Szerző: Kiszamolo

… a bankos csalók nagy örömére.

Szeptember elsejétől az eddigi 10 millió forint helyett már 20 millió forint az azonnali átutalás összeghatára, ilyen összegig tudják kifosztani is a bankszámládat megadott számlaszámonként.

Nem véletlen, hogy egyre több a bankos csaló, akik telefonon vagy fertőzött mobilapplikáción, esetleg számítógépen keresztül lopják el gyakran egy élet megtakarítását.

A jegybank és a többi bank pedig tétlenül nézi ezt, semmit nem téve a probléma ellen.

Pedig a megoldás olyan egyszerű, mint a faék.

Egyrészt én, mint számlatulajdonos, szabadon állíthassam az azonnali utalás összeghatárát. Nekem néhány százezer forintos határ bőven elég lenne, ne erőltessék rám a húszmilliós utalást, ha nem akarom.

Másrészt lehessen beállítani, hogy újonnan rögzített számlaszámra mennyit lehessen maximum napon belül elutalni. 20 ezret, 100 ezret, egymilliót, ízlésemnek és szükségeimnek megfelelően.

Ennél nagyobb utalás csak másnap reggel menjen el. Az esetek 99%-ában tökéletesen elég, ha egy rendkívüli, nagyobb összegű utalás, amiből maximum van évente egy, csak holnap reggel érkezik meg. De ha nem és ezt a limitet módosítanám, személyesen módosíthassam bankfiókban vagy applikációban kérhessek visszahívást a banktól.

Azonnal megszűnne az összes telefonálgatós csalás, ha az alapértelmezett beállítás százezer forint lenne, amit a tulajdonos tudna csak változtatni. Ennyiért egyszerűen nem érné meg a csalás.

Bár az azonnali utalás egy jó találmány, de az, hogy ennyire átgondolatlan és ennyire könnyű visszaélni vele, az nagyon rossz dolog.

Az, hogy még tovább emelik a limitet, anélkül, hogy a felhasználókat megkérdeznék, hogy nekik kell-e húszmilliós utalási lehetőség és nem is engedik őket ebbe beleszólni, az kifejezetten egy elfuserált irány.

Remélem, erre a jegybanknál is rájönnek és lépnek, a további emelés helyett inkább a csökkentés lehetősége felé.

Vagy át kellene venni az angol jegybank lépését, amelyik elunta, hogy semmit nem tesznek a bankok a csalások ellen, csak széttárják a karjukat, hogy ők aztán mindent jól csináltak.

Azt mondta az angol jegybank, hogy attól függetlenül, hogy a felhasználó volt a megtévesztett és aktívan közrejátszott, hogy kirabolhassák, a bankoknak kell állnia a kárt. Felét a károsult ügyfél bankjának, másik felét annak a banknak, amelyik a csalók számláját kezelte és nem vette észre a pénzmosást és nem tett semmit a továbbutalás ellen.

Gondolom, az angliai bankok azóta már kitalálták, hogy lehetne mégis megelőzni a csalásokat. Mert ha nekik kezd el fájni minden egyes eset, akkor nem fogják többet csak a vállukat vonogatni.

(Egyébként miért van, hogy az összes banknál lehet állítani a kártyalimiteket, a napi utalási limiteket viszont nem? A bankkártyák, mióta van a kétlépcsős azonosítás, lassan már biztonságosabbak, mint az utalások.)

Ki tudja, miért, november 20-tól nem lehet üzleti néven (gondolom egyéni vállalkozó nevén sem) Domino kártya.

Vagy magánszemélyre íratod, vagy előfizetést veszel helyette, vagy elviszed másik szolgáltatóhoz, vagy kidobod a kukába.

Az okát nem tudom, bővebb infó erre.

 

Köszönjük Zoltánnak a hírt.

Az elmúlt két évtizedben a befektetési eszközök árazása hatalmasat emelkedett, leginkább a nulla körüli kamatok miatt. Míg az ezredforduló előtt a vagyon növekedése többé-kevésbé a GDP növekedését követte, az elmúlt két évtizedben, de különösen az elmúlt 10-12 évben hatalmas drágulás következett be a részvények, ingatlanok és egyebek árazásában, miközben a világ eladósodott, a gazdaság pedig minden stimulálás ellenére nem igazán tudott nőni. A vagyon nem értéke, de ára elkezdett sokkal jobban nőni, mint azt a gazdasági növekedés indokolta volna. (Minden kép dupla kattintásra nagyobb lesz.)

Kialakult egy 160 billió dollárnyi “papírvagyon”, vagyis olyan árazás, ami inkább csak papíron létezik, mintsem valódi fundamentumokon állna.

A McKinsey az egyik legutóbbi tanulmányában annak próbált utánajárni, mi lesz ennek a papírvagyonnak a sorsa, hogyan alakul az előttünk álló szűk évtized. Mivel a jövőbe ők sem látnak, ezért lehetőségeket vizsgáltak, mi történhet a következő években.

Mi történne, ha újra eljönne a 2008-as gazdasági válságot megelőző állapot, az olajsokk utáni hetvenes évek, olyan helyzetbe kerül a gazdaság, mint Japán az ingatlan és részvénybuborék kidurranása után, vagy a második világháború utáni korszak ismétlődne meg?

Ahogy a tanulmány bevezetőjében megjegyzik, a négyből kettő a melyik mérget akarod bevenni kategória, egy pedig ugyanaz, csak dupla dózisban. Az egyetlen jó kimenet az lenne, ha a papírvagyonok árazása nem is nőne, de legalább nem is esne, hanem a gazdaság tudna felzárkózni az árazáshoz, vagyis a valódi növekedés utol tudná érni a mostani árszinteket. Ehhez azonban érdemben kellene növelni a termelékenységet, felszámolni olyan problémaforrásokat, mint a túl összetett és töredezett beszállítói láncok.

A legrosszabb a japán forgatókönyv, az egy 30 százalékos áresést jelentene a részvények és ingatlanok tekintetében a következő néhány évben.

A kérdés, hogy milyen lesz az előttünk álló évtized? Gyengén muzsikáló befektetések, elmaradó gazdasági növekedés, alacsony kamatok és tovább hízó adósságok vagy növekvő fogyasztás, de magas kamatok és infláció mellett? Esetleg sikerül valami csoda folytán annyira növelni a termelékenységet, hogy azáltal ki tudjuk nőni a problémát? Meg tudjuk-e oldani a lassan az egész világot sújtó demográfiai válságot, illetve az adósságválságot, ami kialakult az elmúlt időszakban?

Valószínűleg a következő évtized nagyon más lesz, mint az elmúlt húsz év.

Ha a vagyonok értékének csökkenése magas kamatok mellett, stagnáló gazdaságnál megy végbe, az komoly adósságválságot is okozhat.

A tanulmány végigveszi a felvázolt négy lehetőséget, melyik esetben mi vár a gazdaságra és a már meglévő vagyonra. Hogy melyik fog megtörténni, nem tudjuk, de mindenesetre érdemes felkészülni arra, hogy egy teljesen más évtized előtt állunk, mint az eddigiek. A fenti linken elolvasható a teljes tanulmány angolul.

Orbán Viktor a héten újra megerősítette, hogy szerinte Magyarországnak olimpiát kell rendeznie. (Ha eddig nem értetted, miért kellett egy külön 250 milliárdos stadiont építeni egy kilenc napig tartó atlétikai világbajnokság miatt vagy miért vállaltunk el egy úszóvilágbajnokságot 172 milliárdos költség mellett, amikor alapvető dolgokra sincs már pénz, miért kellett külön egy hatalmas kézilabda stadion húszezres lelátóval évi néhány alkalom miatt, akkor talán most sejted a választ.)

Vajon mennyibe került egy-egy olimpia megrendezése és a szervező ország hogyan jött ki belőle anyagilag?

Az olimpia szervezése a televíziózás elterjedése előtt egyértelműen veszteséges vállalkozás volt, de a költség nagy részét nem a szervező városnak egyedül kellett állnia. S mivel minden olimpiát fejlett országban tartottak, a költségek ezért sem verték földhöz a rendezőket. A szükséges infrastruktúra nagyrésze már rendelkezésre állt, így a költségek oroszlánrésze fel sem merült.

A televíziózás elterjedésével, a hetvenes években az olimpiai játékok egyre nagyobbá váltak, kétszer annyi részvevővel és harmadával több versenyszámmal. Ekkor kezdtek elszállni a költségek is.

Azóta egyetlen olimpiát (se télit, se nyárit) nem sikerült megszervezni úgy, hogy a tervezett költségek ne szálljanak el. Az átlagos többletköltség inflációval korrigáltan 172% volt, (a medián 118%) vagyis a legvégén majdnem a háromszorosába került egy-egy olimpia, mint a tervezett költsége. Ha csak a nyári olimpiákat nézzük, még rosszabb a helyzet, ott 252% az átlagos túlköltekezés.

» Read more

Az amerikai jelzáloghitelek kamatai átlagosan 7,31%-ra nőttek, a legmagasabb értékre 2000 óta, s így 1995 óta a legalacsonyabbra csökkent a kereslet a lakáshitelek után. A lakáspiac némileg befagyott, mert a családok nem akarják eladni a jó kamat mellett vett ingatlanjukat, hogy helyette egy másikat vegyenek 7% feletti kamattal.

A magas kamatok várhatóan tovább velünk maradnak, legalábbis erre utal az amerikai FED elnökének pénteki nyilatkozata. A fogyasztás továbbra is magas, a munkanélküliség alacsony, a gazdasági növekedés jobb a vártnál. Nem úgy az infláció, ami megint emelkedésnek indult. Ezért további kamatemelések várhatóak az év hátralévő részében. A hír hallatára erősödni kezdett a dollár, a tőzsdét viszont nem különösebben rázta meg a bejelentés. Az S&P 500-as index pozitív nullában (+0,46%) zárta a hetet, igaz, ebben a hónapban eddig 3,38%-os mínuszban van. (Elvileg a dollárnak jó a kamatemelés, a tőzsdének pedig rossz.)

Az amerikai biztosítók is megérzik az egyre sűrűbbé váló nagy természeti katasztrófákat. Az 1992-es nagy floridai hurrikán mai árakon 35 milliárd dolláros kárt okozott. Azóta azonban egyrészt sokkal jobban beépültek a tengerpartok, másrészt az építőanyagok ára is kilőtt, jóval az átlagos infláció felett drágulva, így egy mai hasonló hurrikán ennél nagyságrendekkel nagyobb kárt okozna. A kilencvenes években kidolgozott biztosítói modellezések ezért már nem alkalmasak a várható kár felmérésére és beárazására.

Kanadában is egyre nagyobb probléma a lakhatási válság. A nagyvárosok környékén az emberek 18%-a a jövedelmének felénél is többet költ lakhatásra, míg 40%-uk a jövedelmének 30%-ánál költ többet ugyanerre. Szintén a növekvő ingatlanárak okozzák, hogy minden elkölthető egy dollárra átlagosan 1,87 dollárnyi adósság jut a kanadai lakosságnál.

Az amerikai kiskereskedelmi hálózatok nagy része rossz évet zárt. A Macy’s szerint az emberek egyre inkább meggondolják, mire költenek és sokan inkább élményt vesznek termékek helyett. A Lowe szerint az emberek már nem barkácsolnak annyit, mint a karantén alatt és után, ezért zuhant a forgalmuk. A Dick’s a növekvő áruházi lopásokkal indokolta, hogy 23%-kal esett a profitja. A Walmart volt az a nagyok közül, aki érdemben tudta növelni az árbevételét az elmúlt évben.

A panamai aszály már a tengeri hajózást fenyegeti. Az elmúlt évben 50%-kal kevesebb eső esett az egyébként nagyon csapadékos övezetben, ez volt a második legszárazabb év az elmúlt 143 évben. Ezért a panamai kormány korlátozta a napi hajók számát és azok maximális tömegét is. Így egyre több hajó kényszerül többezer kilométeres kerülőre vagy teszi ki a terhének egy részét. Ez különösen érzékenyen érinti a közeledő karácsonyi forgalomban a szállítókat, főleg, hogy várhatóan még tíz hónapig fennmarad a korlátozás.

» Read more

A magyar kormány mindig is tiszteletben tartotta az emberek véleményét, kiszámíthatóan, átláthatóan és tervezhetően, hosszú parlamenti, majd társadalmi vita után hozza meg az embereket érintő törvényeket.

Na jó, ebből egy szó sem igaz.

Szocske küldte át a hírt, hogy a magyar kormány senkivel nem egyeztetve, szokás szerint vasárnapra virradóra Tiktok videóban (tényleg, nem túlzok) jelentette be, hogy bocsi, úgy gondoltuk, hogy most január elsejétől havi szaldó lesz a napelemeknél azoknak is, akik már meglévő napelemmel rendelkeznek.

További részleteket nem tudunk, mert minek az a parasztnak, hogy mennyiért fogják átvenni a felesleges áramot, hogy fogják számlázni a túlfogyasztást (kedvezményes vagy piaci tarifával, havi bontásban vagy éves keretet fognak nézni) és így tovább.

Közben totál hülyének néznek mindenkit: “az volt a szabályozás, hogy csak tíz évig maradhat valaki a szaldóban.” Nem, semmi ilyen szabályozás nem volt, ez egy közönséges hazugság.

“Most csak annyi apróság változik, hogy éves szaldó helyett havi szaldó lesz”. Talán van évente két olyan hónap, amikor a havi fogyasztásod közel megegyezik a termeléseddel. A többi tíz hónapban nagyon rosszul fogsz járni. Veheted majd az áramot ősszel és télen 38/72 forintért és nagy kegyesen megveszik tőled a felesleget nyáron a jelenlegi állapot szerint 4,8 forintért. Ha vettél hőszivattyút fűtésre, akkor reméljük a régi gázkazánt még nem dobtad ki. Ezt apróságnak hívni az emberek teljes lenézése és hülyének nézése.

“Úgy tűnt, hogy hagytuk lerohadni a hálózatot tíz éven át, de a hős kormány közbelépett, ezért aki van olyan hülye, hogy bruttó elszámolásban és ilyen jogbizonytalanságban még napelemet akar telepíteni, annak a hős kormány újra biztosítja a lehetőséget néhány helyen.”

Ezt a durva áremelést olyan mosolygósan jelentik be és úgy beszélnek róla, hogy az ember azt gondolná, valami jó dolog történik. Miközben nagyjából ez a mondanivalójuk: “A 27%-os (pontosabban már 31,5%) áfát 45%-ra emeljük, s ez mindenkinek nagyon jó lesz.”

Ha akarsz bosszankodni, hogy milyen hülyének nézik az embereket és milyen nagy ívben tesznek bárki véleményére, itt tudod megnézni ezt a gyöngyszemet.

Viszont most már legalább tudjuk, hogy pofára ejtették az embereket, nem kell tovább találgatni, hogy meglépik-e vagy sem. Meglépték.

Ja igen. Eddig napközben töltöttem az autót, saját árammal, mostantól csak az esti csúcsidőben fogom. Aki napelemes, annak hasonlóan kellene tennie. Ha szerintük mindegy, hogy havi szaldó vagy éves, akkor én sem fogom törni magam, hogy saját árammal töltsem az autót, hadd vegyék aranyáron hozzá az áramot, ha már tőlem 4,8 forintért akarják megvenni.

A napelemfarmoktól 48 forintért veszik át az áramot, garantált áron, évente inflációval növelve az összeget. Az én áramom miért rosszabb, hogy tizedéért kell átvenni, mint a napelemfarmoktól?

Két és fél éve minden az NFT-kről szólt, ez volt az új bomba lehetőség, amit mindenáron meg kell ragadni, ha nem akarsz kimaradni a pénzesőből. Az NFT nem más, mint blokklánc technológiás “műalkotások”, képek, videók vagy bármi más. Írtam is róla két és fél éve:

Itt az új lehetőség, az NFT

Eszembe jutott, hogy vajon mi lehet most a piacon? Mi lett a 69 millió dollárért eladott videóval? Mennyit ér most az első tweet(!!!), amiért 2,9 millió dollárt fizetett valaki?

2022 elején még javában dübörgött a piac, januárban 17,6 milliárd dollárért cseréltek gazdát az NFT-k, egy év alatt 89 ezerről 2,5 millióra nőtt az aktív felhasználók száma.

2022 szeptemberére a legnagyobb piactér, az OpenSea 97%-os esést jelentett a forgalom volumenében. Május elején még 256 millió dollár volt a napi forgalom, egy évvel később már csak 4,4 millió dollár.

A több millió dollárért megvett NFT-k néhány ezer dollárért mennek el, már ha van olyan szerencsés a tulajdonosa, hogy talál rájuk vevőt.

2022 végére az aktív felhasználók száma lefeleződött, a Google keresések száma 88%-kal lett kevesebb.

A NFT kereskedőplatformjai azért még bizakodóak, szerintük nincs itt semmi látnivaló. A sok pénzéhes spekuláns eltűnt, sokan megégették magukat, a lufi kidurrant, de az jó, mert mostantól majd lehet növekedni, a határ a csillagos ég.

Amikor írtam az NFT-kről, szokás szerint megkaptam, hogy csak azért nem érted, mert te nem értesz hozzá.

Van egy nagyon egyszerű alapszabály: ha egy befektetés lényegét nem tudod elmagyarázni egy 12 évesnek úgy három mondatban, hogy ő is megértse, akkor az nem befektetés, hanem mánia. A “mert ez a jövő” meg “ez új, ez maga a digitális forradalom”, “ez az új befektetési lehetőség a modern időkben” és ehhez hasonló lózungok nem magyarázatok, hanem parasztvakítások.

Eddig mindig kiderült, hogy ha nem tudod elmagyarázni, mi az érték és a lényeg a befektetés mögött, akkor nemes egyszerűséggel nincs mögötte érték és nem befektetés, hanem szimplán spekuláció, a nagyobb bolond játéka: lesz-e nagyobb bolond nálam, akinek még drágábban el tudom adni ezt az értéktelen dolgot?

Ha nem tudom megmondani, hogy egy macskás gif, esetleg egy híres ember tweetje miért ér egymillió dollárt vagy egy metauniverzumban kétmillió dollárért megvett virtuális “belvárosi telek” miből fog pénzt termelni, akkor nem befektetést vettem, hanem a legjobb esetben is csak egy kaparós sorsjegyet.

S nehogy félreértsd, semmi baj a spekulációval. Több ügyfelem volt, akik nem milliókat, de milliárdokat(!!) kerestek ilyen spekulációval. (Meg persze olyan is volt sok, aki sokat bukott rajta, hiszen csak akkor tud valaki sokat keresni, ha van olyan, aki sokat bukik.) Ha tudod, hogy amit csinálsz, szimplán csak az áremelkedésre játszó, színtiszta spekuláció és tudod, hogy ugyanakkora eséllyel buksz rajta, mint nyersz, akkor semmi baj nincs.

A baj akkor van, amikor azt hiszed, hogy befektetést vásároltál mondjuk egy NFT-vel. Nem, arra fogadtál, hogy találsz egy nálad is nagyobb balekot, akinek később még drágábban el tudod adni azt, amit vettél. S mindegy, hogy tokent vettél, ritka baseball kártyát aranyáron, vagy egy szalvétát, amit egy híres színész aláírt.

Ha valaminek nincs értéke, csak ára, akkor csak az a közös vágy tartja életben, hogy a benne érdekeltek szeretnék, ha még jobban felmenne az ára.

Nincs új a nap alatt, néhány évtizede még játékbabákkal játszották azt, amit most az NFT-kkel:

Beanie Babák Buboréka

Érdemes elolvasnod a cikket, Beanie baba helyett olvass bele NFT-t vagy bármit, ami a következő években lesz a Nagy Lehetőség.

S azóta is sok embernek van Beanie babája, csak éppen a néhány dolláros kategóriában. NFT-kre is biztos lesz mindig vevő, ahogy a baseball kártyákat is mindig fogja valaki gyűjteni, de majd a maga helyén kezelve az értékét.

Ja, a 2,9 millióért vett első tweetet az új tulajdonosa 48 millió dollárért akarta eladni. Hosszú-hosszú licit után majdnem 1.900 dollárt adtak érte. De ő még a szerencsésebbek közé tartozott, mert legalább el tudta adni….

Már háromnegyed éve is nagy vihart kavart egy eldugott törvény, amiből hosszú matekolás után csak az derült ki, hogy megszüntetik a szaldós rendszert a meglévő napelemesek számára is.

Napelemesek, csúnyán megszívtátok

Azóta nagy hallgatás van, semmit nem kommunikálnak, majd megtudja a paraszt, hogy járt, ha eljön az ideje. (Vagyis január elseje után, nemsokára.)

Itt van augusztus vége, s sajtómegkeresésre újra előjött a téma és újra semmit nem mondanak, az Energetikaügyi Minisztérium annyit volt képes kiizzadni magából négy hónappal a bevezetés előtt, hogy már dolgoznak az ügyön, talán októberben az érintettek orrára tudják kötni, mi lesz a napelemesekkel. Mostanra csak annyi derült ki, hogy biztos lesz változás. De ez is csak ilyen elejtett félmondatokból. (Hát hova kapkodjanak, nem igaz? December 31.-e 23 óra 45-ig még bőven ráérnek.)

Arra sem válaszoltak, hogy maradnak-e a napelemesek az egyetemes szolgáltatás státuszában, vagy piaci árazásra térnek át. (Vagy valami hibrid verzió a vételezett és eladott áram tekintetében.)

Ha eddig a havi elszámolás borzolta az idegállapotodat, akkor jobb ha tudod, hogy most már negyedórás elszámolásról beszéltek.

Akár jól is kijöhetnél a dologból, van rá sok jó külföldi példa, például bruttó elszámolás, de amíg túltermelésed van, addig annak terhére csökkentheted az áramszámládat. (Ez majdnem szaldós elszámolás lenne, igaz hálózathasználati díjjal súlyosbítva, viszont magasabb átvételi árral könnyítve.)

Kaphatnád lakossági áron az áramot, az általad termelt áramot pedig piaci áron eladhatnád. (Ami sokkal jobb a mostani 4,8 forintos díjnál, igaz, azért a szaldó most sokat segít ezen a nevetségesen alacsony áron.) Itt is bejönne a hálózathasználati díj, de megint csak segítene a magasabb felvásárlási díj, tehát akár nem is igazán éreznéd meg a változtatást.

Mondhatnák azt is, hogy az első tíz vagy tizenkét évben marad a támogatás valamilyen formában (jobb árazásban), amíg megtérül a napelem, amit csak a szaldó ígérete miatt rakattál fel, utána viszont piaci alapon fog működni.

De sajnos én szkeptikus vagyok, valószínűleg csúnyán meg fognak szívatni, hogy egy életre megtanulod, mikor tervezel ebben az országban bármivel több év távlatában. S valószínűleg olyan nyakatekert lesz a rendszer, hogy nyáron inkább 45 fokra fűtöd a jakuzzit, akkor is, ha egész nyáron nem használod és 18 fokra állítod az összes klímát és kinyitod az ablakokat, hogy azért mégse fázzál meg, télen meg visszatérsz a gázfűtésre.

De ne legyen igazam.

A lényeg, hogy a sorsfordító határidő előtt négy hónappal még mindig nem tudunk semmit, csak annyit, hogy biztos a változás és valószínűleg majd megint kihánynak valamit 23:45 perckor, hogy két nappal később hogyan alakul át a rendszer.

Mindenesetre figyeld a híreket, hátha társadalmi vitára bocsátják a tervezetet. (Hehe…)

De van jó hír is: könnyítik a lakossági napelemtelepítések engedélyeztetését. Ha még lesz olyan bolond, aki igényelné azt, ha tényleg annyira negatívan fogja érinteni a napelemeseket a változás, mint sokan tartunk tőle. Mert 30 éves megtérüléssel nem olyan nagy üzlet egy 25 éves élettartamra gyártott rendszert vásárolni.

A befektetéseknél a két legnagyobb hiba a picking (mit veszel meg) és a timing (vagyis időzítés). Amikor ki akarod találni, hogy most akkor olcsó-e egy adott cég vagy azt, hogy most érdemes-e be-, illetve kiszállni a piacról.

Hogy alakult volna a befektetésed az amerikai S&P 500-as tőzsdeindexben, ha húsz éve beraktad a pénzt és elfelejtetted, illetve ha ki-be rakosgattad volna a pénzed és ezzel elmulasztottál volna tízet/húszat a legjobb napok közül.

Érdemes megnézni még, hogy legnagyobb emelkedések (is) a legnagyobb viharok közben voltak, vagyis már néhány napos partvonalra kerülés is komolyan befolyásolhatta a vagyonod.

Nagyon nem jó technika kiszállni a piacról csak azért, mert szerinted már túl sokat emelkedett vagy tovább fog még esni. Ha nem bírod az eséssel járó izgalmakat, akkor be sem kell szállni abba a piacba, ez a titok.

(S igen, lehet okoskodni, hogy mi lett volna, ha a tíz legnagyobb esés marad ki a portfoliódból, meg ha a 10 legnagyobb esés mellett a 10 legnagyobb emelkedésből is kimaradsz, csak felesleges. Aki akarja, érti a lényeget: nem tudod ma, mi lesz holnap.)

Kép forrása: visulacapitalist A kép kattintásra nagyobb lesz.

Az amerikaiak adakozási kedve némileg lanyhult 2022-ben, 3,4%-kal csökkent az adakozott összeg a 2021-es évhez képest és így 500 milliárd dollár alá esett a felajánlott összeg nagysága. Míg 2020-2021-ben főleg a COVID miatt leginkább érintettek (színházak és hasonlóak) számíthattak nagyobb bevételre az adakozásokból, most a környezetvédelem és klímaválság van az adakozók fókuszában. A csökkenés után már csak az amerikai háztartások fele adakozik valamilyen célra.

Az amerikai lakossági megtakarítások 2021 augusztusában érték el a csúcsértéküket, 2,1 ezer milliárd dollárt. Ennek oka a COVID miatti állami pénzesők félretétele volt, az emberek zöme nem elköltötte ezt a pénzt, hanem vagy a hiteleit törlesztette vagy megtakarítási számlára tette a kapott összegeket. Ez a hatalmas pénzösszeg mára szinte teljesen elolvadt, a gazdasági nehézségek és az infláció miatt már jóval a pandémia előtti szintek alatt van a lakossági megtakarítások állománya.

Több elemző ezért is óvatos a részvényárakkal, mert szerintük emiatt is csökkenni fog a cégek forgalma és haszna az előttünk álló évben.

Az elhízás az Egyesült Államokban is komoly anyagi terhet jelent az országnak, évi 480 milliárd dollár közvetlen egészségügyi kiadás és ennek két és félszerese a kiesett termelés miatti veszteség.

A lefogyás iránti vágy viszont az egekbe emelte a dán Novo Nordisk cég értékét, amelyik a két legismertebb, fogyásra használt (eredetileg cukorbetegek részére kifejlesztett) injekciókat gyártja. Már most a Pfizer piaci értékének duplájára értékelik a befektetők a dán gyógyszergyártót.

» Read more

A társadalmi mobilitás hiánya nagy problémája a legtöbb országnak. (A társadalmi mobilitás azt jelenti, hogy az egyén vagy egy csoport társadalmi helyzete megváltozik, egy szegény család gyereke nem lesz szegénységre kárhoztatva pusztán a származása miatt.)

Ideális esetben a személy a saját életében ki tud törni a társadalmi helyzetéből, kevésbé ideális esetben erre két-három generációra van szükség. A realitás pedig sajnos az, hogy még két-három generáció is kevés ehhez. A társadalmi mobilitás hiánya nem csak az egyén számára katasztrófa, de a társadalom számára is, mert sok értékes ember, aki sokat tudna hozzátenni a társadalom fejlődéséhez és jólétéhez, egyszerűen kiesik a rendszerből a származásából eredő hátránya miatt.

1427-ben Firenze majdnem csődbe került az állandó háborúzások miatt, ezért összeírták a lakosokat név, bevétel és vagyon tekintetében, hogy megadóztathassák őket. Ezzel egy nagyon értékes adatsor keletkezett, ami jó betekintést ad az akkori jövedelmi és vagyoni viszonyokba. Az olasz családnevek talán a régi városállamok miatt területileg jól behatárolhatóak és egy-egy régióra jellemzőek.

Sauro Mocetti és Guglielmo Barone, a Bank of Italy kutatói vetették össze az 1427-es társadalmi és vagyoni helyzetet a 2011-es firenzei adóbevallásokkal a családnevek alapján.

Személyiségi okok miatt betűkkel jelölték a családneveket.

Azt találták, hogy akik jól kereső és vagyonos családok voltak 1427-ben, azok nagy része a családnevek alapján szintén az élmezőnyben végeztek és fordítva, a társadalmi létra alján lévők nagy része 600 évvel később is a társadalom alsó feléhez tartoztak.

Nagyon fontos, hogy itt nem oligarchákról, diktátorokról, márkikról és grófokról van szó, hanem az átlagemberekről.

A társadalmi mobilitás rugalmasságát 0 és 1 között szokták értékelni, minél kisebb a szám, annál könnyebb az egyénnek kitörnie a születéskori helyzetéből. Ilyen szempontból a legjobb a helyzet a skandináv államokban, ott 0,2 ez az érték.

A 19. század végéig a társadalmi mobilitás rugalmassága (rugalmatlansága) 0,8-0,9 volt szinte egész Európában, a huszadik században javult csak a helyzet valamennyire.

Érdekes még, hogy a legjobban kereső szakmák sorrendje nem változott érdemben, bár a cipőkészítők és selyemárusok természetesen azért kiestek a társadalom felső rétegéből. (De a régi mesterek leszármazottai nem, csak szakmát váltottak.)

Akit érdekel jobban a tanulmány, itt tudja elolvasni.

Találó mondás. Mondjuk a cigiről meg a sörről az is eszembe jutott, hogy napi egy olcsó doboz cigi árát (1.600 Ft) naponta félretéve 40 éven keresztül és infláció felett 2%-kal befektetve 35,7 millió forinttal lennénk gazdagabbak mai értéken. Ez is egy útja a meggazdagodásnak. (Vagy az elszegényedés elkerülésének.) 🙂