Szerző: Kiszamolo

A hozzászólásokban felmerült, hogy bár recesszió hivatalosan nincs, a legtöbb autóipari cég komoly elbocsátásokba kezdett idehaza is. Elsősorban a kölcsönzött munkaerőtől szabadulnak meg, amit könnyen megtehetnek, hiszen pont ez a lényege az egész konstrukciónak. Az európai újautó-piac csak 3,2%-kal csökkent éves összehasonlításban, de augusztusban 8,4% volt az elmaradás a tavaly augusztushoz képest.

A várható problémát némileg ellensúlyozza, hogy több elektromos autóban érdekelt cég is megjelent idehaza, bár kérdés, fel tud-e szívni annyi embert ez a szektor, amennyit elbocsátanak a hagyományos autóipari beszállító cégek.

(Az elektromos autók értékesítése nagyon meg fog ugrani 2020-tól az uniós CO2 kibocsátási törvények változása miatt, viszont azokhoz töredék annyi alkatrész és munkaerő kell. Az összes autógyártó már készül az új modellekkel, amit persze nem fognak tömegesen gyártani addig, amíg nem muszáj. Addig előrendelgetések lesznek, egyéves várólisták, bemutatók. Aztán majd valószínűleg emelik a hagyományos autók árát, egyrészt hogy behozzák a veszteségeiket, másrészt hogy ne legyenek annyival drágábbak az elektromos autók. De ez már egy másik történet.)

Péter egy közép-magyarországi nagyobb városban dolgozik, onnan írt egy körképet, hogyan állnak az autóipari cégek. A cégek nevei nem érdekesek, nem ez a lényeg, ezért kivettem ezeket a levélből. A lényeg, hogy rengeteg gyári munkásnak még egy nagyvárosban sincs hová mennie dolgozni, főleg nem az eddigi viszonylagosan magas autóipari bérekért.

Érdemes arra felkészülni, hogy főleg vidéken a recesszió hamarosan érezteti a hatását.

Következzen az ő levele:
Nagyon régóta olvaslak titeket, és a legutóbbi autóipari válság kommentre reagálva megosztanám a jelenlegi XY városi autóipari helyzetet ahogy mi látjuk és érezzük közeli ismerősökkel.

Az EGYIK autóipari beszállító cégnél sokan elmentek maguktól, mert érezték, hogy nem jó lóra tettek. (többnyire elektronikát gyártanak autóipari nagy cégeknek, de sajnos többnyire dízelbe…)

» Read more

Ha már szóba került a válság, szeretnék eloszlatni egy nagyon gyakori tévedést.

Mindenki az infláció elszabadulásától tart, ha beköszönt a válság. Ennek pont az ellenkezője lesz igaz.

Felkészülni a következő válságra

Infláció azért van, mert nő a kereslet valami iránt. (Másik ok, ha a költségek nőnek, ilyen volt például az olajár-robbanás a hetvenes években, de az egy teljesen másik történet. Az inflációról bővebben itt.)

Mindenki lakást akar venni, felmennek az ingatlanárak. Mindenki nyaralásra akarja elszórni a pénzét, tele vannak a szállodák, ezért árat emelnek a szállodások. Mindenki építkezik vagy felújít, többet kérnek a szakik. Nagyobb kereslet új autóra, drágábbak lesznek az új autók.

Válságban mindennek esik az ára, mert hirtelen senki nem akar még nagyobb ingatlant, nyaralás helyett inkább a hiteleit fizeti vissza, leállnak az építkezések és mindenki kétszer meggondolja, lecserélje-e az autóját egy újabbra, ha éppen nincs munkája.

De mivel sok a munkanélküli, a sajt sem fogy annyira és a téli szalámi sem.

A válság következménye a defláció, vagyis az árak csökkenése. Ez ellen hadakozik Japán immár 30 éve és az Unió 10 éve. A lassuló gazdaság miatt nem akarnak emelkedni az árak, ezért éppen most vitték le az euró alapkamatot mínusz  0,4%-ról mínusz 0,5%-ra. (Nem mintha bárki rohanna beruházni egy bizonytalan gazdasági környezetben csak azért, mert 0,1%-kal még olcsóbb a hitel, de ez most mindegy.)

Az adott helyzetben egyetlen esetben lenne megugró infláció, ha engednék a forintot tovább gyengülni.  Ekkor az importtermékek áremelkedése miatt lenne infláció.

De egy 420-440 forintos árfolyam már politikailag is vállalhatatlan, olyan ziccer a mostani kormány ellen, amit az nem fog hagyni. Persze nem elképzelhetetlen egy ilyen árfolyam, de ahhoz valami hatalmas földindulásnak kellene történnie. Még 2008-as válság után sem gyengült ekkorát a forint hirtelen.

Tehát az inflációtól akkor kell félni, ha nem lesz válság. Ha lesz, akkor az éppen az infláció ellen fog hatni. (Vannak más típusú válságok is, mint a stagfláció, de az nem túlfogyasztás után szokott lenni, úgyhogy azt most hagyjuk.)

A gazdaság természeténél fogva ciklikus, egyszer fenn, máskor lent. Fogyasztunk ész nélkül hitelből, hajszoljuk a növekedést, ezzel sikerül egy jó nagy lufit fújnunk a gazdaságba, ami egyszer aztán kidurran, vagy jobbik esetben néhány év alatt leereszt.

Kiderül, hogy még sincs annyi pénze az embereknek, hogy mindenki új autót vegyen, egy vagyonért nyaraljon vagy félévente drága mobiltelefont vásároljon.

Ekkor jön a kijózanodás fázisa, ami azzal jár, hogy a fogyasztás hirtelen visszaesik a normális szintre. Azonban ilyenkor hirtelen rengeteg munkaerő feleslegessé válik, hiszen ha nem kell annyi új autó, nem mennek annyian nyaralni és nem cserélik az emberek félévente a telefonjukat, akkor nincs szükség annyi munkáskézre sem.

Ilyenkor jön a recesszió, rosszabb esetben a válság, ugrik meg a munkanélküliség a 10-14%-os szintre és sokan veszteségként élik meg, ha a drágán vett ingatlanjuk, részvényük vagy bármilyen egyéb értéktárgyuk piaci ára nagyot esik.

Rengetegen kérdezik rettegve, hogyan tudnának felkészülni erre a válságra. Mert az nem kérdés, hogy lesz-e, a kérdés csak annyi, hogy mikor.

» Read more

Olvastam egy nagyon jópofa bankkártyáról, a Greenlight-ról.

Minden tudatos szülő szeretné, ha a gyereke még gyerekkorában elsajátítaná a pénzügyek alapjait, ebben segít a Greenlight, amihez a bankkártyákon túl tartozik egy szülői és egy gyerek telefonos app is.

Ez egy olyan bankkártya, amit teljes mértékben a szülők felügyelnek. Meghatározhatják, hogy melyik boltokban vagy internetes áruházakban vásárolhat vele a gyerek, természetesen azt is, hogy mennyiért. Hol vehet fel pénzt és mennyit. Minden költést azonnal látnak és pénzt is tölthetnek fel, ha a gyereknek elfogyott a pénze a nyári táborban.

» Read more

Gondolkoztál már azon, hogy mikor leszel elég gazdag? Leírtál-e már valaha egy összeget, amire azt mondtad, ennyi elég lesz?

Ha még nem tetted, tedd meg most. Gondold végig, mit szeretnél elérni ebben az életben és az mennyiből lehetne megvalósítani.

Egy autó(kategória), aminél jobbat már nem fogsz akarni? A példa kedvéért ha egyszer elérek oda, hogy megengedhessem magamnak, hogy kilencmilliós autót vegyek, akkor elégedett leszek az élettel. Vagy ha végre lesz egy nyolcéves autóm másfél millióért.

Egy házméret és lokáció, amire azt mondod, ez kiszolgál ebben az életben, ezzel életem végéig elégedett leszek?

Egy vagyonméret, amire azt mondod, elég lesz a nyugdíjra?

Évente egy vagy éppen három nyaralás, ilyen és ilyen áron, ezzel én tökéletesen elégedett leszek?

Komolyan kérlek, hogy szánj erre most időt. Számold össze, mennyi vagyont szeretnél felhalmozni addig, amíg azt mondod, elég.

Legyen előtted egy összeg leírva, hogy mennyi az elég. Mikor lesz meg az elég?

Honnan tudod, hogy már elértél a célba, ha azt sem tudod, hol van az a cél?

» Read more

Megjelent néhány újságcikk, miszerint a gazdagok hitelből vesznek állampapírt, ami miatt ez most a közbeszéd tárgya lett, ezért kértétek ti is, írjam le, mi is ez a trükk.

A dolog nem új keletű, a bankok már régóta csinálják ezt a prémium állampapírral, össze is rúgták a port az állammal emiatt.

(Ugyanúgy, ahogy már lassan tíz éve létezik prémium magyar állampapír, azonban az emberek 95%-a most jött rá arra, hogy jó kamatot lehet kapni az Államkincstárban is. Csak mert megjelent egy új állampapír és elkezdtek róla beszélni az emberek. Aki akart, közel ilyen kamat mellett eddig is be tudott fektetni pénzt hasonló kamattal ugyanott.)

A lombardhitel lényege, hogy a bank valamilyen értékpapír fedezete mellett ad kölcsön pénzt. Ez lehet részvény, kötvény, bármi. Így állampapír is. Tehát ez egy fedezett hitel, csak itt nem ingatlant ajánlok fel fedezetnek a banknak, mint a lakáshitelnél, hanem bármikor pénzzé tehető állampapírokat, vagy egyéb értékpapírokat.

A bank kölcsön ad valakinek lombardhitelként pénzt mondjuk 2%-os kamatra, aki ebből állampapírt vesz 4,95%-os kamatra és ez lesz mindjárt a fedezete is a hitelnek.

A bank nyer azon, hogy kockázat nélkül (ott van a fedezet nála) kölcsönadott olyan pénzt 2% kamat mellett, amit egyébként állampapírban csak 0-1%-ra tudna tartani, az ügyfél pedig ingyen kapott közel 3% kamatot a semmire. A banknak az is jó, ha az ügyfél nem fizet, mert akkor lesz a hiteléért cserébe rengeteg jól kamatozó állampapírja, amit ő egyébként nem vehetne meg, mert ezeket csak a lakossági ügyfelek vehetik.

Ennyi az egész.

A lombardhitelnél a lejárat és a kamatperiódus számít, mert 5 év alatt sok minden történhet a kamatokkal. Ettől eltekintve egyik félnek sincs túl sok kockázata a dologban.