Tudni kell továbblépni is
A legtöbb ember fiatalkorában beleesik abba a csapdába, hogy magasabban vannak az igényei, mint a lehetőségei.
Mindent szeretne, mindent azonnal, az sem baj, ha sok hitelt kell felvenni hozzá. Úgy gondolkodik, hogy aminek a hiteltörlesztőjét ki tudja fizetni, azt megengedheti magának. Ha nő a fizetése, még további eladósodást engedélyez saját magának, még jobban kiszolgálja az anyagi vágyait.
S nem veszi észre, hogy a pénzügyei életveszélyesek, minden hónapban a penge élén táncol, elég egy elbocsátás, egy több hónapig tartó betegség és olyan mély anyagi gödör alján találja magát, amiből nagyon nehéz kimásznia, ha egyáltalán sikerül.
Aki már megégette magát vagy csak simán rájött, hogy ez az út veszélyes, az elkezdi a lehetőségeihez szabni az igényeit és nem a vágyaihoz.
Nem vesz meg semmit, amit csak hitelből tudna megvenni (maximum az otthonára vesz fel hitelt), nem engedi, hogy legyen olyan hónap, amikor nem tesz félre és megnézi, hogy mire költ. Mi az, ami tényleg szükséges és mi az, amire csak vágyik.
Nem vesz autót, ha nincs rá szüksége vagy ha nem engedheti meg magának a fenntartását. Nem vesz csili-vili új telefont évente négyszázezer forintokért. A kiadások mellett a bevételeivel is törődik, hogy vigye valamire az életben.
S ez így van jól, ez a helyes hozzáállás.
Azonban gyakran találkozok olyannal tanácsadások alatt, hogy ebből az állapotból az emberek elfelejtenek továbblépni. Ezért fontos erről újra írni.
A család havi bevétele már nettó másfél millió forint, de vesznek egy háromszázezer forintos autót, amivel minden baj van: túl kicsi, túl öreg és semmilyen értelemben nem jó. Utálnak beleülni, utálják vezetni, egyetlen előnye, hogy legalább olcsó volt.
Olyan telefont vesznek, ami a használhatatlansága miatt naponta borzolja az idegeiket.
A 30 ezer forintos nyomtatót is használtan veszik, miközben többe kerül a felkutatása és az elhozása, mint amennyivel drágább lenne egy új.
S a sort hosszan lehetne folytatni.
Ez sokkal több embernek gond, mint a legtöbben azt gondolják.
Meg kell tanulni spórolni, de meg kell tanulni kiengedni is.
Ne vegyél autót 25-30 millióért (hacsak nincs 2-300 milliód a bankban feleslegesen), de ne vegyél autót 300 ezer forintért sem, ha az az összeg egyheti jövedelmed sincs. Mert nagy eséllyel utálni fogod mindenért: nincs benne klíma, állandóan szerelni kell, nem tudod berakni a babakocsit a csomagtartóba, mert az nincs neki és így tovább.
Ne vegyél telefont 450 ezerért, mert semmit nem tud, amit a tavalyi csúcsmodell feleannyiért ne tudna, de ne vegyél telefont 40 ezerért sem, ha mindennapi kínnak éled meg a lassúságát. Másfél-két évente nyugodtan elkölthetsz kétnapi jövedelmedet egy telefonra, nem fog összedőlni a világ miatta.
Ha kell egy új nyomtatót venned ötévente egyszer, ami háromórányi munkabérednek megfelelő összegbe kerül, akkor ne tolj el vele három napot, hogy megkeresd a legolcsóbb, még éppen megfelelő készüléket és utána további kettőt, hogy azt a modellt meg tudd venni használtan, hogy aztán évekig a fejedet verd a falba, hogy miért nem lézeres nyomtatót vagy lapadagolós szkennert vettél húszezerrel drágábban.
Amikor fiatal voltam és szegény, bizony én is átutaztam egy használt nyomtatóért egész Budapesten és hazazötyögtem a szerzeményemmel a villamoson. S ez így volt jó és helyes. Úgy tudtam csak spórolni, hogy akkor vettem nyomtatót, amikor már tényleg kellett és megvettem a legolcsóbbat, ami még megfelelő volt.
Egy évig gondolkodtam, hogy tényleg annyira kell-e nekem bluetooth headset és amikor eldöntöttem, hogy igen, sokáig kerestem, melyik éri meg leginkább.
Ha te itt tartasz anyagilag, fontos, hogy te is így csináld.
De amikor már sokkal jobban keresel, ne felejts el továbblépni.
Legalább akkora hiba a lehetőségeid felett élni, mint nem észrevenni, hogy mélyen a lehetőségeid alatt élsz teljesen feleslegesen.
Ha egy autó hathavi keresetedbe se kerül és meg tudod venni készpénzért és nem más fontos dologtól vonod el ezáltal a pénzt, vedd meg lelkiismeret-furdalás nélkül. (De ne vegyél semmilyen autót, ha nem tudod/tudnád készpénzben kifizetni vagy ha a fenntartására elmegy a fizetésed fele.)
Ha havonta elteszel hatszázezer forintot, ne a legalsó polcról válassz magadnak telefont, azt is használtan. Ha nem drágább, mint az egyheti fizetésed, ne törődj vele, mennyibe kerül.
Ne azon gondolkodj, hogy az éttermi árak harmadából kihozod otthon ugyanazt az ételt. Évente néhányszor nyugodtan elmehetsz étterembe, ha megengedheted azt, hogy nem az ároszlopnál kell elkezdened olvasni az étlapot.
Kapcsolódó cikkek:
Csak éppen én fiatal házas voltam, két kis gyerekkel és emiatt nem lehetett lemondani mindenről, mert kellett bútort venni, babakocsiit, stb. – és ebben az esetben nem ez volt a jó tanács, hanem az lett volna, hogyan keressek még többet, stb.
Amikor egyszer kellett volna otthon nyomtatni, persze, hogy be volt száradva a tinta. Legszívesebben kivágtam volna a kukába. A drágább lézer kellett volna, de arra meg sajnáltam… 🙂
Ha az a cél, hogy legyen X megtakarított összeg nyugdíjra, akkor azt kell elérni mielőbb, utána lehet költekezni.
De addig nem.
Nekem 120 mFt kp a célom a nyugdíjba vonulásig. Amíg nincs meg, addig templom egere projekt van.
Én 30-as, feleségem 20-as évei közepén. Én balek módon csak tavaly vettem lakást (sokmilliós hitellel) mert 20-as/30-as éveimben utazgatni szerettem volna (gondolván ázsiai hátizsákos túrát elég nehéz 50 felett kivitelezni gondolom), elég rossz időzítéssel, gyereket sem mertem vállalni eddig. Most életem hátralévő részében bűntudattal élhetek, hogy az otthoni szegénységből élményekkel akartam kitörni. Szegénynek nem vagyunk mondhatóak, de elég nehéz elviselni, hogy a társadalom komoly hányada örökléssel meg ügyeskedéssel messzebbre jut. Így nehéz átváltani fejben és nem minden forintot megtakarítani, hogy 1ről a 2re jussunk.
Ezért most képezem magam éjjel nappal (szellemileg és fizikailag is) + állandóan állásinterjúkra járok. De már látom hogy ebből a nagy spórolásból nehéz lesz visszaállni egy olyanba hgoy megveszem néha magamnak néhány pólót stb. 🙂
Volt egy kollegám örök egyedülálló (“nem kell neki asszony csak a pénzt viszi”) 40-50 között szerintem százmilliói lehettek megtakarításban és nem volt hajlandó elklölteni 5000 Ft-ot egy csapatépítő gokartozásra. Soha nem felejtem el ott kiabált velünk órák hosszat.
Szoktam mondani hitelt csak lakásra(akár befektetésnek is), képzésre, vagy olyan dologra érdemes felvenni ami vagy értékálló vagy pénzt hozz vagy hozzátesz a te fejlődésedhez.
A használt baba/gyerek cuccokat egész jól el lehet adni kivéve a ruhákat.
A cikkel egyetértek, mindig figyelni kell, hogy vajon megér-e neked 1 óra kutakodást a neten, hogy spórolj X forintot, amikor X Ft a havi családi bevétel 0.1%át sem éri el… Helyette lehetnél a családdal, ami ugye fontosabb.
Ha kicsit is fontos a minőség akkor eleve felesleges olcsót (szart) venni, mert csak az idő meg a pénz megy el azelőtt, hogy megveszed az _igazit_, ami aztán bevállik.
2012 óta írom a költéseimet és mindig spóroltam de nem vonom meg magamtól a jót. Időközben már lassan közelítek a 1.5M nettó havi bevételhez, de az elmúlt pár hónapban kezdett el zavarni, hogy havonta elköltök magamra 800k Ft-ot úgy,h egyedül élek. Persze a hobbim extrém a kiadások miatt is, nemcsak az adrenalin miatt és tavaly szeptemberben életemben először szalonból vásároltam autót. Ha levonom az autóra és házra fizetett törlesztőt akkor közelebb állok az 500k-hoz ami szintén nem kevés de azzal már boldogabb lennék.
Félévi tartalékom van PMAP-ban és a tőzsdén nyugdíjcélra megy havonta a befizetés, szóval abszolút biztonságban vagyok, mégis zavar,h egyedül ennyit elköltök magamra úgy,h közben látom is,h mire költök. Ez nem panaszkodás, csak a cikk apropóján írtam.
Kémény vagy, nekem ez tuti nem menne. Én inkább amikor szűkül a nadragszij, akkor keresek plusz bevételi forrást, de hogy egy nyugdíjas korú vagyont beloni célnak… veszélyes mutatvány. Kell a normális tartalék, de én ezért nem áldoznam fel a fiatalkorom (vagy a középkorom), mert hidd el, semmi garancia arra hogy nem kaparnak el 55-60 éves korodban (pláne ha férfi vagy). Tucat ilyen temetesen voltam sajnos az elmúlt pár évben. Persze te tudod de ez szerintem nem jó út.
“nem volt hajlandó elklölteni 5000 Ft-ot egy csapatépítő gokartozásra. Soha nem felejtem el ott kiabált velünk órák hosszat.”
De miért kiabált? Gondolom, senki nem volt annyira paraszt, hogy erőltesse, hogy menjen, nem?
A poszthoz: ez is egy vélemény. Szerintem meg mindenki csináljon, amit akar és viselje a következményeit: ha eladósodik erején felül, haljon éhen; ha attól érzi jól magát, hogy nem költ, pedig költhetne, akkor tegyen úgy.
https://kiszamolo.hu/zsugori-vagy-takarekos/
Írtam egy hosszabbat, de visszadobott ez a sz.r rendszer, persze úgy, hogy elveszett, amit beírtam… Közben többen is leírtak hasonlót, szóval csak röviden: majd ha meglesz a kívánt összeg, rájössz, hogy késő. A fiatalkori igényeket sokszor nem lehet később bepótolni a családi, szociális, egészségügyi változások miatt. Ehhez még meghalni sem kell.
Kálmán, egyértelmű, anyósra ebben nem hallgatunk, ti fogtok ott lakni. A felújítgtás idő (és közben kényelmetlenség), míg a zaj miatt minden napot átkoznátok majd. 🙂
Gunnerwatter, nem vagy túl kemény magadhoz?
Eddig nem írtam hozzászólást, de most megteszem, mert pont így érzek az utóbbi két hétben.
Én is folyamatosan fejlesztem magam (IT), két diplomával elteszek havi 3-4-500 ezer forintot tőzsdébe, nyugdíjra, stb.
Lakás még nincs, az a középtávú cél.
Na de, hogy a lényegre térjek: két telefonnal mászkáltam eddig (saját + céges, egyik se volt dual simes sajnos), majd több hónapnyi gondolkodás után elhatároztam, hogy veszek egy dual simes telefont, ami iphone lett (igen tudom, drága, felesleges, stb).
Kicsit rosszul is érzem magam miatta, hogy biztosan megérte-e, de szeretem használni. Igen részletre vettem szolgáltatónál, tehát nem áruhitel (vagy végül is annak is hívhatjuk), de bármikor ki tudnám fizetni a teljes vételárat, mégis jobbnak láttam 12 részletben kifizetni.
Néha gyötröm magam rajta, hogy megérte-e, de 5-6 évig biztosan jó lesz 🙂
Az egyensúly nálam most sajnos elszaladt….
Kurvára sikerült kiköltekeznem, amit nem akartam, de most kellett egy-két drága dolgot megvennem (kocsi a 3. gyerek miatt)
Szarul is érzem magam emiatt, de tudom, hogy 1-2 hónap és újra nyugodt lehetek a pénzügyeim miatt.
Lehet venni 300.000 kocsit. Nekem van egy 24éves Lancia Y-om, 2. autónak vettük 3 éve. Klímás, 86 lóerő, jól karban tartva. Én is és a feleségem is nagyon szeretjük. (gyerekek végképp). 11év autóipar megölte az autók iránti szeretetemet, de ebből mosolyogva tudok kiszállni.
u.i.: Eladó 😀
Aztán apám 55 évesen meghalt.
Persze nekem nem kellett lakásvásárláson problémázni és anyám a mai napig próbál(na) támogatni ha esetleg sz@rban vagyok, de én ezt SOHA NEM KÉRTEM!
Tehát aki úgymond készen kapott mindent az életben,az se feltétlenül magától értetődő és nem csak úgy az ölünkbe pottyant. Alig ismertem az öregemet,mert mindig dolgozott. Ő meg sose tudta megélni az álmait,mert már nem érte meg.
Ezzel a sztorival most mindenki azt kezd,amit akar! 😉
További jó egyenleg-duzzasztást és excelhuszárkodást kívánok,majd ha megöregszetek,talán lesz idő másra is…..
Autót kell most vennem és szorongok a tudattól hogy ki fogok adni 18000 eurot rá. Annak ellenére hogy otthon tragacsaim voltak rendszerint, amikre évente ráköltöttem az árát – a folyamatos feszültségről amit ezek okoznak ne is beszéljünk. Vehetnék valamivel olcsóbban használtat, de inkább veszek gyártótól 4 év garanciával + assistancel.
Hetente átpörgetem a google sheetst amibe az elkövetkezendő 3 évre ki van számolva a költségvetés és mindig újraszámolom mert nem hiszem el egyszerűen hogy ennyi marad. Mégsem vagyok képes olyan dolgokat venni amikre nincs szükségem feltétlenül de jó lenne (playstation, stb).
Céges telefon, én választottam ki flottában, de a cég fizette. Listaára kb 70-80 ezer lett volna, cégnek 40 ezer. Most 4 éves, garanciába lett kijelző cserélve rajta, de jelenleg is jól működik.
Feleségemnek 2 éve vettünk telefont, 36 ezer Ftért. Iszonyat lassú. Ha most vennék egy újabbat ugyanennyiért, ugyanott tartanánk költségben, de használhatóságban valószínűleg feleannyira se lenne jó.
Mindannyian sokat autóznak, mind elektromos autót vett, és a törlesztőjük kevesebb, mint az üzemanyag amit egy hónapban elautóztak.
Otthon töltik napelemről, vagy a cégnél ingyen.
Hyundai ioniq vagy mi 30.000Km-t futott egy éves, és az összes eddigi “üzemanyagköltség” 15.000Ft volt
(Jó + a napelem, de az amúgy is tervezve volt a fűtési rendszer miatt)
Én azt mondom, hogy SOKKAL fájdalmasabb visszahúzni a nadrágszíjat, mint ki sem engedni.
– berögzült egy takarékosabb életmód
– a legtöbb tárgyat nem szeretném megvenni, csak a lomot látom benne. Persze ami kell azt megveszem.
– szívesebben közlekedek biciklivel (télen is), mert egészségesebb, zöldebb, és meg is tudom tenni (közel van minden)
– drága étterembe amikor évi 2-3 alkalommal elmegyek a feleségemmel, látom a sok “kirakati babát”, beképzelt nagyképű vendéget, akikről süt, hogy csak eljátsszák a tehetőset, és lekezelően viselkednek. Nem vágyom közéjük
Vagy egyszerűen beállítasz egy emlékeztetőt hetente ismétlődően, hogy ha azon a héten nem nyomtattál semmit, akkor kinyomtatsz egy darab lapot. Heti egy nyomtatással nem szárad be, és így lehet venni az olcsóbb tintásat is.
Ez az utazgatas mania egy beteges es koltseges dolog, aminek most mar latod az arat. 20-30 evesen a 6 honapnyi vesztartalek, majd a csaladalapitasra felkeszules kellene prioritas legyen.
Ezt én sem értem, hogy minek vesz valaki többszázezres telefont, hacsak nem a munkájához kell kifejezetten olyan, vagy van annyi pénze, hogy megengedhesse magának.
Az emberek többségének egy olcsóbb telefon is simán elég lenne, de inkább veszik a többszázezrest, hogy villoghassanak vele. (?)
Nekem, kb. lottó 5-össel ért fel az, hogy megzaboláztam a vágyaimat fiatalon és nem voltam mintakövető. A lakás-témát azonnal elengedtem, a nyugdíj befizetésen sem pörögtem soha (nekünk, már úgysem lesz) és persze autócsodákra se égettem a pénzem. Volt helyette viszont: előre betervezett, évekig tartó spórolás és felkészülés a vállalkozói létre. Aztán, óvatosan kezdtem a befektetésekbe és vállalkozósdiba, de amikor láttam, hogy működik, amit kigondoltam, onnantól hitelből is nagyon ráerősítetem a befektetés vonalra.
Így, kb. 10 év alatt elértem, hogy már csak hobbiból dolgozgassak, mert a középosztálybeli szint sikerült. Sose jutottam volna el eddig, ha fiatalon agyonnyomatom magam egy lakás/autó-hitellel, vagy beragadok a lélekölő hörcsögkerékbe alkalmazottnak.
Nem hiszem ,hogy ez a cikk segit azon aki millios bevetel mellett 200ezerböl “minösegi”eletet el.
Én semmit sem fogok örökölni és a párom sem, jó ha legalább nem mi fogjuk majd eltartani a szülőket. Voltam szó szerint éhező gyerekként és otthon nem tanítottak meg bánni a pénzzel, ezért egy kisebb gödörből indulva kellett egyenesbe jönnöm.
Nekem az a legnagyobb nyugalom, hogy biztonságban vagyok anyagilag és fenntarthatóan. Hogy ez megadja a magam ura érzést, csökkenti a kiszolgáltatottságot stb.
Ez sokkal nagyobb felszabadulás, mint egy jobb autó.
Amúgy igyekszem nem alább adni a használhatónál, csak felette nem szeretek költeni.
Es milyen jol csinalod. Ha megvenned, akkor csak egy rovid ideig tarto elvezetet okozna, aztan a sarokban porosodna. A titok az, ha az ember megveszi azt, amire valoban szuksege van a megfelelo idoben, es elengedi az osszes tobbit, amit a reklamok, baratok, kornyezet, stb. tukmalnak rank. Aki erre raerez, az boldog ember.
Tapasztalatból mondom, hogy az iphone nem is olyan drága, mint amilyennek tűnik, mert 6 év után (iphone7) még mindig normálisan működik, kap frissítést, egyedül egy 10e forintos aksicsere az, ami időszerű lenne, de a HO miatt ez sem sürgős.
Közben a páromnak az ilyen 60-80e forintos telefonjai (samsung, huawei) használhatatlanok lesznek (videó szaggatni kezd, fura hibák (kilép, nem indul app stb)) másfél év alatt. A frissítések hiányáról nem is beszélve.
Annyit hozzátennék, hogy netezésre, zenehallgatásra, yt, uzenetappok, levelezésre, navigálásra használjuk, ahogy az emberek többsége. Biztosan van olyan felhasználás, amire ez már vacak, de ezt gyorsan és akadás nélkül teszi az iphone 7 még ennyi év után is. Egyértelműen jó vétel volt.
Szerintem jó cél, én már túl vagyok rajta (igaz csak három gyermek mellett könnyű volt…)
Saját tapasztalat, hogy jó havi bevétel és kellő tudatosság mellett nem kell lemondani semmiről, kivéve az az ész nélküli költekezést…
Persze a “hogyan tovább” kapcsán még én is várom a jó ötleteket…
Több ismerőstől is ez a tapasztalat, így reménykedem benne én is, hogy bírni fogja addig. A munka miatt is fontos volt az iOS, ugyanis csak az van hivatalosan támogatva a cégnél (kell egy-két app a melóhoz). Céges telónak korábban egy 5000 forintos nyomógombos ipari hulladékot kaptam, sajnos más nincs a chip hiány miatt.
Ha pedig tényleg nem bírja addig, akkor így jártam, tanuló pénz.
Inkább bukjak egy telefonon 300 ezret (igazából nem bukom, mert használom, de persze be is fektethettem volna ezt a pénzt), mint hogy pl. autóra vegyek fel hitelt, vagy túl sok hitelt vegyek fel egy lakásra (én is kezdem egyébként elengedni, nem kell minden áron).
Plusz ahogy látom mindenkinél van valami, ami a másik ember szerint felesleges.
Hajlamos voltam korábban én is kicsit aszkétaként élni, de tényleg meg kell valahol találni az arany középutat.
Drága dolog, ha mások osztják be, hogy mire költsön a jövőben, de ha ez neki így jó, hát legyen.
Örökséggel megtanultuk, hogy nem számolunk 😉
Másik pl.: nagyon szeretek vezetni, szeretnék legalább néha menni pályára, tréningre, de most még gyűjtök, nem vagyok azon a szinten, később majd biztosan leszek. Az ilyen és ehhez hasonló vágyak viszont nem ugyanolyanok 40-50-akárhány évesen, mint huszon-harminc valahány évesen. Nem úgy működnek a reflexek, stb. Nem éri meg arra játszani, hogy majd nyuggerként milyen király lesz az élet, addig meg nyomorgás. Kell vmi egyensúly. Az idő a legnagyobb ellenség. :/