Az amerikai megtakarítási ráta

Az előző cikkhez gyűjtöttem, de aztán nem raktam be ezt az adatot, nem akartam ezzel szétverni a cikk fonalát. Viszont oda tartozik és érdekes, ezért most leírom.

Ez pedig a megtakarítási ráta az USÁ-ban.

Első ránézésre impozánsan nőtt az előző válság óta az amerikaiak megtakarítási kedve:

A hetvenes évek elejétől rohamosan csökkent a megtakarítási kedv, ami a 2008-as válság előtt érte el a görbe alját, azóta látványosan emelkedik, a legutolsó adat szerint (2020 február) már eléri a 8%-ot. (A megtakarítási ráta az adózott bevétel az adott hónapban el nem költött része százalékában, összgazdasági szinten.)

Azonban ha az adatokat megnézzük, úgy tűnik, megint hamarosan esni fog az érték és nem csak a munkanélküliség terjedése miatt.

Hogy miért? Havonta 19 ezer milliárd megkeresett dollárra jutott 1,32 ezer milliárd dollár el nem költött pénz.

Azonban ebben benne van 1,72 ezer milliárd dollár kapott kamat, 1,3 ezer milliárd dollár kapott részvény-osztalék és 795 milliárd dollár ingatlan után kapott bevétel is.

Már eleve a bevétel forrásaiból látszik, hogy a tőkejövedelmek miatt pozitív egyáltalán a megtakarítási ráta és ez nyilván zömmel nem azoknál keletkezik, akik munkabért kapnak.

» Read more

Share

Tanuljunk a történelemből: a Nagy Depresszió, azaz az 1929-es világválság

Folytatva a gazdasági válságokról szóló sorozatot a mai témánk az egyik leghíresebb és egyben legtanulságosabb recesszió, az angolul Nagy Depressziónak hívott 1929-1932-es válság.

Az első világháború után az Egyesült Államok egy nagyon kényelmes helyzetben találta magát. Az addig domináns európai államok gazdasága és termelése romokban hevert, az Egyesült Államok történelmében először vezetői szerepre törhetett, mert az addigi vezető államokat lenullázta a világégés.

Soha nem látott igény lett az amerikai mezőgazdaság és ipar termékeire is, ezért a nagy profit reményében hatalmas raktárkészleteket halmoztak fel az amerikai mezőgazdaság szereplői.

» Read more

Share

Hogy jön ez ki?

Az erre az évre számított gazdasági modelleket az egész világon ki lehet dobni a kukába, hiszen minden másként alakul, mint az bárki akár csak februárban is tervezte. Más lesz a munkanélküliség, az adóbevétel, az egészségügyi kiadás, a GDP alakulása, a hiány és minden más is.

Mivel még benne vagyunk a járvány közepén és azt sem tudjuk, mi lesz utána, nincs sok értelme találgatni, hogy fog alakulni az idei év. Szerintem ember nincs, aki felelősen bármit tudna mondani, annyi a bizonytalan tényező.

Azonban számolgatni már érdemes lenne, mert az látszik, hogy semmi nem lesz tartható abból, amit erre az évre terveztünk. A munkanélküliség már most bőven 10% felett lehet és nem látjuk, hol lesz a vége, a gazdasági növekedést idénre nyugodtan elfelejthetjük, szerintem egy 4-5%-os éves visszaeséssel nagyon elégedettek lehetnénk.

A költségvetés is tarthatatlan, hiszen a tervezett bevételek messze kevesebbek lesznek, miközben a kiadási oldalt még ott sem csökkentik, ahol kellene, miközben több helyen emelni is kellene, ideértve az egészségügyet és a munkahely-védelmi programokat. (A gazdasági válság egyetlen réteget nem érint, a nyugdíjasokat. Na, a nyugdíjakat pont sikerült emelni, ha másra nem is futotta.)

Ehhez képest egyelőre a tervezett plusz bevételek csak politikai színezetűek: politikai pártok költségvetésének 1,5 milliárdos megvágása tönkreteszi a kis pártokat, a nagy pártok meg sem érzik, mert nem az állami támogatásból élnek, a bankadó a futballcsapatok kiesett TAO bevételeinek pótlására megy és egyébként is csak 35 milliárd forint, az élelmiszer-kereskedelmi láncok sávos büntetése sem annyira a bevételre megy, mint a hazai láncok előnybe juttatására.

» Read more

Share

Hogy is volt ez?

Szinte naponta kapok olyan leveleket, ami úgy kezdődik, hogy bár nem értek hozzá, de beszálltam a tőzsdére, olajat vettem, Netflixet vettem és mennyit nyertem rajta két hét alatt, vagy szeretnék venni, mert a kollégám is vett és mennyit nyert rajta, hogy tudok venni határidős olajat?

Ha ezt meg kell kérdezned, akkor könyörgöm, nehogy beszállj a buliba. Nemrég írtam erről, de úgy látszik kevesen olvasták:

Óvatosan a befektetésekkel

A történelem azért van, hogy tanuljunk belőle. Egyrészt minden válság más, azonban valahol minden válság ugyanaz. Ugyanúgy reagálnak az emberek és legtöbbször hasonló a vége is. Ezért gondoltam, hogy írni kellene az összes nagyobb összeomlásról, amit részben már el is kezdtem régebben.

A 2007-2009-es válságot hívták a Nagy Recessziónak. A válság 2007 februárjában kezdődött, a háttere a túlzott hitelezés volt (szinte mindig az). Egyre több hitelfelvevő nem tudta fizetni a lakáshitelét, ezért egyre több ezzel foglalkozó pénzintézet jelentett csődöt. (A legnagyobbak listáját itt találod.) Az amerikai állam a kisebb hitelezőket hagyta tönkremenni, a nagyokat azonban megmentette, mert túl nagyok voltak ahhoz, hogy hagyja őket tönkremenni.

» Read more

Share

A munkanélküliség alakulása

Felmerült hozzászólásokban a munkaerő-piac kérdése és úgy gondolom, fontos lenne egy félreértést eloszlatni.

Ez pedig az, hogy a munkanélküliség kialakulása minden recesszióban egy hosszú folyamat és nem egy egyszeri esemény. A mostani helyzet csak annyiban más, hogy most egy szektort, a turizmust és ehhez kapcsolódóan a vendéglátást is egyből padlóra küldte a lezárás. De ez nem jelenti azt, hogy a többi szektorban nem a szokásos módon fog eljönni a munkanélküliség.

Ami sokakat megtéveszt, hogy a folyó megrendelések még ki fognak futni, így az építkezések, a már megrendelt informatikai fejlesztések, a megrendelt autók legyártása és minden más még néhány hónapig munkát biztosítanak a munkavállalóknak. Azonban ezek kifutása után fognak jönni a leállások vagy szerencsésebb esetben a lassítások, ahol a cégek már kevesebb munkaerővel is elboldogulnak.

A munkaerőpiac békeidőben is folyamatosan mozgásban van. Itt elbocsátanak embereket, ott viszont vesznek fel újakat. Az az adat, hogy a munkanélküliség 3,5 vagy éppen 6% nem mutatja a mögötte lévő munkaerő-vándorlást egyik munkahelytől a másikig.

Válságban azonban először elindul az elbocsátás (miután a megrendelt munkák már kifutottak) és utána jön az, hogy nem is vesznek fel új munkaerőt. A munkaerő-felvétel hiánya miatt nő folyamatosan a munkanélküliség.

A hivatalos recesszió legtöbbször már véget ér, mire a cégek eljutnak odáig, hogy egyre több munkájuk van és elkezdenek felvenni új embereket.

A képen a 2008-2009-es, a Nagy Recessziónak hívott válság munkanélküliségének alakulását láthatjátok.

Amint látható, az első hónapokban alig nőtt a munkanélküliség, a cégek még a meglévő megrendeléseket gyártották, utána pedig igyekeztek egy ideig még megtartani a jó munkaerőt.

A csúcspontot 22 hónap múlva érte el a munkanélküliség értéke és utána is igen lassan csökkent. (Az itt nullának jelölt állapot a valóságban 5% munkanélküliséget jelentett, ez tetőzött a kicsit 10%-os arány felett.) Az egész recesszió hivatalosan csak 18 hónapig tartott, tehát még a recesszió hivatalos vége után is nőtt a munkanélküliség. (Az átlagos recesszió 11,1 hónapig szokott tartani és kisebb munkanélküliséget szokott eredményezni. Recesszióról akkor beszélünk, ha két egymást követő negyedévben csökken a gazdaság teljesítménye.)

Amit leírtam, nem azért írtam le, hogy akkor most félj, mert ne félj. Ha te eddig is fordítottál arra időt és energiát, hogy képzett és így megbecsült munkaerő legyél, neked lesz munkád. Ha te folyamatosan képzed magad a szakmádban, nyelv(ek)et beszélsz és az elvárt minimumnál többet adsz a munkaadódnak, a legnagyobb válságban is meg fognak becsülni. Lehet, hogy nem te fogsz diktálni a fizetésekben, mint akár csak három hónapja is, de lesz munkád.

Azonban ne vond le azt a téves következtetést, hogy mivel öt hét alatt én még nem veszítettem el a munkámat és nálunk a cégnél gőzerővel termelünk, akkor minket ez nem is fog érinteni. Igen, még gőzerővel termeltek, a tavaly megrendelt vasúti eszközöket, rendszerfejlesztéseket vagy akármivel is foglalkoztok, meg kell csinálni, a folyó építkezéseket még be kell fejezni. Mert a te szektorodban nem beletapostak a fékbe, mint a turizmusban hanem csak leléptek a gázpedálról és a lendület még néhány hónapig ki fog tartani.

Válság: így készülj fel rá anyagilag

Online oktatás a pénzügyekről. 15 órányi anyag, nézz bele ingyen.

40 millió forintos életbiztosítás havi 5.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.

Új vagy a blogon? Itt találod a fontosabb írásokat összegyűjtve.

Share

Az értékpapír-piacok “államosítása”

Az amerikai jegybank (ahogy a legtöbb jegybank is a világon) 2008 óta átállt válságkezelő üzemmódra. Attól való rettegésükben, hogy esetleg a gazdaság lassulni mer, vagy még kimondani is eretnekség, esetleg vissza is esik és úgy fogunk élni, mint három éve, ami egyszerűen nem történhet meg, más se csinál 12 éve, mint stimulálja a piacot.

Minden drogos tudja, hogy a hozzászokás miatt egyre nagyobb adagokat kell bevinni a szervezetbe, viszont a növekvő adagok egyre nagyobb pusztítást végeznek a függők szervezetében.

Nincs ez másként a pénzügyi stimulus területén sem. Főleg akkor nem, ha békeidőben is gyógyszeren tartjuk az egyébként egészséges versenyzőt.

A kötvénypiacok viszonylag jól működtek 2008-ig. Akinek volt pénze, kölcsönadott olyan cégeknek és államoknak, akiknek hitel kellett. A kockázattól függően az infláció felett néhány százalékkal mindenki kapott kölcsönt. Jól járt a megtakarító és a hitelt igénylő is. Aki nem elégedett meg az inflációt alig meghaladó hozamokkal, az adott a kockázatosabb cégeknek. A túl kockázatosnak ítélt cégek pedig nem kaptak hitelt, vagy csak túl drágán kaptak volna, így elhullottak, folyamatosan tisztult a piac.

» Read more

Share

Az élet Kínában a karantén után

Kína mindenki előtt jár a járvánnyal kapcsolatban másfél hónappal. Arra gondoltam, érdemes lehet megnézni, mi vár ránk másfél hónap múlva.

Mennyire tér vissza az élet a normális kerékvágásba vagy mi lesz az új “normális élet”? Kínában már feloldották a karanténokat, de hogyan megy tovább az élet?

Az kézenfekvő, hogy az embereket nem lehet a lakásukban bezárva tartani még egy évig, mire lesz védőoltás, tehát előbb-utóbb fel kell oldani a zárlatokat. De mi lesz utána? Hogyan fogjuk élni a mindennapokat vagy milyen korlátozásokkal kell majd szembenéznünk?

Beírtam a keresőbe, hogy élet Kínában és leszűrtem a hat napnál nem régebbi találatokra.

Az első találat a New York Times-éami a vuhani helyzetet írja le, a cikk címe kb. hogy a normális élet még csak egy távolba vesző álom. A két és fél hónapos bezártság után nagyon lassan indul újra az élet. Bár már szabad az utazás, a hivatalos szervek mindenkit arra biztatnak, hogy maradjanak otthon. Ennek ellenére a korlátozás feloldása után százezres tömeg hagyta el a várost. A tömegközlekedés is újraindult, de még nagyon kevesen utaznak rajta.

A termelőüzemek 94%-a újraindult, de megrendelés hiányában a dolgozók 60%-a dolgozik csak és az áramfogyasztás is csak 80%-a a tavaly ilyenkori értéknek.

A kisvállalkozások nagy része is bajban van, aggódnak a magas raktárkészletek miatt, nem tudják fizetni a bérleti díjakat és az elbocsátott dolgozókat sem tudják újra felvenni.

A második találat egy pekingi beszámoló. Az üzletekbe belépés előtt mindenki test-hőmérsékletét ellenőrzik, ahogy azt is, hogy a kötelező mobil app szerint egészséges-e. (Attól függően, hogy volt-e valaki külföldön vagy csak akár a városon kívül, találkozott-e olyannal, akit később fertőzöttnek találtak és egyéb adatok alapján lehet zöld, sárga vagy piros a mobil app értékelése. Akinek piros, azt még a tömegközlekedési eszközökre sem engedik fel.) Maszk nélkül nem engednek be senkit a boltokba, de az utcán is rákiabálnak az ilyen rebellisre a nyugdíjasok.

Aki Pekingen kívülről érkezik a városba, köteles otthon maradni két hétig és erről egy matricát is ki kell tennie az ajtajára, hogy a szomszédok tudják ellenőrizni, hogy betartja-e az előírásokat.

Aki külföldről érkezik, annak nem az otthonában, hanem az erre kijelölt hotelekben kell eltöltenie a két hét szobafogságot a saját költségén. A kínai turisták végeláthatatlan tömegei nem most fogják újra ellepni a világot, úgy tűnik egyelőre.

» Read more

Share

Mit hoz a holnap?

Olyan kihívással találta magát szemben az emberiség, amivel már bő száz éve nem, ráadásul egy olyan új vírus okozta a járványt, amiről semmit nem tudunk, így mindenki csak találgat, mi lesz a gazdasági hatása a mostani eseményeknek.

Nem tudjuk, tényleg kialakul-e teljes körű immunitás azok között, akik átestek a járványon, mikor indul egy második hulláma a fertőzésnek, meddig kell fenntartani a korlátozásokat és rengeteg hasonló kérdés van, amit egyelőre csak találgatni tudnak a szakemberek is.

Azonban ha még lennének is pontos válaszaink a járvány jövőbeni alakulásáról, a gazdasági hatásokat akkor is csak tippelgetni tudjuk.

A bajba jutott amerikai kis és középvállalkozásoknak 2 millió dolláros hitelt ígértek, amire annyian jelentkeztek, hogy 15 ezer, majd 10 ezer dollár lett belőle, már annak, aki egyáltalán kap bármennyit is. Ez az összeg egy rossz vicc lett, nem segítség.

Egy másik hasonló programban 10 ezer dollár segélyt ígértek a kisvállalkozásoknak, a tervezett maximum egymillió jelentkező helyett már most 3 millióan igényelték az összeget. A munkanélküliek aránya néhány amerikai államban (például Michiganben) már most meghaladja az 1929-es Nagy Depresszió idején mért értéket, április végére az egész Egyesült Államokat nézve 20%-ra várják a munkanélküliek arányát.

Az így kieső vásárlói réteg azonban csak egy dolog. A bizonytalanság további vásárlókat ösztönöz a vásárlás elhalasztására vagy egyéb módon befolyásolja a vásárlói döntést.

A kínai vásárlók 38%-a lemondott a mobiltelefonjának a cseréjéről, bizonytalan ideig elnapolta a kérdést. Az autóvásárlók elkezdték mérlegelni, hogy egy recesszió kezdete előtt érdemes-e új autót venni, aminek jelentős lesz az áresése, ha közben a gazdasági helyzet miatt a vásárlóerő szerény lesz 2-3 év múlva, amikor el akarja majd adni a most vásárolt autót a tulajdonosa. Szintén a halasztás mellett szól a gyártók várható akciói a csökkenő értékesítési számok miatt, illetve a szintén valószínű állami támogatások, amivel az új autó vásárlását fogják támogatni adókedvezményekkel, ahogy ezt tették 2008 után is. Tehát jó eséllyel sokan a munkanélküliség miatt, míg mások a várható kedvezmények miatt fogják elnapolni az autóvásárlást.

Legalább egy évig nem lesz olyan nagyszabású sportesemény, ami miatt az emberek le szokták cserélni a televíziójukat. Ha csak az emberek 10%-a mond le a nagyobb lakás vásárlásáról vagy a pénze ingatlanba való befektetéséről, máris érezhetően visszaesik az ingatlanpiac is.

S a sort még nagyon hosszan lehetne sorolni. Gazdasági válság akkor van, amikor az emberek visszafogják a vásárlásaikat, akár külső ok miatt (mint a munkanélkülivé válásuk), akár azért, mert rájönnek, hogy mégsem olyan gazdagok és mégsem olyan biztos a jövőjük, mint eddig gondolták.

Ezért aki azt mondja, hogy tudja mekkora lesz ez a válság és meddig tart, az finoman szólva is túlzott önbizalomban szenved.

» Read more

Share

Ilyen állapotban vágtunk bele a válságba

Olvasom, hogy az Iparkamara elnöke nyilatkozik, hogy annyi ember ment tönkre a válságban, hogy azzal már kezdeni sem tudnak mit. Abban a válságban, ami még csak kemény négy hete tombol.

Kijött a FED felmérése az amerikai kis és közepes vállalkozásokról, ami sok mindent megmagyaráz, miért van annyi cég kétségbeesve a leállás első két-három hetében is.

A felmérés szerint 2019-ben a cégek 56%-ának nőtt a bevétele és csak 22%-ának csökkent, 69%-uk további emelkedésre számított az előtte álló egy évben és csak 11 százalék várt csökkenő árbevételt.

57%-a nyereséges volt és csak 24%-a veszteséges, 36%-a több embert alkalmazott, mint egy éve és csak 15%-ánál csökkent a létszám, 44% szerint nőni fog a létszám a következő évben és csak 6% várt csökkenést.

A cégek 30%-a fejlődött 2019-ben egyszerre mind bevételben, mind létszámban.

Eddig ezek nagyon szép számok. De most jön a de.

» Read more

Share

Mennyivel nőttek a fizetések idehaza euróban?

Ma reggel  jutott eszembe, hogy vajon mennyivel keresünk többet ma, mint 4-5 éve, ha euróban nézzük a béreket? (Ahogy egy multit érint a dolog.)

2010-ben a budapesti nettó átlagfizetés 164.794 Ft volt, ez az április közepén érvényes euró árfolyammal (263.63 Ft) 625,1 euró. (Euró inflációval az eurós összegek, illetve forint inflációval a forintos összegek sincsenek korrigálva.)

2015-ben a budapesti nettó átlagfizetés 209.147 Ft volt, ez az április közepén érvényes euró árfolyammal (302,76 Ft) 683,7 euró.

2016-ban a budapesti nettó átlagfizetés 227.750 Ft volt, ez az április közepén érvényes euró árfolyammal (311,8 Ft) 735,1 euró.

2019 végén (ennél frissebb használható adat még nincs) a budapesti nettó átlagfizetés 305.924 Ft volt, ez a 361 Ft-os eurós árfolyammal 847.4 euró.

Tehát 2015-höz képest majdnem 24%-kal nőtt a nettó átlagfizetés euróban, ez évente egy kicsit kevesebb, mint 4,4% növekedést jelent, 2016-hoz képest most 15,2%-kal magasabbak a fizetések, ez átlag évi 3,6%-ot jelent.

2010 és 2020 között a növekedés euróban 35,5% volt, ez évi 3,1%-nak felel meg. Inflációval korrigálva mindössze 14%-kal nőttek a bérek idehaza euróban 10 év alatt. Eközben Németországban a bérek 2010 és 2019 vége között bruttó havi 3.230 euróról 4.012 euróra nőttek, ami 24,2% növekedés 10 év alatt.

Figyelembe véve, hogy a forint idei összeomlása előtt is csak Romániában és Bulgáriában volt olcsóbb a munkaerő az egész Unióban, valószínűleg nem fognak kivonulni a multik az itthoni fizetések elmúlt években tapasztalt növekedése miatt.

Share

Pénzt vagy életet?

A járvány kapcsán mindenkiben felmerül a kérdés, nem fizetünk-e túl nagy gazdasági árat a vírus megfékezése érdekében?

A kérdés elsősorban morális, mi a fontosabb, a dübörgő gazdaság és hogy menjen hitelből az autó és lakásvásárlás vagy a nagymama még éljen további tíz évet?

De a kérdés gazdasági is: mekkora kárt okoz a leállás és az, hogy az emberek nagy része nem is termel és ami még nagyobb érvágás: nem is fogyaszt?

Mi lenne a jobb? A karantén vagy a gazdaság további üzemeltetése? Melyik kerül többe? Nem is olyan egyszerű a válasz, mint amilyennek tűnik.

Egyrészt több országban nem állt le a gazdaság, továbbra is termelnek rendületlenül. Ilyen ország például Japán. Egyedül az iskolákat zárták be és megkérték az embereket, hogy ha lehet, ne járjanak kocsmákba és egyéb helyekre, aki tud, az dolgozzon otthonról. Hiába düböröghetne tovább a termelés és a fogyasztás is, Japánban nagyobb lett a gazdasági visszaesés, mint az Egyesült Államokban. De ugyanígy járt Szingapúr és még több hasonló ország is. S míg Szingapúr nagyon ki van téve a külső világgazdasági körülményeknek, így ott érthető az eredmény, Japán esetében ez egyáltalán nem magyarázza meg a visszaesés ilyen mértékét. (Update: egy nap telt el és Japánban is bevezették a kijárási korlátozást. Ennyire gyorsan változnak a dolgok….)

» Read more

Share

Levélküldés otthonról

Most olvastam az indexen, de annyira jó, hogy megosztom itt is, hátha másnak is újdonság.

A Hibridlevél oldalon elektronikusan elküldheted a feladni kívánt levelet otthonról, ők kinyomtatják, borítékba teszik és el is postázzák helyetted, ha kéred, akár ajánlottan vagy tértivevénnyel is, már egy darabtól is.

Mennyiért? Egy áfamentesen 135 forintos normál levelet 172 forintos áfás áron küldik el neked. (Árlista)

Ebben benne van a postai költség, a levélpapír, a nyomtatás, a boríték és a postára adás is.

Ki sem kell mozdulnod otthonról, nem kell otthon nyomtatót tartanod, nem kell postára rohangálnod, már egy levelet is fel tudsz így adni. Ha céged van, nincs munkaerő-költséged sem, nem kell a titkárnőt a postára küldeni.

Minden levélre alkalmas, amit nem kell saját kezűleg aláírnod, elég a nyomtatott aláírás is. Lehet kérni színes nyomtatást is, az csak 196 Ft tokkal-vonóval.

Nekem nagyon tetszik, nem csak olcsóbb, mint a nyomtatás és a borítékolás, de gondod sincs vele.

Share

Mentsenek meg

A járvány miatt hirtelen sok szakmában lefeleződött a kereslet, vagy akár még annál is jobban csökkent a bevétel. Hirtelen rengeteg magánember és cég állt sorban azért, hogy az állam megmentse őket a “biztos pusztulástól”.

Olyan cégek és kisvállalkozók, de alkalmazottak is, akik az elmúlt évtizedben nem tudták, hogyan dőzsöljenek. S ez joggal zavarja azokat, akik fegyelmezetten és előrelátóan éltek eddig is.

Még csak három hét telt el a járvány lényegi kitörése óta, de már 54 milliárd dollárt kaptak az amerikai légitársaságok az adófizetők pénzéből, hogy nehogy csődbe menjenek szegények néhány nap alatt. (A mentőcsomag teljes összege meghaladja a kétezer-milliárd dollárt, de az amerikai elnök már most többet szeretne. Három hete tart a válság az Egyesült Államokban és ezt a pénzt egyszer valakinek ki kell fizetnie. Vagy az adófizetőknek, vagy a megtakarítóknak az infláción és a nulla százalékos kamatokon keresztül.)

Azok a légitársaságok, akik az elmúlt évtizedben elképesztő pénzeket kerestek és osztottak szét a részvényeseik között, illetve hasonló mértékben vásároltak be hitelből új gépeket.

Pedig több ezer éve tudjuk, hogy a hét bő esztendő után a hét szűk esztendő jön és ez jóformán azóta így van, hogy világ a világ.

A legnagyobb amerikai légitársaság, az American Airlines a kétezres években átlagosan működött, 2006-ban 250 millió dollár volt az éves nyeresége, 2007-ben is csak 500 millió dollár.

A tízes évek hozták el a Kánaánt, az évtized közepén évente 7,6 milliárd dolláros nyereségük volt és az igazgató azt nyilatkozta 2017-ben, hogy valószínűleg soha többé nem lesznek veszteségesek.

» Read more

Share

Az első összeomlás

Felnőtt és elkezdett dolgozni egy olyan generáció, amelyik még soha nem találkozott tőzsdei összeomlással. Az elmúlt 11 év a leghosszabb felívelő szakasz volt a tőzsdék életében, nem igazán tudtál olyan dologba fektetni, amin ne nyertél volna sok pénzt.

Sokan úgy szocializálódtak, hogy nekik ez a normál helyzet. Ha valaki 24 évesen elkezdett megtakarítani és ma 35 éves, ő bizony ebbe nőtt bele. Mindig van feljebb és mindig megéri a kockázatosabb dolgokba fektetni.

Emlékszem az előző, 2008-as összeomlás előtt is minden ügyfél végtelenül kockázattűrő volt, mindenki a tőzsdére akart befektetni, nem tudtad lebeszélni őket erről. Legyen akármilyen kevés pénze, azt a tőzsdén szerette volna kamatoztatni.

Pedig hát egyáltalán nem voltak kockázattűrők, sőt azt sem tudták, mi az a kockázat. Csak azt látták, mekkorát emelkedett a magyar tőzsde azokban az években és nem akartak ők sem kimaradni.

» Read more

Share

Trükközés a hitelmoratóriummal

A napi.hu jóvoltából most az egész ország lázban ég, hogy mennyit lehet nyerni a hitelmoratóriummal. A trükk motorja az, hogy az MNB megtiltotta a bankoknak, hogy a nem törlesztett hitelek elmaradására kamatos kamatot számoljon, ahogy azt kellene számolni. Ez a bankoknak 30-40 milliárd forintos kárt jelent.

Ezt lovagolják meg az ügyesek, kérik a moratóriumot, de az eddigi hiteltörlesztőjüket befizetik havonta, de nem havi törlesztésbe, hanem tőketörlesztésnek, így a tőkéjük csökken és ezen nyernek, mert ők élvezik a kamatos kamat hatását, amit a bank nem tud rájuk hárítani.

Direkt nem írtam a lehetőségről, mert nem tartom különösebben korrektnek. Viszont annyi levelet kaptam miatta és annyian belinkelték, hogy egyszerűbb írni róla.

Szóval az én véleményem az, amit fentebb leírtam. Ez egy kiskapuval trükközés, semmi több.

Azonban amit érdemes megtenned, ha nem csak lakáshiteled van: használd ki a moratóriumot és amit eddig a lakáshitelbe fizettél havonta, abból fizesd ki a magasabb kamatozású egyéb hiteleidet. Így a végén az egyéb hiteleidet átkonvertálod lakáshitellé, alacsonyabb kamat mellett. Erre érdemes lehet felhasználni a moratóriumot.

Share
1 2 3 4 89