Hogy vegyem rá a párom, hogy dolgozzon?
Nagyon gyakori probléma a párkapcsolatokban, hogy az egyik fél nem akar dolgozni. A férj két éve otthon van és egész nap csak játszik a számítógépen, vagy a feleség nem akar visszamenni dolgozni, noha a gyerekek már lassan felnőnek.
Ilyenkor húsbavágó kérdés, hogyan lehetne rávenni a másikat, hogy ő is járuljon hozzá a család bevételeihez.
Vannak emberek, akik egyszerűen lusták dolgozni, amíg van, aki eltartja őket. Van, aki álomvilágban él és nem akar elvállalni akármilyen munkát, csak a tökéleteset, miközben nem veszi észre, hogy a tökéletes munkahelyre viszont nem őt fogják választani. (Ez utóbbi viselkedés is gyakran önzésből és lustaságból táplálkozik, miért vállaljak el akármit, jó nekem úgy, ahogy most van, a párom úgy is eltart.) Van, akit a másfél év munkanélküliség depresszióba taszított és már az élettől is elment a kedve, nem hogy a munkahely-kereséstől és már mindenre alkalmatlannak érzi magát. Mivel számtalan oka lehet, amiért a párod nem dolgozik, fontos, hogy először az okát igyekezz megérteni annak, miért nem akar dolgozni.
Egyszerre kell keménynek és kedvesnek lenned, ha szeretnél célt elérni. Ne felejtsd el a két legbölcsebb mondást ezzel kapcsolatban:
– Kritizálni minden bolond tud és minden bolond meg is teszi.
– Egy csepp mézzel több legyet fogsz, mint egy hordó epével.
Az állandó kritizálás és további ítélkezés nem fogja megoldani a problémát, ha eddig sem oldotta meg. Döntsd el, hogy legyőzni akarod, vagy meggyőzni, földig rombolni, vagy felépíteni.
A további harc helyett első lépésként inkább vond be a férjedet vagy feleségedet a családi pénzügyekbe. Kezdjétek el együtt megtervezni a kiadásokat, számba venni a bevételeket, kérd meg, hogy segítsen rendet vágni a számlák között, melyiket mikor kell befizetni és mennyit. Beszéljétek meg, miről kell lemondanotok (nyaralás, hobbi, kikapcsolódás, stb.), mivel kevés a pénz.
A megtakarításokat kezeld evidenciaként, a nyugdíjra vagy a gyerek oktatására félre kell tenni a pénzt és kész. (Sok ingyenélő ebből szeretné magát eltartatni, a jövőt élné fel az ő kényelmes jelene érdekében. Erről szó sem lehet, ezt határozottan szögezd le. Mivel te keresed a pénzt, amit be kell osztani, itt vitának helye nincs.)
Kérd meg, hogy segítsen kitalálni, hogyan tudnátok kijönni a bevételből. (Természetesen a helyes megoldás, hogy ő is hozzájárul a bevételekhez.) Szeretettel, de emlékeztesd arra, hogy mindkét fél kötelessége a kiadásokhoz való hozzájárulás.
Készülj fel a kifogások kezelésére. (“Nem találok a képzettségemnek való munkát”, “Többe kerülne a bébiszitter, mint amennyit én keresnék”, “A gyerek még csak tíz éves, kellek neki, hogy itthon legyek, amikor hazaér az iskolából”, és a többiek.)
(Persze azt is mérd fel, mennyibe fog kerülni, ha például a feleséged újra munkába áll. Az egyik ismerősöm felesége tanítónő, a két gyerek magánovija (mert az államiban nem volt hely) és a buszbérlet többe került volna, mint amit fizetést kapott volna a neje. Ő inkább otthon maradt, mert az volt a legolcsóbb. De ezt csak így zárójelben.)
A feleségnek ígérd meg, hogy te is kiveszed a részed a házimunkából és a gyerekekkel való foglalkozásból, vagy a gyerekek iskolába vagy hazajuttatásából, ha visszamegy dolgozni.
(Az nem járja, kedves férjek, hogy a nő is dolgozzon napi nyolc órát és még egyedül vigye is a hátán az egész családot. Vagy maradjon otthon, esetleg dolgozzon négy órában és adja a háttér-munkát, vagy legyen közös a ház körüli munka is. Szerintem az az ideális, ha a férj keres eleget és a nő csak akkor dolgozik munkahelyen is, ha kedve van hozzá, de most a cikk arról szól, ha szükség van a másik fél keresetére is.)
Bátorítsd az álláskeresését és buzdítsd, hogy igenis elég értékes ahhoz, hogy jó állást kapjon. Segíts neki önéletrajzokat írni, ülj le mellé, hogy most együtt fogtok állásajánlatokat olvasni. De mindez tényleg segítségnek tűnjön, ne leuralásnak vagy számonkérésnek. Ha azt érzi, hogy az akaratod akarod rákényszeríteni, csak azért sem fog változtatni.
Közösen hozzatok egy céldátumot, hogy ha mondjuk mostantól két hónapig nem helyezkedik el, akkor elmegy a legelső McDonald’s-be kiszolgálónak, mert mindegy mennyit keres, az is több, mint a nulla és nagy segítség lesz neki kiszakadni a kanapé öleléséből és újra visszatérni a munka világába.
Ha ezzel sem érsz el célt, kezd el csak a számlák rád eső részét fizetni és ne adj neki egy fillért se semmilyen kiadásaira, hogy döbbenjen rá, hogy nem vagy fejőstehén. Ha közös bankszámlátok van, nyiss egyet magadnak és arra kérd a fizetésed. Ebben az állapotban remélem semmilyen hitelkártyátok nincs, ha mégis volna, gyorsan mondd le.
Keress külső segítséget, ha szükséges. Egy pszichológust vagy járjatok párterápiára. Vannak olyan magatartásbeli rendellenességek, amiket nem csak kezelni, de még felismerni is csak egy szakember tud. Ezek nem fognak maguktól elmúlni, bármennyire is szeretnéd.
Ha minden kötél szakad, a kiéheztetés csodákat tud művelni. Ha elköltözöl a lakásból, vagy őt kirakod és egy fillért sem adsz a fizetésedből, az éhség és a hajléktalanság gyorsan észhez tudja téríteni a legtöbb embert. De ez csak a végső megoldás, könnyen lehet, hogy ezzel a kapcsolatotoknak is vége, amiért lehet, hogy kár lenne. A kapcsolatok sokkal nagyobb értékek, mint amennyire az emberek általában megbecsülik őket. De van, amikor már csak a sokkterápia segít.
Ha te már átéltél ilyet akármelyik félként, írd le a hozzászólásokban, nálatok mi működött, hogyan sikerült megoldani a problémát.
Valódi pénzügyi tanácsadás termékértékesítés nélkül csak 35 ezer forint.
Oktatás a pénzügyekről: hat alkalmas tanfolyam csak 25 ezer forint.
20 millió forintos életbiztosítás havi 4.990 Ft-ért, életkortól függetlenül.
Nagyon jó cikk. Sajnos az emberek világbajnokok abban, hogy kifogást keressenek arra, hogy miért NE kelljen dolgozni.
“miközben nem veszi észre, hogy a tökéletes munkahelyre viszont nem őt fogják választani.”
Biztos vagy ebben? 🙂
Lehet otthonról is dolgozni, online. Rengetegen tanítanak pl. Skype-on vagy ahhoz hasonló programokon keresztül angolt, japánoknak. Ezen kívül outsource-olt titkárnőkre van kereslet. Nemhogy egy irodában, de még egy országban sem kell tartózkodni a főnökkel. Bejövő e-mailekre válaszolni, a fontosakat továbbítani, VoIP-telefonon hívásokat fogadni bárki tud. Ilyen munkát nem nehéz találni, csak regisztrálni kell hozzá megfelelő oldalakon, ahol szabadúszókat keresnek. Azt talán mondanom sem kell, ha nem tudsz angolul, akkor mindenek előtt abba fektess be, hogy megtanulj. Sokszorosan megtérül.
Bizonyos hiányszakmákat leszámítva az álláskeresési idő Magyarországon átlagosan 18 hónap. Aki nem volt munka nélkül és nem próbálta, az nem fogja úgyse elhinni. Lehetsz bármilyen képzett, ritka, hogy megürüljön egy olyan pozíció, ahol pont Rád van szükség. Én az elmúlt 11 évből 5-öt nem dolgoztam, szerencse, hogy a maradék 6-ban és az azt megelőző 10-ben nagyon jól kerestem. Nyilván olyan is volt, hogy azért álltam fel egy helyről, mert volt annyi tartalékom, hogy nem szorultam rá arra, hogy olyan munkát végezzek amihez nincs semmi kedvem/gyomrom/idegem.
A betöltetlen állások 2/3-a_3/4-e olyan cégeknél van, ahol nem stimmelnek a dolgok, a jó cégektől az emberek szinte soha nem jönnek el. Ha valaki nem talál egy stabil, jól szervezett céget, könnyen belecsúszhat egy rossz szériába, ahol váltogatja a rosszabbnál rosszabb cégeket. A tartalék nélkülözhetetlen és akkor az 5 év is túlélhető
Klassz,de bizony fontos,hogy valaki vàrja otthon a kiskamaszokat is(lehet a nagymami is),beszèlgethessen valakivel ha szeretne,ès hosszùtâvon bizony az is “kifizetődő”ha terìtett asztal vàrja otthon a gyerekeket.
Maximàlisan egyetèrtek,az lenne szuper ha a felesèg akkor dolgozna ha szeretne,akkor viszont bizony kapjon tàmogatàst.Jò îràs
Nálunk speciális helyzet van. 3 gyerek van (12, 14, 17 évesek). A középső gyereknek tanulási nehézségei vannak. A legkisebb tejcukor allergiás és asztmás is. Az anyósom is eléggé pátyolgatásra szorul. A falu másik végén lakik, Budapestre járok be dolgozni. Napi ~ 3-3,5 órát utazom. 2 nap távmunkám van egy héten.
Kb. fél évet dolgozott a feleségem kb. 2 évvel ezelőtt mint napközis tanár. Akkor látszott rajta, hogy megviseli az idegrendszerét ez a munka. Ráadásul nem hozott haza csak havi 80 körül (nem teljes munkaidős volt). A gyerekek tanulmányi eredménye is romlott.
Utána egyeztünk meg, hogy keresek jelen helyzetben eleget így maradjon otthon. Ráírtuk a másodállásos vállalkozásomat is. Így a TB-je is rendben van. A vállalkozást továbbra is én viszem. A bevételünkkel akkor lettem ideges, amikor a havi 1 millió is kevésnek bizonyult.
folyt köv.
Ez azért idegesített mert a vállalkozásomba láttam, hogy vissza kellene forgatni a pénzt, hogy ne menjen leívelő pályára. Valamint láttam, hogy ez így egy feneketlen kút. Bármennyit is dolgozom.
Ezért leültünk és megbeszéltük. Most 500 ezer Ft-ot kapott mint havi költési lehetőséget. Ebből ki kell jönnie. Így nincs folyamatos számlaírogatás. . ~550 ezer körül keresek havonta a főmunka helyemen. Ebből marad tehát 50 körül. + a gyerekekre is kapunk 55 körül. Ezt lerakjuk egy külön számlára. Majd a vállalkozásomat külön kezeljük. Ott kb. 400 és 600 között jön ki havonta a bevétel. Ebből 50 kata, kb. 80 a havi egyéb költségek. Ez egy külön hosszútávú számlára megy. A feleségemnek ugyan említettem, de szerintem még nem fogta fel, hogy a másik számláról kell fedeznünk minden egyebet. Tehát, ha kocsi cserét szeretne stb. Ezek be fogják határolni így az egyéb költségeket is. folyt. köv.
“Nagyon gyakori probléma a párkapcsolatokban, hogy az egyik fél nem akar dolgozni. A férj két éve otthon van és egész nap csak játszik a számítógépen” Köszönöm ezt a cikket. Eddig azt gondoltam ez csak az én problémám.
Érdekes cikk.
Tudom, nem ez a lényeg, de ezzel vitatkoznék.
“az az ideális, ha a férj keres eleget és a nő csak akkor dolgozik munkahelyen is, ha kedve van hozzá”
Párom párszor megemlítette, hogy mi lenne, ha eltartanám. Erre nekem első gondolat, és mi az istent csinálsz, ha velem lesz vmi? Milyen munkát találsz, ha az van önéletrajzban, 10 éve otthon ülök?
Akár ezzel is lehet hatni.
Én szüleim sokáig így éltek, hála égnek már nem. Párom szülei jelenleg is. Működni működik, de ezzel a párod nagy bajba sodorhatod, ha nem nyitod fel a szemét.
(Persze ez csak az én véleményem)
Peti, erre is tökéletes az életbiztosítás. Ha velem valami történik, a feleségem több évnyi fizetésemet egyben megkapja.
Néha úgy érzem nem érzi, hogy milyen nehéz megkeresni a pénzt.
Viszont a gyerekeket és a háztartást rendben tartja. Anyósom körül is rendet tart. Egyedül az zavar, hogy apámmal nem foglakozik annyit mint anyósommal, pedig Ő is beteges már. Dühös rá, mert gyűjtögető (tele van a háza és az udvara is) és hagyta is lerohadni a házát.
Most hétvégén megyek apámhoz. Ez lesz az elmúlt évben a 3. próba, hogy rendbe rakjak 1 szobát az étkezőt, a konyhát és a fürdőszobát. Jelenleg ösvények vannak a lakásban. Néhányon ráadásul úgy közlekedik, hogy maga elől maga mögé rakja a cuccokat. Az a baj, hogy érezni bent a penészszagot a lakásban és nem tud rendesen fűteni sem magára. Eddig mindegyik próba kudarcba fulladt, mert nem engedett csak néhány apróságot kidobni. Annyi szabadidőm meg nincs, hogy hetekig gondolkozzunk mivel mi legyen.
Az a baj, hogy a szaktudásomat is frissíteni kellene, de nincs idő.
Lu, erről is már készül egy cikk, ha a párom túl sokat költ címmel.
Sztori: ferj sokszor munkanelkuli, feleseg jol keres. Feleseg a csaladfenntarto, a hazvezetono, a gyereknevelo, a megtakarito, egyszemelyben. Besokallas, elhagyas, valas.
Én egyszer két évig kerestem munkát. Semmi értelme nem lett volna a mcdonals -ban mosogatni, vagy elmenni betanított munkásnak hirtelen. Akkor tuti nem lett volna belőlem semmi. Nem volt szükség arra amihez értettem. Pár helyen elhelyezkedtem, de igen sok cégnél nincsenek rendben a dolgok, hamar fel is mondtam. Kellett ennyi idő. Aztán találtam munkát, vállalkozásom is lett, több új dolgot kitaláltam. Párom évekig nálam dolgozott. Szóval attól még, hogy valaki nem adja alább még nem kell kukázni meg hajléktalant csinálni belőle.
Lu, kívülállóként furcsának hangzik, hogy a feleséged havi 80-at vitt haza, de idegileg nem bírta azt a részidős munkát – majd havi 1 millát (vagyis több, mint az ő egész éves ex-fizetését) költött szemrebbenés nélkül, és költene, ha nem beszélsz erről vele. Érdekes gondolkodásmódja lehet.
Szvsz szerintem nagyon sok családban inkább elvárás, hogy a feleségnek nem az a dolga, hogy munkahelyen dolgozzon, vagy csak valami kis leterheltséget jelentő alibi munkahelye legyen, tehát nem arról van szó, hogy ő nem dolgozna, sőt sok esetben frusztrált is emiatt, a bili viszont évtizedek múlva vagy sosem borul. A munka célja ugyanis egyáltalán nem csak a pénzkeresés…
TZs, ezzel a példával áll szemben sok másik, ahol a férj még 15 év után sem talál munkát magának. Ismerek ilyen családot. Természetesen mindig vannak kivételek.
Kiszámoló: “miközben nem veszi észre, hogy a tökéletes munkahelyre viszont nem őt fogják választani.”
Hurka: “Biztos vagy ebben? ”
Hát igen, a HR-esek képesek bárkit felvenni.
Ati: “A betöltetlen állások 2/3-a_3/4-e olyan cégeknél van, ahol nem stimmelnek a dolgok, a jó cégektől az emberek szinte soha nem jönnek el.”
Az üres állások jó részét meg se hirdetik, amit meg igen, ott nagyrészt azért, mert akkora a fluktuáció. Az álláshirdetés is olyan, mint a választási kampány: mindkettőben a földi mennyországot ígérik meg 🙂
És nem is csak a pénzkeresés munka…
Volt evekig nem kereso parom, akit ‘semmire nem vettek fel, mert lehetetlen dolgokat kernek. A devizahitel gyult, volt h segitettem kihuzni egy ket honapot. Aztan lett volna neki valo allas, fel kellettvopna keszulnie angolbol, de nem tette meg. Ezutan ugy voltam vele, hogy az ember ilyen valakivel egyszeruen nem vallal eletkozosseget, mit lat tole egy gyerek? Szerintem a noknek is kimondottan jot tesz a munka, realisabban latjak a feladatokat, lehetosegeket, nem suppednek bele az anyuka valosagba (avagy a frosch vs mas es eleg biobe a gyereketel) es a ferfiaknak is egy kis haztartas, gyetekkel let. 10 ev utan ha az ember nem dolgozott/ toltott a haztartassamidot nehez megerteni a masikat akinek az a napi valosag. Ill mindenki legyen kepes egyedul is elvinni takareklangon a csaladot ha baj van. A cikk jo, az otthon ules nem opcio senkinek.
Kedves Kiszámoló
A 2000-es években valóban szinte bárki talált munkát, ha akart, nekem volt, hogy kétszer is találtam munkát 2 éven belül. A válság kitörése után azonban olyan is volt, hogy az egész országban évente egy olyan pozíciót hirdettek, amihez értettem. Úgy jártunk mi is, mint a részvények, vagy az ingatlanok: nem kellettünk senkinek.
Egy-másfél éve valóban jobb a munkaerőpiac, de a válság előtti helyzetet még messze nem értük el. Bizonyos szakmák túltelítetté váltak: bankosra, vagy ingatlanfejlesztőre a válság után 5 évig nem volt szükség, utóbbiból 2 éve hiányszakma lett. A pénzügyi vezetői pozíciókat kiszervezték, megszüntették az SSC-k, a sales-es munkakörök jelentős része eltűnt, a marketing költés harmadára esett bizonyos szegmensekben, de orvoslátogatóból, vagy biztosítási ügynökből sem kell már annyi. Ezekben a szakmákban kemény munkát találni, a McD nem valódi megoldás
Ati, a cikk nem azokról szól, akik megfeszítve keresik a munkát, csak nincs, hanem azokról, akik nagyívben kerülik még a lehetőségét is, hogy dolgozzanak.
Apámat féltem, hogy télig, ha nem rakunk rendet nem fogja túlélni ezt a telet. A múlt telet is úgy élte túl, hogy vettem Neki egy fűthető ágybetétet. Ez tavaszig bírta, utána tönkre ment.
Nem tudom mit tudok tenni, ha most sem enged rendesen pakolni.
Itthon is sok dolgom van Bár az udvart és a ház előtti részt lenyírják a gyerekek. A többi részt én tartom karban (kb. 2500 nm gyümölcsös, szántó és kaszáló + anyósomnál is nyírom a füvet, bár itt a gyerekek is segítenek időnként). Vannak földjeink is. Ezekkel is van mindig valami. Most pl. 1 hektár lucernát takarítok be nemsokára és azt el is kel adnom.
Vannak tyúkok is, ezek sem teljesen értem miért vannak, de a feleségem ragaszkodik hozzájuk. Pucolni én szoktam őket, terményért is én rohangálok, etetni hetente 4 nap szoktam én, 3 nap a feleségemé. Volt kecskénk is az óhajára, viszont azt levágattam mert nem bírtam a sok munkát vele.
Oké, csak kívülállóként könnyű a kettőt összemosni.
Sok esetben annak sem egyértelmű, hogy melyik kategóriába tartozik, aki éppen benne van a szorult helyzetében…
Csak arra akartam rámutatni, hogy a dolgok ritkán feketék, vagy fehérek.
Lu: nalatok a koltsegekkel meg a gondolkozasmoddal vannak brutal problemak ha havi 1 milliot kevesnek erzel :s
Mi egy kicsit más jellegű problémával küzdünk. Én is és a feleségem is kiábrándultunk a munkahelyünkböl. /Kozszfera és versenyszféra/ Szeretnénk valamit,ami szabadságot ad,hogy több idő legyen értelmesebb dolgokra(pl. a gyerekkel játszani). Spórolunk, amennyire ésszeru.(nyilván a lottó ötös keveseknek sikerül) Szeretnénk valamibe belevágni a munka mellett,és ha bejön,hogy a minimális megelhetesi szintünket fedezni tudja, akkor felmondanánk. De sajnos nincs ötletünk,hogy merre induljunk el. Esetleg erre lenne valakinek ötlete, tanácsa?
Nálunk sajnos pont ez a helyzet. Feleség lassan 7 éve otthon. Októberben mehetett volna vissza dolgozni, de inkább közös megegyezéssel, meg nettó másfél millás lelépővel (ebben benne van az x év alatt felgyülemlett kifizetett szabadság is) elment a cégtől (amit jó döntésnek tartok mert a pozíciója megszűnt). Utána 3 hónap munkanélküli segély. Az utolsó havit februárban vette fel. Ezt követően semmi. Kb áprilisban készíttte el a testvére a CV-jét, mert még arra is tett rá, hogy ő csinálja saját magának. 2 hónap keresgélés után csodálkozik h nem hajlandók őt alkalmazni. Persze ő csak 4 órában hajlandó dolgozni, meg csak a 3 esetleg 4 kerben, mert az esik közel hozzánk. Azt hiszi majd ő diktál, és nem a piac… Igazából nem is töri magát hogy visszamenjen, állást találjon. Kényelmes neki otthon. Én IT-ban dolgozom alkalmazottként, havi nettó 600-at viszek haza. Folyt köv.
@Lu
A törvények szerint amíg apukád cselekvőképes, otthon ő az úr, nem tehetsz semmit. Meggyőzni már nem fogod, szerintem rendezkedj be alkalmazkodásra, fogadd el az ösvényeket meg az ösvényeken az akadályokat is, és vegyél akár havonta fűthető ágybetétet. Mást nem tehetsz. A házát ne újítsd fel, nem is engedné, mert szerinte minden úgy jó, ahogy van. Ő nem is érzékeli, mekkora a kupi, hiszen lassan alakult ki nála, ha meg belül igen, akkor se fogja ezt elfogadni. Legfeljebb az alapvető dolgok (víz, fűtés) életben tartása lehet a cél, hogy ne dőljön az egész a fejére.
Volt a családban ilyen helyzet. Ragaszkodott hozzá, hogy ő megjavítja a fél évszázados csöpögő WC-t. Aztán mikor sugárban indult meg a falból a víz, gyors vízóra melletti főcsap elzárás, és mogorva megjegyzés, hogy na jó, hívjunk mégis egy szerelőt.
Szóval havi nettó 600-ból élünk nem rosszul. Nagy extrákra nem futja, de gond nélkül elvagyunk belőle. A probléma ott kezdődik, hogy mindent én fizetek: lakáshitel, rezsi, kaja. Neki nincs jövedelme, egy fillért se adok neki de így se töri magát, hogy munkát találjon. 2 gyerek van, mind2-őt én hordom minden egyes nap oviba, majd délután haza immáron 3 éve. Akármennyire is rugalmas a munkaidőm, sokan már nem nézik jó szemmel, hogy utolsónak érek be reggel, és elsőnek távozom. Orvosom megmondta, hogy ha így folytatom, akkor 2 éven belül garantált a stroke vagy szívroham (időközben magas lett a vérnyomásom). Ezt is tudja, ez se hatja meg. Mindent a saját kényelme alá rendel. Most ott tartok, hogy beadom a válópert.
Ez már a második cikk sorban ami szerintem népszerű lesz kommentekben.
Nálunk a helyzet a következő:
Villanyszerelő vagyok, párom kórházban asszisztens. Én kerestem tavaly átlag 550eFt-ot, ő 110eFt-ot (+40eFt maszek orvos mellett…). Most sikerült rávenni hogy menjen el iskolába (2+1 év) és kemény 50eFt-tal többet fog keresni. Legalább van kis motiváció.
Osztályon kereshetne jóval többet, de akkor se hétvége, se ünnep.
Rászorulva nem vagyunk a pénzre amivel többet keresne, hitel nincs, 4 éves kocsi van, megtakarítás van…. így legalább többet tud a gyerkőccel is lenni. Plusz szereti is amit csinál, bár ilyenkor nyáron hatványozódik az idióta, türelmetlen turista betegek száma… De mindjárt vége a nyárnak :DDD
Nem tudom mivel tudnám motiválni,hogy váltson irányt, mert ma Mo-n aki egészségügyben dolgozik az vagy hülye vagy elhivatott.
szerintem a nem dolgozás egyéni probléma és nem párkapcsolati, tehát felesleges párok között erről a problémáról beszélni és a házastárs ezt nem is képes kezelni…..az igazán problémás rész ebben az, hogy miért ismerkedett meg olyannal, aki nem dolgozik, mert ez nem egyik napról a másikra alakul ki
Snasim….Gondolkozzatok el, mi érdekel titeket, akár hobbi..(fotózás, festészet, írás, asztrológia, számítógépek)… Habár, lehet tanulással, de abból is lehet valami.
Egy ellentétes világnézet: prochristo.blogspot.hu/2017/07/ne-hagyd-megrontani-gyermekeidet-legyel.html
folyt. … Főzés, lakásfelújítás, blogolás, …. 🙂
Szerintem ahol ez probléma, ott sürgősen el kell gondolkozni a szakításon.
Ideig-óráig elvakíthat a szerelem, de ahol a kapcsolatban nincs meg az egyenlő felek szövetsége, az nem normális kapcsolat.
Lehet hazudozni magunknak, de nem fog működni, vagy átkínlódott évtizedek lesznek belőle.
Ha valaki nem járul hozzá fair, kölcsönösen elfogadott módon a közös élethez, az nem társ, hanem pióca.
Aki a potyautas társat el tudja fogadni (saját magának is hazudva) az idióta.
Innentől meg nincs értelme kapcsolatról beszélni.
Elismerem, hogy helyre lehet hozni hibákat, de ennél talán valamivel könnyen normális társat találni. Célszerűbb a szűrésre figyelni mint utólag szívni a nem elég jó partnerrel.
Lu, a munkamegosztasotokkal komoly gondok vannak, ha napi 8h munka ES a vallalkozasban vegzett munka mellett meg a haz koruli teendok is a te nyakadban vannak, ugy, hogy kozben a feleseged otthon van, a gyerekeitek meg iskolasok!
Edesapad eseteben meg szakemberhez kell fordulni (pszichiater), mas megoldas nincs! Amit leirtal, az mar tulmutat a szimpla “gyujtogetesen”, ez mar sajnos koros gyujtogetes (hoarding). Egyedul nem fogod tudni megoldani.
@Lu:
A mindenféle nehézségeket, amiket írtál számba véve (3 gyerek amiből 2 külön odafigyelést, extra ráfordítást igényel, ellátandó szülők) is orbitálisan sok havi 1 millió háztartásra, de még 500e is. Már megbocsáss, de mire költötök ti ennyit? Bérelt villában laktok és minden gyerek magániskolába jár?
Az meg, hogy a párod havi 80e Ft körül lenne képes keresni, ha dolgozna és nem te tartanád el, ennek ellenére 500e Ft-ból nem képes kijönni havonta, durván bicskanyitogató. Még akkor is, ha amúgy rendes családanya.
Édesapád témája:
Sajnos egy a “gyűjtögetés” dolog én szüleimnél is megvan, főleg édesanyámnál. Nála még nem ilyen súlyos a helyzet, de csak idő kérdése, mivel csak gyűlik a szemét. Mit lehetne tenni? Se szép beszéd, se kiabálós veszekedés nem segít, mindkettőre számtalan példa volt az elmúlt 15 évből. Külső segítség nem játszik, mivel ő nem is érzékeli a problémát.
Balalajka, a leírtak alapján téged csúnyán kihasznál a feleséged. Hihetetlenül hangzik, hogy otthon lógatja a lábát, de te viszed/hozod a gyerekeket is. Hogy juthattatok idáig, hogy ezt így elfogadtad? Minél előbb otthagyod, annál hamarabb lesz esélyed visszaterelni az egészségedet a normál kerékvágásba, találva egy olyan párt, aki intelligensen – és nem önzően – áll a témához. Szerintem.
A második mondás Szalézi Szent Ferenctől származik.
Nálunk soha nem volt ilyen probléma. Mindig is dolgoztunk mindketten és nagyon rövid ideig voltunk munkanélküliek. A gyerekeink bölcsődébe is jártak, még a velük otthon tölthető időszakot sem vettük maximálisan igénybe. Miközben környezetünkben a nők többsége 3, 6, x évig otthon maradt, majd csodálkoztak, hogy a GYES lejárta után nem tudnak elhelyezkedni.
Ha egyik fél nem akar dolgozni, akkor megkérdezném, hogy mikor megismerkedtek akkor is így volt már – csak a szerelem rózsaszín ködétől ez a kis apróság eltörpült – vagy ez később alakult ki valamilyen körülmény hatására (pl. gyerekek születése, szülők betegsége, stb), és átmeneti vagy tartós-e ez az állapot, akar-e változtatni rajta (pl. tanulással), vagy csak így kényelmes. A kiinduló állapotot, okokat, folyamatot kell megtalálni. Minél hosszabb a munkán kívül töltött idő annál nehezebb visszaállás és a társ támogatása is szükséges.
@Lu
Nagyon sokat dolgozol. Legalább a ház körüli feladatokat átvehetné a feleséged.
Szerintem a feleségednek mindkét szülőről egyformán kellene gondoskodnia. Édesanyját ellátja, de édesapáddal már nem foglalkozik annyira, pedig ő is rászorulna. Azt elhiszem, hogy bánt téged.
Túlköltekezés ellen készítsetek havonta költségvetési tervet: hitelek (ha van), rezsiköltségek, gyerekekkel kapcsolatos kiadások, tankolás, szolgáltatások, eü-i kiadások, ruházat, szórakozás, stb. kategóriákban. Különítsetek el a mindennapi háztartási kiadásokra egy keretet és ebből próbáljatok gazdálkodni. Tételesen írjátok a költéseket néhány hónapig, majd vizsgáljátok meg, hogy hol folyik el a pénz, mivel lehetne szűkíteni a költekezést.
@Balalajka:
Mérlegeld, hogy mennyire fontos ez a kapcsolat még neked, szereted-e még a feleségedet, de gondolj gyerekeidre, családodra is. Ha még nem szakadtak el a szálak teljesen akkor üljetek le beszélgetni és határozottan, ellentmondást nem tűrően közöld feleségeddel, hogy eleged van a kialakult helyzetből és tűzz ki egy határidőt amire dolgoznia kell. Hátha kaptok még egy esélyt, lehet úgy meglepődik, hogy változtat, ha meg nem akkor te mindent megtettél. Vagy költözz el rövid időre hátha rádöbben a hibáira. A gyerekeket pedig vigye ő, mondd meg neki, hogy új rendszer van a munkahelyen, megnövekedtek a feladatok túlórázni kell. Ő mit csinál egész nap? Ezt kérdezted már tőle? Nem zavarja, hogy nincs munkája?
Bárhogy is döntesz, sok sikert kívánok neked!
OFF
Lu: az ágymelegítő + telezsúfolt lakás kombináció olyan lakástüzet okozhat, amit a cuccok, illetve az eltorlaszolt ablakok miatt képtelenség eloltani. Volt több ilyen eset, szóval óvatosan.
Nagyon jó cikk,külön tetszik,hogy Miklós pártolja a háztartásbeli anya és feleség szerepét ha egyébként ideálisak a körülmények.Én dolgozom,most éppen 6 órában részmunkaidőben.Kibírható.8 órában nagyon kevés jutott a gyerekekre.A munkahelyek jó részén nem tolerálják ha anya vagy.Van akit nem zavar ha nem tud teljes értékű feleség és anya lenni,engem zavar…szívesebben főznék otthon két fogásos vacsorákat,süteményeket,hoznám-vinném a gyerekeket,nem késnék el sehonnan,meg tudnám oldani a szüneteket,a nevelés nélküli munkanapokat,nem okozna kellemetlenséget a betegség…de dolgozom,mert szükség van a fizumra
Nagyon várom a +párom túl sokat költ” cikket,mert nálunk sajnos ez a helyzet.Több mint 100-120 ezer elmegy a semmire (cigi,kávézókban ücsörgés) Ő jóval többet keres,olyan mintha nem lenne beleszólásom…én a fizetésem elrakom,ha ő is így tenne nagyon jó kis megtakarításunk lehetne.
Sziasztok!
A fizetésem kicsivel átlag feletti, nem nagy lábon, de gond nélkül megélünk, fejlődünk.
Nálunk 3. gyereknél közeleg a gyes vége a páromnak, téma volt az anyasági és hogy otthon marad.
Hogy visszamenjen dolgozni a fő érvem az volt, hogyha én valamiért elvesztem az állásom és csak rosszabb fizuért találok, akkor se legyünk bajban.
Ha részmunkaidőst is, de valamit csináljon, mert az otthon vagyok 15 éve rosszul mutat egy önéletrajzban, és eleve visszarázódni sem lenne könnyű.
Ill. mondtam, hogy otthon maradok én is, eladjuk a kocsit, lemondjuk a netet meg a mobilt, aztán elcsövezünk a családi pótlékból.. :)) vannak így egy páran.. 😉
Nyilván sokaknál nem ilyen egyszerű, ha a másik semmilyen ész érv ellenére sem akar dolgozni..
Üdv.
Te jó ég, nem semmi történetek. Szerencsére még nem éltem át ilyet, a páromnak teljesen egyértelmű, hogy dolgozik.
Ezért szigorúan csak kívülállóként tudok beszélni. Egy kapcsolatot, házasságot felbontani mindig nehéz, és trauma az embernek. De az el fog múlni, és jöhet valami jobb. Viszont ilyen helyzetekbe beleragadni, az az egész életedet tönkreteszi. Mérlegelni kell, melyik fontosabb. Gyerekekkel persze súlyosabb a helyzet.
Az életbiztosítás valóban jó megoldás, de ha pont a kedvezményezett okozná a korai halálodat a miatta kialakult stressz miatt, akkor inkább nem. Vagy tegyem milliomossá az addig ingyenélő asszonyt? Bízva abban, hogy majd beosztja, meg jut a gyerekeknek is? Nyilván nem így lesz, ha addig sem ismerte a pénz értékét. Véleményem szerint életbiztosítást olyan kedvezményezettre kössünk, aki azt a közös életünk során megérdemelte. Miklós is erre gondolt szerintem.
Úgy látszik, másik munkaerő piacon kerestek munkát, mint én munkaerőt. Nettó 160 eFt-ért nem találok normális gondnokot 6 órában. Szerviz technikust 2 évig kerestem 450 eFt nettóért. Nagyon nehéz normális, két lábbal a földön járó, normális embert találni manapság.
Köszönöm a válaszokat.
Apám:
Itt a legfontosabb nem a fűtés hiánya, hanem az egészségtelen penészes levegő. Idén kórházba is került. Víz volt a tüdejében. Végül nem ezért tartották bent, hanem az ugráló vérnyomása miatt és a vizesedő lába miatt. Ezért nem ismeri el: a penésznek köze lehetett ehhez.
Nejem:
Nem tudom mennyi a normális költés. Nálunk van azért anyósom, akivel rengeteget kell kórházba, orvoshoz, fodrászhoz, boltba stb. kocsikázni. Én tömegközlekedéssel járok be. A kocsi kb. 15 ezret fut évente. Ez megdobja a költségeket. Nejemnek eltartási szerződése van Vele.
Ha csak a sima statisztikát nézem, akkor úgy emlékszem 76 körül volt az 1 főre jutó minimál megélhetés családokban. Így 76 * 5 = 380. Az 500-ból kb. 20-as zsebpénz nejemnek és nekem fejenként. Ennek nem tudom van-e értelme, mert egyikünk sem költi el, lerakja. Gyerekek zsebpénze összesen egy 20-as. Maradék 440.
Fix költségek az 500-ból:
villany: 13 / hó
internet: 4600 / hó
Telefon / tv: cég fizeti.
Bank: nagyjából ingyenes (tranzakciós adón kívül).
Fűtés: Ezt nehéz kiszámolni mert vegyes-tüzeléssel fával fűtünk. Kb. 100-150 ezer / év.
Hitel elvből nincs.
Munkába bejárás kb. 35 ezer / hó. Gyerekeknek is lesz szeptembertől, igaz olcsóbban.
Egy felújított vidéki házban lakunk.
A fő gond, hogy nincs időm tanulni. Így elmaradok lassan a szakmámban (java programozó). A jelenlegi helyemen nincs szükség angol beszédre. Így az eléggé megkopott, egyirányúvá vált (szakmai szövegeket olvasok, beszélni már nagyon nem jól tudok). +nem piacképes technológiákat használunk (JEE7, JSF 2.1).
@Kiszamolo
“Ati, a cikk nem azokról szól, akik megfeszítve keresik a munkát, csak nincs, hanem azokról, akik nagyívben kerülik még a lehetőségét is, hogy dolgozzanak.”
Az a baj, hogy ha valaki sokáig nem talál munkát, akkor akarva vagy akartalanul családon belül is felmerül az a nézet, hogy nem akar dolgozni, és csak a kifogásokat keresi. Aztán vagy igaz, vagy nem…