Tudni kell továbblépni is
A legtöbb ember fiatalkorában beleesik abba a csapdába, hogy magasabban vannak az igényei, mint a lehetőségei.
Mindent szeretne, mindent azonnal, az sem baj, ha sok hitelt kell felvenni hozzá. Úgy gondolkodik, hogy aminek a hiteltörlesztőjét ki tudja fizetni, azt megengedheti magának. Ha nő a fizetése, még további eladósodást engedélyez saját magának, még jobban kiszolgálja az anyagi vágyait.
S nem veszi észre, hogy a pénzügyei életveszélyesek, minden hónapban a penge élén táncol, elég egy elbocsátás, egy több hónapig tartó betegség és olyan mély anyagi gödör alján találja magát, amiből nagyon nehéz kimásznia, ha egyáltalán sikerül.
Aki már megégette magát vagy csak simán rájött, hogy ez az út veszélyes, az elkezdi a lehetőségeihez szabni az igényeit és nem a vágyaihoz.
Nem vesz meg semmit, amit csak hitelből tudna megvenni (maximum az otthonára vesz fel hitelt), nem engedi, hogy legyen olyan hónap, amikor nem tesz félre és megnézi, hogy mire költ. Mi az, ami tényleg szükséges és mi az, amire csak vágyik.
Nem vesz autót, ha nincs rá szüksége vagy ha nem engedheti meg magának a fenntartását. Nem vesz csili-vili új telefont évente négyszázezer forintokért. A kiadások mellett a bevételeivel is törődik, hogy vigye valamire az életben.
S ez így van jól, ez a helyes hozzáállás.
Azonban gyakran találkozok olyannal tanácsadások alatt, hogy ebből az állapotból az emberek elfelejtenek továbblépni. Ezért fontos erről újra írni.
