Nyugdíjkalkulátor: ennyit kell eltenned havonta

Már sok szó volt a nyugdíjról ebben a blogban is, de sajnos a probléma nagysága és az emberek közömbössége miatt ez is kevés.

Ezért csináltam egy kalkulátort, amibe beírva az életkorodat és a nyugdíjasként elvárt jövedelmedet, valamint a meglévő (vagy örökségből várható) vagyonodat, megmondja, hogy mennyit kell legalább eltenned havonta nyugdíjra.

Előtte azonban még pár jó tanács, hogy tudj pontosan kalkulálni.

Amiket már leírtam a témáról, nem szeretném megismételni, de ha te még nem olvastad, érdemes azzal kezdened az olvasást. Néhány fontosabb írást itt találsz: » Read more

Share

Magyarország demográfiai válsága

Már sok szó volt itt a blogban arról, hogy a magyar demográfiai válság miatt elfelejtheted a nyugdíjadat, mert bár járni járna, csak sajnos nem fog jutni.

Most megjelent a KSH 2011-es népszámlálásának végleges adatsora, abból egy kivonatos sajtóközleményt csináltak, amit itt tudsz megtekinteni. További adatokat excelben itt találsz.

Az egészet érdemes átolvasni, de azért pár fontos adatot kiemelnék nektek.

– 1980-hoz képest 100 aktívkorúra 28 helyett már 37,8 időskorú jut, míg 35,8 gyerekkorú helyett már csak 23,5. Tehát 100 aktívkorúra (nem feltétlen munkával rendelkezőre!) 61,5 eltartott jut, de az arányok felcserélődtek a gyerekek és az idősek között. Ez előrevetíti a további drasztikus arányromlást az eltartók/eltartottak között.

– 2001-hez képest 250 ezerrel kevesebb gyerek, 171 ezerrel kevesebb 15-39 éves és 92 ezerrel kevesebb 40-59 éves van, ezzel szemben a 60 éven felüliek 250 ezerrel többen vannak 2011-ben. Az ország minden tizedik lakosa már hetven éves is elmúlt.

– Budapesten mindössze 113 gyerek jutott 100, 15 évnél idősebb nőre.

– Csak az emberek 44,4%-a él házasságban, 32,6%-a egyedülálló és nőtt az elváltak aránya is. 2001-ben 100 háztartás még 257 személyből állt, most már csak 236-ból. Már minden harmadik háztartás egyemberes, az egyedülállók aránya 10 év alatt 32%-kal 1.317.000 főre nőtt, megelőzve ezzel a kétszemélyes háztartásokat is, amelyből 1,2 millió van.

– A családként élő háztartások 53%-ában nincs egy gyerek se, 25,1%-ban pedig csak egy van. Három, vagy annál több gyerek csak a családok 7,2%-ban van.

– 1990-ben a 29 éves személyek 69,9%-a volt házas, 2001-ben 44%-a, ezzel szemben 2011-ben már csak 19,8%-a.

Mivel a lakosság rohamosan öregszik, a gyerekek meg ugyanilyen ütemben fogynak, a házasságban élők száma a töredékére esett vissza, nem sok jóval kecsegtet a jövő. Ha én lennék a te helyedben, elfelejteném az állami nyugdíjat és még ma elkezdenék spórolni az idős napjaimra.

 Néhány további súlyos adatot a magyar nyugdíjrendszerről ebben a cikkben találsz.

Share

A nyugdíjrendszer múltja és jövője

Magyarország legnagyobb problémája, hogy a szocializmusból örökölt, az állam méreteihez képest brutális mértékű jóléti kiadásokat egyetlen kormány sem merte még érdemben csökkenteni.

A magyar állami újraelosztás mértéke 30-40%-kal haladja meg a szomszédos államok hasonló adatait, a lehető legegyszerűbben fogalmazva, ennyivel több adót kell idehaza fizetned.( Egy átlagos magyar honpolgár a teljes bevételének 65-69%-át a legvégén kifizeti adóban, erről itt írtam: Ezért fizetsz ennyi adót)

Ebből a túlzott adóteherből származó bevétel mintegy 60%-át jóléti kiadásokra költjük, ennek is közel felét a nyugdíjak kifizetésére. Azokra a nyugdíjakra, amik a vélekedésekkel ellentétben alig pár évtizede léteznek Magyarországon és a világ nagy részén ismeretlen fogalomnak minősülnek.

Ezért röviden összefoglalnám, mi is volt a nyugdíj tulajdonképpen, mivé hízott napjainkra és mi várható két-három évtizeden belül.

» Read more

Share

Nyugdíjrendszer: van megoldás!

A nyugdíjrendszer és a nyugdíjasok helyzete egész Európában a politikusok kénye-kedve szerint alakul, a következő választások megnyerésének legbiztosabb módszere az egyre növekvő nyugdíjas réteg ellátásának növelése és egyéb kedvezmények nyújtása. Az európai államok eladósodottsága egyenes arányban növekszik a nyugdíjakra fordított összegek nagyságával. A harmincas évek többletes költségvetésétől a hatvanas évek marginális államadósságán át eljutottunk oda, hogy alig van európai állam, amelyiknek 70-80% alatt lenne az államadóssága és a helyzet a társadalom öregedésével és az egyre hosszabb életkorral évről-évre romlik.

Másik ilyen problémaforrás az állami egészségügy, ami nem csak drága és pazarló, de nálunk például alacsony színvonalú is.

Szeretnék nektek két példát megmutatni, hogyan lehet ezt jól csinálni, hogyan lehet kicsavarni a politikusok kezéből a nyugdíjak és a társadalombiztosítás kérdését. A jóléti társadalmak fenntarthatatlanságának vannak működő alternatívái.

Az első modell a szingapúri modell. A szingapúri Central Provident Fund az ország társadalombiztosításának alapja, ide fizet be minden dolgozó pénzt, méghozzá mindjárt három különböző helyre: egészségügyi, általános és különleges számla. A számlákra való befizetés mértéke függ a világgazdasági helyzettől és a dolgozó életkorától is. Az „Ordinary Fund” azaz általános alap, vagy számlából lehet fedezni a lakásvásárlást (!!!!), a felsőoktatást és egyéb meghatározott célokat. A „Special Account” a nyugdíjakra van fenntartva, innen akár már 55 évesen is lehet pénzt felvenni, de meg van kötve, hogy mennyinek kell a számlán maradni a normális öregségi nyugdíj fedezése céljából. Az egészségügyi számláról kell mindenkinek fedezni az orvosi ellátását, illetve köthet külön biztosítást erre a célra, főleg állami biztosítás keretein belül. A járóbeteg ellátás 80%-a magánkézben van, a fekvőbeteg ellátás 80%-a pedig állami kézben. A szingapúri egészségügyi kiadás az OECD országok 40%-át sem éri el.

A hozzátartozók egymásnak felajánlhatják a számlájukon lévő pénzt, illetve a saját befizetésükből kapnak minden ellátást. Ebből fedezik az összes szükségüket, így a családi összetartás és a munkából szerzett jövedelem adja a társadalom alapjait. Szingapúr a harmadik leggazdagabb ország a GDP alapján és itt az egyik legalacsonyabbak az adókulcsok. (Bár megjegyzem, hogy az államadósság mértéke 100% feletti és a demokrácia sem feltétlen európai mintára épül fel, úgyhogy van mit javítani. Viszont sem a nyugdíjkérdés, sem egyéb segély nem függ az állam akaratától és a politikusok kegyeitől, mindenki a saját, állam által előírt mértékben eltett pénzéből finanszírozhatja azt.)

A második modell a chilei modell. Sokan nem tudják, hogy Chile egyre vonzóbb célpont még az európai munkavállalóknak is a magas fizetések és az alacsony adók miatt. A fizetésből mindössze 20% körüli az adó és egyéb levonások mértéke, miközben a chilei államadósság a GDP 9,4%-a, azaz a francia, vagy német államadósság kilencede. Az állami újraelosztás mértéke 21,5%, jóval kevesebb, mint a fele a magyarnak. A gazdaság 6%-kal bővült az elmúlt években, az egy főre jutó GDP 17.400 dollár.

1980-ban társadalombiztosítási és nyugdíjreformot hajtottak végre, aki akart, kiléphetett az állami ellátásból. Az emberek 95%-a döntött így és az addigi személyi jövedelemadóját a saját nyugdíjszámlájára utalhatta. A nyugdíjpénztárakban elérhető hozam miatt már most kétszer akkora nyugdíjra jogosultak az emberek, mint amit az állami rendszertől kaptak volna.

Ha kevesli az így eltehető összeget valaki, további összegeket is elhelyezhet a nyugdíjszámláján, adómentesen. A megtakarításai számára olyan nyugdíjpénztárat és befektetési politikát választ, amilyet szeretne.

Bár van állami nyugdíjkorhatár, ez senkit nem kötelez semmire. Ha a felhalmozott nyugdíjmegtakarításból az élete hátralévő részében valaki az elmúlt 10 év átlagfizetésének 50%-át élete (várható) végéig biztosítani tudja és az több mint a minimál-nyugdíj, bármikor elmehet nyugdíjba, maga dönti el, hány évesen akar nyugdíjas lenni. Ha betöltötte a nyugdíjkorhatárt és a saját megtakarításaiból nem jogosult még minimál-nyugdíjra sem, akkor az állam kipótolja a különbözetet.

Az akkori nyugdíjasok ellátásáról még az állam gondoskodott az átmeneti időben, mostanra elértek odáig, hogy gyakorlatilag az állam teljesen ki tudott vonulni a nyugdíjak finanszírozásából. A chileieket nem fenyegeti sem az európai rendszer jóléti juttatásai miatti államcsődök veszélye, sem az alacsony népszaporulat miatti összeomló felosztó-kirovó rendszer, mindenki a saját nyugdíját teszi félre,

Ennek (is) következménye az alacsony adók, a szinte nem is létező államadósság és a dinamikusan fejlődő gazdaság.

Amint látható, igenis vannak működő modellek a világon, ahol nem az állam tart fenn egy torz és méregdrága jóléti rendszert és nem a politikusok játékszere az állami újraelosztások lehetősége. Előbb-utóbb Európának is lépnie kell, ha nem akarja, hogy a megbukott jóléti állam modellje miatt összeomoljon a teljes gazdaság.

Hogy mi a baj a magyar nyugdíjrendszerrel, arról itt írtam:   //kiszamolo.hu/a-nyugdijkerdes-mekkora-is-a-problema/

Hogy neked miért nem lesz nyugdíjad, arról itt: //kiszamolo.hu/ezert-nem-lesz-nyugdijad/

Hogy miért jobb, ha az állami újraelosztás mértéke csökken, arról itt: //kiszamolo.hu/gondoskodo-allam-kontra-piacgazdasag-magyarorszag-vs-szlovakia/

Valódi pénzügyi tanácsadásra van szükséged, eleged van már az ügynökökből? Kattints a linkre további információért.

Szeretnél többet tudni a pénzügyekről? A hat alkalmas tanfolyamról itt találsz további információt.

Olvasd el a többi pénzügyekről szóló írást is a kiszamolo.hu oldalon.

Ha szeretnéd tudni, hogy új poszt jelent meg a blogban, jelölj be minket a facebookon:www.facebook.com/kiszamolo vagy RSS-en

Share