akarnak nyugdíjba vonulni, hogy úgymond elkezdhessenek élni.

Kíváncsi voltam, mi lett ezekkel az emberekkel, mihez kezdtek az életükkel, miután már nem kellett dolgozniuk.

Az egyik leghíresebb blogger évi(!!!) hétezer dollárból élt és állítólag él azóta is, talán harmincévesen vonult nyugdíjba.

Három évig japán kardművészetet tanult meg inline hokicsapat tagja lett, aztán visszament dolgozni egy brókercéghez, ahol lehúzott még négy évet. Aztán órákat kezdett szerelni és asztaloskodni. Nekem kívülről úgy tűnik, nem nagyon tudott magával mit kezdeni az úgymond nyugdíjas évei alatt.

Többeknél (ha nem is mindenkinél) azt látom, hogy előbb-utóbb valami munkahelyen kötnek ki vagy vállalkozásba kezdenek. Ha mást nem, folytatják a blogírást, előadásokat tartanak és így tovább.

Valaki mondta, hogy a munka abbahagyása után sem valósította meg azokat az álmokat, ami miatt ki akart lépni a munka világából. Elfolytak a napjai, rá kellett döbbennie, hogy nem a munkahelye akadályozta meg abban, hogy zenét írjon vagy fessen vagy csináljon bármi mást. Önfegyelemre van szüksége, hogy rendezettek legyenek a napjai.

» Read more

Benedek írt egy levelet, amiben olyan kérdéseket taglal, ami sokakat foglalkoztat. Anyagilag sikeres lett, de nem látja, hogy akkor most hogyan tovább.

S ő is belecsúszott abba a csapdába, hogy a vagyon megszerzése vagy a bevétel fenntartása túl sokba kerül. A családi életében, az egészségében vagy az élet valamelyik másik területén.

Meddig lehet még folytatni a vállalkozással, munkával járó stresszt és terhelést? Meddig érdemes? Érdemes egyáltalán?

Hol a határ és honnan tudom meg, hogy átléptem azt? Mi adja meg az életem értékét és értelmét, ha a vagyon megszerzése már nem motivál és nem is tesz se boldoggá, se elégedetté?

Mivel az elmúlt hetekben is beszéltem másokkal, akik ugyanebben a cipőben járnak és Benedek is azt kérte, osszam meg a levelét, hogy kialakulhasson erről egy ötletelés vagy társalgás, hát íme:

Hosszú évek óta olvasom a blogot, rengeteget tanultam és fejlődtem az írásaid által. Egy olyan témában javasolnék egy vitaindítót, ami másokat is érdekelhet és amiben őszintén érdekel más olvasóid véleménye is. Többször volt hasonló téma, de nem pont ilyen kontextusban.

Kiszállni a mókuskerékből, de hogyan

Elérkeztem az életemben arra a pontra, ahol ez anyagilag lehetséges. Nem születtem jómódú családba, átlagos körülmények között nőttem fel. Önerőből jutottam el odáig, hogy vállalkozásaimmal és szakértői munkámmal most 43 éves koromra felhalmoztam egy nagyjából 400 millió Ft körüli magánvagyont. Fele ingatlanban: folyamatosan és tudatosan vásároltam befektetési ingatlanokat, jelenleg van 7 lakásom, ezeket bérbe adom. Másik fele értékpapír: folyamatosan képeztem magam, autodidakta módon, így az átlagnál magasabb hozamokat érek el a tőzsdén, nagyjából 180 milliom van jelenértéken részvényekben, befektetési alapokban.

Egy vidéki megyeszékhelyen élek, van egy főállásom is, így a vállalkozásommal együtt bőven 2 millió feletti a nettó bevételem havonta. Az elmúlt években egyre inkább teherként élem meg a befektetéseimmel foglalkozást, az ingatlankiadás maceráit, a tőzsdei kereskedés viszontagságait.

Nem okoz örömet a „vagyonosodás”, az anyagi értékek hajszolása. Viszonylag egyszerűen élek, nincsenek drága és sznob hobbijaim.

Soha nem láttam mintát arra a családomban mit lehet kezdeni ilyen helyzetben, hogyan lehet megtalálni az élet valódi célját. Már az is előrelépés lenne, ha anyagi lehetőségeim révén egyszerűbb és kiegyensúlyozottabb életet éljek.

Jelenleg sokat dolgozom, az, hogy több területen teljesítek magas szinten az nagy stresszel jár. A feszültségek oldására sokszor az alkoholt választom, ingerlékeny vagyok a szeretteimmel, nem szeretném ezt az utat bejárni.

Ha így folytatom nagy valószínűséggel nem érem meg a nyugdíjaskort. Van egy kisfiam, szeretném megérni ahogy, felnő. Nehezen tartom kivitelezhetőnek, hogy apránként csökkentem a terhelést, inkább drasztikusan szeretnék változtatni.

Adjak el mindent, tegyem a pénzem állampapírba, vonuljak vissza? Költözzem el a világ egy távoli részébe, ahol még nem a fogyasztói társadalom anyagias szemlélete uralkodik?

Ezek a kérdések foglalkoztatnak, és bár tudom, hogy magamban kell keresni a választ, kíváncsi vagyok mások mit gondolnak erről.

Megköszönöm, ha megosztod és értelmes keretek között lehet beszélgetni a témáról.

Neked a munkádban és magánéletedben a legjobbakat kívánva, üdvözlettel

Eddig a levél. Ha átéltél már hasonlót és úgy véled, megtaláltad a választ, oszd meg a hozzászólásokban. Ha te sem, az is lehet fontos információ. Kiugrottál a mókuskerékből, de már megbántad? Vagy azt, hogy túl későn léptél ki? Te mit tennél Benedek helyében vagy mit tettél hasonló esetben?

Megjelent a KSH friss statisztikája a 2021-es lakáshitelezésről. Arra gondoltam, érdemes lenne csinálni egy vizuális összehasonlítást az elmúlt húsz évből, hogyan alakultak a lakáshitelek darabszámra, összegre és így tovább. Gyakran úgy érezzük, hogy soha nem volt ilyen sok államilag támogatott hitel, lakáshitel és összeg, mint napjainkban. Pedig de.

Lakáshitelek darabszáma, kék államilag támogatott, piros a piaci alapú és zöld a kettő együtt.

Jelenleg 4,5 millió ingatlan van Magyarországon, kevesebb, mint hétszázezer hitellel terhelt. Egy ingatlanra 2,14 fő jut, egy szobára 0,78 fő. A kép kattintásra nagyobb lesz.

Hitelállomány mérete millió forintban:

Még inflációval korrigálatlanul is alig nagyobb a hitelállomány, mint 2009-2010-ben.

GDP arányosan így néz ki a magánszektor eladósodottsága:

Engedélyezett új lakáshitelek száma. Az elmúlt évek egyik legnagyobb értéke volt a tavalyi, de még az sincs sehol a 2008 előtti darabszámhoz képest.

Engedélyezett lakáshitelek összege millió forintban:

2021-ben is folytatódott az ingatlanok áremelkedése, legkevésbé Budapesten, legjobban Pest megyében nőttek a városi lakások árai:

A MÁP+ visszaváltási költsége május hatodikától fél százalékra nő, ez a költség mellett is maximum 30 millió forint visszaváltását garantálja az államkincstár.

Az emberek nyilván tömegesen váltják vissza ezeket a papírokat, ami nem is csoda, amikor a diszkontkincstárjegy is már akár 6%-ot kamatozik.

Ha te még nem váltottad át a MÁP+ papírjaidat, ma még 0.25% költség mellett megteheted. (Vagy kamatforduló esetén továbbra is ingyenesen.)

Köszönjük a hírt Ábelnek.

Jelenleg a világon egyre nagyobb probléma a társadalom szétszakadása, a szegények egyre szegényebbek és a gazdagok egyre gazdagabbak. Az emberek (de a cégek és az államok is) soha nem látott mértékben adósodnak el és nem igazán lehet látni, hol lesz ennek a vége, vagy mi lenne a megoldás a társadalom szétválására.

Nagyon úgy tűnik, hogy nem igazán működik jól a dolog, sem a társadalmi olló szétválásával, sem az eladósodottsággal nem tudunk mit kezdeni. (Pontosabban lehetne mit kezdeni, a nagyon gazdagok adóztatásával, az örökölt vagyon adóztatásával, a túl nagyra nőtt multinacionális cégek kellően hatékony szabályozásával, a hitelek visszaszorításával, de a politikai akarat egyértelműen hiányzik gyakorlatilag az egész világon.)

Lehetne-e ezt másképp csinálni és az jobb lenne-e vagy rosszabb?

A Biblia nagyon érdekes társadalmi-gazdasági modellt állított fel, ami alapjaiban változtatná meg a világ társadalmi berendezkedését és a vagyoni megosztottságot, ha betartanák azt az emberek.

Az egyik ilyen rendelkezés volt a Bibliában a szombat, vagyis a nyugalom napjának a bevezetése. Az emberek kapzsiságból, mohóságból vagy éppen a megélhetéstől való félelemtől hajtva éjt nappallá téve dolgoznak gyakran, a munkát vagy az általa megszerezhető vagyont mindennél fontosabbá téve az életükben.

A szombatnapi kötelező pihenés ezt írta felül. Minden héten egy napon keresztül tilos volt mindenféle munkavégzés, le kellett nyugodni, ki kellett szállni a mókuskerékből egy napra. El kellett engedni a pénz hajszolását vagy a megélhetés miatti aggódást, hétről hétre.

Sok ember életét jobbá tenné, ha adna magának minden héten egy napot, amikor nem hajlandó a megélhetéssel és a pénzzel foglalkozni. Jóval kevesebb kiégett ember és tönkrement család lenne szerte a világon.

A másik ilyen rendelkezés, ami már nem csak az egyén, de az egész társadalom életét is befolyásolta, a szombatév. Amint az a nevéből kitalálható, minden hetedik évben egy egész éven át tilos volt művelni a földet, a tartalékokból és abból kellett megélni, amit a föld magától megtermett.

Ez már egy igazi próba volt, el kellett hinni, hogy lesz mit enni akkor is, ha nem hajtják a pénzt napról napra, hétről hétre. Nagyon jó gyógymód volt a kiégés ellen, hogy egy évig fel kellett függeszteni a munkát, a karriert és minden mást, amiről a legtöbb embernek az élete szól. Helyette lehetett más fontos dolgokkal foglalkozni egy éven át.

Hogyan vegyél ki egy év szabadságot?

De a szombatévnek volt egy másik szabálya is: a hitelezőknek el kellett engednie az adósságokat.

» Read more