Címke: portfolioblogger

Többször felmerült mostanában tanácsadáson, hogy valaki eladja a lakását és utalhatja-e Transferwise-ra a vételárat a vevő, hogy olcsó legyen a továbbutalás is (96 forint, ugye), illetve az átváltás euróra, dollárra, vagy akármilyen másik devizára, ha éppen azt szeretné.

(Aki kimaradt az infóból, a Transferwise néhány hónapja ad magyar számlaszámot is mindenkinek, így teljesen normális magyar számlának is tudod használni, akár magánemberként, akár cégként, nulla forint havi díj és 96 forint/utalás költség mellett, cikk erre.)

Nos, a válasz kettős: egyrészt semmi akadálya, másrészt viszont ha egy frissen nyitott számlára ennyi pénz érkezik, az mindenhol kiveri a biztosítékot, így a Transferwise-nál is.

Felhívtam őket, mit lehet vagy kell tenni ilyenkor. Azt mondták, ami várható volt: a pénzt meg fogják kapni, de azzal a lendülettel zárolni is fogják és megkérik, hogy töltsd fel az ügyvéd által aláírt, teljesen hivatalos adásvételi szerződést, utána két-három napon belül minden rendben lesz. Van magyar telefonos ügyfélszolgálat, ahol fel is veszik a telefont, nem úgy mint sok hasonló cégnél, a feltöltés sem egy agysebészet, szkennelés, fájl csatolása és kész.

Amit érdemes tudnod: sok magyar banknál is (bár tudtommal nem mindnél) van úgynevezett egyedi devizaváltási árfolyam. Kellően nagy összegnél már normál bankban sem azt a lehúzós mértékű devizaátváltást használják, hanem középárfolyamhoz képest 0,5-1 forinttal többet. Ez akár olcsóbb is lehet, mint a Transferwise váltási költsége. Van olyan bank is, ahol az összeg nagyságának megfelelően sávosan adnak kedvezményt a devizaváltásból. Így amíg kisebb összegnél egyértelműen nyerő a Transferwise árfolyama, ennyi pénznél ez már nem olyan biztos, hogy így van. Ja és ugye a Transferwise elkezdett negatív kamatot felszámítani a nagyösszegű eurós számlaegyenlegekre, ahogy azt szintén írtam néhány hónapja.

A másik, hogy az utalást idehaza a tranzakciós adó drágítja meg, annak viszont van felső határa, alkalmanként hatezer forint. Tehát ha egyébként az utalás esetleg ingyenes a számlacsomagoddal, vagyis a bank nem kér pénzt, csak az adót számítja fel neked, akkor hatezer forintnál megáll a számláló, ami azért 30-40 milliós eladásnál nem biztos, hogy kibírhatatlan összeg.

Mindegy, ettől még előfordulhat, hogy a Transferwise lesz a nyerő, mert például utalnád külföldre a pénzt és abban nem igazán van olcsóbb nála a magyar bankok között.

Tehát a lehetőség adott, működik, de ne lepődjél meg, ha fennakadsz a rostán, ha ennyi pénzt egy idegen beutal a számládra. Nem csak a Transferwise-nál, de sok másik banknál is.

Rengetegen megélnek az emberi tudatlanságból és rosszul értelmezett biztonságra való vágyukból.

Az emberek szó szerint milliókat fizetnek ki elrejtett költségeken keresztül egy magát pénzügyi tanácsadónak kiadó “szakembernek”, akinek konkrétan semmi képzettsége nincs azon az egyhetes tanfolyam kívül, ahol öt napból három és fél napig a sales volt a téma, a maradék másfél nap pedig termékismeret és jutaléktábla.

Miért teszik ezt az emberek? Hamis biztonságot és kényelmet vásárolnak milliós költség mellett olyanoktól, akik pont úgy nem értenek hozzá, mint ő. Inkább kifizet valakinek egy talicskányi pénzt és meggyőzi magát, hogy mindent megtett, hogy biztonságban legyen a pénze.

Állampapírt bárki tudna venni, ha pedig annál kockázatosabbat vesz, övé továbbra is az összes kockázat a brutális költségek mellett is. Épeszű ember meg nem hiszi el, hogy majd helyette figyelik a piacot és a piac előtt fogják tudni, mikor kell kiszállni és mibe kell helyette átrakni a pénzt. Ez a mese része, de az emberek éppen ezt a mesét szeretnék hallani, ezért fizetnek vagyonokat.

Miért mondom ezt? Mert az ingatlanpiac komoly része is pont így működik. Az átlagemberek életük során kétszer, maximum háromszor vesznek vagy adnak el ingatlant, a két tranzakció között gyakran 25 év is eltelik. Kell nekik egy hamis biztonságérzet, hogy valaki helyettük átlátja a piacot, ismer minden buktatót, az ingatlant szemre felméri és észreveszi a statikai hibákat és így tovább. Kerül, amibe kerül, inkább kifizetik és igazából semmi olyat nem kapnak érte, amit ők maguk nem tudnának megtenni.

Eladóként felfogadhatnának profi fotóst, értékbecslőt, virtuális asszisztenst a telefonok kezelésére, de akár még lótifutit is, aki mutogatja a lakásukat, mindezt tizedáron, százszor jobb minőségben. Egy google kereső elég, hogy találjak bárkit közülük.

Vevőként pedig statikust, építészt, ügyvédet és bárkit, aki ezerszer jobban ért a szakmájához, mint aki állítólag szakértő lenne az ügyletben. (Ráadásul ha az eladó fizeti, miért gondolom, hogy számomra megbízható információkat ad?)

Szeretnék elöljáróban valamit leszögezni: az ingatlanosokra bizonyos esetekben nagyon nagy szükség van és baj lenne, ha nem lennének. Ha befektető lennék és kellene tíz lakás a belvárosban, biztos, hogy ingatlanost fogadnék. Ha külföldi lennék és nem ismerném a várost, csakis megbízható ingatlanossal mernék vásárolni. Ha ilyen külföldieknek akarom eladni vagy kiadni a lakásom, akkor is megkeresném őket. Ha nyolcszázmilliós házat keresnék, nem böngészném a hirdetéseket, főleg, hogy a milliárdos ingatlanok fel sem kerülnek ezekre az oldalakra. Ha pedig az ország másik végében kellene eladnom egy ingatlant, ami ráadásul nem is egy egyszerű ingatlan, nagy segítség lenne egy ingatlanos. S lehet, hogy annyira elfoglalt és jól kereső vagyok, hogy megéri az ingatlanos jutaléka, hogy ne nekem kelljen foglalkozni a nagymamától örökölt lepukkant garzon eladásával. Ha lenne egy igazán megbízható ingatlanosom, akiről tudom, hogy előre kiszűri a hülyéket és a megbízhatatlanokat helyettem, amikor a lakásomat szeretném kiadni, örömmel fizetnék neki egyhavi bérleti díjat. Tehát az ingatlanos szakma is hasznos és szükség van rá. Erre a részére.

Azonban az ügyletek 95%-ában semmi szükség rájuk, amit tesznek, nélkülük legalább ilyen minőségben megcsinálhatná mind a vevői, mind az eladói oldal tizedannyi költség mellett. Gyakran az ingatlanosok a tulajdonos által feladott hirdetésekre vadásznak és addig zaklatják a tulajdonost, amíg az be nem adja a derekát.

Mindig lesznek emberek, akik félelemből vagy tudatlanságból, megszokásból esetleg az életkoruk miatt ingatlanoshoz fognak fordulni, de hátha sokan megértik, hogy nem egy atomfizika ez az egész. (S még egyszer: nem arról beszélek, amikor egy ingatlanosnak komoly hozzáadott értéke van. Hanem a többi esetről, amik az esetek nagy részét kiteszik.)

Igen, tudom, ahogy tíz éve utál minden “pénzügyi tanácsadó”-nak hívott ügynök és szitokszó a nevem közöttük, most utálni fog az összes ingatlanügynök is, kivéve azok, akik abból élnek, hogy tényleg szükség van rájuk, lásd fentebb és/vagy olyan minőségben dolgoznak, hogy már keresik őket az eladók vagy a vevők. De nem is róluk beszélek és valószínűleg ők nem is fogják magukra venni.

Tíz év alatt százezrek menekültek meg unit linked biztosításoktól meg nyugdíjbiztosításoktól csak azért, mert mertem írni róla és nem érdekelt, mennyit gyaláznak azok, akiknek az üzletét rontottam azzal, hogy az embereket felvilágosítottam. Csak ezért már megérte. Hogy az emberek rájöjjenek, hogy ők is képesek kezelni a pénzüket, sőt sokkal jobban meg tudják tenni, mint az állítólagos szakértők és sokkal olcsóbban is.

Ezért arra gondoltam, folytassuk a témát, először a vevők szemszögéből. Az előző cikkben arról volt szó, hogyan találj meg egy ingatlant.

» Read more

Már az egész világ tudja, hogy házat készülünk venni (egy nyitott könyv az életünk 🙂 ), ezért mostanában jó sok ingatlant megnéztünk.

Ház: venni vagy építeni?

Ha megnyitsz egy ingatlanhirdetést, a hirdetők talán 95%-a ingatlanos és mint ilyen, mélyen titkolja, hol is van valójában az ingatlan, amit el akar neked adni. Meg is értem, a legtöbb ingatlanosnak az egyetlen kincse, hogy ő tudja az ingatlan címét, te meg nem. Ezért kér el akár 3-5%-ot, vagyis egy százmilliós háznál 3-5 millió forintot. Plusz áfa, ha számla is kell.

(Mikor fogják már maximalizálni az ingatlanosok jutalékát 2%-ban, ahogy ezt tették például a hitelközvetítőkkel? Mikor fogják kötelezővé tenni, hogy legalább az utcát kötelező megadni, hogy feleslegesen el se menjél megnézni, ha neked nem megfelelő az utca vagy előtte megnézhesd magadnak a környéket? Jelenleg jó eséllyel még nem is abban a városrészben van az ingatlan, mint amit a hirdetés állít. Mikor fogják megtiltani nekik adatvédelmi okokból, hogy olyan hirdetőket felhívjanak, akik kifejezetten tiltják ezt? Mikor lesz kötelező a valódi építési évet megadni és a valódi nettó lakóteret, így nem a helyszínen derülne ki, hogy a 189 nm-esnek hívott ház valójában csak 110 nm s a 2000-ben épült ház 1960-ban épült, 2000-ben csak hozzáépítettek még egy szobát? S lenne még pár ötletem, ha valaki egyszer végre rendet akarna tenni ebben az ingatlanokkal kapcsolatos dzsumbujban….)

S akkor elmész egy ingatlanossal megnézni a házat és ott derül ki, hogy egy zajos főúton van, autópálya mellett, vasút mellett, betongyár mellett, hogy a kertről nem véletlenül nem készült fotó, mert az nincs neki, hogy a ház kívülről egy tragédia, 35 éve még a korlátot sem festették le és így tovább. S ilyenkor legszívesebben felképelnéd az ingatlanost, mert a borospincének öt sort szentelt a leírásban, azt viszont elfelejtette mondani, hogy az M0-s vagy a hetes főút az ablak alatt megy el.

Éppen ezért MINDIG megkeressük a hirdetett ingatlant és az esetek 95%-ában már el sem kell menni megnézni vagy elmegyünk megnézni kívülről, de már be sem csöngetünk. Ha mégis becsöngetünk, mindjárt úgy alkudtunk le 3-5%-ot (az ingatlanos jutalékát), hogy még alkudni sem kellett.

Nagyon jó lenne, ha az ingatlanosok nem akarnák lopni az időnket azzal, hogy máshová hirdetik az ingatlant, mint ahol van és azzal, hogy fontos információkat elhallgatnak és ferdítenek vagy tudatosan hazudnak a meghirdetett ingatlanról. Ja és rakhatnának fel olyan fotókat is, amiről valóban látszik valami. De ahhoz már tudni kellene fényképezni vagy fel kellene fogadni egy rendes fotóst.

Mivel profikká váltunk a keresésben, gondoltam átadok pár ötletet a most ingatlant keresőknek, hogyan találják meg a kívánt házat.

» Read more

Szerencsés esetben az ember anyagi élete egy folyamatos felemelkedés az élete során: elvégzi az iskoláit, kevés pénzért felveszik valahová dolgozni, tapasztalatokat szerez, előléptetik, esetleg vállalkozóvá válik, egyre többet keres, egyre többet tud félretenni és egyre több minden válik számára elérhetővé.

(Természetesen bár ez lenne a normális út, amit egy ember bejár az élete során, sok esetben sajnos nem ez történik. Sok ember az iskolái elvégzése után megelégszik egy rosszul fizetett állással és a képességek vagy a motiváció hiánya miatt soha nem is tör ki onnan, így ugyanolyan anyagi szinten vonul nyugdíjba, ahogy elkezdte a pályafutását negyven évvel ezelőtt. Mások egész életükben az aktuális anyagi lehetőségeik felett akarnak élni, ezért megtakarítás helyett anyagi gondokkal küszködnek hónapról-hónapra. De most nézzük azt, aki nem esik bele ezekbe a gyakori hibákba.)

Emlékszem, ezelőtt huszonévvel átutaztam Budapestet, hogy egy használt szkennert megvehessek ötezer forinttal olcsóbban és legtöbbször használtan vettem műszaki cikkeket, mert úgy sokat lehetett spórolni. Az akkori anyagi helyzetemben ez jó döntés volt és ez is kellett ahhoz, hogy ma már ne kelljen ilyennel foglalkoznom.

Azonban ahogy egyre többet kerestem, nem ment könnyen a váltás, fel kellett világosítani magamat, hogy már nincs szükség erre az életmódra, tovább kell lépnem. Életem első bluetooth headsetén hónapokat gondolkodtam, hogy megvegyem-e, tényleg kell-e nekem, pedig talán 12 ezer forintba került és már akkor is jóval az átlag felett kerestem. Aztán rájöttem, hogy több pénzt kerestem volna, ha a bluetooth headseten való gondolkodás és a legjobb ár-érték arányú termék kiválasztása helyett inkább dolgoztam volna. Egyszerűen az akkori anyagi helyzetben már nem megtakarítás volt a régi hozzáállás, hanem egyenesen túl sokba került.

» Read more

A hét talán legfontosabb híre, hogy a reddites fórumozók és a shortosok összecsaptak, néhány kisebb részvény felett, mint a régóta lefelé menetelő, számítógépes játékokat forgalmazó GameStop üzletlánc vagy a mozihálózatáról híres, most éppen elég rossz bőrben lévő AMC részvényeivel. Sok lúd disznót győz alapon komoly veszteségeket okoztak a shortosoknak (volt, akit ki is kellett menteni), közben a Robinhood és néhány másik platform a befektetőt védelmére hivatkozva kvázi betiltotta a kereskedést ezekkel a papírokkal. A példa kedvéért a már említett GameStop árát 4 dollárról 483 dollárra pumpálták kedd reggelre, amikor is a Robinhood bejelentette a korlátozást. Ezt némileg enyhítették pénteken. (Sokat segített nekik, hogy 101%-os mértékben volt shortolva a GameStop, ami csak matematikailag tűnik lehetetlennek, így nagyon könnyű volt a menekülő shortosokat belekergetni az egyre magasabb árakba.)

Sokak szerint ez egy új forradalom, ahol a kisemberek közössége kétvállra képes fektetni a Wall Street nagyágyúit is. “Ha egy hedge fund tesz tönkre egymillió kisbefektetőt, az hatékony piacok, ha egymillió kisbefektető tesz tönkre egy hedge fundot, az piaci manipuláció?!” “Ha a dolgozó kisemberek akarnak pénzt csinálni a tőzsdén, az kapzsi mánia, ha a milliárdosok lesznek gazdagabbak 1.1 billió dollárral egy év alatt, az pedig a normál működés?!” Ilyen és ehhez hasonló forradalmi megnyilvánulásokkal vannak tele a közösségi oldalak.

S ha már Robinhood, csütörtökön megbüntették a céget 65 millió dollárra, mert elfelejtette elárulni az ügyfeleinek, hogy a cég bevétele a tranzakciós adatok eladásából származik. S a piaci őrület a céget is anyagi őrületbe kergette, kénytelen volt több száz millió dolláros hitelt felvenni, hogy legyen pénze kitisztázni a rengeteg tranzakciót.

A General Motors is bejelentette, hogy 2035 után már nem fog mást, csak elektromos autókat gyártani, illetve másik hír, hogy szövetkeztek a Microsofttal is az önvezető megoldásuk tökéletesítése céljából.

Közben az új amerikai elnök le akarja cserélni az összes kormányzati gépjárművet elektromosra, ez hatszáznegyvenöt ezer darabos tételt jelent, igaz, évente csak 50-60 ezer új gépjárművet vesznek. A gond az, ahogy jó néhányan rámutattak, hogy egyelőre nem gyártanak olyan amerikai autókat elektromos verzióban, amikre szüksége lenne a kormányzatnak. De ez még változhat a következő években. S ha ez még kevés lenne, egyedül a Tesla éri el az 50% feletti amerikai alkatrészarányt (ő is éppen csak), a többi amerikai vagy Amerikában gyártó cégnél ez jó esetben 35% körül van, így igen nehéz lesz amerikai gyártmánynak minősülő elektromos autókat beszerezni.

» Read more

A tőzsdén gyakran kialakulnak buborékok, amikor egyes részvények vagy akár a legtöbb részvény ára érthetetlen módon az egekbe emelkedik.

A legtöbbször ezek a buborékok hosszú felívelő szakasz végefelé és/vagy túlzott pénzbőség idején alakulnak ki. A leggyakrabban egy-egy új terület az, ami miatt lázba jönnek a befektetők és semmi pénzt nem tartanak túl soknak, hogy beszálljanak a Nagy Lehetőségbe. Mivel sokan beszállnak, a folyamat öngerjesztővé válik, hiszen senki nem akar kimaradni a nagy kaszálásból.

Ilyen volt például a gőzmozdonyok feltalálása és piacra lépése a 19. században, ahol a befektetők arra gondolva, hogy ez a jövő, ami minden mást elsöpör, ezért rengeteg pénzzel szálltak be, felnyomva a részvények árát. Ez a szakasz után jött a kijózanodás szakasza, kiderült, hogy attól, hogy esetleg ez a jövő, még a gazdasági realitásokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ez a kijózanodás nagyon sok pénzébe került nagyon sok embernek. Erről már itt írtam bővebben:

A nagy vasútmánia

S ilyen volt a dotkom lufinak nevezett buborék is 1997 és 2000 között. A befektetők meglátták a nagy lehetőséget az internetben, mondván ez lesz a jövő, amihez naponta több tízezer új felhasználó csatlakozott, ezért senki nem akart kimaradni belőle. Ahogy a vasút is tényleg a közlekedés jövője lett, egészen az autómobil feltalálásáig uralta a szárazföldi közlekedést, az internet is tényleg a kommunikáció jövője lett.

» Read more

A legutóbbi poszt alatt kialakult egy nagy beszélgetés az ingatlanokról, gondoltam, érdemes kiemelni cikkbe. Leginkább azért is, mert engem is érint a dolog, de a kommentek alapján nagyon sok másik embert is, aki most akar házat venni.

A gyerekeink lassan akkorák, hogy szeretnének saját szobát, ami a jelenlegi helyen nem megoldható, ezért költöznünk kell. (Szerencsére nem sürgős, de időszerű a következő egy-két évben.)

Hónapok óta keresünk megfelelő ingatlant, de nem hogy megfelelő árban, de még megfelelőt sem találunk. Az iskola és az idős szülők miatt behatárolt a terület, de azon belül lehet Budaörs, Törökbálint, Diósd, Budatétény, Budafok, Nagytétény, Érdliget, de akár még a 11. kerület külső része is. Tehát elég nagy területet nézünk folyamatosan. Ráadásul elég nagy kompromisszum-tűréssel mind méret, mind egyéb tekintetben. Lehet felújítandó is, ha ezen múlik.

Ennek ellenére semmi hónapok óta.

Ha nem a tulajdonos hirdeti, az alaprajz és a fotók alapján megkeresem az ingatlant Google Satelite Map és Google Streetview segítségével és elmegyek megnézni az ingatlanokat kívülről. Ehhez nem kell ingatlanos.

(Olyan dolgok is segítenek megtalálni az ingatlant, hogy a délután készült képen merre vannak az árnyékok és milyen hosszúak. Így tudom az épület tájolását. Az utcához való viszonyáról tudom, hogy például az észak-dél irányba menő utcákat kell nézni, annak is mondjuk a bal oldalát. Valami jellegzetes épület, ami az ablakból látszik, gyárkémény, templom, légvezetékek. Vagy a szemben lévő mindhárom háznak szürke a cserepe, hol van három szürke cserepes ház egymás mellett a környéken a műholdképen. Az alaprajzon látszik a ház alakja és a terasz alakja is, van-e fa a kertben és mekkora a lombja. Hány percre van az orvosi rendelő vagy a buszvégállomás, ez is hasznos infó. Ami nem segít, hogy a legtöbb ingatlanos, ha ír utcát, direkt rosszat ír, de gyakran még másik városrészt is. De ezeket már rutinból tudom kezelni. Ritkán kell tíz percnél tovább keresni egy-egy házat.)

Egy tragédia mind. Főút mellett, vasút mellett, M0-s mellett, ótvar telken, zsebkendőnyi telken, amire négy ház ablaka néz, sáros utcában, a busz óránként jár, de csak munkaidőben és a megálló is 700 méterre, 350 négyzetméteres lepusztult hodályok, 2 meg 3 generációs szörnyek és így tovább.

(Apropó négyzetméter: az eladók zöme csúnyán csal a négyzetméterrel, a 188 nm-es ház élettere 110 nm, a 137 nm-es ház 90 nm a tetőtér miatt és így tovább. Kevés ember az, aki a valódi nettó nm-ert adja meg. Mindig kérd el az alaprajzot és adogasd össze magadnak a területeket. Jártunk úgy egy 190 nm-esnek hazudott házban, hogy valahogy nagyon kicsinek tűnt minden és a tervrajz megnézése után jöttünk rá, hogy szó szerint majdnem fele sem igaz a 190 nm-nek. Az úriember a bruttó területet adta meg, hozzácsapva a garázst és a teraszt is.)

S akkor még az árról nem is beszéltem. 20 éves, csontra felújítandó házakat (még egyszer: rossz házakat rossz helyen) akarnak annyiért eladni, mintha teljesen újak lennének egy csendes mellékutcában, szép nagy kerttel.

A legtöbb ház már akkor kiesik, amikor kívülről megnézzük, be sem csöngetünk, mert teljesen felesleges. Nemhogy annyi pénzért, amennyiért árulják, semennyi pénzért nem akarnánk megvenni.

Az első ház, ami tetszett és még az ára is a realitás talaján volt, arra most találtunk rá. Azt el is mentünk megnézni belülről is. De valami érhetetlen módon a fürdőszobát és hálót tették a déli oldalra, a nappalit a sötét északira. A garázst nem a ház mögé tették, hanem a kert és a ház közé, nehogy legyen értelmezhető valódi kertkapcsolat. A pici teraszt északra tették, a kerítés tövébe, gyakorlatilag használhatatlan. A konyhát a tervekkel ellentétben nem az ablakhoz tették, hanem háttal az ablaknak. S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy nem tetszik a konyhabútor és a burkolat, vagy megbarátkozunk velük vagy rengeteget költünk a cserére.

Egyetlen ilyen házat találtunk hónapok alatt. Mindezt 120 millió forintért, használtan. (Igaz, 2017-ben épült.)

(Update: azóta találtunk egy másikat is, amit négy éve vett a tulaja. A feleségem előásta a négy évvel ezelőtti ingatlanhirdetést. Csak picit több, mint 74%-kal akarja többért eladni, mint amennyiért hirdették négy éve. S ha nem is ennyiért, de nem sokkal kevesebbért el is fogja adni. De ezt csak így zárójelben, ennyire elszaladtak az árak.)

A 120 milliós ház melletti két ugyanekkora telket most vették meg az önkormányzattól 22 millió forintért darabját (megkérdeztem az önkormányzatot). A másik mellette lévő telekre most írják ki a pályázatot az önkormányzatnál.

S itt jön, amit kérdezni akarok a köztől: ha 22 millió a telek, nem lehet 100 millióból felhúzni egy 140-150 négyzetméteres házat újonnan minőségi (de nem luxus) anyagokból? Az 714 ezer forintos négyzetméterárat jelent a telek megvétele után (persze nem elfelejtve a közmű-bekötést, kerítést, kertépítést és egyéb járulékos költségeket sem). De ha 40 millióért veszel is telket, akkor is 600 ezer forint feletti négyzetméterárról beszélünk.

Még ha vállalkozóval építettem, aki szintén keres rajta és fizetem az ellenőrt is külön, meg persze a tervezőt, akkor is ki kellene jönni ennyiből az építésnek. S akkor én választom ki a csempét, a járólapot, a konyhabútort, az elosztást, a szobák méretét, a terasz helyét és így tovább. Tudom, hogy ki mit épített be és hogyan.

» Read more

Ismerős az érzés, amikor állsz a szupermarketben és döntened kellene, milyen mustárt, kávét, fagyasztott pizzát, mosóport vagy bármit vegyél? Mi alapján döntöd el, hogy melyiket válaszd, ha egyiket sem ismered? Vagy márkát választasz, aminek láttad valamikor a reklámját, így ismerősebbnek tűnik, mint amelyikről soha nem hallottál (annak ellenére, hogy soha nem próbáltad még) vagy abból indulsz ki, hogy a drágább valószínűleg jobb is.

A pszichológusok sokat kutatják ezt a témát és sok érdekes felmérés született már ebben a témában.

Ha befizetsz egy all you can eat étterembe, sokkal jobban ízlik az étel, ha 8 dollárba került, mintha csak 4 dollárt adtál érte, miközben ugyanazt az ételt kapod. Sőt, van aki megbánja, hogy túl olcsó helyen evett, miközben nem kapott rosszabb ételt, mint az, aki a dupláját fizette. Sok ember az ár vélt ismeretében előre eldönti, ízleni fog-e nekik az étel. Cikk

Klasszikus példája ennek a bor, sok ember meg sem tudja különböztetni a drága bort az olcsótól, sőt, a legtöbb embernek jobban ízlik az olcsó bor, mint a drága, ha nem tudja az árát.

» Read more

Szabolcs osztotta meg, hogyan járt a kiterjesztett garanciával, mivel tanulságos, közzéteszem. Következzen a levele:

November végén költözés miatt több konyhai háztartási gépet vásároltam, illetve megrendeltem december elejei fizetési határidővel. A gépekre kértem az 5 évre kiterjesztett garanciát (Aegon garancia X), ami egy főzőlap, sütő és mosogatógép esetén kb. 50 ezer forint többletköltséget jelentett (ez kb. a vételár 10%-a).

Pár nappal fizetés előtt megkötöttem szintén az Aegonnál az OKÉ Lakásbiztosítást és a hölgy azt mondta, hogy van egy kiegészítő biztosítása ami évi kb. 4000 ezer forintért ugyanezt tudja.(Ez gondolom az alap lakásbiztosítási díj függvényében változik, de egy bp-i agglomerációban lévő kb. 150 nm-es kertes ház esetében ennyire jött ki)

Ami azt jelenti, hogy 5 évre 20 ezer forintért megkapom ugyanezt a szolgáltatást.
Felhívtam az Aegont, ahol megerősítették, hogy a két termékük lényegében ugyanaz. A lakásbiztosítás mellé köthető kiegészítő biztosítás esetén is max. a termék 5 éves koráig érvényes, minden 20 ezer forint feletti műszaki cikkre, háztartási gépek esetén 300 ezer forintos, mobil eszközök esetén 200 ezer forintos összeghatárig.

Ezután lemondtam a gépenként vásárolt kiterjesztést, az eladó “nagy örömére”, aki szerint kizárt, hogy ugyanazt tudja a két biztosítás, de nem tudta megmondani mivel tudna többet a gépenkénti. (egy 300 ezer ft feletti gép esetén érdemes átgondolni)

Talán többek számára is hasznos lehet, ha tudnak erről a lehetőségről, feltéve hogy nincs valami apróbetűs, de annál jelentősebb különbség a két konstrukció között.

Eddig a levél. Az Aegon lakásbiztosításában köthető kiegészítő biztosítás feltételeit itt találod a 61. oldaltól. Benne van a listában mobil is (törésre csak biztonsági fóliával), de az csak hároméves koráig és mindenféle gép ötéves koráig, ami 20 ezer forintnál drágább volt, mint például borotva, hősugárzó, mobilklíma és sok minden más is, szinte minden fel van sorolva. (Lásd a kivételeket is a feltételekben.)

Eredeti, a biztosított nevére szóló számla és garancia kell és a gyártói garancia már nem lehet érvényben. Várakozási idő két hónap (ne akkor köss biztosítást, ha tönkrement a hatszázezres tévéd), más buktatót én nem látok. Ami jó, hogy így kvázi utólag is vásárolhatsz készülékbiztosítást szinte mindenre kis összegért.

Apróbetű, ha már a hatszázezres tévé szóba került, hogy 309 ezer forint a felső térítési határ, ha nem lehet ésszerű összegért javítani a készüléket (mobilnál 206 ezer forint), de ebbe az összegbe a legtöbb otthoni eszköz belefér. Van egy táblázat, hogy milyen kor mellett mi számít ésszerű javítási összegnek. Ha pedig hatszázezres tévé ment tönkre, azért is szép legalább 309 ezret kapni használtan és hibásan.

A nagy kérdés az, hogy egyébként az Aegon lakásbiztosítása olcsó-e vagy drága a többiekhez képest (erre nem tudom a választ), de ez a kiegészítő szolgáltatás ennyiért nagyon megéri. Köszönjük Szabolcsnak a hírt.

Ha tudsz más biztosítónál hasonlót, írd meg a hozzászólásokban, ahogy azt is, ha volt ezzel tapasztalatod, akár negatív, akár pozitív.

Volt már arról szó régebben, hogy a sok adóssággal rendelkező emberek sokkal több egészségügyi problémával rendelkeznek, mint az alig eladósodottak.

Olvastam két másik felmérésről, ami hasonló eredményre jutott, de nem az egészséget, hanem a szellemi teljesítményt mérték.

Az egyik felmérésben közel 500 indiai farmer IQ szintjét mérték négy hónapon keresztül, az aratás előtt és után. A földművesek az aratás idejére nem csak kifutnak a pénzből, hanem kölcsön is kell kérniük, hogy kihúzzák a termény betakarításáig, ezért ez anyagilag egy igen feszült időszak az életükben.

Az aratás előtti pénzszűkében a farmerek átlagosan 13 ponttal kevesebbet teljesítettek az IQ teszten, mint az aratás után, ami hatalmas különbség, majdnem egy teljes ugrás az intelligencia lépcsőfokain. A felmérés szerint a pénz miatti aggodalom leblokkolja az ember teljesítőképességét elég látványosan.

A másik felmérést a nyugati világban végezték. Az autószerelésre jelentkezők egyik felének azt mondták, hogy várhatóan 300 dollár lesz a javítás, a másik felének előzetesen 3000 dollárt mondtak, mint várható költséget. Miután ismertették velük az összegeket, két pszichológiai tesztet töltettek ki velük, ami a logikus gondolkodásra és a problémamegoldásra fókuszált.

A teszt eredményében hatalmas különbségek lettek, de nem meglepő módon a teljesítőképesség romlása erősen korrelált az egyén anyagi helyzetével. Az évi 70 ezer dollárnál többet keresőknél (akik valószínűleg anyagi tartalékkal is rendelkeztek) alig romlott a teljesítőképesség a magasabb ár hallatára, viszont minél kevesebbet keresett valaki, annál jobban befolyásolta a teljesítményét, hogy javítási költségre 300 dollárt vagy 3.000 dollárt mondtak neki.

A kanadaiak 48%-a szenved kialvatlanságban az anyagi problémák feletti aggódás miatt. De ők még mázlisták az amerikaiakhoz képest, ahol 65% ez az arány.

Amint ezekből a felmérésekből is látszik, a nem rendezett anyagi élet kihat az egyén egészségére, teljesítőképességére, de még a logikus gondolkodására is. Aki túlzott mértékben eladósodott vagy akár csak hónapról-hónapra él, annak a teljesítménye is sokkal alacsonyabb, mint aki rendezett anyagi élettel és megfelelő tartalékkal éli a mindennapjait.

A tanulság? Itt az újév, a nagy fogadalmak ideje, ha téged is kizökkentene a nyugalmadból egy háromszázezres autószerelésre szóló árajánlat, esetleg minden hónapban kötélen táncolsz anyagilag a következő fizetésig, akkor fogadd meg, hogy jövőre ezt helyrehozod.

Itt találsz jó néhány írást, ami ebben a segítségedre lehet:

A blog cikkei összegyűjtve

Mint már írtam róla, változik január elsejétől a jótállásra vonatkozó törvény.

A legfontosabb változás, hogy értéktől függően sávos lesz a kötelező jótállás mértéke.

10-100 ezer forint között egy év.

100-250 ezer forint között két év,

250 ezer forint felett három év lesz a kötelező időtartam.

(Ezeknél többet önként vállalhat a forgalmazó, kevesebbet nem, ahogy 10 ezer forint alatt is vállalhat jótállást, de ez nem lesz kötelező.)

További változás, hogy bekerül néhány további termék is a körbe, mint nyilászárók, napelem, szaniter, riasztók és egyebek. (Bővebben a fenti linken.)

Most már nem lehet megkövetelni az eredeti csomagolás meglétét csere esetén sem.

Bevezetik az elektronikus garanciajegyet, bár ez nem lesz egy nagy változás, eddig is küldtek ki e-mailben számlát és garanciajegyet a vállalkozások.

30 nap utáni javítás esetén kötelező lesz cserélni a terméket (vagy ennek hiányában visszaadni az árát), kivéve a járművek esetén az elektromos rollertől az autóig. Érdemes tudni, hogy a javítási idővel nő a jótállás időtartama is.

Ha egyértelművé válik, hogy az eszköz nem javítható, a további időhúzás helyett a vállalkozásnak nyolc napja lesz a cserére vagy a vételár visszafizetésére.

Ami nem változik, hogy ez a fogyasztó és a vállalkozások közötti jogviszonyt rendezi, továbbra sem vonatkozik vállalkozó és vállalkozó közötti vásárlásokra. Erre sokan rácsodálkoznak, amikor cég nevére szóló számlával vesznek valamit és nem értik, miért nem szól rá a “garancia”.

Az új PTK külön kiemeli, hogy “fogyasztó: a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy“. Vagyis cég, vállalkozás, stb eleve nem lehet fogyasztó, természetes személy is csak akkor, ha nem a szakmájához kapcsolódóan vásárol, mint mondjuk egyéni vállalkozó. A fenti törvény pedig úgy kezdődik, hogy “Ha a Polgári Törvénykönyv szerinti fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés”.

Erről itt írtam már néhány éve, érdemes elolvasni, mert sokaknak még mindig újdonság:

Cég nevére a notebookot: ugrott a jótállás?

Persze itt is igaz az, hogy az eladó vagy a forgalmazó vállalhat önként a normál fogyasztókhoz hasonló jótállást cégek számára is (és sok nagy cég meg is teszi), de nem kötelező neki.

Jövőre (vagyis bő egy hét múlva) minden online kasszával rendelkező kereskedőnek kötelező biztosítani az elektronikus helyszíni fizetés lehetőségét. Kaptam is az e-maileket, hogy mi lenne a legjobb megoldás meg van-e kedvem piaci körképet csinálni.

Ez utóbbival az a probléma, hogy nem publikusak a bankok árai, így mindenhol kamuból regisztrálnom kellene, hogy elárulja a bank, mennyiért hajlandó nekem POS terminált biztosítani.

Azonban van más megoldás is.

Nem véletlen a megfogalmazás, hogy elektronikus fizetést kell biztosítani. Bár a legtöbben kártyaelfogadásra asszociálnak, ennek egyáltalán nem kell így lennie.

Több bank is kínál másik megoldást. Például a Raiffeisen is kínál QR kódos fizetést, á lá Alipay. Ezzel is teljesíted a kereskedői kötelezettségedet. Hogy a vevő nem tud úgy fizetni, mert csak bankkártyája van és nem is hallott ilyen lehetőségről? Hát így járt, te teljesítetted, amit kellett.

“Természetesen” a költségekről itt sincs egy szó sem, regisztráljál, aztán majd felhív valaki és elárulja, mennyibe is kerülne ez neked. A biztos költség, hogy első lépésnél vállalkozói számlát kell nyitnod a banknál. A többiről egy szót sem említenek, csak annyit, hogy fizetni kell valamennyit a tranzakció után.

Ha van másodlagos azonosítód és a vevő tud a helyszínen utalni neked, az is megfelel az előírásoknak, hiszen öt másodperc alatt ma már ott van a kisösszegű utalás a számládon. Ez is megfelelő és itt a vásárlót terheli az utalás költsége. Persze ez kevés üzletben kivitelezhető zökkenőmentesen, ha van forgalom is az üzletben.

De van egy másik megoldás is, ha szeretnél kártyát elfogadni, de nem szeretnél csilliókat fizetni a POS terminálért és a kártyaelfogadásért még 2-2,5%-ot alkalmanként.

A titok nyitja a mobiltelefonod, amit át tudsz alakítani kártyaelfogadó-állomássá. Erre a linkre kattintva találsz további információkat. Egy legalább Android 8-as, NFC-képes mobiltelefonra van csak szükséged és egy letölthető szoftver kell hozzá (meg persze az online szerződéskötés).

Bár a díjakat itt sem verik nagydobra, állítólag 0,95% díjat számolnak csak fel vásárlásonként. Aki már használja a rendszert, árulja el, tényleg így van-e.

Ez egy relatív olcsó és egyszerűen kivitelezhető lehetőség. Ha futáraid vannak, akik kihordják az éttermedből az ételt vagy piacon árulsz esetleg ritkán kell kártyát elfogadnod, szerintem ennél jobb lehetőséget nem találsz. S mivel ha jól értem, online tudsz regisztrálni, arra is jó, hogy január elsejétől már tényleg tudjál kártyát elfogadni. Ha találsz közben jobbat, tudsz majd változtatni később. (Persze nyilván van másik hasonló szolgáltató is, várjuk a neveket a hozzászólásokban. 🙂 )

Én ezeket hallottam, mint lehetséges alternatívákat, de kíváncsiak vagyunk arra, te mit találtál vagy melyik banknál vagy és mennyit kell fizetned érte. Előre is köszönjük az infókat.