Szerző: Kiszamolo

Ha ész nélkül osztogatod a pénzt a választás előtt és ezerötszáz milliárd forintos lyukat ütsz az egyébként is tragikus állapotban lévő költségvetésben az őrült pénzszórással, akkor komoly bajban leszel, ha te nyered meg a választást. Főleg, hogy már az előző években is két kézzel szórtad a pénzt, mintha nem lenne holnap. Már az elmúlt két évben is harmadával növelted azt az államadósságot, ami ellen valaha még küzdeni akartál, miközben járványra a GDP 0.8%-át költötted csak tavaly.

Ha sokkal fontosabbak a szlogenek, mint az ország érdeke és a gazdaság, akkor különösen kényszerpályára kerülsz.

Ha azzal kampányolsz, hogy nem a Zemberek fizetik meg és különben is, jó ötlet ötödannyiért adni a gázt és az áramot a Zembereknek, mint amennyiért te veszed, akkor sikerül lábon lőni magad, ha szeretnéd gatyába rázni a költségvetést.

(Idén várhatóan közel 1.300 milliárd forintba kerülhet a rezsicsökkentés, ha maradnak a magas energiaárak egész évben. Hogy ezt tudd hová tenni, a személyi jövedelemadóból 2.860 milliárd forintot vár a kormány idénre. Vagy másként fogalmazva, a világelső 27%-os áfát lehetne csökkenteni a negyedével, ha nem akarnánk mesterséges rezsidíjakat.)

Főleg akkor vagy bajban, ha már most is rengeteg különadóval operálsz, amivel a távközlést, a bankokat és egyéb cégeket sújtasz.

A kormány ma bejelentette minden idők (egyik) legnagyobb megszorítását a költségvetés tragikus állapota miatt, de nem kell aggódni, mert nem a Zemberek fizetik majd meg, hanem a gonosz cégek.

A kiskereskedelmi cégek, azért mert 16%-kal!!!!!!!!!!!!!!!!!!! nőtt a bevételük egy év alatt. (Gyengébbek kedvéért ennek oka legelső sorban is az infláció. Még a KSH szerint is 15,6%-kal nőttek az élelmiszerárak egy év alatt.)

A nagyobb cégek az eddigi 2,7% helyett 4,1%-ot fognak fizetni különadóba az árbevétel után. Nem, nem az “extraprofit”, hanem az árbevétel után. Nyilván nem fogják továbbhárítani a vevőkre, miért is tennék.

A légitársaságok, mert annnnnnnnnyira jó éveket zártak mostanában a Covid, a háború és az elszálló üzemanyagárak mellett, hogy meg sem kottyan nekik 30 milliárdot pluszban becsengetni. Hogy nincs egy Magyarországon bejegyzett légitársaság sem, senkit nem zavar, majd beszedik 10-15 eurónként minden érkező utastól. Nyilván nem fogják a külföldi légitársaságok automatikusan hozzáadni ezt az összeget minden magyar repülőjegy árához a bevezetés pillanatától azonnal. A jó hír, hogy legalább nagy részét a külföldiek fogják ennek az adónak megfizetni. Neked csak a nyaralásod lesz drágább családi szinten néhány tízezer forinttal, ha repülőre akarsz itthon ülni.

A bankok, amik eddig is rengeteg különadót fizettek, szívesen lemondanak még ezen túl is az éves profitjuk kb. feléről. Mindenki megnyugodhat, biztos, hogy nem fogják áthárítani ők sem az ügyfelekre, hiszen értik, hogy nem elveszik a profitjukat, hanem csak elvonják.

A biztosítók is megérdemlik, fizessenek az eddigi adókon túl még 50 milliárdot. Hogy nem volt az egész biztosítási piac éves profitja 100 milliárd forint sem egy év alatt? Na és? Hogy eddig is fizettek már 120 milliárdnyi különadót és ezt emelik 170 milliárdra? Megint csak na és? (Szerinted mennyivel fog emelkedni a köteleződ jövőre?)

A szemét gyógyszerforgalmazók is biztos szénné keresték magukat a Covid miatt, fizessenek. Mert a Covidra aztán annyi gyógyszer volt, hogy csak na. De ezt is tök komolyan mondták ám, nem én találtam ki, ekkora hülyeséget én nem tudok kitalálni, ha ki tudnék, már régen stand-upos lennék.

A MOL fizessen be extra 130 milliárdot, annak egy részét, amit az orosz olajon fog keresni. Ezzel még egyet is lehet érteni, de a bónusz kérdés, mennyire fog hajlani a kormány az olajembargó elfogadására, ha már két évre előre betervezte az embargó elutasításából származó adóbevételt?

(S emelték a tranzakciós adót (pardon, illetéket), meg a jövedéki adókat is, de az már csak hab a tortán a nagy megnemszorításban.)

El kellene engedni a mesterséges 480-as benzinárat? Szó sem lehet róla! Majd megtiltjuk a külföldi autósoknak, hogy olcsóbban tankoljanak. Az Eu meg majd garantáltan elkaszálja a dolgot és százmilliárdos lesz a büntetés, de majd azt is összedobják az adófizetők.

S ha kevés a viccből, ezeket az összegeket már idén is be akarják hajtani, pedig az év közel fele már eltelt ugye.

S kik maradtak ki? Azok a területek, amik a NER kezében vannak: turisztika, építőipar, kaszinók és ehhez hasonlóak. Ott nincsenek gonosz “extra profitok”, jelentsen ez a kifejezés bármit is. Annyira nincs extra profit, hogy a CSOK-ot mindenképp fenn akarják továbbra is tartani. Pedig ha csak a leghíresebb gázszerelő csak azt a pénzt bedobná a közösbe, amivel tavaly lett gazdagabb, máris az új extraaadók közel 8%-ára meg is lenne a fedezet. A kaszinók árbevételének harmada nettó profit, abból is le lehetne csípni egy keveset.

A minisztériumok kiadásait is megvágják 5-10%-kal, ez akár jó hír is lehetne, a nagyon nagy kérdés, hogy a működési költségükből faragnak le (bürokrácia-csökkentés), vagy a kiadásaikból, vagyis egyszerű megszorítás lesz csak és az állam a fontos kiadásokon akar majd spórolni az egészségügy, oktatás, útfelújítás és egyéb területeken. Mert ha ez utóbbi lesz (lehet fogadni), akkor az régen látott megszorítást fog jelenteni, akárhogy is hívják. S nincs ezzel baj, mert minél nagyobb volt a dorbézolás eddig, annál nagyobb lesz a másnaposság, amivel muszáj csinálni valamit. Csak ne hülyítsük már az embereket, hogy az állami szolgáltatások 10%-os visszavágása az nem megszorítás. S ne hazudozzunk már, hogy nem az eddigi pénzszórás a legfőbb oka a mostani megszorításoknak. Nesze neked szja visszatérítés és nyugdíjemelés, hathavi fegyverpénz és az összes többi választási pénzeső. Remélem, azért valahol legalább titokban a mostani kormány is tartott egy elkú×rtuk megbeszélést a válságról, amit okoztak. Legalább úgy maguk között, ha már egyébként tévedhetetlenek.

A komoly megszorítások és a beruházások elhalasztása is csak arra lesznek elegek, hogy a tervek szerint 4,9% legyen a hiány idén. Ami rengeteg még így is.

Mit szól ehhez a piac? Vess egy pillantást az euró árfolyamára és a magyar tőzsde teljesítményére. Pedig a forintnak erősödnie kellene, ha a kormány megszorításokkal akarja rendbe tenni a költségvetést. Ez még tetszene is a befektetőknek, de a módja nem.

Nemcsak a tőzsdén alakult ki kisebb pánik az árfolyamok esése miatt, a kriptopénzek rajongói is nehéz napokon vannak túl.

Nem az árfolyamok esése miatt, hiszen olyat már láttunk többször is.

Most a fő gondot az úgynevezett stablecoinok miatti bizonytalanság jelenti.

Amint az a nevéből is kiderül, olyan coinokat hívnak így, amiknek az ára fixálva van a dollárhoz, jellemzően egy coin egyenlő egy dollárral.

Ebből is kétfajta van, az egyik fajta, ami pusztán algoritmusok segítségével tartja egy dolláron az árazását, illetve azok, amelyek mögött többé-kevésbé valódi pénzfedezet áll.

» Read more

Tizenhárom évig tartott a féktelen fesztivál a tőzsdéken és úgy általában az egész világgazdaságban. Bármihez nyúltál, arannyá vált a kezedben, egyszerűen nem lehetett hibázni. Ha ingatlant vettél, ha részvényeket, de tényleg szinte bármit, elképesztő hozamokat érhettél el a “normális”, eddig megszokott reálhozamokhoz képest.

Mindezt egy szinte inflációmentes környezetben.

Az egész partit a fejlett világ jegybankjainak a pénznyomtatása finanszírozta. A 2007-es világválságot, amit a túlzott és meggondolatlan hitelezés váltott ki, a jegybankok nulla százalékos kamatlábakkal és pénznyomtatással igyekeztek helyre tenni. Ha sok a drogos és túl sokat költenek drogra, adjuk ingyen a drogot, hátha akkor kevesebben lesznek.

A nulla százalékos (sőt akár negatív) kamatok mellett ennyi pénzt öntöttek a piacra a jegybankok az elmúlt közel 14 évben:

A legnagyobb gazdaságok négyezer milliárd dollár jegybanki mérlege közel 26 ezer milliárd dollárra hízott 2022-re. Ha volt egy kis megtorpanás a gazdaságban, azonnal belevágták a gazdaság combjába a doppingot, újabb pénzöntés következett, mert olyan nem lehet, hogy nem dübörög tovább a gazdaság. Hiába nőtt újra a gazdaság, a jegybankok nem akarták abbahagyni a pénznyomtatást és a negatív vagy nulla százalékos kamatok politikáját. A gazdaságon nem hogy hátrameneti fokozat, de még fék sem lehet.

A just-in-time világ

Ha kicsi volt a probléma, doppingolták a gazdaságot. Ha nagy, akkor még inkább, mert más ötletük nem volt. Ráléptek a nagy jegybankok a japán útra, nem mintha az bármikor is működött volna.

Japán elmúlt három évtizede

A tőzsde együtt szárnyalt a pénznyomtatással, hiszen valahová mennie kellett a rengeteg plusz pénznek, negatív kamatú kötvényekbe mégsem tehették az emberek a pénzt.

Tizennégy évig úgy tűnt, hogy megússzuk a dolgot, a rengeteg plusz pénz csak az ingatlanárakban, részvényárakban és egyéb befektetésekben csapódott le, ennek oka, hogy a pénz zöme a gazdagabbakhoz került, akik viszont nem fogyasztottak többet, mint addig.

» Read more

Van egy angol kifejezés, a hedonic treadmill, amit nagyon nehéz magyarra lefordítani. (Ha valakinek van jó ötlete rá, ossza meg a hozzászólásokban.) Talán élvhajhászat mókuskerekének lehetne fordítani. Amikor mindig teljes erőből futsz, de mégis egyhelyben állsz. (A treadmill futópadot, taposómalmot jelent, a hedonic pedig a hedonista szóban fedezhető fel a magyarban, olyan valaki, aki csak az élményekért él.)

Egy 1971-ben kiadott tanulmányban vezették be a hedonic treadmill vagy hedonic adaptation kifejezést.

A tanulmány szerint a megelégedettséget vagy stabil érzelmi állapotot csak kis ideig tudja kimozdítani egy-egy külső inger vagy befolyás, legyen az pozitív vagy éppen negatív, utána a változás ellenére viszonylag gyorsan visszaáll az eredeti érzelmi állapot.

Kitűzöl magad elé egy célt, legyen az egy új autó vásárlása, megnyerni egy sportversenyt, elutazni Ázsiába. Eléred a célt, amiért heteken-hónapokon-éveken át küzdöttél, majd másnap már érdektelenné is válik az egész, a megelégedettség érzés helyett, amit a cél elérése miatt érezned kellene, csak az ürességet érzed.

» Read more

A múltkori Wise fiaskó után kerestem valami számlacsomagot, ahonnan olcsón/ingyen tudok utalni, a végén a Raiffeisen Gold 2-nél maradtam.

A Gold 2 és a Select számlacsomagok egyaránt prémium számlacsomagok, a feltételek teljesülése esetén nincs havi díjuk és a legtöbb tranzakció is díjmentes.

A nullaforintos havi díjhoz 400 ezer forint (Gold 2) vagy egymillió forint (Select) beérkezett összegre van szükség minden hónapban. Alapértelmezetten egy összegben kell ennek érkezni, de év végéig jöhet három részletben is. (Szerintem ezt az akciót folyamatosan hosszabbítgatják már 2016 óta, de inkább kalkulálj az egyösszegű utalással.)

Ha bankon kívülről jön, akkor mindegy, hogy honnan érkezik, bankon belül csak jogi személytől (értsd cégtől) jöhet, de akkor sem kell munkabérnek lennie.

Ha nincs meg ez a beérkező összeg, akkor durva, tízezer forint feletti havi díjra számíthatsz. (12.092 és 17.777 forint)

Az utalás internetbankon keresztül ingyenes, a csoportos beszedés is, az első négy (Gold 2) vagy az összes (Select) pénzfelvétel Raiffeisen automatából szintén ingyenes.

» Read more

Sok embernek célja a pénzügyi függetlenség elérése, annyi pénz felhalmozása, ami kitart az élete végéig.

Komoly mozgalommá vált a FIRE, az extrém korai nyugdíjazás, amikor 30-35 éves emberek akarnak nyugdíjba vonulni, hogy úgymond elkezdhessenek élni.

Kíváncsi voltam, mi lett ezekkel az emberekkel, mihez kezdtek az életükkel, miután már nem kellett dolgozniuk.

Az egyik leghíresebb blogger évi(!!!) hétezer dollárból élt és állítólag él azóta is, talán harmincévesen vonult nyugdíjba.

Három évig japán kardművészetet tanult meg inline hokicsapat tagja lett, aztán visszament dolgozni egy brókercéghez, ahol lehúzott még négy évet. Aztán órákat kezdett szerelni és asztaloskodni. Nekem kívülről úgy tűnik, nem nagyon tudott magával mit kezdeni az úgymond nyugdíjas évei alatt.

Többeknél (ha nem is mindenkinél) azt látom, hogy előbb-utóbb valami munkahelyen kötnek ki vagy vállalkozásba kezdenek. Ha mást nem, folytatják a blogírást, előadásokat tartanak és így tovább.

Valaki mondta, hogy a munka abbahagyása után sem valósította meg azokat az álmokat, ami miatt ki akart lépni a munka világából. Elfolytak a napjai, rá kellett döbbennie, hogy nem a munkahelye akadályozta meg abban, hogy zenét írjon vagy fessen vagy csináljon bármi mást. Önfegyelemre van szüksége, hogy rendezettek legyenek a napjai.

» Read more

Benedek írt egy levelet, amiben olyan kérdéseket taglal, ami sokakat foglalkoztat. Anyagilag sikeres lett, de nem látja, hogy akkor most hogyan tovább.

S ő is belecsúszott abba a csapdába, hogy a vagyon megszerzése vagy a bevétel fenntartása túl sokba kerül. A családi életében, az egészségében vagy az élet valamelyik másik területén.

Meddig lehet még folytatni a vállalkozással, munkával járó stresszt és terhelést? Meddig érdemes? Érdemes egyáltalán?

Hol a határ és honnan tudom meg, hogy átléptem azt? Mi adja meg az életem értékét és értelmét, ha a vagyon megszerzése már nem motivál és nem is tesz se boldoggá, se elégedetté?

Mivel az elmúlt hetekben is beszéltem másokkal, akik ugyanebben a cipőben járnak és Benedek is azt kérte, osszam meg a levelét, hogy kialakulhasson erről egy ötletelés vagy társalgás, hát íme:

Hosszú évek óta olvasom a blogot, rengeteget tanultam és fejlődtem az írásaid által. Egy olyan témában javasolnék egy vitaindítót, ami másokat is érdekelhet és amiben őszintén érdekel más olvasóid véleménye is. Többször volt hasonló téma, de nem pont ilyen kontextusban.

Kiszállni a mókuskerékből, de hogyan

Elérkeztem az életemben arra a pontra, ahol ez anyagilag lehetséges. Nem születtem jómódú családba, átlagos körülmények között nőttem fel. Önerőből jutottam el odáig, hogy vállalkozásaimmal és szakértői munkámmal most 43 éves koromra felhalmoztam egy nagyjából 400 millió Ft körüli magánvagyont. Fele ingatlanban: folyamatosan és tudatosan vásároltam befektetési ingatlanokat, jelenleg van 7 lakásom, ezeket bérbe adom. Másik fele értékpapír: folyamatosan képeztem magam, autodidakta módon, így az átlagnál magasabb hozamokat érek el a tőzsdén, nagyjából 180 milliom van jelenértéken részvényekben, befektetési alapokban.

Egy vidéki megyeszékhelyen élek, van egy főállásom is, így a vállalkozásommal együtt bőven 2 millió feletti a nettó bevételem havonta. Az elmúlt években egyre inkább teherként élem meg a befektetéseimmel foglalkozást, az ingatlankiadás maceráit, a tőzsdei kereskedés viszontagságait.

Nem okoz örömet a „vagyonosodás”, az anyagi értékek hajszolása. Viszonylag egyszerűen élek, nincsenek drága és sznob hobbijaim.

Soha nem láttam mintát arra a családomban mit lehet kezdeni ilyen helyzetben, hogyan lehet megtalálni az élet valódi célját. Már az is előrelépés lenne, ha anyagi lehetőségeim révén egyszerűbb és kiegyensúlyozottabb életet éljek.

Jelenleg sokat dolgozom, az, hogy több területen teljesítek magas szinten az nagy stresszel jár. A feszültségek oldására sokszor az alkoholt választom, ingerlékeny vagyok a szeretteimmel, nem szeretném ezt az utat bejárni.

Ha így folytatom nagy valószínűséggel nem érem meg a nyugdíjaskort. Van egy kisfiam, szeretném megérni ahogy, felnő. Nehezen tartom kivitelezhetőnek, hogy apránként csökkentem a terhelést, inkább drasztikusan szeretnék változtatni.

Adjak el mindent, tegyem a pénzem állampapírba, vonuljak vissza? Költözzem el a világ egy távoli részébe, ahol még nem a fogyasztói társadalom anyagias szemlélete uralkodik?

Ezek a kérdések foglalkoztatnak, és bár tudom, hogy magamban kell keresni a választ, kíváncsi vagyok mások mit gondolnak erről.

Megköszönöm, ha megosztod és értelmes keretek között lehet beszélgetni a témáról.

Neked a munkádban és magánéletedben a legjobbakat kívánva, üdvözlettel

Eddig a levél. Ha átéltél már hasonlót és úgy véled, megtaláltad a választ, oszd meg a hozzászólásokban. Ha te sem, az is lehet fontos információ. Kiugrottál a mókuskerékből, de már megbántad? Vagy azt, hogy túl későn léptél ki? Te mit tennél Benedek helyében vagy mit tettél hasonló esetben?

Megjelent a KSH friss statisztikája a 2021-es lakáshitelezésről. Arra gondoltam, érdemes lenne csinálni egy vizuális összehasonlítást az elmúlt húsz évből, hogyan alakultak a lakáshitelek darabszámra, összegre és így tovább. Gyakran úgy érezzük, hogy soha nem volt ilyen sok államilag támogatott hitel, lakáshitel és összeg, mint napjainkban. Pedig de.

Lakáshitelek darabszáma, kék államilag támogatott, piros a piaci alapú és zöld a kettő együtt.

Jelenleg 4,5 millió ingatlan van Magyarországon, kevesebb, mint hétszázezer hitellel terhelt. Egy ingatlanra 2,14 fő jut, egy szobára 0,78 fő. A kép kattintásra nagyobb lesz.

Hitelállomány mérete millió forintban:

Még inflációval korrigálatlanul is alig nagyobb a hitelállomány, mint 2009-2010-ben.

GDP arányosan így néz ki a magánszektor eladósodottsága:

Engedélyezett új lakáshitelek száma. Az elmúlt évek egyik legnagyobb értéke volt a tavalyi, de még az sincs sehol a 2008 előtti darabszámhoz képest.

Engedélyezett lakáshitelek összege millió forintban:

2021-ben is folytatódott az ingatlanok áremelkedése, legkevésbé Budapesten, legjobban Pest megyében nőttek a városi lakások árai:

A MÁP+ visszaváltási költsége május hatodikától fél százalékra nő, ez a költség mellett is maximum 30 millió forint visszaváltását garantálja az államkincstár.

Az emberek nyilván tömegesen váltják vissza ezeket a papírokat, ami nem is csoda, amikor a diszkontkincstárjegy is már akár 6%-ot kamatozik.

Ha te még nem váltottad át a MÁP+ papírjaidat, ma még 0.25% költség mellett megteheted. (Vagy kamatforduló esetén továbbra is ingyenesen.)

Köszönjük a hírt Ábelnek.

Jelenleg a világon egyre nagyobb probléma a társadalom szétszakadása, a szegények egyre szegényebbek és a gazdagok egyre gazdagabbak. Az emberek (de a cégek és az államok is) soha nem látott mértékben adósodnak el és nem igazán lehet látni, hol lesz ennek a vége, vagy mi lenne a megoldás a társadalom szétválására.

Nagyon úgy tűnik, hogy nem igazán működik jól a dolog, sem a társadalmi olló szétválásával, sem az eladósodottsággal nem tudunk mit kezdeni. (Pontosabban lehetne mit kezdeni, a nagyon gazdagok adóztatásával, az örökölt vagyon adóztatásával, a túl nagyra nőtt multinacionális cégek kellően hatékony szabályozásával, a hitelek visszaszorításával, de a politikai akarat egyértelműen hiányzik gyakorlatilag az egész világon.)

Lehetne-e ezt másképp csinálni és az jobb lenne-e vagy rosszabb?

A Biblia nagyon érdekes társadalmi-gazdasági modellt állított fel, ami alapjaiban változtatná meg a világ társadalmi berendezkedését és a vagyoni megosztottságot, ha betartanák azt az emberek.

Az egyik ilyen rendelkezés volt a Bibliában a szombat, vagyis a nyugalom napjának a bevezetése. Az emberek kapzsiságból, mohóságból vagy éppen a megélhetéstől való félelemtől hajtva éjt nappallá téve dolgoznak gyakran, a munkát vagy az általa megszerezhető vagyont mindennél fontosabbá téve az életükben.

A szombatnapi kötelező pihenés ezt írta felül. Minden héten egy napon keresztül tilos volt mindenféle munkavégzés, le kellett nyugodni, ki kellett szállni a mókuskerékből egy napra. El kellett engedni a pénz hajszolását vagy a megélhetés miatti aggódást, hétről hétre.

Sok ember életét jobbá tenné, ha adna magának minden héten egy napot, amikor nem hajlandó a megélhetéssel és a pénzzel foglalkozni. Jóval kevesebb kiégett ember és tönkrement család lenne szerte a világon.

A másik ilyen rendelkezés, ami már nem csak az egyén, de az egész társadalom életét is befolyásolta, a szombatév. Amint az a nevéből kitalálható, minden hetedik évben egy egész éven át tilos volt művelni a földet, a tartalékokból és abból kellett megélni, amit a föld magától megtermett.

Ez már egy igazi próba volt, el kellett hinni, hogy lesz mit enni akkor is, ha nem hajtják a pénzt napról napra, hétről hétre. Nagyon jó gyógymód volt a kiégés ellen, hogy egy évig fel kellett függeszteni a munkát, a karriert és minden mást, amiről a legtöbb embernek az élete szól. Helyette lehetett más fontos dolgokkal foglalkozni egy éven át.

Hogyan vegyél ki egy év szabadságot?

De a szombatévnek volt egy másik szabálya is: a hitelezőknek el kellett engednie az adósságokat.

» Read more