Az álomméretű telefon
(Sokat gondolkodtam, megjelentessem-e ezt az írást, mert a fanyalgók egyből rákezdik majd, hogy erről miért kellett írni. De mivel már évek óta keresek egy normális kisméretű telefont, úgy gondoltam, nem vagyok egyedül ezzel, a fanyalgóknak meg toll a fülébe.)
Régóta szenvedek attól, hogy nem lehet kapni normális méretű telefont, az elmúlt években iszonyatosan megnőttek a készülékek. S mivel nem csak én vagyok ezzel így szerintem, gondoltam írok egy rövidet a tapasztalataimról.
2012-ben a hatalmas, 4,2 collos Samsung S2 túl nagy volt sokaknak, kellett mellé a kínálatba a 3,2 collos Samsung 2 mini is. Ma már a 6 collnál kisebb telefonokat is mininek és compactnak hívják, miközben néhány éve még a hatalmas Samsung Note széria sem volt 6 collos. (Az új képernyőarány miatt a hosszúkás telefonok nagyobb képátlóval rendelkeznek, mint a régi 3:2 arányú kijelzők, de akkor is durván megnőttek a készülékek, a zömét már csak táskában vagy kabátzsebben lehet hordani. Egy táskába pedig már egy tablet is gond nélkül belefér.)
Egyszerűen nem lehet olyan telefont kapni, amit könnyen zsebre lehet vágni, mégis okostelefon, tud mindent, mint a nagyok. Már herótom volt a féltégláktól, amik sehogy nem fértek be a zsebembe és a tömegük is 200 gramm körül, de inkább felett van.
Az utolsó normálisan kisméretű telefon a régi, 2016-os Apple SE volt, de ott a kis kijelző mellé nagy ár társult és nem is Android ugye és a Dual SIM-et sem tudta.
Tesztekben olvastam a Cubot King Kong Miniről, egy B kategóriás kínai gyártó 4 collos telefonjáról, amit ráadásul 30 ezer forintért lehet megvenni idehaza újonnan. Minden együtt volt ahhoz, hogy ne akarjam megvenni: másodvonalbeli kínai gyártó túl olcsó modellje.
A kíváncsiság azonban legyőzte a józan észt, amikor láttam egy alig használtat 20 ezer forintért, megvettem. Ez az ár már fájdalomküszöb alatt volt még akkor is, ha tragédia a készülék és nem fogom használni. Nem sokat vártam tőle, gondoltam majd elajándékozom valakinek, ha annál is borzasztóbb telefon, mint gondoltam.
